7. fejezet

5 nappal k�s�bb…

-         M�g h�rom nap �s t�k�letes lesz minden! Ha-ha-ha! – Kacagott Kikyo. – Senki nem fogja t�l�lni, �s v�gre hatalmunk az �gig fog �rni! Ha-ha-ha!!!

-         Akkor �n csak ide hozom �ket, hogy mutatok valamit, amivel gy�zhetnek, �s te itt v�rod �ket a szellemekkel. Ugye nincs m�s feladatom? – Gyanakodott Inuyasha.

-         Ne izgulj! Nem kell tenned semmit. P�holyb�l n�zheted a harcot! Szeretem, hogy ilyen vagy. Most menj �s n�zd meg, hogy minden rendben van-e!

Inuyasha c�ltalanul bolyongott az erd�ben, amikor v�gre az ezer �ves f�hoz �rt. „Mi�rt pont ide hozott az utam? Milyen r�g volt, hogy Kagom�t itt megpillantottam!” Elmosolyodott �s megsimogatta a fa t�rzs�t. Bizserg�s futott v�gig rajta. „B�rcsak itt lenn�l Kagome! Akkor elmondhatn�m, hogy �n is mennyire szeretlek, �s nem akarom, hogy meghalj. Szeretlek szerelmem.” Le�lt a f�ra �s a madarakat n�zte. P�r �ra m�lva zajra lett figyelmes. „Olyan ismer�s… V�rjunk csak, hiszen ez…”

-         Kouga! Mit keresel itt?!

-         Nocsak! V�gre �sszefutunk bolhazs�k! – g�nyol�dott a farkas – Nem hozz�d j�ttem, nem kell pattognod. Kagom�t keresem, nem l�ttad?

-         Mit akarsz t�le? �gysem lesz a nejed… - Inu nagyon f�lt�keny lett.

-         Val�ban? Mi�rt vagy olyan biztos benne? Nem te mondod meg, hogy kivel h�zasodhat! Hiszen csak egy r�hes kutya vagy! - Inuyasha ekkor m�r a kardja fel� ny�lt - Na p�, �n mentem! – Kouga elh�zta a cs�kot.

-         Gyere vissza! Gyere vissza te gy�va f�reg �s k�zdj�nk meg!

-         Bocs, de Kagome v�r! – Kouga m�g g�nyosan intett egyet, majd egy porfelh� k�zepette elt�nt.

Miut�n Kouga megtal�lta a l�nyt, Kagome elk�ldte �t, �s megmondta neki, hogy m�st szeret. K�rte, hogy bocs�sson meg neki, hogy hitegette, de nem tud a sz�v�nek parancsolni.

-         Rendben. A kezdetekt�l tudtam, hogy m�st szeretsz. De pr�b�lkozni lehet. Ha sietsz, m�g naplemente el�tt oda�rsz az ezer �ves f�hoz! Ott van Inuyasha! – �s tov�bb sz�guldott.

Kagome l�lekszakadva rohant, hogy ott tal�lja kedves�t. Szerencs�je volt. Inuyasha ott �lt az egyik fa�gon.

-         Te meg mit keresel itt? – csod�lkozott – Mondtam, hogy nem tal�lkozhatunk Kagome! Vesz�lyben vagy, el kell hagynod a k�z�pkort.

-         Nem tudok n�lk�led �lni! L�tnom kellett t�ged!

-         Jaj, Kagome…- Inu leugrott a f�r�l �s mag�hoz �lelte a l�nyt – �n sem tudok n�lk�led �lni! Szeretlek!

-         N�zd, a hajad! Fekete lett!

-         �, akkor jobb, ha elmegyek innen. Ilyenkor nagyon sebezhet� vagyok. De holnap reggel ism�t feh�r lesz.

-         K�rlek, hagy menjek veled! J� leszek, �s minden k�v�ns�godat teljes�tem! Nem hozok a fejedre semmilyen bajt! – mosolygott Kagome.

-         De csak akkor, ha t�nyleg j� leszel! – kacagott Inu is �s felkapta a l�nyt.

Pechj�kre egy hatalmas szellem k�sz�lt a k�rny�ken. Kagome a nagy siets�gben nem hozta mag�val az �j�t �s nyilait, �s Inuyasha sem tudta haszn�lni a kardj�t. Menek�lni k�nyszer�ltek, de a szellem le-lecsapott r�juk. Mind a ketten horzsol�sokkal voltak tele. Szerencs�re a k�zelben volt a k�t �s �t tudtak menek�lni a jelenbe. Kagome bevonszolta �t egy rakt�rba.

-         K�rlek, maradj itt! – Csit�totta a sebes�lt Inuyash�t. – A csal�dom nagyon megr�m�lne, ha tudn�, hogy egy vadidegen fi� van itt. Hozok vizet, gy�gyszert, k�tszert �s �gynem�t. V�rj meg!

Nemsok�ra egy hatalmas zs�kkal t�rt vissza, benne minden fontos kell�kkel.

-         Jobban vagy m�r? – k�rdezte Kagome, mik�zben ell�tta a sebeiket.

-         H�t, nem ugrok ki a b�r�mb�l, de m�r kicsit jobb.

-         Ennek �r�l�k. Vedd le a fels�d, k�rlek!

-         Minek? – pirult el Inu.

-         Mert el akarom l�tni az �sszes sebedet. Mi�rt, mire gondolt�l? – kac�rkodott a l�ny.

-         ���, iz�… ���, semmire sem.

Kagome meg�gyazott �s odaadta a mag�val hozott csokol�d�t. Inuyasha kicsit tartott az �dess�gt�l, hisz’ nem ismerte, de v�g�l megette. A l�ny adott egy puszit neki, majd menni akart kifel�, de…

-         K�rlek, v�rj! – �llt fel Inu �s k�zelebb l�pett hozz�. – Ezt elfelejtettem… szeretlek… - �s megcs�kolta a l�nyt.

Kagome kiss� elpirult. Ezut�n m�g hossz� percekig cs�kolt�k egym�st. Kagome levette a fels�j�t �s Inuyasha is kib�jt az ingj�b�l. Nem tudtak parancsolni a sz�v�knek, egyszer�en k�v�nt�k egym�st. Ami�ta el�sz�r tal�lkoztak, mindketten erre a percre v�gytak. Szenved�lyes �jszak�t t�lt�ttek egy�tt. Reggel Kagome gyorsan rendbe szedte mag�t, majd reggelit vitt a szerelm�nek. Inuyasha m�r visszav�ltozott, de nem volt elutas�t� vele szemben. Egy szenved�lyes cs�kkal k�sz�nt�tte, azut�n megreggeliztek.

-         Most m�r vissza kell mennem – sz�lt a d�mon mik�zben felvette a k�peny�t.

-         Rendben indulhatunk.

-         Indulhat-UNK? Te nem j�hetsz velem vissza. Vesz�lyben vagy oda�t.

-         Nem t�ntor�thatsz el! Induljunk!

Miut�n visszat�rtek �s egy cs�kkal elk�sz�ntek egym�st�l, mindegyik�k m�s-m�s ir�nyba ment. Inuyasha Kikyohoz t�rt vissza, m�g Kagome a faluba ment. Elmes�lte, hogy milyen kalandokba keveredett �s, hogy otthon j�rt. Term�szetesen az �jszak�j�r�l m�lyen hallgatott.

-         A gyermekeim j�l vannak? – k�rdezte Sango.

-         Igen. Reggeli el�tt l�ttam �ket, �s remek�l n�ztek ki. Anyuk�m nagyon gondosan vigy�z r�juk.

-         Ennek �r�l�k, de m�g mindig nem �rtem, hogy keveredhett�l ilyen helyzetbe- Gondolkozott Miroku hangosan. - M�r ezerszer elmondtuk, hogy vigy�l magaddal valamilyen fegyvert, mert itt nem vagy biztons�gban.

-         Bocs�nat, de err�l teljesen elfelejtkeztem.

A nap h�tra lev� r�sz�ben a falusiaknak seg�tett Kagome. Akinek kellett a csomagj�t cipelte haza, vagy gy�gyf�veket szedett a betegeknek, este pedig vacsor�t f�z�tt a bar�tainak. Nagyon elf�radt, �gy hamar �gyba zuhant �s elaludt.

-         Szeg�nyk�m, teljesen kimer�lt – h�zta be az ajt�t Kagom�re Sango – Biztos, hogy nemsok�ra v�ge lesz.

-         Rem�lem, igazad van. M�r annyira v�gyom arra, hogy kettesben lehess�nk.

-         Most is kettesben vagyunk…

-         Ez igaz… Akkor szabad egy cs�kot? – Mosolygott Miroku �s k�zelebb h�zta mag�hoz a feles�g�t.

Sango b�lintott �s � is mosolygott. Ezut�n ki�ltek egy k�zeli padra, �s tov�bb besz�lgettek. Miroku id�k�z�nk�nt megcs�kolta Sangot.

-         De nekem akkor sem tetszik, hogy Kagome ennyire belebolondult Inuyash�ba. Lehet, hogy ez is csak csapda. Szerinted? – k�rdezte Miroku.

-         Nem tudom. B�zom benne, hogy nem. L�tszik Kagome elbesz�l�sein, hogy szeretik egym�st. Semmilyen jel nem utal arra, hogy ez is csak Kikyo egyik aljas terve. De hallottam, hogy ma d�lut�n az �nk�ntes munka k�zben megk�rny�kezt�l p�r l�nyt. Mikor hagysz fel m�r a szoknyavad�szattal? – s�hajtotta Sango.

-         �n nem vad�szok m�sokra. Csak felaj�nlottam m�gikus k�pess�geimet.

-         Milyen k�pess�geid vannak neked? – kacagott a l�ny.

-         P�ld�ul teny�rb�l megj�vend�l�m a j�v�t, el�z�m a rossz szellemeket, meghallgatom �ket, �s tan�csokat adok.

-         Kifelejtetted, hogy lyukat besz�lsz az emberek has�ba, �s fajfenntart�s c�lj�b�l…

-         Na, ne t�lozz! �n h�s�ges t�pus vagyok! Bizony�t�k r�, hogy nem csallak senkivel se – Vigyorgott a szerzetes.

-         ���, csak ott lebzselsz a kis frusk�k k�r�l. De �n akkor is szeretlek, sajnos…

-         �n is szeretlek, �s ne sajn�ld magad. J�l j�rt�l velem. �n meg veled – �s m�g egy puszit nyomott Sango arc�ra. – Megy�nk aludni? – kacsintott egyet.

-         Mehet�nk – kacsintott vissza Mirokura.

8. fejezet

M�snap reggel Kagome �s Shippou m�r az asztaln�l �ltek, mikor Sango�k meg�rkeztek, egym�st �tkarolva. Mind a ketten mosolyogtak, majd le�ltek enni a t�bbiekkel. Kagome �s Shippou igen nagyot n�ztek, hogy mi ez a nagy harm�nia. Nem sokkal k�s�bb m�r az erd�ben s�t�ltak �j kih�v�sok ut�n n�zel�dve.

-         Most mit csin�ljunk? Sehol senki! – panaszkodott Shippou.

-         Az nem olyan biztos – sz�lt egy hang a fej�k f�l�tt.

-         Inuyasha! Jaj de j�, hogy l�tlak! – ki�ltotta Kagome �s odafutott meg�lelni a kedves�t. – Micsoda egybees�s, hogy te is itt vagy!

-         Kh�m, ez nem egybees�s Kagome. Ut�nam kell, hogy gyertek, mert mutatni akarok valamit.

-         Mit? Mooond eeel, nagyon k�v�ncsi vagyok! – rim�nkodott Kagome.

-         Sz�val, van egy olyan fegyver a birtokomban, amellyel legy�zhetitek Kikyot. De nem hoztam magammal, ez�rt velem kell j�nn�t�k.

-         Rendben, induljunk – adta ki a parancsot Kagome �s elindult Inu ut�n.

A t�bbiek kicsit bizalmatlanul, de k�vett�k �ket.

-         Mi van, ha ez csak egy csapda? – suttogta Miroku Sangonak.

-         Nem hiszem. Nem csaln� t�rbe Inuyasha Kagom�t. N�zz r�juk, szeretik egym�st!

-         De, ha m�gis…

-         Nem, ne is felt�telezz ilyet! – S�gta Sango, majd hangosan kezdett k�rdez�sk�dni – Inuyasha, �s mond, ez pontosan milyen fegyver is? �s honnan van?

-         Gyertek csak, mindj�rt ott vagyunk �s megmutatom.

Amikor a pokol bej�rat�hoz �rtek, Sango is agg�dni kezdett.

-         Kagome, gyere ide egy pillanatra! – mikor Kagome is oda�rt folytatta – Ez a pokol bej�rata. Nem csapda ez az eg�sz? B�zhatunk Inuyash�ban? Nem lehet, hogy m�g mindig Kikyot szereti? Szerintem v�rjunk idekint.

-         Igazad van – Sz�lt Miroku.

-         Nem. Inu nagyon rendes �s �szinte. Nem tenne ilyet. Gyertek nyugodtan – majd elindult a bej�rat fel�.

Mikor m�r mindannyian bent voltak, egy hatalmas csarnokban tal�lt�k magukat �s Inuyasha elt�nt. Iszony� b�z csapta meg �ket. A rothad� lelkek szaga. Egy �les kacajt hallottak, miel�tt els�t�t�lt volna minden. Ekkor m�r tudt�k, hogy csapda. Mikor fel�bredtek, ki voltak k�t�zve.

-         �dv�z�llek benneteket. Ez az utols� �r�tok. Haszn�lj�tok ki okosan. Ha-ha-ha! – kacagta Kikyo.

-         Mi ez? Mi�rt k�t�zt�l ide, ahelyett, hogy megharcoln�l vel�nk? – kiab�lta er�tlen�l Sango.

-         Mindenre sor ker�l. El�sz�r is: Inuyasha gyere ide! Amint l�tj�tok, � az �n h�s�ges kutyusom.

Ek�zben a f�ld�mon les�t�tt szemmel odakullogott Kikyo mell�. Nem tudott Kagome szem�be n�zni.

-         Tudj�tok, � csak engem szeret. Csak engem… - �s Kikyo egy ny�lvessz�t vett el� – De az �n szerelmem �gy t�nik nem volt el�g neki, hisz tegnap el�tt ism�t azzal a kis szajh�val volt! Inuyasha most ez�rt meghalsz! – �s kil�tte a nyilat, egyenesen Inu sz�v�be.

A fi� �sszerogyott �s nem mozdult t�bb�. Kagome sz�ve majd’ megszakadt, hogy l�tta szerelm�t �lettelen�l �sszeesni.

-         �rul�… - sziszegte a papn� – De most ti j�tt�k! – Egy csettint�s�re elt�ntek a k�telek �s hatalmas szellemek jelentek meg.

Mindenki fegyver n�lk�l �llt �s nem tudt�k mi t�v�k legyenek. Ekkor Shippou megl�tott valami csillog�t az egyik sarokban.

-         A fegyverek! Ott vannak! – mutatott abba az ir�nyba.

Kagome sehol sem lelte a nyilait. De nem volt ideje keresg�lni, mert egy ny�l s�rolta az arc�t. A k�vetkez� el�l is siker�lt elugrania. Miut�n Kikyo nem tudott t�bb ny�lvessz�t l�ni, Kagome odarohant hozz� �s elkezdte t�pni a haj�t. De a papn� sem hagyta mag�t, �s egy hatalmas pofont kevert le ellenfel�nek. Ezut�n iszony� vereked�sbe kezdtek. Egyik�k r�gott, m�sikuk �k�llel �t�tt. Sehogy sem akart v�ge lenni a harcnak. De a t�bbiek is el�gg� szenvedtek. A szellemek igen er�s ellenfeleknek bizonyultak. Nagy nehezen siker�lt k�t szellemet elpuszt�tani, �s m�r csak egy maradt. Azt Miroku beszippantotta a tenyer�n l�v� lyukba, miut�n a t�bbiek lef�rasztott�k. M�r csak Kagome harcolt Kikyoval. Kikyo ekkor megl�tott egy ny�lvessz�t a f�ld�n �s az ut�n kezdett rohanni. Kagome el�sz�r nem �rtette, hogy mi�rt fut, csak azt�n l�tta meg � is a nyilat. Szaladni kezdett, hogy el�bb oda�rjen. Sajnos elk�sett, Kikyo a nyilat kett�t�rte �s, mint egy t�rt szegezett Kagom�nak.

-         Ennyi volt, most v�ged! - azzal nekirohant a l�nynak, de � kit�rt a t�mad�s el�l.

�jb�l pr�b�lkozott, de nem siker�lt neki. Kagom�t viszont siker�lt fell�knie. Odat�rdelt fel�, de ah�nyszor les�jtott a l�ny kit�rt a ny�l ir�ny�b�l. Megpr�b�lta kicsavarni a papn� kez�b�l a t�rt, de nem siker�lt. �jb�l pr�b�lkozott.

-         Nem fog menni! �n er�sebb vagyok, mint te! – kacagott Kikyo.

-         Tudom, de harcolok az utols� percig! – ahogy ezt Kagome kimondta, a ny�lvessz� kif�nyesedett �s fel� rep�lt.

Egy �gyes mozdulattal elkapta, �s a papn�nek szegezte.

-         Nem fog siker�lni! �gyse tudod bel�m d�fni!

-         Kagome, figyelj! – Shippou egy �jat dobott a l�ny fel�.

-         �gy nem, de az �jjal tal�n igen – elkapta az �jat, amit Shippou dobott oda �s kil�tte a ny�lvessz�t.

A ny�l Kikyo sz�v�t tal�lta el, ezzel felszabad�tva a test�t alkot� lelkeket.

-         NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! – ki�ltotta Kikyo, �s a k�vetkez� pillanatban, m�r csak egy maroknyi f�ld hevert a f�ld�n.

Mindenki fell�legzett. V�ge a puszt�t�soknak. Nemsok�ra viszont bez�rul a kapu ez�rt sietni�k kellett.

-         Inuyasha! – Kagome s�rva odarohant az �lettelen testhez �s el�g�rnyedve zokogott. – Inuyasha! Inuyasha, szerelmem nem halhatsz meg! Kelj f�l! El kell menn�nk! I-i-inu-yasha! – a k�nnycseppek csak �gy z�poroztak a szem�b�l.

-         Kagome gyere, meghalt. Nincs mit tenni! – Miroku r�tette a kez�t a l�ny v�ll�ra.

-         Nem, hagyjatok! Nem mehetett el, hogy engem itt hagyott! Inuyasha! – �bresztgette kedvesen – Inuyasha! �bredj fel! – �s egy cs�kot lehelt az ajkaira.

Ekkor, mint a mes�kben, valami term�szetfeletti f�ny lengte k�r�l �ket �s emelte a magasba Inuyash�t. A k�vetkez� percben pedig m�r ott �llt Kagome el�tt.

-         �lsz? Nem csak egy l�tom�s? �, Inuyasha!!! – �s odarohant hozz�.

-         Mi t�rt�nt? Hol vagyunk?

-         Gyertek m�r, majd mindent elmes�l�nk! – kiab�lta Miroku �s Sango a bej�ratb�l.

A csapatnak m�g �ppen siker�lt idej�ben kiszaladniuk, miel�tt minden egy csap�sra megsemmis�lt volna.

9. fejezet

-         Teh�t mi t�rt�nt? – k�rdezte a m�g kicsit k�ba d�mon.

-         Kikyo csak kihaszn�lt, majd meg�lt. De te felt�madt�l, �s most ism�t itt vagy velem, azaz vel�nk – mosolygott Kagome �s a t�bbiekre n�zett.

-         M�r eml�kszem. L�ttam magamat, ahogy kil�ptem a testemb�l. Egy furcsa alag�tban tal�ltam magam �s ott volt… a b�ty�m, Sesshoumaru, anya �s apa. Ott �lltak �s h�vtak magukhoz, de �n nem akartam menni, mert hozz�d vonzott a sz�vem – megcs�kolta Kagom�t.

-         J�, j�, el�g legyen m�r! Gyertek vel�nk a faluba! – sz�lt Shippou �s elindult Sango�kkal.

Kagome �s Inuyasha is ut�nuk indult egym�st szorosan �tkarolva.

Este hatalmas �nneps�get szerveztek a falub�liek sz�mukra. Volt ott �tel, ital, zene, t�nc. Kagom�nak siker�lt Inut is a t�ncparkettre vonszolni.

-         De �n nem tudok t�ncolni!

-         Honnan tudod? Pr�b�ltad m�r? – kacagott a l�ny.

-         Nem – pirult el a d�mon �s n�zte, hogy t�ncolnak a t�bbiek.

-         Na l�tod, megy ez neked!

Eg�sz �jszaka t�ncoltak. A mulats�g v�g�n nem volt kedv�k lefek�dni, ez�rt ink�bb elmentek egyet s�t�lni. Az ezer �ves f�hoz �rve, Inuyasha felaj�nlotta, hogy n�zz�k meg a napfelkelt�t. Kagome b�lintott. Ott �ltek egy �gon, hallgatva a madarak csicserg�s�t �s n�zt�k, hogy �bredezik minden. Csod�latos l�tv�ny volt.

2 h�nappal k�s�bb…

Kagome rettent�en rosszul volt. Sz�d�lt �s f�jt mindene. A kunyh�ban fek�dt �s szenvedett.

-         Vissza kell menned a j�v�be, mert lehet, hogy valami s�lyos. Biztos, hogy nem valamilyen s�r�l�s, amit m�g Kikyo okozott? – Inuyasha rettent�en agg�dott a feles�ge miatt.

-         Nem tudom. Inu hazavinn�l? Ideje lenne bemutatnom t�ged a csal�domnak, �s otthon is egy esk�v�t tartani. �n sz�p feh�r ruh�ban lenn�k, te pedig fekete szmokingban. Nemsok�ra �tv�ltozol ism�t, akkor megtarthatjuk a cerem�ni�t. De el�tte mindenk�ppen orvoshoz kell mennem.

-         Rendben, akarsz valamit magaddal vinni?

-         Nem, ne pakolj semmit, csak menj�nk m�r! – �s ism�t eltorzult Kagome arca.

Amint visszat�rtek a jelenbe, Kagom�t azonnal egy k�rh�zba vitt�k. P�r napig megfigyel�s alatt tartott�k, de semmilyen s�lyos panaszt nem tal�lva kiengedt�k. Inuyasha egyszer sem volt bent n�la, mert az esk�v�t szervezte.

-         V�gre, hogy �jra l�thatlak! – �lelte mag�hoz a l�nyt – Hogy vagy? Holnap lesz az esk�v�, mint tudod, b�rni fogod?

-         Persze! �letem legszebb pillanata lesz! – furcsa csillog�s t�ncolt a szem�ben, amit Inu is �szrevett, de nem sz�lt.

Azt gondolta, hogy biztos a m�snapi szertart�s miatt ennyire boldog.

M�snap…

-         Te, Kagome, fogadod-e Inuyash�t f�rjed�l, am�g a hal�l el nem v�laszt?

-         Igen, fogadom.

-         Te, Inuyasha, fogadod-e feles�ged�l Kagom�t, am�g a hal�l el nem v�laszt?

-         Igen, fogadom.

-         Akkor ezzel h�zast�rsaknak nyilv�n�talak benneteket. H�zz�tok fel egym�s ujj�ra a gy�r�t, �s egy cs�kkal pecs�telj�tek meg esk�t�ket!

Miut�n megcs�kolt�k egym�st, hatalmas �ljenz�s �s tapsvihar t�rt ki.

-         Gratul�lunk nektek! – Mosolygott Shippou, Sango �s Miroku.

-         K�sz�nj�k – mondta Kagome – Egy kis figyelmet k�rn�k! Szeretn�k m�g valamit bejelenteni! Inuyasha ide j�nn�l, k�rlek? – miut�n m�r � is ott �llt, Kagome folytatta – Teh�t, szeretn�m bejelenteni nektek, hogy Inuyasha �s �n ikreket v�runk!

-         Micsoda! – Inuyasha alig tudta felfogni, hogy apa lesz – Ez komoly? Jaj, de j�, apa leszek!!! – ujjongott.

Mindenki ism�t tapsolt. Ezut�n m�g a menyasszonyi csokor eldob�sa k�vetkezett. Ut�na hajnalig tart� lakodalom vette kezdet�t.

7 h�nappal k�s�bb…

Kagome eg�szs�ges ikreknek adott �letet. Egy fi� �s l�ny p�rosnak.

Visszak�lt�ztek a k�z�pkorba, �s m�g egy fiuk sz�letett. Sango�k is m�g h�rom csemet�vel gyarap�tott�k a csal�djukat.

-         N�zd, a kis Sesshit! Lassan m�r j�r! – mosolygott Kagome.

-         Igen. Biztosan az apj�ra fog hasonl�tani – mosolygott Inuyasha - Ugye kis g�zeng�z? H�k�s, ne h�zd a hajam!!!