A Skorpi� ideje

K�l�n�s id�szak kezd�d�tt az �let�nkben; m�g �rdekesnek is neveztem volna, ha nem �rintett volna olyan �rz�kenyen mindannyiunkat. Ezid�ig teljesen egy�rtelm� volt a kapcsolatunk egym�ssal �s a vil�ggal. Voltunk mi ketten egym�snak, voltak a munkat�rsak, voltak a bar�tok, k�zelebbi �s t�volabbi ismer�s�k, csal�dtagok, �s k�sz: egyszer�, k�nnyen kezelhet� k�plet, amelyben megengedhettem magamnak azt, hogy �rzelmi szinten egyed�l Leonra koncentr�ljak – akinek mellesleg gy�trelmes el��lete alapj�n sz�ks�ge is volt erre, szerintem. Dallie Cavanaugh �rkez�s�vel azonban minden felborult. � nem passzolt bele egyik kateg�ri�ba sem, amelyben magunkat �s kapcsolatainkat meg tudtam hat�rozni. � nem egy�rtelm�en munkat�rs volt, mert ahogy r�gebben �s jelenleg Leonhoz viszonyult, az nem nevezhet� puszt�n kollegalit�snak, de nem �m! Nem volt bar�t sem, nem volt jelent�ktelen ismerets�g, nem volt csal�dtag; de ami a legrosszabb, hogy nyugodt lelkiismerettel ellens�gnek sem nevezhettem volna, mert igaz�b�l nem akart rosszat Leonnak – �gy teh�t nem volt okom gy�l�lni �t �s ellens�geskedni vele. Minden, amit vele szemben tehettem, pokoli koncentr�ci�ban mer�lt ki; �lland�an figyelnem kellett �t �s persze Leont is, aki szint�n k�ptelen volt kezelni a megv�ltozott fel�ll�st, �s erre minden oka megvolt. Egyfel�l kisebb gondja is nagyobb volt, mint hogy k�t f�lt�keny n�vel foglalkozzon. Roppant elfoglalt ember l�v�n rengeteget dolgozott; egyszer�en nem �rt r� �rzelmi p�tkereket cipelni mag�val. Neki nem �rt v�get a nap az esti el�ad�ssal: � az eg�sz napos edz�s, koreogr�fia, �s v�g�l el�ad�s ut�n m�g az irod�ba ment, �s �tn�zte az aznapi b�rokr�ci�t, hogy naprak�sz legyen hivatalos szinten is. Ellen, a titk�rn�je ugyan mindent gondosan vezetett, k�nyvelt, id�rendbe sorolt, beosztott; de ezek a sz�lak v�gs� soron Leon kez�ben futottak �ssze, �s � nem az a t�pus volt, aki hagyja, hogy a dolgai m�sokt�l f�ggjenek: jellegzetes precizit�ssal ut�naj�rt mindennek, nap mint nap. M�sfel�l pedig �gy v�lte, r�sz�r�l tiszta �s rendezett az �rzelmi vonal: engem szeret, velem �l, �gyhogy nem is �rti igaz�n, hogy mi okozza a zavart. Volt azonban ennek az eg�sz ideges�t� t�rt�netnek egy rejtett, ellentmond�sos oldala is: Leon �nk�ntelen, fel sem fogott �rz�seinek oldala; �s ez volt az, ami a legjobban zavart. Mert, ha l�tsz�lag nem cipel �rzelmi p�tkereket, ha k�z�mb�s, ha nem �rdekli az �gy, ha csakis engem szeret �s Dallie ir�nt semmit nem �rez – akkor mi�rt n�z r� mindig olyan indulatosan? Mi�rt h�l vagy emelkedik t�z fokot a h�m�rs�klet k�r�l�tt�nk, ha Dallie a k�zel�nkben van? Mi�rt nem k�pes Leon �t is f�lv�llr�l venni, mint b�rki m�st? �s egy�ltal�n, mi a b�b�natos fen��rt kell ezt nekem v�gign�znem?! – gondoltam d�h�sen, amikor m�r sokadszor kellett tapasztalnom, hogy Dallie mondvacsin�lt �r�gyekkel Leon k�zel�be f�rk�zik; hogy nem �tallja �gy szervezni a programj�t, hogy az szinte minden vonatkoz�s�ban, id�rendj�ben hasonl� legyen a mi�nkhez; hogy egyre gyakrabban visel olyan dresszt avagy jelmezt, amely alig takar valamit t�k�letes idomaib�l; hogy beveti a cs�b�t� Harmadik �sszes apr� �gyes �s aljas tr�kkj�t, mindig �gy, hogy okvetlen�l hat�sos, de abszol�t kifog�solhatatlan legyen… �s hogy Leon mindezt sz� n�lk�l t�ri. Hogy mindez ne legyen ennyire egyszer�, a Leonnal k�z�s mag�nsz�munk mellett f�szerepl�k voltunk egy m�sikban is, amelyben sok m�s kollega k�zrem�k�d�se mellett jelent�s szerep jutott Dallie-nek is; �gy teh�t jelenl�te a munk�nkban egyre gyakoribb� v�lt, ahelyett, hogy ritkult volna, �s elj�tt az id�, amikor besziv�rgott a mag�n�let�nkbe is. Mivel torkig voltam a megn�vekedett fesz�lts�ggel, egyre t�bbsz�r csin�ltam azt, hogy egyszer�en elj�ttem a cirkuszb�l, amikor m�r nem volt ott t�bb dolgom, otthagyva �ket egym�s k�zel�ben. Erre t�bb okom is volt. Egyr�szt minden balj�s jel ellen�re megb�ztam Leonban: m�lyen hittem benne, hogy sosem fog olyan helyzetbe keveredni, amely mindannyiunkhoz m�ltatlan. M�sr�szt, nem akartam Dallie-nek megadni azt az el�gt�telt, hogy vicsorg� csivava m�dj�ra �rizzek egy nagyragadoz�t, aki erre szeml�tom�st nem szorul r�; f�k�pp, mert ez azt is jelentette volna, hogy elbukom az ultim�tumot, mert nem engedem �t szabadnak lenni. V�g�l, de egy�ltal�n nem utols�sorban: er�sen v�g�n j�rtunk m�r az okt�bernek, �s k�zeledett Leon eredeti sz�let�snapja, a Skorpi� ideje – �s �n olyan meglepet�st terveztem erre az alkalomra, amelyhez a lehet� legt�bb id�t kellett egyed�l t�ltenem otthon, �s ki kellett haszn�lnom minden percet, amikor Leon nem volt velem.
Nem maradtam teljesen tudatlan afel�l sem, hogy mi t�rt�nik a kulissz�k m�g�tt a t�voll�temben: �gysz�lv�n az eg�sz cirkusz lelkes Sora-fan volt, �s bar�taim kifejezett k�r�sem ellen�re is figyelt�k Dallie-t �s Leont, azut�n pedig t�j�koztattak a fejlem�nyekr�l. Mindez roppant sz�rakoztat� lett volna, ha nem lett volna egy f�st alatt borzalmasan k�nos is; inform�ci�im �ra az volt, hogy minden egy�b bajom mellett most m�r azon is idegeskedhettem, mikor j�n r� a f�rjem, hogy tudta n�lk�l leskel�dnek ut�na, �s mit m�vel majd jogos haragj�ban az eg�sz szeleburdi band�val, ha v�letlen�l kider�l; abban az esetben ugyanis a J�isten se mossa le r�lam, hogy direkte figyeltetem… Ami persze nem igaz! N�ha, f�radt est�ken, ahogy fek�dtem mellette �s n�ztem nyugodt, tiszta, �lmod� arc�t, arra gondoltam: mennyire m�s volt az �letem n�lk�le! Milyen egyszer� volt minden azel�tt! H�t persze, hiszen egy�b dolgom sem volt, mint hogy j�l kiugr�ljam magam; egy�b �lmom sem volt, mint hogy �n legyek a Szt�r, egy�b boldogs�gom sem volt, mint szerelmem, �l� kapcsolatom a Sz�npaddal. �, k�nny� is volt �gy lelkesedni, hogy semmi m�s felel�ss�g nem nyomta a v�llamat, mint saj�t �lmaim megval�s�t�sa; k�nny� is volt �gy szeretni mindenkit, hogy a sz�momra legfontosabbat senki nem akarta, �s nem is tudta volna elvenni t�lem, mert egyed�l rajtam �llt minden… Sz�v kellett hozz�, kitart�s, �s semmi m�s: nem voltak gondjaim, nem volt mi�rt agg�dnom; ahhoz, hogy mindent megval�s�tsak, mindent el�rjek, amiben valaha hittem, el�g volt a Nyilas ereje.
A Skorpi� idej�n minden m�s. Leon titokzatos, emelkedett szellem� �m�sik szintje� lassan, de vil�gmozd�t� er�vel �tfesti eg�sz �let�nket, �s milli� olyan elv�r�s el� �ll�t, amelyekr�l r�gebbi naiv, lelkes, tinil�nyos �letemben azt sem tudtam, hogy l�teznek. A Skorpi� vil�ga, amikor j�, akkor nagyon j�: maga a Mennyorsz�g az, ahov� felemel… de amikor �pp a f�ld�n j�r, akkor z�rk�zott, elvont, �s nagyon k�nnyen f�lre�rthet�. Hib�zni nem lehet, mert nincs v�d�h�l�: fel kell n�ni hozz�, �s punktum. �letre sz�l� feladat, emberfeletti Angyalt�nc! Itt m�r nem el�g csak a sz�v, nem el�g csak a kitart�s: ide eg�sz l�lek kell, minden �rz�s kell – kezdve a sort r�gt�n az emp�ti�val, �s mell� olyan fok� bizalommal, ami m�r mag�val a hittel egyenl�. K�pes leszek r�? Nem, m�g csak k�telkednem sem szabad! Hinnem, b�znom kell �nmagamban is. Leonnal k�z�s �let�nk olyan hatalmas Sz�npad, amelyen nem lehet, hogy ne feleljek meg, mert akkor egyszer�bb kap�sb�l kopors�t �csoltatni magamnak!
Valaha P�rizsban vette kezdet�t az a v�gzetes Cirkuszfesztiv�l, amelyen elbuktam, mert k�ptelen voltam k�zdeni.
M�g egyszer nem fogom megtenni ugyanitt, ugyanezt! Azon a bizonyos napon szerencs�re nem szerepelt a programon a k�z�s sz�munk; aznap a sokszerepl�s darab ment, amit Leon folyamatosan �jabb �s �jabb �tletekkel eg�sz�tett ki. Itt elvett, ott hozz�adott egy-egy �j szerepl�t, mozdulatsort, fantasztikus �rz�kkel sz�nes�tette a darabot. A sz�m gerince, f�vonala mit sem v�ltozott, a k�z�ns�g m�gsem l�tta minden este hajsz�lpontosan ugyanazt az el�ad�st: a jelent�ktelennek l�tsz�, szinte l�thatatlan v�ltoz�sok minden alkalommal �jj��lesztett�k a darabot, megval�s�tott�k a Csod�t.
�n magam ugyan elvileg n�lk�l�zhetetlen voltam az el�ad�shoz, most m�gis megk�rtem Leont: egy est�re, csak egyetlenegyre, pr�b�ljon meg kihagyni vagy valaki m�ssal helyettes�teni: ha valaki ekkora improviz�r, mint �, ez nem jelenthet megval�s�thatatlan probl�m�t. F�rk�sz�n n�zett r�m, s a homlok�t r�ncolta: sosem kedvelte a meglepet�seket, az indokolatlans�got… v�g�l azonban m�gis b�lintott, �s – nem k�rdezett semmit.
- Rendben van – mondta, �s lehajolt, hogy megcs�koljon.
Megel�legezett bizalm�t�l megrend�lve hevesen, kit�r� �r�mmel viszonoztam �lel�s�t: nyaka k�r� fontam a karjaimat, �gy szor�tottam magamhoz, �s kipirult arcomat az arc�hoz sim�tottam.
- K�sz�n�m, k�sz�n�m! – suttogtam boldogan, de k�zben �sszeszorult a sz�vem; hiszen l�that�an m�g csak a leghalv�nyabb sejtelme sincs, mire k�sz�l�k �pp ma… Nagyj�b�l ismerve �let�t �s nem l�tez� szeretteit, biztos lehettem benne, hogy n�gy �ve senki sem eml�kezett meg a sz�let�snapj�r�l - m�g � maga sem. Nagyon igyekeztem, hogy �rz�seim ne �ljenek ki az arcomra, nehogy elronts�k a meglepet�st; �s amikor Leon elment, vadul dobog� sz�vvel azonnal hozz�l�ttam az el�k�sz�letekhez. Nem szerveztem semmi olyasmit, amit kett�nk k�z�l csak �n tal�ltam volna kellemesnek, de Leon biztosan nem: nem h�vtam vend�geket, nem rendeltem partiszervizt, nem d�sz�tettem fel a lak�st, nem vettem konfettit, sem semmi egy�b �buliz�s� j�t�kszert, �s elb�v�l�, apr� aj�nd�kokat sem, hisz azokkal �gysem tudna mit kezdeni. S�t, tort�t sem csin�ltattam neki, tudv�n, hogy sz�m�ra nem b�rna t�l nagy jelent�s�ggel, az �dess�gt�l pedig kimondottan irt�zik. Mindent, mindent �gy akartam alak�tani, hogy Leon �r�lhessen neki, de igaz�n, sz�vb�l �r�lhessen, �s ne csak az�rt, mert �n �r�met akarok okozni. Az�ta �gyk�dtem titokban a meglepet�sen, ami�ta csak hazaj�tt�nk P�rizsba. Ehhez folyamatosan h�tt�rbe kellett szor�tanom saj�t lelkes Nyilas – term�szetemet, ami hajlamos lett volna azt hinni, hogy m�soknak is az a legmegfelel�bb, ami neki; tov�bb� fel kellett �ldoznom minden szabadid�met, �s ez m�g kev�s is volt: n�ha, bevallom, amikor neki azt mondtam, futni vagy edzeni megyek – bizony nem ott voltam. Hanem antikv�riumokban… Igen; mert a rengeteg interneten �s k�nyvesboltokban megrendelt �j k�nyv mell� m�g mindenk�ppen szerezni akartam neki n�h�ny igazi ritkas�got, igazi k�l�nlegess�get is: p�ld�ul a szerz� �ltal dedik�lt, els� kiad�s� p�ld�nyt a sz�zadel�r�l… �s ilyesmihez bizony nem is volt olyan egyszer� hozz�jutni. Nem, mert ezeket a k�nyveket jobb�ra fanatikus gy�jt�k �rizt�k, akik sz�vesebben v�ltak volna meg egy l�tfontos testr�sz�kt�l, mint a nagyra tartott, sokra becs�lt kedvenc k�nyvt�l. Olt�ri szerencs�mre egyik�knek t�bb kiad�sban is l�tezett egy fontos k�nyv, amire vad�sztam, �s igen bar�ts�gosnak mutatkozott, amikor megtudta, hogy igazi irodalomrajong� kez�be sz�nom…
Most, miut�n sorra �tvizsg�ltam a d�lel�tt h�zhoz sz�ll�ttatott irodalmat, f�lt� gonddal vettem a kezembe a sok ut�naj�r�s, sok alkudoz�s, �s sok �g�ret �r�n megszerzett ritkas�got; kinyitottam, �s az �reg, sz�piasz�n�re fakult lapokra hajtva arcomat, m�lyen besz�vtam neh�z, �don, j�s�gos illat�t… azt�n csak b�multam ��t� ragyog� szemekkel, �s m�lys�ges tisztelettel arra gondoltam: hiszen ez maga a lapokba z�rt Id�. F�lelmetes volt belegondolni, hogy mennyivel id�sebb, mint mi; hogy sok �vtizedre r�g� p�lyafut�sa alatt h�nyan forgatt�k, h�nyan olvast�k? H�ny elm�t mozgattak meg szavai, h�ny lelket �rintett meg var�zsujjakkal titkos mondanival�ja? Hiszen engem is �rint, hozz�m is sz�l, csak a puszta l�tez�s�vel, pedig m�g csak bele sem olvastam – mennyire tudna elvar�zsolni, ha olvasni kezden�k? Mindezek alapj�n volt n�mi fogalmam, hogy Leon mit fog �rezni. Igen – boldog lesz.
Nem is akarok m�st, csak ennyit. Boldogg� tenni �t.
S mert nem l�tott senki, aki kifog�solhatta volna bolondos – szerelmes �r�m�met: h�l�s cs�kot nyomtam a v�n k�tet bor�t�j�ra, miel�tt a doh�nyz�asztalra tettem volna, a t�bbi k�z�. Azt�n azonm�d sarkon perd�ltem, �s lerohantam a v�rosba, egy �j �tlet erej�t�l sarkallva.
Gyerty�kat vettem, annyit, amennyit kellett – �s m�g egyet, a visszakapott �let�rt. Haza�rve mutat�s, st�lusosan rendetlen kupacba tornyoztam a k�nyveket a doh�nyz�asztalon, kisebb – nagyobb oszlopokat k�sz�tettem bel�l�k, majd k�r�j�k �s r�juk �ll�tgattam a gyerty�kat, vigy�zva, hogy a k�nyvek semmik�pp ne s�r�lhessenek akkor sem, ha majd meggy�jtom ezen a k�l�nleges, egyedi �tort�n� az apr� �r�mt�zeket. Ezut�n sem volt id�m t�k�n �lni. Hatkor kezd�dik az el�ad�s a cirkuszban, teh�t Leon kilenc fel� �r majd haza – addig k�szen kell lennem a vacsor�val, �s jaj, el ne felejtsem beh�teni a pezsg�t!
Rohant az id�, de �n sem maradtam le t�le: mire a port�s k�r�semhez h�ven feltelefon�lt, hogy Leon haza�rkezett, m�r a pezsg� is a j�gen cs�cs�lt, �n pedig gyorsan meggy�jtottam a gyerty�kat, �s leoltogattam a villanyokat. �nnep�lyes, gyertyaf�nyes f�lhom�lyban �llva, hal�losan izgatottan, kezeimet a h�tam m�g�tt t�rdelve, de ragyog� szemmel v�rtam az ismer�s ajt�csuk�d�st… De nem, semmivel sem lettem boldogabb, amikor v�gre elk�vetkezett.
Tudhattam volna… Az Oswald csal�dban el�tkozottak a sz�let�snapok. Valami mindig elromlik a v�g�n.
Istenem, mi�rt?! �gtek a gyerty�k… Minden k�szen �llt, minden annyira sz�p volt… �s ny�lt az ajt�, �s nem, nem csak Leon l�pett be rajta, hanem Dallie is.