I. fejezet

Elmentem!

• Menj ut�na. – b�kd�ste Miroku a duzzog� hanyout.
• Nem megyek! –
• Menj ut�na. Biztosan megbocs�t. – f�zte Sango – B�r nem tudom mi�rt. – ezt m�r ink�bb csak mag�nak mondta.
• Mit motyogt�l? –
• Semmit. – h�zta ki mag�t a taiya.
• Mindig ez van, mi�rt kell neked �lland�an megb�ntanod? –
• Hogy �n?! Hiszen csak egy hisztis fruska. –
• Menj ut�na! –
• Nem megyek! – z�rta le a vit�t Inuyasha �s kiballagott Kaede any� kunyh�j�b�l.

Els�t�lt a szent f�hoz. Mindig ide j�tt, ha gondolkodni akart. Le�lt egy �gra �s csak n�zett ki mag�b�l.

“Mi�rt kell folyton azt a farkast v�denie?! J�l meg vagyunk erre, � betoppan, �s persze Kagome egyb�l az � p�rtj�t fogja. Most meg elv�rj�k t�lem, hogy �n k�rjek bo… Kikiyou!” – Inuyasha elrohant az illatot k�vetve. Kikiyou ott fek�dt egy f�n, l�lekgy�jt�i k�r�ben. Mikor a fi� k�zelebb l�pett, hirtelen felpattant a szeme.

• Mit keresel itt? – k�rdezte a papn�.
• Nem tudom. �reztem az illatod… �s idej�ttem. – t�tov�zott Inuyasha.

“K�sz�n�m Aiko.” – gondolta a halott miko.

Kikiyou leugrott a f�r�l �s forr� cs�kkal k�sz�nt�tte kedves�t. Kagome, aki a k�tb�l kim�szva megl�tta a l�lekrabl�kat, id�ig k�vette �ket. Mikor megl�tta a cs�kol�z� p�rt a sz�ve szakadt meg. Szem�be k�nnyek sz�ktek, tork�ba gomb�c volt. Sz�ve s�lya t�zszeres�re n�vekedett �s nem tudott megmozdulni. Ledermedt. Mikor �szbe kapott h�tat ford�tott �s elfutott. Futott, ahogy csak a l�ba b�rta. Nem n�zte, merre megy, csak el innen. Hatalmas t�sk�ja csak, �gy z�rg�tt Inuyasha m�gsem vett �szre semmit az eg�szb�l, el volt foglalva. Kagome m�r el�g messze j�rt. Megbotlott �s nagyot z�gott a f�ldre. Nem akart felkelni, csak fek�dt ott �s s�rt.

“Mi�rt?! Mi�rt?! Kikiyou, � mindennek az oka! … Nem, nem! Istenem, hogy lehetek ilyen sz�rny�. Mindig csak magamra gondolok. Inuyash�nak az lenne a legjobb, ha elt�nn�k. Nem �lln�k t�bb� az �tjukba. Igen ezt fogom tenni, de Sang��khoz nem mehetek, haza nem szeretn�k menni.”

• �! – hallatszott a t�volb�l egy sik�t�s.

Kagome gyorsan felpattant, h�t�ra vette t�sk�j�t �s elszaladt a hang ir�ny�ba. Mikor oda�rt csak annyit l�tott, hogy egy hatalmas p�kd�mon �ld�z egy kisl�nyt.

“Egy szil�nak”

Nem t�tov�zott el�vette �j�t �s l�tt, nem tal�lta el. M�g egy nyilat kifesz�tett pont telibe. A d�mon darabokra hullott �s a szil�nk Kagome kez�be rep�lt, felismerte �rz�j�t.

• J�l vagy?! – t�rdelt le a kisl�nyhoz – Rin!
• Kagome – sama! –
• Mit keresel te itt, �s hol van Sesshoumaru?! –
• Kagome – sama a nagy�r beteg! Egy hete ez a p�k megm�rgezte. M�snap �sszeesett, �s az�ta nem kelt fel. K�rlek, seg�ts! –

Kagome k�rbe n�zett, mintha keresne valakit. Lehorgasztotta fej�t, majd v�g�l megsz�lalt.

• Merre van? –
• Gyere, megmutatom! – Kagome k�zen fogta Rint �s elindultak a sebes�lt szellemhez.

II. fejezet

H�ziorvos

• Jaken –sama megj�ttem! – ki�ltott be a barlangba Rin.
• Hol vannak a gy�gyn�v�nyek?! –
• H�t, tudod… azt sajnos nem hoztam. De n�zd! – mutatott Kagom�ra.
• Hol van? – k�rdezte Kagome.
• Egy nyomorult haland�, m�ghozz� az, amelyik azzal a bolha r�gta Inuyash�val utazik. Te azt�n nem �rsz az �n nemes nagyuramhoz. Levenn� �rte a fejem. – h�pogott a kis szolga.
• Az lehet, de ha nem vezetsz oda, m�r nem lesz, ki levegye a fejed. – Jaken nagy durc�san elvezette a l�nyt a barlang m�ly�be, ahol Sesshoumaru fek�dt.

Kagome let�rdelt mell� �s elkezdte vizsg�lni. El�kotort a t�sk�j�b�l egy csom� gy�gyszert �s egyenk�nt beadta �ket. Majd levette a szellem kimon�j�t �s nekil�tott a sebek kitiszt�t�s�nak. K�zben elk�ldte Jakent mindenf�le apr�s�g�rt: v�z�rt, egy-egy gy�gyn�v�ny�rt.

• A l�z�t levittem. A sebek nem v�szesek. Lassan a m�reg is t�vozik a szervezet�b�l. Akkor �n most megyek. – sz�molt be Jakennek.
• Mi�rt nem maradsz Kagome – sama?! – fogta meg a l�ny szokny�j�t Rin.
• Nem lehet. Sesshoumaru t�nyleg nagyon d�h�s lesz, ha r�j�n itt voltam. �gyhogy k�rlek, ne mondj neki semmit. Rendben, meg teszed? –
• Meg. – mondta kicsit szomor�an a kisl�ny.
• M�g tal�lkozunk. – b�cs�zott Kagome �s nyomott egy puszit Rin arc�ra.

�gy Kagome kiment a barlangb�l �s nekiv�gott az erd�nek,

III. fejezet

Ad�ss�g, f�l �tok

• Sesshoumaru nagy�r! Jaken gyere, �bredezik! – kajab�lt Rin mikor megl�tta, a szellem mozgol�dik.
• Sesshoumaru nagy�r! – bukd�csolt oda a kis gn�m – Sesshoumaru nagy�r, h�t j�l van? –

“Mi ez az illat… az� a haland��, amelyik a f�lesz� �cs�mmel utazik. Mit keresett itt?” – morgott szem�t kinyitva Sesshoumaru

• Rin ki volt itt? –
• Ka… Senki. – esz�be jutott mit k�rt t�le Kagome.
• Kagome?! –
• Ne… nem. –
• Rin �rzem a szag�t, mindent ellep. Mi�rt nem mondod meg, hogy � volt itt? –
• Mert… megk�rt r�. –

Sesshoumaru nem firtatta tov�bb a dolgot, de nem �rtette, mi�rt nem akarta Kagome, hogy megtudja itt j�rt.

• Sesshoumaru nagy�r �n pr�b�ltam megakad�lyozni, de minden�ron be akart j�nni. – menteget�z�tt Jaken.
• Hallgass! – rivallta le a gn�mot.

“Ha az a l�ny nem j�n, �n m�r halott lenn�k… Nem szeretek senkinek az ad�sa lenni.”

• Megkeress�k! –
• De nagyuram… - kezdte Jaken, de amint farkas szemet n�zett a szellemmel elhallgatott.
• Rin indulunk. – sz�lt kedvesen a kisl�nyhoz.
• Rendben. – mosolygott Rin. �r�lt, hogy Kagome ut�n mennek.

IV. fejezet

�j t�rs

Kagom�t egy t�parton �rte utol az este. T�bort vert egy fa t�v�ben �s elment f�r�dni. Sok�ig lubickolt a langyos v�zben, m�g z�rejt nem hallott egy bokor fel�l.

• Ki van ott?! – k�rdezte remeg� hangon.
• Argh. – l�pett el� morogva egy d�mon – Te leszel a vacsor�m!
• Vacsor�d?! – Kagome maga el� kapta t�r�lk�z�j�t �s szaladt t�bor�hoz nyilak�rt.

Futott, de a szellem utol�rte, a l�ny fel� csapott. A t�mad�s Kagome h�t�t �rte �s orra bukott. A sz�rny f�l�je hajolt �s m�r neki is kezdett volna a lakom�nak, ha egy s�rga f�nynyal�b kett� nem szeli. A d�mon felesbe led�l a r�m�lt l�ny k�t oldal�ra. Kagome felemeli a fej�t, de amit l�tott kicsit megd�bbentette: Sesshoumaru l�pdel fel� teljesen nyugodtan �s a t�le m�r megszokott magabiztoss�ggal. Mikor oda�r a l�nyhoz, v�gigm�ri, de olyan sz�nalom teljesen, mint m�g soha senkit. Ez nem az�rt volt, mert haland�, hanem az�rt, mert �ccs�vel utazik.

• Kagome – sama j�l vagy? – rohant oda Rin.
• Persze semmi bajom. – mosolygott a kicsire.
• Most m�r egyenl�k vagyunk. – sz�lalt meg Sesshoumaru fagyos hangj�n.
• Ezt meg hogy �rted? – �rtetlenkedett Kagome.
• Megmentetted az �letemet, �n is a ti�det. – Kagome ekkor Rinre n�zett.
• Meg�rezte az illatod, nem �n mondtam el. –
• Rin indulunk, nincs itt t�bb dolgunk.
• Sesshoumaru – sama Kagome – sama nem tarthatna vel�nk? –
• Hol van az �cs�m, nincs veled. – Kagome nem felelt szeme ism�t k�nnyezni kezdett, �lesen �lt benne az a k�p, ahogy Inuyasha �s Kikiyou cs�kol�znak �s ez m�g most is f�jt neki.
• Sesshoumaru – sama k�rlek, j�jj�n vel�nk. – Rin olyan k�r� szemekkel n�zett a szellemre, hogy egyszer�en nem lehetett neki ellent mondani.

Csak b�lintott egyet. Kagome nem tudta mit tegyen. Menjen vel�k? V�g�l is m�shov� �gyse mehet.

• K�sz�n�m. – mondta v�g�l �s elmentek a t�borhoz.

V. fejezet

Visszaszerzett csal�d

• H�t ez meg mit keres itt nagyuram?! – h�pogott Jaken mikor megl�tta Kagom�t.
• Vel�nk tart. – k�z�lte egyszer�en.
• De, de nagyuram?! –

Kagome csak let�rdelt a t�z mell� �s el�vett a t�sk�j�b�l p�r ehet� dolgot �s neki l�tott f�zni. Egy negyed �r�n bel�l m�r nyolc t�lat tett le a t�bbiek el�. T�szt�t, sz�szokat, rizst, f�t-krumplit, s�lt h�st �s m�g sok m�st. Meg akarta mutatni, nem haszontalan. Rin �s Jaken is nekil�tott az ev�snek, az ut�bbi nagy vonakodva. �m Sesshoumaru csak n�zte az el� lerakott rizst �s borj�t.

• Mi�rt nem eszel? – szontyolodott el a l�ny.
• Nem eszek emberi �tket. – ford�totta el a fej�t.
• �rtem. – Kagome elvette az ennival�t �s maga habzsolta be, hiszen m�r nagyon �hes volt.
• Kagome – sama ez nagyon finom volt, k�sz�n�m. – �lt le mell� Rin.
• Sz�vesen, szeretek f�zni. – mosolygott, amikor a kisl�nnyal besz�lgetett, minden b�ja elsz�llt.

Sesshoumaru fel�llt �s elindult az erd�be.

• Hov� m�sz? – �rdekl�d�tt Kagome.
• Az nem tartozik r�d. Majd pont egy haland� orr�ra fogom k�tni a dolgaimat. – n�zett vissza, �s elt�nt a k�dben.
• Ne vedd magadra. Tudod Sesshoumaru – sama mindig �gy tesz, mintha semmi sem �rdekeln�, pedig val�j�ban nagyon is kedves ember. – b�jt oda a l�nyhoz Rin.
• Vagy szellem. – motyogta Kagome, �s �t�lelte a kisl�nyt.

�gy aludtak. Rin nagyon boldog volt, �gy �rezte, visszakapta az anyuk�j�t. M�r csak egy dologt�l lett volna boldogabb… ha az apuk�ja Sesshoumaru.

VI. fejezet

Aiko

Inuyasha az erd� fel� fut, mikor megl�tja Kagom�t �s Kikiyout ledermed. Egy kicsit mintha gondolkodna, azt�n odal�p a halott mik�hoz �s megcs�kolja. Gy�l�lk�d� pillant�st vet Kagom�ra, majd �tv�ltozik szellemm�, �s neki t�mad a l�nynak. Kagome nem menek�l csak �ll ott �s mikor has�ba f�r�dnak a hanyou hegyes k�rmei, csak ki�lt egyet.

• Inuyasha! – verejt�kes arccal �lt fel – Csak egy �lom volt.
• Kicsit hangos vagy nem. – l�pett el� Sesshoumaru.
• Sa… sajn�lom. – dadogta, nem is vette �szre a szellemet.
• Mi van Inuyash�val? – tette fel a k�rd�st, Kagome nem v�laszolt, csak k�nnyes szemekkel n�zett Sesshoumarura – Elhagyott mi? – h�zta ravasz mosolyra sz�j�t, de mivel a l�ny nem felelt folytatta – Nem is csod�lom. Egy ilyen �gyetlen haland�t… �s ha j�l sejtem az a m�sik, a miko. Azzal van ugye? … V�g�l is m�g mindig jobb, mint te. – Kagom�nek ez sok volt, s�rva futott el.

“Igaza van! Kikiyou jobb, mint �n: szebb, okosabb �s er�sebb. Inuyasha a legjobbat �rdemli. Nem �llok k�z�j�k, ez�rt is nem megyek vissza. Legyenek boldogok, meg�rdemlik.” – a l�ny nem n�zett maga el�, csak rohant, m�g bele nem botlott valakibe.

• Eh! – kapta fel a fej�t, de szemeib�l m�g mindig patakzottak a k�nnyek.
• Mi a baj gyermekem. – hallatszott a megnyugtat� n�i hang.

A l�ny �gy meg volt illet�dve, hirtelen nem is tudott v�laszolni.

• Egy f�rfi, ugye? –
• Mh. – b�logatott k�b�n.
• Egy f�rfi miatt nem szabad s�rni l�nyom. – ny�jtott kezet.

Kagome megfogta a gy�ny�r� n� kez�t �s fel�llt. Ekkor �rkezett meg Sesshoumaru �s t�tva maradt a sz�ja.

• Aiko… - d�bbent le.

“A szerelem istenn�je…” – ismerte fel a szellem.

• �s itt az a f�rfi, akit meg�rdemelsz. – kez�b�l piros nyal�b ny�jt�zott egyenesen a l�ny fel�. Kagome egy kicsit megh�k�lt, majd el�jult �s egyenesen Sesshoumaru kez�be esett.
• Ezt nem kellett volna, �n nem szeretem. – morogta a szellem.
• Nem? Kit akarsz becsapni? - Aiko alakja halv�nyodni kezdett.
• Egy haland�t, k�tve hiszem, hogy �n... –
• Majd megl�tjuk. – t�nt el v�glegesen
• Sesshoumaru… - �bredezett Kagome �s bele is pirult, ahogy v�gign�zett a youkain.

A szellem nem felelt csak d�h�sen elindult vele a t�bor fel�.

“Ezt nem kellett volna!”

VII. fejezet

Hamis �rzelmek

• Sesshoumaru – sama hol voltatok? – futott fel�j�k Rin.

Sesshoumaru nem felelt, csak v�gign�zett az �l�ben fekv� l�nyon.

• Tudsz m�r j�rni. – k�rdezte fagyosan.
• Persze. – sz�gyellte el mag�t �s kiugrott a szellem kez�b�l.

Ugyan el�g gyenge volt m�g nagy nehezen meg�llt. Nem igaz�n �rtette mi�rt, de a szellem k�zel�ben ideges volt. F�lt, hogy valamit rosszul csin�l.

�gy teltek a napok. Utaztak, csat�ztak �s n�h�ny �kk�szil�nkot is gy�jt�ttek. Mivel Sesshoumarunak nem kellett ez mind Kagome tulajdon�t gyarap�totta. Egyik �jszaka k�l�n�sen hideg lett. Kagome �s Sesshoumaru ott �ltek a t�zn�l, a t�bbiek m�r mind aludtak. Kagome el�gg� f�zott, de ezt nem akarta mutatni, nehogy a szellem megint lesz�lja.

• F�zol? – hallatszott a h�v�s hang.
• Nem. – felelt a l�ny, de h�t�n m�r ott volt a szellem kimon�ja.
• F�zol. – jelentette ki Sesshoumaru.
• K�sz�n�m. – h�z�dott k�zelebb Kagome.

Addig k�zeledtek �gy egym�shoz, m�g Sesshoumaru nem l�pett, megfogta a l�ny kez�t, mag�hoz r�ntotta �s megcs�kolta. Kagome nem ellenkezett, visszacs�kolt, de ezt m�r Sesshoumaru megszak�totta. F�jdalmas k�pet v�gott, majd megsz�lalt.

• Te nem engem szeretsz. –
• Hogy mi? – �rtetlenkedett Kagome.
• Te nem engem szeretsz. Amit �rzel az csak ill�zi�… Aiko, a szerelem istenn�je, seg�teni akart neked… �s nekem. – hangja olyan szomor�an csengett, mint m�g soha, er�t vett mag�n �s folytatta – Megkeress�k Aikot, � majd mindent visszacsin�l! –

Kagome m�g mindig nem �rtett semmit. Az eg�szb�l csak annyit fogott fel, hogy Sesshoumaru �l�ben utazik �s ett�l sz�rnyen boldog volt.

VIII. fejezet

Csin�ld vissza

• Aiko! Aiko gyere el�! – ord�tott egy nagy vir�gos mez�n Sesshoumaru �s letette a l�nyt.
• Mi a baj? – hallatszott a gyeng�d n�i hang.
• Csin�ld, vissza. K�rlek, csin�lj, mindent, vissza. Inuyasha, Kikiyou, Kagome… K�rlek, csin�ld, vissza. –
• Mi�rt? – h�kkent meg Aiko.
• Csin�ld, vissza! –
• Rendben. – felelt, majd csettintett egyet �s megjelent Kikiyou �s Inuyasha is, csettintett m�g egyet mire nagy feh�r f�ny �rasztott el mindent.

Cs�nd lett.

XI. fejezet

�lom volt

• �! … Csak egy �lom volt. – l�legzett fel Kagome �s d�bbenten vette �szre, hogy a mellette most m�r �l� Inuyasha is ugyanezt mondta.
• Mi t�rt�nt? – futott be Sango �s Miroku.
• Semmi, csak egy rossza �lom. – felelt vid�man Kagome.
• Kagome te itt? �s Kikiyou? – �rtetlenkedett a szerzetes.
• Mir�l besz�ltek? – k�rdezt�k egyszerre.
• Arr�l ho… - de nem fejezte be, mert a d�monirt� l�ny kup�n v�gta �s kivezette.
• Mire volt ez j�? – m�rgel�d�tt Miroku.
• H�t nem l�tod, �gy t�nik nem eml�kszenek semmire. Ink�bb hagyjuk ennyiben Kagome �jra, itt van, �s ez nekem el�g. –
• Rendben. – fogta meg a szerzetes Sango fenek�t, amire a v�lasz egy nagy pofon volt.

X. fejezet.

Szeretem

• Mi�rt tetted? – k�rdezte Aiko.
• Mi�rt? … Szeretem… - felelt Sesshoumaru �s egy k�nnycsepp gurult le az arc�n. �let�ben el�sz�r, de s�rt.
• Ezen tudok seg�teni, tal�lok neked egy… -
• Nem, nem kell. Meg�rz�m magamnak ezt a szerelmet… v�g�l is ez mindenem. – mondta, majd h�t�tford�tott Aik�nak �s elballagott…

XI. fejezte

Epil�gus

Az igaz szerelem nem �nz�, nem hivalkod�, egyszer�en csak szerelem… �s ha innen n�zz�k a dolgot, megl�thatjuk az �r�m�t, a j�t, mert senki sem boldogabb a vil�gon, mint aki igaz�n szeret.