„Ohhhh... sz�rny� vagy, Chiba-baka!”, ki�ltotta „�” lefegyverezve. Gyors pillant�s az �r�j�ra, egy r�m�lt sikoly majd megfordult �s sietve tov�bb szaladt, am�g m�r csak egy porfelh� l�tszott bel�le.

„�” ez az �n is Usakom, ahogy magamban h�vtam �s nem is kell mondanom, hogy ki nem �lhatott engem. Usagi Tsukino, ahogy a kedvenc-gomb�cfejemet val�j�ban h�vj�k, egy sz�ke forg�sz�l volt a legb�bik�kebb szemekkel, amit valaha l�ttam. Ehhez tartozott, hogy mindig �lett�l �s �r�mt�l szikr�ztak a szemei. Ahogy eddig is kihallatszott, f�lig szerelmes voltam ebbe a forg�sz�lbe.

Mosolyogva r�ztam meg a fejem �s az ellenkez� ir�nyba mentem tov�bb, ahol egy tanul�t�rsam akadt az utamba. Csak gyorsan felemelte a kez�t �s m�ris tov�bb szaladt. Elk�pedten n�ztem az �r�mra �s a sz�vdobog�som kihagyott. Ha nem sietek, �letemben el�sz�r elk�sek az �r�r�l!

Az iskola ut�n, val�ban elk�stem �s le kellett �ln�m az id�t, ami miatt most k�s�bb indultam el, ahogy szoktam, el�sz�r a „Crown”-ba mentem, ahol a legjobb �s egyetlen bar�tom, Motoki Furuhata dolgozott. Mikor bel�ptem megemelte a fej�t �s r�m-mosolygott, ahogy mindig tette.

“H�, Mamoru-kun, ma k�s�sben vagy!”, k�sz�nt�tt �s el�m tette a szok�sos k�v�mat.

“Hello Motoki-kun....!”, adtam vissza, le�ltem a pulthoz �s s�hajtottam. Cirka �t perc m�lva robban majd be az �n Usakom, ha nem kell tov�bb b�ntet�sben lennie a szok�sosn�l.

“Mond csak, mi�rt vagy ma olyan lelombozott? Gondok a gimiben?” k�rdezte Motoki �rdekl�dve.

�jra s�hajtottam. „Ma egy kicsit elk�stem a sulib�l......”

D�bbenten n�zett r�m. „MI? A nagy Chiba Mamoru K�SETT az iskol�b�l?”, siv�totta �rtetlen�l.

Pont ebben a pillanatban s�t�lt be Usagi. Egy sz�les vigyor k�szott az arc�ra �s felny�gtem... mi�rt, mi az isten�rt kellett ezt meghallania... Motoki, te idi�ta!

“Ah, nee... akkor te sem vagy hib�tlan, Chiba-baka!” vihogott f�ktelen�l �s mell�m �lt a b�rsz�kre.

�reztem, ahogy halv�ny p�r sz�ll a fejembe. “Persze, hogy nem t�kkel�t�tt!” morogtam magam el� �s kortyintottam a k�v�mb�l.

“Motoki-oniisan... kaphatok megint a remek csokis-turmixodb�l?” k�rdezte Usagi mellettem �s m�z�desen mosolygott Motoki-kunra.

F�lt�kenyen figyeltem a szemem sark�b�l ’bar�tomat’ ahogy t�rsalogtak �s viccel�dtek. Mikor Motoki m�g v�gig is sim�tott a fej�n, az eszem kikapcsolt �s m�r csak v�r�set l�ttam. �k�lbe szor�tottam a kezeim �s Motokira n�ztem a Ne-mer�szeld-m�g-egyszer-meg�rinteni-pillant�sommal. � mindenesetre nem is vett �szre, annyira elfoglalta az, hogy but�n Usagira vigyorogjon.

�reztem, hogy ahogy a d�h egyre ink�bb elhatalmaskodik rajtam �s egy hajt�sra ittam meg a k�v�mat. Sajnos azonban ez m�g el�g forr� volt �s majdnem meg�gettem a sz�m. Ijedten ugrottam fel �s lenyeltem a forr� italt, ami el�g viccesen n�zhetett ki, mert mikor �jra norm�lisan tudtam venni a leveg�t hallottam, ahogy Usagi �s Motoki teli torokb�l nevetnek.

”Ez nem vicces... majdnem meg�gettem magam...!”, morogtam d�h�sen �s egy m�rges pillant�st vetettem r�juk.

„Te...hihi... Nem kellett volna olyan gyorsan meginnod a k�v�dat, Mamoru-kun!”, vihogott Motoki �s r�m-vigyorgott.

„A te hib�d volt... ha te nem...” m�g �ppen id�ben csaptam a sz�mra, majdnem elsz�ltam magam.

M�g�ttem Usagi �s Motoki versenyt vihogott. „Nem hib�ztathatsz mindig m�st Chiba-baka!” mondta �.

„Nem is akartam...”, adtam vissza motyogva.

„Mond csak, Mamoru-kun... egy�ltal�n mi van veled?” k�rdezte Motoki hirtelen, azt�n egy sz�les vigyor ker�lt az arc�ra, oh jaj, ez vesz�lyt jelent! �s igen, alig hogy �szbe kaptam...

„Tudom!” ki�ltott vid�man, boldog�t� csillog�ssal z�ld szemeiben. „Szerelmes vagy!”

„MIIII????” ki�ltottuk Usagival egyszerre. �n t�zv�r�s arccal, � falfeh�ren.

„Igen-igen... nem tudod kidum�lni magad... ismerlek, Mamoru Chiba!” Motoki ritka h�ly�n vigyorgott r�m.

“Ez... ez nem igaz, Mamoru-kun!”, motyogtam zavartan �s k�ts�gbeesetten h�r�tottam a kezemmel. Na szuper, most Usagi azt hiszi, hogy szerelmes vagyok, hogyan vegyem �gy r�, hogy bel�m szeressen? Motoki n�ha olyan tapintatos volt, mint az elef�nt a porcel�nboltban!

“Mamoru-san... igaz... amit Motoki mond? Szerelmes vagy vala... vala... valakibe...?” hallottam Usagit k�rdezni. A pillant�s�t a f�ldre szegezte, mintha nem merne r�mn�zni.

“�n... �hm....” Mit kellene erre v�laszolnom? A ’Nem’ hazugs�g lenne, mivel val�ban szerelmes voltam, m�gpedig az �n Usakomba, k�l�nben meg nem AKARTAM hazudni. A torkom kisz�radt.

Hallottam, hogy m�g�ttem Motoki �lesen besz�vja a leveg�t.

Usagi, a maga r�sz�r�l csak �lt �s szint�n r�m b�mult. Azt�n hallottam, ahogy szipogott �s miel�tt magamhoz t�rtem volna kiszaladt a „Crown”-b�l, �sszezavarodottan otthagyva engem.

S�hajtottam �s let�r�ltem egy k�nnycseppet az arcomr�l. Sz�rnyen �rzem magam. Mamo-channek van valakije. Elk�stem. Az egyetlen k�nnyb�l t�bb lett, de m�r majdnem �szre sem veszem �ket. A szemeim v�r�sek a s�r�st�l. Mikor Motoki-oniisan ideges�tette vele eg�szen zavarba j�tt, teh�t van benne valami. 

A kezeim remegnek. Hogy tehette ezt velem? Az els� napt�l, mikor tal�lkoztunk, mikor azt a buta tesztet a fej�hez v�gtam, nem ment ki a fejemb�l. Er�sen eml�keztetett az �n Tuxedo Maskomra, ugyanazok a m�lyk�k szemek, ugyanaz a s�t�t-fekete haj, ugyanaz a hang.

Lassan fel�lltam a helyemr�l az ablak mell�l �s visszacsusszantam a takar� al�. Halkan, hogy Lun�t ne �bresszem fel, aki a l�bamn�l aludt. Becsuktam a szemem �s magam el�tt l�ttam az arc�t. Ma �jszaka nem alszok sokat, ezt tudtam.

�jra a sarkunkon �lltam. Tizedszerre n�ztem az �r�mra. M�r �t perc k�s�sben volt. Fels�hajtottam. Hol marad ez a l�ny?

“Chiba-san... megint el akarsz k�sni?!” ki�ltott egy ismer�s hang.

�sszezavartan fordultam meg, m�g�ttem Asanuma-san �llt �s r�m-vigyorgott.

„Mi�rt?” k�rdeztem, bevallom el�gg� but�n.

„N�zz az �r�ra, ha nem siet�nk elk�s�nk! Gyere m�r, vagy megint b�ntet�sben akarsz maradni?”

Ez hatott �s ut�na szaladtam, de nem an�lk�l, hogy m�g egyszer k�rben�zzek, h�tha egy nekem ismer�s Odango atama szalad erre. Sehol nem lehetett l�tni. Nagyot s�hajtok, mi van vele? Norm�lis esetben soha nem k�sett! Na j�, eredetileg mindig k�sett, de nem a reggeli tal�lkoz�nkr�l! Egy sz�rny� gondolat jutott eszembe, tal�n beteg! Azonnal els�padtam �s lass�tottam, am�g meg nem �lltam.

„CHIBA-SAN!”, ki�ltotta Asanuma-san nekem. „Mi van veled? Gyere m�r!”

„Igen-igen!” adtam vissza �s tov�bb szaladtam, sajn�latomra, mert �gy vagy �gy, de iskol�ba kellett mennem!

A nap teljes katasztr�f�nak bizonyult sz�momra. Ugyan h�la Asanuma-sannak nem k�stem el �s ez�rt nem kellett b�ntet�sben maradnom, de mivel nem tudtam, mi van az �n Usakommal, alig lehetett hozz�m sz�lni. Az iskola ut�n Asanuma-san kapott el az udvaron.

“Chiba-san, mi van veled? Tegnap k�st�l, ma is majdnem, ha nem eml�keztetlek �s nem is hallod, amit mondanak neked, mert �lmodozol, �gy nem is ismerlek! Probl�m�d van?” Asanuma-san komolyan n�zett r�m.

“Nem, nincs semmi bajom, Asanuma-san, ne is gondolj r�!” viszonoztam hat�rozottan. Nem az�rt, mert nem kedveltem, ehhez nem ismertem el�g j�l, de m�g soha senkit nem engedtem k�zel magamhoz, m�g Motoki is csak alig ismert.

“Ha valahogy seg�thetek, mond meg nyugodtan, �gy �rtem, tudom, hogy tulajdonk�ppen senkivel nem akarsz bar�tkozni... de....!”

“Te mondtad, Asanuma-san!” v�gtam a szav�ba kem�nyen. „�s nem is akarom ezt a j�v�ben megv�ltoztatni �s ez�rt most megyek!”

Evvel megfordultam �s sz�tlanul otthagytam. De val�j�ban ez egy�ltal�n nem �rdekelt, ami igaz�n aggasztott, az Usako volt. Egyenesen a „Crown”-ba szaladtam, abban a rem�nyben, hogy ott tal�lom �ppen �s eg�szs�gesen. De mikor meg�rkeztem semmi nyoma nem volt. Ez nem volt meglep�, norm�lis esetben mindig csak r�viddel ut�nam �rkezett, pr�b�ltam megnyugtatni az �rz�seimet. Motokinak ki�ltottam egy „Hello”-t �s le�ltem.

„H�, Mamoru-kun, hogy vagy?” hallatszott vid�m hangja el�ttem �s mikor r�n�ztem m�r vigyorgott. „M�r megint rossz a kedved? Istenem... most mi a baj? Gondok „Vele”?”

„Kivel?”, k�rdeztem elk�pedten.

Motoki s�hajtott. „Az im�dottaddal, ember! Kivel, k�rdezi, kivel...!”

„Oh”, adtam vissza halkan. ””Vele”!”

„Akkor igazam volt!”

„Ezt meg hogy �rted, Motoki-kun?” Mi a f�szkes fen�t AKART t�lem? A legjobb az lett volna, ha tartja a sz�j�t, akkor v�gre megint Usakora koncentr�lhatn�k! S�hajtok �s az �r�ra n�zek. M�r megint k�sik! Oh, ez a l�ny m�g meg�rj�t!

„CHIBA MAMORU, hallasz egy�ltal�n?” k�rdezte Motoki d�h�sen �s kezeivel az arcom el�tt hadon�szott.

„Nem”, adtam vissza gondolkod�s n�lk�l �s �jra az �r�mra n�ztem egy s�haj k�s�ret�ben. Id�k�zben m�r majdnem feladtam a rem�nyt �s gondolatvesztve kavargattam a k�v�mat, amit Motoki tett el�m.

Sz�tlanul �s t�tott sz�jjal b�mult r�m Motoki, azt�n megr�zta a fej�t.

“Ember, t�ged telibe tal�lt... hi�nyzik egy kereked Mamoru-kun!”

“Soha nem is volt m�sk�pp, Motoki-oniisan!” hallatszott egy vid�m hang a bej�rat fel�l �s egy vihog�s k�vette.

Ezer k�z�l is felismertem volna a hangj�t. Itt volt. Csak most nyugodj meg, Mamoru, nyugi, nyugtatgattam saj�t magam, fel� fordultam �s felvettem �rzelemmentes arcomat. „T�ged is l�tni itt Odango atama?”

Vigyorgott. „Mi�rt, r�m v�rt�l, Chiba-baka?”

Tudott valamit? A sz�vem er�sen dobogott �s eg�szen a f�lemig nyomult. Nem, honnan is, �n senkinek nem mes�ltem el. Megk�nnyebb�lten laz�tottam el a kezeimet. „Tal�n kellene, Odango?” k�rdeztem �s felh�ztam egy szem�ld�k�met.

Vigyorgott. „Ma nem is TUDSZ ideges�teni, Chiba-baka, ehhez t�l j� kedv� vagyok!” Motoki fel� fordulva b�szk�n mondta, „Ma el�sz�r nem k�stem el az iskol�b�l Motoki-oniisan! Haruna tan�rn� majdnem el�jult, mikor megl�tott!”

Motoki vid�man nevetett �s r�kacsintott. “Ez SZUPER Usagi-chan! Hogyan csin�ltad ezt?”

Ha m�g EGYSZER �gy n�z r�... argh... eg�szen nyugodtan Mamoru... csak nyugi... Halkan s�hajtok. Ha nem tudtam volna eg�szen pontosan, hogy Motoki m�r foglalt volt, m�r r�g megfojtottam volna, ez nyilv�nval� volt. “Igen, EG�SZEN fantasztikus, Odango atama!” morogtam ironikusan.

Egy m�rges pillant�st vetett r�m �s a k�vetkez� pillanatban sug�rz� mosollyal vette �t Motokit�l az im�dott csoki-turmixot.

Oh, le tudtam volna �tni! Mi�rt nem tudott �gy R�M mosolyogni? **Mert mindig d�h�ted, idi�ta!** Megr�ztam a fejem �s felny�gtem. Most m�r saj�t magamat �cs�rolom, szuper. Lelomboz�dva t�masztottam fejem a tenyeremre �s szemem sark�b�l figyeltem, ahogy az �n kis Usakom �lvezettel issza a turmixot. Egy k�p az Isteneknek. A szemeit becsukta �s eg�szen el�gedettnek t�nt mag�val �s a vil�ggal. Nem tudtam elszak�tani r�la a pillant�som.

„H�, Chiba-san!”, szak�tott ki egy hang a gondolataimb�l �s majdnem hal�lra r�m�ltem.

D�h�sen, hogy zavartak, fordultam a tettes fel�. Az els�, amit l�ttam k�t sz�ke volt, akik a nevet�st�l m�r nem tudt�k tartani magukat. Az egyik Motoki-kun volt, a m�sik pedig Asanuma-san. Magamban fels�hajtottam, ne m�r megint! Rem�lhet�leg Motoki nem vette �szre, hogy b�multam Usagit!

„Hello Asanuma-san.....!” adtam vissza t�bb� kev�sb� �rvendezve.

„Mit csin�lsz te itt, Chiba-san, nem is tudtam, hogy szereted a j�t�ktermeket!” mondta Asanuma-san csod�lkozva �s mosolygott.

“Nem is teszi, csak az�rt j�n ide, hogy engem ideges�tsen, igaz, Chiba-baka?” j�tt vihogva Usagi ir�ny�b�l.

“Ne k�pzelj be erre semmit magadnak, Odango atama! Az egyetlen ok, ami�rt idej�v�k, az Motoki k�v�ja!” szikr�ztam gyorsan.

Asanuma �lvezettel ford�totta a fej�t ide-oda k�z�tt�nk. “Mond csak, nem l�ttalak �n m�r t�ged? Nem Kino-san egy bar�tn�je vagy?” k�rdezte v�g�l Usagit bar�ts�gosan.

� energikusan b�lintott. „Yep, ez igaz, Mako-chan az egyik bar�tn�m! Mond csak, Chiba-baka, nem akarsz minket bemutatni?” fordult fel�m.

„Tulajdonk�ppen nem �llt sz�nd�komban Odango, tudsz te magad is besz�lni!” adtam vissza f�lt�kenyen, igen pontosan, megint csak f�lt�keny voltam. �s most Asanum�ra.

Asanuma csod�lkozva b�mult r�m �s valami olyat motyogott, mag�ban mint “Te j� �g!” Azt�n Usagi fel� fordult �s r�viden meghajolt. “Az �n nevem Asanuma, �r�l�k, hogy megismerhetlek!”

“�n is �r�l�k, Asanuma-san, �n Usagi vagyok!” mondta sug�rz�an, azt�n kicsit jobban el�re hajolt �s a kez�vel takarva a sz�j�t, suttogva, de m�gis el�g hangosan ahhoz, hogy �n is halljam, „Ne is t�r�dj vele, Asanuma-san, Chiba-bak�nak SZERELMI B�NATA van!”

Abban a pillanatban a hajam t�v�ig pirultam �s majdnem f�lrenyeltem a k�v�mat. „HONNAN veszed EZT Usagi???”

Vigyorgott. „N�i meg�rz�s! De valamire j� volt, el�sz�r h�vt�l Usaginak, Chiba-baka!”

Asunama elk�pedten b�mult r�nk. Tudtam, hogy mire gondolt. �gy m�g soha nem l�tott �s �tkozom a v�letlent, hogy PONT a „Crown”-ba kellett j�nnie. Val�sz�n�leg most �r�ltnek tart. Megad�an s�hajtottam fel.

„Te �s n�i meg�rz�s Odango, na ne NEVETTESS! Ha neked lenne ilyened m�r r�g tudn�d, hogy �n...” Ijedten eln�multam. Majdnem megint elsz�ltam magam. Jobban kell vigy�znom.

“Akkor MIT tudn�k Chiba-baka?” k�rdezte Usagi k�v�ncsian �s k�zelebb l�pett hozz�m.

Egyre nagyobb forr�s�g �nt�tt el. Nem el�g, hogy egy�ltal�n itt volt, ami m�r norm�lis esetben is l�legzetem vette, vagy hogy majdnem elsz�ltam magam, nem, most m�g ilyen k�zel is kellett j�nnie hozz�m, hogy az arca csak p�r centim�terre volt az eny�mt�l �s nagy b�bik�k szemeivel n�zett r�m. Szemekkel, amikben elmer�ln�k. K�ts�gbeesetten tolattam, de sajnos minden kis t�vols�got, amit kiharcoltam magamnak, �jra behozott.

�Chiba-baka..... mond m�r, MIT tudn�k akkor? Hogy SZERELMES vagy?� Provok�lt! Ez az �des kis boszork�ny t�nyleg provok�lni akart! Ami, be kell vallanom, siker�lt neki, persze m�sk�p, mint ahogy v�rta. Er�sen �ssze kellett szednem magam, hogy ne vegyem egyszer�en a karjaimba �s cs�koljam meg. Olyan k�zel volt a sz�ja! Olyan eszm�letlen�l k�zel.

„Semmi fontosat, Odango atama!” ny�gtem ki rekedten �s m�g egy l�p�st h�tr�ltam. Sajnos egy sz�kl�b �tban volt, amiben elestem �s tiszta reflexb�l a legk�zelebbi dologba pr�b�ltam kapaszkodni. Elfelejtettem eml�teni, hogy a legk�zelebbi t�rgy az �n Usakom volt, aki meglepetten sik�tott fel �s velem egy�tt elesett? Nos, mindenesetre pontosan �gy t�rt�nt.

„Nem tudsz vigy�zni, Chiba-baka? Vagy m�r megfert�z�tt az �gyetlens�gem?” szidott d�h�sen �s megpr�b�lt felt�p�szkodni.

“AU!”, ki�ltottam fel, mikor r�t�rdelt a kezemre. Pontosan rajtam landolt �s engem egyszerre �getett a forr�s�g �s r�zott a hideg, mikor karcs�, j�-alak� test�t az eny�men �reztem.

“�gy kell neked!” morogta �s d�h�sen n�zett r�m. A szemei szikr�ztak.

Csak b�multam r�, k�ptelen�l arra, hogy b�rmi m�st mondjak, mint “Szeretlek Usako!” �s a karjaimba vegyem, teh�t ink�bb nem viszonoztam semmit. Soha t�bb� el nem engedni, ez volt az egyetlen, amire ebben a pillanatban gondolni tudtam.

“�hm... nem akartok fel�llni?” jutott �t Motoki halk hangja hozz�m.

“Oh... igen... persze!” motyogtam zavartan �s felemelkedtem. Mikor �lltam Usagi fel� ny�jtottam a kezem.

Nagy szemekkel n�zett r�m, de azt�n m�gis a kezem ut�n ny�lt �s egy lend�lettel felh�zta mag�t. “Bocs Odango... de te volt�l az egyetlen, amibe kapaszkodhattam!” k�rtem bocs�natot.

„Ne h�vj mindig Odangonak!” fortyogott � �s azt�n halkan megk�rdezte. ”Ez a bige j�r folyton a fejedben, igaz?”

Szomor�s�g volt a hangj�ban? Nem, ez nem lehet, mi�rt lenne szomor�, Mamoru k�pzel�dsz! „� nem bige... .... � a legcsod�latosabb, ami valaha t�rt�nt velem...!”, suttogtam halkan �s r�gt�n r� elpirultam.

„Akkor igaz, amit Usagi-san mondott, Chiba-san?”

Oh ember, Asanuma-sant teljesen elfelejtettem! S�hajtottam, na remek, ezt fut�t�zk�nt fogja elterjeszteni! Holnap m�r biztosan nem leszek biztons�gban az oszt�lyt�rsakt�l, akik ki akarnak passz�rozni bel�lem valamit... remek ki�lt�sok!

„Igen, Usagi-sannak...” vetettem r� egy pillant�st, aminek azt kellene mondania, l�tod, most semmi Odango �s meglep�dtem, hogy milyen s�padtan n�zett ki, „.....igaza van...”, fejeztem be a mondatot, an�lk�l hogy elkaptam volna r�la a pillant�somat.

„Oh...” mondta Asanuma-san meglepetten �s vigyorgott. „Kir�l van sz�... ismerem?”

„�gy van, ez engem is �rdekelne, Mamoru-kun!”, ki�ltotta a j�t�kterem m�sik v�g�b�l Motoki.

Oh nem. Ez egyre rosszabb lesz! �s Usagi �gy n�zett ki, mintha mindj�rt el�julna, vajon ez mit�l volt? Tal�n rosszul van? **Oh, Istenem, rem�lem nem lesz beteg! Ki vid�tson fel, ha nem az �n kis Usakom?**

„Odango... minden rendben?” k�rdeztem agg�dva �s egyszer�en nem hallottam meg Motoki �s Asanuma k�rd�s�t.

Usagi �sszerezzent, azt�n k�nnyed�n b�lintott. „J�l vagyok, Chiba-baka, t�r�dj ink�bb a... a bar�tn�ddel!” F�lsz�v�en mosolygott, miel�tt Motoki �s Asanuma fel� fordult. „Most mennem kell, bye Motoki-oniisan, Asanuma-san.... viszl�t holnap Chiba-baka!”

„Holnapig... Usako..!” suttogtam alig hallhat�an. Azt�n levettem a dzsekimet a sz�kr�l �s odaadtam Motokinak a p�nzt a k�v��rt �s Usagi turmix��rt, amit elfelejtett kifizetni. „�n is megyek Motoki-kun, Asanuma-san!”

„Bye Mamoru-kun!” ki�ltott Motoki mosolyogva ut�nam. „Viszl�t holnap 12:15-kor, ne?” Hallottam, hogy Asanuma valamit mondott Motokinak �s mindketten hangosan nevetni kezdtek, azt�n hall�t�vols�gon k�v�l ker�ltem.