Angyalok d�he

Egy �jabb h�t pergett le az �r�kk�val� Id� tit�ni homok�r�j�n; egy �jabb v�gtelen�l hossz�nak �rzett h�t: �ce�n a kontinensek k�z�tt, szakad�k a k�t part k�z�tt. A k�t mag�nyos sz�v �gy hevert egym�st�l t�vol, mint egy bonyolult kirak�s j�t�k k�t elfeledett, elhaj�tott darabja. Minden gondolatuk egym�s� volt, minden f�jdalmuk egym�s� volt, minden foh�szuk egym�s� volt. Leon elt�rte, hogy orvosai lassan, de biztosan �jra embert csin�ljanak bel�le, de ez volt minden kapcsolata a k�lvil�ggal. Eml�keiben, �lmaiban �lt, nem ezen a f�ld�n: minden �s mindenki fel� k�z�mb�s volt, kommunik�ci�ra ritk�n sem mutatott hajland�s�got.
- Letargia – mondta az orvos az agg�d� Yurinak. – V�rhat� volt. Most �li �jra, �rt�keli �t mag�ban, mi �s mi�rt t�rt�nt. Kompenz�lni pr�b�l. Ha seg�teni akar, Monsieur Killian, k�tf�lek�ppen teheti: vagy eltereli bar�tja figyelm�t, vagy sz�ls�s�ges megold�ssal �l, �s �tesve a l� t�loldal�ra, sokkhat�st alkalmaz, er�szakkal terelve �t abba az ir�nyba, amerre k�s�bb mag�t�l is menne. Yuri lelki szemei el�tt �jra kardpeng�k villantak. – Egyszer m�r csin�ltam ilyesmit Leonnal – mondta. 
- Val�ban? �s milyen eredm�nnyel? – �rdekl�d�tt a doktor.
- K�tes eredm�nnyel – felelte az amerikai. – Leon kis h�j�n meg�lt… �s nem rajtam m�lott, hogy m�gsem siker�lt.
- �? Akkor h�t pr�b�lkozz�k a szolidabb m�dszerrel, Monsieur; de valamit csin�ljon vele, mert ha Monsieur Oswald nem mutat javul�st e t�ren, akkor hivatalb�l pszichol�gust kell fogadnom mell�.
- De h�t mi�rt? – lep�d�tt meg Yuri. – Higgye el, ismerem Leont: nagyon gyorsan �ssze fogja szedni mag�t. � m�r csak ilyen; ma m�g f�lholt, holnap meg leteszi az asztalra az eg�sz vil�got.
- Az lehet, Monsieur Killian. Ugyanakkor bar�tja esete igen k�zel �llt az �ngyilkoss�ghoz. El�re kitervelten, m�dszeresen �s sz�nd�kosan t�nkretette mag�t. Am�g nem pr�b�l l�that� m�don seg�teni mag�n, addig orvosi szempontb�l n�zve potenci�lis �ngyilkosjel�lt. 
Yuri d�bbenten n�zte, ahogy az orvos udvariasan biccentve elsiet; azt�n inger�lten felmorranva ezt tette maga is.
- M�g hogy �ngyilkosjel�lt! – f�st�lg�tt k�sz�n�s helyett, amint benyitott Leon szob�j�ba. – Nem tudnak ezek semmit! – mondta idegesen. Leon persze a f�le botj�t se mozgatta. �lt az �gyon, l�bait maga al� h�zva, �ll�t a t�rd�re fektetve, �nmag�t �lelve f�z�san, �s kifejez�stelen, halott szemmel a semmibe b�mult. Yuri ennyi er�vel besz�lhetett volna a falhoz, a j�r�lapozott padl�hoz, vagy az ablak relux�ihoz is.
- B�rom, mikor be nem �ll a sz�d – morgott Yuri, �s letette mag�t az �gy sz�l�re. – Az�rt n�ha leveg�t is vegy�l, j�? Be ne rekedj nekem!
Semmi. Leon meg sem rezd�lt, r� sem n�zett; �s Yuri azon kapta mag�t, hogy komolyan megrend�l. Fel�llt, �tment az �gy t�loldal�ra, �s �gy �lt le �jra, hogy arca mindenk�ppen Leon tekintet�nek ir�ny�ba essen. Megpr�b�lt m�lyen a szem�be n�zni, de az a k�dsz�rke szemp�r szinte �thatolt rajta, mintha legal�bbis �tl�tsz� lenne.
- F�lelmetes vagy – mondta halkan az amerikai. – Nem csoda, hogy bel�dszeretett…
Valami villant a sz�rkes�gben, mint f�rge hal ez�st h�ta a mozdulatlan v�zfelsz�n alatt.
- Ezt m�r szeretem – vigyorodott el Yuri. – Ide figyelj, Leon… Holnap elviszlek innen.
Most m�r �rv�nyleni l�tszott az a sz�rkes�g; Leon szem�ben a viharos tenger j�rta irdatlan t�nc�t, tekintete besz�k�lt, f�kusz�l�dott, �s Yuri �gy �rezte, mintha l�zerrel �getn�k. A francia tov�bbra sem sz�lalt meg, �s meg sem mozdult – de tekintete �l�nken k�vette Yuri minden mozdulat�t. Amikor Yuri elment, Leon lassan felkelt, az ablakhoz l�pett, �s kinyitotta. Odakint �lmos indi�n ny�r ragyogott le a vil�gra; halk sz�l motozott az erd� f�i k�z�tt, madarak daloltak, �s a leveg� m�zillat� volt. Leon len�zett a negyedik emeletr�l, megsaccolta a t�vols�got ablaka �s a z�ld p�zsit k�z�tt, azt�n k�r�lhordozta tekintet�t a hegyeken. Fent, messze a magasban egy sas k�r�z�tt az �gbolt krist�lyk�k kupol�ja alatt, �s �lesen felki�ltott, �pp akkor, amikor a f�rfi r�emelte a szem�t. Maga sem tudta mi�rt, de Leon k�nnyed�n megborzongott. Lehunyta a szem�t. Sora. V�rj meg, k�rlek. V�rj meg, szerelmem. �jra elj�tt az este, azt�n az �jszaka; a F�ld �tfordult, �s az �ce�n t�ls� partj�n is felkelt a nap. Sora ny�sz�r�gve h�nykol�dott szob�ja sz�les, k�nyelmes �gy�n; homlok�n ver�t�k gy�ngy�z�tt, sz�ja n�ma sikolyra ny�lt, ahogy �lmai k�ny�rtelen sasmadar�val viaskodott. Hi�ba k�ny�rg�tt: a sas ma is elrep�lt… De vijjog�sa sok�ig a zokog� l�ny f�l�ben visszhangzott. Akkor sem sz�nt meg, amikor Sora k�b�n, z�g� fejjel fel�lt az �gyon; id�be telt, mire r�j�tt, hogy telefoncs�rg�st hall. Felk�sz�l�dott, �s az �r�ra n�zett. Hajnali hat volt. Ki cs�r�mp�l ilyen kor�n? �s Layla mi�rt nem veszi fel? Gy�r�tten, m�g �lma hat�sa alatt ny�gve kibotork�lt a szob�b�l, �s k�zben az egyik szomsz�d helyis�gb�l tus sisterg�s�t hallotta – teh�t ez�rt nem vette �szre Layla a telefont, gondolta, �s m�r ny�lt a kagyl��rt, amikor s�psz� hallatszott, �s bekapcsolt az �zenetr�gz�t�.
- Yuri vagyok – k�z�lte a vonal t�lfel�n l�g� illet�, �s j�l tette, mert Sora nem ismerte volna fel a hangj�t. Yurit m�g soha nem hallotta ilyen ideges hangon besz�lni. – Ne haragudj, hogy r�besz�lek a r�gz�t�re, de olt�ri nagy szarban vagyunk… Layla, Leon lefalcolt a k�rh�zb�l. Egyel�re halv�ny g�z�m sincs, hova a fen�be ment ilyen �llapotban… Hogy mit akar… K�t h�tig nem sz�lt senkihez, el�tte meg k�m�ban volt, mint tudod, �gyhogy g�z�m sincs, mit b�r, mire k�pes… Tegnap az orvosa pszichol�gust emlegetett, �s azt, hogy potenci�lis �ngyilkosjel�lt… �n nem hittem neki, de most nem tudom, mit gondoljak! Mindenhol kerest�k, de nincs az int�zm�ny ter�let�n bel�l. A port�s szerint telefonh�v�st ind�tottak a szob�j�b�l tegnap, miut�n �n elj�ttem t�le… De nem tudni, hova telefon�lt, a h�v�sok a p�ciensek mag�n�gyeinek v�delm�ben szigor�an titkosak… Azt csak a rend�rs�g fogja tudni, de egyel�re nem akarom belekeverni a hat�s�gokat. El�bb megn�zem m�g p�r helyen… Layla, ha teheted, h�vj majd fel a mobilon… �s vigy�zz Sor�ra… vigy�zz nagyon! Ha ez kider�l… - Yuri nem mondott t�bbet, letette a kagyl�t. De Sor�nak ez is t�bb volt az el�gn�l. �gy �llt ott a telefonra meredve, mintha mag�t a Hal�listent l�tn�.  Alig volt k�pes felfogni, mit is hallott. Sz�d�lt, �melygett, �s �jra a sas rikolt�s�t v�lte hallani.
- Leon… - ny�gte. – �des Istenem… mi t�rt�nt?! Mi ez az eg�sz?!  Mi az hogy k�rh�zban… Hogy pszichol�gus… Hogy k�m�ban volt… Hogy elt�nt, ilyen �llapotban…
Layla, aki id�k�zben befejezte a zuhanyoz�st, a l�ny sikoly�ra rohant ki a f�rd�szob�b�l. Sora �gy ugrott neki a F�nixnek, mint egy anyatigris; sz�p arca eltorzult a gyilkos indulatt�l, szeme �sszesz�k�lt, k�nnyben �szott.
- Mi ez az eg�sz?! – �v�lt�tte. – Mit hallgattatok el el�lem?! Mi t�rt�nt Leonnal?!
Layla hamar mag�ra tal�lt. Teh�t Sora valamikor, valahogyan r�j�tt… Rendben van. M�r �gyis sz�rnyen fesz�lyezte, hogy titkol�znia kell el�tte. Fogadott h�gak�nt szerette a l�nyt, �s �gy is b�nt vele; kiz�r�lag az � �rdek�ben tette, amit tett.
- Sora, k�rlek, pr�b�lj megnyugodni… - kezdte.
- Megnyugodni?! – Sora olyasmire vetemedett, amire csak t�rsa miatt volt k�pes: alaposan megr�zta a F�nixet. – Van r�la fogalmad, hogy mit �rzek?!
A m�skor meleg f�ny�, csokol�d�sz�n� szemp�rban most bukott angyalok d�he par�zslott, a gyeng�d ajkak borzalmas vicsorra ny�ltak.
- Sora, hadd magyar�zzam el… - pr�b�lkozott Layla.
- K�vetelem! – sikoltott Sora. – De azt m�ris meg�g�rem, ha Leonnak csak egy haja sz�la megg�rb�l: �n meg�llek benneteket!
Egyik�k sem hallotta a cseng�t, de nem is t�r�dtek volna vele: a szobal�ny �gyis megn�zi, ki az.
- J�l van! – emelte fel a hangj�t Layla is. – De pr�b�lj legal�bb annyira lehiggadni, hogy hallj is valamit!
- Mi�rt, szerinted volt � valaha egy�ltal�n igaz�n nyugodt? – k�rdezte egy �rd�gien ismer�s, h�v�s hang az ajt� fel�l. Mindketten odafordultak. Sora �gy is maradt, mint L�t�k, t�gra ny�lt szemmel, ijeszt� pulzussz�mmal, meg�radt v�re z�g�s�t�l s�keten. Az ajt�ban Leon Oswald �llt. Ez m�r sok volt a l�ny megt�p�zott idegeinek. Sora egyetlen hang n�lk�l �sszeesett.