Hal�lugr�s

Gy�kerest�l t�pett ki mag�b�l mindent – semmire sem volt sz�ks�ge t�bb�. Keser� vicsorral a

Hal�listen szem�be nevetett, �s lep�ccintette mag�r�l, mint valami kellemetlen bogarat: a sz�rnyetegnek t�bb� nem volt hatalma felette. � m�r a V�gtelens�g perem�n �llt, m�r egy m�sik vil�g v�rta: magasan felette �llt minden d�monnak.

M�r csak annyi dolga volt ezen a f�ld�n, hogy rendezze sz�mad�sait, letudja k�telezetts�geit. Ennek a lehet� legr�videbb id�n bel�l neki is l�tott. Ell�togatott a cirkusz vezet�s�g�hez, olyan m�don m�dos�ttatva szerz�d�s�t, hogy sem a t�rsulat, sem a k�z�ns�g ne szenvedjen k�rt. K�z�lte, hogy �n�ll� sz�m�t �t k�v�nja adni egy m�sik, profi el�ad�nak, nem is ak�rhogyan: lebontva �s �tdolgozva a koreogr�fi�t. V�llalta, hogy nem mond fel addig, am�g a sz�mot be nem tan�tja az �j artist�nak; v�llalta, hogy egy ideig, am�g a k�z�ns�g meg nem szokja �s el nem ismeri az �j el�ad�t, k�z�sen fogj�k el�adni a sz�mot, �s csak akkor megy el, ha m�r val�ban nem lesz r� sz�ks�g. Miut�n ezt letudta, �sszek�ttet�sbe l�pett k�l�n�s, n�vtelen kapcsolataival, �s lenyomoztatta a l�nyt. Sora nyomai Amerik�ba vezettek, a nyugati partra, a Kaleido T�rsulathoz. Ennyit akart tudni, �s nem t�bbet. Sora teh�t biztons�gban van – bar�tai az �let�kn�l is jobban fogj�k �t �vni, �s am�g helyre nem j�n, egy percre sem veszik majd le r�la a szem�ket. Rendben van. Semmi m�s nem sz�m�t. Leon imm�r k�szen �llt, hogy bev�gezze a p�lyafut�s�t. Elrugaszkodott a szakad�k sz�l�r�l. �r�ltk�nt vetette mag�t a munk�ba. Saj�t edz�sterve, mindennapi munk�ja mell� bev�llalt m�g egy rak�s pluszt, hogy soha, egy pillanatra sem kelljen meg�llnia. Amikor az �jszaka s�t�tje hajnali dereng�ss� fakult, � m�r talpon volt, �s futott a parkban. A reggel f�nye m�r a trap�zon vagy a r�don tal�lta; a d�lut�n az akrobatak�pz�ben, ahol tehets�ges fiatalokat k�pezett ki, mik�zben, csak �gy fejben, koreogr�fi�t �p�tett. K�s� d�lut�n m�r a cirkusz gyakorl�term�ben k�sz�lt t�rsaival az esti el�ad�sra, ugyancsak komoly ig�nybev�telnek t�ve ki mag�t. K�s� este, az el�ad�s ut�n a t�rsulat irodah�z�ba ment, ahol az � irod�ja is volt; �tn�zte titk�rn�je aznapi munk�j�t, azt�n led�lt a bels� iroda keskeny b�rkanap�j�ra, �s az �jabb hajnali dereng�sig ott felejtette mag�t. Nem j�rt haza; nem n�zett t�bb� szembe Sora hi�ny�val. Hiszen a l�ny eml�ke �s a vesztes�g f�jdalma nem hagyt�k el egy percre sem. Nem kellett l�tnia az �jabb fot�t Sophie k�pe mellett a doh�nyz�asztalon, hiszen az �gyis benne �lt mindenest�l. A k�p, amely Sor�r�l �s r�la k�sz�lt, �s amely olyan pontosan, olyan er�vel fejezte ki kettej�k egys�g�t, hogy a t�rt�ntek ut�n �ngyilkoss�g lett volna csak r�n�zni is. Mintha azt is a nagy, l�thatatlan Rajzol� k�sz�tette volna… Pedig csak egy k�p volt: egy k�p, ami egy el�ad�s ut�n k�sz�lt, egy fot�, ami mindent elmondott. A f�rfi �s a l�ny, akiket �br�zolt, egym�s ki�lt� ellent�tei voltak. Sora elef�ntcsontsz�n�, f�nyes dresszt viselt s�t�tes haj�hoz; m�gis �gy n�zett ki a magas, ez�st haj�, feket�be �lt�z�tt f�rfi mellett, mintha a m�sik fele lenne…

Leon sz�v�t mintha ny�rsra h�zt�k volna, ah�nyszor csak r� gondolt; ilyenkor pedig erej�n fel�l dolgozott tov�bb, n�ha t�bb ember munk�j�t is �tv�llalva. Munkatemp�ja fel�rt egy �mokfut�ssal; most m�r val�ban csak a legk�pzettebb, legkitart�bb artist�k tudt�k k�vetni, akiknek hozz� hasonl�an �let�k volt a trap�z, �s kora gyermekkorukban kezdt�k, mint �.

K�vett�k, de utol nem �rt�k soha, mert amint el�rtek a k�v�nt szintre, Leon k�m�letlen�l hajtotta �ket tov�bb. Dolgozni kellett, dolgozni meg�ll�s n�lk�l, mint k�ny�rtelen koreogr�fusuk, �s nem volt kit hib�ztatni, mert � dolgozott a legt�bbet.

Term�szetesen ny�lt titok volt, hogy mi�rt, Leon azonban immunis volt a pletyk�kra �s arra, hogy �sszes�gnak a h�ta m�g�tt, hiszen �gy volt ez eg�sz �let�ben; szemt�l szembe pedig senki nem merte el�tte Sor�t eml�teni… �gy h�t hajtott�k a m�kuskereket vele napr�l napra, mik�zben tehetetlen�l n�zt�k �npuszt�t� �letm�dj�t; annyira azonban soha, senki nem ker�lt k�zel hozz�, hogy felt�n�v� v�ljon, hogy mindez val�j�ban hov� vezet. Csak annyit l�ttak, hogy megszak�t�s n�lk�l hajtja mag�t, �s nem hajland� ezzel felhagyni; csak annyit tudtak, hogy am�g Sora vele �lt, tekintete valamivel szel�debb, befogad�bb volt, �s haj�t kiengedve hordta. Mib�l gondolhatt�k volna, hogy enn�l sokkal t�bbr�l van sz�? Hiszen mindigis sz�rnyen z�rk�zott volt… Sora pedig nem besz�lt a mag�n�let�kr�l senkinek. Mi�rt lett volna v�szterhes jel, hogy egy munkam�ni�s l�gtorn�sz agyondolgozza mag�t? Mi�rt lett volna elgondolkodtat�, hogy hideg �s agressz�v, ha egyszer mindigis az volt? Mindig sov�ny volt �s szomork�s; egyed�l �lt – kinek kellett volna l�tnia, hogy �kor sem eszik?

Mire v�gre �rkezett valaki, aki �tl�tott a k�pleten, m�r r�g k�s� volt; Leont m�r � sem tudta megmenteni.

Sz�vb�l sajn�lta pedig, mert m�r r�gen tartozott neki egy �lettel.

Mintegy h�rom h�ttel Sora t�voz�sa ut�n t�rt�nt. Meleg augusztusi este volt, kilenc �ra fel� j�rt az id�; Leon �ppen az �lt�z�j�ben sminkelt le el�ad�s ut�n. Kezdett rettenetesen kimer�lni. Az iszonyatos megterhel�s, aminek kitette mag�t, �s persze a k�ros �tv�gytalans�g teljesen felbor�totta t�k�letes test�nek energiah�ztart�s�t: legyeng�lt, lefogyott, szeme alatt pedig s�t�t karik�k h�z�dtak. El�gedetlen�l n�zegette s�padt arc�t a t�k�rben, a v�kony ver�t�kfilmet ajkai felett. Eg�sz mellkasa f�jt, bensej�ben sz�raz h�s�g tombolt, �s z�gott a feje. Sz�d�lt. Most m�r b�rmelyik el�ad�s az utols� lehet.

Azt�n v�get �r v�gre… ez.. Gyors mozdulattal fel�llt, �s kis h�j�n elvesztette az egyens�ly�t. Fogalma sem volt, hogyan volt k�pes ilyen �llapotban v�gigcsin�lni az el�ad�st. Csak nem az a n�h�ny nappal ezel�tti hajnali edz�s �rtott meg, amikor esett az es�? De hiszen milli�szor edzett m�r lehetetlen id�j�r�si anom�li�k k�zepette; ilyesmi sosem jelentett probl�m�t. Nem mintha nem lenne mindegy. A zuhany al� k�sz�l�dv�n �pp ledobta mag�r�l jelmeze fels�j�t, amikor minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l kiny�lt az ajt�, �s Yuri Killian l�pett be rajta. A rad�r m�g a d�h fest�k�nek gomolyg� feket�s-v�r�s�n�l is er�sebb volt; Leon m�g csak azt sem k�rdezte:�Mit keresel itt?�  A j�k�p� sz�ke szt�r v�gign�zett r�gi ellenfele hossz�ra n�tt alakj�n.
- Ha �gy folytatod – mondta k�sz�n�s helyett, de nem bar�ts�gtalanul - , a v�g�n be lehet majd f�zni egy izmosabb varr�t�be. Leon k�z�mb�sen n�zte. K�ls� szeml�l� azt gondolta volna, fel sem ismerte a vend�get: �gy b�mult r�, ak�r a berendez�si t�rgyak egyik�re. Pedig csak annyi t�rt�nt, hogy a rosszull�t kezdte �tvenni a hatalm�t agyongy�t�rt szervezet�n. Szeme el�tt elmos�dott, r�gi eml�kek j�rt�k hipnotikus t�ncukat. Kardpeng�k villantak k�kes lid�rcf�nnyel, egym�shoz fesz�l� izmok remegtek a d�ht�l, vill�mgyors mozdulatok suhantak, perd�ltek, ac�l pend�lt az ac�lon.

- Azt nem k�rdezem, mit m�velt�l Sor�val, mert azt tudom. De magaddal…?! Azt hittem, ilyen sov�ny alakon mint te, m�r nincs mit faragni; de l�tom, t�vedtem. Borzalmasan n�zel ki, Oswald. Ki�llnak a bord�id, tudsz r�la? Ez az �sszefont haj j�l �ll, de kiemeli a beesett arcodat. Mi�rt nem adsz magadra? Te mindig olyan nett volt�l… Yuri mondta, mondta a mag��t, Leon viszont m�r nem hallotta. F�l�ben tov�bbra is peng�k csattog�sa visszhangzott, szeme azt a v�gs� csat�t l�tta, a harcot a hom�lyban. Azt�n sz�vszor�t� ki�lt�s v�gta kett� a harcot, �s meg�rkezett az angyal, f�nyesen, ragyog�n emelkedett k�z�j�k… 
- Sora – mondta, de a sz�t�l izz� k�s j�rta �t a tork�t.
- Mi van?! Leon – l�pett k�zelebb Yuri - , j�l vagy?

Nem tudott v�laszolni. Egyre az angyalt l�tta, azt a ragyog� l�nyt a s�t�tben… El kell, hogy �rjelek. �rints meg, kedvesem. Ne engedj meghalni. Kiny�jtotta fel� a kez�t – Yuri d�bbenten n�zte, hogy Leon vakon, �lmod� szemmel fel�je ny�l – de az angyal f�nye elhalv�nyult, kialudt, �s � m�r nem �rte el; elm�j�t piszkosssz�rke hull�mokkal mosta �t meg �t a s�t�ts�g, azut�n elbor�totta eg�szen, mert Leon t�bb� nem akart k�zdeni ellene. �gy m�r nem, Sora n�lk�l nem; soha t�bb�. Yuri, ha nem is �rtette, de felfogta v�gre, mi t�rt�nik; Leon azonban m�r nem �rz�kelte, hogy r�gi riv�lisa mell�je lend�lve felfogja zuhan� test�t, nem hallotta, hogy a h�tt�rben, a nyitva felejtett ajt� el�tt valaki r�m�lten felki�lt: a szakad�k feneketlen tork�ban egyre lefel� z�dulva tudata kilobbant.