Huszonkettedik fejezet - Egy �jabb...er...komplik�ci�

 „...�s ez�rt kell a b�r�nak...” szak�totta f�lbe mondanival�j�t, ahogy a terem ablak�ra n�zett.
 Egy p�ratlan �rz�s...mikor sz�ks�g van az emberre.
 „Um...Azt hiszem ma h�sz perccel elõbb elengedem az oszt�lyt, ha nem b�nj�tok,” sz�lt, ahogy megn�zte az �r�j�t. „K�l�nben is mind f�radtnak tûnt�k. Sok anyagot vett�nk ma. J�võ h�tre azt akarom, hogy olvass�tok el a k�vetkezõ k�t fejezetet, �s majd besz�l�nk r�la. Elmehettek.”
 A tanul�k mind megk�nnyebb�lten fell�legeztek, ahogy fel�lltak �s �sszepakolt�k a holmijaikat. A l�ny v�laszolt az utols� k�rd�sekre, �s Darienhez ment, aki imm�r bej�tt.
 Ott �llt, az utaz�st�l borzos hajjal, �s �nmaga �rny�kak�nt, de mindazon�ltal ott volt. A f�rfi azonnal a karjaiba z�rta õt �s behat�an megcs�kolta, elõsz�r �hesen, majd finoman. A l�ny a f�rfi k�r� fonta karjait, az �lel�s�be z�rva õt, kimutatva, hogy õszint�n hi�nyzott neki.
 A f�rfi szerette az �rz�st. Nagyon is.
 Ahogy a l�ny is. P�r �nt�tte el arc�t, ahogy �szrevette, mit is tett...de megbocs�that� volt, nem? Mi m�st tenne egy menyasszony, mikor k�t h�t �ta elõsz�r l�tja a võleg�ny�t? Lesz�m�tva a t�nyt, hogy nem fognak igaz�b�l �sszeh�zasodni.
 „Darien, mit csin�lsz te itt?” suttogta meleg mellkas�nak, ahogy tartotta õt, szorosan a karjaiba fonva õt. �rezte a f�rfi melegs�g�t a t�bb r�tegnyi ruh�n kereszt�l, amit viselt.
 Sokba ker�lt neki, m�g id�ig jutott. Egy oper�ci�r�l j�tt ki, mely sor�n a p�ciens m�gis meghalt, �s ez jobban f�jt, mint b�rmi. Megt�rt�nt, �s a siker es�lye szinte a null�val volt egyenlõ. Az �res folyos�n �llva, nõv�reket �s seb�sz asszisztenseket hallgatva, amint azt mondj�k neki, hogy nem az õ hib�ja volt, bel� nyilallt. Nem volt r�juk sz�ks�ge. Egyed�l Seren�ra volt sz�ks�ge, mert õ tudta, hogyan nyugtassa meg õt. Serena mindent tudott. Sz�ks�ge volt r�. Szerette õt.
 „L�tnom kellett t�ged, azt hiszem,” sz�lt nyugodtan. A l�ny h�tr�lni kezdett az �lel�s�bõl, �vatosan r�n�zve. A f�rfi nem akarta elijeszteni õt. Nem akarta, hogy ilyen legyen. Azt akarta, hogy nyugodt legyen, ha vele van.
 „Gyere, menj�nk vissza hozz�m...” sz�lt a l�ny, ahogy megragadta kab�tj�t �s esernyõj�t.
 Cs�ndben s�t�ltak az esõben, de a f�rfi m�rhetetlen megnyugv�st tal�lt abban, hogy fogta a kez�t...m�rhetetlen melegs�get. Meg�rkeztek, Serena a f�rfi fel� fordult �s habozva finoman elmosolyodott.
 Serena az ajk�ba harapott.  „Mi�rt nem j�ssz be �s �lsz le?” n�zett fel r�.
 A l�ny egy l�tom�s volt. Az esõcseppek tiszta gy�ngy�kk�nt j�tszadoztak a tincsei k�z�tt, a szemei pedig enyhe boldogs�gt�l �s gyeng�ds�gtõl f�nylettek. Az arca, melyet enyh�n bor�tott a f�nylõ esõ, finoman felcsillant.
 „Igen szeretn�m,” mondta, �s bement ut�na.
 A l�ny bement �s egy flanel takar�t ragadott, majd a f�rfi v�lla k�r� ter�tette azt. „Csupa v�z vagy. Biztosan nagyon f�zol!” mondta kedvesen.
 „Nos, t�bb� nem,” sz�lt a f�rfi, ahogy elkapta a l�ny karj�t, �s ism�t a karjaiba forgatta õt, melegen mag�hoz szor�tva.
 A l�ny n�h�ny pillanatnyi melegs�g ut�n elh�tr�lt �s megk�sz�r�lte a tork�t. „Mi a baj, Darien?”
 „Volt egy oper�ci�...�s a p�ciens nem �lte t�l. Nem is hitt�k, hogy t�l fogja, de..."
 „Darien, tudod, hogy az ilyesmi nem a te hib�d...” mondta, ahogy k�nnyed�n megcir�gatta az arc�t, l�gyan a szemeibe n�zve. „Nem j�tszhatsz Istent, �s b�rmennyire szeretn�l mindenkit megmenteni, van n�h�ny...” nem fejezte be. „El�gszer lefolytattuk m�r ezt a p�rbesz�det ahhoz, hogy tudd, mit fogok mondani, �gyhogy csak �l�nk itt egy darabig, mialatt te �sszeszeded a gondolataidat, rendben?” mondta a l�ny, ahogy le�lt mell�, fej�t a v�ll�ra hajtva.
 A f�rfi a v�ll�n nyugv� arany fejre n�zett �s melegs�get, t�rõd�st �rzett. Soha senki nem volt k�pes f�lretolni a munk�t egyszerûen azzal, hogy mell� �lt, �s az �let dolgair�l besz�lt neki, �s soha senki sem tudta, mikor besz�ljen hozz�, �s mikor hagyja õt mag�ra. Levegõt vett. �gy volt j�l. Tudnia kellett.
 „N�zd, tudom, hogy bonyolultak a dolgok, �s annyi mindenen est�nk m�r �t, hogy az szinte r�misztõ. Elsõsorban egy romantikus p�r szerep�n. A dolgok annyira m�sok most. Nem sz�m�tottam erre, de egy valamit megmondhatok. Serena, jobban ismersz engem, mint b�rki m�s, �s most m�r l�tom, hogy mi�rt tûnt�l mindig...m�snak sz�momra.”
 „Mire gondolsz? J�t�kokat j�tszunk, ha erre �rted azt, hogy m�s...”
 „N�zd, Serena, ez m�r nem j�t�k. H�t nem l�tod? Ez komoly. Mikor belement�nk az eljegyz�sbe, tal�n j�t�k volt. De megv�ltoztak a dolgok. Te is megv�ltozt�l, �n is megv�ltoztam. M�s, mert egy�tt ment�nk kereszt�l dolgokon. �n ismerlek t�ged, �s te ismersz engem, jobban mint b�rki m�s ismert eg�sz �letemben. A nap minden egyes �r�j�ban r�d gondolok, �s ha nem, akkor bep�tolom, mikor �rzem, hogy �rted s�r a sz�vem. Egyed�l te vagy a legfontosabb szem�ly az �letemben. B�rmit teszel, �rzem. B�rmikor mosolyogsz, �rzem. Mikor Washingtonban �llok, �ress�get �rezve a sz�vemben, boldog vagyok, hogy tudom, ism�t felt�ltõdik, mikor l�tlak t�ged. Mikor rideg vagyok, vagy lehangolt, tudom, hogy amikor l�tlak, a mosolyod melegs�ge szerte fog oszlatni minden szomor�s�got, vagy csal�dotts�got. Mikor veled vagyok, k�pes vagyok elhinni, hogy mûk�dnek az olyan h�lye babon�k, mint az arany fagy�ngy, m�g akkor is, HA nem tudom, mi�rt. Mikor veled vagyok, szinte elhiszem, hogy a vil�gon minden aranyb�l �s gy�ngybõl van, csup�n az�rt, mert te szereted. Mikor veled vagyok, majdnem elhiszem, hogy az �let t�k�letes. N�zz szembe vele Serena, �n...agg�dom miattad. Azt hiszem, hogy...”
 „Nem mondj olyat, amit k�sõbb megb�nhatsz, Dredsdale.” v�gott k�zbe Serena. Fel�llt sz�k�bõl, �rezve ahogy remegnek l�bai. Nem, ez nem t�rt�nhet meg vele most. T�l korai volt, �s t�l gyors, �s nem kellett volna megt�rt�nnie. Õ Larynce volt, a f�rfi pedig Dredsdale, �s nem l�tezett olyan, ami valaha is k�z�s vil�g, k�z�s n�v al� hozhatta volna õket. NEM �rdekelt�k a sz�n�szked�sei. „Ezt csak az�rt mondod, mert alv�shi�nyod van, bemehetsz a vend�gszob�mba �s lepihenhetsz. Tudom, hogy sok mindennel kellett szemben�zned az ut�bbi p�r napban, �s ez�rt gondolod, hogy ami k�zt�nk van, az valami k�l�nleges, ami�rt azt hiszed, hogy mi...de Dredsdale, te hazudsz magadnak. Csak pihen�sre van sz�ks�ged.”
 „Nem l�tod, hogy szeretlek?  SZ�KS�GEM VAN R�D!!!!!”
 Serena riadtan feln�zett. Egy perc cs�nd telt el k�z�tt�k, �s Serena nem tudta levenni szem�t a f�rfi arc�r�l. V�g�l �vatosan kiny�g�tt n�h�ny sz�t. „Pihen�s...pihen�sre van sz�ks�ged. Azt hiszem, nekem ki kell szellõztetnem a fejem,” mondta, ahogy fel�llt �s megragadta esernyõj�t.

 Huszonharmadik fejezet – Felfedez�s

 Minden �jjel s�rt, mielõtt elaludt. Mi van velem?
 F�jdalom volt. A f�rfi soha t�bb� nem h�vta õt, �s amikor õ h�vta fel, sosem vette fel a telefont. A l�ny besz�lni akart vele, de a f�rfi nem. Az elm�lt k�t h�nap kavar volt. K�l�nf�le t�rsadalmi dolgokra ment n�lk�le �s kifog�sokat tal�lt ki azon emberek sz�m�ra, akik nyugtalankodtak.
 Saj�t maga sz�m�ra is kifog�sokkal �llt elõ.
 V�g�l egyszerûen bele betegedett mindenkibe �s mindenbe, �s �gy d�nt�tt, hogy visszavonul �s elrejtõzik. Egy hete abba hagyta a bar�tai h�vogat�s�t �s a vel�k val� besz�lget�st, mert elege lett a sajn�latb�l �s nyugtatgat�sb�l. NEM NYUGTATHATJ�K MEG EGY OLYAN KAPCSOLAT MIATT, AMI SOSEM L�TEZETT!!!!
 �gy most egyed�l volt, mivel jelenleg ez volt az egyetlen m�d sz�m�ra a folytat�sra. Nem akart foglalkozni a probl�m�ival, �s nem akart R� gondolni. A bar�tai csak az �rz�seirõl akarn�nak besz�lni, melyeket m�g mag�nak is meg kellett �rtenie.
 Hi�nyzott neki a f�rfi...a t�rsas�ga. Õ jelentett...mindent. Meg tudta nyugtatni õt, olyan �rz�ssel t�lt�tte el, hogy �gy �rezte, �szik a boldogs�gban, furcs�n õr�ltt�, ugyanakkor el�gedett� tudta tenni õt, �s valahogy �gy tudta megcs�kolni, ahogy m�g azelõtt sosem �rzett, mindegy h�nyszor cs�kolt�k meg egym�st. R� tudta b�rni a l�nyt, hogy szeresse õt. Ami k�zt�k volt, az k�l�nleges volt, �s a f�rfi t�nkretette mindezt azzal, hogy megmondta neki, hogy sz�ks�ge van r�.
 Ez volt az, amit hallania kellett.
 De nem ez volt, amit hallani akart.
 Igaz, hogy szerette a f�rfit, �s az is, hogy sz�ks�ge volt arra, hogy hallja, hogy a f�rfi is szerette õt, de nem akart szerelmes lenni, soha �let�ben. �gy szerette az �let�t, ahogy volt. De Uram, sz�ks�ge volt r�, b�rmennyire is azt mes�lt be mag�nak, hogy nem. Ennek minden perce szenved�s volt, elpuszt�tva sz�v�t, csup�n f�jdalmat, keserûs�get �s k�nnyeket hagyva.
 Olyan komplik�lt most az �let. T�k�letes volt, mielõtt bel�pett a k�pbe.  K�sz volt meg�lni a nagymam�j�t a k�vetkezõ alkalommal, mikor tal�lkoznak, mely m�r csak k�t h�napnyira volt, a kar�csonyi vacsor�n.
 Istenem, a kar�csonyi vacsora. Ez volt az idõpont, amit õ �s Darien kiv�lasztottak, hogy szak�tsanak. Ki tudta, most mi fog t�rt�nni. Hivatalosan m�g nem szak�tottak. De fognak, k�ts�gtelen�l hamarosan.
 Szerette õt, ez igaz. De nem akarta elhinni. Beismerni azt, hogy szereti õt, annak beismer�s�t jelentette volna, hogy van gyenge pontja, hogy b�rmennyire kem�ny volt, �s b�rmennyire z�rk�zott, �s b�rmennyire erõs �s okos, ugyan�gy gyenge volt, mint b�rki m�s, �s hogy a keze egyetlen mozdulat�val egy pillanat alatt �sszeroppanthatn� õt. Ezt nem akarta. De ha nem is akarta beismerni, a f�jdalom benne volt.
 H�rnev�nek kiv�v�s�val t�lt�tte az �let�t, �s m�g t�bb idõt t�lt�tt azzal, hogy bemagyar�zza mag�nak, hogy nincsen sz�ks�ge senkire �s semmire.
 De mindez megv�ltozott, mikor eljegyezte mag�t.
 Az eljegyz�sbe val� beleegyez�s volt �lete legnagyobb bakl�v�se. �gy gondolta, hogy csak egy hossz� j�t�k lesz, de most egy felfedez�si �tt� v�lt, �s r�j�tt, hogy minden eljegyz�s, b�rmennyire hamis, befoly�ssal van az �letre.
 Maga a t�ny, k�tve lenni valakihez, �rezni amit a f�rfi �rzett, �tesni a probl�m�in, el�g volt sz�m�ra, hogy megismerje az �letet. De mikor a szerelem szerephez jutott, az eg�sz eljegyz�s megv�ltozott.
 Ahogy a szob�j�ban �lt, az ablakra n�zett, fel a Holdra, mikor a r�di� bemond� bekonfer�lta a "Savage Garden" leg�jabb sz�m�t.

„Nem sieti el, kital�lni az okokat

Hogy igazolja �sszes belsõ f�jdalm�t

Hiszi, hogy tudja a mosolyokb�l �s tekintetekbõl
Mindenkinek van egy elm�lete a ridegrõl
Azt mondj�k ’a mami sosem szerette t�lzottan’

�s, ’apu sosem jelentkezik
Ez�rt riad meg az emberi vonzalomt�l’
De valahol egy titkos helyen
A vil�gûrbe k�sz�lve pakolja csomagjait
�s a megfelelõ pil�ta elj�vetel�t v�rja.
�s azt fogja mondani neki

A Holdra rep�ten�lek �s vissza, ha lenn�l…
Ha lenn�l a kedvesem
Van egy jegyem egy vil�gba, ami nek�nk val�
Sz�val lenn�l a kedvesem?

Nem eml�kszik olyanra, mikor �gy �rezte, sz�ks�g van r�

Ha a szerelem v�r�s volt, akkor õ sz�nvak
Az �sszes bar�tj�t �rul�ssal v�dolta

�s olyan bûn�kkel, melyeket sosem tiszt�ztak
Azt mondja, ’A szerelem olyan, mint egy siv�r hely,

�s kiny�jtani kez�nket az emberi bizalom�rt
Olyan, mint egy utaz�s, amihez nincsen t�rk�pem’
Sz�val a kedves fejest fog ugrani �s
Agyon hajszolja mag�t
K�ld egy jelet, hogy a l�ny minden rem�nys�ge a csillagokban �ll
Micsoda kellemes �lom

A Holdra rep�ten�lek �s vissza, ha lenn�l…
Ha lenn�l a kedvesem
Van egy jegyem egy vil�gba, ami nek�nk val�
Sz�val lenn�l a kedvesem?

     Abban a pillanatban r��bredt valamire.

Huszonnegyedik fejezet - Engedd elmenni

 A f�rfi az irod�j�ban �lt, beszippantva a reggelt maga k�r�l. Levert volt. Elsz�rta. A l�ny m�g nem volt k�szen. De �n az vagyok!!!!
 T�k�letes volt, minden amit �let�ben akart, egyetlen mosolyban, egyetlen szem�lyben megtestes�lve. Tiszta �s sz�p. Annyira szerette õt.
 Sosem �rzett m�g ilyen k�tõd�st �s t�rõd�st, mint mikor vele volt. Õ olyan k�l�nleges volt...egy fens�ges holdsug�r a kez�ben, mely olyan gyorsan eltûnt.
 Sosem lesz t�bb� ugyan olyan. Amikor vele �csorgott, vagy t�ncolt, tudta, hogy legbel�l a l�ny nem szerette õt, �s a f�jdalmat, hogy a karj�ban tarthatja õt, de nem z�rhatja õt a sz�v�be, nem tudta elviselni.
 El akarta engedni õt.  A l�nynak is r� kellett j�nnie. �s ez volt az egyetlen m�dja.
 Meg k�l�nben is ezt volt sz�mukra jelenleg a legjobb, mert nem b�rt ism�t a szem�be n�zni azok n�lk�l az �rz�sek n�lk�l, melyeket ott akart, hogy legyenek.

 „Darien Dresdale a mai napon a Feh�r H�z elõtt kijelentette, hogy õ �s Serena Larynce nem h�zasodnak �ssze, �s hogy az eljegyz�s nem val�sul meg. Larynce cambridge-i otthon�ban rejtõzik, nem hajland� nyilatkozni.”
 Serena b�mult a r�di�ra, ahogy meghallotta ezt.
 Felbontotta.
 Nem lehets�ges.  Nem lehetett az.
 Felbontotta.
 Hajnali h�rom �ra volt, �s �ppen letelepedett az �gy�ra, miut�n vadul kitakar�totta cambridge-i otthon�t. Eg�sz nap gondolkodott azut�n a felfedez�s ut�n, �s �gy d�nt�tt, elfoglaltnak kell maradnia, mert a felfedez�s megr�m�tette õt.
 Hozz� AKART menni. Szerette õt. Azt akarta, hogy a f�rfi szeresse õt. Kock�zatos volt, de k�ts�gtelen�l nem �rte meg. Hajland� volt v�llalni a kock�zatot �s most, hogy m�r tudta, hogy a f�rfi szereti õt, a kock�zat t�bb� nem volt ott. Darient szeretni az egyik legjobb �ltala tett dolog volt eddigi �let�ben, mert õt szeretni a teljess�g �rz�s�t adta neki.
 A szerelem nem a gyenges�g volt. Hanem az erõ.
 Megremegett, ahogy ism�t felfedez�s�re gondolt, az agy�ban visszhangz� szavakra. Azt akarta, hogy szeresse õt.
 A dal fontos volt. A dal tudta. �s most m�r a l�ny is tudta.
 Szerette a f�rfit. Õ pedig szerette a l�nyt. �sszeh�zasodhattak volna. �s azt�n boldogan �lhetett volna. Mindez olyan t�k�letes volt, hogy az m�r ijesztõ.
 Ahogy h�tradõlt az �gyban, bekapcsolta a h�reket mond� r�di��llom�st, �s akkor hallotta meg, hogy a võleg�nye lef�jta.
 Ezut�n d�bbent r�, hogy a f�rfi tal�n nem szereti õt t�bb�.
 Term�szetesen m�rges volt.
 Azonnal felvette a telefont �s Dredsdale washingtoni lak�s�t h�vta. Persze egy �zenetr�gz�tõ v�laszolt.
 „Itt Dredsdale, el vagyok foglalva.  Hagyjon �zenetet.”
 „DREDSDALE!!!  HOGY K�PZELED, HOGY FELBONTOD AZ ELJEGYZ�S�NKET? MEG�LLAPODTUNK!” Nem igaz�n tudva, mi�rt telefon�lt, letette, megbotr�nkozva saj�t mag�n.
 Ahogy a telefonra n�zve hevesen l�legzett, m�g jobban s�rni kezdett.
 Az eljegyz�snek v�ge, a fejezet lez�rult.
 A f�rfi nem szerette õt t�bb�.
 

Huszon�t�dik fejezet - Mi itt vagyunk neked

 Ahogy az irod�j�ban �lt, esztelen�l dolgozva a Legfelsõbb B�r�s�g egyik esettanulm�ny�n, feln�zett, ahogy Lucy bel�pett.
 „N�h�ny h�lgy szeretn� l�tni �nt. Azt mondt�k, hogy �n h�vta meg õket eb�dre. Nem volt a napirendj�ben, de az eln�k asszony is a csoportban volt, ez�rt…”
 „Ne agg�djon, Lucy.  Vezesse be õket.”
 Abban a percben, ahogy Mina, Lita, Raye �s Amy bel�pett a szob�ba, Serena elmosolyodott, odament hozz�juk �s �ssze�lelkeztek.
 „Isten hozott ism�t az emberi vil�gban, Rena,” mosolygott l�gyan Mina.   „Egy ideig agg�dtunk.”
 „Semmis�g volt,” mosolygott sz�nalmasan Serena.
 „Sz�val, mi volt a helyzet?”
 „H�t, mi�rt nem megy�nk el elõbb az �tterembe, �s elmes�lek nektek mindent, amit tudni akartok.”

 „…�s most itt vagyok, szerelmesen, �s õ felbontotta az eljegyz�st, �n pedig nem hib�ztathatom �rte.”
 Sz�tlanok voltak.  Serena tov�bb csipegetett a sal�t�b�l.
 „Sz�val ti ketten sosem harcoltatok egym�ssal igaz�n?”
 „Nem.”
 „De m�g mindig szeret t�ged, igaz?” k�rdezte gyeng�den Mina.
 „Nem, nem szeret.  Ez�rt bontotta fel, nem �rted? A Feh�r H�zban megvagyunk. �n is v�gzem a dolgomat, meg õ is az �v�t, �s mostans�g nem keresztezz�k egym�s �tj�t t�l sûrûn, mert �n a Legfelsõbb B�r�s�g n�h�ny d�nt�s�vel foglalkozom, õ meg valami m�st csin�l. �gy most ott vagyunk, ahol kezdt�k, csak �ppen m�g ann�l is rosszabb a helyzet.”
 „�n nem hiszem, hogy az�rt szak�tott veled, mert nem szeret t�ged,” sz�lt finoman Raye. „Szerintem az�rt bontotta fel, mert m�g mindig szeret t�ged. A legjobbat akarja neked. Ismerem õt.”
 „Nem hiszem, hogy tudja, mi a legjobb nekem. Ha tudn�, m�g mindig jegyesek lenn�nk, õr�lt �r�kban h�vogatn�nk egym�st, �s eszelõsen boldogok lenn�nk egym�ssal.”
 „De az adott k�r�lm�nyek k�z�tt…”
 „Szeretem õt. Ez a k�r�lm�ny. Tiszta f�jdalom �s szenved�s. Nem mondhatom, hogy b�nom azt, hogy szeretem õt, mert k�l�nlegesnek �rzem magam, amikor arra gondolok, hogy szeretett engem. �s nem tagadhatom, hogy szeretni õt, egy jobb emberr� tett engem. Szeretem õt, �s õ nem szeret engem. Elfogadn�m a helyzetet, ha kev�sb� elt�k�lt lenn�k, de nem vagyok az. Harcolni akarok �rte, de nem tudok, ha nem enged. Ez rettenetes! �s m�g csak nem is b�nom ezt a f�jdalmat! Tudj�tok, ez�rt gondoltam mindig, hogy a szerelem gyenges�g, de most m�r nem fogom elismerni ezt.”

Huszonhatodik fejezet - Valaki m�s?

 A g�l�n elkapta a tekintet�t a termen kereszt�l. Ott volt, de k�s�rõt hozott mag�val. Candy Laryncet.
 Hal�los pillant�s volt Serena szem�ben abban a pillanatban. K�pes volt elhozni Candy Laryncet egy Feh�r H�zi �sszej�vetelre.
 K�szen �llt meg�lni õt.
 De csendben mondogatta mag�nak az agy�ban, hogy a fejezet lez�rult, �s hogy Darien mindig a sz�v�ben marad, mindegy MILYEN h�ly�n viselkedik.
 Hab�r ez�ttal k�zel �llt ahhoz, hogy kitasz�tsa õt a sz�v�bõl.
 Nem tudta elhinni. M�g mindig szeretn� õt, azut�n is, hogy EZT tette?
 K�nnyeket �rzett a sz�v�ben, de nem engedte, hogy a szem�be gyûljenek. Megal�z� lett volna. Nem mintha m�r nem lett volna el�gg� az.
 Candy Larynce.
 A szerelem erõ, aha, �gy igaz.
 Egyszerûen fel akarta adni, �s ism�t �nmag�v� v�lni, a k�sõ Larynce-�, aki kalandozgat, t�vol mindenki m�st�l. Egyed�l akart lenni, ism�t J�gkir�lynõk�nt. De Darien nem engedhette, hogy ez t�rt�njen, nem igaz?
 �rezte, ahogy a sz�ve �s az �lete kics�szik a kez�bõl, �s a padl�n landol. Nem akarta ezt l�tni.
 Minden �ssze volt kavarodva, �s mindez egyetlen f�rfi miatt, akinek pont annak kellett lennie, aki ellen eg�sz �let�ben hangolta sz�v�t �s agy�t.
 Tiszt�ban volt vele, hogy v�g�l tal�lni fog valaki m�st, de mi�rt kellett ilyen hamar bek�vetkeznie, �s mi�rt �ppen Candy Laryncnek kellett lennie? El akart menni. Nem kapott levegõt, �s mag�ban akart gondolkodni.
 „Szabad egy t�ncra?”
 „Igen, uram, szeretn�m,” mondta egy teljesen idegennek.

 Mardosta legbel�l. Csak az�rt hozta el Candyt, hogy f�lt�kenny� tegye a l�nyt, �s csak Serena tudta, hogy siker�lt-e neki. Most meg a tizen�t�dik partner�vel t�ncolt az este folyam�n, õ pedig k�ts�gbeesetten menni akart, �s elszak�tani azt a f�rfit az õ hercegnõj�tõl.
 Ut�lta ezt a v�rakoz�st. Tennie kellett valamit.

 Serena elny�lt az �gyon, a plafont b�mulva, pr�b�lt elaludni, de szemei vonakodtak. A p�rn�ja nedves volt a sz�mtalan k�nnytõl, ahogy m�g egyszer megpr�b�lt nem gondolni r�...
 Fel�lt, leverten felkapcsolta a l�mp�t, �s egy romantikus reg�ny olvas�s�val pr�b�lkozott, hogy feldobja mag�t. De a t�rt�net t�l lehangol� volt sz�m�ra...k�t gyerekkori ellens�grõl sz�lt, akik k�sõbb tal�lkoztak egy �larcosb�lon, beleszerettek egym�sba, �s �gy tov�bb, azt�n boldogan �ltek, m�g meg nem haltak...boldogan �ltek dolgok sosem l�teztek.
 Bekapcsolta a r�di�t, ahogy ism�t s�rni kezdett, �s az �gy�r�l kin�zett az ablakon, hogy m�g egyszer a Holdra tekintsen.

I am thinking of you
In my sleepless solitude tonight

If it’s wrong to love you
Then my heart just won’t let me be right
‘Cause I’ve drowned in you
And I won’t pull through without you by my side

I’d give my all to have
Just one more night with you

I ’d risk my life to feel
Your body next to mine
‘Cause I can’t go on
Living in the memory of our song
I’d give my all for your love tonight

Baby can you feel me
Imagining I’m looking in your eyes
I can see you clearly

Vividly emblazoned in my mind
And yet you’re so far
Like a distant star
I’m wishing on tonight

I’d give my all to have
Just one more night with you
I’d risk my life to feel

Your body next to mine
‘Cause I can’t go on
Living in the memory of our song
I’d give my all for your love tonight