Sora n�m�n �lt a f�rfi el�tt mik�zben az apr� gy�m�ntokkal kirakott gy�r�t n�zte, mely szinte k�pr�zott a tekintet�ben. A gondolatra, hogy annak a f�rfinak a feles�ge legyen, akit nem szeret, de akinek sokat k�sz�nhet az �desanyja miatt, mert mellette �llt m�g a legnehezebb pillanatban is �sszeszorult a sz�ve. Tudta, ha igent mond neki, akkor nem csak a f�rfit �s Leont csapja be, hanem saj�t mag�t is. De ha nemet, akkor… akkor megb�ntja �t �s ezt sem akarta. Neh�z d�nt�s el�tt �llt. 
- Steve, �n… 
- Nos… Sora? – kezdett bele megint. – Hozz�m j�ssz feles�g�l? – k�rdezte fesz�lten.
L�tta a l�ny tekintet�ben a haboz�st, a tehetetlens�get �s emiatt megijedt. F�lt, hogy nemet mond, f�lt att�l, hogy elvesz�ti a l�nyt. Mindenn�l �s mindenkin�l jobban szerette �t. 
- Steve… - mondta mik�zben fel�llt �s idegess�g�ben elkezdett j�rk�lni a nappaliban. – Tudod… �n sok mindent k�sz�nhetek neked �s ez�rt h�l�val tartozom neked. Amikor az �desany�m k�m�ba esett, amikor mag�hoz t�rt, de nem tudott semmit sem a vil�gr�l, sem a csal�dj�r�l, amikor magatehetetlen volt. – n�zett egyenesen a f�rfi szem�ben. – Te seg�tett�l nekem, mellettem �lt�l, t�mogatt�l. 
- Mit akarsz ezzel mondani, Sora? – k�rdezte idegesen. 
- Amikor megismerkedt�nk, megtetszett�l nekem, s amikor elkezdt�nk j�rni, akkor azt hittem, hogy szerelmes vagyok bel�d, azt hittem, hogy te vagy az a f�rfi, akire v�rtam, de… de ami�ta itt vagyok r� kellett d�bbennem, hogy amit ir�ntad �rzek az nem t�bb szimpla szeretetn�l, mert… - n�zett k�nnyt� csillog� szemekkel a f�rfi szem�be – mert �n m�st szeretek. 
- Akkor a v�laszod nem, igaz? – k�rdezte csal�dottan �s f�jdalommal a sz�v�ben. 
- Sajn�lom, Steve, de… nem mehetek hozz�d… nem lehetek a feles�ged, csak az�rt, mert h�l�s vagyok neked. 
- �rtem. �s… �s ki az a f�rfi? Ismerem? 
- Igen, ismered. – mondta b�ntudatosan. – Tegnap tal�lkozt�l vele. Leon… Leon Oswald. 
- Az a f�rfi? – k�rdezte d�bbenten. – De h�t… amikor tal�lkoztam vele, akkor annyira h�v�s �s rideg volt, mintha… mintha nem is lenn�nek �rz�sei. Mintha… mintha k�b�l lenne a sz�ve, hogy… hogy tudt�l pont bel� szeretni? 
- Ez nem igaz… - kezdte r�gt�n v�deni Leont. – Igaz, hogy mindenkivel sokszor kegyetlen, nem t�r�dik m�sok �rz�seivel, de… de neki is vannak �rz�sei. Meg van r� az oka, hogy mi�rt viselkedik �gy. �n tudom, hogy mi�rt ilyen. Tudom, hogy mi t�rt�nt vele a m�ltban �s azt is tudom, hogy milyen, amikor valakit tiszta sz�v�b�l szeret. 
- Ez… ezzel azt akarod mondani, hogy � is szeret? 
- Igen. 
- Megcsalt�l vele? – k�rdezte d�bbenten. 
- Sajn�lom, Steve. – mondta most m�r s�rva.
- Megcsalt�l vele, pedig m�g egy�tt voltunk?
A l�ny csak b�lintott, nem mert a f�rfi szem�be n�zni. 
- Ezt az�rt nem v�rtam volna t�led, Sora! – mondta csal�dottan. – T�ny, hogy soha nem szerett�l, de ezt nem �rdemeltem meg t�led. �n legal�bbis �gy gondolom. Annyit igaz�n megtehett�l volna, hogy legal�bb felh�vsz, hogy k�z�ld a t�nyeket, hogy… hogy ne rem�nykedjek hi�ba. Tudtad j�l, hogy… hogy mik a sz�nd�kaim, mert m�r t�bbsz�r besz�lt�nk err�l �s akkor m�g nem habozt�l, akkor m�g boldogan egyezt�l bele a h�zass�gba. �n… �n azt hittem, hogy egy�tt lesz�nk, hogy csal�dot alap�tunk. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, miut�n idej�ssz minden t�lem telhet�t megtettem volna annak �rdek�ben, hogy Londonban tartsalak. 
- Amikor elfogadtam Kalos aj�nlat�t �n sem sz�m�tottam r�. Tudod… majdnem h�t �ve, amikor elhagytam a sz�npadot, mert a sz�leim rep�l� szerencs�tlens�get szenvedtek, m�r akkor is �reztem ir�nta valamit, de akkor m�g nem tudtam, hogy mi az a furcsa �rz�s, melyet �rzek valah�nyszor a k�zel�ben vagyok. Akkor m�g nem tudtam, hogy mi a szerelem, mert… mert m�g soha nem ismertem azel�tt. M�g soha nem tapasztaltam ilyen �rz�st, melyet � v�lt ki bel�lem. Mikor visszaj�ttem ezek az �rz�sek �jra a felsz�nre t�rtek �s el�sz�r �n is megb�ntam, hogy visszat�rtem, de csak is miattad… miattad, mert tudtam, hogy nem ezt �rdemled t�lem. Tudtam, hogy f�jdalmat okozn�k neked, de most… most m�r nem tudn�k lemondani r�la m�g ha az �letem is f�ggne t�le �s… megmondom �szint�n, hogy m�r nem is akarok. – vallott be mindent �szint�n. L�tta a f�rfi szem�ben a f�jdalmat, a csal�dotts�got, melyet az im�nti vallom�s v�ltott ki bel�le. – K�rlek, bocs�ss meg! Nem… nem akarlak elvesz�teni t�ged, de nem szeretn�k a feles�ged sem lenni. Rem�lem, meg tudsz bocs�tani �s, hogy… hogy egyszer m�g bar�tok lehet�nk. A f�rfi egy ideig n�m�n figyelte a l�nyt, aki k�nnyt�l csillog� szemekkel n�zte �s v�rta a f�rfi v�lasz�t, v�rta �t�let�t. 
- Nem tudom, Sora. – mondta �szint�n. – Tudod j�l, hogy �n szeretlek t�ged, hogy veled k�pzeltem el az �letemet. Nem tudom, hogy hogy tudn�m elviselni azt, ha egy m�sik f�rfival l�tlak. De… ak�rmennyire is f�j, annak az�rt �r�l�k, hogy �szint�n elmondtad az �rz�seidet �s �n sem szeretn�lek elvesz�teni t�ged, de most… most sz�ks�gem van egy kis id�re. Meg�rtesz? 
- Igen, meg�rtelek. 
- De… de a holnapi napot m�g szeretn�m itt t�lteni, ha nem probl�ma, mert a rep�l�jegyem csak m�snap reggelre sz�l. 
- Addig maradsz, ameddig csak szeretn�l. 
- K�sz�n�m. Most ha nem haragszol, akkor szeretn�k lefek�dni. Ha j�l tudom, akkor van egy m�sik szob�d. 
- Igen van. 
- Akkor �tk�lt�zn�k erre a k�t �jszak�ra abba a szob�ba. 
- Rendben.
A f�rfi miut�n �sszepakolta a cuccait Sora szob�j�ban, �tk�lt�z�tt a vend�gszob�ba, �gy a l�ny egyed�l maradt, amit nem b�nt. Szeretett volna egyed�l maradni, hogy �tgondolhassa a t�rt�nteket. Az elm�lt hetekben t�rt�nteket. Tudta, hogy megb�ntotta mindk�t f�rfit, Stevet sz�nd�kosan, b�r nem tehetett az �rz�sei ellen. De… de Leont nem akarta megb�ntani, olyan hirtelen t�rt�nt az eg�sz. Eg�sz �jjel csak forgol�dott �s a k�t f�rfira gondolt, akik �gy vagy �gy, de fontosak voltak �let�ben. Nem akarta egyik�ket sem elvesz�teni. M�snap ism�t kor�n reggel kelt, hogy miel�bb besz�lhessen Leonnal, de ez�ttal sem tal�lta sehol, m�g az edz�teremben sem, pedig gyakorolniuk kellett volna az esti el�ad�sra. K�ts�gbeesetten kereste, hi�ba. K�s� d�lut�n az eb�dl�ben tart�zkodott, hogy egyen valamit, mert eg�sznap nem evett semmit, de egy falat sem ment le a tork�n. Nem sokkal k�s�bb Mia �s Ana is csatlakozott hozz�. 
- Szia, Sora – sz�l�totta meg a l�nyt Mia. – Hol volt�l? Eg�sz nap nem l�ttunk, m�g gyakorolni sem j�tt�l, pedig ez nem jellemz� r�d. 
- Csak… csak Leont kerestem, hogy gyakoroljunk, de sehol nem tal�ltam. 
- Ezek szerint te m�g nem is tudod? – k�rdezte Ana. 
- Mit… mit nem tudok? – k�rdezte zavartan Sora. 
- Leon ma besz�lt Kalossal, hogy a m�sor ut�n elhagyja a sz�npadot. - sz�lalt meg ism�t Mia. 
- Micsoda? – pattant fel asztalt�l k�ts�gbeesetten. – Ezt… ezt nem teheti. – majd kirohant az �tkez�b�l.
A l�nyok �rtetlen�l n�ztek a t�voz� l�ny ut�n. 
- Ebbe meg mi �t�tt? – k�rdezte v�g�l Mia. 
- Nem tudom!
Sora k�s� este tal�lt r� a tengerparton, amint az ez�st�s f�nyben ragyog� holdat n�zte. 
- Leon! – sz�l�totta meg a f�rfit. 
- Mit akarsz? – k�rdezte hidegen. 
- Besz�lni szeretn�k veled!
- Nek�nk nincs mir�l besz�ln�nk. 
- K�rlek Leon, hallgass meg! – k�ny�rg�tt a f�rfinak. 
- Nem. �s most menj el, mert tal�lkozom van valakivel, s te nem k�v�natos szem�ly vagy itt. – mondta kegyetlen�l mik�zben a l�ny szem�be n�zett. 
- Leon… k�rlek! – mondta halkan, de a f�rfi nem v�laszolt, csak elfordult, ezzel jelezve, hogy nincs t�bb mondanival�ja sz�m�ra.
Sora s�rva rohant el a f�rfit�l, aki a l�ny ut�n n�zet, miut�n � elfutott. Annyira s�rt, hogy nem vette �szre a k�zeled� kocsit, mely egyenesen a l�ny fel� tartott, s csak gyors�tott. Kiab�l�sra meg�llt az �t k�zep�n �s h�tran�zett a f�rfira. 
- Sora! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten Leon. – Vigy�zz! Menj onnan! – kiab�lta mik�zben a l�ny fel� rohant, hogy megakad�lyozza a sz�rny�s�get.
Sora jobbra n�zett, de m�r k�s� volt.