Angyal

A Leon Oswald – f�le iskola volt a legizgalmasabb eg�sz �letemben, amit kij�rtam! Szeretni tanultam, egy olyan tan�r keze alatt, aki nem eg�szen egy �vvel ezel�tt m�g �rz�ketlens�g�r�l, j�gsz�v�r�l volt nevezetes. Hogy v�g�l m�gsem n�la vizsg�ztam le, arr�l senki sem tehetett. Nos, ami azt illeti, nem lett bel�le l�gysz�v�, keny�rre kenhet�, elfogult oktat�. Pontosan �gy b�nt velem is, ahogy a keze al� beosztott kezd� artist�kkal: kem�nyen, de igazs�gosan. Nem k�nyeztetett, nem ajn�rozott, nem �lelgetett �s cir�gatott nyakra – f�re, m�gis ragaszkodtam hozz�; nem k�v�nta minden szabad perc�t velem t�lteni, s ugyanezt t�lem sem v�rta el, �s m�gis biztons�gban �reztem magam mellette. Egy h�t telt el az�ta, hogy a Pont de S�vresr�l ut�nam vetette mag�t a m�lybe. Sz�vbajos ett�l sem lett; l�ba viszont cs�ny�n megs�r�lt: j� ideig nem v�llalhatott munk�t miatta. Kin�zett nek�nk vagy t�znapi lust�lkod�s, ami viszont, tekintve mag�n�let�nk zil�lt mivolt�t, r�nk is f�rt; olyannyira, hogy tudtam: ha ez nem lenne �gy, holtbiztosan elv�ln�nk. Teh�t lust�lkodtunk. Ez �gy festett, hogy amint Leon �gy d�nt�tt, hogy l�ba b�rja a terhel�st, bej�rtuk P�rizst. Minden napra jutott valami l�tni- �s felfedeznival�, legal�bbis ami engem illet; �s a kalandok t�mkeleg�ben teljesen megfeledkeztem az �rzelmi k�rd�sekr�l. Hiba volt, hi�ba is pr�b�lom takargatni azzal, hogy csak a Louvre- t bej�rni nem el�g egy nap… Azt�n ott volt a Cit�, a Notre Dame… Egy n�lam tapasztaltabb, er�sebb n� tal�n azt k�rdezn�: �most akkor turista vagy, vagy egy szerelmes asszony, aki �pp megmenteni k�sz�l a h�zass�g�t?� Hi�ba, m�gsem v�dolhatom magam �r�kk� a lelkesed�sre hajlamos alapterm�szetem�rt! P�rizs igenis leny�g�z�tt, s most, hogy v�gre volt id�m nyakamba venni a v�n nagyv�rost, h�t l�zasan belemer�ltem �let�be, t�rt�net�be, mindennapjaiba, idegenvezet��l fogadva �s v�g n�lk�l faggatva t�relmes f�rjemet. Remek�l �reztem magam! Eszembe sem jutott a cirkusz, a k�vetkez� m�sorsz�m; enn�l sokkal nagyobb �lm�ny volt megb�mulni lentr�l az �reg Eiffelt, este pedig megvacsor�zni a tetej�n a lassan forg� �tteremben, �s P�rizs �jszakai f�nyeit b�mulni k�zben… A f�rjem szeme helyett. J� t�rsas�g, k�l�nleges �telek, k�pr�zatsz�p nagyv�ros – kell enn�l t�bb? Tal�n t�bb, mint egy h�t is elm�lt, mire egy katartikus v�letlen folyt�n r��bredtem: igen, kellett volna. H�v�s, f�z�s novemberi reggel volt, amelyen a lak�sunkt�l nem t�l messzire l�v� bev�s�rl�k�zpontba indultam, hogy a h�tv�g�re tervezett, P�rizs k�rny�ki kir�ndul�shoz vegyek n�h�ny apr�s�got. Leon otthon maradt, �s az utaz�s hivatalos oldal�t szervezte: sz�ll�st foglalt �s �ttermekkel egyeztetett id�pontokat, hogy �tk�zben ne legyen gondunk ilyesmire. Mag�n�let�nk ugyan mindenre hasonl�tott, csak h�zass�gra nem – ama eml�kezetes �jszaka �ta nem aludtunk egy szob�ban – m�gis nyugodt sz�vvel hagytam mag�ra. Soha, semmi okom nem volt k�telkedni benne; egyszer tettem ezt meg, �s az�ta is b�nom. Kil�ptem a h�zb�l, m�lyet l�legeztem a friss leveg�b�l, �s �tv�gtam a parkon: pontosan azon az �tvonalon, amelyen nem is t�l r�g a H�d fel� rohantam.Nem legyintett meg semmin� k�s�rteties, v�szterhes �rz�s az ismer�s, gy�ngykavicsos s�t�nyok, az �s�reg f�k l�tt�n. Eml�keztem a k�ts�gbees�sre, a fejveszett sz�guld�sra a s�t�tben, de �gy, mintha egy r�m�lomra eml�kezn�k vissza: �reztem ugyan s�t�t, f�lelmetes hangulat�t – sohasem fogom elfelejteni! – de maguk az eml�kk�pek m�r letisztulva, �ttekinthet�en �lltak el�ttem, k�szen arra, hogy v�gre elfogulatlanul �rt�keljem �ket. Megtorpantam, amikor sz�tv�ltak el�ttem a f�k, �s f�l�m magasodott a S�vres. A H�d! – dobbant fel a sz�vem. A H�d a t�loldalra! Egy pillanatra meg�lltam, �s felb�multam r�. Furcsa, megfoghatatlan, de nem kellemetlen �rz�s ker�lgetett. �gy �rezhet valaki, aki �pp csak megmenek�lt a v�gt�l, �s egy id� m�lva, amikor m�r k�pes arra, hogy kibogozgassa a t�rt�nteket, t�bbet tal�l, mint rem�lni mer. L�tni v�ltem Leont, ahogy fejjel lefel� l�g a h�dr�l, �s kavarg� haj�ba v�rcseppek hullanak; ugyanakkor hallani v�ltem a hangj�t: �… t�z m�ter magasan engedtem el a kez�t…�  L�tni v�ltem �nmagam, ahogy a legv�gs� k�ts�gbees�sen is t�l alkut k�t�k a Hal�listennel: Hozd vissza �t, �s k�rj �rte b�rmilyen �rat: �n megadom. … �s l�thattam v�gre, mi�rt nem tudom boldogg� tenni �t; hogy mi�rt nem siker�l semmi, �s mi�rt nem tudom megv�laszolni a k�rd�st, amelynek megv�laszol�s�val t�l r�g�ta k�sek – nagyon r�g�ta ahhoz k�pest, hogy b�rmely �pesz� n� ott �s azonnal v�laszolt volna r�. L�thattam, mi�rt �lek �gy a f�rjem mellett, mint egy idegen, vagy jobb esetben egy bar�t…Mert nem tartottam be az alku r�m es� r�sz�t.A paktumot teljes�teni kell, vagy megfellebbezhetetlen�l fel�lm�lni, �s �n egyiket sem tettem. Leon �let�re, boldogs�g�ra esk�dtem; de ebben a rejt�lyes, mag�nyos remete�letben t�l sok volt a titok ahhoz, hogy �tl�thassam; �s nem is tettem �rte valami sokat, hogy fellebbenjen a f�gg�ny. Sz�tlan volt a f�rfi, akivel �ltem, �s n�ma volt a m�ltja: olyan n�ma, hogy els� halk suttog�sa is �gy�d�rren�sk�nt hatott, �s amikor meghallottam, azt hittem, megs�ket�l�k. Holott �ppen akkor kellett volna telesz�vni a t�d�met, �s t�l�v�lteni a mennyd�rg�st: �Gyer�nk, tov�bb!� Akkor kellett volna a sarkamra �llni, �s kik�vetelni: �Eg�szen ismerni akarlak!� - �s nem t�r�dni vele, ak�rmekkor�t sz�l is, ami k�vetkezik.Egy b�trabb, vadabb n� ezt tette volna; �n azonban az istentelen zajt�l megriadva, cseng� f�llel levetettem magam a H�dr�l – ahelyett, hogy �tmentem volna rajta. Most, mintha rossz �lomb�l �bredn�k, �gy n�ztem a S�vrest. L�ttam a m�lys�get �s a magass�got a Szajna felett, l�ttam a t�loldal ragyog� reggeli p�r�ba vesz� messzes�g�t, �s arra gondoltam: tal�n sosem leszek m�lt� Leonhoz… De ha van egy kis szerencs�m, legal�bb azt betarthatom, amit �g�rtem: boldog leszek, hogy egy�ltal�n a vil�gon van.
- Rendben van – suttogtam a H�dnak, �s halv�nyan elmosolyodtam. – Vigy�l �t a t�ls� partra. 
Azzal elindultam fel�. Nem tudom, mit t�rt�nt velem �tk�zben, �s mi nem. Igyekeztem nem gondolni semmire, csak raktam egyik l�bamat a m�sik ut�n… �s azt vettem �szre, hogy minden l�p�ssel k�nnyebb egy kicsit. J�kedv�en dob�ltam be a h�tizs�komba azt a n�h�ny teljesen felesleges, m�gis n�lk�l�zhetetlen apr�s�got, amit vettem: egy doboz te�t, egy p�r vadi�j sportcip�t, �s vagy h�rom kil� gy�ny�r�s�ges, v�rpiros alm�t. Leon nem �pp az �tv�gy�r�l volt h�res, viszont el�fordult, hogy n�h�ny szem mazsol�s keksz vagy �rett gy�m�lcs jobb bel�t�sra b�rta. Zsongott k�r�l�ttem az �ruh�z. El�gedett orc�val felkaptam a moty�mat, �s a szokott lend�lettel megperd�ltem, hogy t�vozzak a rakod�pultt�l �s egyszersmind a zsivajb�l – �s akkor bele�tk�ztem valakibe. Egyszerre kaptunk egym�shoz, megakad�lyozand�, hogy a m�sik elessen, �s egyszerre kezdt�nk menteget�zni:
- Eln�z�st, nem figyeltem… - �gy �.
- Bocs�… - �gy �n. A mondat t�bbi r�sze elveszett a r�m ragyog� smaragdz�ld szemp�r okozta sokkban. A meglepet�s, a felismer�s erej�t�l megn�mulva b�multam, ahogy azok a h�v�s, halv�ny tigrisszemek t�gra ny�lnak a d�bbenett�l.
- Sora?! – ny�gte. – Ne haragudj…
Karja ut�n ny�ltam, mint aki att�l f�l, elszalad.
– Nem, nem, te ne haragudj! – hajoltam meg. – Figyelmetlen voltam, �s nem csak most. Fel kellett volna, hogy h�vjalak, �n…
Annyif�le �rz�s szakadt r�m hirtelen, hogy megint csak k�ptelen voltam folytatni. Felismer�s – j�val m�lyebb, mint amit valaha b�rkivel kapcsolatban �reztem. B�ntudat – t�j�koztatnom illett volna a t�rt�ntekr�l, m�g akkor is, ha koll�g�inkt�l tudhatott r�la. Hiszen � t�bb, mint holmi �kiv�lt� ok� - ember, mint �n; �rz� l�ny, mint �n; azonos velem, mert b�rhogyan is, de Leonhoz tartozott, �s az eny�imn�l csak… a vesztes�gei nagyobbak. Egy csepp f�lelmet is �reztem – Dallie k�l�nleges l�ny volt, �s annyira hasonl�tott Leonra! Magas volt, karcs�, h�v�s szem�, tart�zkod� figura; �s er� sug�rzott bel�le: a profik f�l�nye. Layl�hoz hasonl�thatn�m, ha Layla r�gebben kiss� �rz�kenyebb lett volna; a F�nix szemei azonban sok�ig nem ismert�k a k�nnyeket… De ez a z�ld m�lys�g, ez ismerte �ket, tudtam. �s �reztem valami m�st is: �r�m�t. �r�ltem, hogy l�tom �t. Olyan volt, mint egy es�ly. Ha megk�sve, ha rengeteg f�lre�rt�s �s szenved�s �r�n is, de lehet�s�get kaptam, hogy azz� v�lhassak, aki voltam: Angyall�. Ez h�t a T�loldal! Mindent meg�rteni, mindent �tl�tni, minden sz�vet felemelni, �s k�zben megtal�lni a helyedet a vil�gban – �s �nmagadat. Boldog vagyok!
- Sora, mi t�rt�nt veled? – k�rdezte. Nem nagyon �rdekelte, amire c�loztam: helyette velem foglalkozott: azzal az egyetlen sz�vvel, amely �pp el�tte volt – mint a Nagyok. – Rosszul vagy? Tudok seg�teni?K�ts�gbeesetten pr�b�ltam volna elmondani azt az irt�zatos meg�rz�s- �s inform�ci��z�nt, ami bennem l�ktetett, mi�ta csak megl�ttam; de tiszt�ban voltam vele: most m�g nem �rten�. Megvet�en utas�tan� vissza m�g csak a lehet�s�g�t is annak, amit �n m�ris tudtam; azt hinn�, meg�r�ltem… Cseppet sem volt kellemes olyan tud�s birtok�ban lenni, amely m�sok �let�r�l, sors�r�l d�nt; meg�rteni, mi mi�rt t�rt�nt, �s hov� visz… a H�d. De legal�bb m�r tudtam, mit kell tennem, merre kell mennem. M�r tudtam, ki vagyok �n.
- Semmi bajom – f�jtam nevetve, mint aki vid�m kocog�sr�l j�n -, �s csak most j�v�k r�, mennyire �r�l�k, hogy �sszefutottunk. Dallie, musz�j besz�ln�nk. Megh�vhatlak egy k�v�ra?
�sszer�ncolta a homlok�t, �s vonakodva h�tr�lt egy l�p�st. Mintha csak Leont l�tn�m!
- Nem – mondta morcosan. – Egyszer mentem bele egy hasonl� megh�v�sba, �s akkor is t�nkrev�gtam a sz�linapi meglepet�sedet. – Hat�rozott tekintetem l�tt�n megr�zta a fej�t. – Nem, Sora! Vannak dolgok, amiket jobb nem feszegetni.
- �n k�nyveket adtam neki – mondtam konokul �g� szemmel -, �s igaz, nem ak�rmilyen aj�nd�k volt, de a ti�ddel nem �rt fel. Te sokkal t�bbet adt�l volna: b�k�s lez�r�s�t valaminek, kezdet�t valaminek…
- Teh�t elmondta – grimaszolt; �n azonban l�ttam a f�l�nyes tekintet m�g�tt v�gigsuhan� f�jdalmat… A gy�szt. – Kap�sb�l t�m�n�l vagyunk? Sora, ez egy k�t�ves t�rt�net, amit jobb elfelejteni. Gyermek�t vesz�tette el, �s a f�rfit, akit szeretett; �sszet�rt �rt�k testben- l�lekben, �s k�lf�ldre menek�lt, hogy a trag�dia ne tartsa fel boldogul�s�ban azt az egyetlen sz�vet, aki sz�m�ra fontos volt: ne okozzon neki nagyobb b�ntudatot, t�bb gy�szt ann�l, amiben h�ga hal�la ut�n am�gy is r�sze volt… V�llalta a felel�ss�get egyed�l, egy �letet n�lk�le, hogy az, akit szeret, szabadon �lhessen… �des Istenem, mennyire szerethette! Elfutotta a k�nny a szememet, de felszegtem az �llam. Most m�r harcoltam �rte.
- Egy k�t�ves t�rt�net, ami befejezetlen! – v�doltam. F�radt, k�z�mb�s lett a tekintete.
– Minek bolygatni a m�ltat, Sora? – k�rdezte.
- Mert a jelenbe vezet, �s onnan a j�v�be, h�t nem �rted?! – v�gtam r� szenved�lyesen. Nem �rtette. L�ttam a szem�n: azt hiszi, f�lig- meddig belebolondultam abba, ami a H�don t�rt�nt vel�nk. Holott csak most voltam norm�lis igaz�n! Ez a n� itt szeretni merte �t akkor is, amikor nem volt benne semmi, de semmi emberi. Annyira szerette, hogy el tudta engedni; nem hisztizett, nem lett �ngyilkos: egyszer�en f�lre�llt az �tj�b�l, �s soha, senkinek nem mondta el, mit �rzett val�j�ban. Mi ez, ha nem �szinte szerelem? Mosr csak a fej�t ingatta, ahogy lassan m�gis meg�rtette, amit mondtam. B�cs�int�sre emelte a kez�t, amely int�sb�l egyszersmind lemond� legyint�s lett; megfordult, hogy elmenjen, �s �n hagytam. Meg fogom tal�lni, ha elj�n az ideje. K�t sz�v t�rt�nete sohasem befejezett t�rt�net; ha tartoznak egym�snak, �sszehozza �ket a Sors, b�rhogyan is… �s olyankor kell egy �rangyal, aki vigy�z r�juk. Csak n�ztem t�volod� alakj�t, �s eml�keztem arra, amit Leon mondott r�la:
�…Tartozom Dallie-nek is. Ha m�ssal nem, h�t annyival, hogy megmutassam, mekkor�t tud v�ltozni valaki… hogy �rdemes �rral szemben �szni, �s visszanyerni a hitet, a bizalmat, egym�s megbecs�l�s�t: amit k�t �vvel ezel�tt elvesz�tett�nk…�
Tartozom, de nem �r�kre, Leon – gondoltam.
 �…Dallie az�ta a baleset �ta, b�rmilyen vonz�, csinos, a maga m�dj�n bar�ts�gos n�, nem volt k�pes egyetlen norm�lis kapcsolatot k�tni… �s ezt nekem k�sz�nheti...�
Persze, hogy neked, mert t�ged szeret – mosolyogtam. – �s Te, hogy �llsz ebben a t�mak�rben, Leon? Mif�le �rz�sek vannak hallgat�sod csendj�ben? Akad k�z�tt�k olyan, amit magadnak sem ismert�l be soha – ugye? 
�… Azt rem�ltem, ha megismeri az �j �letemet, ha gyakrabban tal�lkozik veled… tal�n kap n�mi bizonys�got arra n�zv�st, hogy igenis l�tezik �szinte szerelem, akkor is, ha nem vagyunk t�k�letesek…� 
Ha gyakrabban tal�lkozik velem, tudni fogja! – �g�rtem nyomat�kosan.
�… Hogy b�rmilyen rem�nytelennek t�nik a helyzet, az ember igenis tal�lhat Valakit, aki szereti… elfogadja… Hogy tal�lhat valakit, akinek a szem�ben, sz�v�ben � a leg�rt�kesebb, az egyetlen, az igazi… Csak azt akartam, hogy l�ssa: igen, l�tezik; igen, lehets�ges, ha igaz�n szeret�nk… Hogy l�ssa, hogy van �rtelme �lni, mert ahogy �n, �gy egyszer � is r�tal�lhat majd…�
R� fog tal�lni, Leon, �n m�r tudom… Most az egyszer el�bb tudok valamit, jobban tudok valamit n�lad, F�n�k. 
�… M�r nem merek hinni, m�r nem �rtek semmit, m�r nem tudok mit gondolni, Sora; m�g soha az �letben nem voltam ilyen bizonytalan. Most m�r csak egy k�rd�sem van… �s az egyetlen l�nyhez fordulok vele, aki tudhatja a v�laszt. Mondd meg nekem, Sora Oswald: l�tezik h�t az az �szinte szerelem?�
Mosolyogva siettem ki az �ruh�zb�l, �s l�pkedtem a H�d fel�. A Szajna feletti p�r�t ekkor kezdte eloszlatni a Nap, �s �n boldogan r�gtam le l�ncaimat a ragyog� f�nyben, �gy, mint egykor r�g a szalagokat, Cape Maryben. V�gre r��bredtem �letem �rtelm�re! A Sz�npad nem m�s, mint az �let maga; �s �n az�rt vagyok a vil�gon, hogy csatamentess� tegyem. Ez itt az Angyalok t�nca, �s hivat�som, �r�k �lmom, boldogs�gom, mindenem egyetlen mondatban kifejezhet�. Egyes�lj�n a sz�vetek, Bar�taim! Hangosan, tiszta �r�mmel felnevettem; megszapor�ztam a l�pteimet, �s r�l�ptem a H�dra.  A H�don azt�n m�r nem l�pkedtem: futottam; nem futottam: sz�rnyaltam! Haza, Hozz�, hogy elmondjam, hogy megv�laszoljam a k�rd�s�t: igen, igen, igen: l�tezik!
Nincs is t�l t�vol t�led.

 V�ge