Aznap este valahogy nem volt �hes, hi�ba k�n�lgatta Ikuko mama. Legal�bb megmutatja nekik, hogy � k�pes uralkodni mag�n. Eleg�nsan elvett egy alm�t, �s fens�bbs�gesen felvonult az emeletre. Chibiusa t�tott sz�jjal b�mult ut�na.

Bef�szkelte mag�t a takar� al�, �s a holnapi �llatkerti tal�lk�ra gondolt.

Valaki kopogott az ajtaj�n.

- Usagi, telefonod van – mondta Chibiusa. Usagi felt�p�szkodott, �s el�gedetten indult a telefonhoz. Biztosan Mamoru az.

- Szia, Usako – k�sz�nt a fi�. – Minden rendben? J�l vagy? – Usaginak j�lesett hallania az aggodalmat Mamoru hangj�ban.

- Persze, minden rendben. – �gy d�nt�tt, megosztja vele a mai �r�m�t. Vajon mit fog sz�lni, ha megtudja? F�lt�keny lesz egy picit?… - K�pzeld, megismerkedtem egy furcsa fi�val a sz�nh�zban. Rettenetesen hasonl�t r�d! Nagyon aranyos volt.

- Olyan, mint �n? – nevetett Mamoru. – Ezt neh�z elhinni…- Usagi kicsit megneheztelt r�. Mi�rt, azt hiszi mag�r�l, hogy � az egyetlen helyes fi� a vil�gon?…

- De, de, pont �gy n�z ki, mint te, csak a haja feh�r.

- Legal�bb m�r nem �sz�lhet meg a gondokt�l, amit majd okozol neki… - ugratta Mamoru. – Lehet, hogy a kedv��rt m�g le is fogysz? – Usagi nem felelt. – H�, van ott valaki? Usagi!

- Itt vagyok. – sz�lt bele a l�ny halkan. Mamoru komolyan megijedt. Annyira szomor� volt Usagi hangja… Csak nem vette a sz�v�re a cukkol�st?

- Figyelj, a k�vetkez� vizsg�mra m�r eleget tanultam. Kimehetn�nk holnap az �llatkertbe, ha van kedved… - Ez j� lesz, Usagi teljesen odavan az �llatkert�rt.

- J� �tlet, de m�r m�ssal megyek. – Mondta h�v�sen Usagi. Mamorunak le kellett �lnie a vonal t�loldal�n, annyira komoly volt a l�ny hangja. – �s egy�bk�nt is elegem van abb�l, hogy a randev�ink mindig a vizsg�idt�l f�ggnek. Csak tanulj nyugodtan, igaz�n nem akarom a j�v�det elf�r�szelni. Tal�lok magamnak m�s kikapcsol�d�st. Szia. – Usagi finoman letette a kagyl�t. A kem�ny arckifejez�s lassan leolvadt az arc�r�l, bement a szob�j�ba �s lerogyott az �gy�ra. Mamoru nem f�lt�keny! Teh�t m�r nem szereti… K�nnyek gy�ltek a szem�be. M�rpedig igenis f�lt�keny lesz!…

Mamoru megk�v�lten �lt a padl�n, kez�ben egyhang�an b�gott a  telefonkagyl�. J�l hallotta? Usagi h�v�sen, megfontoltan visszautas�totta �t. M�g a telefont is letette.  A fi� v�gigp�rgette elm�j�ben az elm�lt csod�kkal, vesz�lyekkel teli id�szakot, att�l a bizonyos pillanatt�l kezdve, hogy a var�zslatos, sz�ke l�ny a fej�hez v�gta a rosszul siker�lt dolgozatot. Usagi a mindene volt, nem csak egy kis fl�rt az �v�k, hanem eget-f�ldet renget�, vil�got �sszetart� er�… �s most Usagi hidegen leteszi a telefont.

Lehet, hogy csak rossz kedve van. Bedacizott matekb�l, veszekedett Chibius�val, m�r megint f�lt�keny a kisl�nyra… nem, j�l tudta, hogy most sokkal komolyabb a helyzet.

�s ha Usagi egyszer�en m�st v�laszt? Abba belehaln�k, gondolta Mamoru. Elvonszolta mag�t a f�rd�szob�ig – de a laz�t�, forr� zuhany sem oldotta meg a probl�m�it. H�t nem, nem fogja hagyni, hogy az a sr�c k�z�j�k furakodjon… de ha Usagi �gy akarja… Most d�bbent csak r�, mennyire hozz�szokott a boldogs�ghoz. Term�szetesnek vette, ak�r a l�legzetv�telt…

Sok�ig nem j�tt �lom a szem�re, n�zte a furcsa, t�ncol� cs�kokat, amit a h�za el�tt elhalad� aut�k rajzoltak a mennyezetre. Tal�n az � szerelm�k sem m�s, mint egy m�l� villan�s.

Aznap �jjel Usagi furcsa �lmot l�tott. Futott valaki ut�n a s�t�t utc�kon, valaki ut�n, akinek hossz� k�p�nyege volt �s fekete cilindere… kiab�lt, de az nem �llt meg… ler�vid�tette az utat egy mell�kutc�n �s hirtelen el�je ugrott… egy ki�lt�ssal let�pte a feh�r �larcot… �s m�g�tte nem volt senki. Az eleg�ns ruhadarabok sz�tporladtak az utc�n �s felolvadtak a v�kony holdsarl� f�ny�ben.

D�lut�n �t �ra volt, a l�nyok a k�v�z�ban tal�lkoztak. Els�nek Ami futott be, �s am�g a t�bbieket v�rta, gyorsan el�kapta a sz�t�r�t. Makoto olyan ked�lyes h�tbav�g�ssal �dv�z�lte a k�khaj�t, hogy az belefejelt az asztalba.  Rei �rkezett harmadiknak, �s elmes�lte, hogy aznap felrobbant egy k�v�f�z� az iskolai menz�n, alaposan felbolygatva a k�nos fegyelmet. Minako azzal a h�rrel toppant be, hogy remek cicahotelt tal�lt, ahol nyugodtan otthagyhatj�k a macsk�kat, ha �ppen „ny�ri edz�sre” akarnak menni.

Csak Usagi nem volt sehol.

- M�r megint k�sik, kezdem unni. – h�zta fel mag�t Rei.

- Odassatok! – Minako az �veghez lap�totta orr�t, �gy b�mult kifel�. Mellette hamarosan megjelentek a t�bbiek, akik egym�s hegy�n-h�t�n igyekeztek kikukkantani az utc�ra. A k�v�z� bej�rata el�tt ott �llt Usagi, egy ismeretlen fi�val. – Ti is l�tj�tok ezt? Megcsalja Mamorut!

- Ugyan, Mina. Val�sz�n�leg sz� sincs ilyesmir�l. – Rei legyintett. Ebben a pillanatban a fi� megfordult, hogy mosolyogva elk�sz�nj�n Usagit�l. Reiben fell�ngoltak a t�zlelkek, ismeretlen vesz�lyt jelezve. A fi� Mamoru kik�p�tt m�sa volt. Az Inner Senshi megk�v�lten n�zett egym�sra.

Usagi vid�man beviharzott a k�v�z�ba �s lezuttyant kedvenc hely�re.

- Cs�, mindenki! Ma szuper napom volt, k�pzelj�tek, �llatkertben voltam! Mir�val bemehett�nk a kispand�hoz! Hogy az milyen aranyos! Tiszt�ra, mint egy pl�ssmaci! Ut�na v�gigett�k az �sszes fagylaltot, versenyezt�nk, ki b�r t�bbet enni, �s �n nyertem! Miro vett nekem egy j�t�kpand�t! H�t nem isteni? – A l�nyok nem szak�tott�k f�lbe Usagi sz��radat�t, csak n�m�n figyelt�k. – Mi van veletek, l�nyok? Ha akarj�tok, elmehet�nk holnap! Most m�r engem is beengednek!

- Mondd, Usagi, ki ez a fi�? – k�rdezte Rei. – Honnan ismered?

- Hogy neked mekkora m�kod van! – s�hajtozott Minako. – Mindig mindenki r�d bukik…

- A sz�nh�zban takar�t, de egy csom� mindenhez �rt. Tud kardozni, b�v�szkedni, viccet mes�lni, lufit f�jni… - sorolta kipirulva Usagi.

- Hogy h�vj�k? – k�rdezte Ami.

- Rumamo Miroiro. 

- Hol lakik? Hova j�r iskol�ba? – firtatta Rei.

- Nem tudom – vont v�llat Usagi. – M�gis mit v�rsz t�lem, hogy k�rjem el az igazolv�ny�t?

- �vatosabbnak kellene lenned az idegenekkel. – sz�lt k�zbe Makoto kicsit mogorv�n.

- Csak nem adtad meg neki a telefonsz�modat? – ijedt meg Ami. Usagi j�kedve elillant. Mi�rt nem tudnak vele egy�tt �r�lni?

- De igen, megadtam neki. Nagyon j�l �reztem magamat vele. – A l�nyok �sszen�ztek. – Most mi bajotok van? �n nem �rdemlek meg egy kis kikapcsol�d�st?

- �s Mamoru? Nem gondolod, hogy rosszul esik neki, ha m�ssal randev�zol? – k�rdezte szemreh�ny�an Minako.

- Nem �rdekel, hogy mit sz�l hozz�. – v�gott vissza Usagi dacosan. Rei d�h�sen felpattant a hely�r�l.

- Igenis van k�ze hozz�! M�giscsak � a v�leg�nyed!

- Elegem van a k�teless�gekb�l, �rtitek? – pattant fel Usagi is. – Jogom van ahhoz, hogy boldog legyek, �s azzal, akivel akarok!

- H�t m�r mindent elfelejtett�l? – ki�ltott Makoto.

- Neked egy a sorsod Mamoruval! Vele kell �lned! – ugrott fel Minako.

- M�gis, mit tudtok ti a szerelemr�l? – fakadt ki Usagi. – Fogalmatok sincs, milyen �rz�s! Nektek m�g sohasem udvarolt senki! Egyszer�en irigyek vagytok r�m!

- Nincs igazad. – sz�lt halkan Ami, l�ngol� arccal.

- Ne akarjatok ti nekem tan�csokat adni!

- M�rpedig igencsak r�szorulsz a tan�csainkra! – v�gott vissza Rei.

- Senkinek sem vagyok k�teles besz�molni a tetteimr�l! Az �letem az eny�m! Csak �n d�nthetem el, hogy mit akarok! �s most elegem van bel�letek! – Usagi kivonult a k�v�z�b�l. Elt�k�lte, hogy minden kapcsolat�t megszak�tja bar�tn�ivel… elv�gre � a hercegn�, neki engedelmess�ggel tartoznak. M�gis, furcsa �ress�get �rzett a lelk�ben, mik�zben hazafele tartott.

A Tsukino csal�d a nappaliban �lt. Az esti h�rad�t n�zt�k, amikor Usagi betoppant.

- Kisl�nyom, egy�l valamit.

- K�szi, mama, de nem vagyok �hes.

- Csak nem vagy beteg? El�bb Chibiusa, most meg te…

- Mi? Chibiusa beteg? – d�bbent meg Usagi.

- Igen, �gy d�lt�jban hazaj�tt, az�ta a szob�j�ban van. – Ikuko mama agg�dott. – Mindig olyan eleven, de ma nagyon kedveszegett volt.

A bemond� hangja, ami egy meglep� csillag�szati jelens�get ismertetett, nagyon t�volinak t�nt Usagi sz�m�ra. – Megn�zem, mama, ne izgulj. Biztos csak egy kis n�tha…

Usagi felrohant Chibiusa szob�j�ba. A kisl�ny ott vacogott az �gyon, �s leg�jabb furcsa j�t�k�t, a k�k f�ldg�mbh�z hasonl� valamit szorongatta.

- Usagi, te vagy az? – ny�sz�r�gte halkan.

- Itt vagyok, ne f�lj. – felelte Usagi. Leguggolt az �gy mell�, �s megsimogatta a kisl�ny hideg, izzadt homlok�t. – Te t�nyleg nagyon beteg vagy. Megyek, telefon�lok az orvosnak…

- Ne menj el. – kapott a keze ut�n Chibiusa. – Maradj itt velem ma �jjel… - Usagi meghat�dott. Odab�jt a kisl�ny mell� az �gyba, aki  belecsimpaszkodott a ruh�j�ba.

- Sz�rny� �lmom volt… - suttogta Chibiusa. – Mamorur�l… - Usagi megd�bbent. – K�pzeld, megint harcoltunk egy cirkuszi sz�rnyeteggel… seg�tett, ahogy szokott… azt�n visszav�ltoztunk… �s… - Chibiusa s�rva fakadt. – Nem is � volt az… egy ismeretlen valaki… mintha m�r t�bb �ve halott lett volna… nagyon megijedtem t�le… �s m�g azt is mondta… hogy � lesz az �j apuk�m… - Chibiusa er�sen megszor�totta Usagi karj�t. A sz�ke l�ny simogatni kezdte a fej�t, �s nyugtat� szavakat s�gott neki.

- Ne agg�dj… nem b�nthat t�ged senki. Mindig meg foglak v�deni.

- Biztos? – k�rdezte suttogva Chibiusa. Usagit meglepte a k�ts�g, ami a kisl�ny szavaiban bujk�lt.

- Biztos. – felelte neki. – Tudod, hogy nagyon szeret�nk t�ged, �n �s… Mamoru. – nyelt egyet. Nehez�re esett kimondania ezt a nevet, mintha valami megsz�rta volna. Lehet, hogy a rossz lelkiismerete?… Chibiusa nyugodtabban kezdett l�legezni, �s elszunnyadt a karjaiban.

Mamoru ebben a pillanatban n�zett bele a f�rd�szobai t�kr�be, �s megl�tta �sz�l� hajsz�lait.

***

Rei telefonja �bresztette fel Usagit m�snap reggel.  Nincs is jobb dolog �hgyomorra, mint egy kis veszeked�s, gondolta a sz�ke l�ny a telefonhoz menet. Meglepte Rei nyugodt hangja.

- Nem az�rt h�vtalak fel, Usako, hogy megint szemreh�ny�st tegyek neked.

- Micsoda ritka alkalom. – morogta Usagi.

- Figyelmeztetni akarlak. – Rei a l�t�k nyugalm�val besz�lt. - Nagyon rossz �rz�sem van azzal a fi�val kapcsolatban. Ne �rts f�lre, k�rlek. Nem vitatom el a jogodat a szabads�godhoz… de a t�zlelkek fel�bredtek, amikor �szrevettem, hogy ki van melletted.

- Lehet, hogy m�s miatt jeleztek. – Usagi nem volt k�v�ncsi Rei aggodalmaira.

- Nem, �n ebben sohasem t�vedek. B�zz bennem, Usagi! – Rei k�ts�gbeesett. Ha nem siker�l meggy�znie… - Ismered a hatalmamat. Soha nem �ln�k vissza vele…

- Ebben nem vagyok olyan biztos.

- Sz�ks�g�nk van r�d. Nem kock�ztathatod meg, hogy…

- N�zd, Rei, igaz�n kedves t�led, hogy meg akarsz v�deni olyan dolgokt�l, amiket el sem k�vettem. Ezzel a telefonnal letudtad a k�teless�gedet. M�sra nincs sz�ks�gem. – Usagi lerakta a telefont. Igen, most olyan fels�bbs�gesen viselkedett, amilyennek egy hercegn�nek lennie kell. Luna el�gedett lehet… ma csak az�rt se fog elk�sni az iskol�b�l.

***

Miro az utc�jukban �csorgott, �s egy rig�t figyelt, aki nagy igyekezettel pr�b�lt egyszerre kukacot enni �s kapaszkodni az �gon. A kapuz�rg�sre megfordult �s zavartan mosolygott Usagira.

- Szia… ne haragudj… megn�ztem a c�meteket a telefonk�nyvben. -  Usaginak j�lesett a fi� figyelmess�ge. Most l�tta harmadszorra, de mindig ugyan�gy megd�bbentette a h�tborzongat� hasonlatoss�ga Mamoruhoz. Milyen kedvesen csillog a szeme… ugyanolyan �gk�k, mint az �v�, hihetetlen… m�r nem is eml�kszik, mikor mosolygott r� ilyen aranyosan Mamoru… M�g a kicsit elhanyagolt �lt�zk�d�se is tetszett neki, ami �les ellent�tben �llt Mamoru k�nos eleganci�j�val. – Elk�s�rhetlek ma az iskol�ba? – k�rdezte f�l�nken Miro. - Itt a biciklim…- Egy igencsak rozsd�s, kiszuper�lt bicikli volt a falnak t�masztva.  Usagi a t�sk�j�t l�b�zva ballagott a j�rg�nyhoz.

- Nem fog �sszed�lni kett�nk alatt? – aggodalmaskodott.

- H�t, rem�lem, nem. – vakarta a fej�t Miro, m�g jobban �sszek�colva a haj�t. – Ha �sszed�l, majd a h�tamon viszlek. De ez esetben – tette hozz� komolyan -, le kell mondj�l a cseng�haszn�latr�l… - Usagi nevetett, �s �vatosan felt�p�szkodott a bicajra. Miro lassan tolni kezdte. Kellemes, ny�ri reggel volt, Usagi nyak�t csiklandozt�k a kikandik�l�, sz�ke f�rt�csk�k. Hirtelen valami hozz��rt a nyak�hoz, valami, amit�l kellemes borzong�s futott v�gig a test�n – Miro �rt hozz� az ajkaival. Feln�zett.

- Bocs�ss meg… nem kellett volna… - Miro nagyon v�r�s volt. – Ne haragudj, nem tudok neked ellen�llni… - Usagi cseppnyi s�rt�d�tts�ge elillant a reggeli napf�nyben. Nem lehet neki ellen�llni! Ez �m a sz�vet melenget� mondat! Mikor mondott neki ilyet Mamoru utolj�ra?… Nem, nem fog Mamorura gondolni. Gy�ny�r� a reggel, nem fog elk�sni �s van mellette valaki, akinek tetszik �gy, ahogy van…

Chibiusa az iskol�ba indult, de valami�rt nem arra vitt�k a l�bai. A Hikawa templom fel� bandukolt… k�zben egyre csak a legut�bbi �lma r�misztette. Hirtelen feln�zett, �s megl�tta a biciklin �l� Usagit, akit egy fi� k�s�rt az iskol�ba. Oda akart rohanni hozz�juk, de a fi� �szt�n�sen h�trafordult, �s Chibiusa szem�be n�zett. K�l�n�s f�ny csillant meg h�v�s, k�k szemeiben, amik tal�n Mamoru szemei voltak… Chibiusa elsz�d�lt. Csak nem �lmodik m�r �bren is? Elgyeng�ltek a l�bai, �s nem volt ereje hozz�, hogy Usagi ut�n ki�ltson. Feln�zett a templomhoz vezet� �tra, �s a l�pcs�k elhom�lyosultak a szemei el�tt. �sszeesett.

Makoto tal�lta meg. Szinte nem is �rezte a kisl�ny s�ly�t, mik�zben felfel� rohant a l�pcs�k hossz� sor�n. Rei, Rei tudni fogja, mit kell tenni.

- Hogy van? – suttogta Minako. Ami k�zel hajolt a kisl�nyhoz, �s a l�gz�s�t hallgatta lehunyt szemmel. Visszan�zett Min�ra. Kedves, s�t�tk�k szemei megfagytak. Intett, hogy menjenek ki.

Rei �s Makoto m�r v�rta �ket a szent t�z el�tt. K�rd�n n�ztek r�juk.

- Olyan, mintha ki akarna aludni az �lete l�ngja. – Ami nagyon komoly volt. – Nem hiszem, hogy valami szervi baja lenne… a lelke beteg. �s azt nem tudom meggy�gy�tani. – Makoto �k�llel a padl�ra csapott, keze nyom�n horpad�s t�madt.

- Minden amiatt a feh�r haj� fics�r miatt van. 

- Usagi nagyon megv�ltozott. � am�gy is szesz�lyes, de ennyire… - Minako �sszer�ncolta homlok�t.

- Hallott�tok, hogy a hold sokkal gyorsabban fogy, mint szokott? – k�rdezte Ami. – Bemondt�k tegnap a h�rad�ban.

- Nyugtalan�t� h�r. – b�lintott Minako.

- Chibiusa nyugodtan itt maradhat. – jelentette ki Rei. A l�nyok bel�ptek a szent�lybe. A falakon furcsa f�nyek t�ncoltak, megvil�g�tva a n�gy karcs� alakot.

- Itt az id�. – mondta Rei. – Koncentr�ljatok. K�rj�nk tan�csot a szent t�zt�l. – A l�nyok lehunyt�k a szem�ket. Rei �sszetette ujjait, �s mormolni kezdte az im�t. – Most! – ki�ltotta. A t�bbiek feln�ztek. A l�ngokban Usagi arca jelent meg, homlok�n a ragyog� f�lholddal… hirtelen �t�lelte valaki, �s Usagi elmosolyodott. Homlok�r�l elt�nt az �r�k pecs�t.

 A k�p ugyanolyan gyorsan foszlott sz�t, mint ahogyan megjelent. Rei fesz�lt arc�ra k�l�n�s �rnyakat rajzoltak a l�ngok.

- Cselekedn�nk kell.

Mamoru Usagi iskol�j�t figyelte. Belet�rt a haj�ba – az �jfekete tincsek k�z� egyre t�bb h�feh�r vegy�lt, de most nem t�r�d�tt ezzel. Nem �s nem akarta elhinni, hogy szerelme m�st v�laszt. M�g nem lehet k�s�… Usagi ebben a pillanatban fordult be a sarkon, egy rozoga biciklin �lve. K�zvetlen�l mellette – t�l k�zel, tette hozz� gondolatban Mamoru – az a fi� ment. T�nyleg nagyon hasonl�t r�m, gondolta. Ez furcsa m�don m�g valahogy j�l is esett neki – h�t mindenesetre jobb, mintha egy nagydarab s�lyemel�re bukna… De az�rt csak ne adjon puszit Usagi senki m�snak. L�tta, hogyan mosolyog r�… f�lelmetes… a szem�vel k�vette a fi�t, amint befordult a sarkon. Ut�na eredt… tudnia kell, hogy ki ez… K�nny� volt k�vetni, vil�gos haj�t ki lehetett venni a t�megben… Azt�n egyszer csak elt�nt. Mamoru hi�ba meresztette a szem�t, az ismeretlen nem volt sehol.