Lassan �sszeszedt�k magukat �s ism�telten �tnak indultak. M�r minden teljesen mindegy volt, mindketten r�j�ttek, hogy ezzel az erdõvel valami nem stimmel. Hi�ba voltak �ton m�r majdnem egy napja, nem tal�lt�k a kiutat. Ami persze TERM�SZETESEN kiz�r�lag Darien hib�ja volt, ez�rt Serena �gy d�nt�tt, hogy �tveszi az ir�ny�t�st.
 Vadul haladt elõre az egyre sûrûs�dõ erdõben, mielõbb ki akart jutni, ha lehet m�g mielõtt bes�t�tedik. Egym�s ut�n hajtotta f�lre maga elõl az �gakat, nem is figyelve r�, hogy azok tal�n...
 - AUCH!!!! Figyelj m�r mit csin�lsz, majdnem kiverted a szemem azzal a fa�ggal! Nem tudsz figyelni?! - fortyant fel Darien, ahogy az arc�n v�gig fut� v�kony v�rcs�kot let�r�lte. De Serena mintha nem is hallotta volna, csak ment tov�bb, ugyanazzal a lend�lettel. Ekkor f�nyesen megvillant az �g, egy hatalmasat d�rrent, mintha az eg�sz vil�g �ssze akarna omlani, ezt k�vetõen pedig apr� cseppekben esni kezdett.
 *Jaj ne, esõ...d�rg�s...vill�ml�s...* Serena lend�lete a hangok hallat�n l�that�an al�bb hagyott. Ezt Darien is �szrevette, el is gondolkodott egy pillanatig rajta, hogy mi lehet az oka, de azt�n k�nnyed�n megtal�lta a v�laszt.
 - Nyugi Rena! Ne gy�kerezz f�ldbe, tal�lnunk kell egy helyet, m�g mielõtt esetleg jobban r�kezdene... - sz�lt Darien, majd megelõzve a l�nyt megszapor�totta l�pteit. - Nos, gyere! Ne �llj ott �gy! - n�gatta ism�t Darien, ahogy h�tra n�zve l�tta, hogy a l�ny egy tapodtat sem mozdult. Erre azt�n sz�p lassan Serena felengedett �s elindult.
 De h�t t�l sz�p lett volna az �let, ha ennyivel meg�ssz�k. Alig telt el egy f�l perc, �gy kezdett szakadni, mintha d�zs�b�l �nten�k. De nem �m olyan esõ volt, amiben szinte j�l esik az embernek, ha �zik, hanem az a fajta cs�põs, j�ghideg csapad�k, amelyben az ember az orr�ig sem l�t, �s ami ak�r h�sz r�tegnyi ruh�n is kereszt�l hatol.
 Nos, a le�rtakb�l egyenesen k�vetkezik, hogy nem hib�ztathatjuk Seren�t az�rt, hogy a nagy siets�gben, az orr�ig sem l�tva nem vett �szre egy a f�ldbõl ki�ll�, �t�velõ gy�keret (vagy nem is tudom, ha l�tja, lehet hogy egy k�zre eml�kezteti...) �s egy hatalmasat esett. Persze az ilyen s hasonl� mutatv�nyok nem voltak szokatlanok tõle, de az ha nem spont�n esett el, az m�r aggodalomra adhatott okot. R�ad�sul a mindennapos es�seinek nem l�tta k�r�t. Nem �gy, mint ennek...
 Darien szemeit �sszeszûk�tve haladt a zuhog� esõben, valami mened�k ut�n kutatva. Egyszer csak nem hallotta tov�bb a h�ta m�g�tti szitkoz�d�sokat, sõt mi t�bb, egy tompa puffan�sra lett figyelmes. Mikor megfordult �s Seren�nak nyom�t sem l�tta, kiss� ijedts�g k�rny�kezte meg. Elindult visszafel� �s ki�ltozni kezdett.
 - Serena! Gomb�cfej! Hol vagy? Serena! SERENA!!!! *Hova tûnhetett ez a l�ny, mikor megmondta neki, hogy maradjon szorosan a nyom�ban?!*
 Ekkor valami olyasmit �rzett, mintha r�ngatn�k a nadr�gja sz�r�t. (Nem, b�rmennyire is szeretn�k egyesek, nem fog leszakadni...) Ahogy len�zett, megl�tta a f�ld�n fekvõ, csurom s�r �s v�z Seren�t.
 - Mit csin�lsz te ott lenn? �gy gondoltad, hogy egy s�rkunyh�t �p�tesz �s abban majd j�l elb�jhatunk, vagy mi? - k�rdezte kiss� viccesen. Vizes tincsei a szem�be l�gtak, �gy tal�n m�g helyesebb volt, mint m�skor. R�ad�sul az a mosoly az arc�n...
  Nagyon vicces vagy Darien. Nemhogy ink�bb seg�ten�l! - mormolta vissza a l�ny. Darien, elõz�keny fi� l�v�n odany�jtotta kez�t Seren�nak, aki nagy nehezen fel is t�p�szkodott, de ahogy Darien elengedte a kez�t menten vissza is zuhant volna a pocsolya kellõs k�zep�be, ha a fi� egy, a szuperhõs�ket is megsz�gyen�tõ reflexel nem kapja el ism�t.
 - Vigy�zz, nem az�rt h�ztalak fel, hogy visszaess! - mosolygott a sr�c. - Nem tudsz l�bra �llni? Mi baj? - faggatta.
 - Azt hiszem nem. Tal�n kificamodott a bok�m, vagy nem tudom. - v�laszolt a l�ny.
 - Tudtam �n, hogy egyszer nagyon rosszul fog els�lni, hogy mindig elesel.
 - Ez nem az �n hib�m volt. Valamiben azt hiszem megbotlottam. - panaszolta Serena. Majd a l�b�ba nyilall� f�jdalomt�l �sszeszûk�tette szemeit �s szorosabban markolta Darien karj�t.
 - Auch! Mit csin�lsz te l�ny?! A karom az�rt marad, ok�? - pr�b�lta oldani a hangulatot Darien, de el�g egy�rtelmû volt, hogy a l�ny l�ba nagyon f�j �s �gy nem fognak t�l gyorsan valami mened�ket tal�lni. Az esõ k�zben egyre jobban �ml�tt, egyre sûrûbben villant fel a felett�k terpeszkedõ �gbolt. Darien �gy d�nt�tt, felkapja Seren�t, mert m�g �gy is gyorsabban el�rhetnek valami biztons�gos helyre, mint hogyha mindketten csiga lassan v�nszorogn�nak. Logikai �rvel�ssel al�t�masztva gondolatmenet�t, �gy is cselekedett.
 - Mit csin�lsz, Darien? Tegy�l le! - sz�lt Serena, hiszt�rikusan �t�getve a fi� v�ll�t.
 - Dehogy teszlek! Nem hagyom, hogy tov�bb erõltesd a l�bad. Csak nyugi. Maradj nyugton. Kapaszkodj a nyakamba, nem lesz semmi gond. Hidd el, hamarosan tal�lunk valami b�v�helyet. - fojtotta bel� a sz�t. Serena �ppen egy �jabb tiltakoz�s-sorozatba kezdett volna, mikor ism�t megd�rd�lt az �g. Ennek hat�s�ra azt�n minden ilyen ir�ny� terv�t feladta �s szinte sz� szerint Darien nyak�ba ugrott. Ezt a fi� enyhe mosollyal sz�ja sark�ban nyugt�zta, majd �tnak indult. (Na mit sz�ltok, erõs ember! A h�t�n egy extra m�retû hegym�sz� h�tizs�k, a kezeiben pedig egy l�ny...nem mondom, j�l b�rja. Sokan megirigyeln�k, azt hiszem...)

*

 Ahogy Silver �s Sweety a g�b�t figyelt�k, el�g siralmas l�tv�ny t�rult a szem�k el�. Ez a nem v�rt esõ azt�n j�l bele rond�tott a terv�kbe. Nem besz�lve arr�l, hogy a szõk�nek kiment a bok�ja. Minden erej�ket �s tud�sukat �sszpontos�taniuk kellett, hogy rendet teremthessenek �s megfelelõ helyzetet hozzanak l�tre terv�k el�r�s�nek �rdek�ben. Mindketten lehunyt�k szem�ket �s valami var�zslatot mormolva kez�ket a g�mbre helyezt�k. De vajon mi�rt?

*

 Darien m�r szinte alig �llt a l�b�n, de az�rt tov�bb poroszk�lt a szûnni nem akar� esõben. Serena egy ideig m�g remegett, de azt�n l�gz�se megnyugodott, mintha biztons�got �rzett volna a fi� karjaiban. Hozz� k�zel nem �rezte annyira a gyûl�lt vihar okozta hideget �s k�ts�gbees�st.
 �gy meneteltek teh�t az �tkozott erdõben, mikor Darien hirtelen megtorpant.
 - Mi az? Mi�rt �llt�l meg? - �rdeklõd�tt Serena. De Darien nem v�laszolt, csak �resen pislogott, nem hitt a saj�t szem�nek. Lehunyta szemeit, kiss� megr�zta fej�t, majd ism�t feln�zett. De nem t�rt�nt semmi v�ltoz�s. Seren�t letette a f�ldre, a l�ny a v�ll�ra t�maszkodott.
 - Mi az, Darien? - k�rdezte �jra.
 - Te nem l�tod?
        - Nem. Mit kellene l�tnom. Az esõ miatt az orromig sem l�tok. Mondd m�r, mi van! - De ahogy ezt kimondta, m�gis �szrevett valamit. Ahogy elõre tekintett, nem l�tott f�kat. Amennyire meg tudta �llap�tani, egy r�ten, vagy tiszt�son lehetett. Sõt mi t�bb, ahogy jobban r�koncentr�lt �s a tiszt�st f�rk�szte, valami �p�letet is l�tott. - Darien! Azt hiszem �n is l�tok valamit...de lehet, hogy csak az �hs�gtõl k�pzelõd�m. Lehet, hogy megmenek�lt�nk? - k�rdezte rem�nyteljesen.
 - H�t, ha Te k�pzelõdsz, akkor �n is. Minden esetre semmit sem veszt�nk vele, ha megn�zz�k... - azzal ism�t felkapta a l�nyt �s tov�bb indult. Ahogy az lenni szokott, l�ptei ism�t energi�val teltek, ahogy az �p�let fel� tartott. B�rmennyire is sz�m�tott r�, amikor a k�zel�be �rtek, az nem tûnt el. Lassan letette Seren�t a f�ldre. Mikor a h�zik� kilincs�t megfogta, az m�g mindig ott volt. V�gre egy r�vid idõre fell�legezhettek.

 Ahogy bel�ptek a h�zba, odabent f�lhom�ly fogadta õket. Darien az egyik sarokba t�masztotta t�sk�j�t, majd a felt�telezett kandall�hoz l�pett. Az �p�tm�ny mellett szab�lyos halomban fa fek�dt, sõt a meggy�jt�s�hoz sz�ks�ges eszk�z�ket is hamarosan megtal�lta, nem is olyan messze.
 Mik�zben õ keresg�lt, Serena a falnak t�maszkodva �llt, pontosabban reszketett, Darient figyelte. Nagyon f�radtnak �rezte mag�t �s a bok�ja is hasogatott. Lehunyta szemeit, s tal�n �llva elaludt, mert mikor legk�zelebb feleszm�lt, melegs�get �rzett. Mikor felnyitotta szemeit, l�tta, ahogy Darien a lobog� tûz mellett t�rdel, felmeleg�tve annak meleg�ben elzsibbadt kezeit. *H�t, azt hiszem ha egyed�l t�vedek ide, hal�lra fagytam volna, mert hogy �n nem tudn�k t�zet gy�jtani, az biztos...* Lassan Darien ir�ny�ba kezdett s�ntik�lni, majd meg�llt mellette.
 - J� meleg lett. - mosolygott. - Le a kalappal! Nagyon sokoldal� vagy! - n�h�ny pillanatnyi csend ut�n megk�sz�r�lte a tork�t �s ism�t megsz�lalt. - K...k�sz�n�m, hogy nem hagyt�l ott �s elhozt�l id�ig. Nem tudom, mi lett volna velem, ha... HAPCI! HAPCI!! HAPCI!!!
 Darien hirtelen feln�zett. Ezzel a lehetõs�ggel nem is sz�molt, hogy a l�ny megf�zhatott. Pedig nagyon �gy festett a dolog.
 - Nincs mit. - sz�lt oda, majd fel�llt �s gyors l�ptekkel a h�tizs�kja fel� vette az ir�nyt. Vadul kotor�szni kezdett benne, sorra dob�lta ki belõle a dolgokat, amikre per pillanat nem volt sz�ks�ge, �gy t�bbek k�z�tt egy pl�det is. Azt�n v�gre megtal�lta, amit keresett. Egy pul�vert �s egy meleg�tõals�t r�ngatott elõ. M�g j�, hogy berakta õket, pedig nagyon sok�ig gondolkodott rajta, hogy minek neki p�truha. Meg persze azt is nagyra �rt�kelte, hogy az elad� nem hazudott, mikor eladta a h�tizs�kot �s az t�nyleg v�z�ll� volt. El�gg� bajban lettek volna, ha az abban l�võ �sszes cucc el�zik...
 Sz�val kez�be ragadta az eml�tett ruhadarabokat, majd az �lm�lkod� Serena kez�be dobta õket egy enyhe mosollyal arc�n.
 - �lt�zz �t! Vedd fel ezeket, mert k�l�nben m�g jobban megf�zol itt nekem! - sz�lalt meg a fi�.
 *Agg�dik miattam?* Gondolta elkerekedett szemekkel a l�ny. Majd �gy sz�lt:
 - Na �s mi lesz veled? Nem neked kellene ink�bb felvenni ezeket? M�gis csak a Te ruh�id...
 - Ne viccelj! Nem vagyok az a megf�z�s fajta. K�l�nben is nyugodtabb lenn�k, ha t�nyleg �t�lt�zn�l, nem szeretn�m, ha megbetegedn�l. T�nyleg.
 - H�t j�, de akkor fordulj el, am�g �t�lt�z�k! - sz�lt a l�ny, majd miut�n Darien elfordult, elkezdte levenni csurom vizes ruh�it.
 Darien gondolataiba mer�lten leter�tette a pl�det a tûz el�, majd leheveredett r� �s a pattog� l�ngokat n�zte. M�g csak meg sem fordult a fej�ben, hogy mi t�rt�nhetne, ha megfordul... Ahogy ott fek�dt nyugodtan, m�rlegelve a nap esem�nyeit, egy kuncog�s csapta meg f�l�t, majd a nev�t hallotta. Ahogy megfordult �s Seren�ra n�zett, neki is sz�les mosolyra h�z�dott a sz�ja �s kuncogni kezdett. Ennival�an n�zett ki a l�ny.
 - Azt hiszem egy kicsit nagy r�m... - sz�lalt meg Rena. A pul�ver ujja a k�zfej�n is t�l �rt, a nadr�g pedig a f�ldet s�rolta.
 - Na nem baj, majd tesz�nk a dologr�l. - mondta Darien, ahogy a l�nyhoz l�pett.  �vatosan megfogta egyik kez�vel a pul�ver egyik ujj�t, majd elkezdte felhajtani azt, eg�szen Serena csukl�j�ig. Elõsz�r a bal, majd a jobb kez�n. Azut�n let�rdelt el� �s a nadr�got is felhajtotta a l�ny bok�j�ig. Mikor ezzel v�gzett, m�k�san meghajolt, majd megcs�kolta a l�ny jobb kez�t.
 - Parancsoljon, h�lgyem. Rem�lem megfelel...
 - Igen, kedves szolg�m, azt hiszem �gy m�r jobb lesz. - vette a lapot Serena, majd ism�t kuncogni kezdtek. De ekkor a l�ny bok�j�ba ism�t sz�r� f�jdalom nyilallt �s lehervadt arc�r�l a mosoly. M�g mielõtt b�rmit sz�lhatott volna, Darien ism�t a karjaiba kapta õt �s a pl�dre vitte.
 - Maradj itt! Ne mozdulj! - sz�lt, majd ism�t a h�tizs�kj�hoz sietett �s addig turk�lt benne, m�gnem egy kis dobozk�val t�rt vissza.
 - Mi az, Darien? - �rdeklõd�tt Rena.
 - Semmi k�l�n�s. Bek�tj�k a l�bad, meg bekenem ezzel a kenõccsel, h�tha nem komoly a dolog �s reggelre enyh�lni fog a f�jdalom.
 - Ja. Rendben.  De nem fog nagyon f�jni? Nem akarom, hogy f�jjon...
 De Darien erre is gondolt. Persze hogy f�jni fog. Hogy is ne f�jna? De j�l tudta, mivel tudja elterelni a gondolatait. Egy szendvicset kapott elõ a h�ta m�g�l. Csak rem�lte, hogy nem fognak t�bb napra itt ragadni, mert akkor t�nyleg nem fog kitartani az a minim�lis kaja tartal�k.
 - Nos, ha j� kisl�ny leszel �s nem kiab�lsz, akkor jutalmul megkapod ezt a szendvicset.
 Erre Serena gyomra egy hatalmasat kordult, mintegy eld�ntve a helyzetet.
 - Nem lehetne elõbb a szendvicset? - rem�nykedett a l�ny.
 De k�rd�se s�ket f�lekre tal�lt. Darien megfogta a l�ny apr� bok�j�t �s elkezdte bekenni a kr�mmel. Ahogy a l�b�hoz �rt, a l�ny nemhogy f�jdalmat nem �rzett, sõt m�g t�n azt is mondhatn�nk, hogy j�l esett neki. �szre sem vette, ahogy a fi� m�r a f�slit tekeri a bok�j�ra, csak akkor eszm�lt fel, mikor a kez�ben tal�lta a szendvicset.
 - K�sz. *Sajnos.* - sz�lt a fi�, majd talpra �llt �s az egyik ablakhoz l�pett. Az esõ m�g mindig zuhogott, de m�r lecsendes�lt. Nem d�rg�tt �s nem vill�mlott, Serena is kezdte visszanyerni h�tk�znapi mivolt�t. Ki gondolta volna, hogy ennyire f�l a viharokt�l. Mikor visszafordult az ablakt�l, Seren�ra n�zett, aki vid�man majszolta a r�g �h�tott szendvicset, teljesen bele feledkezve az �zek vil�g�ba. Olyan gyerekes volt, gyenge, f�lõs, de ugyanakkor  csod�latos.
 Visszament �s le�lt a l�ny mell� a pl�dre .A fi� egy pillanatig azt k�v�nta, b�rcsak az �v� lehetne, ne kellene õt elengednie soha t�bb�. De tudta, hogy ez nem lehets�ges. �rezte, hogy tal�n valami megv�ltozott k�z�tt�k, de nem olyan m�rt�kben, ahogy õ az ut�bbi egy napban valami miatt annyira k�v�nta, hogy megv�ltozzon. �gy �rezte, hogy mindez teljess�ggel lehetetlen, hogy õ soha senkinek nem fog kelleni.
 Ahogy �gy gondolkodott, valami s�lyt �rzett a v�ll�n. Mikor odan�zett, egy szõke fejet l�tott a v�ll�ra hajtva. Serena volt az. Mit ne mondjak, a fi� kiss� meglepõd�tt a dolgon. (Lehet, hogy megdõlni l�tszik az elm�lete?!) *�, csak biztos f�radt. �s mivel nincsen berendez�s a kunyh�ban, �n p�tlom a p�rn�t...*  De mikor ezt gondolta, az elm�let�t ism�t megd�nteni l�tsz�an Serena megsz�lalt.
 - Tudod Darien, azt hiszem teljesen f�lre ismertelek t�ged. Nem volt jogos mindaz a s�rt�s, amit eddig a fejedhez v�gtam. Bocs�nat...
 - Nincs mi�rt bocs�natot k�rned. - v�laszolt a fi�. - Azt hiszem k�lcs�n�s volt a f�lreismer�s. *Ha tudn�d, mennyire...*
 - Sz...szeretn�m megk�sz�nni mindazt, HAPCI, amit �rtem tett�l. Sokkal tartozom neked. K�sz�n�m.
 Darien elmosolyodott. *Hogy tartozik? Ink�bb �n tartozok neki ez�rt a sz�p nap�rt. Vagyis nekem sz�p volt. Azt nem tudom, neki milyen...*
 - Nincs mit. Nem tartozol nekem semmivel. Ezt felejtsd is el. �r�l�k, hogy seg�thettem. Elv�gre nem hagyhatom az egyetlen Gomb�cfejemet ott veszni egy erdõben...nem igaz?
 Serena ajkai �ri�si mosolyra h�z�dtak ennek hallat�n �s egy hirtelen �rzelmi kit�r�stõl vez�relve �t�lelte a fi�t, aki ezen m�g jobban meglepõd�tt, mint a l�ny elõbbi mondatain. De mit volt mit tenni, karjai automatikusan a l�ny k�r� fon�dtak �s mag�hoz �lelte õt, majd megsz�lalt.
 - Nyugi, most m�r nem lesz semmi baj. �g�rem kiviszlek innen, ha ezer herny�val kell is szembe n�znem...
 Erre Serena elh�z�dott tõle �s s�rtõd�tt tekintettel a fi�ra n�zett.
 - J�l van na, csak vicceltem, nyugi, nem kell mellre sz�vni a dolgot. - mosolyodott el az arckifejez�s l�tt�n Darien.
 - Na az�rt... K�l�nben csak hogy tudd. Nem tudom, te hogy vagy vele, de annak ellen�re, hogy mennyi õr�let t�rt�nt velem a mai napon, �n alapvetõen j�l �reztem magam. Akkor is k�szi, hogy itt volt�l mellettem. - ezzel visszahajtotta fej�t a fi� v�ll�ra.
 Val�sz�nû nem lehetett neki t�l k�nyelmes ez a helyzet, mivel nem sokkal k�sõbb, hosszas f�szkelõd�s ut�n a fi� �l�ben landolt. L�that�an m�lyen aludt, nem �gy Darien. Nem zavarta az �l�be oml� szõke hajzuhatag, ink�bb csak azt v�rta volna, hogy egyszerre minden megv�ltozik, a l�ny felugrik az �l�bõl �s r��v�lt, hogy mindezt hogy k�pzelte, hogy hagyhatta, hogy az �l�ben aludjon. De ez sosem t�rt�nt meg.
 Darien m�g �r�kig nem tudott elaludni, gy�ny�rk�d�tt az �l�ben alv� t�nd�rben, v�gig sim�totta haj�t �s tanulm�nyozta von�sait. Majd egy idõ ut�n õ is m�ly �lomra szender�lt.

*

 Ahogy Sweety �s Silver l�tta, hogy a fi� �s a l�ny elaludtak, �gy d�nt�ttek, mivel most egy darabig �gysem t�rt�nik semmi, mennek �s megt�mik a bendõj�ket. �gy h�t elhagyt�k a helyis�get.
 Ezt kihaszn�lva Nightmare a g�mbn�l termett, hogy felm�rje a helyzetet. Ahogy bele n�zett, �ktelen, falat rengetõ kacag�sban t�rt ki, csak �ppen arra nem gondolt, hogy Silver �s Sweety m�g nem j�r el�g messze ahhoz, hogy ne hallja meg. De h�t pechje volt. nem sejtette, hogy ezzel is sz�molnia kellett volna...
 - Hahahahahahah!!!! Elaludtak! Ez a legt�k�letesebb idõ, hogy egyszer, s mindenkorra elint�zzem õket. Omlasszam r�juk a visk�t, vagy k�ldjek r�juk egy halom sz�rnyeteget, vagy gy�jtsam fel õket??? HAHAHAH!!! Annyif�le k�ppen el b�rn�m int�zni õket, hogy az m�r f�j. Olyan d�rzs�lt vagyok.. Tal�n a tûz lenne a legjobb megold�s, mert akkor...
 - NIGHTMARE!!!!! Ne mer�szeld!!!! - hallott egy nõi hangot a h�ta m�g�l.
 - Sweetdreams... Hogy ker�lt�k ti ide? K�l�nben is, hogy mer�szelsz bele sz�lni a dolgaimba?! Azt csin�lok, amit akarok. Rem�lem meg�rtet- de nem volt ideje befejezni a mondatot. Sweety fogta mag�t �s a fekete haj� nõszem�lyre ugrott. Hamarosan Silver is k�vette p�ld�j�t. Nem engedhett�k, hogy most, mikor m�r olyan k�zel j�rnak a c�lhoz, Nightmare mindent elrontson. �gy h�t ink�bb �gy gondolt�k, lefoglalj�k egy kis csihi-puhival...

*

 Ahogy a fi� reggel kinyitotta a szem�t, hi�ny�rzete t�madt. A kor�bban olyan b�k�sen szendergõ l�ny eltûnt az �l�bõl. �lom lett volna az eg�sz? Merõ k�pzelg�s? De ahogy jobban k�r�ln�zett, nem volt ismerõs a k�rnyezet, nem otthon volt. Hanem m�g mindig a kunyh�ban. De akkor hova tûnhetett Serena?
 Pont mikor �gy t�prengett, vid�m kacaj csapta meg f�l�t. Kintrõl j�tt. �gy h�t fogta mag�t �s kil�pett az ajt�n.
 Serena ott �lt egy r�t k�zep�n, olyan volt, mint egy �lom, mint egy l�tom�s. Felszabadultan szippantotta be a r�ti vir�gok illat�t, selymes ajkai a vir�gok szirmait s�rolt�k. *B�rcsak �n lehetn�k az a vir�g...* Darien elmer�lve a var�zslatos l�tv�nyban elengedte k�pzelet�t. Valahogy olyan �rz�se volt, mintha �lete egyetlen rem�nysugar�t �s boldogs�g�t ebben a l�nyban l�tn�. Annyi szeretet �s j�s�got l�tott benne, hogy egyik pillanatr�l a m�sikra felerõs�dtek ir�nta val� �rzelmei �s �nzõs�ge kerekedett fel�l. Csak mag�nak akarta. Azt akarta, hogy v�gre legyen mellette valaki. Nem AK�RKI, õt akarta maga mell�. Mintha m�r r�g�ta visszafojtotta volna ezeket az �rz�seket, de t�bb� nem tudott harcolni ellen�k. Csak �ppen azt nem tudta, mit tegyen.
 Serena �nfeledten l�legezte be a mezei vir�gok fens�ges illat�t. Egyszer csak egy szemp�rt �rzett mag�n. De nem �rdekelte. Õ sem tudta mi�rt, de v�gtelen boldogs�got �rzett, felpattant a vir�gok k�z�l, k�t sz�lat az odang�i mell� tûz�tt, majd p�r�gni kezdett a friss tavaszi szellõben. Ahogy �gy forgott a harmatos fûben, v�gtelen �r�m�t �s szabads�got �rzett. Teljesen megfeledkezett mindenrõl az �let�ben. M�r a l�ba sem f�jt. Mintha a napf�ny elûzte volna az �sszes f�jdalmat, amit kor�bban a vihar okozott. Egyszer csak megsz�lalt:
 - Darien! Gyere, pr�b�ld ki te is, olyan fantasztikus �rz�s! Na, gyere m�r!
 - �, nem Serena. K�szi. Csin�ld csak, ha j�l esik! - mosolygott vissza Darien.
 - Gyere m�r! Ne l�gy mindig olyan merev! Szakadj el egyszer az �sszerûs�gtõl �s hallgass a sz�vedre! Tedd azt, amit a sz�ved dikt�l! Gyere, pr�b�ld ki!
 *Tegyem azt, amit a sz�vem dikt�l?! De...* H�t, nem siker�lt a j�zan �sznek fel�l kerekednie Darien�nk v�gyain. Hirtelen k�zelebb l�pett �s Serena  k�vetkezõ pillanatban azon kapta mag�t, hogy Darien karjaiban van, aki �nfeledten forog vele k�rbe-k�rbe, de valami eszm�letlen temp�val.
 - D...Darien! �gy el fogunk esni! Nem hallod?! Ez t�l gyors!!! DARIEN!!!! TEGY�L LE!!!!
 - Nem te akartad??? - sz�lt vissza Darien, de esze �g�ban sem volt letenni a l�nyt. De a sors k�zbesz�lt. L�v�n harmatos a fû, Darien l�ba megcs�szott �s mindketten nevetve �s kimer�lten zuhantak a puha fûrengetegbe.

 - �n megmondtam, hogy el fogunk esni... - kuncogott m�g mindig Serena. Alapj�ban v�ve nagyon �r�lt annak, hogy Darient v�gre egyszer olyannak l�thatta, amilyennek mindig is gondolta. Sõt. Ebben az ut�bbi egy napban bebizony�totta, hogy nemcsak h�ly�n tud vele viselkedni, hanem...kedves ember. �s Seren�nak tetszett ez a szem�lyis�g. Nagyon is. Vonz�dott hozz�. Mikor reggel az �l�ben �bredt, egy kiss� meglepõd�tt, de azon k�v�l nem ugrott �gy fel onnan, mint azt egy nappal tette volna õsellens�ge l�tt�n. Hanem ink�bb ha tehette volna, eg�sz nap ott marad. De nem �gy t�rt�nt. Valami apr� �rz�s kezdett elõt�rni a sz�ve m�ly�rõl, valami olyasmi, ami eddig is ott volt, de ha b�rkinek elmondta volna, tal�n kinevetik �rte. Csak sz�ve m�ly�n rem�nykedett benne, hogy ez a helyes sr�c egyszer tal�n nemcsak a haj�t fogja piszk�lni, hanem p�r j� sz�t is sz�l hozz� az �letben... De hogy ilyen kedves legyen vele?
 Azonban f�lbe szakadt az elm�lked�se, ahogy �szre vette, hogy Darien abba hagyta a nevet�st �s holt komolyan a szemeibe n�z. A fi� fej�ben egyetlen mondta visszhangzott. Tedd azt, amit a sz�ved dikt�l! *Tedd azt...amit...a sz�ved dikt�l.* Ezzel mindent f�lre t�ve lehajolt �s (v�gre valah�ra) megcs�kolta a l�nyt. Ahogy �rezte, hogy õ is viszonozza a cs�kot, �jabb apr� cs�kokkal halmozta el õt.
 Ekkor minden f�nybe borult, ism�t elmos�dott a t�r �s idõ...

*

 - Mi volt az? Mi t�rt�nt? Lej�rt az idõ? - dugta ki fej�t a nagy vereked�s k�zepette Sweety.
 - Hahaha....uh. - bicsaklott meg Nightmare nevet�se, ahogy egy botot �rzett a h�t�ban. Valami nem stimmelt. Mind a h�rman fel�lltak, leporolt�k magunkat, majd Silver a homok�r�hoz l�pett.
 - Ezzel nincs gond, nem j�rt m�g le az idõ... Mit csin�lt�l, Nightmare???
 - �n azt�n semmit. M�gis kit �rdekelnek a h�lye j�t�kaitok, mit gondoltok? - ezzel s�rtõd�tten eltûnt. Õ tudta, mi t�rt�nt...�s cselekedett is.
 - Silver, most akkor mi volt ez a nagy f�nyess�g, ami a g�mbbõl �radt? - k�rdezte k�ts�gbeesetten Sweety.
 Silvercloud el�gedetten elmosolyodott, majd megsz�lalt:
 - H�t nem egy�rtelmû? Siker�lt a terv.
 - Miiiii???? Nem mondod, hogy lek�stem a cs�kot, amire m�r h�napok �ta v�rok?
 - Sorry. Kell neked verekedni... - vigyorgott alattomosan a fi�.
 - Jaaaaj. De ugye valahogy meg tudom n�zni? Ugye vissza tudod j�tszani, Silver? K�����rlek!!!
 - Ez�rt j�, ha mindenre gondol az ember. R�csatlakoztattam a vide�mat a g�mbre, �gyhogy elvileg mindent felvett... De hol a kazetta?
 - Silver, ne mondd, hogy nincs meg a...
 NIGHTMARE!!!!!!!!!!!!!!!!!! - ki�ltott�k mindketten egyszerre, majd a fekete haj� l�ny �ld�z�s�be fogtak. A terem ki�r�lt, ism�t kialudtak a f�nyek.

*

 Gy�ny�rû reggelre �bredt Tokyo v�rosa. A szõkes�g�nk egy utols�t fordult az �gy�ban �s az �r�ja cs�rg�s�t megelõzve fel is pattant az �gyb�l. Valahogy nyugodtnak, boldognak, teljesnek �rezte mag�t. Mintha valami fontos dolog t�rt�nt volna vele...csak nem tudta, mi. De �rezte, hogy ez a mai egy j� nap lesz. Fel�lt�z�tt, odang�kba fogta haj�t, majd lement, megreggelizett �s az iskol�ba indult. Friss volt �s kipihent, m�g csak el sem k�sett. �nfeledten az �g fel� mosolygott, a tavaszi szellõ v�gig sim�tott arc�n.
 T�rt�net�nk f�rfi fõhõse is kipihenten �bredt. V�gre egy olyan �jszaka, amikor rendesen tudott aludni �s nem r�m�lmok zaklatt�k. Sõt, halv�ny eml�kei alapj�n eg�sz �rdekes �lmon esett t�l. Felszabadultan elmosolyodott, �sszeszedte mag�t, majd elindult otthonr�l.
 A nap eltelt�vel mindketten a j� �reg j�t�kterem fel� vett�k az ir�nyt. Az ajt�ban �ssze is tal�lkoztak.
 - Szia, Serena! - sz�lt Darien.
 *Azt hiszem rosszul hallottam...f�l-orrg�g�szetre kell mennem...t�nyleg a rendes nevemen sz�l�tott volna?!*
 - Hello, Darien! HAPCI!
 - Megf�zt�l?
 - Azt hiszem a tegnapi esõ miatt van... *ESÕ? Milyen esõ? Tegnap nem is esett!*
 Az esõ hallat�ra mindkettõj�ket eml�kek rohant�k meg, egy k�l�n�s �jszaka eml�kei. Majd egyszerre megsz�laltak:
 - Ne haragudj, igaz�n nem akartam megv�gni az arcod azzal a fa�ggal... - sz�lt Serena.
 - Bocs a herny��rt, �n nem...szem�t dolog volt tõlem tudom... - mondta ugyanekkor Darien.
 Mindketten felkapt�k a fej�ket �s a k�rd�seikre v�laszt keresve m�lyen egym�s szem�be n�ztek. �s meg is tal�lt�k azt. Valami elkezdõd�tt k�z�tt�k...valami �j, boldog �s sz�p. �s hogy �lom volt, vagy val�s�g? Mindenki d�ntse el maga!

V�ge