Napkelte

Hossz� id� telt el a kegyetlen v�gy szor�t�s�ban. Azt kell mondanom, hogy viszonylag r�vid kapcsolatunk s m�g r�videbb h�zass�gunk alatt sohasem k�v�ntam m�g f�rjemet ennyire; pedig h�t mindigis elem�szt� hat�ssal volt r�m. Ahogy �leltem reszket� test�t, �s �reztem a l�legzetv�tel�t a hajamban, karj�t a derekamon, olyan er�vel k�s�rtett a v�gy, hogy a legnagyobb esztelens�gre is k�pes lettem volna. Arcom az �lla al� simult… �s k�ptelen voltam meg�llni, �s ajkamat �vatosan, hosszan a kulcscsontj�ra sim�tottam. �reztem �t�erei l�ktet�s�t, �s azt, hogy halkan felny�gve �sszer�ndul – tal�n l�z�lma volt, �s az�rt, de lehet, hogy �rint�sem miatt; mindenesetre ez el�g volt ahhoz, hogy holtra r�m�tsen, �s megj�jj�n az eszem v�gre. Az Isten�rt, Sora, meg�r�lt�l?! F�rjed profi artista, akinek v�r�ben van a dualit�s, �s ezzel egy�tt az, hogy b�rhogyan, b�rmikor, legm�lyebb �lm�ban is �rzi t�rsa minden rezd�l�s�t; r�ad�sul � Leon Oswald szem�lyesen, �s ez m�r �nmag�ban is mindent elmond r�la! F�l k�zzel t�p sz�t, ha fel�bredve megtudja, hogy hat�rozott k�v�ns�ga ellen�re cselekszel, �s nem is ak�rmilyen k�nyes �gyben! T�n�s innen, mert ennek rossz v�ge lesz!
V�rtam n�h�ny percet, hogy �lma amennyire lehets�ges, elm�ly�lhessen; �s amikor �reztem, hogy megnyugszik, �s a milli� takar�nak �s a testmelegnek k�sz�nhet�en reszket�se is csillapodni kezd, nagyon lassan, �vatosan megk�s�reltem kib�jni a karjai k�z�l. L�bamat leemeltem combj�r�l, �s a keze ut�n ny�ltam, hogy gyeng�den elt�vol�tsam derekamr�l; �m ekkor fels�hajtott, �s �ntudatlanul k�zelebb vont mag�hoz. Megdermedtem; ugyanakkor Leon mozdulat�nak k�sz�nhet�en egy hossz� hajtincse az arcom �s a v�lla k�z� cs�szott, �s csiklandozott. �letemben el�sz�r el�tkoztam a k�pr�zatos s�r�ny�t! L�za miatt el�gg� nyugtalanul alszik; ha most megmozdulok, arra riad fel, ha nem, akkor testem merev tart�sa �s a leveg�ben peng� fesz�lts�g �breszti fel.
Sz�nd�kosan, majdhogynem er�szakkal ellaz�tottam izmaimat, mik�zben igyekeztem l�lekben felk�sz�lni arra, hogy ez az �jszaka sz�rnyen hossz� lesz, �s a reggel ki tudja, mit hoz majd? Puh�n hozz�simultam f�rjemhez, �s k�nnybe l�badt a szemem… De ahogy teltek a v�gtelen�l hossz� percek a s�t�tben, lassan old�dni kezdett a fesz�lts�g. Leon l�gz�se elm�ly�lt �s hallhatatlann� v�lt, ajka felett ver�t�k �t�tt ki: �r�lt �tletem bev�lt, �s l�za lecsillapodott valamelyest. Ez el�g volt ahhoz, hogy legal�bb egy kicsit megnyugodjak; teljes m�rt�kben pedig k�zels�ge sim�totta el f�radt idegeimet. V�gs� soron, b�rmi t�rt�nt is: annak a f�rfinak a karjaiban fek�dtem, aki el tudott kapni, amikor zuhantam; akire b�tran r�b�zhattam az �letemet. A puszta jelenl�te is kimondhatatlan biztons�g�rzettel t�lt�tt el; �s b�r m�g mindig nagyon k�v�ntam �t, a f�radts�g �s a meleg s�t�ts�g is er�t vett rajtam: szemh�jaim elnehezedtek, �s pillanatokon bel�l elnyomott az �lom. Zord, sz�rke reggelre �bredtem. Odakint m�g mindig borong�s id� lehetett, mert napf�ny helyett az es�s napok jellegzetes, nyugalmas hom�lya borult a szob�ra; idebent pedig Leon szem�nek eleven felh�sz�rk�je t�kr�zte a tompa �rnyakat… de ez m�r minden volt, csak nyugalmas nem.
R�m�lten d�bbentem r�, hogy �lmomban �jra �t�leltem �t, �s l�bamat �szt�n�s, v�gyakoz� mozdulattal cs�p�j�re kulcsoltam; hogy tenyerem haja meleg�be rejtve pihen a h�t�n, �lem sz�tt�rul �gy�ka el�tt, �s egyik�nk�n sincs egy falatnyi h�l�ruha sem; �s hogy Leon tekintete f�jdalmasan v�gyakoz�, de keser� �s csal�dott is egyben.
- Leon – hadartam suttogva - , sajn�lom, �n csak seg�teni akartam… ! L�zas volt�l, �s…
Nem mertem folytatni. Volt egy olyan �rz�sem, hogy �rveim �gy ut�lag sz�nalmas kifog�sok lenn�nek csup�n. Moccantam nagy hirtelen, hogy elt�volodjak t�le, de � gyorsabb volt: t�rdem al� ny�lva foglyul ejtett, �s szorosan mag�hoz �lelt. �reztem, mennyire k�v�n; l�ttam, mennyire d�h�s.
- A hiba akkor is hiba – mondta rekedten - , ha megvolt a j� okod r�, hogy elk�vesd.
- Nem! – jajdultam halkan, ijedten; mik�zben persze tudtam, hogy de igen, igaza van; hiszen nem tett egyebet, mint hogy egyetlen t�k�letes mondatban �sszefoglalta eg�sz �jszakai v�v�d�somat. – De ha �gy van is – korrig�ltam k�ny�rg� hangon -, legal�bb te ne hib�zz miattam!
- Nem fogok – �g�rte v�szj�sl�-csendesen; �s a k�vetkez� pillanatban k�nnyed�n maga al� ford�tva, cs�p�j�nek egyetlen gyors, finoman �vel� mozdulat�val bel�mhatolt. Felsikoltottam a v�ratlan gy�ny�rt�l, �s fellobbant bennem a v�gy, de olyan er�vel, hogy egy pillanatra eg�sz testem elzsibbadt. Annyira hi�nyzott, �s olyan t�bolyultan, b�n�t�an j� volt �t �jra �rezni, hogy kis h�j�n a cs�csra rep�tett puszt�n csak az, hogy magamban �rezhetem.  Nem mozdult. Remegett most is, �s pattan�sig fesz�ltek hossz�, sz�lk�s izmai; l�legzete akadozva zih�lt v�llam hajlat�ban. Haja r�m borult, �s �n sokadszor t�rtam bele s�v�ran abba a j�gfeh�r hom�lyba; �lem l�ktetve k�r�lfonta �t, �s tudtam: ha megmozdul, v�gem…
- Ezt... b�rkit�l megkaphatom – suttogta a f�lembe. �sszecsikordultak a fogai, ahogy lassan, saj�t teste �rj�ng� v�gy�nak is ellentmondva kivonta mag�t bel�lem. – Nekem… A szerelmed kell! – Azzal hirtelen mozdulattal felkelt, �s kiment a f�rd�szob�ba. Egyszer�en magamra hagyott, �s �n kiel�g�tetlen v�gyt�l izz� testtel, b�r�m�n m�g �rint�se, �lemben kem�nys�ge eml�k�vel, m�lys�gesen csal�dottan, f�ria-d�h�sen a p�rn�ba f�rtam arcomat, �s felzokogtam k�nomban.  Szinte f�jt az a hirtelen gy�ny�r vele?
A hi�nya t�zszer annyira f�jt. Megd�bbentett, hogy szav�t sz�zadr�szben megszegve, miattam m�g hib�zni is hajland�?
T�zszer annyira d�bbentett meg, hogy nem, nem hajland�, m�g akkor sem, ha neki mag�nak is �gy lenne k�nnyebb. Megal�z�nak �reztem, amit tett? Mi�rt, neki tal�n nem volt megal�z� az, hogy testemet nekiadtam volna, de a sz�vemet nem?! Mindez persze elemi erej� d�h�m�n nem kisebb�tett, mivel most m�r nem csak r�: magamra is �ktelen�l d�h�s voltam; fel�ltem az �gyon, �s tiszta er�b�l hozz�v�gtam egy p�rn�t ahhoz az ajt�hoz, amely m�g�l a tus sisterg�se hallatszott, ezut�n pedig �jra a puha �gynem� k�z� dobtam magam, �s zokogtam. Mire odabent megsz�nt a hideg v�z zubog�sa, addigra felsz�radtak a k�nnyeim is, �s a kegyetlen hiszt�ri�t�l megviselten, f�radtan m�r csak egyvalamire tudtam gondolni: arra, hogy annyira, de annyira h�lye vagyok! S mikor Leon kil�pett a f�rd�b�l, nemes egyszer�s�ggel fel�lltam �s odamentem hozz�, jott�nyit sem zavartatva magam ruh�tlans�gomt�l. Sz�gyenl�sk�dj�n a fene, kisebb gondom is nagyobb! Meg�lltam el�tte, �s b�szk�n feln�ztem r�.
- F�rjem vagy – mondtam neki. – Akkor h�t szeress!
F�l k�zzel, szel�den �tkarolta a derekamat. H�v�s volt a b�re a hideg zuhanyt�l, h�v�s volt a mosolya, de a tekintete nem volt az; a szeme tiszta volt, vil�gos, szinte �ttetsz�.
- Annak �ra van, Madame Oswald – mondta k�nnyed�n. – A sz�vedet k�rem cser�be.
Akkor m�g mindig dacolni akartam volna vele, v�lt igazam�rt:
- Az �r�t otthagytam a H�don; �szak Ur�nak adtam, te�rted!
- Holott adhattad volna nekem is, kedvesem – suttogta. – Ha �rtem adod – kuncogott -, azzal nem sokra megyek.
Elfutotta a k�nny a szememet, �s egy pillanatra m�lys�gesen elkeseredtem. Mi�rt van az, hogy a legjobbnak, legnemesebbnek hitt tetteimr�l, a legigazabb �rz�seimr�l mindig kider�l, hogy csacska szam�rs�gok voltak? �s mi a b�natos fen��rt van az, hogy Leon mindezen m�g csak fel sem h�zza mag�t k�l�n�sebben? Mint aki tud valamit… Valami sokkal igazabbat ann�l, amit �n igaznak hiszek. Ez ut�bbi, bizakod� gondolat ellen�re r�mesen tehetetlennek �reztem magam.
- Elfelejtettem, hogyan kell szeretni, Leon – suttogtam r�m�lten.
F�l�m hajolt, �s �gy n�zett r�m, ahogy a Nap n�z a h� al�l el�b�j� tavaszi vir�gokra; �s m�r meg sem lep�dtem halk, mag�t�l �rtet�d� v�lasz�n:
- Megtan�talak.