23.fejezet

Kagome a szob�j�ban az �gy�n �lt, t�r�lk�z�j�vel vizes haj�t borzolta. Egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.

”Nem baj! Nem sok�ra v�ge ennek az eg�sznek! Akkor tal�n elfelejtem Inuyash�t! Igen, biztos! Nincs r�m sz�ks�ge, neki ott van Kikyou, �n teljesen felesleges vagyok.”

M�g gondolkodott, levetette r�zsasz�n k�ppeny�t �s a ruh�sszekr�nyhez s�t�lt. El�hal�szott egy bugyit meg egy feh�r trik�t �s �lt�zk�dni kezdett.

Inuyasha felugrott Kagome ablak�nak p�rk�ny�ra, a l�nyon nem volt semmi. A fi� szemei elkerekedtek, gyorsan el akart menni, nehogy �szrevegy�k. Nem j�tt �ssze.

Kagome imm�r fel�lt�zve (az eml�tett ruhadarabokba) megfordult. A m�sodperc t�red�k r�sz�ig farkasszemet n�ztek, majd a l�ny elki�ltotta mag�t:- OSUWARI!

-����.- Inuyasha lefejelte a f�ldet.- Ezt m�rt kellett?!

-Fordulj el, m�g magamra h�zok valamit!- egy miniszokny�t �s p�l�t kapott mag�ra.- Most j�.

-V�gre.- le�ltek egym�ssal szemben az �gyra.

-M�rt j�tt�l?

-�n csak…- ”Sango let�pi a fejem…”- Besz�lt�l Kikyouval?

-MI? Sango elmondta?

-H�t…

-Ha tudni akarod: igen, besz�ltem vele, de ne agg�dj, semmi bajom nem lesz, ha vele akarsz lenni. Am�g nem az �kk�vet keress�k, maradj Kikyouval, sz�ks�ge van r�d.- �gy besz�lt, mintha t�nyleg ezt gondoln� a leghelyesebbnek.

-Mi van?- nem hitt a f�l�nek a mi kedvenc f�lszellem�nk.

-Nem akarlak titeket zavarni, �gyhogy ha gondolod a vil�gomban maradok, �s ha kellek �tj�ssz �rtem, j�?

-Mir�l besz�lsz? Kagome, �n nem lehetek Kikyouval.

-M�rt nem, ha egyszer szeret?

-Mert nem �s k�sz.- Inuyasha elpirult.

-Inuyasha, �n azt akarom, hogy boldog l�gy.

-J�, de m�rt kell ahhoz neked itt maradni?

-Jaj, nem �rted mir�l besz�lek?!- Kagome most m�r nem tudta t�rt�ztetni mag�t, a hangja elcsuklott, de nem akart s�rni. Vett egy m�ly leveg�t.- Ha Kikyou melletted lesz �szre sem veszed majd, hogy hi�nyzom. Eddig is �gy volt. K�l�nben is m�r elterveztem, nem hirtelen, hanem fokozatosan fogok elv�lni a t�bbiekt�l �s t�led is.

-Ekkora ostobas�got!- mondta halkan, csak b�mult maga el�.

-Nem az. Persze, mindenkinek f�jni fog, de �gy lesz a legjobb. Kikyou �s �n nem �lhet�nk egy vil�gban. �s �n vagyok az, aki nem tartozik oda.

-J�l van, ez, a h�lyes�g cs�csa. Mi lenne veled?

Kagom�t egyre jobban f�rasztotta ez a besz�lget�s, m�rt kell ezen ennyit cs�mcsogni? �gy is elviselhetetlen neki.

-Az mindegy! Nem ez a l�nyeg. Gondolom, felv�telizn�k az egyetemre, ut�na, ha elv�geztem, dolgozn�k, majd f�rjhez menn�k.

-MI? Kihez? Sz�val csak err�l van sz�?!- kelt ki mag�b�l a hanyou.- Van valakid?

-Mi?! Te meg mir�l besz�lsz?! Te k�rdezted, hogy mi lesz velem, ha nem j�rok majd �t hozz�tok. �n csak v�laszoltam a k�rd�sedre.

-Akkor meg minek mondod, hogy f�rjhez m�sz?!- �v�lt�tt m�g mindig.

-Csak meg akartalak nyugtatni, hogy ne agg�dj fel�lem. Nem kell f�lt�kenykedni!

-Micsoda? Ki a f�lt�keny?

-Jaj, Inuyasha! �s mi lesz, ha el�rul�m a fi� nev�t?

-Sz�tt�pem azt a szem�t alakot!

-�h�, l�tod!- erre a f�lszellem elv�r�s�d�tt.- K�l�nben is mindegy, nem? Neked ott van Kikyou.

-De ez nem �gy van.- ”Hogy tudn�m meg�rtetni vele, hogy nekem sz�ks�gem van r�?”

-Inuyasha, m�rt nem tudn�l egyszer�en beleegyezni?- �v�lt�tte k�nnyekkel a szem�ben hely�r�l felpattanva.- K�ny�rg�k….- mondta elhal� hangon a padl�ra let�rdelve.

A fi� megd�bbenve n�zett az el�tte t�rdel� l�nyra. ”H�t t�nyleg ennyire fontos vagyok neki?! Mi�rt?” Le�lt Kagome mell� �s �t�lelte. A l�ny el akarta tasz�tani, de nem ment, a hanyou er�sen tartotta a karjaiban. Inuyasha felemelte Kagome fej�t az �ll�n�l fogva �s belen�zett k�nny�ztatta szem�be. ”Nem akarom elvesz�teni, �s nem akarom, hogy szomor� legyen.” A l�ny ajkaihoz k�zeledett �s finom cs�kot lehelt r�juk.

Kagome boldog volt �s egyszerre szomor� is. Akarta meg nem is ezt a cs�kot.

-K�rlek, ne! �gy m�g nehezebb lesz.- fej�t a fi� mellkas�ra hajtotta. Hallgat�lagosan megegyeztek, hogy err�l nem besz�lnek, legal�bbis egy darabig m�g nem.

24.fejezet

M�snap Sakumoto egy fa alatt �lt �s besz�lgetett Kaede any�val, m�g kis csal�dja a k�t k�r�l j�tszott. A kis Hayao Kirara h�t�n lovagolva vette �ld�z�be az anyja nyak�ban �l� �ccs�t �s a k�r�l�tt�k futk�roz� Shippout.

-�d is elkaplak!- ki�ltotta.

Az any� elmosolyodott a l�tottakon.

-Nagyszer� csal�dod van fiam, egy gy�ny�r� �s gondos feles�ggel.- itt Sangora n�zett, aki �nfeledten j�tszott a kicsikkel.

-Az m�r biztos.- mosolyodott el a fi�.- Alig v�rom m�r, hogy legyenek m�g gyermekeink.

-�, �n �gy l�tom, ez a kett� is el�g egyel�re. Az anyjukat teljesen kif�rasztj�k.

-Igen, ez �gy van. Sango m�g am�gy se akar t�bb gyerekr�l hallani, borzalmas lehetett az ikrek sz�l�se.

-M�rt? Te nem volt�l ott?

-Nem, engem �pp elh�vtak szellemet irtani.

Egyszer csak k�t fej emelkedett ki a k�tb�l.

-Kagome, Inuyasha!- ki�ltotta el mag�t a kis r�kaszellem. Mindenki odament hozz�juk. Senki nem v�rta el, hogy besz�ljenek a veszeked�s�k, vagy kib�k�l�s�kr�l, de az�rt mindenki k�v�ncsi volt a t�rt�ntekre.

-N�zz�tek fi�k, mit hoztam nektek!- �s Kagome a k�t kis cs�pps�g fel� ny�jtott egy halom j�t�kot.

-�, v��!- h�ledeztek a kicsik. Volt ott labda, maci, k�pesk�nyv �s egy doboz, amiben k�l�nb�z� m�ret� kock�k voltak. Hihetetlen�l boldogok voltak.

-Mit kell mondani?- sz�lt Sango.

-K���sz��nj�k sz��pen.- ny�jtott�k el, �s �ssze-vissza puszilt�k a l�nyt.

-Nagyon sz�vesen, �desk�k.- �s nevetett.- Sango?

-Igen?- nyelt egyet a szellem�rt�. ”Csak nem mondta el Inuyasha?!”

-Semmi gond!- mosolygott r�.

Sango megk�nnyebb�lten visszamosolygott.

-Mikor indulunk?- k�rdezte egy t�relmetlen ”valaki”.

-Amikor csak akarj�tok, mi b�rmikor k�szen �llunk.- felelte Sakumoto.

-Akkor j�!

T�bb se kellett Inuyash�nak, egy f�l�ra m�lva �ton volt az eg�sz csapat. Sango nyak�ban Hayao, Kagome �l�ben a biciklin Mitaray foglalt helyet. Kirara Shippou mellett a ker�kp�r kosar�ban cs�cs�lt, a fi�k, pedig h�tul mentek. Alig m�lt el d�l, de a gyerekek m�r ny�g�sek voltak �s unatkoztak.

-Inuyasha, ha el�rt�k azt az erd�t meg kell �llnunk.- k�z�lte Sango.

-Mi? M�r megint? Az el�bb �lltunk meg eb�delni.

-De Hayao �s Mitaray nem b�rja az utat. Jaj, m�rt is hoztam magammal �ket!- sop�nkodott az anya.

-H�t ez az! Nyugodtan maradhattak volna Kaede any�n�l.

-Inuyasha, Sango az anyjuk. Egy percre se szeretn� �ket egyed�l hagyni. Meg lehet �rteni, nem?

-De. De akkor is…

-J�l van, holnap visszaviszem �ket az any�hoz. De ma m�g vel�nk maradnak.- Sango nem sz�vesen egyezett bele, de tudta, hogy ez �gy nem megy �s am�gy is vesz�lynek lenn�nek kit�ve a picik.

 Be�rtek az erd�be �s t�bort vertek egy kis tiszt�son.

25.fejezet

Kagome leter�tett egy pl�det, ahov� a kicsiket fektett�k aludni. Hayao m�r anyja �l�ben elaludt, de a kis Mitarayt dajk�lni kellett lefekv�s el�tt. Kirara �s Shippou a fi�k mellett maradt �rk�dni, m�g a t�bbiek egy kicsit t�volabb h�z�dtak, ne hogy felverj�k a piciket.

-Elmegyek, keresek vizet.- aj�nlotta fel Sango.

-Ne menjek veled?- k�rdezte Sakumoto.

-Nem k�sz�n�m, nagyl�ny vagyok m�r.- itt kedves�re mosolygott �s puszit nyomott az arc�ra.

-J�, akkor �n t�zif��rt megyek.

-Kagome k�rlek vigy�zz a fi�kra, j�?- Sangob�l megint kib�jt az agg�d� anya. Igaz, hogy egy macska �s egy r�kaszellem is �ket v�delmezi, de az�rt jobb a biztons�g.

-Persze, sz�vesen vigy�zok r�juk.

-Inuyasha, itt maradn�l vigy�zni Kagom�re, am�g � vigy�z a gyerekekre.- n�zett Sakumoto a f�lszellemre.

-Persze.- mondta az eml�tett mosolyogva.

-K�sz, a bizalmat.- h�borodott fel a l�ny.

-Bocs t�nd�rke, de �gy nyugodtabbak lesz�nk.- mondta m�zes-m�zosan a fi�. Inuyasha persze megint a plafonon volt, de pr�b�lta pal�stolni.

-J�l van, meg�rtem.- egyezett bele.

Sakumoto elindult az erd� belseje fel�, Sango pedig a m�sik ir�nyba. M�r f�l�r�ja t�vol voltak.

-Inuyasha, k�rdezhetek t�led valamit?- �lt le a fi� mell�.

-Mi lenne az?

-Szerinted, mennyire szeretik ezek egym�st?

-M�rmint, Sango �s Sakumoto? Nem tudom. Sakumoto biztos szereti Sangot…

-Igen, de nem �gy, mint r�gen, m�g miel�tt a gyerekek megsz�lettek volna.- v�gott a szav�ba.

-H�t meg tudom �rteni…. Nem kellemes, hogy az asszony m�sik f�rfinek sz�lt gyereket, r�ad�sul kett�t.- mondta Inuyasha.

-Igen, de � d�nt�tt �gy. B�r, szerintem, akkor m�g nem gondolta �t.

-H�t igen.

L�ptek zaj�t hallott�k, Inuyasha megmarkolta a Tetusaig�t, l�lekben m�r felk�sz�lt a harcra. Egy �lmos szem�t d�rzs�lget� gyerek csoszogott el mellette. A hanyou csal�dottan n�zte a fi�t. Kagom�hez ment, be�lt az �l�be. A l�ny megsimogatta a buksij�t.

-Anyu, hol van?

-Elment v�z�rt, Mitaray.

-�.- m�g jobban hozz� b�jt a l�nyhoz.

-V��, Kagome, honnan tudtad, hogy � Mitaray? Teljesen egyform�k….- k�pedt el Inuyasha.

-�, h�t, nem tudom. Teljesen m�s egy�nis�gek. Mitaray kicsit any�sabb, mint a b�tyja.

-T�nyleg? Szerintem mindegyik az.

-Persze, hiszen m�g kicsik.- Kagome elmosolyodott. ”Olyan �des, lehet, hogy m�r feln�ttem az anyaszerephez?”- t�n�d�tt a l�ny.

-Mi az Kagome?

-���, semmi, csak elgondolkodtam.- pirult el. Inuyasha fur�nak tal�lta, de hagyta.

Hamarosan m�g egy csoszog�s t�rte meg a csendet, Hayao k�zeledett.

-Szia Hayao.- k�sz�nt�tte Kagome.

-Anyu?

-Elment viz�jt.- vil�gos�totta fel testv�re.

-�!- mondta �s odam�szott a f�lszellem mell�.

-Mit akarsz?- n�zett a hanyou a kisfi�ra.

Erre Hayao belecsimpaszkodott a gy�ny�r�, selymes feh�r haj�ba. Inuyasha furcsam�d t�rte, l�tta, hogy csak fel akar m�szni hozz�. Hayao el�rte a kit�z�tt c�lt, helyet foglalt Inuyasha �l�ben �s n�zte �t.

-Most meg mi van?- n�zett r� k�rd�n a fi�. Hayao kiny�jtotta a kis kez�t �s megtapogatta f�lszellem�nk pofij�t.

Kagome megb�v�lve n�zte a jelenetet. ”Nah�t, nah�t, lehet, hogy nem csak �n kezdek feln�ni?”

-Inuyasha…

-Igen?

-Semmi, semmi.- a f�lszellemet lek�t�tte kicsi izg�s-mozg�sa, �gy ezt is annyiban hagyta.

Shippou �s Kirara m�sztak el�, �s k�rd�n n�zt�k Inuyash�t.

Hirtelen lovak dobog�s�t hallott�k meg, amik az erd�n kereszt�l v�gtattak. �ket elker�lt�k, de �gy is nyugtalan�t� volt. Azt�n egy tompa puffan�s, z�rg�s, �s csend. A lovasok visszafele j�ttek, de nem hallott�k a zajt, �gy amilyen gyorsan j�ttek el is mentek.

-Ez meg mi volt?- k�rdezte Kagome mag�hoz szor�tva a gyereket.

-Nem tudom, de semmi j�.- Inuyasha is az �l�ben tartotta m�g Hayaot, egyik kez�t a fi� fej�n nyugtatta, m�g a m�sik a kardj�n volt.

L�ptek zaja hallatszott t�l�k nem messze, majd egy f�rfi esett ki a bokorb�l.

Inuyasha a gyereket maga m�g� �ll�totta, el�kapta a kardj�t, �s neki szegezte a betolakod�nak. A f�rfinek is megb�zhat�ak voltak a reflexei, �gy � is el�r�ntotta a botj�t.

-Inuyasha, v�rj! Ez a bot…- Kagome az aranysz�n� t�rgyat n�zte, majd a tekintete a fi�ra t�vedt. Dr�ga kimon�t viselt, herceg lehet.- Miroku?- ismerte fel.

-MI??? MIROKU?- ki�ltott Inuyasha �s jobban megn�zte az el�tte fekv� alakot.

26.fejezet

A fi� felt�p�szkodott, �s t�nyleg Miroku volt az.

-Inuyasha, Kagome, h�t ti vagytok azok!- �r�lt meg a szerzetes.

-Miroku?!

-Shippou, mekkor�t n�t�l!

-Mi �js�g veled Miroku?- �lelte meg a l�ny, aminek nem is kell mondanom hihetetlen�l �r�lt a fi�.

-Semmi k�l�n�s. Megvagyok.

-H�t azt l�tom, hercegi ruha, meg minden. Egy�bk�nt mi volt ez az el�bb? Csak nem �ld�ztek?- vette �t a sz�t a f�lszellem.

-Mi? Ja, nem, csak vad�szni j�runk a szolg�immal, �s n�ha leszakadok… napokra.- vigyorgott a szerzetes, vagyis herceg…

-Csak nem unod az �leted? Palot�d �s szolg�id vannak.- Kagome furcs�n n�zett Mirokura.

-Nem, dehogy. M�r eg�szen hozz�szoktam. De, l�tom, nem unatkoztatok, ami�ta elv�ltunk.- vigyorgott m�g sz�lesebben, �s fej�vel a k�t fi�cska fel� intett.

-MI? Na, �lljon meg a menet!- ki�ltott f�lig v�r�sen a hanyou �s Kagom�re n�zett, aki szint�n pipacssz�n�v� v�lt.- Mikre gondolsz?!

-Ez, �gy igaz! Miroku, �k nem a milyeink…- v�laszolt diplomatikusan a l�ny.

-Akkor ki�?- m�g mindig nem hitt nekik. Hayao el�re tipegett �s feln�zett a f�rfira. A kezeit ny�jtogatta fel�, Miroku felemelte a gyereket �s belen�zett a szem�be, �rdekes �rz�s fogta el. A kisfi� v�gigtapogatta az arc�t.

-Szia kisember!- mosolygott r�.

-Cia b�csi.- mosolygott vissza a kicsi.

Kagome �rdekl�dve n�zte a jelenetet, ha tudn� a fi�, ha � elmondhatn� neki… Jobban megn�zve �ket rengeteg k�zt�k a hasonl�s�g. F�leg a Hayao szemei…, teljesen olyan, mint az apj��.

-Nos, kis�reg, visszam�sz any�hoz?- ny�jtotta Kagome fel�.

-Miroku, m�r mondtuk, hogy nem a milyeink. �k…

Sakumoto t�nt fel egy halom t�zif�val a kez�ben, mikor megl�tta h�vatlan vend�g�ket f�ldbe gy�kerezett a l�ba.

-�, Sakumoto.- Kagome elhallgatott.

-Szia.- k�sz�nt�tte a szerzetes, aki m�g mindig Hayaot tartotta a kez�ben.

-�, szia. H�t te meg mit keresel itt?- k�rdezte nem �ppen bar�ts�gosan. ”Vajon megtudta m�r az igazs�got?”

-�pp erre j�rtam…

-�. Sango visszaj�tt m�r?- fordult Kagom�hez.

-M�g nem.

-Ana nincs itt, viz�jt ment.- vette �t a sz�t Mitaray Kagome szokny�j�t fogva. Mirokuba vill�mcsapott, �sszer�ndult (l�tv�nyosan).

-Sz�val, �k…- maga fel� ford�totta Hayaot, �s jobban megn�zte. ”T�nyleg! Hogy nem vettem �szre!”- a tieitek?!

Le�rhatatlanul borzalmas volt ez Mirokunak, b�r m�r majdnem 3 �ve nem l�tta a l�nyt. Igyekezett kiverni a fej�b�l �s �j csal�dj�val foglalkozni, de…

Sakumoto bizonytalanul b�lintott. Ekkor olyat �rzett a szeg�ny szerzetes, mintha ez az el�tte �ll� f�rfi k�st d�f�tt volna sz�v�be, �s alaposan megforgatta volna benne. ”Teh�t, elfelejtett.”

27.fejezet

Sango lassan j�tt vissza a t�borhoz, az erd� sz�ps�g�t csod�lta s�ta k�zben. Hangtalanul k�zeledett a t�rsas�g fel�, amikor r�gi ismer�s hang �t�tte meg a f�l�t. ”Miroku?!”

Egy fa m�g� b�jt, l�tta, amint Hayaot tartja a kez�ben �s Sakumoto fel� fordul mosolyogva.

A gyereket �tadta a m�sik f�rfinek �s gratul�lt. ”Sz�val ennyi. Eddig m�g rem�nykedtem, hogy hi�nyzok neki, de nem. Elfelejtett, t�l van rajtam. Lehet, hogy �n is csak egy voltam a sok k�z�l �s nem kellett volna megsz�ln�m a fi�kat? Nem, az az egy biztos, ha nem is voltam t�bb sz�m�ra fut�kalandn�l, a fiaim akkor is a legnagyobb boldogs�g az �letemben. �s �k csak az eny�mek, neki nem kell �rt�k semmit se tenni, nem is mondom el az igazs�got.”

Sango kil�pett rejtek�b�l, mintha most �rt volna ide. A t�bbiek mind fel� fordultak.

-Sango?- Miroku megb�v�lve n�zte, m�g szebbnek tal�lta, mint r�g.- Hossz� ideje nem l�ttalak.- mosolygott.

A l�ny odas�t�lt f�rje mell� �s megfogta Hayaot.

-Igen, val�ban r�g tal�lkoztunk.- helyeselt ridegen.- Hogy van a csal�dod?- t�rt r� a l�nyegre.

-K�sz�n�m k�rd�sed, remek�l, b�r az ap�som egy h�napja elhunyt, isten nyugosztalja.- mondta t�rgyilagosan.- �pp itt volt az ideje.

A t�bbiek vigyorogtak, Shippou hangosan nevetett.

-Sajn�lattal hallom. �n ugyan nem �t, de � kedvelt engem.- v�laszolt kim�rten, �s feleleven�lt benne az a borzalmas nap.- �s Noriko a fi�val?

-J�l vannak, sajnos a fiamat csak megadott id�pontokban l�thatom, �s m�g mindig el�gg� t�vols�gtart�, de aranyos. Noriko meg tipikusan elk�nyeztetett hercegn�, de j�l megvagyunk.

-Ezt �r�mmel hallom. Nem tudom be mutatt�k-e neked a fiaimat. � itt Hayao, Kagome mellett, pedig Mitaray �ll.

-Nagyon sz�p fi�k. Gratul�lok, b�szk�k lehettek r�juk.

Sakumoto megszor�totta Sango v�ll�t, amit�l Miroku m�g mindig irt�zott.

-K�sz�nj�k.- v�laszolt a n� helyett.

-Miroku, maradsz m�g vel�nk, vagy m�r menned kell vissza?- k�rdezte Kagome.

-Nem akarok zavarni, de ha megengeditek, sz�vesen maradok, m�r �gy is megszokt�k otthon.- tudta, hogy nem k�ne itt lennie, de m�g mindig nem b�rta elviselni ezt a p�ffeszked� h�lyagot Sango k�zel�ben. ”De h�t a f�rje!!! Nem baj akkor is, musz�j, legal�bb egy kis ideig, csakhogy a k�zel�ben legyek, maradnom. M�g ha semmi jogom hozz�.”

Sakumoto �s Sango kiv�tel�vel mindenkin l�tszott az �r�m jele.

”Ne! �gy m�g nehezebb lesz!- �s legsz�vesebben zokogott volna a mi n�nem� szellem�rt�nk.

28.fejezet

M�snap reggel Sango el�k�sz�tette Kirar�t, m�g a gyerekek a t�bbiekkel j�tszottak.

-Jaj, Kirara, tudom, hogy vigy�zol r�juk, de tal�n m�g is veled k�ne mennem, visszak�s�rni �ket.

A macska tekintet�vel k�z�lte, hogy erre semmi sz�ks�g.

-J�, tudom, de akkor is.

-Mi a gond Sango? F�lsz elengedni a fi�kat egyed�l?- n�zett r� meg�rt�en Kagome.

-H�t, igen. Azt hiszem �n is vel�k megyek a faluba.

-Jaj Sango! Felesleges! Nem b�zol Kiraraban?- esett neki Inuyasha.- Sietn�nk kell Naraku ut�n!

-�, Inuyasha, majd megn�zlek, milyen leszel a gyerekeiddel. Szerintem m�g agg�d�bb leszel.- j�solta a l�ny.

A f�lszellem term�szetesen a gyerekek eml�t�s�t�l v�r�sbe ment �t.

-Keh!- de m�st nem mondott (, lopva Kagom�re n�zett).

-�n sz�vesen visszavinn�m �ket.- aj�nlkozott fel a szerzetes.

-Ne, ink�bb majd �n.- v�gta r� Sakumoto.

-Miroku, bocs�ss meg, de m�g csak most j�tt�l, �s nem igaz�n ismernek a fi�k…- ”a saj�t apjukat…”- jobban �r�ln�k, ha Sakumoto k�s�rn� �ket.

-Persze, igazad van, meg�rtem.

Hayao �s Mitaray nem s�rtak, mikor anyjuk elmagyar�zta, hogy egy ideig nem tal�lkoznak, szomorkodtak ugyan, de Sango rosszabbra sz�m�tott.

Sakumoto b�cs�z�skor megcs�kolta a l�nyt, amit�l mindenki zavarba j�tt, csak Miroku tal�lta undor�t�an sz�npadiasnak.

-H�t, elmentek…- n�zett Kagome a kis csapat ut�n.- Induljunk, majd �gyis utol�rnek.

-�gy van, siess�nk.- s�rgette szok�sosan a hanyou.

-Mint a r�gi sz�pid�kben.- mosolyodott el Shippou, erre mindenki egy picit elszomorodott.

Hatalmas rizsf�ldeken mentek kereszt�l, amikor egy csapat medveszellem t�rt r�juk.

-Ezek meg honnan j�ttek el�?- ki�ltotta a kis r�kaszellem.

-L�tsz �kk�szil�nkot Kagome?

-Igen, a legnagyobban �t van, legyetek �vatosak!

-V�gre egy kis m�ka, m�r azt hittem nyugd�jaztak.- ki�ltott Inuyasha �s kezdet�t vette a harc.

Mindegyik szellem Kagome fel� t�madt, mintha az �sszes a l�nyt akarta volna elkapni.

-Ezeknek Kagome kell!- ismerte fel a helyzetet Miroku.- De vajon m�rt?

-Naraku nagy�r parancsolta, hogy vigy�k a kast�ly�ba a mikot.- d�rm�gte a vez�r.

-MI?- ki�ltott�k mind.- Minek? Az �kk�vek�rt?

-Dehogy! Egy�bk�nt sem tartozik r�tok.- �s m�g er�sebben csaptak le. Inuyasha az ellenszelet, a Bakuryuhat k�sz�lt bevetni, mikor az ellens�g hirtelen megfutamodott.

-Ezek m�rt pont most mentek el?!- d�h�ng�tt Inuyasha.

-Szerintem, meg�rezt�k a kard erej�t �s jobbnak l�tt�k a menek�l�st.- �llap�totta meg Miroku.

-Nyugodj meg Inuyasha, m�g visszaj�nnek!- l�tta el�re a szellem�rt�.- Meg akarj�k szerezni Kagom�t.

-K�sz, Sango, ez biztat�.- mondta reszketve a l�ny.

-�, bocs, nem �gy gondoltam.

-Nem kell f�lned, Kagome. Megv�delek.- a hanyou �t�lelte az eml�tettet, hogy megnyugtassa. Mindenkinek elkerekedett a szeme, a p�r, pedig rettent� zavarban volt, de nem hagyt�k abba az �lelkez�st.

A csata ut�n egy r�ten pihentek le er�t gy�jteni.