Tiszt�t�t�z

Miut�n k�nyelembe helyezt�k az eszm�letlen l�nyt a nappali sz�les b�rkanap�j�n, Layla �s Leon �tmentek a k�nyvt�rszob�ba. Layla nyitva hagyta az ajt�t, �s a k�zel�ben maradt, ahonnan m�g �pp rajta tudta tartani a szem�t Sor�n, de f�lprofilb�l m�ris d�h�dten Leon fel� v�gott a szem�vel.
- Ki vele: mi ez az eg�sz? – k�rdezte.
- Magam sem tudok t�bbet, mint te – emelte fel a kez�t Leon. – De ha Sora v�gig ilyen volt veled, akkor minden elismer�sem a ti�d.
- Nem ilyen volt. Mindent titokban tartottunk el�tte, �s biztos�thatlak, nem volt gyerekj�t�k. Fogalmam sincs, min borult ki az im�nt, �n zuhanyoztam �s… - Layla most j�tt r�, hogy mind�ssze egy sz�l selyemk�nt�s van rajta. Elpirult, �s zavartan �sszefogta a halv�nyk�k holmi dekolt�zs�t. – V�rj csak… Mintha besz�lget�st hallottam volna k�zben… de azt hittem, a szobal�ny… Csak nem telefon volt? – Layla kil�pett a nappaliba, behozta a k�sz�l�ket, �s visszahallgatta az �zenetr�gz�t�t.
Yuri ideges besz�mol�ja hallat�n m�g Leon is els�padt.
- Most m�r �rtem – mondta. – Sora nyilv�n meghallotta… Nagyon sajn�lom, Layla.
- �rd�gi v�letlen – s�hajtott a F�nix. – Megyek, felh�vom Yurit.
- R��rsz. Amikor elj�ttem, k�sleltetett �zenetet hagytam neki, mert nem akartam, hogy ut�nam rohanjon… - Leon az �r�j�ra n�zett. – Mostan�ban fogja megkapni. Layla… Te �s Yuri… Rengeteget seg�tettetek nek�nk. �n…
- El�g – szak�totta f�lbe Layla. – Rossz n�zni, ahogy keresed a szavakat. – A F�nix b�szke arc�n hirtelen ragyog� mosoly f�nylett fel. – �n viszont tanultam valamit Sor�t�l, ami ilyen esetekben szinte n�lk�l�zhetetlen – mondta, �s k�zelebb l�pve Leonhoz, minden teket�ria n�lk�l, heves lend�lettel meg�lelte.
Leon d�bbenten �llt, sz�hoz sem jutott… azt�n lassan felemelte a kez�t, �s viszonozta az �lel�st.
- Zavarba hozol… - mormogta, amikor Layla h�tr�bb l�pett, �s r�emelte �gk�k szem�t.
- Az csak hagyj�n – nevetett halkan a l�ny - , majd azt n�zd meg, mit kapsz Sor�t�l! Ami azt illeti, vannak restanci�id, Leon. Yuri sem fogja eln�zni, hogy egy �zenettel elint�zted; nekem pedig ez�rt az eg�sz balh��rt j�ssz egy vend�gszerepl�ssel a Broadway-n. Azt�n t�rt karokkal v�r a Nyugati Part is, ahol Kalos minimum leszedi a fejeteket… 
- Kegyelmezz! – mosolygott Leon, olyan arcot v�gva, mint aki felett menten �sszecsapnak a hull�mok.
- Nyilv�n P�rizsban is tombol a botr�ny – folytatta Layla zavartalanul, arra gondolva k�zben, hogy ez a mosoly minden p�nzt meg�r. – �gy ut�lag visszatekintve �rdekes belegondolni, hogy mennyire felkavart mindent egy olyan ember t�voz�sa, aki l�tsz�lag senkit�l nem f�gg�tt, senkihez sem tartozott. �r�l�k, hogy megvagy, Leon. Mik a tov�bbi terveid?
Leon nem �tallott csod�lkoz� szemeket kerek�teni a F�nixre.
- Terveim…? Hisz �pp most soroltad fel �ket, szinte kiv�tel n�lk�l.
- Szinte? – vonta fel a szem�ld�k�t Layla; de Leon nem v�laszolt, csak a szem�ben vill�dzott egy titokzatos mosoly. – J�l van, Leon – v�ltott t�m�t a l�ny. – �n most edzeni megyek, mert este fell�p�sem lesz… Ut�na pedig d�szvacsor�n veszek r�szt; k�s� �jjel vagy kora hajnalban �rkezem. Maradjatok itt nyugodtan… �s vigy�zz Sor�ra. A k�t profi tekintete m�g utolj�ra �rt�n �sszevillant; azt�n Layla siet�s l�ptekkel elhagyta a szob�t. Leon lassan, szinte �vatosan ment k�zelebb a kanap�n fekv� angyalhoz, �s t�rdre ereszkedve mellette, �sszeszorul� torokkal n�zte a l�nyt. Sor�n m�g mindig az orgonalila pizsam�ja volt, amiben aludt; az er�s, �l�nk sz�n azonban b�rmilyen j�l �llt neki �ltal�ban v�ve, most csak kiemelte s�padts�g�t. Arca megt�rtnek t�nt, szeme alatt sz�rke f�lholdak h�z�dtak, haja sz�raz �s f�nytelen volt, teste v�konyabb, mint b�rmikor – de az illata ugyanaz a kedves, finom cseresznyevir�g-illat volt, mint r�gen; �s Leon szem�be k�nnyek sz�ktek, �s zokogott a sz�ve. Hirtelen �jra el�vette minden r�gi k�telye, f�lelme; az ismer�s p�nik, amely azt bizonygatta, hogy nem m�lt� ehhez a t�nd�ri l�nyhez; hogy meleg sz�v�nek, szent �rzelmeinek � a nyom�ba sem l�phet; hogy Sora �gy t�k�letes, ahogy van, �s semmi sz�ks�ge nincs r�… Leon a l�ny alig emelked�-s�llyed� mellkas�ra hajtotta a fej�t, �s ernyedt, mozdulatlan test�t �lelve, halk, puha sz�vver�s�t hallgatva megv�vta �lete utols� nagy harc�t �nmag�val. Belepakolt a Nagy M�rleg egyik serpeny�j�be mindent, ami valaha kettej�k k�z�tt t�rt�nt; Sora minden er�fesz�t�s�t, amit �rte vagy neki engedelmeskedve tett; minden szenved�s�t, minden csepp k�nny�t, amit �rte hullatott; f�jdalmas sikolyait azon az �r�lt �jszak�n, ott P�rizsban, �rtatlans�g�t, amelyet elvett t�le; h�s�g�t, amellyel az utols� percig kitartott mellette, �s szel�d, lehajtott fej� f�jdalm�t, amikor v�g�l elk�ldte �t mag�t�l. El�tkozott vagy, mindig az volt�l – mondta az a hideg hang lelke legm�ly�n, de Leon most nem hallgatott r�. Savk�nt marta az �nv�d, a f�jdalom, de folytatta a sz�mad�st. Sorra vette minden becsm�rl�, hideg, kegyetlen szav�t, amit valaha Sor�nak mondott, de ez�ttal bele is gondolt: mit �rezhetett a l�ny? �Sora, ha ez a szerelem, akkor �n nem k�rek bel�le.� �des Istenem – mit �rezhetett?! Azt�n Yuri szavai az �zenetr�gz�t�n:�Lefalcolt a k�rh�zb�l… Mit b�r, mire k�pes ilyen �llapotban…? Potenci�lis �ngyilkosjel�lt…� Mit �rezhetett, amikor r�j�tt, hogy a f�rfi, akit szeret, kis h�j�n eldobta az �let�t – �s ezt m�g el is titkolt�k el�tte?! Leon szorosan lehunyta a szem�t. Minden erej�re, minden b�tors�g�ra sz�ks�ge volt… De egy percig sem habozott. A M�rleg m�sik serpeny�j�be beletette a saj�t sz�v�t.
- Sohasem �rdemeltelek meg – mondta halkan - , de szeretlek, Sora. Mindig szerettelek.
Az �ri�s inga meglend�lt, a M�rleg billegni kezdett; a mutat� hal�lt�ncot j�rt… azt�n meg�llt, l�zerpontosan k�z�pen, amikor a serpeny�k t�k�letes egyens�lyba ker�ltek. Szinte ugyanebben a pillanatban a l�ny er�tlen�l felny�g�tt, �s Leon sz�ve �ri�sit dobbant; azt�n csak hallgatott a mellkas�ban ijeszt�en, rebbenetlen�l egy borzalmas tizedm�sodpercig, miel�tt gyors, l�ktet� �tembe kezdett. A f�rfi felkapta a fej�t, �s a l�ny arc�ra n�zett. Sora f�kr�l �lmodott; sz�lf�tta fiatal f�k illat�t �rezte, �s l�tta a hajl�kony �gak k�z�tt �tsz�r�d� f�nyt. Leon haja ilyen f�nys�vos, gondolta f�l�lomban, �s neki van ilyen keserny�s friss leveg�-illata; hadd maradjak m�g egy kicsit, l�tni akarom, ami r� eml�keztet, l�tnom kell �t… 
- L�tnom kell… - dadogta k�s�s hangon.
- Itt vagyok… - suttogta a sz�l a lombok k�z�tt, de ez a hang nagyon is val�s�gosnak t�nt, �s Sora m�g mindig �rezte a f�k illat�t, �s amikor kinyitotta a szem�t, r�m�lten d�bbent r�, hogy ez m�r nem �lom. Leon elk�nzottan, gyeng�den mosolygott, �s belefeledkezett abba a csod�latos, forr�barna szemp�rba.
- Minden �vszak – suttogta rekedten. – Minden �let… 
- Leon – mondta a l�ny halkan, �s azt�n nem is folytatta: ez a n�v volt most minden, amit mondani akart, minden, amit tudni akart; �gy h�t egyszer�en csak felemelte a kez�t, �s finom lepkesz�rny-�rint�ssel v�gigsim�tott a f�rfi arc�n. Leon elfogta azt a v�kony, er�s kis kezet, r�kulcsolta ujjait, tenyer�be hajtotta az arc�t, �s lehunyta a szem�t; Sora pedig csak n�zte, ahogy n�zte m�r sok b�k�s, f�radt est�n is r�gebben, �s ahogy akkor, �gy most sem tudott betelni vele. A f�rfi arca olyan volt, mint egy �don, lakatra z�rt kincsesl�da, amely borzongat� titkot rejt; s�t�t szem�ld�ke �gy �velt sz�t lehunyt szeme felett, ak�r a leveg�ben k�r�z� sas mozdulatlan sz�rny�nak �le; �s egy hossz�, keskeny hajtincs j�gfeh�ren az arc�ba hullott… A haja! Sora �sszer�ncolta a homlok�t, �s m�sik kez�vel v�gigsim�tva t�rsa h�t�n, megkereste a korb�csszer� hajfonat elkeskenyed� v�g�t. Leon elengedte a l�ny kez�t, de a tekintet�t nem: a szem�t n�zte akkor is, amikor Sora maga el� h�zta �s kibontotta a haj�t. Elmosolyodott, amikor s�r�nye hossz� id� ut�n el�sz�r �jra puh�n v�gigsim�tott arc�n – ak�rcsak Sora az im�nt; �s s�v�ran, szel�den a l�ny f�l� hajolt. A mozdulatt�l haja el�recs�szott, �rny�k�val �j f�nyt adva a szem�nek; �s Sora �gy �rezte, sz�ve csordultig telik ezzel a f�nnyel. Nem lehetett kib�rni. Belekapaszkodott abba a s�r�, puha s�r�nybe, �s leh�zta mag�hoz Leont. Halkan, f�jdalmasan felny�g�tt, amikor �ssze�rt a sz�juk, azt�n beleveszett az id�tlen, sz�vz�rejes csendbe. �s elt�nt k�z�l�k az id�, amit egym�s n�lk�l t�lt�ttek, elt�nt a mag�ny, a szenved�s, mintha sosem l�tezett volna; �s Sora �gy �rezte, �jra ott vannak P�rizsban, a Szerelem V�ros�ban, meztelen l�lekkel, izz� mellkassal �lelkezve, beleadva az �r�mt�l r�szeg, v�gyt�l remeg� cs�kba mindent, amit semmilyen m�s m�don nem mondhattak el. �rezte, hogy megint k�nnyek marj�k a tork�t, �s felgy�lve kicsordulnak lez�rt szemh�ja al�l… De ezek a k�nnyek nem b�ntott�k; ezek a k�nnyek nem a rem�nytelens�gr�l, hanem a megv�lt�sr�l mes�ltek.
- Hi�nyozt�l – suttogta, amikor v�g�l �jra egym�sra n�ztek. Leon nem felelt; k�ptelen volt megsz�lalni: a lelke legm�ly�ig megrend�lt. Lehetetlens�g lett volna megfogalmazni, mit �rez. Ujj�val felfogott a l�ny arc�n egy k�nnycseppet, �s csendben maradt. Sora nem b�nt�dott meg: ismerte m�r ezt a titkos n�mas�got. Most m�r tudta: �lete legszebb vallom�sait kapta akkor, amikor Leon semmi egyebet nem tett, csak a szem�be n�zett. 
- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte, mert a rem�ny az�rt sosem hagyta el… A rem�ny, hogy Leon egyszer elmondja neki. �s tulajdonk�ppen m�g mindig nem tudta, mi t�rt�nt Leonnal val�j�ban, am�g nem tal�lkoztak. A f�rfi �jra a mell�re fektette a fej�t, �s f�jdalmasan elmosolyodott.
- Te – mondta elfullad� hangon. – Te t�rt�nt�l. – Felemelte a fej�t �jra, mert m�gsem b�rta ki an�lk�l, hogy l�ssa azt az im�dott arcot, azt a m�lys�ges tekintet�, eg�sz-sz�v� szemp�rt; �s k�zben mosolygott saj�t �r�lten �rad� �rzelmein. – Mit szeretn�l? – k�rdezte.
- Nem tudom – suttogta Sora. – Amit te.
- C`est arret�* - nevetett a f�rfi. – Leon �s Sora Oswald – mondta. – Hogy hangzik?
Messze, nagyon messze t�l�k, valahol az �lmok Birodalm�ban, egy hom�lyos, porlepte porondon tompa puffan�ssal kid�lt egy vastag, rozsd�s vasoszlop, �s a kupol�n �t�tt has�t�k felett magasan egy hatalmas sas r�tta v�gtelen k�reit: a szabads�g madara.

/ *Rendben van (fr.)/