Usagi k�b�n, �res sz�vvel bandukolt az utc�kon. Nem n�zte, merre megy, nem t�r�d�tt semmivel.  Senkit sem k�v�nt l�tni, semmit sem akart �rezni t�bb�. J�val k�s�bb �rt haza, mint szokott, de m�g �desanyja v�rhat� rosszall�sa sem tudta megt�rni k�z�ny�t. K�sz�n�s n�lk�l k�v�lygott fel az emeletre, a szob�j�ba �s bez�rta az ajt�t.

Le�lt a t�k�r el�, �s kibontotta a haj�t. T�nyleg nagyon hossz�… Mamoru mindig is odavolt a haj��rt. M�r nem f�jt, ha r�gondolt. T�ls�gosan is m�lyen sebezte meg ahhoz, hogy sok�ig tudja �rezni ugyanazt a k�nt. V�ge.

G�piesen f�s�lgette a haj�t.

Tekintete a t�k�rben k�v�lygott, �s megakadt a f�nyk�pen, amin mind a h�rman mosolyogtak. Milyen boldogok voltak… akkor m�g. Mindegy. Minden mindegy.

- Most indultak el az iskola el�l. – suttogta Ami a kommunik�tor�ba. – Te j�ssz, Mina. – Felv�ltva figyelt�k a p�rocsk�t. Minako egy telefonf�lk�ben b�jt meg, �s k�zelr�l l�tta Usagi arc�t. Meglepte, hogy Usagi nem viseli megszokott odang�s frizur�j�t, hanem csak egyszer�en a tark�j�n fogja �ssze hossz� haj�t. Mintha �nmaga �rny�ka lett volna… A fi�ra esett a pillant�sa.

- Te Ami, de hiszen ez Mamoru! Minden ok�! – s�gta vissza Minako.

- Hogy mondhatsz ilyet? Ez Miro! – besz�lt bele Rei.

- H�… rettenetesen hasonl�t r�. Nem azt mondt�tok, hogy feh�r a haja? – motyogta Mina, mik�zben Usagit n�zte. Miro besz�lt hozz�, a sz�ke l�ny f�sultan v�laszolgatott, a tekintete valahol m�sutt j�rt. Rei napszem�vegben, �js�got olvasva �lt egy padon a m�sik oldalon, �gy v�rta, hogy elhaladjanak el�tte. Makoto sz�les karim�j� kalapban �csorgott a buszmeg�ll�ban. Usagit teljesen lefoglalt�k saj�t gondolatai �s Miro k�zels�ge,  nem vette �szre �ket. A l�nyok t�relmesen v�rt�k a megfelel� pillanatot az akci�ra, �s az id� el�rehaladt�val egyre ac�losabb lett az elhat�roz�suk.

Usagi �s Miro az eg�sz d�lut�nt �s est�t egy�tt t�lt�tt�k. Miro sz�v�san birk�zott a l�ny k�z�ny�vel, �s mikor kij�ttek a vend�gl�b�l a vacsora ut�n, siker�lt is egy halv�ny mosolyt a l�ny arc�ra var�zsolnia. A senshik kitart�an figyelt�k �ket, m�g Ami sem �rezte elvesztegetett id�nek a r�juk �ldozott �r�kat. A p�rocska az �tterem bej�rata el�tt �lldog�lt, Rei egy hirdet�oszlopnak t�maszkodva hallgatta szavaikat.

- K�sz�n�m a vacsor�t, Miro. Igaz�n kedves vagy. – Usagi hangja tomp�n csengett. A fi� maga fel� ford�totta.

- N�zd, azt akarom, hogy tudd: r�m mindig sz�m�thatsz. L�tom, hogy nagyon b�nt valami, de ha nem akarod, ne mondd el. �n megv�rom, am�g d�ntesz. Ha kell, �r�kk� v�rni fogok r�d. – Usaginak nagyon j�l estek Miro szavai.

- K�sz�n�m.

- Hazak�s�rhetlek?

- Ma ne. Ne haragudj. Egyed�l akarok lenni. – felelte Usagi. Miro �sszer�ncolta a homlok�t.

- Nem szeretem, ha s�t�ted�s ut�n egyed�l m�szk�lsz az utc�kon. – Gyeng�den megfogta Usagi arc�t, maga fel� ford�totta �s m�lyen a szem�be n�zett. Rei odasand�tott, �s �k�lbe szorult a keze a d�ht�l. – Te vagy minden kincsem. – mondta Miro komolyan, �s k�zelebb hajolt… Usagi furcs�n k�ba volt… k�z�ny�ben tehetetlen�l n�zte Miro kedves arc�t… �m amint a fi� ajka v�szes k�zels�gbe �rt, hirtelen valami felr�zta Usagit a k�bulatb�l. B�rmennyire is hasonl�t Miro �r�… nem, erre m�g nem k�sz�lt fel. Mintha ki akarn� haszn�lni tehetetlens�g�t… Usagi fagyosan elh�z�dott Mir�t�l. A fi� r�gt�n vette a lapot, �s megkezdett mozdulata bar�ti �lel�ss� v�ltozott. Usagi kibontakozott az �lel�sb�l, most senki nem kellett neki.

- �gyelj magadra. – b�cs�zott Miro. Usaginak nem siker�lt egy bar�ti mosolyt sem kipr�selnie mag�b�l. Intett egyet a kez�vel, �s elindult hazafel�. Mintha �lomb�l lenn�nek a l�bai.

Az Inner Senshi k�sz volt a cselekv�sre. Kihaszn�lt�k a b�cs� perceit �s alakot v�ltottak a s�t�t mell�kutc�kban, s most n�gy oldalr�l k�rbevett�k Mir�t, aki a kihalt terecsk�n �tv�gva indult hazafel�. Az ostorl�mp�k megvil�g�tott�k magas alakj�t.

- �llj! – ki�ltotta egy er�s hang. Egy hossz�, �jfekete haj� l�ny toppant Miro el�, t�zv�r�s matr�zegyenruh�ban. Tekintete szikr�zott, mutat�ujj�t a fi�ra szegezte. Miro m�g�tt egy magas, v�r�sesbarna haj� l�ny �llt, z�ld fukuban,  vill�ml� tekintete nem �g�rt semmi j�t.

- V�dd magad! – ki�ltotta. A fi� jobb oldal�n egy k�k ruh�s, j�gk�k szem�, h�v�s l�ny jelent meg, �s felk�sz�lt a harcra. Baloldalt egy lobog�, sz�ke haj� sz�ps�g t�nt fel, narancssz�n szokny�ja csak �gy izzott a f�lhom�lyban.

- Megzavartad egy l�ny �rzelmeit. – jelentette ki kem�nyen. – Ez�rt �n, a szerelem harcosa, V�nusz, megb�ntetlek!

- Jupiter vill�mai fognak sz�tt�pni! – d�h�ng�tt a h�ts� l�ny.

- Mars ereje a pokol t�z�be k�ld! – rikoltotta a fekete haj�.

- Merk�r vizei megfagyasztj�k csal� sz�ved! – ki�ltotta a k�k ruh�s l�ny. Egyszerre k�ldt�k erej�ket n�gy oldalr�l Miro fel�.

A fi� g�nyosan elmosolyodott, �s meg se pr�b�lt elugrani a n�gy sebesen sz�guld� veszedelem el�l. T�zkarik�k sz�guldottak fel�je, a vill�mokb�l �ll� diszkosz �tj�ban lev�gta egy fa �g�t, a ragyog� l�nc ostork�nt suhogott �s furcsa, k�k v�zcseppek t�mege d�b�rg�tt �ldozata fel�. Miro nevetni kezdett, alakja �ttetsz�v� v�lt, homlok�n arany f�lhold ragyogott fel. A t�mad�sok �tsz�guldottak rajta, �s az Inner Senshi csak harcedzett �szt�neinek k�sz�nhette, hogy k�pes volt elugrani �nn�n t�mad�sa el�l.

- Jegyezz�tek meg, kisl�nyok – mondta g�nyosan, mik�zben az elk�pedt harcosok felt�p�szkodtak a f�ldr�l -, hogy ti nem tehettek ellenem semmit! – El�gedett, hideg, g�nyos nevet�se visszhangzott a t�zfalak k�z�tt, �s a fi� alakja elhalv�nyodott, majd lassan elt�nt.

A l�nyok �sszen�ztek.

Sokkal, de sokkal s�lyosabb a helyzet, mint azt gondolt�k.

***

Luna agg�dva n�zte Usagit, aki g�piesen d�dolgatott, mik�zben meg�gyazott.

- Usagi… - kezdte f�l�nken.

- Igen? – A cica felugrott az �gyra, onnan n�zte a l�nyt, aki apr�, felesleges mozdulatokkal egyengette a sima leped�t.

- Mes�lj. – k�rte a macska. Usagi nem felelt, nem is n�zett r�. El�vette a feh�r h�l�ing�t, �s l�b�val a papucsa ut�n ny�lt. M�g soha nem l�ttam �gy, gondolta a cica. Tal�n akkor, amikor Mamoru a s�t�t t�bornokok mell� �llt…  �s most itt ez a Miro, aki nyugtalan�t� m�don hasonl�t a hercegre… �gy d�nt�tt, egyenesen a k�zep�be v�g. – Kit szeretsz te voltak�ppen?

Usagi kez�b�l kiesett a pizsama, de nem vette �szre.

- Senkit. – suttogta. Hogy a cica nem felelt, lassan leguggolt, majd le�lt, �s az �gynak t�masztotta a h�t�t. Maga el� d�nny�g�tt. – Azt hiszem… a szerelem… m�r nem aktu�lis. – V�gtelen keser�s�g volt a hangj�ban. Luna elk�pedve hallgatta �rn�j�t, nem mert k�zbesz�lni. – Legal�bbis Vele nem. – nevetett fel sz�razon. – Szerencs�re nem � az egyetlen fi� a vil�gon. - Luna beleugrott Usagi �l�be.

- Nem lehetsz egy �lomk�pbe szerelmes, Usako. – mondta komolyan.

- Mif�le �lomk�pbe? – h�kkent meg Usagi.

- Nem lehet megv�ltoztatni senkit… ez a szerelem. Nem elv�r�sok t�mege, amit a m�siknak teljes�tenie kell... 

- M�r nem tudom, mi a szerelem. – suttogta Usagi. Luna k�zelebb f�rta mag�t �rn�j�hez.  Nem tudta, hogyan vigasztalja meg.

***

Mamoru sz�guldott motorj�n a s�t�t utc�kon. A s�v�t� menetsz�l belet�rt haj�ba, �s felv�ltva j�tszott az �jfekete �s h�feh�r f�rt�kkel. Mamoru, az el�vigy�zatos Mamoru nem tette fel a buk�sisakj�t, ahhoz t�ls�gosan sietett. J�lesett neki a sebess�g… reflexei magukt�l l�ptek �jra m�k�d�sbe, motorja szinte saj�t akarat�t k�vetve v�ltott mind nagyobb fokozatba… Rei telefonja r�zta fel a f�sults�gb�l, ami az�ta telepedett r�, hogy Usagi a l�ba el� v�gta a kulcsot. Chibiusa hal�los beteg… bolond, hogy erre nem is gondolt. Ez a t�rt�net m�r nemcsak kettej�kr�l sz�l… nem, ezt nem fogja hagyni. A hideg sz�l kipucolta gondolatait.

Nem is lakatolta le a motorj�t, csak kit�masztotta a Hikawa templomhoz vezet� l�pcs�sor alj�n, �s nagy lend�lettel, kettes�vel v�ve a fokokat futni kezdett f�lfel�. M�r majdnem fel�rt, amikor egy er�s hang r�reccsent a f�k k�z�l

- H�t te meg mit keresel itt, te szem�t? – Egy magas l�ny alakja v�lt ki az �rnyak k�z�l, �s harci �ll�st vett fel. Mamoru leveg� ut�n kapkodott.

- Makoto… �n vagyok az. – lihegte.

- Mamoru? Te vagy? – Mako m�r �pp r�g�sra lend�tette a l�b�t, amikor megl�tta a fi� arc�t. – Bocs�ss meg, azt hittem… nem ismertelek meg. Olyan feh�r a hajad… - morogta. Mamoru nem t�r�d�tt vele.

- Hol van Chibiusa? – k�rdezte, mik�zben a templom fel� rohant. Makoto vele futott Rei szob�j�ba. A kisl�ny s�padtan fek�dt az �gyban, nem volt mag�n�l. Mellette kuporogtak a f�ld�n a l�nyok, �s mind feln�ztek a beront� Mamorura. Az k�sz�n�s n�lk�l az �gyhoz ugrott, �s az �l�be vette az eszm�letlen kisl�nyt. Meglepte, milyen k�nny�… mintha m�r nem is lenne s�lya… Mamoru belef�rta a fej�t a kisl�ny f�rtjei k�z�, hogy ne l�ss�k sziv�rg� k�nnyeit a l�nyok, �s halkan suttogni kezdett Chibius�nak. Halv�ny arany, gy�gy�t� dereng�s indult el a test�b�l �s k�r�lvette a kisl�nyt, aki �lm�ban s�hajtott egyet �s lassan kinyitotta a szem�t. Amikor megl�tta Mamorut, m�g szorosabban b�jt hozz�.

- Apu… v�gre itt vagy… olyan s�t�t volt… f�ztam… hol volt�l?… azt hittem, hogy elvesztem… - suttogta.

- Nyugodj meg, kicsik�m. – s�gta vissza Mamoru, �s l�gyan ringatni kezdte a kisl�nyt. – Minden rendben lesz. Nem b�nthat t�ged senki… itt vagyok veled…  - Chibiusa j�les�en fels�hajtott, �s b�k�sen aludt tov�bb. Mintha a s�padts�ga is megenyh�lt volna… Rei sz�lalt meg.

- Besz�ln�nk kell veled. – mondta kem�nyen. Mamoru b�lintott �s gyeng�den visszacs�sztatta a p�rn�ra Chibius�t. Kimentek az udvarra, amit halv�ny ez�st dereng�sbe vont a gyorsan fogy� hold.

- Megt�madtuk Mir�t.  – k�z�lte fagyosan Ami. Mamoru elk�pedve n�zett r�juk.

- De nem tudtuk megsebezni �t. – tette hozz� morogva Makoto.

- Hogyhogy? – Mamorut az is meglepte, hogy a l�nyok egy egyszer� emberrel szemben haszn�lj�k a bolyg�k erej�t. De hogy a t�mad�s hat�stalan volt…

- Azt mondta, hogy mi nem tehet�nk ellene semmit.  – id�zte Rei.

- Viszont �n igenis f�ldh�z v�gtam egyszer. – sz�rta k�zbe Mako.

- Ez azt jelenti, hogy fizikailag kell megsebezni, mert a mi er�nk nem hat r�. – magyar�zta Ami.

- Nem �rtem. – r�zta a fej�t Mamoru. – Hogyhogy nem tudt�tok legy�zni? R�ad�sul n�gyen?

- A hold ereje v�dte. – jelentette ki Minako. – Ott volt a homlok�n a jel, amikor harcoltunk. - Mamoruban megfagyott a v�r. Vagyis Usagi… Mina nem hagyta, hogy v�giggondolja a dolgokat, k�zbev�gott. – Ez az eg�sz a te hib�d! – ripakodott r� Mamorura. A fi� bed�h�d�tt.

- Semmi k�z�m hozz�! Usagi v�lasztotta ezt a fick�t…

- Te meg hagytad! – v�gta r� Minako. – M�gis mikor udvarolt�l neki utolj�ra? Mikor vitted el vacsor�zni? Hogyhogy ennyi ideig volt�l vele, �s m�g mindig nem tudod, hogyan lehet megh�d�tani? – tajt�kzott. Rei csit�totta, f�lt, hogy Chibiusa felriad a gy�gy�t� �lomb�l.

- Egy sz�, mint sz�z: neked kell legy�zn�d. – jelentette ki Ami.

- M�gis hogyan? – morogta Mamoru. Minako el�z� szavai telibe tal�ltak. De ha �sszeveti mag�t a l�nyokkal, neki alig van ereje…

- Ezzel. – Rei egy hossz� botszer�t dobott oda a fi�nak, aki a f�lhom�lyban is �szt�n�sen elkapta. – A nagyap�m kardja. – Mamoru kih�zta h�vely�b�l a peng�t, ami hidegen csillant meg a holdf�nyben. – Csak ezzel gy�zheted le.

- Miroiro hatszoros bajnok kardv�v�. R�ad�sul hipnotiz�r. – jegyezte meg Ami.

- K�sz, hogy biztatsz. – morogta a fi�. Ami szavai megragadtak a fej�ben. Hipnotiz�r? Akkor lehet, hogy Usagi… Minako megint kij�tt a sodr�b�l.

- Szedd �ssze magad! – ki�ltott r�. – Eml�kezz! Eml�kezz, Endymion! Te volt�l a F�ld legjobb v�v�ja!

- Css, Mina. – b�kte oldalba Makoto. – Ha sz�ks�ged van egy mesterre, �n ismerek egyet.

- Sajnos s�rget az id�. Ha �sszek�tj�k Usagi viselked�s�t �s a Hold rendk�v�li fogy�s�t… - Ami agg�dva pillantott Mamoru fej�re, aminek lassan a fel�t bor�totta feh�r haj -, azt hiszem, holnap befejez�dik a dolog.

- Holnap?? – ny�gte Mamoru. Holnap…holnap van az iskolai �nnep�ly. �gy volt, hogy Usagival egy�tt l�pnek fel… Chibiusa kedv��rt.

- Sz�m�t�saim szerint… - Ami halkan p�ty�g�tt elmaradhatatlan komputer�n. – holnap este h�t �ra tizenh�t perckor elfogy a hold.

- Vagyis ha nem teszel valamit, Usagit v�g�rv�nyesen elvesz�ted. – jelentette ki Minako. Mamoru fel�llt, �s j�tszani kezdett a peng�vel. Forgatta, egyik kez�b�l a m�sikba dob�lta, egyre gyorsabban, egyszer sem t�vesztve el a ritmust. Usagi�rt… Usagi�rt… menni fog. Mennie kell.

- Chibiusa itt maradhat addig. – mondta Rei.

- Ink�bb magammal vinn�m, ha nem gond. – fordult meg Mamoru. Szeme ism�t megtelt �lettel, most, hogy v�gre l�tta, vil�gosan l�tta, mit kell tennie. A l�nyok kedvtelve nyugt�zt�k felt�madt erej�t. Makoto v�llon veregette. Minakonak t�madt egy �tlete.

- �n meg elmegyek Usagihoz. M�g �gyse besz�ltem vele. – vid�man kacsintott. – Majd �n felvid�tom! Elv�gre �n vagyok a szerelem istenn�je, vagy mi.

- H�t, Mina… - kezdte volna Rei szkeptikusan, de Ami oldalba b�kte. A n�gy l�ny n�zte az �jszak�ban t�volod� Mamorut, ahogy �vatosan l�pdel lefel� a hegyr�l, �l�ben a t�r�keny kisl�nnyal �s oldal�n a karddal. Ami fels�hajtott.

- Nem akartam megmondani neki, de att�l tartok, hogyha nem siker�l legy�znie, Mamoru is megsz�nik l�tezni. – Minako meglepetten n�zett r�.

-  A haj�ra gondolsz, igaz? – b�lintott Makoto.

- Azt hiszem, � is tudja. – s�hajtott Rei. – De egy�ltal�n nem t�r�dik mag�val.

- Ez lehet a szerencs�nk… - morogta Makoto. – Na, gyer�nk lefek�dni. Igencsak mozgalmas �jszak�nk volt. M�r nem tehet�nk semmit.

Mamoru �vatosan maga el� �ltette a kisl�nyt, aki g�rcs�sen kapaszkodott a fi� dzsekij�be. Halkan suttogott valamit, Mamorunak le kellett hajolnia, hogy meghallja.

- Mi az, picik�m?

- A j�t�komat szeretn�m… a g�mb�met. Ott van… az �gyam mellett. – Chibiusa visszazuhant �lmaiba. Mamoru beind�totta a motort, f�l k�zzel vezetett, lassan hajtott, nehogy a kisl�nynak valami baja essen. Sz�val el kell mennie a Tsukino h�zba… A legfontosabb most Chibiusa. B�rmilyen eml�keket is kavart fel benne az utca, a h�z, a kert, Mamoru nem t�r�d�tt f�jdalm�val. �gyesen felm�szott a legmagasabb f�n, aminek az �ga – nagyon is j�l tudta, melyik ablakba vezet. Az ablak, mint mindig, most is r�snyire volt nyitva. A fi� macska�gyess�ggel k�szott be a szob�ba.

Usagi aludt. Gy�ny�r� volt, feh�r, csipk�s h�l�ingje lecs�szott a v�ll�r�l �lm�ban. B�r �ntudatlan volt, arc�ra m�gis furcsa �rkokat rajzolt a f�jdalom. Mamoru sz�ve �sszeszorult. Er�t vett mag�n, �s kisurrant az ajt�n, fel, Chibiusa szob�j�ba. Hamar megtal�lta a keresett t�rgyat, ami furcsa, k�k dereng�st �rasztott mag�b�l – b�r lehet, hogy csak az utcai l�mpa f�ny�t t�kr�zte vissza. Halkan nyitott be �jra Usagi szob�j�ba, �s m�r megint elakadt a l�legzete szerelme sz�ps�ge l�tt�n. Olyan volt most, mint r�gen… tal�n a hold f�nye miatt, ami felderengett kibontott f�rtjein. A szomor�s�g, ami �tj�rja… mintha valami f�reg r�gn� bel�lr�l. Mamoruban felzengtek Usagi szemreh�ny� szavai. Az � hib�ja… lehet, hogy t�nyleg �larcot hord akkor is, amikor nem szeretn�?… De hogyan szerezze vissza Usagit? Mennyire t�volodhatott el t�le?… �sszet�pte a verset… Mamoru oda akart b�jni hozz�, �rezni aranyhaj�nak finom �rint�s�t az arc�n… Biztosan nem �r�lne neki, ha �gy r�t�rne… ez nem lenne m�lt� hozz�juk. Mamoru, mint egy f�l�nk kisfi�, megsimogatta Usagi takar�j�t, ott, ahol nem �rezhette meg a l�ny. De az hirtelen megmozdult, �s a m�sik oldal�ra fordult… mintha elmosolyodott volna? Mamoru nem volt benne biztos, de a rem�ny felt�madt sz�v�ben. Szeretett volna otthagyni valamilyen jelet… de nem, m�gse. Megl�tta a f�nyk�pet, ami h�rm�jukat �br�zolta… Odatette Usagi �jjeliszekr�ny�re, hogy ezt l�ssa meg el�sz�r, ha fel�bred. K�nnyebb sz�vvel ereszkedett le a f�r�l. Ma �jszaka m�r nem fog aludni.

***

Chibiusa nem akart egyed�l maradni, Mamoru felvitte mag�val a teraszra. Bebugyol�lta a kisl�nyt a h�l�zs�kj�ba, aki alig l�tszott ki bel�le, m�gis b�gyadtan mosolygott. Kinyitott egy napoz��gyat, oda telep�tette Chibius�t, aki a g�mbj�t szorongatta.

Mamoru levette kab�tj�t �s ing�t, fekete trik�ban �llt a teraszon. El�vette a kardot. �rezte a penge s�ly�t, erej�t. K�l�n�s �rz�sek lept�k meg, amik tal�n el�z� �let�b�l j�ttek – harcok, k�zdelem, f�jdalmak – bar�tok, n�gy fi�, akik testv�rekk�nt k�zd�ttek vele – �s a hercegn�, a f�ld�nt�li sz�ps�g, aki �r�kre rabul ejtette a sz�v�t. Lehunyta a szem�t, m�lyen besz�vta az �jszaka h�v�s leveg�j�t. �rezte, hogy a F�ld �s a Hold vonz�sa az id�k kezdete �ta befoly�solja �let�t, a kozmikus t�rv�ny ereje mindent f�l�lm�l. Elkezdte forgatni a kardot, �s minden mozdulat �jabb eml�keket hozott felsz�nre… �lvezte a mozg�st, izmai fokozatosan melegedtek fel, �z�letei ellazultak… mozdulatok elevenedtek meg, forg�sok, amiket m�g sohasem csin�lt, m�gis gyakorlottan mutatta be �ket… egyens�ly, lend�let, csel… ugr�s… v�g�s… sz�r… egyre gyorsult, mintha nem is �nmaga lett volna…

A s�t�tk�k �jszaka lassan els�padt, vil�gossz�rk�j�t halv�nys�rga, majd arany dereng�s v�ltotta fel. A csillagok hunyorogtak �s felolvadtak a k�zeled� hajnalban, utols� villan�sukat a kardoz� fi�n gy�ngy�z� izzads�g t�kr�zte vissza.

Endymion ereje �bredezett.

 Usagi kinyitotta a szem�t. Hajnal volt, a szob�j�ba be�vakodtak az els� finom, v�kony napsugarak, kint a kertben halkan elkezdt�k dallamos �nek�ket a rig�k. Usagi hallgatta dalukat, ami t�bb sz�lamban, a sz�vver�s �tem�re sz�lt. Mit�l is �bredt fel? Nem tudta volna megmondani. �des, nyugodt �lma volt, napok �ta el�sz�r. Mintha elf�jt�k volna �lmos k�z�ny�t… nem eml�kezett, mir�l is �lmodott… m�sik oldal�ra fordult, �s pillant�sa a f�nyk�pre esett. Ide tette volna? Nem itt van a helye… igaz�b�l m�r el akarta tenni, valahova m�lyre, hogy ne is l�ssa, de nem volt ereje ahhoz, hogy hozz��rjen. �vatosan kiny�lt a k�p�rt �s maga mell� tette a p�rn�j�ra. Hogyan ker�lt ide? J�rt itt valaki?… Nem lehetett m�s… Nem merte v�giggondolni, t�l mer�sz, t�l sz�p lett volna… m�gis �gy szunnyadt el �jra, hogy egyszerre kapaszkodott ebbe a gondolatba �s a f�nyk�pbe.

 Chibius�t is a rig�k �bresztett�k ezen a hajnalon.

K�k g�mbje finoman l�ktetett a kez�ben, megnyugtat�, hatalmas, l�gy er� �radt bel�le. Mamorut figyelte, aki f�radhatatlanul gyakorolt, �s olyan �veket lend�tett a magasba, mintha furcsa bet�kkel akarn� kifejezni le�rhatatlan �rz�seit, melyek �jra a sz�v�be k�lt�ztek.

Most �szrevette a h�l�zs�k m�ly�r�l kikandik�l� kisl�nyt, �s felnevetett, zeng�, er�s nevet�ssel, mintha az erd�k �s vizek egyszerre �ledtek volna �jj�. Chibius�nak musz�j volt vele nevetnie. A fi� felkapta h�l�zs�kostul, �s feldobta egy picit a leveg�be, Chibiusa j�les�en sikkantott egyet, mert tudta, hogy biztons�gban van. Mamoru fordult vele egyet-kett�t a leveg�ben, �s kifulladva lerogyott a napoz��gyra, a h�l�zs�k �s tartalma rajta landolt. Nevettek, mindketten nevettek, hajnal volt megint, egy �j nap kezdete, ma �jra megt�rt�nhet minden.

- Farkas�hes vagyok. – jelentette ki a fi�. – Mit sz�ln�l egy szabadt�ri reggelihez, itt a teraszon? – k�rdezte a kisl�nyt. Chibiusa m�r nem is eml�kezett, mikor evett utolj�ra. Mostan�ban nem igaz�n volt �hes, de Mamoru �tv�gya �tragadt r�.

- Igen, igen, igen! Csokipelyhet k�rek �s vajas kiflit, meg alm�t �s kaka�t!

- H�ha, ezt mind? Nem fogom b�rni felcipelni… hulla vagyok… - Chibiusa ezt kih�v�sk�nt fogta fel, �s neki�llt a fi�t j�l megd�g�ny�zni. Mamoru sz�npadiasan �b�gatott �s kegyelem�rt k�ny�rg�tt a „kis hercegn�h�z”, aki gy�ztesk�nt osztogatta parancsait. V�gre Mamorunak siker�lt felt�p�szkodnia, s kisv�rtatva egy hatalmas, reggelivel b�ven megrakott t�lc�val t�rt vissza. Kinyitott egy asztalt is, �s nekil�ttak, hogy elfogyassz�k a rengeteg kaj�t az utols� morzs�ig.

Mamorunak k�t kifli k�z�tt t�madt egy �tlete, �s el�kapta mobiltelefonj�t.

- Hall�, 24 �r�s vir�gk�ld� szolg�lat? Egy nagy csokor v�r�s r�zs�t szeretn�k rendelni… mondja, maga mit�l ilyen �lmos? Egy szav�t sem �rtem… Ne �s�tozzon, ha megk�rhetn�m… - Chibius�nak a nevet�st�l cig�ny�tra ment egy falat, mert Mamoru, mialatt a m�sik besz�lt, grimaszolva ut�nozta a vir�gos �lomt�l ittas v�laszait.