Leon a szob�j�ban tart�zkodott, ahonnan r�l�t�sa ny�lt Sora h�z�ra. V�rta, hogy v�gre hazat�rjen. Besz�lgetni szeretett volna a l�nnyal. Meg akarta tudni, hogy mik�nt �rez ir�nta. Vajon ugyanazt �rzi, amit �? Esz�be jutott a d�lut�n, s a majdnem cs�k. Ha Mia akkor nem zavarja meg… ha nem zavarja meg, akkor most nem �lne itt k�ts�gek k�z�tt. F�lt… f�lt, hogy visszautas�tja �t. F�lt att�l, hogy �jra csal�dni fog, b�r tudta, hogy Sora nem ilyen, tudta, hogy neki nem a k�ls�s�gek a fontosak, de m�gis f�lt. K�t embert szeretett, k�t embert akiket �gy vagy �gy, de elvesz�tett. K�t embert akik�rt az �let�t is fel�ldozta volna, ha teheti. F�lt att�l, hogy a szerelem melyet �rzett, s amelyet nem akart m�r t�bb� �rezni, nem tal�l viszonz�sra. Eg�sz d�lut�n �s este v�rta a l�nyt, hogy v�gre haza�rjen, de nem j�tt. Mikor legk�zelebb r�n�zett az �r�ra hajnali k�t �r�t mutatott, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy lefekszik, mert m�snap kor�n fel kell kelnie, mert egy el�ad�sra kapott megh�v�st, melynek � lesz a f�szerepl�je �s kb. 3 h�tig fog tartani. Rem�lte, hogy el�tte m�g besz�lhet Sor�val, de �gy l�tszik ezzel m�g v�rnia kell. De k�zben rem�nykedett abban is, hogy az utaz�s alatt elfelejti. Elment lezuhanyozni, majd mikor azzal v�gzett, �gy d�nt�tt, hogy m�g egyszer �tn�z Sor�hoz, h�tha az�ta m�r megj�tt. Nem volt szerencs�je, a l�ny nem nyitott ajt�t a kopog�sra. Csal�dottan ment vissza a h�zba �s lefek�dt aludni. Nem is sejtette, hogy mi t�rt�nt a l�nnyal. M�snap reggel Mia, Anna �s May az eb�dl�ben �ltek �s besz�lgettek. 
- M�r csak n�gy nap �s utazunk. – mondta Mia �br�ndozva. – M�r alig v�rom. 
- Igen, �n is. – mondta Anna lelkesedve. 
- B�rcsak gyorsan eltelne ez a n�h�ny nap! – mondta Mia majd harapott egy falatot a halas szendvics�b�l. R�gt�n meg is b�nta a hirtelen r�t�r� h�nyinger miatt, sz�ja el� kapva a kez�t kirohant az �tkez�b�l �s a mosd� fel� vette az ir�nyt. 
- Ebbe meg mi �t�tt? – k�rdezte csod�lkozva May. 
- Nem tudom, de menj�nk ut�na. – mondta Anna �s felpattant az asztalt�l, hogy Mia ut�n fusson, �t k�vette May.
Miut�n r�tal�ltak a k�zeli mosd�ban, furcsa hangokat hallottak kisz�r�dni az egyik f�lk�b�l. Nem sokkal k�s�bb Mia kil�pett, arca s�padt �s megviselt volt. Miut�n �szrevette a l�nyokat a mosd�hoz l�pett, hogy megmossa arc�t. 
- Minden rendben van, Mia? – k�rdezte Anna.
- Igen, azt hiszem – mondta s�padtan. – Tal�n csak elrontottam a gyomromat. 
- �n nem hiszem, hiszen alig ett�l valamit. – mondta elgondolkozva May. – Mond, csak mi�ta vannak ezek a rosszul l�tek? 
- N�h�ny napja kezd�d�tt. 
- �s mit �rzel ilyenkor? 
- Sz�d�l�s, h�nyinger �s �jabban f�rad�konyabb is vagyok. Mi�rt? 
- Akkor azt hiszem, m�r tudom mi a probl�ma. 
- Mi? – k�rdezte egyszerre Mia �s Anna.
- Terhes vagy. 
- Tess�k? – k�rdezte d�bbenten a l�ny. 
- J�l hallottad, terhes vagy. – ism�telte meg. 
- Az… az nem lehet. 
- Volt�l egy�tt Kennel? – k�rdezte szemrebben�s n�lk�l May. 
- Igen, de… de mindig v�dekezt�nk. – mondta paradicsom v�r�sen. – Egyetlen egyszer fordult el�, hogy nem, de nem gondoltam volna, hogy… - de nem tudta befejezni a mondatot, mert May a szav�ba v�gott. 
- Csak akkor tudhatod biztosan, ha elm�sz Dr. Kathez. Az lesz a legjobb, ha min�l hamarabb elint�zed, hogy ne legyenek k�ts�geid. Ha szeretn�d, akkor elk�s�r�nk Annaval.
- Rendben, menj�nk. – mondta egy kicsit idegesen.
- Akkor negyed�ra m�lva a kapu el�tt tal�lkozunk.
 J�.
H�romnegyed �r�val k�s�bb oda�rtek Dr. Kate rendel�j�hez. Miut�n megvizsg�lta, az orvos meger�s�tette May gyan�j�t miszerint a l�ny k�t h�napos terhes. Mia nem is tudta, hogy s�rjon vagy nevessen. Egyr�szt boldog volt, hogy anyai �r�m�k el� n�z, m�sr�szt f�lt, mert nem tudta, hogy mit sz�l mindehhez Ken. Mikor vissza�rtek a sz�ll�sra, r�gt�n felkereste Kent, aki a szob�j�ban tart�zkodott. 
- Ken… mondanom kell valamit. – kezdett bele mond�k�j�ba idegesen.
- Mi a baj, Mia? Gyere, �lj le �s mond el sz�pen, hogy mi t�rt�nt, mi�rt vagy ennyire ideges? T�rt�nt valami? – k�rdezte mik�zben megfogta a kez�t �s le�ltette az �gyra. 
- �n… �n… ter… - dadogta zavartan.
- Igen?
-Terhes vagyok.
Ken egy ideig n�m�n �lt a l�ny mellett �s pr�b�lta felfogni az im�nt elhangzottakat. Majd mikor tudatosult benne, hogy mit mondott a l�ny felpattant az �gyr�l �s felemelve Mi�t k�rdezte ord�tva. 
- Ez igaz? Apa leszek? 
- Igen. Akkor… akkor �r�lsz? – k�rdezte boldogan.
- H�t persze, hogy �r�l�k. �n vagyok a legboldogabb ember a vil�gon.
- Megyek �s megkeresem Sor�t. Anna �s May m�r tudnak r�la, de � m�g nem. Most jut eszembe ma m�g nem is l�ttam.
- Veled megyek. M�g �n sem tal�lkoztam vele.
Ken �s Mia k�zen fogva s�t�ltak ki a szob�b�l, majd Sora h�za fel� vett�k az ir�nyt. Mikor oda�rtek kopogtak, de senki nem nyitott ajt�t. �jra �s �jra kopogtak mindhi�ba. V�g�l Mia megfogva a kilincset lenyomta, meglepet�s�re az ajt� nyitva volt. A h�zba bel�pve nem vettek �szre semmi k�l�n�set, sz�longatt�k a l�nyt, de senki nem v�laszolt. Benyitottak a h�l�szob�ba, mely f�lig nyitva volt. Furcsa l�tv�ny t�rult el�j�k. A fi�kok f�lig nyitva, az �gyon elsz�rva egy-k�t ruha. 
- Itt meg mi t�rt�nt? – k�rdezte Mia. – Mi�rt nincs itt Sora? �s hova lettek a ruh�i? 
- Nem tudom. Az lesz a legjobb, ha megk�rdezz�k Kalost. 
- J�, siess�nk.
Sietve elindultak Kalos irod�ja fel�. Rossz �rz�s�k volt Sor�val kapcsolatba. �tk�zben �sszefutottak May-el �s Annaval.
- Ti meg, hov� igyekeztek ennyire? – k�rdezte May.
- Kaloshoz, mert Sora elt�nt. – mondta Ken.
- Hogy �rted, hogy elt�nt? – k�rdezte Anna. 
- Most voltunk n�la, jobban mondva a h�z�ban, de nem volt ott �s a ruh�i sincsenek ott. �gy n�zett ki a szoba, mintha a lak�ja sietve �sszepakolt �s t�vozott volna. 
- Mire v�runk m�g? Menj�nk Kaloshoz! – mondta May.
Mindannyian elindultak Kalos irod�ja fel�! Mikor oda�rtek bekopogtak.
- Gyere be. – sz�lt ki. 
- Sora elt�nt, F�n�k! – rontott be Mia. 
- Nem t�nt el! Elutazott. – mondta nyugodtan Kalos. 
- Elutazott? – k�rdezte csod�lkozva Anna. 
- Mikor? Hova �s nek�nk, mi�rt nem sz�lt r�la? – k�rdezte May. 
- Tegnap telefon�ltak a rep�l� t�rsas�gt�l, hogy a g�p, amellyel a sz�lei utaztak lezuhant a Csendes-�ce�nba. Csak n�h�nyan �lt�k t�l, k�zt�k van Sora �desanyja is. Az �desapja �let�t vesztette a szerencs�tlens�gben. Azt nem tudom, hogy milyen s�lyos s�r�l�seket szenvedet az �desanyja, csak annyit, hogy miut�n Sora telefon�lt, hogy megtudja, hova sz�ll�tott�k, r�gt�n el is utazott. Az�ta semmi h�rem nincs r�la. M�g azt sem tudom, hogy melyik k�rh�zban van. – mondta szomor�an. D�bbenten hallgatt�k Kalost. Egy ideig n�m�n �lltak, majd t�voztak Kalos irod�j�b�l. Szerettek volna Sora mellett lenni, t�mogatni �t, de tudt�k, hogy nem tehetnek semmit, mert nem tudj�k, hogy hol van, m�g felh�vni sincs lehet�s�g�k. Az elk�vetkez� h�rom h�tben semmi h�rt nem hallottak fel�le. Pr�b�lt�k kinyomozni, hogy hol lehet, de nem siker�lt, mintha csak a f�ld nyelte volna el. Mia, Anna, May, Rosetta �s Ken m�g az utaz�st is lemondt�k. Azok ut�n, ami Sor�val t�rt�nt, nem tartott�k tisztess�gesnek, hogy elutazzanak, de Sora n�lk�l nem is lett volna az igazi. M�snap k�s� este meg�rkezett Leon. Ez alatt a h�rom h�t alatt, m�g t�vol volt, csak Sor�ra tudott gondolni. Csak � j�rt a fej�ben �s a sz�v�ben. A sz�v�ben keletkezett �rz�s nemhogy cs�kkent volna a l�ny ir�nt az elm�lt hetekben, ez csak egyre er�sebb lett. Nagyon hi�nyzott neki a fiatal artistal�ny, a mosolya, a kedvess�g, a meleg gesztenyebarna tekintete, mely mindig �gy csillogott, mint nap, a szeleburdis�ga, az illata, mindenest�l hi�nyzott neki. Miut�n haza�rt �s kipakolt legsz�vesebben r�gt�n �tment volna Sor�hoz, de �gy gondolta, hogy a l�ny mostanra m�r bizony�ra alszik, mert nem l�tott f�nyt vagy mozgol�d�st a h�zban. Ez�rt elment megf�r�dni, majd lefek�dt aludni szinte r�gt�n el is aludt annyira elf�radt az utaz�st�l. M�snap kora reggel fel�bredt elment megf�r�dni, majd az �tkez� fel� vette az ir�nyt. Ahogy az lenni szokott rajta k�v�l senki nem volt ott. Mikor befejezte a reggelit �s kivitte a t�lc�t, csak akkor kezdett j�nni a t�bbi artista. R�gt�n Sora h�za fel� vette az ir�nyt, mikor oda�rt bekopogott. Persze senki nem nyitott ajt�. T�z percig ment ez �gy, majd elkezdte keresni a l�nyt, mert ma mindenf�lek�ppen besz�lni szeretett volna vele. Kereste a tengerparton, a sz�npadon, a gyakorl�teremben, mindenhol ahol a l�ny szokott tartozk�dni, de sehol nem tal�lta. Ez�rt �gy d�nt�tt, hogy haza megy. �t k�zben �sszefutott Annaval. 
- Anna. – sz�lt a l�nyhoz hidegen.
- J� reggelt, Leon. Nem is tudtam, hogy visszaj�tt�l. 
- Tegnap k�s� este �rtem vissza. Nem tudod, hol van Sora? Besz�lnem kell vele!
- Sora h�rom hete elutazott, mert a sz�lei rep�l� szerencs�tlens�get szenvedtek. Az �desapja meghalt, az �desanyja t�l�lte a balesetet, de nem tudunk r�la semmit.
- Mi? – k�rdezte d�bbenten a f�rfi
- Ugyan tegnap Sora telefon�lt, de csak az�rt, hogy felbontsa a szerz�d�s�t, enn�l t�bbet nem tudunk r�la. Azt sem tudjuk, hogy jelenleg hol tartozk�dik vagy hogy hogy van az �desanyja. Semmit nem tudunk r�la. – mondta szomor�an a l�ny.
Leon d�bbenten hallgatta a l�ny besz�mol�j�t, majd szomor�an �s csal�dottan hazament. Elk�sett. M�r k�s�, m�r nem tudja elmondani az �rz�seit a l�nynak, nem tudja t�mogatni a l�nyt a gy�sz�ban �s f�jdalm�ban.
- Elk�stem. M�r k�s�. – mondta mik�zben a l�nyra gondolt.