- Nos, Serena kisasszony, foglaljon helyet- kezdte Darien - Íme a szerződés. Reggel kilenctől délután négyig dolgozol majd és persze közte ebédszünet, amit velem kell, hogy tölts majd természetesen.

- Értem. És íróasztalom lesz?

- Igen, lesz. Reggelre hozatunk, de annak érdekében, hogy dolgozni is tudjunk- erre mindketten elmosolyodtak- az asztalod Ritáéval szemben lesz.

- Rita?- nézett kérdőn Serena.

- A titkárnőm.

- Ja persze! Ahogy gondolja, Mr. Shields - mondta mosolyogva és átült Darien ölébe- Tudtad, hogy ez a Rita szerelmes beléd?

- Tessék?- és hangosan felnevetett- Ezt miből gondolod?

- Mikor megérkeztünk, úgy végigmért, ahogyan azt mi, nők csak akkor szoktuk, ha vetélytársra akadunk. Szinte vacogott, mialatt arra a kérdésre várta a választ, hogy a barátnőd vagyok-e.

- Tényleg ezt kérdezte?- lepődött meg Darien, mire a lány csak bólintott- Akkor mindkét alkalmazottam szerelmes belém- fejezte be vigyorogva.

- Azért ne szállj el magadtól!- mondta Serena, és megcsókolta a fiút- És te melyikünket szereted?- kérdezte mókásan.

- Nézzük csak...- és úgy tett, mintha komolyan gondolkodna- Talán...Ritát, igen Ritát- mondta gúnyosan.

- Ó, értem- "háborodott fel" Serena és gyengén megütötte ököllel a fiú mellkasát- Akkor idehívom, hogy üljön ő az öledbe!- mondta "dühösen", majd felállt, hogy elmenjen, de Darien a kezénél fogva visszarántotta- Tudom, hogy csak megjátszod magad. Te is tudod, hogy csak téged szeretlek- fejezte be és csókba fulladt a beszélgetés, de 10 perc múlva kimentek Ritához, hogy megbeszéljék a további munkamenetet.

- Rita, ő itt Serena. Holnaptól ő lesz a segédem- erre a titkárnő elképedt- Úgyhogy ha valamire szüksége van, segítsen neki.

- De én a maga titkárnője vagyok- ellenkezett Rita.

- Igen, de Serena a maga felettese és az én alkalmazottam. Nem hiszem, hogy jól járnánk, ha bepanaszolna minket az édesapjánál, a cég igazgatójánál- Rita erre teljesen elsápadt, átfutott az agyán, hogy nem is olyan rég még faggatta a lányt.

- Darien, ne ijesztgesd! Nem lesz szükségem segítségre, de ha mégis, biztos vagyok benne, hogy Rita segíteni fog- mentette ki mosolyogva Serena a lányt- De most megyek, még sok elintéznivalóm van holnapig. Holnap találkozunk- fejezte be és nem feltűnően Darienre kacsintott, ezzel jelezve: "Mi még ma találkozunk". Délután 4-kor Darien nyitotta a lakása ajtaját, mikor valaki befogta a szemét. Rögtön tudta, hogy Serena az, de gondolta, megtréfálja:

- Már annyira vártalak, Rita!

- Rita?! Te lefekszel vele? Vagy szereted is?- esett kétségbe Serena és sírva fakadt. Nem gondolta, hogy a fiú csak tréfál.

- Csak vicceltem!

- Persze!- kiabálta és el akart szaladni, de Darien megint megfogta a kezét, magához rántotta, szorosan megölelte és vadul megcsókolta. Aztán óvatosan letörölte a könnyiet.

- Kis butus! Tudhatnád, hogy csak téged szeretlek! Reggel sem dőltél be nekem- nyugtatta a lányt és újra megcsókolta- Te még komolyan tudsz kételkedni bennem, azok után, amiken keresztülmentünk?

- Nem. Csak annyira megijedtem. De ezentúl nem fogok csak a látszatnak hinni- majd miután befejezte a szipogást, megcsókolta a fiút- Nem megyünk be? Még meg kell beszélnünk a munkahelyi dolgokat és ma nem aludhatok itt- erre bementek a lakásba. Serena leült az ágyra, Darien pedig lefeküdt és a lány ölébe hajtotta a fejét.

- Holnaptól a munkahelyen számomra Mr. Shields leszel. Kivéve, ha négyszemközt leszünk- kezdte Serena, miközben a fiú hajával babrált.

- Furcsa lesz. Ugye nem fogod megtépni Ritát?

- Amíg az enyém vagy, mit számít, hogy a munkahelyen mit mond vagy tesz? Na persze azt nem engedném, hogy megcsókoljon.

- Nem, azt ÉN nem engedném. De neked is vigyáznod kell magadra.

- Ezt hogy érted?

- Az egész épület tele van csinos nőkre éhező férfiakkal. Biztos vagyok benne, hogy amint meglátnak téged, rád vetik magukat.

- De én csak a tiéd vagyok!- válaszolta, és egy csókot nyomott a fiú ajkaira.

- És nem is adlak oda senkinek!- még egy fél órát töltöttek egymás karjaiban, aztán Serenának mennie kellett.

10. nap(kedd)

A lány reggel 8:30-kor érkezett a bejárathoz.

- Jó reggel, Serena kisasszony! Bekísérhetem?- kérdezte a portás mosolyogva, mire a lány is elmosolyodott.

- Nem, köszönöm. Azt mondta Darien, illetve Mr. Shields, hogy itt hagyja nekem a beléptetőkártyám és a kitűzőm.

- Maga Mr. Shields új segédje?

- Igen.

- Hát ez nagyszerű! Parancsoljon!- mondta a portás és átadta a kártyát és a kitűzőt. Serena gyorsan felliftezett a 4. emeletre és hamarosan meglátta íróasztalát és Ritát.

- Szia, Rita!- kezdte kedvesen és leült saját íróasztalához.

- Jó reggelt, Serena!- válaszolt hűvösen a lány, majd hosszú csend következett.

- Akkor ezentúl a te feladatod lesz a telefon kezelése és az ügyfélfogadás. Így egyeztünk meg a főnökkel- törte meg a csendet Serena, mire Rita felkapta a fejét az eddigi mély olvasásból és nagyon meglepődött, ahogy végignézett a mellette ülő lányon: Serena most is kihívó volt, de mégis más. Szűk miniszoknyát és blúzt viselt, így elegánsan volt kihívó.

- Minden mást te csinálsz majd?

- Minden mást. Még kávét is én fogok főzni- erre Rita hangosan felkacagott. - Mi olyan vicces?

- Az egy dolog, hogy a főnöknek kávét kell vinni, az még jó is, mert szépen megköszöni. De amikor tárgyalnak vagy húszan és neked kell mindenkit kiszolgálnod, az kemény. Hálás vagyok, hogy ettől megszabadítottál.

- Én bírom a gyűrődést.

- Félreértesz. Nekem nem azzal van bajom, hogy sok embert kell kiszolgálnom, hanem azzal, hogy közben a férfiak hangosan kitárgyalnak. Jobb esetben CSAK kitárgyalnak. És ahogy elnézlek, a te szerelésedben még több reakciót fogsz kiváltani!- mondta mosolyogva Rita.

- Ne aggódj, engem kemény fából faragtak!

- Majd meglátjuk délután. 13:00-kor lesz egy tárgyalás.

- Akkor délután minden kiderül. Mr. Shields mikor jön?

- Egymás közt nevezhetjük Dariennek. Egyébként mindjárt itt van. 9-re jön.

- Akkor hozok neki egy kis kávét- mondta Serena és elindult.

- Várj! Két kanál cukor és...- kezdte Rita.

- És egy kanál tejpor. Tudom! Ne feledd, hogy...- mondta, miközben hátrafelé nézett és előre haladt, de akkor hirtelen nekiment valakinek. Mielőtt a földre esett volna, két erős kar megfogta.

- Nos, Serena, már az első nap a karjaimba veti magát? Azért ettől nagyobb ellenállásra számítottam magától!- mosolygott Darien.

- Sajnálom, Mr. Shields - válaszolta kis felháborodással a hangjában- Épp a reggeli kávéjáért indultam.

- Akkor álljon végre a saját lábára és hozza a kávét!- utasította azzal a cukkolós hangjával és sármos mosolyával. Serena egy pillanatig a múltban érezte magát, mikor még folyton veszekedtek. Kikászálódott hát Darien karjai közül és elindult a kávéért. Visszaért az itallal és benyitott a "főnök" irodájába. Darien csak most tudta felmérni igazán, milyen dögös is Serena ebben a szerelésben. Bezárult az ajtó.

- Mi volt ez?- kérdezte Serena.

- Jól alakítottam a "nemtörődöm főnököt"?- kérdezte mosolyogva.

- Csak színészkedtél? Ez biztos?- "válaszolt" a lány felhúzott szemöldökkel, mire Darien odasétált hozzá, kivette a kezéből a kávét és letette. Megfogva a lány fenekét, közelebb húzta magához és vadul megcsókolta. Ekkor még azt hitték, könnyedén el tudják majd játszani a "nem érdekel" kapcsolatot, de azzal nem számoltak, hogy "A tiltott gyümölcs mindig édesebb". Pedig már kibírtak egy napot a nélkül. "Azt tudtam, hogy életem végéig szeretni fogom Serenát, de ez a tűz, a szenvedély... soha nem tudok neki nemet mondani."/Darien/ Serena mindig elgyengült Darien karjaiban.

- Este még bizonygathatom, hogy nem csak színészkedtem, de most dolgoznunk kell.

- Igenis, Mr. Shields!- mosolygott Serena. Darien kiadta az aznapi feladatot és megpróbáltak a munkára koncentrálni. Dél körül volt az idő. Serena és Rita egymás mellett dolgoztak, igen mély csendben, mikor Darien kilépett az irodájából és előttük állt meg.

- Serena!- kezdte- Segítene felkészülni ebédidőben az ügyfelek fogadására?

- Nem is tudom- válaszolta a lány a hasára gondolva.

- Csak addig dolgoznánk, amíg az mindkettőnket ki nem elégít és tökéletesen "felkészülve" tudnánk fogadni az ügyfeleket- érvelt Darien, de Serena nem ezek miatt egyezett bele, hanem mert meglátta a fiú pajkos mosolyát és kiéheztetett szemeit.

- Én is maradjak?- kérdezte Rita.

- Ha gondolod, maradhatsz, de szerintem tudunk nélkülözni téged- válaszolta Serena.

- Hozzak valamit enni?- kérdezte udvariasan, jelezve, hogy ő elmegy enni.

- Nem kell, köszönjük- válaszolta rögtön Darien, mire Rita el is ment.

- Én éhes vagyok!- hisztizett Serena, amint lelépett Rita.

- Tudom, ezét is rendeltem kaját, még délelőtt- nyugtatta Darien.

- Imádlak- mondta a lány, és meg akarta csókolni, de Darien behúzta az irodájába és csak ott engedett a kísértésnek. A fiú próbált rögtön a lényegre térni, de Serena megállította.

- Előbb együnk!- utasította a lány és leültette az irodában lévő egyik fotelba. Beleült az ölébe, úgy, hogy szemben legyenek és etetni kezdte. Még a kaja felénél se jártak, mikor a vágy felülkerekedett rajtuk. Sajnos nem volt túl sok idejük, hisz az ügyfelek 13:00-ra jöttek. Serena gyorsan elment kávét főzni meg sütit hozni, míg Darien fogadta a vendégeket és a konferenciaterembe kísérte őket. A lány mély lélegzetet vett és úgy nyitott be a terembe, ahol tiszteletlen férfiak várták őt. Az összes férfi felmérte adottságait.

- Kávét, uraim?- kezdte mosolyogva, mint aki nem fél senkitől.

- Ha te szolgálod fel, akkor mindenképp- válaszolt az egyik, és Serena elkezdte mindenkinek kitölteni.

- Darien, ő az új titkárnőd? Nem mondom, jó ízlésed van- folytatta egy másik perverz és a lányra kacsintott.

- Nem, Serena a segédem- próbált higgadtan válaszolni Darien, miközben majd szétvetette a düh, hogy a többiek méregetik és fogdossák a lányt.

- Akkor is szépek a lábai...és azok a domborulatok!- mondta az a fickó, akinek épp most töltötte Serena a kávét- Nem akarsz az ölembe ülni?- kérdezte és belemarkolt a lány fenekébe. Erre a Serena "véletlenül" leöntötte kávéval.

- Annyira sajnálom- kezdte mosolyogva.

- Semmi baj, ki lehet mosni- válaszolt a kis perverz, nem tudva, hogy a lány szándékosan csinálta.

- Ó, én nem arra értettem. Sajnálom, de nem ülhetek az ön ölébe. Én csak egy ember ölébe ülhetek- mosolygott a lány és odasétált Darienhez, majd beleült az ölébe.

- Serena, mit csinál?- kérdezte Darien meglepődve.

- Tudják fiúk, én csak az én egyetlen főnökömet szeretem- mondta, miközben az ügyfelek lefagyott képet vágtak, és érzékien megsimogatta Darien arcát. - És neki bármit megtennék, amit csak kíván. Amit csak kíván- suttogta úgy, hogy mindenki hallja- De ő sajnos nem él ezzel a lehetőséggel- fejezte be és kipattant Darien öléből és az ajtó felé tartott. - Na pá fiúkák!- és kiment. Mindenki eltátotta a száját.

- Rátérhetünk végre a munkára?- indítványozta Darien.

- Ez aztán a nő!- jelentették ki. Egy ideig még Serena volt a téma, de aztán kénytelenek voltak dolgozni is. Amint vége lett a tárgyalásnak, Darien segédjét kereste, de csak Ritát találta.

- Rita, nem tudja, hol van Serena?

- Másolni ment, de miért?

- Csak beszélni akarok vele- válaszolt és gyorsan elhúzta a csíkot. Egyenesen a másolószobába ment. Amint belépett, meglátta a másolópapírért hajoló lányt, és formás feneke rögtön tűzbe hozta. Serena hirtelen két meleg kezet érzett derekán, amitől melegség járta át testét, mégis reszketett. Csak egy férfi tudta így megérinteni, így rögtön tudta, ki az.

- Darien?

- Nem- füllentette a fiú.

- Értem, akkor most egy idegent fogok megcsókolni- mondta, majd csukott szemmel megfordult és megcsókolta.

- És ha mégsem én lettem volna?

- De tudtam, hogy te vagy.

- De honnan?

- Csak tudtam és kész- jelentette ki Serena és újra megcsókolta a fiút, miközben kezeit átkulcsolta a nyakán. Darien erre felültette a másológépre és úgy folytatták. 10 perc múlva rajtakapta őket valaki, miközben szenvedélyesen csókolóztak.

- Khm...khm... szerintem ez árt a másológépnek.

- Rita?!- ijedtek meg és mindketten falfehérek lettek- Nézd, mi...

- Tudom, tudom, szeretitek egymást- szakította félbe a magyarázkodást.

- Honnan...

- Honnan tudom? Nézzük csak... talán abból, hogy tegnap Darien "huh, letegeztem" mosolyogva jött be, amit eddig megjegyzem soha nem tett, és mikor együtt jöttetek ki az irodából, ott csillogott a szemetekben a szerelem? Meg még más is, de azt inkább nem részletezném. Vagy talán abból, hogy kihagytátok az ebédet azzal az ürüggyel, hogy dolgoznotok kell, miközben már mindennel kész voltunk? Vagy esetleg abból, hogy Darien ökölbe szorította a kezét, miközben kikísérte ügyfeleit, nehogy behúzzon nekik azért, mert fogdostak téged? De ami a legjobban elárult titeket, az a tűz a szemetekben, miközben egymásra néztek. Szinte szikrázik köztetek a levegő. Már tegnap sejtettem, de csak most lettem biztos benne- vezette elő Rita mosolyogva, mire Serena és Darien csak nyelni tudott.

- Megkérhetnénk rá, hogy...- kezdte félénken a fiú.

- Nem árulom el senkinek- vágott ismét közbe.

- De miért állsz mellénk?- lepődött meg Serena.

- Igaz, hogy nekem is tetszik a főnök- saját szavaira Rita elpirult- de nem vagyok szörnyeteg, és ha ő téged szeret... Nem lehet könnyű nektek. Tudom, hogy a főfőnök milyen és megértem, hogy miért titkolóztok. Szívesen segítek nektek- fejezte be, mire a hallgatóság meghökkent.

- Köszönjük- nyögték ki végül.

- De ezt ne itt folytassátok, mert itt nem állhatok őrt.

- Nem folytatjuk- jelentette ki Darien.

- Persze, persze. De egyébként azért jöttem, mert a házmester kereste magát. Sürgősnek tűnt- mondta Dariennek Rita, mire felmentek és felhívták a házmestert. Csak Darien szavai hallatszottak.

- Miért keresett?...Hogy mi?...De lakható?...És a ruháim?....Csak néhányat?...Akkor most elmegyek értük....És meddig tart rendbe hozni?...Értem...Indulok is...

- Mi történt?- érdeklődött Serena.

- Csőtörés volt a házban és a víz elárasztotta a lakásomat. Csak egy hét múlva lesz újra lakható.

- És mekkora a kár?

- A bútorok kiszáradnak, a ruháimért meg most elmegyek.

- És hol fogsz aludni?- faggatta tovább a lány.

- Majd egy hoteleben.

- Szó sem lehet róla!- szólt egy hang hátulról.

- Apa!- kiáltott fel Serena.

- Charlie (Serena öccse) nyári táborban van, így üres a szobája. Arra az egy hétre beköltözöl a helyére!- utasította.

- Köszönöm, de...

- Semmi DE! Ez a legkevesebb, miután vigyáztál a lányomra!

- Apának igaza van. Csak kibírok még egy hetet melletted!- mosolygott Serena, mire Darien csak bólintott- Akkor délután együtt megyünk haza.

- Jól van, de én ma csak 6-kor végzek. Serena majd addig körbevezet a házban és segít kipakolni. De egyébként azért jöttem, hogy személyesen gratuláljak. Az ügyfelek nagyon meg voltak elégedve.

- Köszönöm, de ez nagyrészt a lányodnak köszönhető. Serena elbűvölte őket- válaszolta mosolyogva Darien.

- Igazán? Ez nagyszerű! A lányom a nyomdokaimba lép.

- Ne túlozz, apu! Már délután fél négy van. Elkísérem Darient a lakására összeszedni a ruháit és onnan egyenesen hazamegyünk, jó?- nézett kérdőn Serena az apjára.

- Menjetek csak!- engedte őket.

- Én még maradok 4 óráig és tartom a frontot- segítette ki őket Rita. Serena és Darien elment a ruhákért. A lakás szörnyű állapotban volt, így rögtön indultak is. Megérkeztek a házba:

- Darien? Mit keresel itt?- kérdezte Serena mamája.

- Apa nem mondta?- lepődött meg Serena is.

- Mit?

- Darien lakásában csőtörés volt és apa felajánlotta, hogy lakjon nálunk, amíg rendbe nem hozzák.

- Remélem, nem okozok gondot- mondta Darien.

- Nem, dehogy. De nem lesz ennek jó vége. Te meg Serena egy házban a férjemmel...- mosolyodott el a nő- Vigyázzatok arra, hogy mit tesztek!

- Anyu!!!!- háborodott fel Serena - Gyere, megmutatom a szobádat!- fordult Darienhez és felmentek. Serena és Darien szobája egymás mellett volt és közvetlenül át is lehetett menni egyikből a másikba, de mindkettő a hallból nyílt. 20 perc alatt Darien sikeresen kipakolt Serena segítségével.

- Nos, kettesben vagyunk egy kulcsra zárható szobában...- kezdte a fiú és közelített a szőkeséghez.

- Várj! Itt nem lehet! Itt nem csinálhatjuk!- állította le Serena.

- Itt nem, csak a munkahelyemen?- kérdezett vissza Darien kicsit dühösen.

- Te a szüleim szeme láttára akarod csinálni?

- Nem is látnák, és inkább itt, mint a munkahelyemen!- kezdték a veszekedést.

- Inkább a munkahelyünkön, mint itt!- vörösödött el a dühtől Serena.

- Ott nem!

- Itt sem!

- Akkor sehol!

- Akkor sehol!- kiabálták, miközben egy-egy lépéssel közeledtek egymáshoz. A végén annyira közel voltak egymáshoz, hogy érezték a másik leheletét, amitől mindketten megborzongtak.

- Most pont olyan voltál, mint régen!- suttogta Darien.

- Hé! Ne pro...- de Serena nem fejezte be, mert a fiú megcsókolta, erre ő természetesen elgyengült, de próbált ellenkezni- Hé! Ez egy veszekedés!- de Darien szorosan megölelte és megcsókolta. A lány erőtlenül ütögetni kezdte a fiú mellkasát ökleivel, hogy szabaduljon, de az nem eresztette, így egy idő után feladta és átadta magát Dariennek. Egy óra múlva:

- Remélem, minden veszekedésünk így végződik majd!- mondta Serena, miközben felfelé öltözött.

- Remélem, nem veszekszünk többet!

- Ezt többet itt nem csinálhatjuk!- erre egy kicsit ismét ideges lett, mire Darien megcsókolta, hogy megnyugtassa.

- Akkor majd keresünk addig magunknak egy kis zugot- ekkor ajtócsapódás hallatszott a földszintről.

- Apu megjött!- pattant fel Serena és Dariennel (már felöltözve) elindult a földszintre. Már az utolsó lépcsőnél jártak, mikor még valaki belépett az ajtón.

- Mark?!- ijedt meg Serena és lábai elgyengültek a félelemtől, így egyenesen Mark karjaiba zuhant. Darien szinte prüszkölt és fújt a fiúra a dühtől, hogy az ő kedvesét tartja a karjaiban. A lány ezt rögtön meglátta, így gyorsan saját lábára állt. - Mit keresel itt?

- Én hívtam meg- kezdte Serena apja- Az apja cégével kötöttünk üzletet, és mikor találkoztunk, elmesélte, hogy már voltatok egyszer vacsorázni. Gondoltam, már csak ezért is meghívom magunkhoz.

- Serena, mindig olyan gyönyörű vagy- bókolt Mark. "Már megint ez a nyálas szöveg! Megfojtom aput, ha elment!"/Serena/ "Hát ez nem lehet igaz! Már megint ez az idegesítő alak! Mit...mit csinál?! Hogy meri megfogni Serena kezét? Megölöm!" Darien tekintete csak úgy szikrázott.

- Szia, Darien! Te most itt laksz, vagy csak látogatóba jöttél?/Mark/

- Szia, Mark!- köszönt Darien utálattal a hangjában- Jelenleg itt lakom, de csak egy hétig- szemei villámokat szórtak Markra, aki most Serena vállát simogatta. Ezt látva Serena anyja mentette a helyzetet:

- Kész a vacsora! Mindenki az étkezőbe!- erre bevonultak az étkezőbe, de most Mark ült Serenával szemben, míg Darien "csak" a lány mellé ülhetett. Mark egész este zavartalanul udvarolt Serenának, mire Darien keze ökölbe szorult az asztal alatt. Ezt a lány észrevette és lassan belecsúsztatta ujjait a fiú szorító öklébe, ezzel nyugtatva őt.

- Most nyílt egy egész évben nyitva tartó korcsolyapálya. Arra gondoltam, hogy vacsora után elmehetnénk együtt- ajánlotta Serena apja.

- Kitűnő ötlet! 8 éves korom óta korcsolyázok!- örült meg Mark.

- De én nem tudok korcsolyázni! Még életemben nem volt rajtam korcsolya!- ellenkezett Serena.

- Pont ezért itt az ideje, hogy megtanulj!- bátorította lányát a háziasszony.

- Majd én megtanítalak!- ajánlkozott Mark.

- Hát jó!- egyezett bele nem túl sok kedvvel a lány.

- Én viszont nem megyek!- kezdte Darien, mire Mark megörült- Én sem tudok korcsolyázni és kedvem sincs hozzá- Serena megijedt.

- Ne csináld ezt! Majd együtt megtanulunk! Ha te itthon maradsz, akkor én is!- győzködte Serena, mire a fiú megenyhült.

- Jól van, elmegyek, de azt nem ígérem, hogy korcsolyázni is fogok!- Mark erre szinte teljesen elkeseredett, de gondolta, legalább Serenával lehet. Azt viszont egyikük se tudta, hogy Endymion herceg és Serenity hercegnő többszörös korcsolyabajnok volt a Holdon (tehát pont, mint a lambada). Vacsora után egyből indultak is. Mikor megérkeztek, mindenki korcsolyát húzott és a jégre tartottak. Mark és Serena szülei előrementek, mert ők "tudtak" korcsolyázni. Serena is elindult. Egy darabig ment is, de a pálya közepén hanyatt vágódott, mire Darien "odasietett" hozzá, de mikor odaért, ő is elesett. Együtt nevettek saját ügyetlenségükön. Ez persze nem tetszett Marknak, de még mindig ugyanazon az elven volt: Unokatestvérek, egye fene! De feleszmélt gondolkodásából és odament Serenához, hogy felsegítse őt. A lány kelletlen, de elfogadta a segítséget. Mark próbálta tanítani, de valahogy nem ment. Ezalatt Darien is próbálkozott, nem sok sikerrel. Az volt a szerencséjük, hogy mivel késő este volt, egyedül ők voltak a pályán.

- Na jó! Nekem elegem van! Az elmúlt egy órában többet ültem a jégen, mint álltam! Lehúzom ezt a...ezt a...!- dühöngött Serena.

- Na idefigyelj, kisasszony!- kezdte Darien, mire mindenki kicsit meglepődött, de gondolták, csak tartani akarja a lelket a lányban. Tehát Darien lassan "odalépegetett" Serenához és a kezét nyújtotta neki- Ha már iderángattál, akkor csináljunk is valamit!- a lány megfogta a kezét, mert aprócska szoknyája kezdett ismét átázni, és egyébként sem tudott volna másképp felállni. Amint megfogta Darien kezét, önbizalom és bátorság öntötte el.

- Istenem, ezek mindjárt összetörik magukat! Nem is merek odanézni!- sikította Serena anyja. De azért figyelték, mi is történik, és igencsak eltátották a szájukat: Serena és Darien nemcsak, hogy nem estek el, de úgy siklottak a jégen, mint akik oda születtek. De nem csak siklottak, egy egész táncprogramot adtak elő, tele pörgéssel, forgással meg ugrással. Darien még a levegőbe is felemelte a lányt. Egy jégtánc bajnokságon is megállták volna a helyüket.

- Úgy korcsolyáznak, mintha egész életükben együtt táncoltak volna. Előre tudják a másik mozdulatát. De hogyan?/Mark/

- Nem hiszek a szememnek!/Serena anyja/

-Mikor tanult meg így korcsolyázni?/Serena apja/

A befejezés is meglepő volt: Serena kezei Darien nyaka köré fonva, egyik lába a fiú dereka körül, mélyen hátrahajolva, a fiú pedig rádőlve. A pillanat hevében majdnem megcsókolták egymást, de Serena anyja ismét megmentette őket: tapsolni kezdett. Erre odasiklottak a többiekhez, mire szájuk már kérdésre nyílt, de Serena közbevágott:

- Ne kérdezzetek! Semmit sem tudok!

- De egyáltalán mire táncoltatok?- kérdezett mégis Mark.

- Ti nem hallottátok a zenét?- egyértelmű nemleges bólintás volt a válasz.

- Te sem, Darien?

- De igen. Különben mire táncoltunk volna?

- Hát ez fura!- jegyezte meg Serena.

- Igen, az. De ha már így belejöttél a korcsolyázásba, akkor velem is tennél egy kört?- próbálkozott ismét Mark, de amint a lány elengedte Darien kezét, rögtön elesett. "Erőszakos" udvarlója felsegítette, de nem bírt állva maradni.

- Mi történt?/Mark/

- Mondtam, hogy nem tudok korcsolyázni!- csattant fel Serena kissé erőszakosan, mire Mark meglepődött.

- De hát az előbb Dariennel...

- Az előbb nem tudom, mi volt, és kész!- kiabált a lány kedvetlenül, de akkor meglátta Mark ijedt arckifejezését- Ne haragudj, csak elment a kedvem az egésztől. Szeretnék hazamenni.

- Ahogy gondolod- hazamentek, csak Serena és Mark maradt kint, az ajtó előtt "búcsúzkodni", míg Darien bent rágta a körmét az idegességtől.

- Mark, én nem akarlak áltatni téged. Nincs értelem a randizgatásnak, mert én mást szeretek- kezdte Serena.

- Sejtettem. Elárulod, kit?- kérdezte pofátlanul Mark.

- "Nem akarok hazudni, de nem árulhatom el, hogy Darient szeretem." Én...én..."megvan!" az Álarcos férfit szeretem. "Nem hazudtam!"- a fiú ledöbbent.

- Szóval nem akarod elmondani. Jó éjszakát!- köszönt el Mark és elment. Serena aztán felment a szobájába és ledőlt az ágyra. 2 perc múlva bejött Darien, letérdelt az ágy mellé és egy gyors csókot lopott.