Abban a pillanatban, amikor Luna kiejtette utols� szavait, egy f�ldreng�sszer�, hatalmas robban�s r�zta meg a vid�ket. Az eg�sz v�ros s�t�ts�gbe borult. M�ly cs�nd volt, majd a robban�s helysz�n�r�l dermeszt� sikolyok hallatszottak �s a senshik sz�m�ra vil�goss� v�lt: az ellens�g meg�rkezett. Elsz�nt arccal egym�sra emelt�k tekintet�ket, majd sorra �tv�ltoztak harci fukujukba Usagi kiv�tel�vel.

-�hm, mi a baj? – k�rdezte �vatosan V�nusz.

-Nem eml�kezhettek r�, de amikor Galaxia ellen vett�k fel a harcot �s m�r csak a Starlightsok maradtak mellettem, elt�rt a brossom �s a p�lc�m is megsz�nt l�tezni. De mindenk�pp veletek kell, hogy menjek….

-Sz� sem lehet r�la! T�ny, hogy te vagy a leger�sebb k�z�tt�nk, de az igazi kil�tedet nem tudhatj�k meg, f�leg, ha t�nyleg az�rt j�ttek, hogy elvegy�k az er�nket. –sz�gezte le ellentmond�st nem t�r� hangon Neptun.

-�s k�l�nben is: ha mi is csatlakozunk, tal�n nem is lesz sz�ks�g Usagira! –hallatszott kintr�l egy n�i hang. A senshik megfordultak �s �szrevett�k az imm�r harcosn�v� v�ltozott Starlightsokat.

-H�t ti mit kerestek itt? –fortyant fel r�gt�n Uranus.

-K�r�lbel�l �t perce �rkezt�nk. Mi is hallottuk a robban�st, de gondoltuk, jobb, ha ink�bb veletek egy�tt indulunk a helysz�nre…

-�lljon meg a menet: �t perce vagytok itt? �s v�gign�zt�tek, amint �tv�ltozunk??? Mif�le perverz alakok vagytok ti? –d�h�ng�tt most m�r a f�lig elpirult sz�ke k�ls� harcos.

-Mi az, hogy perverz alakok?!? H�nyszor v�ltoztunk m�r �t egym�s el�tt?

-�s k�l�nben is, furcsa ezt pont t�led hallani. �gy t�nik, v�gre elkezdt�l n�k�nt viselkedni. –jegyezte meg egy kacsint�s k�s�ret�ben Sailor Star Fighter.

-World Shak…

-Uranus! Ne vesz�tsd el a fejed! –ki�ltottak fel a t�bbiek, mik�zben egyszerre �ten fogt�k le a felb�sz�lt l�nyt.

-El�g ebb�l! Te pedig, Seiya, igaz�n megtanulhatn�d m�r f�kezni a nyelved! –sz�lalt meg egy v�r�s haj� n�.

-Oh, Kakyou, te is itt vagy? –k�rdezt�k t�bben.

-Mindent hallottam. Induljatok! Val�j�ban egyb�l a helysz�nre akartunk menni, de tal�lkoztunk a szint�n arra igyekv� Mamoruval �s � k�rt meg, hogy ugorjunk be �rtetek. Menjetek! �n itt maradok Usagival �s ChibiUs�val.

-De..

-Serenity hercegn�! Meg kell �rtened, nem fedhetik fel val�di �nedet, ahogy a t�bbiek�t sem. Ha most elm�sz, nemcsak magadat, hanem a bar�taidat is vesz�lybe sodorhatod, mert ha �gy felfedezn�nek, ut�na m�r k�nny� lenne kinyomozni a t�bbi senshi �nj�t is, �rted m�r? 

 -Igen, de mi lesz, ha nem boldogulnak n�lk�l�nk?

-Emiatt ne agg�dj. Ha vel�nk vannak, semmi b�nt�d�s nem �rheti �ket. –mondta f�lig �r� sz�jjal Seiya, mik�zben vigyorogva �jra Uranusra n�zett.

-Esk�sz�m, ha nem lenn�l senshi, a k�t kezemmel folytan�lak meg, de most nincs erre id�. Usagi, k�rlek maradj itt, vigy�znotok kell egym�sra.

-Rendben, megpr�b�lom. –adta meg mag�t a Hold harcosa.

-Gyer�nk, induljunk!

A k�t hercegn� �s ChibiUsa vetett m�g egy pillant�st elsz�nt arc� harcosaikra, majd a tizenegy harcos elt�nt az est hom�ly�ban.

A helysz�nre �rkezv�n sz�rny� l�tv�ny fogadta a senshiket: vagy sz�z, fekete, alaktalan d�mon az utc�n rekedt embereket sorra sz�rnyekk� v�ltoztatt�k, akik ezek ut�n csatlakoztak �s k�vett�k t�mad�ikat. Napt�nd�r j�slata val�ra v�lt.

A k�osz kell�s k�zep�n egy felt�n�en nyugodt n� �llt, �s valah�nyszor egy ember d�monn� v�ltozott, gonosz mosoly suhant �t az arc�n. Egyenes, holl�fekete haja a derek�ig �rt, sz�rke szeme ridegs�get sug�rzott. A tekintete hirtelen megakadt a senshiken, majd egy perc m�lva megsz�lalt:

-K�sz�n�m, hogy �gy megk�nny�tett�tek a dolgom, �gy m�g a felkutat�sotokat is megsp�roltam.

-Hagyjuk ezt! Mit akarsz t�l�nk �s mi�rt b�ntod ezeket az embereket? –szegezte fel r�gt�n k�rd�s�t Uranus.

-Nocsak, v�gjunk egyb�l a k�zep�be? Nem b�nom. Az er�t�k kell, �s miut�n megszerezt�k, ezek a sz�nalmas l�nyek lehet�s�get kapnak, hogy d�monn� v�ljanak �s csatlakozhassanak, miut�n elhagyjuk ezt a bolyg�t.  

-Elfelejtett�l egy fontos dolgot: csak nem k�pzeled, hogy elveheted az er�nket �s t�tlen�l n�zz�k, amint t�nkreteszed �ket? –jegyezte meg g�nyosan Mars.

-Hallgass! Hogy mersz a szavamba v�gni? Gyors hal�lt sz�ntam nektek, de a lass� k�nszenved�s tal�n majd megtan�t az illemre utols� �r�itokban.

-World Shaking!

-Deep Submerge!

-Dead Scream! –hangzott fel egyszerre a k�ls� harcosok t�mad�sa, amint a s�rga, t�rkiz �s lila sugarak egyes�ltek egy nagy erej� csap�sra. A n� meg sem lep�d�tt, s�t, arc�n nyugodt kifejez�s jelent meg, amikor pedig a h�rom energiag�mb el�rte, kez�nek egyetlen k�nnyed mozdulat�val elh�r�totta azt.

-Bolondok! Ezek a sz�nalmas pr�b�lkoz�sok mit sem �rnek ellenem! D�monok, fogj�tok el �ket!

A l�nyek v�rben forg� szemekkel elindultak fel�j�k.

-Oak Evo..

-Jupiter v�rj! Nem t�madhatsz! Emberek is vannak k�z�tt�k, m�g bajuk esik! –figyelmeztette t�rs�t Merk�r.

-Oh, igen? �s mi m�gis mit tegy�nk? Nem adhatjuk meg magunkat!

Az ellens�g lassan, de biztosan �s semmi j�t nem �g�rve k�zeledett �vatosan, majd l�tva, hogy nem �rheti �ket t�mad�s, a senshikre vetett�k magukat.

-Pr�b�ljatok meg �gy c�lozni, hogy csak k�nnyebb s�r�l�seket szerezzenek! –ki�ltotta Uranus, mik�zben f�rg�n, t�mad�s n�lk�l, �nv�delemmel tette harck�ptelenn� a k�r� sereglett alakokat.

-Ezt nem �rtem! Ha d�monok, hogyhogy nem k�pesek egyetlen t�mad�st el�id�zni? Ez t�l k�nny�nek t�nik. -jegyezte meg Jupiter k�t sz�rny p�f�l�se k�zben. 

-Val�sz�n�leg az�rt, mert t�l hirtelen alakultak �t �s m�g nem �llnak olyan magas szinten, hogy b�rmif�le er� kibontakozhasson. –�llt k�szen a v�lasszal Merk�r.

A csata nem sok�ig tartott: a senshiknek erej�ket sem kellett haszn�lniuk, puszta k�zzel b�ntak el t�mad�ikkal. �m a harc m�gcsak most vette kezdet�t: az ismeretlen n�, l�tva, hogy d�monai kudarcot vallottak, farkasszemet n�zett a tizenegy elsz�nt harcossal.

-Egyed�l maradt�l!

-Add meg magad!

-Semmi es�lyed sincs!

-Mi seg�thet�nk: t�rj �t a j� oldalra!

-Hah! �gy t�nik, m�g mindig nem fogt�tok fel: m�gha egyszerre t�madtok r�m, sincs annyi er�t�k, hogy elint�zzetek. De el�g a besz�db�l. L�ssuk, hogy b�rj�k a gy�r�d�st a Naprendszer harcosai Metalia kir�lyn� bizalmas�val szemben!

A sz�t tett is k�vette. Behunyta a szem�t �s ismeretlen nyelven alig hallhat�an besz�lni kezdett. Egy perccel k�s�bb a senshik �gy �rezt�k, mintha �loms�ly nehezedett volna r�juk, test�k egyetlen porcik�j�t sem tudt�k megmozd�tani.

-�tkozott! �gy pr�b�lsz meg harck�ptelenn� tenni?

-Te m�g motyogsz? Oh persze, hiszen elfelejtettem a l�nyeget: �rezz�tek h�t a f�jdalmat!

-Meg�llj! –hallatszott egy �les hang �s egy v�r�s r�zsa t�sk�je sebezte meg a n� kez�t.

-Ki vagy te? Mit keresel itt? Hogy mersz megzavarni?

-A F�ld v�delmez�je vagyok, �s nem hagyom, hogy b�rmi baja ess�k a harcosoknak!

-�h, Endymion herceg! Milyen kellemes meglepet�s! �s m�g a t�rsas�gr�l sem feledkezt�l meg!

-Usagi, eredj innen! Mit keresel itt???? Mi�rt nem maradtatok otthon Kakyouval �s ChibiUs�val?

-Mert nagyon agg�dtunk miattatok �s nem tudn�nk cserben hagyni titeket soha..

-Ostoba l�ny! Mivel a d�monaim pillanatnyilag harck�ptelenek, be kell �rnetek azzal a sorssal, ami a bar�taitokra is v�r! –sz�lt k�zbe a n�. Nem besz�lt t�bbet. Megism�telte t�mad�s�t �s az �tok c�lba tal�lt mind a tizen�t ir�nyban.

Uranus �sszeszor�totta a fog�t. Nem, nem adja meg azt az �r�met, hogy az �gbe ki�ltsa a f�jdalm�t. M�gis, �rezte, nem b�rja m�r sok�ig. A l�thatatlan er� fokozatosan elsz�vta minden erej�t, v�dekezni is k�ptelen volt. Teste leb�nult, szemei kezdtek elhalv�nyodni, k�bults�g, tehetetlens�g vett er�t rajta. Egyre m�lyebbre s�llyedt, m�rcsak feketes�get l�tott maga el�tt, gondolataira sem tudott m�r �sszpontos�tani. Boldog eml�kek jelentek meg, r�g elvesztett sz�lei talpig feh�rben, k�nnyes szemmel, boldogan �dv�z�lt�k �t. Fel�j�k ny�jtotta kezeit, de egy sokkal k�zelebbi eml�k, egy hang sz�lalt meg l�gyan, biztat�an:

-…Mindig veletek voltam �s leszek tov�bbra is! ….Gondoljatok az �rz�sekre, melyekkel kiszabad�tottatok �s a seg�ts�getekre sietek!

,,Igen! Nem adhatjuk fel, am�g egy halv�ny rem�nysug�r is van! Nem int�zhetnek el egyetlen csap�ssal!”

Ebben a pillanatban sz�v�ket a m�r j�l ismert, m�rhetetlen boldogs�g t�lt�tte el, bolyg�juk arany jelk�pei ism�t felragyogtak homlokukon. A test�kben �rzett f�jdalom elm�lt �s imm�r csak egyetlen dologra koncentr�ltak: a k�zelben megjelent arany energiag�mbre, melynek f�nye el�rasztotta az eg�sz v�rost, megsz�ntetve ezzel a s�t�ts�get. �s megjelent a maga teljes val�j�ban az utols� harcos, melyet annyi titokzatoss�g �lelt k�r�l.

Az ellens�g nem habozott: A fekete haj� n� hatalmas erej� t�mad�st int�zett ellene, de ekkor �jabb v�ratlan dolog t�rt�nt: a harcosn� �sszekulcsolta kezeit, test�b�l arany f�nysugarak t�rtek el�, mely elnyelte a csap�st �s egy l�thatatlan pajzsot emelt a senshik k�r�. Ezek ut�n Napt�nd�r egy pillant�st vetett t�rsaira, majd a m�g mindig eszm�letlen Chibimoon fel� fordult. Gyeng�den meg�rintette az �jult kisl�ny homlok�t. Egy pillanatra alig �rz�kelhet� villan�s t�nt fel, �s ChibiUsa a harcos karjaiban kinyitotta a szem�t. A l�ny elmosolyodott:

-Sajn�lom kicsim, hogy nem seg�thettem rajtad azonnal. L�tom, te is b�tor harcos �s val�sz�n�leg Endymion herceg �s Serenity hercegn� l�nya vagy. Nagyon hasonl�tasz az �desany�dra. M�g nem tal�lkoztunk, de �r�l�k, hogy megismerhettelek. –mondta olyan l�gy, szeretetteljes hangon, hogy Chibimoon meg�rezte: �r�k bar�tj�nak tekintheti ezent�l.

-Na..Napt�nd�r! H�t m�gis elj�tt�l? –k�rdezte Usagi.

A senshik fel�bredtek megd�bben�s�kb�l �s k�v�ncsian, de nem tolakod�an k�zelebb mentek hozz�. A l�ny szeme felcsillant, de idej�ben �szbe kapott, �s egy sz� n�lk�l elindult az ismeretlen ellens�g fel�.

-V�rj! Mi�rt vagy ilyen? B�ztunk benned, megmentetted az �let�nket, a seg�ts�g�nkre sietsz, de szemmel l�that�an ker�lsz minket. Mi�rt? Mi�rt vagy ilyen t�vols�gtart�?

-Egyszer m�r elmondtam: nyom�s okom van r�. –mondta h�tra sem fordulva, lassan haladva az ellens�g fel�. A l�thatatlan pajzs kett�ny�lt, Napt�nd�r �tment rajta �s kil�ptekor a ny�l�s �jb�l egybe olvadt, �gy a senshik v�delemben maradtak.       

A fekete haj� n� szemmel l�that�an megd�bbent, majd arc�n a j�l ismert s�t�t mosoly suhant v�gig.

-Nocsak, vannak m�g csod�k! De ha j�l sejtem, Napt�nd�r, a tested m�g mindig fogoly �s csak egy hologram k�zeledik fel�m, nem igaz?

-R�g l�ttalak Mirage(ejtsd:Mir�zs)! �gy t�nik, m�giscsak siker�lt megsz�kn�d! Mennyi �leter�t sz�vt�l el Metali�t�l �s mivel gy�zted meg, hogy szabad lehess? –k�rdezte a harcos olyan nyugodt hangon, mintha egy k�v�z�ban �ld�g�ln�nek.

-�tkozott! �n soha nem hagyn�m cserben a kir�lyn�met!

-Val�ban? Ahhoz k�pest szeretett uralkod�d m�g mindig rab, �s nem �gy t�nik, hogy nagyon t�rn�d magad a kiszabad�t�s�ra!

-Te �ll�tod, aki cserbenhagyta �s f�jdalmat okozott a t�rsainak!

Ez tal�lt. A l�ny els�padt, de meg�rizte a hidegv�r�t.

-Ink�bb arr�l besz�lj, hogy most mihez akarsz kezdeni. A harcmodorod fikarcnyit sem v�ltozott, most is m�ssal v�gezteted el a piszkos munk�t. –mosolygott �ntudatosan.

-L�ssuk csak! Mivel �rjem el, hogy megf�leml�tsem a legnagyobb ellens�g�nket? Persze, megvan! Azt hiszem, hogy egy kis p�kh�l�, no meg n�mi t�sk�s inda b�ven elegend� lesz! –mondta mar� g�nnyal. –Metalia! V�dtelen! Pr�b�lj el�t�rni, Fels�g!

Ezekre a szavakra Napt�nd�r hirtelen a has�hoz kapott �s t�rdre rogyott. Az eg�sz test�t m�ly sebek bor�tott�k el, melyb�l lassan sziv�rgott a v�r.

-Napt�nd�r! Mi t�rt�nik vele? –ki�ltotta f�jdalmasan a pajzs m�g�tt V�nusz.

-Pr�b�ljunk meg t�madni, nem hagyhatjuk szenvedni!

World Shaking!

-Star Sensitive Inferno!

A k�t csap�s hasztalan maradt, mert b�r a pajzs tov�bbra is megmaradt, de a harcosn�k �gy k�ptelenek voltak erej�ket latba venni. Mirage sem habozott: t�mad�st int�zett, de a l�ny m�g harck�ptelen �llapotban is elh�r�totta azt kez�nek egyetlen gyeng�d mozdulat�val.

-Hogyan lehets�ges ez? –m�rgel�d�tt Mirage.

-M�g mindig nem �rted? –�llt talpra zil�lva a harcosn�, mik�zben a sebek elt�ntek, a v�rz�s abba maradt �s szem�ben k�nny csillant fel. -Am�g a senshik b�znak bennem �s sz�ks�g�k van a seg�ts�gemre, soha nem hagyom �ket cserben! A Szeretet �s a m�ly bar�ts�g, mely �sszek�t minket, tesz engem er�ss�!

-�s ilyen bolondd�! Emiatt vagy m�g mindig fogoly, te ostoba!

-Hogy �n mit teszek, ahhoz semmi k�z�d sincs! Sz�vesen �ldozom fel az �letemet a senshik�rt, �s ha kell, ezer k�nt is elviselek, cser�be, ha biztons�gban tudhatom �ket! Ez a legkevesebb, amit megtehetek a bar�taim�rt, f�leg miut�n… miut�n…

-Oh, sz�val �gy �llunk? Nos, �ldozatod nem lesz hi�baval�! Nem tudom, hogyan �bredhett�l fel, nem �gy tervezt�k, de sokkal �rdekesebb lesz a hal�lodat v�gign�zni, ha nem alszol k�zben �s fetrengesz a k�nt�l! –szavait egy v�gs�, hatalmas erej� csap�ssal toldotta meg. Ism�t felemelte a kez�t, mozdulat�t egy vill�ml�sra eml�keztet� energiabomba k�vette, de Napt�nd�r k�szen �llt, nyugodtan, rezzen�stelen arccal v�rt.

-Mit csin�lsz?

-Ugorj el onnan!

-Mire v�rsz m�g?

-Nem hagyhatjuk, hogy odavesszen! –sikoltottak fel k�ts�gbeesetten a harcosn�k. �m ami ezut�n k�vetkezett, az minden k�pzeletet fel�lm�lt. Bolyg�juk arany jelk�pe soha nem l�tott f�nnyel ragyogott fel elsz�nt arcukon. Tudt�k, mi a feladatuk: minden erej�ket felszabad�tva csak egyetlen dologra koncentr�ltak: Napt�nd�rre. A titokzatos l�ny kezeit felemelve, a senshik hat�rtalan, tiszta sz�vb�l fakad� �s saj�t erej�t felhaszn�lva elh�r�totta a v�gzetes csap�st, �s a megjelen�, arany f�nysug�r minden ir�nyban c�lba tal�lt: a m�g mindig eszm�letlen d�monok sorra visszanyert�k emberi alakjukat.

Mirage l�tta, hogy most m�r semmit sem tehet, k�l�nben is, a l�nyeg�rt, ami�rt j�tt, megtudta. Val�di sz�rnyeivel teleport�lt a sz�m�ra vesz�lyess� v�lt helyr�l.  

A harcosn�k feleszm�ltek: kinyitott�k a szem�ket �s ekkor tudatosult benn�k, hogy az erej�k �tad�s�nak pillanat�ban –Usagit, Mamorut, Chibimoont, Kakyout �s a Starlightsokat is bele�rtve –megfogt�k egym�s kez�t �s egy k�rt alkottak. Csod�lkozva vett�k �szre, hogy fukujuk –a Csillagharcosok �s hercegn�j�k kiv�tel�vel -megv�ltozott. Az �lmaikban felt�nt ruh�k voltak rajtuk, hasonl� Eternal Sailor moon harci fukuj�hoz, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy h�tul nem �kes�tett�k ,,sz�rnyak”  �ket. Maga Usagi is �j ruh�ban t�nd�k�lt: talpig feh�rben volt, keszty�t nem viselt �s csizm�j�t feh�r t�sark� cip� helyettes�tette, oldal�n apr� sz�rnyacsk�kkal.

A maguk �ltal alkotott k�r kell�s k�zep�n ott fek�dt f�l�jultan a titokzatos harcos, k�nnyeivel k�szk�dve, h�l�s tekintettel. A senshik odarohantak, Merk�r lehajolt, �s a l�ny fej�t az �l�be tette, hogy k�nyelmesebb helyet biztos�tson sz�m�ra. Napt�nd�r leveg��rt kapkodva, akadozva megsz�lalt:

-I… ism�t bebizony�tott�tok a Szeretet mindenn�l hatalmasabb erej�t �s…. �s a hozz�m f�z�d� m�ly �rz�seiteket.

-Ne besz�lj most! Pihenned kell, ne er�ltesd meg magad!

-Hagyjatok besz�lni, ni…nincs sok id�m h�tra. �j er�t kaptatok, nagyobbat, f�lelmetesebbet minden eddigin�l. A… a kezdetekt�l fogva figyelemmel k�s�rtem minden eddigi csat�tokat, sokat fejl�dtetek. Nagy vesz�ly eset�n er�t�k mindig meg�jult, �gy nem szenvedtetek soha veres�get. Napt�nd�rk�nt �s a leger�sebb senshik�nt az �n feladatom, hogy ha ki�rdemelt�tek, �tadjam val�di hatalmatokat, mely eddig a pillanatig az �n..�n kezemben �sszpontosult.

-Ez azt jelenti… Te volt�l az, te adtad azt az er�t, amikor megmentettem Saturnust? �s az a n�alak, akivel besz�lgettem, miut�n Chibimoon kardd� v�ltozott? Csak nem… -has�tott a felismer�s Sailor moonba.

-R�j�tt�l h�t, Serenity? Igen, �n voltam. Ne… nem hagyhattam, hogy a F�ldet v�d� senshik kudarcot valljanak. Ha sz�ks�g volt r�, �j er� jelent meg, de az azokat nem �n osztogatom. �n csak meg�rz�m a…. addig a pillanatig, am�g a sz�vetek k�szen �ll r�, ho… hogy befogadja azt. A Szeretet az, ami felruh�z benneteket, nem �n. Ha �gy hozza a pillanat, �.. �s sz�ks�g van r�, az er�t�k sosem hagy cserben benneteket. 

-De hogyan oldottad meg, hogy figyelhess r�nk, ha egyszer tehetetlen volt�l?

-Mirage erre is r�j�tt: amit most magatok el�tt l�ttok, egy hologram. Az igazi �nem fogoly maradt, de a lelkem mindig szabad maradt. De most valamilyen m�don, magam sem tudom, hogyan, testet �lthettem, �s elj�hettem hozz�tok. Ha t�nyleg fel�bredn�k, Metalia ki… kiszabadulna b�rt�n�b�l �s nem biztos, hogy meg tudn�m �ll�tani m�g egyszer.

-�rulj el valamit: mi�rt nem engeded, hogy kiszabad�tsunk? Mi�rt k�nzod ilyen rettenetesen magad? Megjelent�l �lmunkban, �s l�ttuk, milyen sz�rny�s�get vett�l a v�lladra �s milyen k�nokat �lsz �t!

-Higyj�tek el, me.. megvan r� az okom. Ha belegondolok, miket szenvedtetek miattam….

-�rtsd meg, b�rmi legyen is az, amit elk�vett�l, nem k�v�njuk, pontosabban nem k�v�nhatunk ilyen �ldozatot, mert ezt m�g legnagyobb ellens�g�nk b�ntet�s�nek sem tudn�nk elk�pzelni! Add vissza az eml�keinket! Eml�kezni szeretn�nk r�d! Ami�ta megjelent�l az �lmainkban….

-De… de h�t az lehetetlen! Eg�szen eddig csak a lelkem volt szabad �s csak figyelni tudtalak, de �rintkezni nem voltam k�pes veletek, ehhez m�r nem volt el�g er�m!

-De te h�vt�l minket! Annyi szenved�s k�zepette is csak arra gondolt�l, hogy felvedd vel�nk a kapcsolatot! Soha nem l�ttam m�g ilyen nemes sz�v�….

-K�.. k�rlek, hagyd abba! E..ezt t�nyleg nem �rdemlem meg! Nem eml�keztek m�r r�, mit tettem… �n..�n…. –nem volt k�pes folytatni, k�nnyei lassan, meg�ll�thatatlanul folytak le sz�p arc�n.

Chibimoon gondolkod�ba esett. Ha Napt�nd�r nem volt k�pes r�, hogy �rintkez�sbe l�pjen vel�nk, akkor ki id�zte el�, hogy a harcosn� egyetlen �lma, a szeretett senshijeivel val� tal�lkoz�s lehet�v� v�ljon? Kinek �ll ez hatalm�ban? Csak nem….

-Helios! –a t�bbiek d�bbenten n�ztek r�.

-Hogyan?

-Helios k�pes r�, hisz az �lomvil�g sem l�tezhetne n�lk�le! Biztos nagyon fontos lehetsz a sz�m�ra. Igen, csak ez lehet a magyar�zat. Amikor elv�ltunk, az�rt ment el, hogy t�ged megkeressen, miut�n kiszabadult! 

-Te i.. ismered Heliost? Lehets�ges lenne? Nem, az nem lehet.. –s�padt el Napt�nd�r. A senshik agg�dva figyelt�k minden rezd�l�s�t.

-Ni.. nincs m�r sok id�m! V�gre teljes�lhetett a v�gyam: tal�lkozhattam veletek! Tal�n ez az utols� alkalom, hogy l�tjuk egym�st.

-De mi�rt? Mi lesz most veled?

-E.. el kell mondanom.. meg kell semmis�teni az �tj�r�t, melyet �n teremtettem, �s ha kell, engem se k�m�ljetek.

-Ezt nem k�rheted!

-De igen, �s meg is fogj�tok tenni! Katasztr�f�lis hiba volt az �tj�r�, most m�r bel�tom, de.. de nincs m�s m�dja, hogy v�gl�g megsemmis�ts�k Metali�t! Uralma al� ker�lne a vil�g �s pusztul�s k�s�rn� minden mozdulat�t.. Ezt nem engedhetj�k meg!

-Felszabad�tjuk majd az energi�nkat, �gy nem kell �ldozatot hoznod. A Szeretet mindent legy�z!

-NEM! Ezt.. ezt az er�t nem haszn�lhatjuk, annak idej�n �n is �gy akartam lesz�molni vel�k, de.. de ha megtessz�k, akkor… akkor sz�munkra fontos emberek is meghalhatnak…..

-Milyen emberek?

-Legyen e..el�g annyi, hogy az el�z� �let�nkb�l nagyon fontos emberek.. Nem tudom, mit csin�ln�k, ha elveszten�nk �ket!

-H�t ez�rt v�lasztottad ezt a Sorsot akkor? Hogy �ket �s minket is megments….

-Nem volt m�s v�laszt�som! Az �n hib�m minden! �n.. �n… AAAAAA! –sikoltott fel hirtelen. Teste ism�t v�rbe borult, Metalia �jra kit�rni k�sz�lt.

-Napt�nd�r! Azzal, hogy �tadtad a legnagyobb hatalmunkat, az a te legyeng�l�seddel j�rt???

-Sajn�lom, m�r csak ennyit tehettem �rtetek. Most v�… v�gleg egyes�l�k a testemmel, �s m�rcsak akkor �bredhetek fel, ha megsz�nik az �tj�r�. De azt nem engedhetj�k meg,  mert akkor Metalia is kiszabadul… Semmis�ts�tek meg az �tj�r�t, m�g…m�gha ez a hal�lomat jelenti is. A sz�vem v�gya m�r beteljes�lt, m�g egyszer, tal�n utolj�ra l�thattalak benneteket �s besz�lgethett�nk. �r�m lesz ilyen utols� eml�kkel �r�k �lomba mer�lni… K�sz�n�k mindent, �s bo…bocs�ssatok meg… -a l�legzete hirtelen elakadt. A teste halv�nyodni kezdett, de m�g eszm�let�n�l volt. Kez�t felemelte, �s az �sszes senshi egyszerre ragadta meg azt.

-NE! Neee! –ki�ltott�k s�rva. –Megment�nk! Nem halsz meg! Megtal�ljuk a m�dot, hogy kiszabad�tsunk! Megment�nk…..Diana! –erre a n�vre Napt�nd�r m�g egyszer, utolj�ra a senshikre n�zett olyan szeretetteljes pillant�ssal, mely boldogs�ggal t�lt�tte el a harcosok szomor� sz�v�t. Diana szeme elhom�lyosult, teste halv�nyan f�nybe borult �s mint egy halk s�haj, oly r�pke pillanat alatt a l�ny megsz�nt l�tezni.