Kapcsolat

Messzire jutott�l, kisl�ny. A szel�d var�zs�, mes�s Keletr�l, a Felkel� Nap orsz�g�b�l a Lehet�s�gek F�ldj�re, az �lmok vil�g�ba. V�gigj�rtad a vil�got, elfogadtad ezerf�les�g�t, �s � elfogadott t�ged: mag�ba olvasztott, te pedig h�l�san beilleszkedt�l, �s egy�tt mozdult�l vele. Ti�d az eg�sz Vil�g. Mi�rt �pp a v�n Eur�pa visszautas�t�sa f�j ennyire?
- Mert ott otthon voltam… - suttogta, mik�zben Manhattan ragyog� felh�karcol�it b�multa az ablakb�l �res szemekkel. – P�rizsban. Veled.
Mindig �gy gondolta, hogy az ember ott van otthon, ahol a sz�ve lakik. Sora b�rhol otthon volt, ahol volt egy Sz�npad a k�zelben… De �lete utols� im�dott porondj�n otthagyta a sz�v�t is. �jra elkezdtek folyni a k�nnyei. Tenger volt a k�n, �s csepp �lete rajta h�nykol�d� pap�rhaj�; t�bb, mint egy h�napja m�r. Angyal-sz�ve nem tudott sem meg�llni, sem felejteni: csak f�jni tudott, �s l�ktetni tov�bb betegen, elgy�t�rten, de folyamatosan, m�g ezzel is b�ntetve szenved� gazd�j�t, aki en�lk�l is �rtette volna m�r, mit is jelent az az �lland�an visszacseng�, fjordh�s hangon elsuttogott mondat: m�r minden sz�vdobban�s egy kis hal�l. Layla k�t h�ttel ezel�tt l�togatta meg, �s aj�nlotta fel, hogy t�ltse n�la, a Keleti Parton azt az id�szakot, am�g n�mileg mag�hoz t�r a mag�n�let�t feld�l� sokkb�l. Sora �gy ut�lag bel�tta: a F�nix sz�rnyai al� h�z�dni a legjobb dolog volt, amit tehetett. Amikor elj�tt P�rizsb�l, h�rom hetet t�lt�tt a Kaleido Sz�npadn�l, abban a hitben, hogy oda tartozik… De r� kellett j�nnie, hogy ez m�r nem �gy van. B�rmennyire hi�nyoztak is a bar�tai azel�tt: most hal�losan fesz�lyezte a sok r�sztvev� tekintet, a t�r�d�s; a b�tortalan k�s�rletek arra, hogy elfeledtess�k vele, ami t�rt�nt… Term�szetesen tudta az eg�sz vil�g, mi t�rt�nt: a sajt� tele volt a szak�t�sukkal. �s �gy m�g nehezebb volt. Sora a pokolba k�v�nt minden arc�tlan riportert �s fot�st; valamint a vil�g �sszes t�v�csatorn�j�t, amely Leon valamely k�pr�zatos el�ad�s�nak egy r�szlet�t sug�rozta – vagy �ppen kettej�k Angyalt�nc�t, al�fest�sk�ppen, a napi szt�rpletyk�k sz�vege alatt. Egy sz� n�lk�l �sszecsomagolt Layla aj�nlat�nak hallat�n, �s idej�tt vele New Yorkba. Egyed�l akart lenni. Tal�n az�rt, mert Leon mellett hozz�szokott, hogy egyed�l kell megoldania a probl�m�it; tal�n az�rt, mert ekkora k�nt csak egyed�l lehetett elviselni, mivel b�rkinek a k�zrem�k�d�se csak n�velte… Vagy tal�n az�rt, mert m�r tudta azt is, hogy ezt a fajta f�jdalmat nem lehet, nem szabad megosztani senkivel, mert nem �rtheti meg, csak az, aki okozta. Layla �ntudatlanul is t�mogatta t�rekv�seit: nem er�ltetett r� t�rsas�got, s�t kifejezetten �vta a m�sokkal val� �rintkez�st�l. Sor�nak nem t�nt fel, hogy tulajdonk�ppen egy�ltal�n nem engedi emberek k�z�. Layla tornaterm�ben edzett, nem v�gyott t�rsas�gra, �s egy�ltal�n nem l�pett fel. Lehajtott fejjel, szel�den viselte az �lland� f�jdalmat: vezekelt a f�rfi�rt, akit szeretett – �s fogalma sem volt r�la, hogy val�j�ban mi minden t�rt�nt m�g. Alkalmazottak hada dolgozott �szrev�tlen�l azon, hogy ne ker�lhessen a kez�be �js�g, mag�nlev�l, �zenet; a telev�zi� antenn�j�nak belt�ri egys�ge m�r k�t hete elromlott, r�di� eredetileg sem volt, az internethez pedig csak Layla f�rt hozz� – igaz, Sor�t nem is �rdekelte volna pillanatnyilag egyik sem. Ami�ta elj�tt P�rizsb�l, az �let csak f�l�lom volt sz�m�ra. G�piesen edzett, ny�jtott, �s pihent felv�ltva; evett, ha valaki gyeng�den k�rlelve vagy hat�rozottan fell�pve bel�tuszkolt n�h�ny falatot, �s v�laszolt, ha sz�ltak hozz� – de ennyi volt az eg�sz. Minden egy�b energi�j�t Leonra ford�totta azut�n a sz�rny� �lom ut�n. Tizenhat nappal ezel�tt �lmodta el�sz�r – �s az�ta szinte minden �jjel. A Nagycirkusz porondj�t l�tta �jra, olyan s�t�ten, elhagyottan, mint egy v�ns�ges, kihalt padl�sszoba. �gy t�nt, �vek �ta nem j�rt itt sem el�ad�, sem k�z�ns�g; sz�raz �s szagtalan volt a leveg�, �s sz�rke por lepett mindent. De a sz�npad k�zep�n ugyan�gy ott volt az a vastag, rozsd�s, sz�gletes vasoszlop, ott �llt egyetlen f�radt, piszkosfeh�r f�nycs�v�ban, mint legel�sz�r; �s ott voltak rajta a l�ncok �s a bilincsek is, �s a feket�n r�juk sz�radt v�r… Leon azonban nem volt ott. Hi�nya m�g v�szj�sl�bb volt, mint az, amikor Sora kik�tve, l�ncaival k�zdve l�tta; torka �sszeszorult a rossz el��rzett�l, ahogy akarata ellen�re k�zelebb ment az oszlophoz. Ilyen k�zelr�l m�r l�tni lehetett, hogy az oszlop a fels� harmad�ban elg�rb�lt, megvetemedett, mintha irt�zatos er� pr�b�lta volna kit�pni a hely�b�l; a l�ncszemek megny�ltak, �s az egyik bilincs kett�t�rt. A p�nt f�lhold alak� darabja a padl�n hevert a porban, n�h�ny r�g megalvadt, repedezettre sz�radt v�rcsepp mellett. 
- Mi t�rt�nt itt? Leon – hol vagy?!
A l�ny feln�zett, h�tha a f�ny seg�t megoldani a balj�s rejt�lyt… �s most vette csak �szre, hogy a f�ny nem reflektorf�ny, mint el�sz�r volt, hanem a Nap vihar el�tti hom�lyos, sz�rk�ss�rga vil�ga. A Cirkusz kupol�ja a cs�cson valami�rt nyitott volt, �s a m�teres �tm�r�j� r�s sz�l�n egy hatalmas r�tisas �lt. A madarak ura lehajolt �lt�ben, �s f�lreford�tott fejjel az �t riadtan megb�mul� l�ny szem�be n�zett. Sora gyomr�t iszony� sejtelem h�zta lefel�. Nem ezt a ragadoz�t, a sasok legnagyobb termet� fajt�j�t nevezik a Leveg� Kir�ly�nak? Csak�gy, ahogy Leont is nevezte a k�ztudat, miut�n az el�z� kedves becen�v, a Hal�listen lekopott r�la… Kapkod�, dadog� gondolatai k�z� �jabb intu�ci� �kelte be mag�t, mik�zben a f�lelmetes, hajlott cs�rt,a s�rga ragadoz�szemeket, a penge�l� karmokat n�zte: mit is jelent mindez? Hogy Leon valamik�pp megszabadult a fogs�g�b�l, de valami brut�lis k�zdelem �r�n, ugyanakkor a kupola nyitott, fentr�l bet�z a f�ny, �s egy sas sz�llt a tet�re? Mad�r… fent… rep�l�s… t�volod�s… A szabads�g jelk�pe? Vagy a hal�l�? Felsikoltott ijedt�ben, amikor az �ri�s ragadoz� sz�tv�gta a sz�rnyait, �s �lesen vijjogva a leveg�be emelkedett; �s amint har�nt elfordult, felfel� lend�lve, Sora valami feh�r �vet v�lt l�tni a v�ll�n, a sz�tt�rt sz�rnyak k�z�tt, majdnem pontosan a gerinc vonal�ban. Eg�szen olyan volt, mint egy hajfonat. M�r nem a r�m�lett�l, hanem a borzalomt�l sikoltott. Tudta: az a hal�lmad�r elrabolta Leont.
- V�rj! – ki�ltott ut�na k�ts�gbeesetten. – V�rj, ne menj el! Hallod?! Gyere vissza!!!
De a sas egyre csak emelkedett, t�gul� k�r�kben, eleg�ns, lass� sz�rnycsap�sokkal, �s m�r csak egy apr�, fekete pontnak l�tszott a f�nyben; otthagyta �t a hom�lyban a mag�ny�val, a k�ts�gbees�s�vel, a sz�v�ben �g� rettenetes, tagolatlan hi�nnyal – �s Sora t�rdre esett a sz�npadon, ami nem sz�npad volt m�r sz�m�ra, hanem veszt�hely, �s borzalmas zokog�s csuklott fel bel�le. Hideg verejt�kben �szva, el nem s�rt k�nnyekt�l fuldokolva �bredt, de az sem volt jobb, amikor tizedm�sodperc m�lva felt�rt bel�le az �lombeli zokog�s. �r�kig s�rt, m�g v�g�l m�r �gett a torka �s a szeme, �s f�jt a feje, mint egy j�f�le mandula-�s arc�reggyullad�s alkalm�val; de ez a fajta s�r�s nem hozott megk�nnyebb�l�st, ezek a k�nnyek nem most�k el �lland� f�jdalm�t, �s mire a hajnal fak� f�nye felderengett, m�r �gy �rezte mag�t, mint egy f�lig agyonvert �llat. Amikor k�nnyei v�g�l elapadtak, �s duzzadt szemh�ja f�radtan leereszkedett, Sora �jabb k�nny� �lomba szender�lt, �s fogalma sem volt r�la, hogy lelke finom ez�stp�kh�l�j�n csillagf�ny� harmatcseppk�nt szikr�zik elpuszt�thatatlan szerelme – �s hogy ilyenkor ez a csillagf�ny elindul, �s messze, nagyon messze t�le meg�rinti egy m�sik ember sz�v�t, �s �letet ad.