- Leon! – sz�lalt meg Sora k�ts�gbeesetten, amikor �szrevette, hogy a f�rfi is ott van. 
- Eln�z�st! – sz�lt hidegen. – Holnap tal�lkozunk az edz�sen. J� �jszak�t! – �s m�r �pp indulni k�sz�lt, amikor a f�rfi megsz�litotta. 
- J� est�t! Steve Taylor vagyok! – ny�jtott kezet. 
- Leon Oswald. – mondta ridegen �s kezet fogott a f�rfival. – Ha megbocs�totok! Viszl�t! – majd otthagyta �ket.
Sora k�ts�gbeesetten n�zett ut�na, legsz�vesebben ut�na rohant volna, hogy elmondja neki, hogy mennyire szereti, hogy sz�m�ra csak � l�tezik, de nem tehette. 
- Fura egy alak. – sz�lalt meg a f�rfi. – Mindig ilyen rideg? – fordult a l�nyhoz.
- Nem. – mondta halkan �s szomor�an. 
-  Valami baj van? 
- Nem… nem, dehogy… nincs semmi baj!- mondta tettetett vid�ms�ggal. – Menj�nk be. – invit�lta a f�rfit. – K�rsz valamit inni, vagy esetleg enni? 
- K�sz�n�m, de nem k�rek semmit. – mondta mik�zben odament Sor�hoz �s �t�lelte �s �pp meg akarta cs�kolni, amikor a l�ny kibontakozott az �lel�s�b�l. 
- Mi�rt nem sz�lt�l, hogy j�ssz? – k�rdezte zavartan. 
- �n is csak az utols� percben d�nt�ttem el, hogy megl�togatlak. – n�zett furcs�n a l�nyra. – Azt hittem �r�lni fogsz. – l�pett k�zelebb. 
- Persze… �r�l�k. Csak… csak v�ratlanul �rt. – nem mert a f�rfi szem�be n�zni. – �s… �s meddig maradsz?
- K�t napig, azt�n vissza kell mennem a k�rh�zba. – mondta mik�zben megemelte a l�ny fej�t, hogy a szem�be n�zhessen. – Sora, mi a baj? – k�rdezte kedvesen. 
- Semmi… csak… csak f�radt vagyok. 
- Menj �s f�r�dj meg, azt�n fek�dj�nk le. – �s cs�kot nyomott a sz�j�ra. 
- Rendben. – �s amilyen gyorsan csak tudta, otthagyta a f�rfit.
Ek�zben Leon a szob�j�ban �lt �s a jelentet figyelte. Mikor l�tta, hogy Sora kibontakozik a f�rfi �lel�s�b�l, mikor meg akarta cs�kolni, �gy �rezte, hogy sz�rnyalni tudna. De a v�g�n, amikor megcs�kolta, mintha k�st d�ftek volna a sz�v�be, pedig csak egy szimpla puszi volt. Nem olyan, mint az �v�k�, amiket v�ltottak az elm�lt hetekbe, amely tele volt szerelemmel, szenved�llyel �s v�ggyal. Minden egyes alkalommal, amikor cs�kot v�ltottak, alig tudt�k t�rt�ztetni magukat.
Sora is erre gondolt mik�zben f�rd�tt. �gy �rezte, hogy egy vil�g omlott �ssze benne, amikor megl�tta Leon tekintet�t, mely el�sz�r tele volt f�jdalommal, majd a hirtelen �ress�g, amely semmilyen �rzelmet nem mutatott. Nem akarta elvesz�teni a f�rfit. Pont most… most amikor v�gre egy�tt vannak, annyi �v ut�n. Tudta, hogy m�r nem tudna n�lk�le �lni. Elhat�rozta, hogy mindent el fog k�vetni annak �rdek�ben, hogy egy�tt legyenek, m�g ha ez azzal is j�r, hogy meg b�ntja azt a f�rfit, akinek sok mindent k�sz�nhet az �desanyja miatt. Azt hitte, szereti �t, de r� kellet d�bbennie ez alatt az egy h�t alatt, hogy ez nem szerelem. Nem... ez csup�n h�la. S miut�n m�r megismerte, hogy mi is a szerelem, az igaz szerelem, m�r nem tud lemondani r�la �s nem is akar. Miut�n megf�rd�tt �s megt�r�lk�z�tt, felvette feh�r selyem h�l�ing�t, mely a bok�j�ig �rt, s amely szabadon hagyta h�t�t, majd bement a h�l�szob�ba, ahol Steve m�r v�rta. Mikor megl�tta a l�nyt m�g a l�legzete is elakadt. Odas�t�lt a l�nyhoz, meg�lelte �s megcs�kolta, majd rekedtes hangon megsz�lalt. 
- Gy�ny�r� vagy! – suttogta. 
- K�sz�n�m. – mondta �s kibontakozott az �lel�s�b�l. 
- Megyek, �n is megf�rd�k, azt�n… - n�zett v�gyt�l f�t�tt tekintettel a l�nyra – folytatjuk.
Sora b�ntudattal a sz�v�ben n�zett a f�rfi ut�n. Nem akart egy�tt lenni a f�rfival, nem akarta, hogy ak�r egy �jjal is hozz� �rjen. M�r a gondolat�t�l is kir�zta a hideg, gondolta mik�zben lefek�dt az �gyra. M�r kezdett elaludni, amikor meg�rezte, hogy a f�rfi is mell� fek�dt.
A f�rfi lassan k�zeledett fel�, hogy megcs�kolja �s amikor a h�l�ing p�ntj�t h�zta le a l�ny v�ll�r�l Sora eltolta mag�t�l. 
- Ne… k�rlek!– mondta halkan. – F�radt vagyok �s… a fejem is f�j. – hazudta. 
- Rendben. – mondta csal�dottan. �rezte, hogy valami nem stimmel. �rezte, hogy Sora m�r nem ugyanaz, aki egykor volt. �rezte, mert valah�nyszor k�zeledik fel�, mindig visszautas�tja a k�zeled�s�t, de nem tette sz�v�. – Akkor aludjunk! J� �jszak�t! 
- J� �jszak�t! – mondta �s h�tat ford�tott a f�rfinak.
Sora alig aludt az �jjel, csak Leonra b�rt gondolta. Csak � j�rt a fej�ben. Hi�nyzott a f�rfi �lel�se, mikor egy�tt aludtak, meleg tekintete, mikor r�n�zett, szenved�lyes szeretkez�seik, halk suttog�sai, mikor cir�gatta �s k�nyeztette. Legsz�vesebben �trohant volna a f�rfihoz, hogy vele legyen, hogy egy�tt legyenek, hogy megnyugtassa, hogy sz�m�ra csak � l�tezik, csak �t szereti. M�snap m�r kor�n reggel felkelt, hogy miel�bb besz�lhessen Leonnal, hogy biztos�thassa arr�l, hogy mindent elmond Stevenek hogy vele, akar maradni. Mindenhol kereste, de sehol nem tal�lta. V�g�l k�t �r�val k�s�bb az edz�teremben tal�lt r�, ahol a f�rfi m�r ny�jt�zkodott, hogy elkezdhess�k a gyakorl�st. 
- Leon. – sz�l�totta meg a l�ny.
A f�rfi nem n�zett a l�nyra, felugrott a trap�zra �s csak ennyit mondott. 
- V�gre meg�rkezt�l, Sora. – mondta hidegen. – Ideje elkezden�nk a gyakorl�st, mert az ugr�s m�g nem t�k�letes. 
- De Leon… - mondta k�ts�gbeesetten. 
- Nincs id�nk a cseveg�sre.
Sora tudta, hogy hi�ba k�ny�r�gne, Leon nem hallgatja meg. Eg�sz nap csak gyakoroltak. Az ugr�s a t�k�letesn�l is t�k�letesebb volt, de a f�rfi csak hajtotta. Kegyetlen volt a l�nnyal. Sora hi�ba pr�b�lt besz�lni a f�rfival, valah�nyszor tartottak egy kis sz�netet, de m�g csak meg sem hallotta. Mintha nem is lett volna ott, mintha csak egy t�rgy lenne. Ez b�ntotta a l�nyt, de meg is �rtette a f�rfit. Tudta, hogy � is hasonl�k�ppen �rzene, ha a f�rfi hely�ben lenne. M�r k�s� d�lut�n volt mire befejezt�k a gyakorl�st, azt�n meg j�tt a m�sor, melyet m�g aznap este el� kellett adniuk, csak�gy, mint az elk�vetkez� h�rom h�tben. Sora a m�sor ut�n nagyon elf�radt, elment az �lt�z�j�be, hogy rendbe szedje mag�t, majd hazament. Mikor haza�rt nagy meglepet�sben volt r�sze. Az eg�sz h�zat gyerty�k vil�g�totta meg, a bej�ratt�l r�zsaszirmok vezettek eg�szen az �tkez�ig, ahol megter�tett asztal fogadja, csod�s �s �ncsikland� �telk�ltem�nnyel. Steve az asztal mellett �llt.
- J� est�t, Sora. – mondta mosolyogva. – Gyere, foglalja helyet. – majd odavezette az asztalhoz �s kih�zva a sz�ket, le�ltette. 
- Mi ez az eg�sz, Steve? – k�rdezte csod�lkozva. 
- Gondoltam megleplek egy kellemes est�vel, egy kis vacsor�val f�szerezve. – mondta �s helyett foglalt az asztal t�loldal�n. 
- Erre igaz�n nem volt sz�ks�g. – mondta zavartan. 
- Szeretlek Sora. �s az alkalomra, melyet m�ra terveztem meg kell adni a m�dj�t. – mondta sejtelmesen mosolyogva. 
- Mir�l besz�lsz? – k�rdezte idegesen, mert m�r sejtette, hogy mi ez az eg�sz.
- El�bb egy�nk!
Mik�zben vacsor�ztak Sora egyre idegesebb lett. Nem sokat besz�lgettek. Miut�n befejezt�k a vacsor�t, a f�rfi fel�llt az asztalt�l �s kivette a zseb�ben l�v� kis �kszeres dobozt, majd let�rdelt Sora el�. 
- Hozz�m j�ssz feles�g�l?