Nyolcadik fejezet – K�vetkezm�ny

 „N�zz�k, ki �ll id�n a szerencsehoz� fagy�ngy alatt!" mosolygott Gail a k�z�ns�g soraiban �ll� unok�j�ra �s az Elbûv�lõ, vagy nem elbûv�lõ, vagy ak�rmilyen herceg�re. A meglepet�s mag�t�l �rtetõdõ volt, a gyûl�let �s zavar k�nyelmetlen aur�j�t teremtve k�r�l�tt�k.
 A meglepõd�tt p�r feje f�l� tekintett �s val�ban õk �lltak az arany fagy�ngy alatt.
 „Serena Larynce �s Darien Dredsdale, van valami mondani val�tok sz�munkra?” sug�rzott Gail.  Micsoda szerencse! Ki gondolta volna, hogy a Kar�csony szelleme is �gy gondolja, hogy Darien Dredsdale-nek Serena Larynce-re, Serena Larynce-nek pedig Darien Dredsdale-re van sz�ks�ge?
 „�s most a cs�k.”
 Kor�bban Serena mindig nevetett ezen a hagyom�nyon, mert a p�rok, akik az arany fagy�ngy alatt �lltak, �ltal�ban j�võ kar�csonyra ELJEGYEZT�K egym�st. P�ratlan volt, ugyanakkor ijesztõ. Id�n teljesen elfelejtette megkeresni a plafonon elrejtett fagy�ngy�t, amit eddig �vrõl �vre megtal�lt. Elfelejtette, �s k�ts�gtelen�l balszerencse volt, hogy pont õ �s Darien �lltak az �tkozott dolog alatt.
 De ekkora k�z�ns�ggel maga k�r�l nem vitatkozhatott. A kar�csonyi hagyom�nyokat nem lehet megszegni. Fõleg a Larynce hagyom�nyokat. Ahogy Darien szem�be n�zett, �gy tûnt, hogy õ is ezen az �ll�sponton van. A fi� elõrehajolt, sz�jon cs�kolta õt, a l�ny pedig finoman visszacs�kolta. Amint az ajkaik meg�rintett�k egym�st, hûv�sen visszah�z�dtak, majd egy�tt elhagyt�k a termet, fenntartva a l�tszatot, de titkon meg voltak zavarodva.

 Serena a h�l�szob�j�ba l�pett. Hogy mer�szel a Kar�csony szelleme, vagy mi a csoda, egy olyan embert kiv�lasztani sz�m�ra, akit egyenesen gyûl�l? Nyilv�nval� volt, hogy nem szeretik egym�st. Seren�nak esze �g�ban nem volt f�rjhez menni, de ha sz�nd�k�ban �llt volna is, nehezen ment volna �ppen Darienhez. Igaz, T�NYLEG helyes volt, �s j�l el lehetett vitatkozni vele, de mi m�st csin�lhatn�nak egy�tt?
 Ami igaz�n mellbe v�gta õt, az az, hogy egy�tt t�lt�tt�k a d�lut�nt. Ez c�folt r�, hogy m�gis tudnak mit csin�lni, r�ad�sul legnagyobb f�jdalm�ra azt bizony�totta, hogy CSOD�LATOS perceket tudnak egy�tt t�lteni.
 �melygõ gyomorral kib�jt ruh�j�b�l �s zuhanyozni ment, hogy lemossa az �sszes zavarodott �rz�st, amely benne kavargott. �N �S DARIEN DREDSDALE?!?!  HA!!!!

 „Ez a sors keze, �n mondom neked!” mondta Lita a f�rj�nek.  „ILLENEK egym�shoz, �s a sors �gy rendelte, hogy elõsz�r elfogulatlanul tal�lkozzanak �s �rezz�k az egym�s ir�nti vonzalmat, ma este pedig �gy rendelte, hogy a b�l elõtt �sszetal�lkozzanak �s k�nyszer�ttette õket, hogy ennyi ideig egy�tt maradjanak! �s a sors kez�nek k�sz�nhetõ az arany fagy�ngy is a fej�k f�l�tt!”

 „De ki tudja, hogy a fagy�ngy mûk�dik-e!”

 „Mûk�d�tt Mina �s Andrew, valamint tavaly elõtt Betty �s Lincoln eset�ben is, r�ad�sul azt hiszem, egyszer Serena sz�lei is �lltak a fagy�ngy alatt.  A fagy�ngy nem hazudik, Ken!”
 „H�t, sors ide, vagy oda, j�l kieg�sz�tik egym�st, �s b�rki l�thatja, hogy hab�r ut�lj�k egym�st, ugyanakkor nagyra is tartj�k a m�sikat. Ki tudja?”

 Az �larc gy�ny�rû volt, tele flitterekkel, gy�m�ntokkal �s gy�ngy�kkel. Hatty� tollak szeg�lyezt�k, pazar volt.
 Darien kezeiben forgatta a maszkot. Nem volt szok�s visszaadni a m�sik �larc�t.  �gy h�t megtartotta a l�ny�t.  T�lzottan megmunk�lt �s sz�p volt ahhoz, hogy csak �gy eldobja, �s k�ts�gtelen�l dr�ga is. Olyan finom volt �s kifinomult. Ak�rcsak a tulajdonosa.
 Sz�val Rena egyenlõ volt Seren�val, a volt eln�kcsemet�vel, a J�gkir�lynõvel, ahogy mindig nevezte.  A ma esti viselked�se alapj�n el is hitte volna r�la, de a boldogs�g, �rtatlans�g �s kedvess�g miatt, amit term�szetes val�j�ban ma d�lut�n mutatott, Darien hajlott az ellenkezõj�re.
 Serena Larynce rejt�ly volt. Erre ez volt az egyetlen magyar�zat.

Kilencedik fejezet - Utaz�s egy m�sik dimenzi�ba

 
 M�snap reggel Serena elhagyta szob�j�t, bõr�ndj�vel �s egy�b dolgaival a kez�ben. Reggel hat �ra volt, �gy d�nt�tt, most azonnal elindul lak�st keresni mag�nak Washington DC-ben. Kor�bban elmegy. Egy h�ttel kor�bban, de nem sz�m�t. NEM fog itt maradni �s hallgatni az ugrat�sokat vele �s Dariennel kapcsolatban.
 Mindent �sszepakolt, �gy tervezte, hogy Washingtonba megy �s keres mag�nak egy lak�st, amiben �lhet, am�g ell�tja Igazs�g�gy miniszteri feladat�t Washingtonban.
 M�r m�lt �jjel meg�rta felmond� level�t az �gyv�di iroda sz�m�ra, mivel nem tudott aludni. A Harward jogi kar�nak vezetõ poz�ci�j�t viszont �gy tervezte, megtartja. Ahogy az utols� t�sk�j�t is kipakolta �s az �t perce h�vott taxija fel� vehette az ir�nyt, megl�tta, hogy m�snak is ugyanez az �tlete t�madt.
 „Reggelt,” mormolta Dariennek.
 „Elm�sz?”

 „Aha.”

 „Nem �gy volt, hogy eg�sz h�ten itt maradsz ezen az iz�n?”
 „�gy l�tom, te sem maradsz!” v�gott vissza Serena csendesen, nem akarv�n fel�breszteni a t�bbieket.  A f�rfi egyik kez�ben utaz�t�sk�j�t tartotta, v�ll�n egy laptop v�llp�ntja nyugodott. A padl�n a l�b�n�l egy aktat�ska hevert.
 „De �n nem vagyok csal�dtag,” suttogta csendesen.
 Igaza volt, de Serena ezt sosem ismerte volna be.
 „Nos, van n�h�ny elint�zni val�m.”
 „Ak�rcsak nekem, �s el akarom �rni a taximat, sz�val ha megbocs�tasz.”
 Darien elõre ment, �s Serena, miut�n felpakolta bõr�ndj�t, aktat�sk�j�t, laptopj�t �s k�zi t�sk�j�t, k�vette õt.

 Odakinn k�t taxi v�rakozott, Serena odal�pett az egyikhez �s �gy sz�lt, „J� reggelt, a vas�t�llom�sra legyen sz�ves.”
 „Igenis.”
 Serena �szrevette, hogy amint elhagyt�k az "U" alak� kocsifelhajt�t, Darien taxija is elindult.
 Serena h�tradõlt �l�s�ben. Elhat�rozta, hogy nem gondol a m�sik kocsiban �lõ furcsa f�rfira, lehunyta szemeit �s �lomba mer�lt.
 Gondolatban elhat�rozta, hogy �j�v napj�n ism�t haza j�n, hogy �r�met szerezzen �desanyj�nak. De ha azt gondolja, hogy itt maradok csak az�rt, hogy a t�bbi Larynce nõ �gy b�muljon r�m, mint egy elk�nyeztetett k�ly�kre �s hallgassam a piszk�l�s�sukat, akkor nagyon t�ved!

 „Itt vagyunk, h�lgyem.”
 Serena azonnal fel�bredt, �s mag�hoz vette dolgait.  Mikor a taxi a vas�t�llom�sra �rt, kisz�llt, kifizette a sofõrt �s a peronra ment, hogy jegyet vegyen. Legnagyobb meglepet�s�re Darien Dredsdale �llt be m�g� a sorba.  �gyet sem vetett r�.
 De az�rt vetett mag�ra egy pillant�st a jegyp�nzt�r ablak�nak visszat�kr�zõd�s�ben. Sz�p volt.  F�radt, de sz�p.  A haja copfba volt fogva, amely ink�bb csak egy csokor g�nd�r arany hajv�ghez hasonl�tott, a tark�j�n �sszek�tve.   Zavartalan, b�k�s szemei �lmosak voltak. A f�rfi t�k�rk�pe l�tszott a h�ta m�g�tt. Kiss� magas volt, s�t�t k�k szemei telve kipihents�ggel. J�l festett erdõz�ld kab�tj�ban, nyak�ban egy fekete s�l volt.  �gy n�gy inch-el volt magasabb, mint az �t l�b t�z magas Serena.
 �gy tal�lta,  sz�p p�rnak TÛNNEK.  Semmi t�bb.
 Ahogy az elõtte �ll� �reg ember elment a 7:15-�s New Yorki szerelv�nyre sz�l� jegy�vel, Serena elõre l�pett.  „A 7:10-es Washington DC-be indul� j�ratra legyen sz�ves egy jegyet.”

 A f�rfi ideges volt, hogy Serena mell� kell �lnie. A l�ny nem vette sz�m�t�sba, hogy a mellette l�võ volt az egyetlen szabad hely.
 L�v�n 7:10, Kar�csony ut�n, a vonat zs�fol�sig telve volt.  Ez embertelen!
 V�g�l Serena az ablak melletti �l�shez jutott.  N�zte az odakinn rohan� term�szetet.  Figyelte, hogyan t�r �t a Nap a felhõk�n, hogy megvil�g�tsa a havat, olyan intenzit�ssal, amely f�nyesebb volt, mint maga a Nap. Serena a t�sk�j�ba ny�lt �s egy napszem�veget vett elõ.  Ezut�n arc�t a hideg ablakhoz t�masztotta �s elaludt.
 Darien meglepõdve �lt fel, mikor a vonat hirtelen jobbra kanyarodott �s Serena feje a v�ll�n landolt.
 Arany haj�ra pillantott, a Nap visszaverõd�tt a hajsz�lakr�l, b�jos napgyûrût alkotva. Olyan sz�p �s �rtatlan volt �gy.  Nem olyan volt, mint egy J�gkir�lynõ.  Term�szetesen mikor fel�bred, ism�t k�szen lesz r�, hogy harcoljon vele, kipihenten, telve mindazzal az energi�val, amit benne l�tott.
 A francba.
 „Uram, a jegyeket legyen sz�ves!” sz�lt a kalauz.
 Darien odaadta neki a jegy�t.
 „�s a feles�g��?”
 „A fe-"
 „A t�sk�mban,” mondta Serena csendesen.
 Darien kereste a t�sk�ban, de semmit sem tal�lt.  �tny�lt a m�sik oldal�ra, engedve, hogy a l�ny a karjaiba hulljon, ahogy megn�zte a m�sik oldalon l�võ t�sk�j�t �s megtal�lta benne a jegyet.
 Kiss� elpirult, engedve az �rz�snek, hogy a J�gkir�lynõ MENNYIRE  b�rsonyos �s meleg.
 A jegyszedõ elmosolyodott.  MILYEN sz�p p�r!  Lehet, hogy friss h�zasok!
 Darien odaadta a jegyet a jegyszedõnek, aki mindkettõt kilyukasztotta.  „Rem�lem �n �s a feles�ge j�l fogj�k �rezni magukat Washington DC-ben.”

 Darien len�zett a l�nyra, azon tûnõdve, vajon mit fog mondani.  Nem ugrott fel �s kezdett el tiltakozni az ellen, hogy a kalauz h�zasoknak gondolta õket, �s meg sem moccant, amikor a karjaiba zuhant, mikor a jegyet kereste a t�sk�j�ban.
 Olyan volt, mintha…mintha…egyszerûen oda tartozna, �s az �lel�s annyira �des volt, m�mor�t�nak �rezte, eg�sz test�t melegs�g �rasztotta el.  Szerette õt a karjaiban tartani.  A kezei bizseregtek, sz�v�t megmagyar�zhatatlan �rz�s fogta el. Az arc�t melegs�g �rasztotta el, k�sztet�st �rzett r�, hogy homlokon cs�kolja a l�nyt, de azt�n m�gis az elk�pzel�s ellen d�nt�tt, ahogy esz�be jutott, hogy ez Serena Larynce, nem pedig a feles�ge.
 Meg k�l�nben is, mi volt a l�nnyal?
 Karjaiba zuhant, arccal f�lfel� feje az �l�ben pihent. Mielõtt r�eszm�lt volna, mit csin�l, kiny�jtotta kez�t �s ujjai j�tszani kezdtek szõke hajtincseivel, arca vonal�t simogatta.
 „De �desem, azt hittem a Kar�csonyi �sszej�vetelre megy�nk a Kast�lyba. A Kast�ly Massachusetts-ben van, egy �r�nyira Bostont�l. Nem pedig Washington DC k�rny�k�n. Tudod, mit sz�l az anyuk�m, ha nem jelenek meg ezeken a dolgokon. De ha te Washingtonba szeretn�l menni, nekem az is j�. Akkor legal�bb egy kis idõt egy�tt t�lthet�nk, t�vol a munk�t�l, Darien. V�rj. Washingtonban dolgozunk. Hol vagyunk?” k�rdezte Serena lust�n, ahogy megfogta a f�rfi kezeit, az ajk�hoz emelte, megcs�kolta, majd a mell�hez rakta, k�zvetlen�l a sz�v�hez, ahol a f�rfi �rezhette, ahogy az b�k�sen dobog.
 �lmodott.  H�zelg�snek kellett volna vennie, hogy Serena azt �lmodta, hogy h�zasok? �s az az �rz�s ami a hatalm�ba ker�tette akkor.  Kellemes volt.  A kezeiben �raml� melegs�g, �s az eg�sz boldogs�g, amit a l�ny �rasztott �s k�r�lvette õt.
 „Azt hiszem, nem nagyon sz�m�t.  Am�g veled vagyok.  Szeretlek,” mosolyodott el �lm�ban Serena, a mellkasa fel� fordult, �s �tkarolta a derek�t.
 Darien meglepõd�tt.
 Ez volt Serena.  Az ember nem tapogat csak �gy dolgokat, mikor alszik.  Mi volt ez az eg�sz? A l�ny lassan felnyitotta szemeit �s az �l�ben tal�lta mag�t...�gy tûnt, valami nagy fordulat �llhatott be �lm�ban.
 F�jdalmasan megcs�pte az alkarj�t.
 „Ouch…ezt mi�rt csin�ltad?”
 Fel�lt. Arca hirtelen elsz�nezõd�tt, mikor r�d�bbent, hogy a karjaiban volt, ak�rcsak �lm�ban. Ami m�g rosszabb volt, hogy ugyan azt �rezte, amit �lm�ban �rzett: biztons�got, szeretetet �s melegs�get. Olyan valakivel lenni, akinek minden �rint�s�be beleremeg a sz�ve, valakivel, akivel minden l�legzet�t meg akarja osztani. Olyan valakivel lenni, akit szeret.
 Hirtelen zavartan h�trahõk�lt �s Darienre n�zett.
 „Mi a fene folyik itt?”
 „�ppen ezt akartam k�rdezni tõled.” hebegte Darien hûv�sen.
Hogyan tudott ilyen gyorsan megint a J�gkir�lynõ hangj�ra v�ltani, mikor az elõbb m�g olyan kellemes volt �s kedves? Gyorsan �sszeszedte mag�t.  „Nem �n zuhantam a saj�t �lembe �s cs�koltam meg saj�t magam!”
 „�n NEM zuhantam az �ledbe �s nem cs�koltalak meg t�ged!”
 Igaz, de ki tudja? „Mi van, ha m�gis?”
 „Mi van, ha m�gis?  Nem sz�m�t.  Azt �lmodtam, hogy valaki m�ssal vagyok."
 Valaki m�ssal, akit Dariennek h�vnak.  Persze. Elm�lkedett mag�ban Darien. Nevetni akart, de �gy d�nt�tt, annyiban hagyja a dolgot.
 „Olyan sz�p �lom volt, am�g a karjaidba nem vett�l �s nem hagytad, hogy megcs�koljalak!”
 �s �n m�g azt hittem, hogy szeret engem.  Darien nevet�sben t�rt ki.
 A nevet�se �l�nk volt �s m�ly.  Serena szerette, m�g HA Darient nem is. Bel�l teljesen elolvasztotta õt. De esze �g�ban nem volt hagyni, hogy kinevesse õt. „TE meg min nevetsz?”
 „Semmin.”  Darien �gy d�nt�tt, NEM mondhatja el neki, mit mondott �lm�ban. K�l�nben is, lehet, hogy az elind�tana valamit a l�nyban, �s h�t ki szeretn�, hogy Serena Larynce j�rjon a nyom�ban, abban a tudatban, hogy szereti õt?
 Nem mintha õ t�lzottan b�nta volna.
 Darien megd�rzs�lte a hal�nt�k�t.  MI T�RT�NT VELE?

 Darien boldogan sz�llt le a vonatr�l. Mi volt ez?  Utaz�s egy m�sik dimenzi�ban?  De most m�r �jra a r�ginek �rezte mag�t, �sszerûs�tenie kellett a dolgokat. Mindketten �lmosak voltak �s nem voltak tudat�ban, mi t�rt�nik. Az agya kikapcsolt �s ez�rt gondolta azokat a furcsa dolgokat.
 Serena is k�vette õt, visszat�rve r�gi parancsol� modor�hoz. Minden l�p�se fagyos volt, magasan tartotta fej�t.  Csak felejtsd el az eg�sz utaz�st.  M�g csak azt sem tudod mi t�rt�nt, sz�val meg sem t�rt�nt.
 Az�rt kellemes �lom volt, mosolygott mag�ban. Nem tudta, ki volt a f�rje, de eszm�letlen�l kedves volt.
 V�rjunk csak. Darien volt.
 Majdnem fejbe v�gta mag�t, de �gy d�nt�tt, ink�bb majd k�sõbb.  Ez nem �lom volt.  R�m�lom, �s az utaz�s m�g csak a kezdet.

Tizedik fejezet - Egy kis t�vols�g

 Serena elgondolkodott a lak�son, amit az �gyn�k mutatott neki. Nem, nem olyan volt, mint a New Yorki, de azt ott kellett hagynia.
 Igaz�b�l nem volt olyan rossz. Nagyszerû kil�t�s ny�lott a nemzet fõv�ros�ra �s m�r csak a gondolatt�l is el�llt a l�legzete, mikor elk�pzelte a tetõt�rbõl ny�l� �jszakai l�tv�nyt.
 A lak�s nagyobb volt, mint a New Yorki, sokkal nagyobb.
 M�g emelete is volt, itt volt a szob�ja. Erk�lye is volt, fantasztikus kil�t�ssal Washingtonra. A h�l�szoba t�gas volt, egy �ri�si f�rdõszoba �s egy �lt�zõszekr�ny ny�lott belõle.
 A f�ldszint is fantasztikus volt. Itt volt a nappali, az eb�dlõ �s a konyha, valamint egy sz�p nagy dolgoz�szoba a hall v�g�ben, tov�bb� egy f�rdõszoba a hall t�ls� oldal�n. A nappali �s a dolgoz�szoba egyar�nt Washington DC-re n�zett. A nappali t�gas volt, az egyik fal�n v�gig ablakokkal, amelyek k�t l�bnyira voltak a padl�t�l �s a plafont�l is.
 A konyha egyszerû volt. Az ev�sre alkalmas helyet is megtal�lta, csak egy sz�k hi�nyzott. A tûzhely k�nnyen kezelhetõnek l�tszott, a hûtõ helye pont j� volt. Sok-sok �vegajt�s szekr�ny �s sok hely a b�gr�knek.
 Tetszett neki ez a hely. Nagyon is.
 H�rom napig j�rta a k�l�nb�zõ lak�sokat, mire ezt megtal�lta. December 29-e volt, Serena v�gre fell�legezhetett. A keres�snek v�ge. Az �ra k�ts�gtelen�l magas lesz, de ez most nem igaz�n �rdekelte. Akarta ezt a helyet.
 „Mit mondott, mennyibe ker�l?”
 „Ezer�tsz�z egy h�napra.”
 „KOMOLYAN?” k�rdezte Serena.  A New Yorki lak�sa j� k�tezerbe ker�lt egy h�napra, most meg itt van egy lak�s, ami nagyobb �s olcs�bb is �tsz�zzal havonta. Fekv�s, fekv�s, fekv�s, mosolygott mag�ban.
 „Kiveszem.  Janu�r 4-�n k�lt�z�k.”
 „Rendben.  J�het a pap�rmunka.”

 Darien csal�dottan a telefonba s�hajtott.  „Nagyon el vagyok foglalva a Feh�r H�zba val� k�sz�lõd�ssel. Nincsen idõm h�lye b�lokra.”
 „Darien!  Ez egy csal�di �nnep.  Gyere el, mert ha nem, j�l elnadr�gollak, mikor legk�zelebb a szemem el� ker�lsz!”
 Darien a napt�rra pillantott. December 30. Tal�n holnap d�lben el tud indulni. Oda�rne �gy 6:00 k�r�l, m�g lenne egy �r�ja a b�lig. J� lesz.  „Rendben van.  Ott leszek.”
 „J�.” Click.<
 Darien h�tradõlt sz�k�ben.  Belef�radt a sok szervez�sbe.
 Laptopja k�pernyõj�n a Harvard-i felmond�levele k�sz�nt vissza r�.
 Legal�bb Serena nem lesz ott. gondolta, csal�dotts�ghoz hasonl�an.

 December 30-�n Serena New York-ba rohant, miut�n v�gig futtatta tekintet�t washingtoni sz�llodaszob�j�n �s �sszeszedte holmijait.
 A lak�s�ba ment, hely�re rakta a dolgait. Ezut�n a f�ldszintre sietett �s felh�vta az ingatlan k�zvet�tõ irod�t. Al��rta a pap�rokat, majd visszament a lak�s�ba. K�lt�ztetõket h�vott �s rendezte a sz�mos apr� dolgot, amit majdnem elfelejtett. A sz�ll�t�kocsi janu�r 3-�n j�n, addigra rem�lhetõleg elk�sz�l. A Kast�lyban l�võ b�lra is k�sz�lnie kellett, miut�n a nagyon ideges Ilene Larynce megdorg�lta l�ny�t. Mindenek elõtt haza akart menni �s elpakolni a dolgait. Egy d�lut�nja �s egy eg�sz napja r�ment.
 Legal�bb a lak�sa tiszta volt.
 Serena az �lt�zõszekr�nybe l�pett, megragadott egy ruh�szacsk�t, rem�lte, hogy az van a zacsk�ban, amit az okt�beri g�l�n viselt. Ha nem az, akkor rem�lhetõleg az a ruha, amit az augusztusi esk�võn viselt, vagy ami szeptember 7-�n, vagy esetleg 14-�n volt rajta.
 Azut�n kirohant a lak�s�b�l.  Szilveszter volt, d�l. Nem gondolta, hogy ilyen sok�ig h�z�dnak a dolgai. Meg akart �llni az �gyv�di irod�n�l, hogy felv�zolja a legutols� �gy�t az �gyv�dnek, aki �tveszi. De elhat�rozta, hogy idõben �rkezik a Lawrence Birtokra �s kir�lynõi megjelen�st produk�l a szilveszteri b�lon. �gy d�nt�tt, mosolyogni fog �s tagadja a kar�csonyi kudarcot.  Na meg elker�li Melvint. De legal�bb Darien nem lesz ott.
 Kirontott, �gy hat�rozott, elmegy a  12:30-as bostoni j�rattal.