Pislogtam, �s eln�z�st k�rtem, ami�rt elbambultam. Csendesen kuncogtak.  Nagyszerû, gondoltam kiss� keserûen. A homlokomra kellene �rnom azt a sz�t, hogy „b�na” �s ezzel elint�zni az eg�szet. De t�nyleg �lveztem azt a kev�s idõt, amit vel�k t�lt�ttem. Mind melegsz�vûek �s bar�ts�gosak voltak, biztos voltam benne, hogy j�l ki fogunk j�nni egym�ssal.

       Suli ut�n boldogan Mamoru lak�s�ra sz�kd�cseltem. �jra l�tni fogom a cuki Mamo-chant, �radoztam izgatottan. Be az ajt�n, lifttel a harmadik emeletre, jobbra fordulni, �s v�gre az 5-�s ajt�! Miut�n rendre intettem a gyomromban t�ncol� pillang�kat, hat�rozottan bekopogtam az ajt�n.  Nincs v�lasz. Ism�t kopogtam, v�rakoz�an, majd fejemet az ajt�ra helyeztem. Azt mondta, ma d�lut�n, nem? Minden k�rd�sem megv�laszol�dott mikor az ajt� kit�rult, �n elõre buktam �s Mamoru mentett meg egy tal�lkoz�st�l a szõnyeggel.

Ism�t szemtõl szemben, az egyetlen hang a szob�ban a l�gz�s�nk volt. Ilyen k�zel, gondoltam.  Mamoru megv�ltoztatta a fog�s�t rajtam... � Kami-sama, gondoltam. Meg fog cs�kolni!  Lehunytam szemeimet, v�rtam...

De a tisztess�ges Mamoru ehelyett talpra �ll�tott �s idegesen babr�lta k�t�ny�t. Pr�b�lv�n megt�rni a jeget, csendesen megsz�laltam, "Tudod, hogy nem tudsz elijeszteni azzal a k�t�nnyel, Mamo-chan."

Finoman elmosolyodott, majd a konyha fel� vette az ir�nyt.  "Nem is szeretn�m, Usako."  Apr�s�tivel t�rt vissza �s az asztalra rakta õket. "Sz�val, hol a biol�gia k�nyved?"

Sz�fogad�an elõb�ny�sztam a t�sk�mb�l. "Annyi sz� van, amit meg kell jegyezni.  Nem tudom, hogy fogok valaha is a v�g�re jutni!"  mondtam neki k�ts�gbeesetten, majd a padl�ra huppantam. Felforgatott egy szekr�nyt �s egy p�r k�rty�t hozott, majd õ is le�lt a padl�ra.

A k�vetkezõ f�l �r�ban mem�riak�rty�kat csin�ltunk, gyakran furcsa �br�kkal a h�toldalon l�võ defin�ci�k seg�tõjek�nt. Mamoru t�bbsz�r is felk�rdezte tõlem a szavakat, am�g felk�sz�ltnek nem �reztem magam a k�zelgõ tesztre. Miut�n v�gezt�nk a dolgunkkal, csak h�ly�lt�nk. Nevetve zuhantam a padl�ra, ahogy Mamoru roppant viccesen ut�nozta a r�gi biol�gia tan�r�t. S�tievõ versenyt rendezt�nk, majd v�g�l ism�t az asztalhoz �lt�nk, �tfutottuk a k�nyvet.

�tr�gtuk a fejezetet, oldalr�l oldalra, m�g egyszer utolj�ra �tn�zve az eg�szet.  �s valahogy, ahogy hajtottuk az oldalakat, Mamoru keze az eny�mre cs�szott �s ott maradt. Nem nagyon hiszem, hogy ezut�n b�rmelyik�nk is minim�lisn�l t�bb figyelmet ford�tott volna az �ttekint�sre.

Sajnos az �ra tov�bb ketyegett �s hamarosan el�rkezett az ideje, hogy haza menjek. Bepakoltam a t�sk�mba �s seg�tettem Mamorunak eltakar�tani a felfordul�st, amit a k�rty�kkal csin�ltunk. Az ajt�ban f�l�nken k�sz�netet mondtam neki a korrepet�l�s�rt �s kifejeztem abb�li akaratomat, hogy esetleg hamarosan megism�telhetn�nk.

Mamoru szemei csillogtak valamitõl, amit nem tudtam megfejteni. �gy tûnt, mintha mondani akarna valamit, de v�g�l feladta �s melegen meg�lelt. N�h�ny pillanat m�lva elvontam tõle a fejem, hogy r�n�zhessek, azt�n elpirultam a pillant�sa alatt. Lehajolt �s a legfinomabb apr� cs�kokkal halmozta el ajkaimat. A sz�vem vadul kalap�lt, ahogy kezdett elt�volodni tõlem. � nem, Mamo-chan, hat�roztam el. Karjaimat gyorsan a nyaka k�r� kulcsoltam �s lelkesen megcs�koltam õt. Mamoru meglepetts�g�ben tompa hangot hallatott, de gyorsan viszonozta azt, m�g sz�t nem v�ltunk levegõt venni.

"Jobb lesz, ha megyek, Mamo-chan,"  sz�ltam v�g�l.

"�n is azt hiszem,"  v�laszolta.  Mint az elsõ napon, mikor a j�t�kteremben tal�lkoztunk, egyik ujj�val v�gig sim�totta az egyik odang�mat.  "Tudod, te valami eg�szen k�l�nleges vagy,"  suttogta.  "L�tlak holnap?"

R�kacsintottam.  "Persze!"  Elkezdtem lefel� menni a folyos�n, de f�ldbe gy�kerezett a l�bam, mikor �szrevettem, hogy valamirõl megfeledkeztem. Mamoru az ajt�f�lf�nak t�maszkodva �llt, kez�ben ism�t az eb�demet tartva. Elvettem tõle, r�viden megcs�koltam, �s azt leheltem, "Szeretlek, Mamo-chan!"

Negyedik fejezet

Who was that shape in the shadows?
Whose is the face in the mask?
      -"I Remember"  The Phantom of the Opera
 

Ism�t lesz�llt az �j. T�prengve �ltem az ablakn�l l�võ sz�kemen, fejem az ablakp�rk�nyon nyugodott. Vajon j�n-e ma �jjel, az idegen, aki k�s�rti �lmaimat �s megl�togat, mik�zben alszom? Ujjhegyeim v�gig sim�tott�k a tegnap itt hagyott r�zsa egy b�rsonyos szirm�t. Felkeltem �s megpillantottam egy fekete k�penyt, ahogy a f�rfi elrohant. Ki vagy te? mormoltam. Mi�rt v�gy�dom ut�nad annyira? � Mamo-chan, gondoltam hirtelen, sz�vem belefacsarodott az aggodalomba. Nem l�ttam õt k�t napja, mi�ta megcs�koltuk egym�st. �jra s�rni kezdtem, k�ts�gbeesetten rem�lve, hogy van valami magyar�zat, �s nem csak ker�l engem.

"Mi�rt s�rsz, angyal?"

Elvettem kezeimet az arcomt�l.  "Te!"  suttogtam. Egy k�pennyel, cilinderrel �s domin� maszkkal �kes�tett, fekete szmokingot viselõ f�rfi �ld�g�lt k�nyelmesen, k�zvetlen�l az ablakom elõtt, egy fa k�t �ri�si �g�b�l kialak�tott kos�rba telepedve.

"Szoktak m�sok is az ablakodn�l �ld�g�lni?" k�rdezte der�lten.  "Persze hogy �n vagyok.  De nem v�laszolt�l a k�rd�semre, angyal."

"Nem vagyok angyal!"  v�laszoltam csal�dottan. "Legal�bbis nem a ti�d."

Ajkai �sszeszorultak a d�htõl.  "Ebben t�vedsz, kedvesem.  De nem az�rt j�ttem ide ma �jjel, hogy ezt megvitassuk. Neked, dr�g�m, beteljes�tendõ sorsod van."  Meg�llt, k�ts�gtelen�l az arcomon l�võ �ri�si sokkolt kifejez�s miatt. "Sajn�lom, hogy t�nyleg nincs t�l sok idõnk megbesz�lni a dolgot. �gy egyszerûen b�znod kell bennem �s azt tenned, amit mondok."

Felugrottam a sz�krõl.  "Nem l�tezik,"  mondtam neki.  "Ez õr�lts�g, te pedig egy besurran� vagy. H�vom a rendõrs�get, ha nem m�gy el azonnal," fenyegetõztem, a hangom �s testem is f�lelemtõl remegett. Mielõtt becsukhattam volna az ablakomat, hogy bez�rjam, eszm�letlen sebess�ggel elõre ugrott. Hirtelen ott tal�ltam magam a karjaiba kulcsolva.

"Ne mer�szeld, angyal.  Vagy elfeledkezt�l az egy�tt t�lt�tt �jszak�inkr�l?" Agyamat azonnal az �jszakai fantom k�pei �rasztott�k el, ahogy cs�kjaival �geti ajkaimat, cir�gat�saival eltomp�tva bõr�met. �reztem ahogy az �des, �ldott semmibe zuhanok, karjaiba �julva.

N�h�ny pillanat m�lva kezdtem magamhoz t�rni, de csukva tartottam szemeimet, hogy megt�vesszem a fantomot. Vitt engem, �reztem, hogy fut. Hova megy�nk? Hova visz engem? Mit fog tenni velem?

"Nyisd ki a szemed, angyal.  Nem csapsz be,"  motyogta b�rsonyos hangj�n.  Nem mozdultam, megtagadva az engedelmess�get akarat�nak. "J�l van,"  jegyezte meg, majd egy pillanat m�lva vadul megcs�kolt. A szemeim azonnal felpattantak, õ pedig szinte �d�zul nevetve visszah�z�dott. "T�l makacs vagy, kedvesem. Hab�r ez tal�n elõny�dre v�lhat a j�võben."  Ezzel talpra �ll�tott.

Azonnal felt�p�szkodtam, fut�sra k�sz�lve. "�, nem. Nem teheted, angyal,"  ki�ltotta �s v�llamn�l fogva megragadott. "K�l�nleges okb�l hoztalak ide ma este. Ma �jjel neki kezdesz sorsod beteljes�t�s�nek." Megr�ztam a fejem, nem akartam m�st, csak elmenek�lni.

Keze felv�ndorolt a h�l�ingem nyakkiv�g�s�ig, f�lelmemben remegni kezdtem.  Meglepett, mikor meg�llt �s hirtelen megragadta a med�lomat. "Ezt honnan szerezted?"  k�rdezte hirtelen.

Nyeltem, m�g mindig r�m�let keringett v�n�imban. "Mindig is megvolt."

Meglepet�semre vigyorgott.  "Ez sokkal igazabb, mint gondoln�d."  Egy pillanat sz�netet tartott �s feln�zett a holdra. "Angyal," kezdte ism�t,  "az ok, ami�rt ma �jjel velem vagy az, hogy van n�gy l�ny akiknek k�ts�gbeesetten sz�ks�g�k van a seg�ts�gedre. Meg kell mentened õket a gonosz S�t�ts�g Birodalm�nak gazembereitõl, k�l�nben elpusztulnak."

Ism�t s�rni kezdtem.  "Nem tudom hogy!  Nem tudom mit akarsz tõlem!"

Egy kesztyûs ujj t�r�lte le k�nnyeimet. "Ne s�rj, angyal. Annyira egyszerû, komolyan. Csak �rintsd meg a med�lod �s ki�ltsd, 'Hold Prizma Ereje, v�ltoztass �t engem.'"

Hitetlen�l n�ztem r�, de a szemei olyan õszint�k �s rem�nyteljesek voltak. Ujjaim j�t�kosan megtal�lt�k a med�lomat. "Hold Prizma Ereje, v�ltoztass �t engem,"  suttogtam.

A hat�s b�mulatba ejtõ volt. Szalagok �s f�ny vettek k�r�l, �s mikor eltûntek, egy r�vid tenger�sz egyenruha volt rajtam. A k�zelben sikolyokat hallottam, megfordultam, hogy az ir�nyukba rohanjak.

       "Sok sikert, Sailor Moon,"  sz�lt.  Nem n�ztem vissza. Gyorsabban futottam �s hamarosan megl�ttam egy f�rtelmes sz�rnyeteget, amint n�gy fiatal l�nyt terroriz�l. �ri�si meglepet�semre Rei, Makoto, Minako �s Ami voltak azok.

"El�g legyen!"  �v�lt�ttem a youm�ra.  Hirtelen olyan szavak kezdtek el �mleni a sz�mb�l, melyeket megesk�dtem volna, hogy sosem mondtam ki azelõtt. "Sailor Moon vagyok, az Igazs�g �s Szerelem Bajnoka! Nem hagyom, hogy b�ntsd ezeket a l�nyokat! A hold nev�ben megb�ntetlek!"

V�laszul a youma vicsorgott �s t�zet ok�dott r�m. Olyan reflexeim lend�ltek mozg�sba, amikrõl nem is tudtam, hogy l�teznek, f�lre vetõdtem az �tb�l �s a talpamra ugrottam. Megragadtam a tiar�mat �s ki�ltottam, "Hold Tiara Ereje!" A csill�ml� diszkosz k�z�pt�jon tal�lta el a youm�t, ami f�nylõ porr� oszlott.

Hevesen kil�legeztem �s megd�rzs�ltem a homlokom. Forr�nak �reztem, mintha l�zam lenne. Lassan a t�bbi l�ny fel� fordultam, akik sokk �s h�la �tv�zet�vel az arcukon b�multak r�m.

A lil�ba j�tsz� �jfekete leoml� haj� Rei habozva elõre l�pett.  "Sailor Moon?"  B�lintottam. L�tsz�lag transzban egyik kez�t maga el� tartotta, mormolt n�h�ny sz�t �s egy tûzlabda jelent meg elõtte. "Kerestelek,"  vallotta be, hangja olyan halk volt, hogy alig hallottam. "Mindannyian kerest�nk. K�s�rted az �lmainkat �s rengeteg �jjel id�ztelek a szent tûzben. Ki vagy te," tudakolta, hangja d�htõl �s f�lelemtõl remegett, "hogy neked kellene ir�ny�tani minket erõnk haszn�lat�ban?"

"�n nem csin�ltam semmit!"  v�dekeztem gy�trõdve. Meg�rintettem a med�lomat �s visszav�ltoztam. "Csak Usagi vagyok... Eg�sz ma estig nem is tudtam, hogy �n vagyok Sailor Moon." A l�nyok meglepetten n�ztek r�m, de Minako gyorsan mag�hoz t�rt �s elõre j�tt.

"Mutasd meg, hogyan v�ltozzunk �t!"  ki�ltott fel.  "Tudjuk, hogy k�pesek vagyunk r�, ak�rcsak te, de nem tudjuk, hogyan. Sosem mondtad el az �lmainkban - azt mondtad, elõbb meg kell tal�lnunk t�ged ahhoz, hogy elmondd."

Az �jjeli �gboltra n�ztem. A horizonton ott volt V�nusz gy�ny�rû bolyg�ja. Ism�t egy eml�kfoszl�ny ugrott be �s hirtelen tudtam a v�laszt. Elõre l�ptem, l�baim l�tsz�lag saj�t akaratukb�l mozogtak, �s meg�rintettem Minako homlok�t. A szem�ld�ke f�l�tt egy jel vil�g�tott - "Sailor Venus,"  leheltem. "Csak mondd, 'V�nusz Ereje, v�ltoztass �t engem,'"  utas�tottam. Megtette, �s a Szerelem Harcosa jelent meg elõttem. Sailor Venust gyorsan k�vette Mercury, Mars �s Jupiter is.

Egy pillanatig bizonytalanul n�zt�nk egym�sra. V�g�l Rei megsz�lalt. "Figyeljetek sr�cok, feladatunk van. M�g nem tudjuk, ez eg�sz pontosan mit takar, de jobban meg kellene ismern�nk egym�st. Mi�rt nem tal�lkozunk holnap suli ut�n a templomban?" Mindannyian egyet�rtett�nk �s elindultunk haza fel�.

Egyszerû Tsukino Usagik�nt haza indultam �s azon az utc�n s�t�ltam, ahol Mamoru lakott. M�g csak nem is h�vott, gondoltam szomor�an. De f�nyt l�ttam a lak�sa ablak�ban, �gy �gy d�nt�ttem, a figyelmeztet�st a sz�lre b�zom. Berep�ltem a bej�raton, fel a l�pcsõn az ajtaj�ig, majd kopog�s n�lk�l kinyitottam.

"Usako?"  Mamoru kettõt lapozott, ahogy feln�zett a k�nyv�bõl. A bej�rat�ban �lltam, egy hossz�, k�l�n�s �jjel stressz�tõl remegve �s reszketve. �reztem, ahogy meleg karok fonnak k�rbe �s folyamatos nyugtat�sokat suttog. �s mikor m�r nem b�rtam tov�bb, szinte erõszakos zokog�sban t�rtem ki. Ettõl v�lhetõleg megr�m�lt �s a kanap�ra fektetett, mindv�gig nyugtatva engem. Mikor abba hagytam, egyszerûen szorosan mag�hoz �lelt.

       "Mamo-chan?"

       "Igen, Usako?"

       "Mi�rt nem l�ttalak az ut�bbi n�h�ny napban?"

       Ezen k�rd�s hallat�n Mamoru nagyon nyugtalannak tûnt �s m�g szorosabban mag�hoz szor�tott. "Usako, " kezdte, "Neh�z dolog sz�momra elmondani ezt neked. De akkor is azt akarom, hogy tudd. A m�ltban alkalmank�nt minden l�tsz�lagos ok n�lk�l el�jultam. Az orvosok sosem tudt�k megfejteni az ok�t. De a m�lt h�nap k�l�n�sen rossz volt...nagy idõszakokra nem eml�kszem."  Olyan szomor�nak tûnt, teljesen zavartnak, hogy azonnal megsajn�ltam õt. Folytatta,  "Az elm�lt nyolc �r�b�l semmire sem eml�kszem, Usako. Ma d�lut�n itt tanultam a lak�somon, �s csak tizen�t perce �bredtem fel az �gyamban."

      Egym�s �lel�s�ben �lt�nk n�h�ny pillanatig. V�g�l feltette a k�rd�st, amit tudtam, hogy fel fog. "Mi t�rt�nt ma �jjel, Usako?"

      Megr�ztam a fejem.  "Nem hinn�d el, ha elmondan�m."

      Szemei �js�t�tre v�ltoztak.  "T�gy pr�b�ra. Volt n�h�ny k�l�n�s �lmom, Usako, �s mind r�lad sz�lt."

�t�dik fejezet

Mamoru szemei kih�v�an f�nylettek, de ugyanakkor elesettnek, szinte k�ts�gbeesettnek tûnt. "� Mamo-chan," s�hajtottam �s fejem a mellkas�nak hajtottam. Lehunyva szemeimet elmer�ltem az arcomhoz �rõ puha pamut �rz�s�ben.  "K�sõ van, haza kell mennem," motyogtam az ing�be. "�g�rem holnap mindent elmondok neked."

Mamoru elh�z�dott, hogy �gy a szemembe tudjon n�zni. "L�gy �vatos, Usako," figyelmeztetett nyomat�kosan. Kez�t v�gigh�zta azon az elk�pesztõen fekete haj�n �s kiss� lehajtotta fej�t. "�n...agg�dom miattad, �s nem akarom hogy bajba ker�lj."

Csak h�vjatok csokol�d�nak egy meleg ny�ri napon. A sz�vem elolvadt �s lelkesen meg�leltem õt, mindkettõnket a d�v�nyra d�ntve �lelkezõ poz�ci�ban. "Agg�dsz miattam? MIATTAM? A kedvenc Odango Atam�d miatt?" ugrattam, boldogan kuncogva.

"Az egyetlen Odango Atam�m miatt," v�laszolta komolyan, hab�r egy mosoly h�z�dott a sz�ja sark�ban. Zavaromban vis�tani kezdtem �s hozz�fogtam csiklandozni õt, de õ kerekedett fel�l, mivel l�that�an nem volt az a  csikland�s fajta. Balszerencs�mre �n igen, �s az �n dr�ga Mamo-chanom ezt nagyon j�l ki is haszn�lta. T�z m�sodpercen bel�l hahot�ztam �s k�ny�r�let�rt esedeztem, legnagyobb sz�rakoz�s�ra. Abba hagyta egy percre. "Mit adsz, ha nem csikizlek tov�bb?"

"B�rmit!"  zih�ltam, a levegõ�rt k�zdve �s �rezve a f�jdalmat az oldalamban az erõs nevet�stõl.

Mamo-chan arca k�zeledett az eny�mhez �s orr�t az eny�mhez d�rzs�lte. "Ak�r egy cs�kot is?"

L�lekszakadva, persze nem a csikiz�stõl, suttogtam, "Egy cs�kot?"

"Nagyon kellemesek, tudod,"  suttogta, ajkai majdnem, de nem eg�szen �rintett�k az eny�imet. "Fõleg a tieid. �gy l�tszik õk jelentik minden �lmodoz�som f�kusz�t �s nem tudtam, -itt megcs�kolta az �llamat- "elaludni" -ut�na az orrom hegy�t- "az elm�lt k�t �jszaka, mert csak r�d gondoltam."

Lehunytam a szemem mikor azok az �h�tott b�rsonyos ajkak gyeng�d, rend�thetetlen szenved�llyel ism�t az eny�mekhez �rtek. Nem volt hat�rozatlan, �llap�tottam meg valahol �t k�zben. Csak �vatos, mintha f�lne, hogy tal�n elfutok. Megerõs�tettem az elhat�roz�somat; v�g�l is rengeteg mozifilmet l�ttam m�r �s TUDTAM, hogy a cs�kok sokkal behat�bbak is tudnak lenni. Szeg�ny Mamo-chan, gondoltam. �gy l�tszik mindig ezt csin�lom vele. Ezzel az utols� gondolattal nyelvemet hat�rozatlanul az ajkai k�z� cs�sztattam. Ha meglepõd�tt, h�t nem mutatta; hanem ink�bb m�g szorosabban mag�hoz vont �s m�lyen megcs�kolt.

N�h�ny perccel k�sõbb vissza�t�tt az �tkozott val�s�g. Sajn�lkoz�an elh�z�dtam tõle. Mamoru is s�hajtott �s elkezdett kik�s�rni engem.

Az egyik copfom n�h�ny hajsz�l�t csavargatva az ujja k�r�l, a m�sik kez�vel, mely v�delmezõen a h�tam als� r�sze k�r� volt fonva, k�zel tartott mag�hoz. "L�tlak holnap, ne?"  k�rdezte rem�nyteljesen.

"Suli ut�n tal�lkoznom kell n�h�ny bar�tommal,"  figyelmeztettem.

Szemei valamilyen baj k�zeledt�t sug�rozt�k. "J�l van.  Elmegy�nk vacsor�zni �s akkor majd mindent elmes�lhetsz nekem az �jszakai kalandjaidr�l."  Tiltakozni kezdtem, hogy t�nyleg semmi sz�ks�g r�, hogy vacsor�zni vigyen, de engedelmess�gbe lettem cs�kolva. "Ja ne, angyal."

Az �llam egy hallhat� CLUNK-al a padl�ra esett, ahogy ut�na n�ztem.
 
 

M�snap suli ut�n tal�lkoztam a l�nyokkal Rei templom�ban. Makoto valami "Oml�s Rizses Falat" receptj�vel volt elfoglalva. Amennyire meg tudtam �llap�tani, el�g sok m�lyvacukor volt benne. A gyomrom v�gan kordult meg, mintha tov�bbi r�besz�l�sre lenne sz�ks�gem. Makoto h�ta m�g�tt Ami �s �n �lvezettel csent�nk m�lyvacukrot az egyik zacsk�b�l. Rei �s Minako laz�n besz�lgettek fincsi lopott m�lyvacukorral a sz�jukban, az Ami �s az �n elõz�kenys�gemnek k�sz�nhetõen. Valahogy Reinek siker�lt felhoznia valami olyasmit, amire kiss� felk�sz�letlen voltam.

"Naru azt mondja, hogy bar�tod van, Usagi-chan!"  kuncogott Rei. A t�bbiek elragadtatva gyorsan fel�m fordultak.

"Ki õ?"

"Hova j�r iskol�ba?"

"Nem hallgathatsz el ilyen titkokat, Usagi-chan."

"Meddig jutottatok?"

Vadul elpirultam a k�v�ncsi k�rd�sek t�ze alatt. V�g�l vettem egy m�ly l�legzetet �s belev�gtam. "H�t, csak p�r napja tal�lkoztunk..." Miut�n befejeztem egy valamennyire szerkesztett t�rt�netet, a l�nyok egy�ttesen fels�hajtottak.

"Milyen romantikus," �radozott  Minako.  "L�ttam õt az elsõ nap a j�t�kteremben mikor ugratott t�ged, Usagi-chan. ANNNNNNYYYYYYYIRA helyes. Majdnem �gy n�z ki, mint Tuxedo Kamen!"

A v�r kisz�llt az arcomb�l. Lehets�ges, hogy k�t k�l�nb�zõ ember hasonl�tson egym�sra, nem igaz?

De lehets�ges, hogy ugyan�gy cs�koljanak?

Hatodik fejezet

"I will love you like none other, for I have died a thousand
little deaths for you, and each time I have died, I have
thought of you."
   -Michael Lisner, "Dawn"

Egy f�nak dõltem, m�g mindig hevesen l�legezve a legut�bbi, l�ndzsadob�l� youm�val folytatott harct�l. Mercury a mini-komputer�n g�pelt, Mars m�rgesen motyogott mag�ban, Jupiter figyelmesen p�szt�zta a ter�letet, Venus pedig cs�ndesen f�lre�llt, �les szemei csukva.

V�g�l Mars v�gsõ el�gedetlens�g�nek adott hangott. Hab�r szemei csillogtak, semmi sem pal�stolhatta az alattuk l�võ �rulkod� fekete �rnyakat. "Ok�, sr�cok," sz�lt. "Mind f�radtak vagyunk �s holnap mindannyian biol�gia dolgozatot �runk. Az Isten szerelm�re, menj�nk m�r haza. Ma �jjel m�r nem tehet�nk t�bbet."

Mercury tiltakozni kezdett, hogy meg kell vizsg�lnia a helyet, h�tha meg tudja hat�rozni a youma eredet�t, de m�g az erõs Jupiter is feltartotta egyik erõtlen kez�t, hogy elhallgattassa õt.

"Holnap is lesz nap,"  eml�keztette õt finoman Jupiter. "Nem lehet t�l hat�kony az ember semmi energi�val, �s ezt te jobban tudod, mint b�rmelyik�nk. Itt az ideje, hogy haza menj�nk."

Mercury beleegyezett, hab�r nem t�l sz�vesen. Elkezdtek haza fel� v�nszorogni, mikor �szrevett�k, hogy �n nem vagyok vel�k. Venus megfordult �s �gy sz�lt, "Te nem j�ssz, Sailor Moon?"

Lassan megr�ztam a fejem.  "Menjetek n�lk�lem sr�cok."

K�rdõ tekintettel egym�sra n�ztek, majd v�llat vontak �s tov�bb indultak. �n k�zben abba az ir�nyba indultam, amerre legut�bb l�ttam Tuxedo Kament elmenni. Gyorsan s�t�lva �tv�gtam a k�rny�ken, mielõtt egy parkhoz �rtem. Nem tudv�n ellen�llni, bel�ptem a r�zs�k-szeg�lyezte kapun �s v�gig s�t�ltam a foly� ment�n.

Ez az ut�bbi p�r h�t Mamoruval a legboldogabbak k�z� tartozott �letemben, gondoltam. Hab�r a k�teless�gem �s az eszm�letveszt�sei nem v�rt zavarok voltak, teljes m�rt�kben siker�lt �lvezn�nk egym�s t�rsas�g�t. Mindig kit�rtem tudakoz�d� k�rd�sei elõl, az �ltala "elragad� �jszakai cselekedeteim"-nek nevezett dologgal kapcsolatban. Beismerhettem magamnak, hogy szeretem õt, val�j�ban jobban, mint b�rmi m�st, de nem �lltam r� k�szen, hogy ezt a bizonyos oldalamat is megosszam vele. Hamarosan, fogadtam meg cs�ndesen. Hamarosan mindent elmondok neked, Mamo-chan.

Ezut�n egy v�r�s szeg�lyû k�p�nyeg cs�b�t� csapkod�sa ragadta meg szemem. L�legzet visszafojtva megl�ttam Tuxedo Kament n�h�ny gy�ny�rû r�zsabokor elõtt. Az a sz�l, melyet a kez�ben tartott egy csod�latos cin�berv�r�s volt, �s ahogy hitetlen�l figyeltem, sz�mos m�sik termett a puszta levegõbõl kezeiben.

Ki õ? Tûnõdtem, erõsen r�mt�rt k�v�ncsis�gom. Tudnom kell! Cs�ndesen fel� lop�dzottam. Sosem n�zett fel az intenz�v r�zsatanulm�nyoz�sb�l, hat�rozott megk�nnyebb�l�semre. Imm�r k�zvetlen�l m�g�tte, felny�ltam...

�s let�ptem a domin� maszkot.

Tuxedo Kamen meglepetts�g�ben felki�ltott, �s fel�m csapott. Kesztyûs keze arcon tal�lt �s a f�ldre estem, a hirtelen sajg� �llamat fogva. De semmi sem �ll�thatta meg szemeimet, kiv�ve Chiba Mamoru l�tv�nya Tuxedo Kamen ruh�j�ban.

"Mamo-chan?"  motyogtam hitetlenkedve. Az�r szemei bel�m f�r�dtak, megremegtem hidegs�g�ktõl. Azt�n hirtelen felakadtak �s a f�ldre rogyott.

Megdermedve a sokkt�l n�h�ny percig helyben maradtam, majd gyorsan fel� k�sztam. "Tuxedo Kamen!"  sz�ltam. "Mamo-chan, k�rlek �bredj fel!" Ahogy kiss� megcsapkodtam az arc�t, pr�b�lv�n fel�leszteni õt, rettenetes nyom�st �reztem a fejemben. Hamarosan t�l sok volt m�r �s �ldott �ntudatlans�gba zuhantam, a kedvesem teste f�l�tt.

***

"Endymion!"  sz�ltam kedvesen az erk�lyrõl.

Õ szembe fordult velem, �s gy�ny�rû az�r szemei szeretõen cir�gatt�k az eny�meket. Kez�ben finoman egy csod�latos v�r�s r�zs�t tartva fel�m indult, k�p�nyege kecsesen csapkodott m�g�tte. Lent csatlakoztam hozz� �s nevetve, mint a gyerekek a kedvenc kert�nkbe szaladtunk. B�k�sen a r�zs�k k�z�tt �ld�g�lve megcs�koltuk egym�st ahogy a Nap nyugodni kezdett.

"Serenity,"  mondta, kezei k�z� v�ve arcomat, "Szeretlek!"

***

Szemeink ugyanabban a pillanatban felny�ltak �s tudtuk. Mindent tudtunk. "Usako!"  zih�lta, �s visszav�ltozott. �n is �gy tettem, nem mozdulva a f�l�tte elfoglalt helyemrõl.

"Te vagy Tuxedo Kamen!"  sz�ltam v�dl�n.

"Higgy nekem, eg�sz mostan�ig �n sem tudtam!  Ez�rt voltak az eszm�letveszt�seim, Usako - az�rt mentem, hogy megv�djelek t�ged. �s ha m�r itt tartunk, te vagy Sailor Moon! Mi�rt nem mondtad el nekem, Usako?" k�rdezte, l�that�an s�rtett kifejez�ssel a szemeiben.

S�hajtottam �s arcomat a v�ll�ba temettem. "Az�rt mert tal�n nem szeretn�l egy szuperhõsnõt bar�tnõnek?" pr�b�lkoztam.

Fels�hajtott �s szorosan meg�lelt. "Szeretlek Usako, ami annyit tesz, hogy szeretem Sailor Moont is. �s," meg�rintette a homlokomat, "Serenity-t is."

A homlokom ism�t felmelegedett, de ez�ttal tudtam mi volt az. Egy f�lhold, a Hold kir�lyi csal�dj�nak jele. Egy eml�k a m�ltamb�l, ha �gy tetszik. Az �sszes eml�k, mely eddig csak �lmaimban jelent meg, csendesen megny�lt agyamban. Bele�rtve az�t a l�lek�t is, akit a legjobban szerettem.

"Endymion,"  suttogtam.  Sebesen �tford�tott engem hogy õ ker�lt fel�lre, �s ajkai k�vetelt�k az eny�meket. Ezer �v eltelt �s mi ugyan�gy voltunk, mintha a holdb�li r�zsakertben lenn�nk. Cs�kokkal �rasztott el, f�rge kezei felfedezt�k testem. Szorosan �lelve egym�st �jra �s �jra suttogtuk egym�snak, "Szeretlek."

V�g�l sz�tv�ltunk, mellkasunk zih�lt, ahogy pr�b�ltunk levegõt venni. "Mamo-chan?" kock�ztattam meg. "Szeretn�l elj�nni velem a Tavaszi B�lra?"

Szemei elkerekedtek a meglepetts�gtõl �s remegõ kez�vel meg�rintette arcomat. "Elmenni veled a b�lba? Persze hogy akarok. Istenem, Usako, az �letem eg�sz h�tral�võ r�sz�t veled akarom t�lteni. �s a k�vetkezõt, �s az azut�n k�vetkezõt is."

"Tudod, te t�nyleg-"  kezdtem.

"K�zhelynek hangzik, de te-" mondta ugyanakkor.

Egy�tt fejezt�k be, "Eg�szen k�l�nleges vagy."

Egym�s szem�be n�zve nem volt sz�ks�g t�bb sz�ra. �s val�ban nem is haszn�ltunk t�bbet aznap �jjel.

V�ge