-Haruka, hov� m�sz? - sz�lalt meg egy szemreh�ny� hang.

-Kiszell�ztetem egy kicsit a fejem! Musz�j mennem egy k�rt!

-K�szi, sz�val sz�modra a kikapcsol�d�s m�r csak a sz�guld�sban nyilv�nul meg, mi?

-Jaj, Michiru, te is tudod, hogy ez nem igaz! �g�rem, mire Hotaru �s Setsuna meg�rkeznek, �n is itthon leszek.

-Ok�, siess, ne is l�ssalak! - cs�v�lta mosolyogva fej�t a k�k haj� l�ny.

Haruka besz�llt men�, s�rga sportkocsij�ba. Sz�guld�s k�zben az eltelt hat h�napra gondolt. Mi�ta legy�zt�k Galaxi�t, ellens�gnek se h�re, se hamva. Nem mintha ez olyan nagy baj lenne, de a r�vid, sz�ke haj� l�nyt nagyon aggasztotta, hogy m�r h�rom napja ugyanaz a r�m�lom gy�tri. Minden egyes r�szlet �gy lebeg a szeme el�tt, mintha t�nyleg �t�lte volna.

Egy hossz�, s�t�t folyos�n futott harci fukuj�ban, ami m�sk�nt n�zett ki, mint az eredeti. A derek�hoz r�gz�tett usz�ly nem s�t�tk�k, hanem hossz�, s�rga sz�n� volt. A s�t�tk�k fels� szokny�hoz egy vil�gosabb als�szoknya t�rsult. Homlok�n nem a szok�sos fejp�ntot, hanem bolyg�ly�nak arany jelk�p�t viselte. S�t�tk�k bokacsizm�ja helyett feh�r, t�rdig �r� csizm�ban futott, v�llain egy-egy g�mb alak� (az als�szoknya sz�n�hez passzol�) vil�gosk�k v�llp�nt volt, feh�r keszty�je is hosszabb volt, a k�ny�k�ig �rt. A mellkas�n is s�rga bokr�ta volt, melyhez feh�r csillag alak� bross r�gz�d�tt.

A folyos�b�l ki�rve furcsa k�p fogadta. F�ldb�l kin�tt, t�vises ind�k �s p�kh�l�szer�, k�t�lnyi vastags�g� fonalak n�ttek ki a semmib�l. �gy t�nt, mintha egy �tj�r�t vagy dimenzi�t takarn�nak el, ahonnan a gonosz er�k sz�ntelen�l pr�b�ltak el�t�rni. �m a legsz�rny�bb dolog m�g h�travolt: a terem kell�s k�zep�n, az ind�k s�r�j�ben egy l�ny �llt. Test�t az ind�k k�rbefont�k, a t�visek m�lyen a b�r�be hatoltak. �ntudatlan volt. Feje kiss� el�rebillent, �gy h�ta k�zep�ig �r�, enyh�n hull�mos barna haja a f�l arc�t eltakarta. De ami a legk�l�n�sebb: � is harci fukut viselt. Valah�nyszor a fekete, alaktalan gonosz er� vadul pr�b�lt kiszabadulni, a l�ny test�b�l vak�t� sugarak t�rtek el�, megakad�lyozva a gonosz el�rejut�s�t. Haruka meglep�d�tt: a l�ny s�r�lten �s �jultan is gy�ny�r� volt. Hirtelen megmagyar�zhatatlan aggodalom t�rt r� �s k�ts�gbeesve pr�b�lt a k�zel�be jutni, hogy min�l el�bb kiszabad�thassa, de az ind�k el�llt�k az �tj�t. Ekkor egy hangot hallott, mely k�s�rtetiesen, m�gis megnyugtat�an, biztat�an hangzott:

- Uranus, a gonosz hatalma, mely oly hossz� id�n kereszt�l megakad�lyozta, hogy szabad legyek, a te tiszta sz�vednek k�sz�nhet�en megsz�nt. De ha most kiszabad�tasz, olyan er�k ker�lnek felsz�nre, amivel a senshik k�ptelenek lesznek megbirk�zni. K�rlek, menj el innen! A ti �letetek fontosabb! Fontosabb.....

Haruka megborzongott. Mi�rt �rt v�get mindig itt az �lma? Ki lehetett az a senshi? Mert biztos, hogy az volt. Mi�rt kell szenvednie? Mi�rt? Valahogy az az �rz�se volt, mintha a l�nyt r�g�ta ismern�. Mi t�bb, nagyon agg�dott miatta. De sehogy sem tudott visszaeml�kezni.

Be�rt a v�rosba. �pp a k�rh�z mellett hajtott el, amikor megl�tott egy j�t�kboltot, ahol egy nagyon aranyos pl�ssmaci volt ki�ll�tva. ,,Hotarunak �gyis nemsok�ra itt a sz�let�snapja, megyek, megveszem neki!" - gondolta, mik�zben leparkolt az �p�let el�tt. A bolt fel� menet egy s�t�t sik�tor mellet ment el, ahonnan hirtelen az eg�sz v�rost el�nt� vak�t� f�nysug�r keletkezett. A sug�r, amilyen gyorsan j�tt, olyan hamar el is t�nt. Haruk�t nyugtalans�g fogta el, amit a s�t�t sik�torb�l sz�r�d� furcsa zaj csak fokozott. Megfordult, mire egy t�molyg�, t�bb sebt�l v�rz� l�ny neki�tk�z�tt �s egyenesen a karjaiba zuhant. T�rdig �r� ujjatlan feh�r ruh�t viselt, melyet a r�sz�radt v�rfoltok elcs�f�tottak. Eszm�letlen volt, �gy Haruka a karj�ba kapta a pihek�nny� kis testet �s sietett a k�rh�z fel�. A l�ny hirtelen kinyitotta a szem�t, esdekl� tekintettel a sz�ke l�ny arc�ba n�zett, �s megsz�lalt:

-Uranus, k�rlek, hagyj itt engem! Nem �ri meg! Nem tehetsz �rtem m�r semmit! Figyelmeztetned kell a senshiket, �j, v�gzetes ellens�g k�zel�t! Nem �rtem, mik�pp szabadulhattam meg, ennek nem lett volna szabad bek�vetkeznie! Uranus... - ism�t el�jult.

Haruka megtorpant, hitetlenkedve hallgatta v�gig a l�nyt. Ez a teremt�s tudja a kil�t�t, mi t�bb, �j ellens�get emlegetett. Ki lehet? Felocs�dva gondolataib�l, m�g eszeveszettebben rohant, f�lve, hogy a l�ny id� el�tt elv�rzik.

A k�rh�zban azonnal kezel�sbe vett�k, Haruka itt maradt, m�g az orvos odament hozz�.

- N�zze, a kisl�ny igen sok v�rt vesztett, m�r a v�r�t�mleszt�s sem seg�thet rajta. Megtett�nk mindent, ami emberileg lehets�ges, az �lete m�r csak a Sors kez�ben van. M�g eszm�let�n�l van. Nem akar bemenni hozz�?

- Igazs�g szerint doktor �r, fogalmam sincs, ki ez a kis teremt�s. Mintha a semmib�l bukkant volna el�. Magam sem �rtem, de nagyon agg�dom miatta. Bemegyek hozz�!

A szob�ban f�lhom�ly volt, m�gis k�nny� volt felfedezni azt a falfeh�r arcot. Haruka odament az �gyhoz �s besz�lni kezdett:

-Nem tudom, hogy ki vagy, de k�rlek �ruld el, honnan tudsz a kil�temr�l? Mif�le ellens�g k�zel�t? Nem ismerj�k egym�st valahonnan? Tudom, eml�keznem k�ne valamire. Valamire, ami r�gen nagyon fontos volt nekem.

A l�ny r�n�zett, szem�b�l egy k�nnycsepp hullott ki.

- Jaj, ne haragudj! Nagyon f�j? - l�pett k�zelebb Haruka, �s eddig egy teljesen ismeretlen �rz�s ker�tette hatalm�ba, mellyel szomor�s�g t�rsult. Hirtelen, maga sem tudta, hogyan, megfogta a l�ny kez�t �s a szem�be n�zett, mire a l�ny nagy nehezen megsz�lalt:

-Val�ban nem eml�kszel r�m? Ez esetben nem �rtem, mir�l besz�l �s sajn�lom h�lgyem, hogy �gy t�nkretettem az est�j�t.

- Honnan tudod, hogy l�ny vagyok? - lep�d�tt meg Haruka.

- Ugyan m�r, kisasszony, att�l, hogy ingben �s nadr�gban van, m�g meg lehet k�l�nb�ztetni egy f�rfit�l, nem gondolja? - mosolyodott el a l�ny, mire a sz�j�b�l v�r buggyant ki �s fullaszt� k�h�g�sbe kezdett. Haruka rohant az orvos�rt, de az ajt�n�l egy bels� hang sugallat�ra m�g egyszer visszan�zett. A l�ny m�g ennyit mondott:

- K�rem, menjen haza, semmit sem tehet �rtem. �s k�sz�n�k - mindent! A nevem Diana. - �s �jra visszazuhant az �ntudatlans�gba.

- Michiru? �n vagyok az. Ne haragudj, hogy nem �rtem haza id�ben, de sz�rny� dolog t�rt�nt! L�ttad azt a vak�t� f�nysugarat? Riassz mindenkit, m�g ma este besz�lnem kell mindny�j�tokkal! A macsk�kat se felejtsd el! Rendes vagy, nekem semmi bajom, m�ris indulok! Szia! - Haruka letette a kagyl�t �s a doktorhoz fordult.

- K�rem, ha b�rmi t�rt�nne, azonnal �rtes�tsen. Haza kell mennem, de nagyon f�ltem �t!

- Meg�rtem. Ne agg�djon, b�rmi t�rt�nj�k, �rtes�teni fogjuk.

- Hol volt�l? Mi t�rt�nt? M�r mindenki meg�rkezett! - t�rta sz�lesre az ajt�t Michiru.

- Siettem, ahogy csak tudtam, benn mindent elmondok.

Bel�ptek a nappaliba. Mindenki jelen volt, m�g ChibiUsa �s Diana is, akik nemr�g j�ttek �jra l�togat�ba a j�v�b�l. A jelenl�v�k egyszerre rohamozt�k meg Haruk�t �s csak �gy z�poroztak a k�rd�sek. Mikor egy kicsit lecsillapodtak a ked�lyek, Haruka elmondott mindent az elej�t�l a v�g�ig. Mikor befejezte, d�bbent csend lett �rr� az eg�sz t�rsas�gon.

- Ki ez a l�ny?

- �j ellens�g?

- Honnan tudhat a kil�tedr�l?

- T�bb sebt�l v�rzett? Menthetetlen?

- N�zz�tek, �n sem tudok t�bbet. Mikor m�sodszor bementem hozz�, semmire sem eml�kezett. Luna, Artemis, a bels� harcosokat annak idej�n ti kutatt�tok fel. Nem tudtok semmit egy �jabb, utols� t�nd�rr�l?

- �gy tudom, az �sszes senshit megtal�ltuk. - gondolkodott hangosan a fekete cica. - Setsuna, te sem tudsz seg�teni? Az Id�kapu �rz�je vagy, tal�n van r� es�ly, hogy kider�ts�nk valamit!

- Sajn�lom, de semmit nem tudok err�l a dologr�l. Haruka, azt �ll�tod, hogy � is egy senshi. De mib�l gondolod?

- Van m�g valami, amir�l m�r h�rom napja besz�lnem kellett volna. - mondta Haruka, �s elmes�lte �lm�t. A senshik a t�rt�net v�gezt�vel �sszen�ztek, �s izgatott moraj futott kereszt�l a t�rsas�gon. Mindny�jan ugyanazt �lmodt�k! Teljesen �ssze voltak zavarodva. Ami hirtelen megsz�lalt:

- Nem lehets�ges, hogy az a l�ny, akit �lmunkban l�ttunk �s akit Haruka a k�rh�zba vitt, egy �s ugyanaz a szem�ly?

- �n is erre gondoltam. Nagyon hasonl�tott r� �s k�nnyen lehet, hogy azok a sebek a t�visekt�l sz�rmaznak. Oh, igen, �s a neve Diana.

Luna �s Artemis gyereke eddig sz�tlanul hallgatta a besz�lget�st, de amikor meghallotta a nevet, felugrott �s izgatottan felki�ltott:

- Mit mondt�l?!? Diana? Azt hiszem, tudok valamit... - kezdte, de elbizonytalanodott, amikor minden tekintet r�szegez�d�tt.

- Igen? Mondj el mindent, amit tudsz, kicsim! - b�tor�totta Artemis.

A sz�rke kiscica mosolyogva j�v�beni apj�ra n�zett �s b�tran belekezdett:

- Nem sok inform�ci�val rendelkezem, de azt hiszem, �r�la volt sz�...

- Mi volt az? - kotyogott k�zbe Usagi, mire Rei d�h�sen lepisszegte.

- Mam�t�l egyszer megk�rdeztem, mi�rt a Diana nevet adta nekem. Azt mondta, a tanulm�nyai sor�n egy nagyon r�gi tekercsen olvasta, �s ha gondolom, sz�vesen megmutatja. Kapva kaptam az alkalmon, �s bement�nk a Holdpalota k�nyvt�r�ba. Kis keresg�l�s ut�n meg is tal�ltuk, de a tekercsen ismeretlen nyelven �r�dott sz�veg volt �s csak k�t sz� volt vil�gosan kivehet�: Napt�nd�r �s Diana. Mama azt mondta, hogy a bet�k val�sz�n�leg holdr�n�k, de itt senki sem tudja elolvasni, mivel ez a k�pess�g�nk elveszett, amikor Usagi �desanyja fel�ldozva �let�t, a j�v�be k�ld�tt minket.

A kiscica besz�d�t v�gig cs�nd k�vette �s mikor befejezte, m�g k�nosabb lett a helyzet. V�g�l Haruka t�relmetlen�l felki�ltott:

- H�t ez remek! �s most hogyan tov�bb? M�g ha el is hozzuk a tekercset, akkor sem tudjuk, mi van r��rva, arr�l nem is besz�lve, hogy fogalmunk sincs, hogy kik az �j ellens�geink �s mikor j�nnek! R�ad�sul sejt�s�nk sincs arr�l, ki ez a titokzatos �j t�nd�r �s mi�rt nem eml�kszik r� senki?

- Megvan! Azt hiszem, tudom a megold�st! - Ami magabiztosan j�rk�lt fel �s al�. - Egyetlenegy szem�ly van k�z�tt�nk, aki minden k�pess�g�t meg�rizte. Setsuna, mit gondolsz?

- Mint mindig, most is igazad van, de nem vagyok benne biztos, hogy siker�lni fog. Lehet, hogy a tekercs �sr�gi �s olyan nyelven �r�dott, amit m�g �n sem ismerek. Mindenesetre elhozom, megpr�b�lom leford�tani, de ha nem megy, m�g tal�n a computered a seg�ts�g�nkre lehet.

- �n is veled tartok! - mondta a sz�rke kiscica. - M�g hasznomat is veheted, de legf�k�pp nem szeretn�m, ha egyed�l utazn�l!

- K�sz�n�m! - hat�dott meg Setsuna.

Akkor a tov�bbiakban csak v�rni tudunk. K�sz�nj�k, hogy elj�ttetek �s ne haragudjatok a h�borgat�s�rt. - sz�lalt meg a mindig udvarias Michiru. - Nincs kedvetek itt maradni �jszak�ra? Ha ma m�g t�rt�nne valami, legal�bb egy�tt lenn�nk �s nem kellene tartanunk a k�vetkezm�nyekt�l.

- Nagyszer� �tlet! ���..... Michiru, nincs v�letlen�l p�r darab abb�l az isteni s�tem�nyb�l, ami a specialit�sod? - csillant fel rem�nykedve Usagi szeme.

- De neveletlen vagy! Most is csak a hasadra tudsz gondolni! - hurrogta le egyb�l Rei.

- Nem, nem, igaza van, k�t percet k�rek, azt�n mindenki ir�ny a konyh�ba! Makoto, a seg�ts�gedet kell k�rnem!

- Term�szetesen. - mosolyodott el a magas, copfos barna haj� l�ny.

- Setsuna, ne menj azonnal, majd vacsora ut�n induljatok! - ind�tv�nyozta Minako, mikor �szrevette, hogy z�ld haj� t�rsa m�r �ppen az �tv�ltoz�shoz sz�ks�ges szavakat k�sz�lt kiejteni a sz�j�n.

- De a tekercs! Min�l el�bb itt van, ann�l.....

-Sz� sem lehet r�la! �s tegy�nk ki a szenved�snek Dian�val egy�tt, f�lholtan az �hs�gt�l? Azt m�r nem!

- Ha gondolod!

Vacsora k�zben vid�m volt a hangulat, senki sem gondolt t�bbet az elm�lt esem�nyekre, egyvalaki kiv�tel�vel. A nagy zsivaj k�zepette senki sem vette �szre, hogy Haruka alig eszik valamit, �s a t�rsalg�sban is kevesebbet vett r�szt. Michiru azonban gyakran r�pillantott f�rk�sz� tekintet�vel. Tudta, hogy sz�ke t�rsa nem volt teljesen �szinte, valami m�g nyomja a sz�v�t, �s azt is tudta, hogy Haruka m�g mindig a t�rt�ntekre gondol �s nem k�pes kiverni a fej�b�l a titokzatos l�nyt.

A vacsora v�gezt�vel a t�rsas�g a nappaliba vonult �s a hangulat a tet�fok�ra h�gott. Kihaszn�lva az alkalmat, Haruka csendben kisurrant az ajt�n, hogy a h�v�s esti leveg�ben elgondolkodjon a t�rt�nteken.

,,Kell, hogy legyen valamilyen �sszef�gg�s. Nem �rtem, mi�rt nem eml�ksz�nk a r�gi �let�nkb�l semmire. Azaz �rz�sem, hogy r�gen Diana jelent�s szerepet t�lt�tt be az �letemben. Szeretn�m tudni, mi�rt, �s vajon visszat�rnek e valaha az eml�keim?”

Hirtelen egy j�l ismert, finom k�z gyeng�den a v�ll�ra tette a kez�t.

-Ugye, a t�rt�nteken r�g�dsz? Mondd, mi nyomja ennyire a sz�ved?

-Jaj, Michiru! - fordult hozz� Haruka �s hevesen meg�lelte. - Nem �rtem, mi van velem. T�ged nem aggaszt az �lom? Ami�ta ez t�rt�nt velem, �ntudatlanul b�nt a lelkiismeret �s gy�t�r a tudat, hogy cserbenhagytam a l�nyt, de nem most, hanem valamikor r�gen.

- H�t t�ged is? Mikor kiment�l, besz�lgettem a t�bbiekkel �s mindenki ugyanezt mondta. De van itt m�g valami: szerintem Setsun�t, t�ged, Hotarut �s engem �rint ez a dolog a legkomolyabban. Mintha az �lombeli l�nynak k�l�nleges kapcsolata lenne vel�nk. Nem �rzed �gy, mintha valami hi�nyozna? Valami, ami azel�tt nagyon boldogg� tett �s n�lk�l�zhetetlen volt sz�munkra.  Setsuna is ugyan�gy �rez. Bosszant a dolog, hogy sehogy sem tudok visszaeml�kezni.

Haruka meglep�d�tt az �j �ll�t�sokon, hiszen � maga is ezen a v�lem�nyen volt.

-Mi�rt j�tt�l ki ut�nam?

-Az�rt, mert �n ismerlek a vil�gon a legjobban, ugyanazok a gondolatok foglalkoztatnak �s mert a bar�tn�m vagy!

-Mihez is kezden�k n�lk�led! - mosolyodott el.

-J� k�rd�s. �s most, hogy �sszeszedted magad, ideje visszamenni a t�bbiekhez �s semmi szomor�s�g! - kacsintott Michiru nyughatatlan t�rs�ra.

-Igazad van, menj�nk!

Megk�nnyebb�lten l�ptek be a h�zba. Id�k�zben Setsuna �tv�ltozott �s a l�nyok k�rbe�llt�k, hogyha csak r�vid id�re is, de elb�cs�zzanak t�le �s ell�ss�k tan�csokkal.

-L�gy nagyon �vatos, nem tudhatjuk, hogy mikor �r v�ratlan t�mad�s! Diana, vigy�zz r�! -jegyezt�k meg egy huncut, bar�ts�gos mosoly k�s�ret�ben. Hotaru nem csin�lt m�st, csak oda�llt magas bar�tn�je el�, esdekl� tekintettel a szem�be n�zett �s csak ennyit mondott:

-Siess haza!

Setsuna v�laszk�nt viharosan mag�hoz �lelte kis v�denc�t �s meg�g�rte, hogy m�snapra m�r itthon is lesz. Fel�llt, k�zbe vette p�lc�j�t �s m�r sz�ra nyitotta a sz�j�t, amikor egy v�ratlan esem�ny megakad�lyozta ebben.

�, Michiru, Haruka �s Hotaru egyszerre kaptak a sz�v�kh�z, lelk�ket hat�rtalan szomor�s�g ker�tette hatalm�ba �s suttogva ejtett�k ki a sz�rny� szavakat:

-Meghalt! - �s a l�nyok szem�b�l egy-egy k�nnycsepp hullott ki. Egy pillanattal k�s�bb ugyanez t�rt�nt Diana �s ChibiUsa kiv�tel�vel a t�bbi jelenl�v�vel is. A k�t kicsi �rtetlen�l hol egym�st, hol t�rsaikat n�zt�k. A kifejez�s, mely a senshik arc�n t�kr�z�d�tt, a le�rhatatlan lelki f�jdalom volt. K�nnyeik lassan, de sz�ntelen�l folytak szem�kb�l, m�g azok v�ratlanul elkezdtek egybe olvadni. Ugyanebben a pillanatban a senshik �szt�nszer�en megragadt�k egym�s kez�t �s szem�k elhom�lyosult. Mintegy var�zs�t�sre, �tv�ltoztak harci fukujukba, homlokukon megjelent bolyg�juk arany jelk�pe, melyekb�l sugarak t�rtek el� �s egyes�ltek egybeolvadt k�nnyeikkel. A jelens�gb�l egy alig �szrevehet�, kicsi, s�rga f�nyg�mb keletkezett, ami miut�n elt�nt, egy pillanattal k�s�bb vak�t� sug�rnyal�bbk�nt t�rt vissza. Ekkor a l�nyok visszanyert�k �ntudatukat, megd�bbenve n�zt�k egym�st, nem eml�kezve a t�rt�ntekre. A sug�rra emelt�k tekintet�ket �s csod�lkozva vett�k �szre, hogy abb�l egy gy�ny�r� harcos teste kezd kiemelkedni. A sugarak l�gyan, f�tyolk�nt k�rbefont�k test�t, �s a l�ny dallamos hangon megsz�lalt:

-K�sz�n�m! Hi�ba volt minden er�fesz�t�sem, igaz? Nem eml�kezhettek r�m, mert minden olyan eml�k, ami hozz�m k�t benneteket, elvettem. Ha visszaadn�m, nagy f�jdalmat okozn�k, ezt k�ptelen lenn�k megtenni. M�gis, az, hogy szabad vagyok, csak nektek k�sz�nhetem: A tiszta, nemes szivetek, h�s�getek, bar�ts�gotok, mellyel kit�ntettek engem, hatalmasabbnak bizonyult minden var�zslattal szemben. B�r a testem fogoly maradt, a lelkem kiszabadult, �gy lehet�s�get kaptam, hogy figyelmezetesselek �s tov�bbra is �vjalak benneteket: Vesz�ly k�zeleg! Nagyobb er�vel rendelkeznek, f�lelmetesebbek minden eddigi ellens�geinkn�l! A testem ideig-�r�ig a f�gonoszt m�g f�ken tudja tartani, de �tkozott csatl�sai szabadok, �s mindent elk�vetnek, hogy engem elpuszt�tva �s a senshik tiszta, sz�vb�l fakad� erej�t felhaszn�lva �rn�j�kkel d�monn� v�ltoztassanak minden teremtm�nyt �s uralkodjanak felett�k! Az egyetlen akad�ly �n vagyok. Feladatotok az ellens�g elpuszt�t�sa �s az �tj�r� megsz�ntet�se. Egyszer m�r sor ker�lt r�, hogy ezt a feladatot v�ghezvigy�k, de volt egy m�sik m�d is: Mivel �n, Napt�nd�r rendelkezem a legnagyobb hatalommal a senshik k�z�tt, k�pes voltam r�, hogy az ellens�g �r�k id�kre egy �ltalam l�trehozott dimenzi�ban raboskodjon. A tervem bev�lt, de elk�vettem a legnagyobb hib�t: lebecs�ltem ellenfelem erej�t. Miel�tt l�trehoztam volna b�rt�n�ket, a kir�lyn� meg�tkozott: ha fogs�gba esnek, vel�k egy�tt �n is szenvedjek, �s ha egyszer kiszabaduln�k, �k is k�vetn�k p�ld�mat. M�gis, v�llaltam sorsomat, �gy �r�k �lomba mer�lve, testemet v�d�korl�tk�nt felhaszn�lva magam is fogoly lettem. De �gy r�k�nyszer�ltem, hogy m�dos�tsam eml�kezeteteket. F�jdalmas feladat, de meg kellett tennem, mert nem engedhettem meg, hogy valaha fel�bresszetek �s ez�ltal az ellens�g kit�rj�n, vesz�lybe sodorva benneteket. M�gis, vesz�ly eset�n a sz�vetekben mindig veletek voltam �s leszek tov�bbra is! Ha sor ker�l a k�vetkez� �sszecsap�sra �s sehogysem boldogultok, gondoljatok az �rz�sekre, mellyel kiszabad�tottatok engem �s a seg�ts�getekre sietek!

A sug�r halv�nyodni kezdett �s a senshi m�r majdnem elt�nt, amikor a k�ls� harcosok k�ltottak fel:

-V�rj m�g! Mif�le eml�kekr�l besz�lsz? Mi�rt f�jdalmasak? Engedd, hogy kiszabad�tsunk! Nem hozhatsz ekkora �ldozatot! Hadd seg�ts�nk!

Napt�nd�r k�nnyes szemmel r�juk emelte tekintet�t �s �s tagad�lag megr�zta a fej�t:

-Ez nem �ldozat! most nem besz�lhetek err�l! Itt �s most m�g nem! �g�rem, egyszer mindent megmagyar�zok. -mondta, majd egy neh�z s�haj k�s�ret�ben a f�nysug�r semmiv� foszlott.

A senshik Pl�t� kiv�tel�vel imm�r h�tk�znapi alakjukban, n�m�n hallgatt�k ChibiUsa �s Diana besz�mol�j�t arr�l a percr�l, amikor �ntudatlanul l�trehozt�k az apr� f�nyg�mb�t. Usagi csenbdben gondolkodott, majd minden felsz�l�t�s n�lk�l megsz�lalt:

-Egyet�rtettek velem, ha azt mondom, hogy Napt�nd�r r�gen nagyon fontos volt nek�nk?

-R�szemr�l igen. Mivel m�ssal bizony�tjuk ezt a megmagyar�zhatatlan hi�ny�rzetet, mely mindny�junk lelk�ben el�t�rt? �s a vele j�r� b�ntudatunk? Tal�n az�rt �rezz�k, mert nem siker�lt kiszabad�tanunk. - vonta le k�vetkeztet�seit Ami.

-Mennyit szenvedhetett! Gondoljatok bele: fel�ldozta az �let�t �rt�nk, pedig tudta, hogy akkor el kell vennie a vele t�rt�nt eml�keinket, �s �gy es�lye sem lesz r�, hogy valaha megkeress�k �s fel�bressz�k. - folytatta elcsukl� hanggal Usagi.

-H�t �ppen ez az! Valami nics rendben: ha t�nyleg bar�ts�g f�z�tt minket �ssze, mi�rt nem b�zott az er�nkben? A senshik k�z�s, legy�zhetetlen erej�ben! � maga mondta, hogy egy�tt indultunk el megsemmis�teni az ellens�get. Mi�rt gondolta meg mag�t? Mi�rt nem ezt a megold�st v�lasztotta? Mi ind�thatta a leger�sebb senshit erre a k�ts�gbeesett elhat�roz�sra?  -tette fel k�rd�seit Haruka.

-Szerintem valaminek t�rt�nnie kellett, ami miatt k�pes volt a saj�t �let�t is fel�ldozni. M�rcsak az a k�rd�s, mi�rt? - cs�v�lta fej�t Michiru  r� egy�ltal�n nem jellemz� m�don.

-Biztos vagyok benne, hogy a tekercs megadja a v�laszt. Ha minden igaz, nagyon r�gi, m�g Selen� kir�lyn�, Usagi �desanyja uralkod�sa el�tt tal�lt�k meg. Most azonnal indulok, jobb, ha min�l hamarabb kider�tj�k, mi is �ll benne. - ugrott fel Setsuna. - K�s� van, fek�djetek le, sok volt ennyi izgalom �s meglepet�s m�ra! -mondta szigor�an, m�gis gy�ng�den t�rsainak.

-Nem lenne jobb, ha �jszak�ra ink�bb itt maradn�l?

-�gysem tudn�k elaludni. B�r Diana, neked tal�n...

-Ne is folytasd! Sz� sem lehet r�la! Meg�g�rtem, hogy veled megyek, �s k�l�nben is, m�g hasznomat veheted! Mire v�runk m�g?

-Hi�ba, az �n l�nyom! - fesz�tett b�szk�n Artemis.Senki sem akad�koskodott t�bb�, fel�lltak , �jra elb�cs�ztak, majd az Id�kapu �re (apr� k�s�ret�vel a kez�ben) egy lila sug�rnyal�bban t�rt�n� teleport�l�s sor�n k�dd� v�lt.

A h�zban t�rt�n� esem�nyek k�zben fenn, magasan a v�ros f�l�tt egy titokzatos l�ny rep�lt m�r hossz� ideje. Az � figyelm�t sem ker�lte el a f�ny, mely egy pillanatra mindent elvak�tott. Igen, Helioson a diadal mosolya futott �t. Siker�lt! V�gre fel�bredt! Rem�lte, hogy sz�m�t�sa bev�lik �s a t�bbiek is kiszabadulnak. Pont ama sik�tor felett k�r�z�tt, ahol Haruka tal�lkozott a sebes�lt l�nnyal. Ez�ttal sem t�vedett: a sug�r n�gyszer egym�s ut�n �jra megjelent �s minden egyes villan�s ut�n egy-egy alak v�lt ki bel�le. Helios a sik�tor sz�l�n landolt, majd a sz�rnyas egyszarv� hirtelen egy feh�r haj�, serd�l� ifj�v� v�ltozott. A n�gy j�vev�ny �rtetlen�l b�mult egym�sra. A legid�sebbnek t�n� egy�n kiv�tel�vel mindny�juknak hull�mos haja volt �s nagyon hasonl�tottak egym�sra. Az els� f�rfinek viszont sz�gegyenes feh�r haj jutott oszt�lyr�sz�l.  S�t�tsz�rke �lt�nyt viseltek �s a kezdeti megr�k�ny�d�s ut�n a h�rom fiatalabb gy�l�lk�dve, egyszerre sz�lalt meg:

-Hogyhogy te �lsz?!? Azt hittem, siker�lt eltennem v�gleg l�b al�l!

-Ennek most nincs itt az ideje. N�zzetek r�m! Megismertek? -mondta ellentmond�st nem t�r� hangon Helios.

A n�gy f�rfi megr�k�ny�d�tten, majd torz vigyorral a fi�ra emelt�k tekintet�ket. Helios megl�tta szem�k �rny�k�ban a Gonosz jelenl�t�t.

-Sejtettem! H�t ez�rt nem tal�ltunk r�tok!

-Mit k�pzelsz magadr�l k�ly�k? Hogy mersz �gy lesz�l�tani? Ez volt az els�, �s utols� hib�d, amit elk�vett�l vel�nk szemben! - mondta a legid�sebb, majd kez�t felemelve t�mad�sra k�sz�lt, de Helios megel�zte. Nyitott tenyer�ben egy deltoid alakzatra eml�keztet� arany t�rgy t�nt fel, melynek belsej�ben egy kicsi, alig �szrevehet� feh�r g�mb csillogott.

-Aranykrist�ly, hozd vissza a val�di �nj�ket! Eml�keztesd, kik is �k val�j�ban! - ki�ltott fel. A kis g�mb vadul villogni kezdett, majd egy villan�s, �s a n�gy f�rfi eszm�let�t vesztve �sszerogyott. Majd test�k felemelkedett, �lt�ny�k feh�r sz�nt �lt�tt �s ugyanilyen sz�n� pal�st t�rsult a hozz�. A jelens�g szel�den a f�ldre tette �ket, �gy �ll� helyzetben �jra kinyitott�k a szem�ket �s teljesen �sszezavarodva a fi�ra n�ztek.

-Mi-mi t�rt�nt? Hol vagyunk? Hogy ker�l�nk ide? Helios, te mit keresel itt?!?

K�t percig t�tov�ztak, majd nevetve mind az �ten egy hatalmas �lel�sben tal�lkoztak.

-Jadeite, Zunsite, Nephrite, Zoisite! Megvagytok v�gre! T�nyleg semmire sem eml�keztek?

-Csak arra, hogy elindultunk megkeresni az ellens�get, hogy v�gre lesz�moljunk vel�k. Meg is tal�ltuk �s m�r a kir�lyn�t vett�k c�lba, amikor hirtelen egy er�s �t�st �reztem, �s mintha hallottam volna, hogy egy hang ezt suttogja: Szolg�ld Beryllt, h� alattval�mat �s mindenkor az � utas�t�sait k�vesd! Most meg arra ocs�dtam fel, hogy itt vagyok. Diana hol van?

-Ha tudn�tok! �, az az �tkozott boszork�ny, �gy persze, hogy el�rte, amit akart! Miut�n pedig nem volt m�r r�tok sz�ks�ge, Beryllnek dobott oda benneteket �s...

-Lassabban! Tudod, hogy ki ez a Beryll? Az Isten szerelm�re, m�gis mi t�rt�nt vel�nk? �s arra sem v�laszolt�l, hogy Diana hol van! Mi t�rt�nt vele? L�tni szeretn�nk!

-Az most lehetetlen! T�rt�nt egyes-m�s, mi�ta nyomtalanul elt�ntetek.Mindent elmagyar�zok, de el�bb gyertek velem, a v�ros sz�l�n van egy elhagyatott kast�ly, oda magy�nk, �s �gy hiszem, hosszabb ideig ott maradunk!

-Mi�rt nem megy�nk haza? Hol vagyunk egy�ltal�n?

-Sem a hely, sem az id� nem alkalmas arra, hogy ezt most megvitassuk! Gyertek ut�nam, itt nem vagyunk biztons�gban!

Nem akad�koskodtak t�bbet. Az �t ember a sik�tor m�ly�n megfogta egym�s kez�t �s er�sen koncentr�ltak. Majd az arany f�ny, mely egyform�n k�rbefonta test�ket �s a Nap sugaraira eml�keztetett, el�rte hat�s�t �s az �t fiv�r teleport�lt a kijel�lt helyre.