I. fejezet

K�bor cicus

A kis csapat b�k�sen pihent a meleg id�ben �s �r�ltek a ny�rnak. Bizony m�r j�nius k�zepe volt, �gy Kagom�nak nem kellett iskol�ba j�rnia. Kis sz�l f�jt, ami pont j�l j�tt, hogy ne s�ljenek meg a napon. Sippo �nfeledten j�tszott Kiraraval. Miroku �s Inuyasha elment t�zif�t gy�jteni. A k�t l�ny csak pihent �s �lvezte a lazs�l�st.

• Minek mentek el, m�r most t�zif��rt? M�g d�l sincs. – k�rdezte Kagome.
• Nem tudom, de most, hogy lel�ptek elmehetn�nk f�r�dni egyet. – terjesztette ki �tlet�t Sango.
• Pomp�s �tlet. L�ttam is egy tavat nem messze. – azzal a k�t l�ny els�t�lt a tavacsk�hoz, levett�k ruh�ikat �s belemer�ltek a v�zbe.

Sok�ig lubickoltak, majd ki�ltek a partra �s elkezdtek besz�lgetni. Egyszer csak egy cicus ugrik Kagome �l�be. A l�ny nagyon meglep�d�tt, de mikor megl�tta macska csillog� szemeit, �gy �rezte, mag�hoz kell �lelnie. Simogatta, bec�zgette a cica, az pedig ezt dorombol�ssal jutalmazta.

• Kagome lassan vissza kellene menn�nk, m�r biztos agg�dnak… Kagome?! – emelte fel a hangj�t Sango.
• Mi? Ja, persze! – �l�be kapta kand�rt �s visszaindultak a t�borhoz.
• Hol voltatok?! M�r kerest�nk titeket! – sietett fel�j�k Miroku.
• H�t ez meg?! – lep�d�tt meg Inuyasha �s a macsk�t m�regette.
• A t�parton oda j�tt hozz�nk. – felelt Sango a cic�val foglalkoz� l�ny helyett.
• Kagome?! –
• Hm?! Tess�k? – kapta fel a fej�t az eml�tett.
• Ugye nem akarod megtartani? –
• Dehogy nem! Csak n�zz r�, h�t nem aranyos? –
• De nagyon? – g�nyol�dott Inuyasha.

M�g vagy f�l �ra telt el vit�val, m�g v�g�l Kagome meggy�zte a hanyout, hogy hagy maragyon vel�k az �di �llat. Inuyasha morogva ugyan, de beleegyezett.

Lassan beesteledett, a leveg� leh�lt. Inuyasha le�lt a diderg� Kagome mell� a l�ny nem sz�lt, csak simogatta macsk�t.

II. fejezet

Vissza fog j�n

�gy teltek el napok, hetek. Kagome nagyon sokat volt a cicussal. Inuyasha f�lt�keny pillant�sokat vetett a d�gre, �rezte, valami nem stimmel vele.

Kagome �bredt fel el�sz�r. A t�z m�r nem �gett, de az�rt m�r lehetett l�tni valamicsk�t a s�t�ts�gben. V�ratlanul egy sikoly hallatszik:

• Elt�nt, elrabolt�k! –
• Kagome m�rt ord�tozol itt?! –
• Elvittek, a cic�t! ELVITT�K! –
• Nem vitt�k, tudod az ilyen �llatoknak, sz�ks�g�k van egy kis szabads�gra. P�r nap m�lva visszaj�n. – nyugtatta bar�tn�j�t Sango.

Az els� napon egyfolyt�ban kereste, a m�sodikon kezdett, norm�lisan viselkedni. Megint sokat besz�lgetett bar�taival. F�r�dni j�rt Sangoval �s minden, amit r�gebben tett, most pr�b�lta bep�tolni az a n�gy napot, amit a macsk�val t�lt�tt. H�v�s volt az �jszaka Kagome a t�z mellett �lt, a t�bbiek m�r aludtak. Inuyasha l�pett oda hozz�.

• Kagome? Le�lhetek mell�d? –
• Persze, gyere csak. – mosolygott a hanyoura.

A fi� letelepedett mell� �s mikor �szrevette, hogy a l�ny libab�r�s, mag�hoz �lelte.

• Mit csin�lsz? – szeppent meg Kagome
• F�zol nem? Felmeleg�telek. Az hi�nyzik nekem, hogy beteg l�gy. –
• K�sz�n�m. –

�gy �ltek m�g hossz� percekig, m�g Kagome el nem aludt.

“Olyan j� illata van, m�rt nem lehet ez mindig �gy?” – gondolta Inuyasha mag�ban.

Hajnalodott �s elindultak Kelet fel�.

Egyik nap egy faluba �rkeztek, ahol Miroku s�t�t felh�ket �rz�kelt a legjobb fogad� f�l�tt. Ott sz�lltak meg �szak�ra. Inuyasha �s Kagome elmentek egy forr�shoz, hogy vizet hozzanak.

Olyan gy�ny�r� volt a t�, kicsit ottmaradtak m�g. �ltek egym�s mellett �s n�zt�k a krist�lytiszta vizet. Inuyasha k�zeledett a l�nyhoz. R�g �ta tervezte, bevallja neki, mit �rez, csak nincs el�g b�tors�ga hozz�. R�n�z a l�nyra, akinek szem�ben t�kr�z�dik a szerelem. Meg akarja cs�kolni. Arcuk egyre k�zel�t, de miel�tt megt�rt�nt volna, a kand�r a semmib�l felbukkanva k�z�j�k veti mag�t.

• Szia cicus! H�t te meg hol volt�l ennyi ideig? –

Inuyasha idegesen felpattan �s elviharzik a faluba a v�zzel egy�tt. Kagome m�g csak ut�na se n�zett.

III. fejezet

Hov� t�nt?

M�r mindenki j� m�lyen aludt, csak egy valaki motoszk�lt m�g. Egy f�rfi. Inuyasha fel�bredt, l�tta, ahogy a f�rfi Kagom�ra n�z, elmosolyodik �s �tv�ltozik macsk�v�. Lassan visszakullog a l�ny mell� �s elalszik. A hanyou, csak n�zett, �gy d�nt�tt, reggel leplezi le az alakv�lt�t, mert most nem akarja fel�breszteni a t�bbieket.

Reggel Inuyasha �bredt fel el�sz�r, m�r fent volt a nap. K�rben�z keresi szerelm�t, egy gondolat villan �t az agy�n.

“Hol van?!”

• Kagome elt�nt! �bredjetek. – ord�tozott Inuyasha.
• Hogy mi?! - ugrottak fel a t�bbiek – Hov� t�nt?!
• Ha tudn�m, nem lenne elveszve. –
• A macska sincs itt. – villant meg Sango.
• Nekem midig is gyan�s volt. – tet�zte Miroku.

Aggodalmakkal elindultak megkeresni a l�nyt. De hogy merre azt m�g maguk sem tudt�k.

• Nem �rzem az illat�t… Este l�ttam egy f�rfit, �tv�ltozott macsk�v�. –
• M�rt ne sz�lt�l?! – torkolt�k le.
• Nem akartalak fel�breszteni titeket, de most nem ez a fontos. Ments�k meg Kagom�t. –

Elindultak volna, de sehol sem tal�lt�k Sippot.

• Sippot is elvitt�k. –
• Akkor gyer�nk mire v�runk m�g?! – �s elszaladt az erd� fel�.

IV. fejezet

Lemaru

• �, h�t fel�bredt�l. – hallatszott egy ismeretlen f�rfihang.
• Hol vagyok? �s ki vagy te? – k�rdezte Kagome.
• H�t nem ismersz meg? �n vagyok a cicusod. –
• Hogy mi?! –
• Ap�m ig�z�, any�m macska szellem volt. Sajnos csak macska alakomban hat az ig�z� tekintetem. Ja, a l�ncokkal ne is pr�b�lkozz. Nem fog menni, s�rk�nyfogb�l k�sz�lt. –

Kagome k�t a kez�n bilincs, a l�nc m�sik v�ge a falhoz szegezte. Elkeseredetten n�zett f�l.

• Mi�rt hozt�l ide? Mire kellek �n neked? -
• �n csak szeretn�m, ha szeretn�l. – felelt �rtatlanul.
• Mi?! – lep�d�tt meg.
• Sok�ig figyeltelek, egy ideg megel�gedtem azzal, hogy l�thatlak, de azt�n… - itt kicsit abbahagyta - Nem tudtam k�zel ker�lni hozz�d. �gyhogy macsk�v� v�ltoztam, de �gy sem volt j�. Nem engem szerett�l, hanem a macsk�t. �n �t akartalak �lelni, cs�kokat adni… - n�mi f�jdalom �rz�d�tt hangj�ban – Ez�rt �gy d�nt�ttem elhozlak.
• De mi�rt, �n nem is ismerlek.
• Ha j�l viselkedsz, leveszem a l�ncokat. – folytatta a l�nyra nem is figyelve.
• A bar�taim �rtem j�nnek, majd megl�tod. –
• Remek, addig is �lvezz�k ki az id�t! - mondta majd csettintett egyet.

A l�ncok v�gei, amik eddig a falban voltak most kez�ben teremtek, �s azzal h�zta a l�nyt, ki az ajt�n �s v�gig egy folyos�n. Mikor meg�rkeztek egy s�t�t szob�ba Kagome l�ncai elt�ntek �s helyette egy nyak�rv jelent meg a nyak�ban, ahhoz csatlakozott egy p�r�z, ami f�mb�l k�sz�lt.

• Most elmegy�nk s�t�lni. – mondta vid�man.
• Ugye ez csak valami vicc?! – h�borodott fel a l�ny – Nem tarthatsz �gy, mint egy kuty�t!
• Igazad van. Tal�n jobb lenne egy b�b�j, ami mell�m, l�ncol. Vagy ink�bb mind a kett�. – �s mag�ba elmormolt egy ig�t – K�sz�n�m az �tletet. Mehet�nk?
• �n nem megyek veled sehov�! – ord�tott Kagome.
• Dehogy nem. – a fi� csettintett egyet.

Kagom�n egy mesesz�p ruha jelent meg.

• Aj�nd�k. –
• Ez mesesz�p. – feledkezett meg mag�r�l a l�ny.
• Ak�rcsak te. –
• Hol van a l�gi ruh�m? Add vissza, de azonnal! – kapott �szbe Kagome.
• Ez csak egy ill�zi�, semmi t�bb. De azt meg kell hagyni, gy�ny�r�en n�zel ki benne. Valami m�g hi�nyzik… - �s azzal Kagome haj�ban gy�ngyh�l� jelent meg – igazgy�ngyb�l k�sz�lt, r�gen any�m viselte. –
• Mi�rt adtad ezt nekem? – csod�lkozott Kagome.
• Mert szeretlek. – hossz� hallgat�s.
• M�g be sem mutatkoztam. A nevem Lemaru. – t�rte meg a csendet a fi�.

�jabb k�nos sz�net: nem besz�ltek csak n�zt�k egym�st.

V. fejezet

Zsarol�s

• Menj�nk! – Lemaru megr�ntotta a l�ny l�nc�t, aki erre nagy nehezen, de k�vette.

Hossz� gyalogl�s ut�n egy tarka r�tre �rtek. Olyan volt, mint egy �lom: mindenhol vir�gok kelyhe t�rult. M�z�des illat lebegte k�r�l az eg�sz mez�t. Sz�nes pillang�k cik�ztak mindenfel�. Kagom�nak t�tva maradt a sz�ja.

Egy fa alatt pihentek meg. Kagome ott t�rdelt, nyak�ban a l�nc. Lemaru h�t�t a f�nak d�ntve gy�ny�rk�d�tt a gy�ny�r� l�nyban.

• Olyan sz�p vagy, mint egy hercegn�. – b�kolt �s k�zelebb hajolt.

V�szesen k�zel volt m�r a l�ny arc�hoz, de az elfordult t�le.

• Mikor engedsz el? – k�nnyezte.
• Rendben nem akartam, de te k�nyszer�tesz r�. – ekkor megjelent k�t nagydarab ember form�j� szellem hozva a kis r�kad�mont, aki �jult volt.
• Sippo! – ki�ltott a l�ny – Mit tett�l vele?!
• Semmit. M�g semmit, de ha nem teszed azt, amit mondok nem lesz j� v�ge. Szeg�ny kicsi k�ly�k, hagyn�d meghalni. Nem… te nem az a t�pus vagy. –
• Mit kell tennem? – al�zkodott meg a l�ny.
• Rendben, gondoltam, hogy ez majd hat�ssal lesz r�d. El�sz�r is te leszel a menyasszonyom. Ha bet�lt�d a tizenhatot, elveszlek feles�g�l. Tudod a csal�dom kicsit r�gim�di. Addig is minden k�v�ns�gomat teljes�ted. Ha ellenszeg�lsz a kis bar�tod, cs�ny�n megb�nja.
• M�rt Sippot, m�rt nem engem?! – most m�r szinte ordib�lt.
• Nem lett volna �rtelme. T�ged nem �rdekel, mi lesz veled. T�l nemes lelk� vagy ahhoz, de a bar�taid… nos Ezt volt a legk�nnyebb elfogni ez�rt hoztam �t. – intett szolg�inak, hogy elmehetnek, azok amilyen gyorsan j�ttek, olyan gyorsan t�voztak is.

A f�rfi megint k�zeledett a l�nyhoz, majd megcs�kolta. Kagom�nak a f�jdalomt�l egy k�nnycsepp folyt v�gig az arc�n. Lemaru let�r�lte. Nagyon �r�lt Kagome v�gre az �v�, csak is az �v�.

• Gyere kedvesem, ideje visszat�rn�nk a kast�lyba. – azzal a l�ncot h�zva elindult, a l�nnyal egy�tt.

VI. fejezet

Fogs�gban

Lemaru egy kanap�n fekszik, kez�t a kerevet karf�j�ra t�masztja, fej�t abba d�nti. N�z valamit, vagy valakit. Egy l�ny szorgoskodik: felr�zza a p�rn�kat, Beh�zza az �gyat �s m�g m�s egyebet. A l�ny nem volt szolg�l�, de ink�bb ezt csin�lta, mint t�tlen�l �lni eg�sz nap. A nagy�r szerette n�zni, ahogy a l�ny t�st�nkedik. Kagome m�g a takar�t�st is kecsesen v�gezte. A kast�lyban minden szolg�l� szerette, f�leg a szak�csn� �s annak k�t fia. Egy tizenh�t �ves, �rett, j�k�p� f�rfi �s egy nyolc �ves kisgyerek. Kagome sokszor seg�tett a konyh�ban, csak, hogy ne kelljen jegyes�vel lennie. Egy nap �ppen Asamival vigy�zott a kisgyerekre Tak�ra. Kimentek a k�zeli r�tre, ahol nemr�g Lemaru megzsarolta Kagom�t.

• �gy is megfoglak! – ki�ltott a l�ny.
• Nyem fogsz meg! – nevetett Taka.
• Gyertek, hoztam ennival�t. –
• Hujj�, m�j �hes vojtam – sejp�tett a kisfi�.

Kagome is oda battyogott, kif�radt a fog�csk�ban. Le�lt Asami mell� �s m�ly leveg�t vett. Miut�n meguzsonn�ztak Taka m�g visszament j�tszani, de a l�ny most nem tartott vele. Ehelyett besz�lgetett az id�sebbik testv�rrel.

• Kagome, m�r vagy egy hete itt vagy n�lunk, de soha nem mes�lt�l magadr�l? – kezdte Asami.
• H�t ez egy bonyolult t�rt�net. Tudod �n, a j�v�b�l j�ttem… - �s elmes�lte �lete t�rt�net�t. – Nem szeg�lhetek vele szembe, hiszen akkor Sippo meghalna, nem b�rn�m elviselni, ha b�rmi baja esne. – fejezte be.
• Kagome… Te… te annyira j� vagy. – megfogta a l�ny kez�t, aki ebbe belepirult - Mindig csak m�sokkal foglalkozol, seg�tesz mindenkinek… - de nem tudta befejezni, mert egy f�lt�keny hang hallatszott a h�ta m�g�l:
• Mit csin�lsz a jegyesemmel?! – h�borodott fel, a fi� fulladozni kezdett.
• Engedd el, most azonnal! – parancsolta Kagome Asami el� l�pve.

Lemaru eleresztette.

• Nem t�rt�nt semmi, csak besz�lgett�nk. – folytatta a l�ny.

Lemaru m�r nem is figyelt r�, megjelentek a j�l ismert l�ncok Kagome nyaka �s k�t csukl�ja k�r�l. Asamit elvitt�k az �r�k. A nagy�r k�zelebb l�pett Kagom�hoz.

• Ne tedd ezt velem. – suttogta Lemaru f�lt�kenyen.
• Nem tettem semmit!
• Rem�lem is, eml�kszel a mi kis egyess�g�nkre. Nem �r�ln�k neki, ha megszegn�d. – mondta, majd megcs�kolta a l�nyt.

Kagome nem ellenkezhetett, mert Sippo �let�vel j�tszott volna. A fi� lassan lefektette Kagom�t, m�g mindig cs�kolta. A l�ny s�rni kezdett, de nem tehetett m�st, t�rt.

VII. fejezet

Megmenek�ltem

• Megint �rzem Kagome illat�t! – ki�ltott Inuyasha �s elkezdett futni.

M�g�tte Sango �s Miroku Kirara h�t�n. Mikor oda�rtek led�bbentek a l�tv�nyt�l. A l�nyon, akit kerestek m�r nem volt bl�z �s egy izmos, j�k�p� fi� karjaiban fek�dt. Volt azonban v�g valami a f�rfi szemmel l�that�lag remek�l �rezte mag�t, a l�ny viszont csak hevert ott, nem mozdult, igyekezett m�s fel� n�zni, �s m�sra gondolni. Szem�be k�nnyek sz�ktek. Olyan volt, mint egy rongybaba.

• Kagome! – ord�tott d�h�sen a hanyou.
• Inuyasha… - fordult fel� �s elmosolyodott.
• Te itt?! – hitetlenkedett Lemaru – Nem sz�m�t am�gy is v�gezni akartam veled.
• Mit tett�l Kagom�val?! – ord�tott ism�t Inuyasha.
• Semmit. Ugye kedvesem? – vigyorgott, a l�ny elford�totta fej�t.

Inuyasha nekirontott a f�rfinak, aki kiv�dte a csap�st �s viszonozta egy t�zg�mbbel. Az �tment Inuyasha mellkas�n. A hanyou kicsit megtorpant, majd folytatta a var�zsl� t�mad�s�t. Sango �s Miroku ek�zben odafutott a m�g mindig f�ld�n fekv� l�nyhoz.

• Mi az? Mi�rt nem kelsz fel? –
• Nem tudok a l�ncok. – ny�gte a k�nokkal k�zd� Kagome.
• Mif�le l�ncok? – �retlenkedett a szerzetes.
• Ti nem l�tj�tok?! –
• Nem, sajn�ljuk.

Ekkor megjelent Sippo a k�t szellemmel. Lemaru Kagom�ra n�zett.

• Eml�kszel? – g�nyol�dott, a l�nyr�l elt�ntek a l�ncok – �ld meg Inuyash�t!

A l�ny kifesz�tette az akkor mellette term� �jat �s l�tt, de ne Inuyash�ra hanem a k�t �rre.

• Ez nem lehe… - de Lemaru m�r nem fejezte be, mert has�ba k�rm�k �gyaz�dtak �s azon nyomban meghalt.

Sippo odarohant Kagom�hoz, aki a f�ld�n t�rdepelt �s a nyak�ba ugrott.

• �gy szeretlek!

VIII. fejezet

V�ge

T�bort�z �g. Kagome egy fi� sebeit k�t�zi. A fi� felszisszen.

• Ne haragudj Inuyasha! – mondta a l�ny, �s m�g �vatosabban tiszt�totta a fi� sebeit.
• Semmi baj. – megfogta a l�ny kez�t – Tudod… �n annyira agg�dtam. F�ltem, hogy… elvesz�telek.

Kagome ebbe belepirult. A fi� k�zelebb h�zta mag�hoz �s megcs�kolta.

• Szeretlek. – mondta Inuyasha hat�rozottan.
• �n is. – �s ism�t megcs�kolt�k egym�st.

V�ge