�st�k�s

Napok teltek, sz�rk�n, esem�nytelen�l; �s �jszak�k, zaklatott f�l�lomban, f�jdalmas v�gyakoz�ssal. Akkor m�r mindenr�l � jutott eszembe. Nem tehettem egy l�p�st sem a sz�ll�son, a sz�npad k�zel�ben, a s�t�nyon, a parton, sehol, hogy valami ne eml�keztetett volna r�. A trap�zra is elk�s�rt az eml�ke, persze; l�tni v�ltem, ahogy magabiztosan lend�l, suhan, perd�l; ahogy haja �rv�nylik, rep�l ut�na; ahogy karcs�, nyurga teste szinte �vet has�t a leveg�be. �reztem a derekamon, a csukl�m k�r�l er�s, hossz� ujj� kez�t, �reztem jelenl�t�nek kimondhatatlan biztons�g�t: hogy b�rmilyen ugr�s, vet�d�s, p�rg�s v�g�n ha lezuhanok, � biztosan ott lesz, �pp a megfelel� helyen, a megfelel� pillanatban. Bizonyos �rtelemben most is zuhanok, Leon. Mi�rt nem vagy itt?Hivat�sunk, �let�nk alapeleme az egym�srautalts�g: ha az egyik v�t, mindketten r�f�znak. Mi�rt hagyt�l el? Nem gondolkodtam; azt ut�lag szoktam mindig. Mire �szbe kaptam, m�r t�l voltam a csomagol�son, egy rem�nytelen, k�ts�gbeesett vit�n a t�bbiekkel, egy v�gtelennek t�n� �ton egy taxiban, �s �pp az AirFrance egyik b�h�m nagy Jumbo-j�n �ltem, �tban Franciaorsz�g fel�. A szervez�zseni Ken-nek k�sz�nhet�en nem vesztem el P�rizs ezersz�n�, vibr�l� forgatag�ban; a rep�l�t�ren egyenruh�s taxis v�rt, t�bl�j�n a nevemmel, �s egyenesen a sz�llod�ba fuvarozott, ahol gondos j�bar�tok el�re szob�t foglaltak nekem. Nem volt egy�b dolgom, mint hogy t�gra ny�lt szemmel csod�ljam a v�ns�ges eur�pai nagyv�rost, �s f�lrekalap�l� sz�vvel hallgassam lak�inak dallamos, elb�v�l� nyelv�t. Miut�n berendezkedtem a hotelszob�ban, bez�rk�ztam, �s egy forr� f�rd� ut�n nekil�ttam az �tv�ltoz�snak. Nem ak�rmilyen randira k�sz�ltem ugyanis.

Eszem �g�ban sem volt tal�lkozni Leonnal, vagy b�rmilyen egy�n m�don zavarni, fenntartani �t. Csak l�tni akartam: hogyan �l, hol �s hogyan dolgozik; hogyan boldogul az �j, gy�sz n�lk�li �let�vel? Mindenn�l jobban szerettem volna azt l�tni, hogy nagyj�b�l s�nen van, hogy most is �nnepelt, sikeres el�ad�, hogy j�l van, hogy boldog, amennyire csak az lehet.

Kiterveltem, hogy megl�togatom �t, an�lk�l, hogy err�l � tudom�st szerezne; megn�zem az egyik el�ad�s�t, levonom a konzekvenci�t a l�tottak alapj�n, �s ha minden rendben, megnyugodva hazat�rek. Akkor biztosan elm�lik ez a sz�vk�rny�ki sz�r�s, elfoszlanak a f�j� eml�kek, �s elt�nik v�gre az a kellemetlen �rzet, amely szerint �jfent roppantul elb�n�ztam valamit. Csak l�tnom kell, hogy j�l van, ennyi. L�tnom kell �t. Ez minden. Azt viszont nem akartam, hogy � megl�sson. Senki sem k�v�ncsi a fecskend�re, amikor az �ltala beadott gy�gyszer m�r �pp hatni kezd; �s butas�g lenne azt gondolni, hogy enn�l t�bbet jelenten�k neki. Nem szabad, hogy �szrevegyen. V�ltoztatnom kellett teh�t a k�ls�m�n. Vesz�lyes v�llalkoz�s!  Leon nem csak profi l�gtorn�sz, de koreogr�fus is, akinek nagyobb t�vols�gb�l is ki kell sz�rnia minden apr� hib�t, tizedmillim�teres elt�r�st, leheletszer� v�ltoz�st. Fel kellett k�sz�l�m arra is, hogy valamely �ltalam sem ismert sokadik �rz�k�vel m�giscsak felismer, �s ha nagyon eltorz�tom magamat, azt okkal �tver�snek �rtelmezheti. Ezt teh�t nem tehettem – nem akartam �t becsapni. Valami meghat�roz�t kell megv�ltoztatnom magamon, de nem t�l felt�n�en; a nyilv�nval� torz�t�s ord�t �s kiemel, egyediv� tesz, �s b�zlik a hazugs�gt�l; a term�szetes jelleg� v�ltoz�s elt�ntet… V�g�l szorongva, de el�gedetten �lltam a t�k�r el�tt.

Az a l�ny ott velem szemben Sora Naegino volt, �s m�gsem �. K�nyelmes, kiss� topis ruhadarabjai helyett felhas�tott �l�, fekete nadr�got �s puha, bord� pul�vert viselt; a pul�ver kiv�g�s�b�l borv�r�s ing mer�sz �v� gall�rja kandik�lt el�. Arc�n szinte �szrevehetetlen, ravasz smink rejt�z�tt, optikailag kiss� megny�jtva, ell�gy�tva von�sait; �rett vadgesztenye-f�ny� csik�s�r�ny�t felt�zte, f�lcimp�j�n apr�, fekete-v�r�s pipacs vir�tott. A v�ll�n pedig lassan felsejlett egy olajz�ld haj�, borosty�n-szem�, boh�m alak.

- Fantom! Te itt… ?!

A szellem el�gedetten vigyorogva �cs�rg�tt a v�llamon; m�g a l�b�t is l�g�zta.

- Hisz tudod – mondta, mik�zben a t�k�rk�pemen legeltette a szem�t -, im�dom a sz�pet!

- L�gy sz�ves, moder�ld magad! – n�ztem a szeme k�z� megrov�an.

- Mi�rt? – adta az �rtatlant. – P�rizs gy�ny�r�!

- K�ny�rg�m, k�m�lj meg a k�t�rtelm� megjegyz�seidt�l; en�lk�l is s�kideg vagyok! �letem egyik legvesz�lyesebb akci�j�ra k�sz�l�k, megyek fejjel a falnak, azt sem tudom m�r, mit mi�rt teszek, �s sejtelmem sincs, mindez hov� vezet; te meg itt… profaniz�lsz!

- Ugyan, kedvesem – vigasztalt - , egyszer�en fogd fel �gy, hogy sz�rakozni m�gy. Biztos vagyok benne, hogy fantasztikus el�ad�st fogsz l�tni! Ez�rt m�r meg�ri, nem?

- Ez�rt is – suttogtam.

- Na l�tod.

- Nagyon f�lek – vallottam be teljesen elgyeng�lve, k�szen arra, hogy a k�vetkez� pillanatban visszavonul� f�jjak.

Fantom azonban olyan b�tor�t�an, olyan j�sz�v�en mosolygott, hogy r�gt�n meggondoltam magam.

- Ide figyelj – mondta -, ha nagyon izgulsz, elk�s�rlek.

- K�sz�n�m, az nagyon j� lenne!

Betartotta az �g�ret�t: elk�s�rt az el�ad�sra. Idegess�gemet csillap�tand� egyfolyt�ban sutyorgott a f�lembe, m�g akkor is, amikor m�r a Nagycirkusz zs�fol�sig telt n�z�ter�n �ltem, kap�sb�l a m�sodik sorban, ahol nagyon v�dtelennek �reztem magam. Szemem el�tt �sszefolytak az esem�nyek, gyomrom apr�ra zsugorodott, ujjaim kih�ltek. Soha, de soha �letemben nem izgultam ennyire, �s �ppen meg akartam k�sz�nni Fantomnak a seg�ts�g�t, amikor fogta mag�t, �s elt�nt! Magamra maradtam. A boh�cok �s az �llatidom�rok el�ad�sa ut�n k�vetkezett Leon sz�ma, a Halley. M�r h�rom h�napja nem l�ttam �t. Vajon milyen? Mennyit v�ltozott? Nyilv�n r�g itt van m�r, lehet, hogy �pp most sminkelik… Vagy m�r k�szen is van, �s zord arccal, sehov� sem n�zve, meg-megr�ndul� izmokkal a jelen�s�re v�rakozik. �s fogalma sincs r�la, hogy �n is itt vagyok. Mit tenne, ha tudn�? Sz�tszedne csipetk�nek. Vagy �tn�zne rajtam. Nem igaz! Nem vagyok norm�lis. Mi a fen�nek j�ttem ide?! Mi lesz, ha m�gis megl�t? Botr�ny, kisany�m.

Nem fog �szrevenni. Nyugi, Sora. Tudhatod, onnan fentr�l a k�z�ns�g csak egy hom�lyos, tarka massz�nak l�tszik; m�g azt sem k�nny� megl�tni, akir�l tudod, hogy ott �l; trap�zon pedig egyszer�en lehetetlen b�rmit is �szrevenni: arra nincs id�. Ilyen �s hasonl� gondolatok k�z�tt �rl�dtem, eg�szen addig, am�g els�t�t�lt a porond, �s a konferanszi� bejelentette a k�vetkez� m�sorsz�mot. Beleborzongtam, amikor kimondta t�rsam nev�t. Egy pillanatra szorosan lehunytam a szemem. B�rmi t�rt�nj�k is, l�tni fogom �t v�gre! Semmi m�s nem sz�m�t. Ett�l legal�bb f�lig-meddig megnyugodtam; amikor azonban �jra feln�ztem, sikoltani t�madt kedvem. A kupola hatalmas, �js�t�t �rk�nt borult a sz�npad f�l�; h�rom vagy n�gy reflektor vil�g�totta meg, �s t�bb apr�, feh�r f�ny� spotl�mpa. A k�l�nb�z� magass�gokban bel�gatott trap�zokon feh�r ruh�s alakok �lltak, n�melyik alig-alig mozdulva, n�h�nyan viszont egy helyben p�r�gve, ki lassan, ki gyorsabban. Az �sszhat�s val�ban olyan volt, mintha az ember az �jszakai �gboltot csod�ln� az apr�bb-nagyobb, egyenletesen vil�g�t� vagy �pp remeg� f�ny�, hunyorg� csillagokkal. L�tv�nynak els�rang� volt, munkater�letnek viszont a l�tez� legvesz�lyesebb. Hogy sehol egy v�d�h�l�, azt Leont�l m�r megszoktuk – b�r ezt legink�bb csak kib�rni lehet, megszokni nem. De itt m�g a trap�zok is s�t�tek voltak, �pp csak a r�djaik csillogtak l�that�an; a vil�g�t�s ugyanakkor viszonylag gyenge. Az ezen a terepen v�grehajtott mutatv�nyok nem sokban k�l�nb�zhetnek a vakrep�l�st�l! T�bb bossz�s, agg�d� gondolatot nem pazarolhattam erre, mert megjelent az �st�k�s maga. A k�z�ns�g felmorajlott, nekem pedig k�nnybe l�badt a szemem az �r�mt�l, hogy l�thatom �t – �s a pokoli d�ht�l, mert az tuti, hogy az � �tlete volt ez a vakmer�, gyilkos d�szlet! Egyel�re csak a feneketlen m�ly, irt�zatos erej� �rzelmek t�kr�ben ismertem r�, l�tni ugyanis csak a kondenzcs�kj�t lehetett. Egy szemvillan�snyi id�re sem �llt meg; semmi hat�svad�sz p�z, semmi h�zelg�s a k�z�ns�gnek – na igen, ez �! – csak a k�pr�zatos, a szemf�nyveszt�s hat�r�t s�rol�, v�rprofi l�gt�nc.

�gy dolgozott, mint a villog� kard, amellyel �pp �letre-hal�lra v�vnak; sz�guldott, rep�lt, suhant, sz�rnyalt; �veket h�zott a leveg�be, var�zsvil�got vont k�pr�z� szemeink el�. Ragyog� feh�r, itt-ott narancss�rga sujt�sos, testhez�ll� overallja elhitette vel�nk, hogy � az �st�k�s; sz�lldos�, hossz�, gy�ngyh�zf�ny� haja olyan volt, mint az �st�k�s cs�v�ja. Gyors volt, mint a suhan� ny�l, �s csak k�tszer olyan vesz�lyes; fens�ges, ereszked� �v� p�ly�ja azt sugallta, hogy annak v�g�n t�rt�nni kell valaminek – de minek? Megtudtuk hamar. A legutols� trap�z, amit kir�gott maga al�l, m�g mintegy h�tm�ternyire volt a porondt�l; ors�forg�sban, fejjel lefel�, iszony� gyorsan t�volodott t�le. Alatta csak a porond, semmi m�s. Mindenki felugrott, �n is. Kez�nket a sz�nk el� kapva, hatalmasra t�gult szemekkel, fojtottan felny�gve v�rtuk a becsap�d�st – Leon pedig elj�tszotta nek�nk. Fekete, b�bor, narancs �s s�rga ruh�ba �lt�z�tt t�ncosok rohantak ki a sz�nre, �s el�z�nl�tt�k a porondot, �pp akkor, amikor Leon zuhan�sa v�g�re �rt, �s olyan �gyesen, hogy v�letlen�l sem lehetett l�tni, hogyan-mik�pp siker�lt befejeznie az �ngyilkos ugr�st? �l-e, hal-e? �sszet�rte mag�t? Sz�nd�kos volt ez egy�ltal�n, vagy borzalmas v�letlen? Mi ez? Mi folyik ott?! A k�z�ns�g �rj�ng�tt.

A t�ncosok ott �rv�nylettek a sz�npadon, t�k�letes ill�zi�j�t keltve egy �st�k�s becsap�d�s�val j�r� jelens�gnek: a fekete ruh�sok elj�tszott�k a felt�rt, felsz�ntott f�ldet, a t�bbiek a magasba csap�, elharap�z� l�ngokat. V�g�l csendesen le�ltek; a feket�k nem mozogtak tov�bb, a sz�nesek pedig kiford�tva a fej�kre h�zt�k a k�p�nyeg�ket, amelyeknek b�l�se szint�n fekete volt; n�h�ny piros maradt m�g a sz�n�n�l, a f�ld�n sz�tsz�rt parazsat szimboliz�lva. Csend lett, �s elhalkult az eleddig �v�lt� zene is. A produkci� v�get �rt. Azt�n amikor Leon kib�jt az ezid�ig �t rejt� t�ncosok k�p�nyege al�l, �s fel�llt a f�nyben, s�rtetlen�l, eleven felki�lt�jelk�nt – kit�rt a k�osz. �n m�g �letemben ilyen ov�ci�t nem hallottam, ilyen tombol� k�z�ns�get nem l�ttam! �s m�g �letemben nem voltam ilyen pokolian d�h�s, pedig m�r el�fordult, hogy volt kire! Az volt az els� gondolatom, hogy most odamegyek, �s minimum felpofozom! Ez az ember nem norm�lis, sosem volt az! K�pes �sszet�rni mag�t, k�pes a hal�llal j�tszani, vagy egy �letre tol�sz�kbe ker�lni – mi�rt?! Csorogtak a k�nnyeim, remegtem, mint a ny�rfalev�l, �s akkor – Leon r�m n�zett. Ami azt illeti, megh�lt bennem a v�r. H�t m�g ez is?! Teljesen lemerevedtem, moccanni sem tudtam annak a felh�sz�rke szemp�rnak a sugar�ban. Olyan felkavar� volt, hogy k�s�bb m�g �lmodtam is err�l a pillanatr�l: hogy �llunk az �v�lt�, �ljenz� t�megben, �s n�zz�k egym�st, mint k�t idegen.

Azt�n Leon fesz�lt tekintete felengedett, v�lla ellazult kiss�. Egy t�n� m�sodpercig l�ttam rajta, hogy hal�losan f�radt; azt�n arca megvonaglott, keze megr�ndult, �s olyasmit tett, amit akkor sem felt�teleztem volna r�la, ha sz�z �vig �lek: �lel�sre t�rta a karjait. D�bbenten, a f�ldbe gy�keredzett l�bakkal �lltam. Mit csin�lsz, Leon? Mit akarsz? K�zben persze tudtam, mit csin�l. H�v. Engem? Biztos? �rezte a v�v�d�somat, �s nem, nem hagyott b�k�n, nem kapta el r�lam a tekintet�t, b�rmennyire szerettem volna. Ehelyett lehunyta a szem�t, �s sz�tt�rt karokkal t�rdre ereszkedett. Ez m�r t�l sok volt. �tlebbentem az el�ttem l�v� sz�ksoron – az emberek f�lreh�z�dtak az utamb�l – �t a porond sz�l�n, �s egy �pp fell�tt rak�ta lend�let�vel rep�ltem hozz�. Tal�n fel is l�ktem volna, ha � nem sz�m�t erre, de h�t ismert m�r el�gg�: �gy kapott el, hogy k�zben megp�rd�lt velem, levezetve ilyen m�don a lend�let erej�t, �s egy f�st alatt meg�vva mindkett�nket egy rendes pof�raes�st�l. �s �n m�g agg�dtam vele �s az es�sekkel kapcsolatban! Azt�n csak �lelt, szorosan, mint egy igaz bar�tot, �s �n boldogan sz�vtam be ismer�s, �desen keserny�s fa-illat�t, hallgattam a sz�vver�s�t, �s igen, tiszta er�b�l szerettem �t. �s � nem mart le, ami�rt �gy csendben, lesb�l megleptem, nem k�rdezte, mi a csud�nak m�szk�lok ut�na, mit keresek itt? Egyszer�en elfogadta a jelenl�temet, mint ahogy att�l sem l�tszott zavartatni mag�t, hogy a k�z�ns�g tov�bbra is f�tty�g �s �ljenez, a t�ncosok lementek a sz�nr�l, �s a konferanszi� zavartan, torokk�sz�r�lgetve toporog mellett�nk, �s a k�vetkez� m�sorsz�mot emlegeti. Nem tett semmit, nem mondott semmit, csak �lelt, �s amikor v�gre �sszeszedtem a b�tors�gomat �s feln�ztem r�, a szemembe n�zett �rt�n, okosan, ny�ltan, �s csak annyit k�rdezett halkan:

- Lesminkeln�k. Megv�rsz?