Ami Usagi oszt�lya el�tt �lldog�lt, az ablaknak t�maszkodva. Szerencs�re ma elmaradt az els� �r�ja, �gy nem k�sett el Rei�kt�l. A helyzet s�lyos, sokkal s�lyosabb, mint gondolt�k. Kit�rult az oszt�lyajt�, a gyerekek kit�dultak, hogy uzsonn�jukat az udvaron fogyassz�k el. Usagi sz�ke f�rtjei is megjelentek, �m arc�r�l lehervadt a mosoly, amikor megpillantotta a k�khaj� l�nyt.

- Szia, Usako – k�sz�nt Ami. A m�sik l�ny nem felelt. – Felj�nn�l velem a teraszra? – Usagi sz�tlanul indult el a nyom�ban. Nem fogja szemreh�ny�sok n�lk�l meg�szni ezt a napot, az m�r biztos. A teraszon nem volt senki. Usagi belekapaszkodott a vash�l�ba, �s leb�mult az udvarra. L�tta Umin�t �s Narut, akik ked�lyesen fogyasztott�k az uzsonn�jukat. Hirtelen megirigyelte �ket. K�t teljesen norm�lis fiatal, akiknek nincs m�s gondjuk, mint hogy ki tegye a k�vetkez� falatot a m�sik sz�j�ba… Mamoru…

- Usagi, ne haragudj. Ut�nan�ztem Miroironak. – Ami hangja olyan fagyos volt, mint azok a k�d�k, amikkel ellens�geit megt�veszti.

- Sejthettem volna. – jegyezte meg g�nyosan Usagi. – K�pes volt�l behatolni a rend�rs�g nyilv�ntart�s�ba?

- Pontosan ezt tettem. – Usagi megr�k�ny�dve b�mult Amire. A p�ldamutat�, szorgalmas Ami, mint sz�m�t�g�p-kal�z? – �s �rted tettem. – Usagi elfordult Amit�l. J�lesett neki az aggodalom, ugyanakkor ideges�tette is.

- Rumamo Miroiro �tvenk�t �ve halott. – A szavak visszaver�dtek a t�zfalakr�l �s Usagi lelk�ben vihart kavartak.

- Mit besz�lsz? Ez nem lehet igaz!

- Sajnos igaz. Rumamo Miroiro h�res b�v�sz volt, az elt�ntet�s mestere. Ezenk�v�l hatszor egym�s ut�n orsz�gos bajnok volt v�v�sban. Az�rt volt benne a rend�rs�g akt�iban, mert sok�ig kerest�k a holttest�t. V�g�l egy speci�lis dobozban tal�lt�k meg, ahov� v�letlen�l bez�rta mag�t. – Usagi elborzadt.

- Rettenetes… De ez nem lehet Miro…

- N�zd, lehet, hogy az, akit te ismersz, a fia vagy az unok�ja, aki tiszteletb�l felvette el�dje nev�t... – Ami maga fel� ford�totta Usagit, �s a v�ll�ra tette k�t kez�t. – T�bbet kellene tudnod r�la, miel�tt k�zel engeded magadhoz. – Usagi szem�t k�nnyek lept�k el, a d�h �s k�ts�gbees�s k�nnyei.

- Nem hiszek neked. – felelte �s kit�pte mag�t Ami kez�b�l.

- Tudod, hogy �n soha nem hazudok. – mondta halkan Ami.

- T�vedni az�rt te is t�vedhetsz!

- Ez igaz. – suttogta Ami �s lehajtotta a fej�t. – De most nem t�vedek. Megn�zheted az adatokat a sz�m�t�g�pemen. – Usagi nekit�maszkodott a korl�tnak. H�t m�r minden �sszeesk�szik ellene? Mi�rt nem lehet egy kicsit boldog? Hirtelen meggy�l�lt mindent, ami k�z� �s Miro k�z� �llhat. Uralkodott a k�nnyein �s hidegen sz�lt Amihez.

- K�sz�n�m, hogy figyelmeztett�l. Ennyi el�g. – Ami azt hitte, rosszul hall. Usagi rendreutas�tja �t?

- Usako, gondold meg. Nem lehet tisztess�ges, ha m�s nev�t haszn�lja…

- Nem �rdekel, hogy kicsoda. Nagyon kedves hozz�m, �s nem akar megv�ltoztatni. M�g csak r�vid ideje ismerem, de �gy �rzem, hogy t�k�letesen �sszeill�nk. – Ami megrettent, k�zbe akart v�gni, de Usagi nem hagyta sz�hoz jutni. – Kital�lja a gondolataimat is. Kedves vagy, hogy agg�dsz �rtem, de f�l�sleges. T�bbet nem akarok a t�m�r�l hallani. –  Ami megk�v�lten b�mult r�. Usagi h�tra se fordult, �gy ment be a l�pcs�h�zba. A hom�ly j�t�konyan bebor�totta �t. Sz�rnyen viselkedett... m�r megint... de akkor is neki van igaza. Vajon elmondja-e Ami Mamorunak, hogy komolyan tetszik neki Miro?… Usagi le�lt egy l�pcs�fokra, ami h�v�s �rint�ssel �dv�z�lte �t. A hideg kiss� kij�zan�totta. T�nyleg ezt akarja? Mir�t?… 

Aznap m�g kev�sb� tudott az �r�kra figyelni, mint �ltal�ban.

***

Mamoru az iskolakapu el�tt �llt. Mindenf�lek�ppen besz�lnie kell Usak�val, ezt m�r nem lehet kib�rni. Tekintet�t a t�megre f�ggesztette, �s a sok azonos egyenruha k�z�tt kereste az � Usagij�t… Ott van.

�s mintha a f�ldb�l n�tt volna ki, Mamorut�l mintegy t�z m�ternyire ott �llt Miro is.

 Usaginak f�ldbe gy�kerezett a l�ba, amikor megpillantotta a k�t fi�t. Mintha ikrek voln�nak. Mamorut n�zte. Milyen ny�zott �s kialvatlan… az iskolai �lt�nye van rajta, a nyakkend�je kilaz�tva. Furcsa, mintha �sz�lne… biztos a gondokt�l, amit � okozott neki… Miro b�rdzsekit viselt, alatta fekete p�l�t. A k�t fi� ellens�gesen m�regette egym�st. Usagi zavarba j�tt, ugyanakkor nagyon tetszett neki, hogy mindketten itt vannak. H�t ez igaz�n fura, ha jobban belegondol, Miroban pont azokat a dolgokat tal�lta meg, amiket Mamoruban valaha is hi�nyolt… A t�meg elhaladt mellett�k, �s kisv�rtatva csak �k maradtak az iskola el�tt. Mamoru sz�lalt meg el�sz�r.

- Szia, Usagi. Szeretn�k besz�lni veled… - egy l�p�st tett a l�ny fel�. Usagi sz�gyellte mag�t, de �r�lt is, hogy m�g mindig fontos neki… Mindenesetre jobb lesz, ha m�g v�r egy kicsit.

- Azt hiszem, Usagi most nem �r r�. – sz�lt k�zbe Miro, �s a l�ny mell� l�pett. – Eb�delni viszem. – A k�t j�gk�k szemp�r �sszevillant.

- Felt�tlen�l besz�lnem kell vele. – jelentette ki Mamoru, �s �nk�ntelen�l �k�lbe szorult a keze.

- Mit szeretn�l mondani? – k�rdezte Usagi. Arca nem �rult el semmilyen �rzelmet. Mamoru nyelt egyet. Usako nem akar vele kettesben maradni…

- Az csak kett�nkre tartozik. – felelte. Usagi megremegett. Miro k�rd�n n�zett a l�nyra.

- Sz�lj, ha kellek. Itt leszek a k�zelben. – A feh�r haj� fi� kiss� t�volabb l�pett. V�gre kettesben voltak… de h�t hogyan is kezdje?… Mamoru vett egy m�ly l�legzetet, �s visszaesett r�gi modor�ba.

- N�zd, ha szak�tani akarsz velem, tudni akarom, hogy mi�rt. – mondta b�szk�n. Usagi, �gy l�tszik, ura �rzelmeinek, h�t akkor � mi�rt legyen kevesebb?… A l�ny nem felelt, lehorgasztotta a fej�t, hogy Mamoru ne l�ssa szomor�s�g�t. Szak�t�s? J�l hallotta? Az � hercege szak�tani akar?… – Term�szetesen szabad vagy, azt teszel, amit akarsz, de �gy �rzem, nekem magyar�zattal tartozol… - K�nnycseppek hulltak az aszfaltra, ami szomjasan besz�vta �ket. Miro ott termett Usagi mellett, �s ell�kte Mamorut.

- Mit tett�l vele? – ki�ltott r�. Mamoru b�nultan n�zte, ahogy Miro �tkarolva elvezeti a l�nyt. Usagi m�g csak nem is v�laszolt… b�r t�z�tt a nap, Mamoru lelke kih�lt.

Miro el�vett egy kock�s zsebkend�t, �s let�r�lte Usagi k�nnyeit.

- Miattam soha nem fogsz s�rni. – jelentette ki elt�k�lten. Usagi nem n�zett fel r�, csak szorosabban b�jt a karjaiba.

***

Miro bevezette Usagit a parkba. Nem padra �ltek le, hanem a gyepre, egy nagy fa al�. Usagi m�g mindig nem sz�lt egy sz�t se. A fi� szak�tott egy apr�cska sz�zszorsz�pet �s cir�gatni kezdte vele Usako kez�t. Usagi v�gre r�n�zett, �s a fi� kedves arc�t l�tva halv�nyan elmosolyodott.

- Ez az, kider�l az �g. Megy ez neked! – A l�ny v�gre megnyugodott. Furcsa, mintha k�l�n�s nyugalom �s der� �radna ebb�l a fi�b�l, valami emberfeletti. Tudta, hogy agg�dnia kellene emiatt, de valahogy m�gsem �rezte ellens�g�nek… Lehet, hogy csak k�pzel�dik. A szeme megakadt Miro haj�n.

- Nah�t… mintha fekete sz�lak lenn�nek a hajadban.

- Igaz�n? – Miro megpr�b�lta n�h�ny tincs�t a szeme el� r�ncig�lni, kev�s sikerrel. – Ezek szerint visszafele �sz�l�k… meg kell �rnom a sz�leimnek. Vil�g�letemben ilyen hajam volt. Egy�bk�nt ez is biztos miattad van… - hunyor�tott der�sen Usagira. – Fiatal�t� hat�ssal vagy r�m. Csak �vatosan alkalmazd a var�zser�det, mert m�g a v�g�n csecsem� leszek… - Usako zavartan nevetg�lt. K�l�n�s, mintha Miro minden titk�t ismern�… m�g azt is elmondhatn� neki, hogy kicsoda val�j�ban… b�r lehet, hogy mag�t�l r�j�tt. Milyen egyszer� is vele minden… mindig k�nnyebb lesz a sz�ve, ha vele van. Mamoru… elfelh�s�d�tt a tekintete.

- Sok a leck�d? – k�rdezte Miro, mik�zben hasra fek�dve n�zte Usagit, �s egy f�sz�lat r�gcs�lt.

- Ne is k�rdezd – legyintett Usagi, �s h�l�s volt, hogy m�sra terelhette gondolatait. –Vagy f�l oldalt kell ford�tsak, �s matekb�l is egy rak�s feladat van…

- Muti. Igazi virtu�z vagyok lecke�r�sban. – Usagi boldogan pakolta el� szam�rf�les f�zeteit �s telefirk�lt k�nyveit. 

***

Makoto a park fel� rohant. Az im�nt besz�lt Amivel a kommunik�toron. Sz�val ez a Miro egy csal�? Egy j�ttment b�v�szgyerek? �s r� meri tenni a kez�t az � hercegn�j�re, aki el�tt a porban kellene fetrengenie? �s Chibiusa, akit kiver a v�z Rei �gy�ban… h�t el�g volt. Ak�rki is ez a sr�c, megkeser�li, hogy a Naprendszer legnagyobb bolyg�j�nak �r�vel ker�lt szembe.

Megl�tta �ket, igen, ott nevetg�lnek a nagy t�lgy alatt. M�g csak nem is lihegett, amikor lef�kezett el�tt�k. Usagi zavartan n�zett fel r�.

- Biztosan te vagy Makoto. – mosolyodott el Miro. – Usagi m�r sokat mes�lt r�lad. – tette hozz�, �s fel�llt, hogy kezet ny�jtson neki. Makoto laza mozdulattal elkapta a kez�t �s h�rom m�terre rep�tette, egyenesen a pet�ni�k k�z�. Usagi leveg� ut�n kapkodott.

- Mit k�pzelsz, m�gis hogy mered??  Hagyd b�k�n! – kiab�lta felh�borodva.

- El�g legyen! – ki�ltotta Mako, k�r�l�tte szinte izzott a leveg�. – Hordd el magad innen, vagy ell�tom a bajod! – Miro nagy nehezen felt�p�szkodott a vir�g�gy�sb�l, �s halkan d�nny�gte:

- Ezek szerint v�ge a randev�nak. – leporolta a ruh�j�t �s odaintett Usaginak. – Majd felh�vlak! – �s kiballagott a parkb�l.

Usagi d�ht�l villog� szemekkel meredt a magas l�nyra. �ppen k�sz�lt igazi hercegn�i d�rgedelmeket a fej�hez v�gni, de nem jutott sz�hoz. Mako megragadta a karj�t �s �gy a f�hoz sz�gezte, hogy moccanni sem tudott.

- �s most sz�pen elmondod, hogy mi ez az eg�sz! – reccsent r�. Usagi kap�l�dzni kezdett.

- Azonnal engedj el! Nem hallod?? 

- Eszemben sincs! – Usagi d�h�ng�tt, a fog�t csikorgatta.

- Hogy mer�szelsz velem szembesz�llni? – kiab�lta. Makoto nem t�r�d�tt a szavaival, sem a t�bbi ember n�vekv� figyelm�vel. – Eressz el, vagy megb�nod! – Hi�ba igyekezett, nem b�rta mag�t kiszabad�tani Mako vasmark�b�l. B�r a magas l�ny nem okozott neki f�jdalmat, Usagi meg se b�rt mozdulni. – Vissza�lsz az er�ddel! R�ad�sul velem szemben! – Makoto nem v�laszolt. Usagi megpr�b�lt farkasszemet n�zni vele, hogy �reztesse hatalm�t, de Mako tekintet�ben nyoma sem volt az er�szaknak, csak a sz�nalomnak �s a f�lt�snek. Usako k�ptelen volt �llni a tiszta, z�ld szemek pillant�s�t.

- N�zz a szemembe, hercegn�. – mondta halkan Makoto. Usagi lassan felemelte az �ll�t. A hideg d�h, mely eddig fogva tartotta, hirtelen elillant. Usagi v�ll�t r�zni kezdte a hangtalan zokog�s. Makoto elengedte �t, �s mag�hoz h�zta. Tudta, hogy most nincs sz�ks�g szavakra.

- Mamoru m�r nem szeret. – suttogta olyan halkan, hogy Makonak le kellett hajolnia, hogy hallja. – Nem f�lt�keny r�m… h�v�s �s t�vols�gtart�… neki m�r nem vagyok j�… �s ma azt mondta… hogy fel�le nyugodtan szak�thatunk… - Usagi megint els�rta mag�t. Makoto megd�bbent.

- Ez nem igaz. Mamoru �r�lten szerelmes bel�d. – s�gta Makoto, �s simogatni kezdte Usagi haj�t. – �s sajnos � is csak egy bolond f�rfi, aki nem meri kimutatni az �rz�seit. – Usagi elmosolyodott a k�nnyein �t. Milyen ereje van Makot�nak! A f�rfiak t�nyleg ilyenek… - Ami mes�lte, hogy a legut�bbi vizsg�j�n megbukott. Teljesen lerontotta a jegyeit, ami�ta ez a Miro felt�nt a sz�nen. – Usagi felder�lt. Csak nem miatta?… - A minap felugrottam hozz�, �s k�pzeld, iszony� rumli van n�la.

- Ne viccelj. Mamoru ut�lja a rendetlens�get. – hitetlenkedett Usagi.

- Nincs ereje takar�tani, nyuszif�l – nevetett Makoto. – �n is mindig ezt csin�ltam, ha szerelmi b�natom volt. Na meg persze mindenkit sz�tvertem edz�s k�zben… - Usagi megk�nnyebb�lt. – Mi�rt nem ugrasz fel hozz�, hogy l�sd a saj�t szemeddel? Itt lakik a k�zelben.

- �… nem akarok csak �gy betoppanni… - hebegett Usagi, �s az iskola el�tti k�nos jelenetre gondolt.

- Dehogynem! Lepd csak meg! Majd megl�tod, hogy igazam van! – kacsintott Mako. – Remek alkalom, hogy kimagyar�zz�tok ezt a kis f�lre�rt�st. – Makoto fel�llt, �s k�nnyed�n felh�zta �lt�b�l Usagit. – Na gyere, elk�s�rlek, te gy�va nyuszi!

Usagi biztosan nem jutott volna el Mamoru h�z�hoz, ha egyed�l van. Botladozott, �s bizonygatta bar�tn�j�nek, hogy felesleges… nem illik… mit fog sz�lni… de Makoto rend�thetetlen volt, �s minden k�ts�gre volt v�lasza. Biztos volt benne, hogy Usagi �s Mamoru szerelme minden akad�lyt lek�zd… nagyobbakat is, mint egy kis f�ldi vet�lyt�rs. Betuszkolta Usagit a kapun, �s az �vegajt�n t�lr�l integetett neki. M�g azt is megv�rta, hogy fel�rjen a lift… tartott t�le, hogy Usako visszafordul.

Usagi remegve �llt Mamoru ajtaja el�tt �s a feliratot b�multa, a nevet, mely oly r�g�ta a sz�v�be van �getve. �jra l�tni fogja… most d�bbent r�, mennyire hi�nyzott neki az elm�lt napokban. M�gse tudta eld�nteni, mit szeretne jobban, hogy otthon legyen, vagy hogy ne… Reszket� k�zzel kereste meg nyuszis kulcstart�j�n a r�zsz�n� lak�skulcsot, amit Mamoru adott neki, �s m�ly leveg�t v�ve benyitott az ajt�n.

A lak�sban f�lhom�ly volt, a red�ny�k r�sein a szikr�z� nap csak v�kony ujjaival tudott betapogat�zni a szob�ba. Amint Usagi megpillantotta a rendetlens�get, megk�nnyebb�lten s�hajtott �s bel�pett az ajt�n, �vatosan beh�zva maga ut�n. Makotonak igaza volt. A prec�z Mamoru mostan�ban nem igaz�n t�r�d�tt lak�s�val. M�g csak be se �gyazott, a takar� a f�ld�n, a sz�p k�k inge, amit Usagi annyira szeretett, ott l�g a fotelen. Az �sszes egyetemi jegyzete szanasz�t hever… Usagi le�lt az egyik p�rn�ra, ami a szoba k�zep�n t�bbedmag�val porcic�zott, miut�n a kanap�t a k�nyvek �s a floppyk foglalt�k el. Usako sz�ve lassan �tmelegedett. H�t m�gis… m�giscsak fontos neki… biztos �r�lni, fog, ha rendet rak, mire haza�r… Elkezdte �sszeszedni a k�r�l�tte hever� jegyzeteket �s belelapozott az egyikbe, ami a rettenetes „Az aritmetika elm�leti kiterjed�se” c�met viselte.  Mik�zben p�rgette a lapokat – titokban mindig b�szke volt r�, hogy Mamoru olyan dolgokhoz �rt, amihez neki g�ze sincs -, a szeme megakadt a saj�t nev�n. Mamoru jegyzete tele volt firk�lva Usagi nev�vel… A l�ny n�vekv� �r�mmel kapta fel a t�bbi f�zetet is… mindegyik tele volt szerelm�k jeleivel… n�hol csak egy vigyorg� ny�l, m�shol egy morcos, cilinderes �larcos… itt meg sz�vecsk�k vannak a szeme hely�re rajzolva… Usagi nem is tudta, hogy Mamoru ilyen j�l rajzol. �r�m�ben sikkantott egyet, majd feldobta a magasba a f�zeteket, azt�n hanyatt v�gta mag�t a padl�n. A lehull� jegyzetek betemett�k �t, az egyik egyenesen az arc�ra hullt. Usagi felk�ny�k�lt, hogy azt is v�giglapozza. Ez a f�zet m�g nem volt tele, val�sz�n�leg ebben a f�l�vben haszn�lja… Az utols� oldalon egy vers �llt. Usaginak fel kellett �lnie, hogy jobban l�ssa. A leggy�ny�r�bb vers volt, amit valaha olvasott… hihetetlen f�jdalom �s szenved�ly volt benne r�mbe szedve, �s a kezd�bet�k az � nev�t adt�k ki… Usagi megr�szeg�lt az �r�mt�l.

Ebben a pillanatban kiny�lt a bej�rati ajt�. Mamoru �llt a k�sz�b�n.

 F�ldbe gy�kerezett a l�ba. Usako ott �l a rumli k�zep�n… Istenem, milyen gy�ny�r�… azok a f�lhom�lyban derengve ragyog� arany f�rt�k… milyen karcs�… �l�nken eml�kezett az iskolai bl�z finom anyag�ra… h�nyszor �rezte m�r rajta kereszt�l Usagi test�t…  Vajon hogy ker�lt ide? Mamoru becsukta maga m�g�tt az ajt�t �s meg�llt a szoba k�sz�b�n.

Usagi nem tudta, mit mondjon. A legsz�vesebben egyszer�en a karjaiba ugrott volna… bocs�natot is kellene k�rnie… a vers r�mei m�g mindig a f�l�ben zengtek.

Mamoru nem b�rt megsz�lalni. Annyira hi�nyzott neki Usagi, hogy szinte m�r f�jt… �jra mag�hoz akarta �lelni, �s soha t�bb� el nem engedni… sz�v�nek minden titk�val, mint aranyes�vel bebor�tani… mindenn�l jobban v�gyott r�, hogy �jra mag�ba sz�vhassa Usagi finom vir�gillat�t, hogy meg�rintse selymes b�r�t… Hirtelen esz�be jutott, hogy szerelme hozz�b�jt ahhoz az idegen fi�hoz. Az eml�k mindent megfagyasztott benne. Nem tudott megmozdulni.

A pillanat elsz�llt.

Mamoru megl�tta, mi van Usagi kez�ben. A vers… amit tegnap este �rt neki… egyszer�en musz�j volt pap�rra vetnie a szavakat, �rzelmei t�l�radtak rajta. �s Usagi elolvasta… nem �gy akarta megmutatni neki, s�t, m�g abban sem volt biztos, hogy megmutatta volna-e egy�ltal�n... Usagi, aki m�ssal van... Biztos nevets�gesnek tal�lja az � gyerekes l�ngol�s�t... Hirtelen mozdulattal Usagi mell� l�pett �s kikapta a kez�b�l a f�zetet. A l�ny elk�pedve b�mult r�. Mamoru kit�pte a lapot a f�zetb�l �s �sszegy�rte.

- Ne f�lj, a dolog m�r nem aktu�lis. – mondta rekedten. Usagib�l kiszaladt a v�r. Mamoru szavai a bizonyoss�got z�zt�k sz�t, hogy �k ketten �r�kt�l fogva �sszetartoznak… Fel�llt a padl�r�l, �s elh�z�dott Mamoru k�zel�b�l, aki most is �gy vonzotta mag�hoz, mint a m�gnes.

- Tudod, sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon mi�rt marad rajtad az a feh�r maszk.. – jegyezte meg h�v�sen. Mamoru nem n�zett r�. – Most j�ttem r�: mert egyszer�en r�n�tt az arcodra! – Usagi d�h�sen kikapta a verset a fi� kez�b�l, �s apr� darabokra t�pte. – �s tudod, mit �lmodtam? Hogy let�pem az �larcodat, �s nincs m�g�tte senki. – A s�lyos szavak lehullottak a padl�ra. – Azt hiszem, hozz�d egy m�sik l�ny illik, aki legal�bb olyan t�k�letes, mint te! – Usagi kotor�szott a zseb�ben, el�vette a kulcstart�j�t �s lecib�lta r�la Mamoru lak�skulcs�t. – Tess�k, add valaki m�snak! – Odav�gta a fi� l�b�hoz

Mamoru az aranyl� kulcsot n�zte. A bej�rati ajt� becsap�dott.

A fi� lerogyott a p�rn�ra, arra, amin az im�nt Usagi �lt, �s nem b�rta levenni a tekintet�t a kulcsr�l. Sz�val v�ge… az eg�sz �lete �sszeomlott. Nyitott, rezzen�stelen szemeib�l meg�ll�thatatlanul folytak a k�nnyek.

Chibiusa hevesen �sszer�ndult lid�rces �lm�ban. M�g mindig Rei �gy�ban volt. A fekete haj� papn� eg�sz nap mellette �lt, �s megpr�b�lta felvid�tani �t. A kisl�ny nem b�rt felkelni, annyira gyenge volt, hi�ba k�n�lgatta Rei a legk�l�nf�l�bb �telekkel, egy falatot sem b�rt enni. N�ha el-elszunnyadt, de mindig felriadt, mert ugyanaz az �lom k�s�rtette.

Rei a templom el�tt fogadta a m�sik h�rom l�nyt.

- Most voltam Usagi�kn�l, hoztam pizsam�t Chibius�nak,. Megbesz�ltem a mam�jukkal, hogy ma n�lad alszik… - mondta Ami. – � is nagyon agg�dik. Azt mondja, hogy Usagi napok �ta alig eszik valamit.

- Ez k�ptelens�g. – fakadt ki Rei. – Tiszta bolond. Ennyire a sz�v�re vette azt a h�lye fogy�k�r�t…

- Besz�ltem vele ma d�lut�n. – mondta Makoto. – Azt hiszi, hogy Mamoru m�r nem szereti �t. R�besz�ltem, hogy menjen fel hozz�…

- Mikor volt ez? – k�rdezte Minako.

- �gy h�rom �r�ja. M�r biztos kib�k�ltek…

- De Chibiusa �llapota v�ltozatlan. – vetette k�zbe Rei. Az Inner Senshi �sszen�zett.

- Lehet, hogy… Chibiusa meghal? – suttogta Minako, �s a sz�ja el� kapta a kez�t.

- Ezzel nemcsak a j�v� fog megv�ltozni, hanem az ellens�geinket is sokkal nehezebben fogjuk tudni legy�zni. – jegyezte meg halkan Ami. – N�lk�le nem tudjuk megid�zni Pegazust.

- Eml�keztek, mikor v�ltozott �t utolj�ra Usagi? – k�rdezte Rei. – Ugye, el�g r�g?

- Mit akarsz ezzel mondani? – r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t Mako.

- A szent t�z j�slata aggaszt… m�g az is lehets�ges, hogy el fogja vesz�teni a hatalm�t.

- Ezt nem hagyhatjuk. – s�t�t�lt el Minako tiszta arca.

- Ny�rjuk ki azt a szemetet! – d�h�ng�tt Makoto. – Minden miatta van! � kavarta meg ennyire Usagit!

- Nem �lhet�nk meg senkit! Nek�nk v�den�nk kell az embereket! – csit�totta Rei.

- �ppen ez az! �s ki fogja megv�deni az embereket, ha Sailor Moon nem lesz t�bb�?? – sz�llt vele szembe Makoto.

- Egyet�rtek veled. – mondta kem�nyen Ami. Hat�rozott hangja meglepte a t�bbieket. – Nincs m�s h�tra, el kell puszt�tanunk, k�l�nben a j�v� v�g�rv�nyesen megv�ltozik!

- Min�l hamarabb kell cselekedn�nk! – helyeselt Minako. – Chibiusa �lete a t�t!

- A b�kken� csak az, hogy semmit sem tudunk r�la. Usagi �gyse �rulna el r�la semmit… a c�me nincs benne a nyilv�ntart�sban… olyan, mintha ez a Miro nem is l�tezne. – t�n�d�tt Ami.

- H�t �n igencsak f�ldh�z v�gtam a parkban! F�jlalta is a h�t�t a szem�t diszn�! – vetette k�zbe Makoto.

- Akkor nincs m�s h�tra, meg kell lesni �ket, �s miut�n elb�cs�ztak, elkapni! – Minako az �kl�vel a tenyer�be csapott.

- Csak �vatosan. – tette hozz� Rei. – Ha Usagi megtudja, mire k�sz�l�nk, egy �leten �t haragudni fog r�nk.

- Nem mintha most sz�ba �llna vel�nk – jegyezte meg Ami. A t�bbiek egyet�rt�en s�hajtottak. M�g sohasem sz�lltak szembe Usagi akarat�val… de mindannyian nagyon f�ltett�k �t. A fiatal l�ny-szerep m�g�tt harcosok voltak, elsz�nt, f�lelmetes harcosok, akik mindenre k�pesek szeretteik�rt.

Halkan beosontak Chibius�hoz, hogy �rizz�k az �lm�t.