T�rt t�k�rben

Sz�vdobog�s. Nagyon lass�. Csend. Hol vagyok? F�radt, �mely�t�en lassan emelked� elm�j�ben m�g nem mozdult gondolat, csak a tudat, hogy �l; m�g �l. R�mlett, mintha kor�bban elmos�dott arcok hajoltak volna f�l�, de erre nem mert volna megesk�dni. Er�ltette agy�t, gondolkodni pr�b�lt. Belef�jdult a feje. Nem ment semmire. Elaludt. Metszett krist�lyt�k�r zuhant lefel� p�r�gve a s�t�tben, �s a fekete m�rv�nypadl�hoz csap�dott; milli� ragyog� krist�lyszil�nk fr�ccsent szertesz�t, szikr�z� f�nyt sz�rva-t�kr�zve a s�t�tben. �s k�peket, igen. Mindegyiken m�s k�p volt. N�zte �ket. M�g nem �rzett, nem hallott semmit, m�g csak l�tott; s�keten, kirad�rozott tudattal n�zte a k�peket – egy �let k�peit. Egy t�voz�, vagy visszat�r� �let�t? Sz�lt�pte, sz�guld� felh�rongyokat l�tott, halv�ny ametisztsz�n�eket; feh�r f�k gyenge szell�t�l borzolt leveleit arany napf�nyben. Az �ce�n �rj�ng� hull�mait l�tta, �s egy feh�r motorcs�nak �velt, v�zt�l f�nyl�, habot t�r� oldal�t. Hajlong�, b�kol� p�lm�kat egy s�t�nyon. Egy furcsa, k�rk�r�s alak� �p�let kics�csosod� tetej�t. Egy gy�ngyh�zfeh�r haj� gyerekl�ny kedves, konok arc�t; egy r�g elsz�radt, sz�piasz�n�v� fakult r�zsacsokrot egy s�rhalmon. Lend�l�, lebeg�, �vbe fesz�l� testeket, reflektorok f�nyeit, rep�l�st. Embereket, gesztusokat, nevet�st, s�r�st, k�zfog�st, �lel�st. Gy�m�ntf�nyesen leg�rd�l� k�nnycseppet egy arcon. Egy m�sik l�ny �szibarack-finom arc�t l�tta, melegbarna, bizakod� tekintet�t, v�gyakozva elny�l� ajkait; test�nek kecses, gyeng�d mozdulatait; hossz�, feh�r hajtincseket meztelen v�ll�n, cs�p�j�n, mert mindig betakar�zott vele… �s itt, ezen a ponton mart bel� az els� �rz�s: a f�jdalom. Mintha a krist�lyt�k�rnek minden egyes hideg szil�nkja a sz�v�be f�r�dott volna. Egyetlen szil�nk maradt, de ez p�r�gve-forogva szembefordult vele; f�nyes fel�let�n a saj�t arc�t l�tta t�kr�z�dni. Sz�p, hideg, megk�nzott arc… De volt azon az arcon valami m�s, valami �j is. Mi ez? Teste megr�ndult az �gyon, tork�n halk ny�sz�rg�s t�rt fel. Ne. Istenem, ne! Ajt�ny�l�sra �bredt, v�gre tiszta tudattal. M�r tudott mindent, olyan term�szetesen, mintha sosem lett volna olyan s�keten �res. Tudta, hogy az �ress�g nagyon sok�ig tartott. R�mlett, hogy j� n�h�nyszor sikoltozva pr�b�lt kit�rni teste b�rt�n�b�l, s mert nem siker�lt, �lmokba menek�lt, mert valami tudta benne, hogy ha enged a s�t�ts�gnek: meghal. �s az a valami nem engedte, hogy meghaljon. M�r tudta, ki �, mi t�rt�nt vele, �s tudta azt is, ki miatt volt. Lehunyt szemh�ja alatt egy n�v villant vak�t�n, �s mint amikor a napba n�z az ember, az ut�izz�s a retin�j�ra �gett. Sora. F�ny a sz�vben, �let a hal�lban. Vir�gz� cseresznyefa tavaszi illata, meleg pl�ssb�rsony szel�d tapint�sa, szemerk�l� ny�ri es� hangja, okt�beri erd� sz�nei, sz�z h�lepel finom, csill�ml� k�kez�stje. Sz�lvihar ereje, ny�ri nap forr�s�ga, cs�rgedez� patak eleven, vid�m csacsog�sa. Minden �vszak, minden �let: ez volt�l nekem. Tankok l�nctalpait�l felt�rt csatamez� v�rmocskos f�ldj�b�l b�tran el�b�j� kis, piros vir�g: ez volt�l nekem. Minden, ami bel�lem hi�nyzott; t�rsam, m�sik felem: ez volt�l nekem. Sz�let�sem �rtelme, Napom, vil�gom: ez volt�l nekem. Csup�n ennyit, �s nem t�bbet dobtam el magamt�l: csoda-e, ha belepusztulok? M�r nem volt biztos benne, hogy nem akar meghalni. Fanyar arcv�z illat�t �rezte halv�nyan; r�j�tt, hogy nincs egyed�l. H�t persze, az im�nti ajt�ny�l�s. Az illat ismer�s volt: megnyugodott. Ki kell nyitnom a szemem. Na. Gyer�nk. Mozdulj! Siker�lt. Nem volt szerencs�s gondolat. Nagyon vil�gos, f�j�an feh�r volt minden. Gyeng�d kezek t�r�lt�k le k�nnyeit, �s � k�nl�dva, lassan elford�totta a fej�t, hogy szem�gyre vegye az ismer�s illatok gazd�j�t. A mozdulatt�l el is f�radt, csak a hal�nt�k�b�l indul� tompa f�jdalom tartotta vissza az azonnali elalv�st�l. L�tott m�r, de hom�lyosan; olyan volt, mintha �letlen k�pet n�zne. Becsukta a szem�t, majd kinyitotta �jra. N�h�nyszor megism�telte a f�raszt� m�veletet, addig, am�g v�gre tiszt�n l�tott. Akkor hunyorogva megszeml�lte az im�nt m�g elmos�dott k�pet. Csinos, fiatal f�rfiarc, h�v�s k�k szemp�r, sz�lk�sra v�gott, sz�ke haj. Yuri. Ez a szemp�r borult f�l�, mint a janu�ri �gbolt, amikor belezuhant a s�t�ts�gbe; �s most is, amikor kikapaszkodott onnan. Ez a szemp�r k�ti �ssze, ha tetszik, ha nem, k�t angyal�val is: az egyikkel, aki m�r t�bb, mint h�rom �ve angyall� v�lt… �s a m�sikkal, aki mindigis az volt. Sora. H�t m�g azt  is el�red, hogy h�l�t �rezzek Yuri Killian fel�?! R�gi �s �j �rz�sei felkavarodtak, �sszefon�dtak, �s Leon mondani akart valamit; sz�ja megmoccant, cserepes ajka felszakadt.
- Un mot, un seul, au nom de dieu – suttogta rekedten, �s v�r csordult az �ll�ra. – Ma foi, je n�ai pas voulu l�offenser… *
Yuri �les, f�rk�sz� tekintettel hajolt f�l�, �s egy pap�r zsebkend�vel let�r�lte a v�rt.
- Rosszul vagy? – k�rdezte idegesen. – H�vjak orvost?
Leon teljesen �sszezavarodva b�mult r�. Mit is mondott? Yuri kutatva n�zte azt a nagyra ny�l� sz�rke szemp�rt. Baj van, tuti, hogy baj van! Tiszta �s szinte �rtatlan a tekintete, �s �gy n�z r� – �pp r�! – ahogy m�g soha: szel�den, f�jdalmasan. Olyan �j, olyan m�s, mintha kicser�lt�k volna; r�ad�sul f�lrebesz�l. Vagy m�g nem �bredt fel rendesen, �s f�l�lomban, �nk�ntelen�l haszn�lja anyanyelv�t? Hossz� volt az �t, �s agya m�g nincs szinkronban a mondanival�j�val? Ez nem tr�fadolog; a fen�be is, hiszen t�bb, mint k�t h�tig volt k�m�ban! M�r a cseng��rt ny�lt, hogy h�vja a n�v�rt, amikor Leon �jra megpr�b�lt megsz�lalni, �s k�vekt�l, sz�razs�gt�l csikorg� hangon siker�lt is neki.
- Mi t�rt�nt? Te hozt�l ide?
Yuri �jra len�zett r�, �s elhalasztotta a seg�lyk�r�st; b�r tov�bbra sem �rtette azt a ny�lt, minden indulatt�l mentes tekintetet. Bizonytalanul b�lintott v�laszul. Leon nem v�laszolt egy ideig. �gy t�nt, b�vebb r�szletekre nem k�v�ncsi; b�r �let �s hal�l t�vlat�b�l n�zve ez �rthet� is volt. Yuri meg�rtette v�gre, hogy Leon olyan utat j�rt be, amelyet m�sok m�g csak elk�pzelni sem tudnak; �s amikor megint �sszekapaszkodott a tekintet�k, t�bb� m�r nem riadt meg t�le. Leon furcsa, id�tlen pillant�s�ban m�r egy �jj�sz�letett, kieg�sz�lt, kiforrt szem�lyis�g bujk�lt, aki m�r nem t�ri a m�lt l�ncait – de a jelen�t sem. Ez a tekintet maga volt a feloldoz�s.
- K�sz�n�m – mondta a francia egyszer�en; Yuri pedig �gy �rezte, mintha �pp a Becs�letrendet t�zn�k a mell�re. Most l�tta csak, kit, mit siker�lt megmentenie a biztos pusztul�st�l; �s minden erej�re sz�ks�ge volt, hogy el  ne szoruljon a torka v�letlen�l. �gy ink�bb olyasmit tett, amit Leonnal szemben m�g soha: halv�nyan r�mosolygott kolleg�j�ra.
- Igaz�n nincs mit – mondta. – Tulajdonk�ppen m�g h�l�s is lehetek, hogy az �n karjaimban est�l �ssze, �s nem otthon, egyed�l; ugyanis ez esetben szorgos, de csak h�romnaponta jelentkez� bej�r�n�d munkaad� h�j�n elvesz�tette volna az �ll�s�t, a vil�g pedig szeg�nyebb lenne egy fantasztikus el�ad�m�v�sszel.
- Bagatelle – mondta Leon t�relmetlen�l. – R�szletk�rd�s. Sor�r�l besz�lj. Mi van vele? – R�gi jellemvon�sai �szrev�tlen�l r�simultak az �j, j�val sebezhet�bb viselked�smint�ra; Leon arc�n tart�zkod� k�z�ny takarta a f�jdalmat. Yuri azonban m�r nem hitt neki.
- New Yorkban van, Layl�n�l – mondta tapintatosan. – Mikor idehoztalak, els� dolgom volt r�la gondoskodni. Layl�val napi kapcsolatban vagyunk telefonon �s n�ha interneten; Sora elvileg nem tud semmit, �s nagyon igyeksz�nk, hogy ez �gy is maradjon, am�g fel�p�lsz… �gyhogy most m�r kapd �ssze magad, kollega. Nem mondott egyebet, de Leon nagyon is j�l �rtette, mekkora a kock�zat. Saj�t �rzelmeinek t�rt krist�lyt�kr�ben l�tta, mennyire szereti a l�ny; l�tta, hogy mindigis szerette; hogy miv� lenne �rz�keny angyal-sz�ve, ha tudom�st szerezne arr�l, hogy mit tett mag�val… Lehunyta a szem�t. �rezte r�gi hidegs�g�nek erej�t; azt az er�t, amely a Vadon t�rv�nye szerint dolgozott, �s amely azt mondta: pusztuljon minden, ami kev�s hozz�d vagy egyszer�en csak m�s; ha gyenge vagy, �rz�keny, sebezhet�, akkor pusztulj el magad is: nem maradhat fenn, csak a legjobb! Nem volt�l el�g j� Sor�hoz, nem lehetsz a partnere! Nem vagy m�lt� egy angyalhoz: semmi keresnival�d az �let�ben! Az �j er� azonban csak mosolygott, �s azt sugallta: olyan �rz�st kapott aj�nd�kba a sorst�l, amely van olyan �si, mint az anyaterm�szet, van olyan hatalmas, mint az �let maga; �rz�s, amely egyid�s a teremt�ssel, a keletkez�ssel, rokon az istens�ggel.  Az �j er� azt mondta: viszonozd az aj�nd�kot annak, akit�l kaptad, �s �gy, ahogyan kaptad! Neki nem a hal�lod lesz az aj�nd�k; hogyan gondolhatt�l ekkora ostobas�got?! A hal�l semmis�g. Add neki az �letedet. Yuri csendesen az ablakhoz ment, �s felnyitotta a relux�kat; a b�gyadt, m�zsz�n� szeptemberi napf�ny bearanyozta a szob�t. Leon szinte �rezte a f�ny illat�t, meleg�t; �rezte, ahogy sejtelmes ragyog�ssal �tvil�g�t lez�rt szemh�j�n, �s megnyugodva, ellazulva elaludt �jra. A Rajzol� pedig el�gedett mosollyal asztala f�l� hajolt, maga el� h�zta ezersz�n� palett�j�t, �s sz�nezni kezdett.

(* Egyetlen sz�t, csak egyet, az Istenre k�rem…Szavamra, �n nem akartam b�ntani �t! )