1 fejezet

Kagome riadtan �bredt fel. Fel�lt az �gyban �s �rezte az arc�n v�gigfoly� ver�t�kcseppeket. Megint r�m�lma volt. Eml�kezett, hogy p�r napja kezd�d�tt, mikor ism�t felt�nt Kikyo.

…Ez abb�l v�lt vil�goss� sz�m�ra, hogy azon az est�n Inuyasha les�t�tt szemmel �lt, t�vol a t�bbiekt�l �s nagyon sz�tlan volt. M�snap Shippou is meger�s�tette Kagome gyan�j�t.

-         K�pzeld Kagome, hogy tegnap mit l�ttam!

-         Mit Shippou?

-         Az erd� f�l�tt l�lekrabl�k rep�ltek �s Inuyash�t l�ttam az erd�be bemenni. Biztos Kikyoval tal�lkozott.

Kagome szomor�an b�lintott �s l�tszottak a szem�ben csillog� k�nnycseppek…

Kagome felkelt �s kiment a kunyh� el�tti padhoz. Nem lep�d�tt meg miut�n Inuyash�t ott tal�lta. „Biztos � se tudott aludni” gondolta.

-         �rk�d�k – sz�lt ridegen Inuyasha.

-         �n pedig nem tudtam aludni. Megengeded, hogy mell�d �ljek? – k�rdezte Kagome f�l�nken.

-         Persze.

Kagome azt v�rta, hogy Inuyasha gyeng�den �tkarolja, �s mag�hoz �lelje. Csal�dnia kellett megint. Inuyasha ehelyett fel�llt �s el akart menni.

Valami�rt ker�lte a testi �rintkez�st Kagom�val. Ha meg is cs�kolta, nagyon hidegnek �s t�volinak t�nt.

Kagome megragadta a karj�t.

-         Ne menj… K�rlek, maradj!

-         ERESSZ EL! – sziszegte Inuyasha �s kit�pte mag�t Kagome fogs�g�b�l.

Kagome r�m�lten meredt fel�.

-         Nem volt�l hozz�m ilyen durva, mi�ta… mi�ta egy h�napja ism�t �tv�ltozt�l szellemm�.

-         �S?! NEKEM MINDIG KEDVESNEK KELL LENNEM MINDENKIHEZ? MI VAGYOK �N? VALAMI SZERETETSZOLG�LAT?! NEM!!! Nekem is vannak �rz�seim, �s nem takargathatom mosolyokkal! Most elmegyek. NE GYERE UT�NAM!!!

Azzal sarkon fordult �s otthagyta a s�r� Kagom�t.

Kagome l�tta m�g elt�nni a f�k k�z�tt Inuyash�t. V�rta, hogy m�snap megjelenjen, �s bocs�natot k�rjen, de nem j�tt haza. Este t�rt vissza �s ism�t sz�tlanul �cs�rg�tt a padon.

-         Kikyoval tal�lkozt�l megint? – k�rdezte halkan Kagome.

-         I… vagyis nem. Csak s�t�ltam az erd�ben �s gondolkoztam.

-         Id�ig?! Nagyon agg�dtam miattad Inu. De mi�rt hazudsz a szemembe? Tudom, hogy Kikyo a k�zelben van. P�r napja is ilyen volt�l �s azt�n Shippou mondta, hogy Kikyo itt volt. Tal�lkoztatok?

-         H���t… Igen – suttogta Inuyasha les�t�tt szemekkel.

-         �s mit akart? Legy�zt�k Narakut, a Szent �kk� megint biztons�gban van. � is elt�nhetne v�gre! – szaladt ki az utols� mondat Kagome sz�j�n.

-         Tal�n f�lt�keny vagy? Egy�bk�nt mindegy, mert holnap Kikyo �r�kre t�vozik az �l�k sor�b�l. Az�rt j�tt, hogy elmondja… Kagome… �n Kikyoval megyek.

-         Mi?! Te… te … te vele akarsz menni? – Kagome ebben a pillanatban els�rta mag�t �s elrohant.

-         NE, KAGOME NE FUSS EL!!!

Kagome eg�szen a k�tig futott �s miel�tt visszat�rt volna a jelen�be, kit�pte nyak�b�l az �kk�vet. Tudta, hogy e n�lk�l soha t�bb� nem l�thatja bar�tait. De nem habozott, beleugrott a k�tba �s m�r otthon is volt.

Ezek ut�n pr�b�lta elfelejteni a f�jdalmas eml�keket, �s nem gondolni Inuyash�ra.

3 �vvel k�s�bb…

Tov�bb j�rt iskol�ba �s sikeresen le�retts�gizett. M�r nem is eml�kezett az �vekkel ezel�tti t�rt�n�sekre. N�ha el�bukkantak �lm�ban, de reggelre ezeket is elfelejtette.

Egyik nap, amikor az ezer�ves fa alatt �ld�g�lt kettesben Houjouval valami furcsa l�ktet�st �rzett a mellkas�ban.

-         Kagome, m�r 2 �s f�l �ve egy�tt j�runk, �s �n szeretn�m, ha komolyabb lenne a kapcsolatunk – kezdett bele Houjou.

-         Tess�k? Mit szeretn�l? – k�rdezte Kagome, aki eddig a l�ktet�ssel volt elfoglalva.

-         Csak azt, hogy t�lts�nk p�r napot kettesben a tengerparton.

-         Mi? Bocsi Houjou, de ez v�ratlanul �rt…. Valami furcs�t �rzek itt a mellkasomban.

-         Lehet, hogy v�gre te is szerelemre lobbant�l ir�ntam? – lelkendezett Houjou - Vagy a 3 �vvel ezel�tti t�d�b�ntalmaid j�ttek el� megint? �n mondtam, hogy ki kellett volna vizsg�ltatnod magadat.

-         Nem hiszem. Houjou, m�g kell gondolnom ezt. Most k�rlek ink�bb, menj el. Ugye nem haragszol, hogy �gy elk�ldelek? T�nyleg nem �rzem j�l magam.

-         Nincs semmi baj. Holnap j�v�k �s megl�togatlak.

Kagome kik�s�rte a fi�t �s az ajt�ban egy cs�kot lehelt az arc�ra.

Vissza akart menni a szob�j�ba, de p�r l�p�s ut�n �sszeesett. El�jult.

A k�rh�zban t�rt mag�hoz. El�sz�r azt sem tudta mi t�rt�nt vele, ez�rt fel akart �lni, de �rezte, hogy nem tud. A sz�r� �rzet juttatta esz�be, hogy f�jt a mellkasa. Az �gya mellett ott �lt egy ismeretlen alak.

-         V�gre, hogy felkelt�l – mosolygott az idegen.

-         Mi t�rt�nt velem? Hol vagyok? – k�rdezte riadtan Kagome.

-         A k�rh�zban vagy. �gy tudom, hogy el�jult�l. Egy fi� �rtes�tette a ment�ket. �n nemr�g �rkeztem, de �ll�t�lag m�r k�t napja alszol.

-         Mi? Te j� �g, de nincs semmi komoly bajom?

-         Nem tudom, az orvosok v�rtak a vizsg�latokkal, am�g fel nem �bredsz. Most az lesz a legjobb, ha keresek egy n�v�rt.

Kagome egyed�l maradt p�r percig. „Vajon ki lehet ez a pasas? �s mit akarhat t�lem? Honnan ismer, amikor �n nem eml�kszem, hogy tal�lkoztunk volna. Jaj, csak semmi bajom ne ess�k!”

Ekkor �rt vissza az ismeretlen egy n�v�rrel.

-         J� reggelt kisasszony! M�r v�rja a doktor �r, menj�nk, ne v�rakoztassuk meg! P�r vizsg�lat �s tudni fogjuk a pontos �llapot�t – mosolygott a n�v�r �s kitolta Kagom�t �gyast�l a folyos�ra.

Ahogy �g�rte, p�r �ra m�lva v�ge is lett a vizsg�latoknak. Kider�lt, hogy Kagome egy kicsit t�lhajszolta mag�t az ut�bbi id�ben �s ezt a szervezete nem b�rta. Felkelni pedig az�rt nem tudott, mert m�g t�l gyenge. A sz�r� �rzet meg l�gz�si el�gtelens�g miatt keletkezett, �s emiatt l�legeztet� g�pre van sz�ks�ge.

Az idegen f�rfi m�g mindig ott �lt, de most m�r egy fiatal n� is volt vele.

-         Jaj de j�, hogy v�gre viszontl�thatunk! – sz�lt a n�.

Igen j�l �lt�z�ttek voltak mind a ketten. A f�rfi farmert, csizm�t �s k�k p�l�t viselt, a sz�k karf�j�n pedig egy motoros dzseki pihent. A fiatal n�n pedig r�zsasz�n top, vil�gosz�ld szoknya �s hozz� ill� cip� volt.

-         Kik �n�k? Soha nem l�ttam magukat! Lehet, hogy amn�zi�m is van? …Nem, biztos, hogy m�g nem tal�lkoztunk. Szerintem elt�vesztett�k az ajt�t.

-         Kagome, t�nyleg nem ismersz meg? Mi vagyunk azok! – rim�nkodott a f�rfi.

-         Bocs�nat, de nem. K�rem, hagyjanak pihenni.

A n� az �r�j�ra pillantott �s r�m�lt arccal felsik�tott:

-         �����!!!!! M�r ennyi az id�?! A gyerekeknek vacsor�t kell m�g f�zn�m. Dr�g�m k�rlek, maradj itt �s mondj el mindent! – a n� egy puszit nyomott a fi� �s Kagome arc�ra, majd kiviharzott a k�rteremb�l.

-         Kagome, – a f�rfi megfogta a l�ny kez�t – �n vagyok az Miroku. Nem ismersz meg engem �s Sangot?

-         Nem. Soha nem l�ttam magukat – �s ell�kte mag�t�l Miroku kez�t.

-         Jaj, mennyi id� telt el az�ta! Mindent el akarok mondani, mert vissza kell j�nn�d vel�nk a k�z�pkori Jap�nba. �s k�rlek, NE mag�zz!

-         Rendben. De ez lehetetlen, hogy �n a k�z�pkori Jap�nba menjek. Hisz’ nem tal�lt�k m�g f�l az id�g�pet. �s egy�ltal�n mi�rt kellene ma… vagyis veled mennem? Nem ismerlek.

-         L�tom t�nyleg f�radt vagy. Ink�bb holnap j�v�k vissza. Addig is itt van egy szellem�z� tapasz, ez majd vigy�z r�d – megpuszilta Kagome homlok�t, felvette a dzsekit �s kiment a szob�b�l.

Kagome a hallottakt�l eg�sz �jszaka nem tudott aludni. „Vajon kik �k �s mit akarnak? Honnan kellene ismernem �ket?” A sok v�laszkeres�s annyira kif�rasztotta, hogy hajnalban v�gre elaludt.

2. fejezet

M�snap reggel, amikor kinyitotta a szem�t, egy vir�gcsokor �llt az asztalon �s Houjou �lt az �gya melletti sz�ken.

-         Szia! Mi�ta �lsz itt? – k�rdezte Kagome.

-         J� reggelt egyetlen szerelmem! Nem olyan r�g�ta v�rom, hogy fel�bredj. De �rted egy eg�sz �letet k�pes lenn�k v�rni. Tegnap este felh�vtak a k�rh�zb�l, hogy v�gre magadhoz t�rt�l. Nagyon megr�m�tett�l, ugye tudod? – elmosolyodott �s megcs�kolta a l�nyt.

-         Enn�l jobban nem is kezd�dhetne egy nap! Nem tudod, mikor engednek ki?

-         Azt mondt�k, hogy d�lel�tt m�g megvizsg�lnak, �s azt�n d�l el, hogy d�lut�n hazaj�hetsz-e.

Az orvosok mindent rendben tal�ltak, �gy Kagome m�r d�lut�n otthon volt. A szob�j�ban pihent, mert a Doktor azt �rta el� neki, hogy p�r napig m�g ne keljen fel az �gyb�l. Houjou nagyon aranyos volt, hogy felaj�nlotta a h�zi gondoz� szerep�t. Eg�sz nap ott �lt az �gya mellett �s a l�ny minden k�v�ns�g�t teljes�tette. �jszak�ra is ott maradt.

-         Na, �s most a kis beteget meg kell f�rdetni! – kacagott Houjou �s �l�ben �tvitte Kagom�t a f�rd�szob�ba.

Ott m�r minden el� volt k�sz�tve. Forr�, illatos f�rd�v�z, vir�gszirmok, gyerty�k �s f�lhom�ly.

-         Milyen csod�s! – �muldozott Kagome – Nagyon sz�pen k�sz�n�m neked. Szerintem �n meg sem �rdemlem, hogy ilyen kedves bar�tom legyen! Most k�rlek, menj ki, hagy f�r�djek nyugodtan!

-         Nyugi, nem n�zek oda! Csak engedd meg, hogy itt maradjak. K�rlek sz�pen!

-         Rendben, de t�nyleg ne kukucsk�lj! – kacagott Kagome �s elkezdett vetk�zni.

Miut�n m�r nyakig az illatos habok k�zt pihent, Houjou csendben fel�llt �s elh�zta a zuhanyf�gg�nyt. A l�ny csukott szemmel relax�lt �s nem vett �szre semmit. Csak akkor nyitotta ki a szem�t, miut�n Houjou elkezdte lemosni a karj�t.

-         Hmm… Nagyon kellemes! Hmm… Milyen j� �rz�ked van hozz�! – h�mm�g�tt Kagome.

Ezut�n Houjou bek�rezkedett a k�dba �s megf�rdett�k egym�st.

-         Most m�r tiszt�k �s illatosak vagyunk. �n legsz�vesebben azonnal az �gyamba d�ln�k! – mosolygott Kagome.

-         El�sz�r d�lj a karjaimba, hogy az �gyba tudjalak vinni! – Houjou felkapta Kagom�t – Rem�lem, sz�peket �lmodsz! Induljunk.

A fi� betakargatta �s egy „j� �jt” cs�kot adott neki. Ezut�n � is lefek�dt az odak�sz�tett p�t�gyra. Reggel Houjou haza ment.

Kagome az ezer �ves fa alatt �lt. Az�rt szeretett itt a fa alatt pihenni, mert valamilyen misztikus energia j�rta �t ilyenkor. Megnyugodott, sokkal jobban tudott az adott tennival�j�ra koncentr�lni. Rem�lte, a fa seg�t megold�st tal�lni a probl�m�j�ra. Azon gondolkodott, hogy vajon kik lehettek azok a furcsa l�togat�k tegnap el�tt. Gondolatban k�rte a f�t, hogy adjon valami jelet, seg�ts�get. „Ezer �ves fa, k�rlek, juttasd eszembe, hogy kik �k, �s seg�ts megtal�lni a j� kiutat ebb�l a tudatlans�gb�l”. Lehet, hogy a fa var�zsa volt, vagy puszta v�letlen, de ekkor l�pett oda hozz� Miroku �s Sango.

-         Te j� �g! – ocs�dott fel Kagome – De megijesztettetek. Mi�rt j�ttetek ide?

-         Mondtuk, hogy seg�tened kell. Az�rt vagyunk itt, hogy mindent elmondjunk �s visszavigy�nk a k�z�pkorba – mondta Sango.

-         Biztos, hogy nem eml�kszel r�nk? N�zd, itt van a Szent �kk�, ez sem juttat eszedbe semmit? – Miroku odaadta az �kk�vet.

-         Nem tudom, de ez az �kk� olyan ismer�s. Lehet, hogy m�r l�ttam valahol, de hol?

-         A te testedben volt. Azt�n… - Sango elmes�lte az eg�sz t�rt�netet addig az est�ig, amikor Kagome visszat�rt a jelen�be –… Amikor visszaj�tt�l, azt csak onnan tudtuk, hogy megtal�ltuk az �kk�vet a k�tn�l, de te nem ker�lt�l azut�n el� soha t�bb�. Most Miroku folytasd, mert m�r kisz�radt a sz�m!

-         Igen, teh�t ezut�n Inuyasha elment Kikyoval a pokolba. P�r nappal az eset ut�n egy id�s j�s �rkezett a faluba, �s azt mondta, hogy 3 �v m�lva katasztr�f�kkal kezd�dik meg a gonosz uralma, �s ezt csak a KIV�LASZTOTT tudja meg�ll�tani. Azt gondoltuk, hogy az eg�sz csak kital�ci�, �s nem foglalkoztunk vele. P�r hete egyre nagyobb k�rokat okoznak a viharok. Sok ember �let�t oltotta ki egy-egy vill�m s�jtotta fa, vagy a r�juk oml� esetleg �g� h�z is. Egy hete megny�lt a f�ld �s t�bb sz�z szellem kelt �letre. Mi nem b�runk vel�k, �gy t�nik a j�slat igaz volt. Az �letben maradt emberek k�z�l t�bben l�ttak egy p�rt, akik szint�n a pokolb�l l�ptek ki. Val�sz�n�leg Kikyo �s Inuyasha voltak azok. �k is �letben akarnak maradni, �s ez�rt emberi lelkekre van sz�ks�g�k. Legal�bbis Kikyonak. Meg kell �ket �ll�tani, mert elk�pzelhet�, hogy �k alkotj�k azt az �rd�gi p�rost, akik �tveszik az uralmat az emberek f�l�tt. Mi �gy gondoljuk, hogy Kikyo az �rtelmi szerz� �s Inuyasha a v�grehajt�. Seg�tened kell Inuyash�t visszahoznod, mert akkor a szellemi �nje, azt a cs�pp kis emberi lelket is bekebelezi, aki m�g benne lakozik.

-         ���… h�t… - Kagome sz�hoz se tudott jutni el�sz�r, de �sszeszedte mag�t-, �s ti azt gondolj�tok, hogy �n vagyok a kiv�lasztott? Ez k�ptelens�g!

-         Kagome, te vagy Kikyo reinkarn�ci�ja. Te rendelkezel egyed�l akkora er�vel, hogy Inuyash�t kij�zan�tsd. Itt a Szent �kk� �s ennek az ereje megsokszorozza a ti�det. De a szellemeknek erre f�j a foguk, hogy ism�t halhatatlanok legyenek. Teh�t legy�l �vatos, sok vesz�ly leselkedhet r�d. Nos, akkor ugye visszaj�ssz vel�nk? – k�rdezte Sango.

-         ���… nem tudom, de �gy t�nik, hogy musz�j. Mikor kell indulnunk? – s�hajtotta Kagome.

-         Miut�n �sszepakolt�l, Mirokuval el�rem�sz, de �n maradok, am�g nem tal�lok fel�gyel�t a 2 kisgyermek�nknek. Csak nem vihetem magammal harcolni. Nem tudsz valakit, aki elv�llaln� a fel�gyelet�ket?

-         Szerintem anyuk�m sz�vesen vigy�zna r�juk. Valamelyik nap pont mondta, hogy mennyire hi�nyzik neki a gyerekzsivaj. Megk�rdezem, v�rjatok meg!

 Kagome gyorsan elrohant. Kis id� m�lt�n m�r a csomagokkal felszerelkezve indultak neki az �tnak. Kagome sajn�lta, hogy Houjout is itt kell hagynia. De majd hazaj�n megl�togatni, gondolta. Miut�n �t�rtek a k�t m�sik fel�re, h�bor�s csatat�r fogadta �ket. Elmentek a faluba, ahol Shippou �s Kirara v�rta �ket. Shippou eg�szen megv�ltozott. A haja megn�tt, kb. 150 cm magas lett �s m�r lassan kezdett komolyan gondolkodni. Sz�ks�ge is volt r�, ilyen sz�rny� helyzetben.

-         Kagome! Jaj, de j�, hogy �jra l�tlak! – �rvendezett- Ugye most nem hagysz itt benn�nket minden sz� n�lk�l?

-         Nem, most j�ttem. Ugye te vagy Shippou �s � Kirara?

-         Igen, de mi�rt k�rded? Hiszen tudod, vagy nem?

-         Shippou, Kagome sajnos mindent elfelejtett, ez�rt k�rlek, vezesd k�rbe a k�rny�ken. Kirar�t is vigy�tek magatokkal! – sz�lt Sango.

Csendben s�t�ltak egym�s mellett, csak Kirara f�lelt, hogy nincs-e vesz�ly. Shippou el�sz�r az ezer �ves f�hoz vezette Kagom�t. Elmes�lte, hogy itt tal�lkozott el�sz�r Inuyash�val �s itt csattant el az els� szerelmes cs�kjuk. Azt�n a k�zeli foly�hoz mentek �s Shippou csak mes�lt �s mes�lt. Kagom�t valami furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba, mik�zben az erd�ben s�t�ltak. „M�r �reztem ezt az �rz�st nagyon r�gen, de nem eml�kszem, hogy mi kapcs�n. Vajon az az Inuyasha k�zels�ge kelti fel ezt bennem?” Egyre beljebb jutottak az erd�ben, eg�szen a pokol kapuj�ig.

-         L�tod Kagome, itt ny�lt meg a f�ld �s ez a pokol bej�rata. Rem�lem semmilyen gonosz szellem nincs a k�zelben, de jobb lesz, ha megy�nk, mert az �kk� visel�se sz�modra sok vesz�llyel j�r – Shippou megfogta Kagome kez�t �s visszafordultak a falu ir�ny�ba.

M�r majdnem ki�rtek az erd�b�l, amikor egy �rny�k suhant el felett�k.

-         Mi volt ez? – Kagome r�m�lten hozz�b�jt a m�r �tv�ltozott Kirar�hoz.

-         Csak egy �rny�kszellem lehetett. Nem vesz�lyesek, �n is elb�nok vel�k, ha kell.

A szellem eg�szen a kunyh�ig k�vette �ket. �jszaka Kagome nem tudott aludni, mert ism�t r�m�lmok gy�t�rt�k. �lt az �gy�ban, ver�t�kcseppek gy�ngy�ztek a homlok�n, �s a kezeit a fej�hez szor�totta. „Nem, nem lehet megint. Mi�rt reag�l �gy a tudatalattim a v�ltoz�sokra? Neeeeee! Nem vesz�thetem el Houjout. Nyugalom, ez csak egy rossz �lom volt.” Felkelt �s elment az ezer �ves f�hoz. „Itt majd megnyugszom” gondolta. Le�lt a t�v�be �s a csillagokat n�zte. Lassan t�nyleg megnyugodott, m�g v�g�l el is aludt. Reggel �bred�s ut�n azon csod�lkozott, hogy ki vitt neki takar�t, mert � nem hozott mag�val az biztos. Ahogy jobban megn�zte, l�tta, hogy nem is takar�, ami rajta van, hanem egy k�peny. Egy sz�p piros �s meleg k�peny.