Mire m�snap reggel – azaz d�lel�tt – fel�bredtem, Leon m�r nem volt mellettem.

Nem lep�dtem meg. Az lett volna a csoda, ha hever�sz�sen kapom, miut�n a konok, kem�ny fej�be vett valamit.

Egy friss�t� zuhany ut�n t�r�lk�z�t tekertem magam k�r�, rendbetettem az �gyat, majd felfedez��tra indultam a lak�sban. T�rhetetlen, hogy m�r m�sodszor vagyok itt, �s m�g nem ismerem ki magam!

Nem �rt csal�d�s. A lak�s is olyan volt, mint a gazd�ja: egyszer�, eleg�ns, mentes minden cifra sallangt�l, d�sz�t�st�l. �s �lett�l is persze: sehol sem tal�ltam h�zi�llatk�t, szoban�v�nyt.

K�nyveket ann�l ink�bb. A hatalmas, panor�maablakos nappali falait a padl�t�l a mennyezetig k�nyvespolcokkal �p�tett�k be; az emberi tart�zkod�sra alkalmas berendez�s a helyis�g k�zep�n volt, �s szint�n mag�nyos, remete �letm�dot folytat� lak�j�r�l mes�lt, miszerint: doh�nyz�asztal, �l�garnit�ra, �s pont.

Az asztalon viszont megtal�ltam a nappali – �s val�sz�n�leg az eg�sz lak�s – egyetlen d�szt�rgy�t: egy ez�st keretes, �lomsz�p k�pet. M�g a l�legzetemet is visszatartottam, m�g �vatosan felemeltem, �s t�gra ny�lt szemmel megcsod�ltam.

A k�p gyeng�d arc�, f�stsz�rke szem� gyerekl�nyt �br�zolt, akinek v�kony sz�l�, j�gez�st haj�t napf�ny ragyogtatta fel, arc�t pedig saj�t bels� sz�ps�ge, szeretete. Angyal volt…. � m�r val�ban az volt.

- Te volt�l Sophie Oswald – suttogtam neki, �s nem �rtettem, mi�rt szorult el a torkom, mi�rt hom�lyosult el a szemem megint?

Tal�n mert tudtam, ki csin�lta a fot�t, kire n�zett az angyal ilyen elpuszt�thatatlan, m�lys�gesen m�ly szeretettel, amikor a k�p k�sz�lt.

Tal�n mert nem csak felfogtam, de meg�rtettem v�gre, mit vesz�tett az, akit ez a szeretet �r�kre elhagyott.

Tal�n mert f�ld�nt�li, n�vtelen, id�tlen mosolyt �reztem a sz�vem k�r�l, amit csakis egy angyal k�ldhetett.

Babon�s tisztelettel tettem volna le a k�pet, �s indultam volna zsebkend��rt – de az a kimondhatatlan, eg�sz-sz�v� pillant�s mag�hoz l�ncolta a tekintetemet, az a mosoly nem engedte el a sz�vemet: k�ptelen voltam megmozdulni.

�gy kell szeretned �t, Sora. �gy, vagy jobban.

�rz�sek, gondolatok milli�i keringtek bennem �s k�r�l�ttem. Leon hangj�t v�ltem hallani: �Felfogtad, mibe m�sz bele?�

Felfogtam? Tudok �n ennyire szeretni?

�jabb el�rhetetlennek t�n� �lom megval�s�t�s�t rovod r�m, Sophie? B�ty�d megint t�ged l�t bennem?

R�m�lten �sszerezzentem, amikor ny�lt a bej�rati ajt�, �s hatalmas, k�nnyes szemmel b�multam a bel�p�re.

Leon k�t �ri�si, ismer�s b�r�nd t�rsas�g�ban �rkezett; ezeket letette az el�t�rben, �s k�zelebb j�tt.

- Ne haragudj – k�rtem, �s egy k�nnycsepp leszaladt az arcomon.

A k�pre n�zett, halkan fels�hajtott, �s a fej�t ingatta. – Semmi baj, rendben? � volt a h�gom…

- I-igen, sejtettem…- szipogtam, �s visszatettem a k�pet a hely�re.

- Ne s�rj m�r – mondta - , nem volt m�g el�g id�ig? �lt�zz fel ink�bb, azt�n seg�tek bek�lt�zni.

Erre m�r felkaptam a fejemet. – H�, azok ott az �n b�r�ndjeim? Hogyan jutott�l hozz�juk?!

- R�mosolyogtam a recepci�s kisasszonyra a sz�llod�ban – mondta fapof�val.

- Mi…?!

- Azt�n n�h�ny kedves szobal�ny seg�tett �sszecsomagolni.

- Bocs, de ezt nem tudom elk�pzelni r�lad – ny�gtem, de a k�vetkez� pillanatban r�gt�n eszembe is jutott, mi mindent tett m�r, amit sosem felt�teleztem volna r�la…

- Ne t�r�dj vele, l�nyegtelen apr�s�g – mondta. – �lt�zz fel, addig �n elint�zek n�h�ny telefont.

- Rendben…..

Megrohantam a b�r�nd�ket, �s ruh�kat kapkodtam el�. �lt�z�s k�zben hallottam, hogy Leon Kalosszal besz�l. Azt�n egyszer csak hozz�m l�pkedett, �s a kezembe nyomta a telefont.

- Bocs – mondta - ,kik�vetelt�k…

Nem f�z�tt hozz� magyar�zatot, de erre nem is volt sz�ks�g: a kagyl�b�l a bar�taim hangos rivalg�sa hallatszott. Boldogan jelentkeztem be, azt�n egy �r�n kereszt�l m�st sem csin�ltam, mint hogy ezer k�rd�sre v�laszoltam, nevettem, �s magam is k�rd�seket tettem fel… Am�g Leon meg nem unta, �s a kez�b�l T-t form�lva azt nem jelezte, hogy el�g lenne m�ra.

- Az�ta nem besz�ltem vel�k, hogy P�rizsba j�ttem – nevettem r�, �s sok b�cs�puszi ut�n letettem a telefont. – Mondtam, hogy �pp most k�lt�z�nk �ssze; el�sz�r nem hitt�k el, azt�n �szinte r�szv�t�ket fejezt�k ki. Leon… t�nyleg j� lesz ez �gy neked?

- Igen, �gy a legc�lszer�bb – felelte.

- H�, ez nagyon Leonosan hangzott! – h�ztam fel az orromat. – Nem egy eserny� vagyok, amit el�veszel, ha beborul az �g!

Legyintve le�rta a probl�m�t. – Azt el�re meg�g�rem: nem fogok �tpercenk�nt bocs�natot k�rni, ami�rt f�lre�rtesz. Tudod, milyen vagyok; ismersz el�g j�l. Ha nem tetszik, menj sz�pen haza, de ne tarts fel ilyen k�ly�kl�nyos marhas�gokkal.

Nem b�rt meghatni a j�l ismert, k�z�ny�s szigor.

- M�g csak nem is �dv�z�lt�l ma! – j�tszottam tov�bb a s�rt�d�ttet.

Erre m�r elnevette mag�t. – L�tom m�r, lesznek neh�z pillanataim – hajolt hozz�m, �s orrhegyen, valamint hal�nt�kon cs�kolt. – H�t sz�p j� reggelt, Angyall�ny. Gy�ny�r� vagy, amikor alszol.

Ennyi kellett csak, hogy elvegye az eszemet. Hozz�b�jtam, fell�ptem a cip�je orr�ra, �s spiccre �lltam ott; karjaimat a nyaka k�r� fontam, �s leh�ztam magamhoz a fej�t.

- Ne csin�ld, Sora, �gy sosem v�gz�nk… - mondta, azt�n beleveszt�nk egy �rj�t� cs�kba.

Kipirult arccal, ragyog� szemmel, �s n�mik�pp pihegve n�ztem fel r�, amikor elengedte a sz�mat. Neki bezzeg a l�legzete sem gyorsult fel!

Viszont gyeng�den, majdnem-mosollyal n�zett r�m, �s a keze a h�tamat, cs�p�met cir�gatta.

- Elk�rtelek Kalost�l n�h�ny h�tre – mondta - , mert nekem most itt van szerz�d�sem, amit nem bonthatok fel. Kalos belement, mert n�la most a kis bajnok m�sora megy, de egy felt�tele volt: hogy a k�vetkez� id�ny�nket n�la t�lts�k. Ha neked megfelel �gy, akkor nekem is.

- K�t id�ny, veled?! Hogyne felelne meg?! – ujjongtam.

- Gondolj erre az �r�mre – javasolta j�zanul -, amikor majd napj�ban sz�zszor el�tkozol edz�s k�zben. K�t id�ny, Sora. Ha ez id� alatt nem tudom kider�teni, mit akarsz t�lem, �r�kre otthagyom a porondot.

Riadtan, megakadt l�legzettel b�multam r�. A szigora m�r nem ijesztett meg, de ezzel a kem�ny elsz�nts�ggal nem tudtam mit kezdeni.

- J�l van – leheltem v�g�l.

F�rk�sz�n figyelt, valamit keresett az arcomon; de mert nem tal�lta, �tt�rt a gyakorlati dolgokra.

- Elpakoljuk a holmidat – mondta - , d�lut�n pedig kimegy�nk edzeni valahov�. K�zben �sszedobjuk a koreogr�fi�t; beledolgozlak a m�sorba. Estefel� elmegy�nk a cirkuszba, �s a k�pz�trap�zokon begyakorolunk. Holnap h�tf�, teh�t szint�n eg�sz nap gyakorolunk, �s kedden megint; de kedd este m�r fel is l�p�nk.

Elkerekedtek a szemeim. – Te azt�n nem kisp�ly�zol!

- Menni fog, Sora?

- Nan� – ny�gtem.

- Rendben, akkor l�ssuk a mag�n�gyeket. Van itt n�h�ny vend�gszoba. �ket akarod, vagy engem?

�rtettem, mi�rt k�rdezi. V�laszt�si lehet�s�get k�n�l; kiskaput, mert nem tudja, hogy semmik�pp nem �ln�k a lehet�s�ggel. Tudni szeretn�d, dr�g�m?

Huncut mosolyt ragyogtattam r�.

- Fel�lem lehet vend�gszoba is – mondtam k�nnyed�n, egy szemvillan�ssal lem�rve a hat�st az arc�n, �s csak ezut�n folytattam: - , de csak ha te is odak�lt�z�l.

B�lintott, �s nagyon vigy�zott, hogy t�bb� a szeme se rebbenjen a beugrat�s megjegyz�seimt�l; arc�r�l sem �r�m�t, sem egy�b m�s �rz�st ne lehessen leolvasni.

S�lytalan, k�nnyed oldall�p�ssel elfordult, felvette a b�r�nd�ket, �s a szob�ja fel� indult.

T�ncolgatva, dudor�szva, boh�ckodva k�vettem fens�ges tart�s�, magas, szik�r alakj�t, �s b�r milli� vesz�ly fenyegetett: dalolt a sz�vem.