Haj�t�r�tt

Nem tudom, hogyan siker�lt visszamennem a sz�llod�ba.

R�mlett valami k�d�s, hom�lyos eml�k egy hossz� taxiz�sr�l, amit fejveszett menek�l�snek �reztem: egyfolyt�ban h�trafel� tekintgettem, mint akit �ld�znek. A taxisof�r szerencs�re nem kezdem�nyezett besz�lget�st; tal�n nem is tudott angolul ann�l t�bbet, mint amennyi a munk�j�hoz kellett. Szemmel tartott a visszapillant� t�k�rben, l�that�an furcs�llotta a viselked�semet, de miut�n nem okoztam semmi kellemetlens�get, b�k�n hagyott. H�siesen kitartottam, am�g v�gigvonultam a sz�lloda hallj�n, pedig minden l�p�s kilom�ternyi hossz� �tnak t�nt. Azt hittem, sosem �r fel a lift az emeletre, ahol a szob�m volt.

Amikor v�gre bez�rtam az ajt�t magam ut�n, a f�rd�szob�ba mentem, �s teliengedtem a k�dat forr� v�zzel. Mi sem term�szetesebb hajnali h�romnegyed n�gykor. Belefek�dtem a k�d forr� v�zbe. Le akartam mosni magamr�l minden �rint�s�t.

Sajg�, megviselt testem f�jdalma gyenge fuvallat volt ahhoz az ork�nhoz k�pest, ami a sz�vemben tombolt. Soha �letemben nem tal�lkoztam ilyen m�rt�k� f�jdalommal. El sem tudtam k�pzelni, hogy l�tezhet. G�zsba k�t�tt, megb�n�tott a k�n: olyan hatalmas volt, hogy m�g s�rni sem tudtam. Nem csoda, hiszen eleve kev�s es�llyel indultam. H�rom h�napos stressz ut�n, eredend�en megzil�lt lelki�llapotban, az els� szerelem k�s�n felismert, keser�des, gy�ny�r� v�rakoz�s�val �rkeztem. Megviselt a hossz� rep�l��t, az id�eltol�d�s, a fesz�lt izgalom; pihen�s n�lk�l siettem az el�ad�sra, ahol erre r�tett egy lap�ttal az agg�d�s a vesz�lyes produkci� l�tt�n. Azt�n a rendk�v�li sokkhat�s, amikor Leon megl�tott, az �r�m, amikor mag�hoz �lelt… Felkavar� besz�lget�s�nk az �tteremben, azt�n…

Azt�n �letem legnagyobb t�ved�se, amikor azt hittem, ismerem Leon Oswaldot; amikor azt hittem, szeretem �t. Fantomnak igaza volt: bele kellett volna gondolnom, hogy �sszeszoktunk, vagy �sszetartozunk? Mert t�nyleg nem mindegy. Leon Oswald soha, de soha nem lehet t�rsa senkinek, azon egyszer� okn�l fogva, hogy nincs sz�ks�ge senkire. � tudta ezt, �szt�n�sen �rezte. Nem v�letlen, hogy indulatba j�tt, valah�nyszor b�rki k�zel�teni mer�szelt hozz� az �ltala kijel�lt hat�rokon bel�l. �n sem lehettem kiv�tel. Igaz, el kell ismernem, hogy a maga m�dj�n megpr�b�lt megk�m�lni. K�tszer is meg�llt a c�ln�l; el�sz�r a lak�sa ajtaj�ban, m�sodj�ra a testemben. V�rta, hogy okot adjak arra, hogy megh�tr�ljon; v�rta, hogy visszautas�tsam.

Miut�n ezt nem tettem meg, az egyetlen lehets�ges dolgot tette: folytatta, amibe belekezdett. De hogyan, Istenem, hogyan!

Ez volt az, ami igaz�n f�jt. A hideg k�z�nye. Azt hittem, legal�bb kedvel. Azut�n a pazar fogadtat�s ut�n, amit a cirkuszban rendezett, m�g azt is rem�lni mertem, hogy szeret egy kicsit. Az Angyalt�nc ut�n… azut�n, ahogyan elb�cs�zott, miel�tt hazautazott Franciaorsz�gba… Ezt tudta tenni velem!

Soha �letemben nem �rt m�g ekkora csal�d�s. B�n�n, nyomorultan fek�dtem a k�dban, �s hallgattam, ahogy odakint lassan fel�bred P�rizs – a szerelem v�rosa. Vil�gos volt m�r, mire kievick�ltem a teljesen kih�lt v�zb�l. Meg�lltam a padl�ig �r� t�k�r el�tt, �s szemben�ztem magammal. Hal�ls�padt voltam, testemen z�z�d�sok, foltok, karmol�sok vir�tottak. Olyan k�z�mb�sen vettem szem�gyre, mintha nem is �n lenn�k.

T�r�lk�z�t tekertem magam k�r�, �s kimentem a szob�ba. Bekukkantottam az eleg�ns b�tor b�rszekr�ny�be, �s nyakon fogtam azt az �veget, amely a legk�zelebb volt. Letekertem a kupakot, �s j�l megh�ztam azt a flask�t. A Chivas Regal foly�kony t�zk�nt v�gtatott v�gig rajtam, m�gsem �rt fel a bens�mben lakoz� feh�rizz�ssal. Valamit m�gis el�rtem azzal a p�r korty m�reggel. Valami nagy, s�t�t gomb�c emelkedett fel bennem, �s v�g�l kit�rt bel�lem minden gy�trelmek legocsm�nyabbika: a p�rj�t vesztett �llat von�t�sa. �gy �reztem, megszakad a sz�vem. Ledobtam magam az �gyra, �s zokogtam, �v�lt�ttem, jajgattam. A p�rn�ba f�rt arccal, elk�rhozott lelkek hangj�n ord�tottam a nev�t. Megtudtam, mi az igazi f�jdalom, mi a gy�sz. Hiszen m�r semmit nem lehetett visszacsin�lni, ezen m�r nem lehetett v�ltoztatni: t�nyleg olyan volt, mintha Leon meghalt volna sz�momra, �s vele halt a rem�ny is. Megtudtam, milyen elvesz�teni valakit, akit m�lyen, igaz�n szeret�nk; megtudtam, milyen az, hogy n�lk�led. Megtudtam, milyen, ha v�get �r valami, m�g miel�tt igaz�n elkezd�d�tt volna; hogy milyen a teljes rem�nytelens�g, kil�t�stalans�g. Megtudtam, hogy igenis l�tezik olyan k�n, ami t�rdre k�nyszer�t; hogy van olyan szenved�s, amit lehetetlen kord�ban tartani, mert elszabadul, leg�zol, ker�kbe t�r. Megtudtam, milyen az, amikor tot�lisan �rtelm�t vesz�ti minden, �s az embernek m�r csak egyetlen, v�gs� k�v�ns�ga marad: elpusztulni. Sok mindent meg�rtettem akkor. Meg�rtettem, milyen is az a s�r�g�rcs, amibe szinte belefulladsz; meg�rtettem, kicsoda a Hal�listen val�j�ban. A Hal�listen az a l�ny, aki pokoli k�nok k�z�tt, a legm�lyebb tehetetlens�gb�l sz�letik. � az egyetlen es�ly a t�l�l�sre, amikor m�r mindennek v�ge van. � az, aki azt �zeni: emberke, most vagy kih�lsz �s j�gg� fagysz, vagy v�ged. � a j�gszil�nk a sz�vben, ami minden emberi �rz�st hibern�l, mert k�l�nben azok �v�lt� t�zv�szk�nt harap�zn�nak el, �s egy �letre felperzseln�nek. Az � seg�ts�g�vel l�lektelen robott� h�lsz, de legal�bb v�grehajthatod a k�ldet�sedet. Azt�n…? Azt�n m�r �gyis mindegy. �rz�seidet ugyanis nem kaphatod vissza t�bb�: a Hal�listen szolg�latainak az az �ra, hogy mind�r�kre elfelejts szeretni. � a D�mon szem�lyesen, �s csak egy igazi Angyal v�lthat meg t�le. Ezen a ponton azonban t�nyleg mindennek v�ge. Nincs t�bb es�ly, v�ge a dalnak; nincs t�bb �sz a pakliban. Minden elveszett. Egyetlen ember �l az eg�sz kerek vil�gon, aki seg�thetne; az pedig lehetetlen, hogy �ppen � z�ros hat�rid�n bel�l Angyall� v�ljon.