Miro. Szint�n fekete k�penyt �s szmokingot viselt, csak a mell�nye volt v�rv�r�s, a haja szinte teljesen fekete, csup�n a homloka m�g�tt van m�g n�h�ny v�kony, feh�r tincs. Mamoru tekintete megvillant, �s tett egy �vatos l�p�st az elrejtett kard fel�. Usagi megk�nnyebb�lt, amikor megl�tta Mir�t.  Sokkal k�nnyebb lesz elszakadnia Mamorut�l, ha � itt van… A l�nyok az els� sorban ijedten felszisszentek, a macsk�k kieresztett�k a karmukat, Chibiusa a sz�ja el� kapta a kez�t. Miro ijeszt�en hasonl�tott Mamorura, a hajuk pontosan ellent�te egym�s�nak.

A k�z�ns�g lassan elcsendesedett, mindenki �rz�kelte a hirtelen fesz�lts�get, ami bet�lt�tte a sz�npadot. Minden szemp�r Mirora szegez�d�tt, akinek a jelenl�te bet�lt�tte a termet �s elb�v�lte a tekinteteket.

Usagi most d�bbent r�, mennyire tetszik neki ez a fi�. Micsoda szerencse, hogy megismerkedett vele… t�k�letes p�rt alkotnak �k ketten. Miro r�mosolygott a l�nyra, odal�pett hozz�, �s a derek�ra fonta a kez�t.

- Hagyd b�k�n. – sz�lalt meg Mamoru fagyos hangon, �s k�zelebb l�pett a dobozhoz, ami el�tt Usagi �s Miro �llt. Bal kez�ben a kardot rejtette a k�penye m�g�tt.

- Elk�st�l. – felelte Miro hideg mosollyal, �s maga fel� ford�totta Usagi �lmodoz� arc�t. Usagi nem l�tott, nem hallott semmit… j�les�en elmer�lt az ismer�s, �gk�k szemekben, amik annyira vonzott�k… �tkarolta a fi�t, aki viszonozta gyeng�d �lel�s�t, lehajolt hozz�, �s finoman megcs�kolta.

Mamoruban hihetetlen d�h lobbant fel. K�zbe akart l�pni, de a l�ba nem engedelmeskedett. Usagi lehunyta szemeit, �gy karolta �t Mir�t, mintha egy m�sik vil�gban lenne. A fi� h�trad�nt�tte Usagit, be�ll�totta a dobozba, aki a cs�k ut�n is lehunyva tartotta a szemeit, �s �br�ndos mosoly j�tszadozott az ajk�n. Miro behajtotta a szekr�nyke ajtaj�t, az apr� z�r halk csattan�ssal becsuk�dott. Mamoru nem b�rta tov�bb, kir�ntotta a kardj�t. A peng�n hidegen csillant meg a reflektorok f�nye.

- Azt mondtam, hogy hagyd b�k�n Usagit! – ki�ltotta, �s a peng�t Miro tork�nak szegezte. A l�nyok az els� sorban l�legzetvisszafojtva v�rt�k a fejlem�nyeket, Chibiusa torka elszorult, �s megint er�t vett rajta az a furcsa, �lmos f�radts�g. Lehet, hogy itt r�gt�n �jra elalszik?… Olyan f�radt, annyira f�radt… megr�zta a fej�t. Most nem alhat el… Usagi bajban van… felismerte az idegen fi�t. � volt az, aki az �lmait k�s�rtette, nem sz�m�t, hogy akkor m�g feh�r haja volt. Ugyanilyen hideg, kegyetlen volt a mosolya. Miro nem mozdult, csak megvillantotta a szem�t. Tekintet�nek ereje robban�sszer�en v�gta a falhoz Mamorut, akinek kiesett a kard a kez�b�l. Miro a k�z�ns�ghez fordult, furcsa, feh�r dereng�s vette k�r�l. Musz�j volt a szem�be n�zni… �s eszm�letlen�l �sszeesni. A gyerekek �s sz�leik �lmos �lomba zuhantak, az Inner Senshit csak bolyg�ik �lland�an jelenl�v� ereje v�dte meg. Meg�rizt�k �ntudatukat, csak mozdulni nem b�rtak. Tehetetlen�l n�zni az esem�nyeket, ez m�g rosszabb volt, mintha �k is hipnotikus �lomba mer�ltek volna.

Mamoru felt�p�szkodott a f�ldr�l, megkereste a kardj�t, �s ism�t Miro fel� l�pett.

- Ejha, te azt�n nem adod fel egyk�nnyen, mi? – k�rdezte g�nyosan Miro.

- Soha. - mondta elsz�ntan Mamoru. – Ne mer�szelj �rtani Usaginak, mert meg�llek.

- Te? Engem? – nevetett hidegen Miro. – �s m�gis mivel, azzal a vacakkal? – meglend�tette fekete k�peny�t, �s a semmib�l el�h�zott egy f�nyl� kardot. – Rendben, ha akarod, j�tszadozhatunk egy kicsit. – Mint a vill�m, �gy csapott le Mamorura, aki alig tudta felfogni a v�g�st. Miro folyamatosan, egyre gyorsabban t�madott, k�zben kett�szelte az asztalk�t, amir�l szanasz�t hullottak a kell�kek.

- Am�gy k�sz�netet is kellene, hogy mondjak neked. – jelentette ki, mik�zben hal�los v�g�st m�rt Mamorura, aki csak j� reflexeinek k�sz�nhette, hogy a csap�s a k�peny�t �rte. – K�sz�n�m Usagit, igaz�n remek egy l�ny. – Mamoru agy�t elbor�totta a v�r, �s visszav�gott, felhas�tva Miro mell�ny�t. – Most mit d�h�sk�dsz? Csak neked k�sz�nhetem, hogy �jra �letre keltem. – Mamoru nem hagyta, hogy Miro szavai �sszezavarj�k, �jra �s �jra t�madott, de ellenfele k�nnyed�n kiv�dte a csap�sokat. – Igen, te m�r nem vagy el�g j� neki… - heccelte Miro, ezzel el�rte, hogy Mamoru kiz�kkenjen a ritmusb�l. Mindig is ett�l f�lt… hogy Usaginak egyszer csak elege lesz bel�le. Most Miro t�madott, egyre h�tr�bb �s h�tr�bb szor�tva Mamorut, minden v�g�s�val felszak�tva Mamoru ruh�j�t, v�kony, hossz� sebeket ejtve rajta. – Usagi igaz�n k�l�nleges, hatalmas ereje van… � akarta, hogy mellette legyek. A l�d�m elfogta a t�k�rk�pedet… R�m volt sz�ks�ge, �s nem R�D.  – Mamoru nem �s nem akarta elhinni, de lelke m�ly�n �rezte, hogy igaza van… Sebeib�l sziv�rg� v�re �sszekeveredett izzads�g�val. - Most m�r az eny�m, � is �s az ereje is… �s te, piti kis alak, nem tehetsz m�r SEMMIT! – ki�ltotta, �s egy hatalmas erej� v�g�st m�rt Mamorura, kett�szelve ellenfele kardj�t Az elsz�kkent, de nem volt el�g gyors, �s az arc�t el�rte a penge �le. Kiserken� v�re feh�r ing�re hullt. Chibiusa r�m�lten n�zte. Mamoru �sszerogyott a fal el�tt, ahova Miro beszor�totta, peng�j�t zih�l� mellkas�nak szegezve. – Tudod, egyszer r�gen t�l okos akartam lenni, �s v�letlen�l bez�rtam magam az �ltalam k�sz�tett dobozba. – Ami riadtan konstat�lta inform�ci�i helyess�g�t. – A lelkem nem tudott pihenni, t�l hatalmas hipnotikus er�m volt. – Rei a fog�t csikorgatta tehetetlens�g�ben. – De szerencs�re TE elhanyagoltad ezt a k�l�nleges l�nyt. – Minako szem�ben hatalmas d�h villant fel. – L�tod, ha kiveszem a dobozb�l, m�r semmire sem fog eml�kezni, csak R�M. – Makoto izmainak pr�b�lt parancsolni, hogy ler�zza az er�t, mely az �l�shez szegzi �t. – Csak R�M lesz sz�ks�ge, senki m�sra! Mivel � h�vott el�, minden gondolat�t ismerem. Igaz�n k�nny� a kedv�re tenni… de te erre se volt�l k�pes… bevallom, az a csokor �gyes h�z�s volt. – Mamoru ellenfele szem�be n�zett, �s indulata, ha lehet, m�g tov�bb fokoz�dott. – Majdnem siker�lt kereszt�lh�znod a terveimet… jegyezd meg, sz�pfi�: olyan k�z�ns�ges ember, mint te, nem tud engem meg�ll�tani! – jelentette ki el�gedetten. Mamoru szeme hidegen csillant meg, ahogy a mellkas�nak �t�d� penge f�l�tt Miro akarata ellen k�zd�tt.

- Csakhogy �n nem vagyok k�z�ns�ges ember. – felelte, �s lassan fel�llt. Aranyl� f�ny vette k�r�l, sebei �sszeforrtak. Miro tett egy �vatos l�p�st visszafel�. Mamoru olyan d�h�t �rzett, mint m�g soha. Usagi erej�vel j�tszik ez a d�g... Kihaszn�lta �t, �s most, hogy m�r nem lesz r� sz�ks�ge, el fogja dobni. �rezte, hogy izzani kezd a homloka. Egy jel villant fel rajta, a F�ld bolyg� orsz�galm�hoz hasonl� arany jele, karik�n kereszt, a korl�tlan hatalom szimb�luma. M�g soha senki sem l�tta a F�ld erej�t megnyilv�nulni Mamoruban… erre m�g a macsk�k sem eml�keztek, akik ugyanolyan meglepetten b�multak a fi�ra, mint az Inner Senshi. Chibiusa �szrevette, hogy tud mozogni. Persze, hiszen �t kett�s er� v�di! Gyorsan, cselekednie kell… ha nem is tudja kiszabad�tani a t�bbieket, mindent meg kell tennie, amire csak k�pes. �sszetette a kez�t, �s elsuttogta a h�v� szavakat.

- Pegazus… k�rlek, v�dd meg az emberek �lm�t… - az apr�, hajnal sz�n� harangocska megjelent a kez�ben. B�r nem volt �tv�ltozott alakban, m�gis megcsend�lt az �les hang. Miro meglepetten kapta oda a fej�t az els� sorba, ahol az a kisl�ny �lt… hogy lehet, hogy k�pes mozogni? Hirtelen t�lvil�gi f�ny t�lt�tte be a termet, �s egy hatalmas, t�nd�kl�, ez�stsz�n� �llat jelent meg a leveg�ben. Odasuhant a kisl�nyhoz, aki h�vogat�an t�rta ki fel� a kezeit. A h�feh�r sz�rnyak olyan szelet kavartak, hogy a sz�nes kend�k felr�ppentek a leveg�be. Pegazus szeme, az a mindentud� szem Mamoru lelk�be l�tott. A furcsa l�ny felvillantotta aranyl� szarv�t, amib�l f�nycs�va sug�rzott, Mamoru alakj�t bebor�tva. Mintha egy hangot hallott volna… bent zengett, fej�ben �s sz�v�ben. Mintha ismern� azt, aki hozz� sz�l, elfelejtett �lmai t�vol�b�l.

�bredj, �lusion �r�k�se. A fi� �szt�n�sen belemarkolt a f�nybe, fegyvert keresve. Amint �sszeszor�totta a kez�t, egy kard markolat�t �rezte benne. Nem az a jogar volt, amivel kedvese szokott harcolni, hanem egy hossz�, vak�t� feh�r peng�j� kard, sz�rnyas, sz�narany markolattal. Amint hozz��rt a fegyverhez, a hirtelen energia, ami egyszerre t�rt fel �nmag�b�l �s a kardb�l, bebor�totta alakj�t. Endymion p�nc�lzata viharzott fel r�, csak a sz�ne volt szokatlan, h�feh�r, arany d�sz�t�ssel. Homlok�n cir�d�s, egy elfeledett kir�lys�g szavaival d�sz�tett korona futott v�gig, hasonl� a senshik�hez, csak m�g azok� V alakban illeszkedett a fejre, az �v� egyenesen haladt, k�zep�n egy ragyog� borosty�nnal, az erd�k k�nny�vel. Pegazus pat�i a f�ldet �rintett�k, az �llat Chibiusa mell� sz�llt le, �s az �l�be hajtotta a fej�t.

Miro nem hitt a szem�nek… ez igaz�n v�ratlan fordulat volt. Mamoru maga volt a fens�g �s az er�, szem�ben olyan indulatok izzottak, amik megr�m�tett�k. Mamoru vill�mgyorsan t�madott, Mir�nak nem volt ideje megmozdulni. A hatalmas, h�feh�r penge kett�has�totta �t… �s kereszt�lhaladt hirtelen �tl�tsz�v� v�lt alakj�n. Miro homlok�n felragyogott a hold jele. G�nyosan nevetett.

- Azt hitted, hogy m�ris legy�zt�l? – nevetett. - Mert ideh�vtad ezt a lovat, vagy mit… az �n er�m nagyobb, mint a ti�d. – Visszav�gott a kardj�val, Mamoru �gyesen kiv�dte. A benne felt�madt er� miatt m�r mindenre eml�kezett, �s volt olyan �gyes v�v�, mint Miro. �ssze-�sszecsaptak a peng�k, szikr�k izzottak a leveg�ben.

- Semmi er�d nem lenne, ha nem j�tszottad volna ki Usagi�t! – D�h�ng�tt Mamoru, �s ism�t t�madott. Miro elugrott, �gy a feh�r penge a dobozt �rte, amiben Usagi fek�dt. Miro felki�ltott f�jdalm�ban �s a karj�hoz kapott, amin v�rezni kezdett a Mamoru ejtette seb.

Sz�val a dobozban van Miro ereje, gondolta Mamoru. Ha kett�v�gom… Uramisten, hiszen benne van Usagi!! Miro el�gedetten l�tta meg Mamoru arc�n a felismer�st.

- Nem tudsz �rtani nekem, �rtsd m�r meg. – Arcvon�sai egyre kev�sb� eml�keztettek Mamorura, hirtelen �regedni kezdett, haja egyre s�t�tebb� v�lt. Mamoru �rezte, hogy h�v�s fuvallat t�r bele a haj�ba… sz�d�lni kezdett. Tudta, mi t�rt�nik, Miro megpr�b�lja elsz�vni az erej�t… Nem engedhet neki. Er�sen megszor�totta a kardot, �s t�madott. Miro k�nnyed�n h�r�totta a csap�sait, �s �jra fens�bbs�gesen mosolygott r�. – Szerencs�s vagyok, hogy Usagi pont bel�d volt szerelmes… a te er�d is hamarosan az eny�m lesz. Annyi mag�nyos �v ut�n… - Mamoru nem hagyta, hogy ellenfele szavai t�ls�gosan felingerelj�k �t. Ki kell tal�lnia valamit… Usagi vesz�lyben van… Fel kellene �bresztenie valahogy.

- Usagi! – ki�ltotta. – Usagi, hallasz engem? – Nem f�rhetett oda a szekr�nyhez, hogy kinyissa az ajtaj�t, Miro nem hagyta, �jra �s �jra lecsapott r�. – Usagi, neked semmi sz�ks�ged arra, hogy fogy�k�r�zz… t�k�letes az alakod, �s im�dom n�zni, ahogy eszel! – ki�ltotta. - Usagi, amikor itt pr�b�ltunk, eml�kszel? Te kiengedted v�letlen�l a nyuszikat… Mi hazament�nk Chibius�val… f�l�ton visszafordultam, mert arra gondoltam, hogy lehet, hogy v�letlen�l bez�rtad magad ebbe az �tkozott dobozba. – Usagi szeme megrebbent a hom�lyban. Valaki besz�l hozz�? Pedig olyan sz�pet �lmodott… kellemesen beburkolta a s�t�ts�g, nem akart fel�bredni. – L�ttalak, amikor kij�tt�l az �p�letb�l ezzel az alakkal… nem b�rtam elviselni, hogy m�ssal vagy! – ki�ltotta. A szavak �tsz�r�dtek a r�gi faszerkezet l�cei k�z�tt. A l�ny �sszer�ncolta a szem�ld�k�t, majd elmosolyodott �lm�ban. Furcsa er�ket �rzett… de nem akarta �ket felismerni. Miro alulr�l csapott Mamoru fel�, aki elugrott el�le.

- Hi�ba pr�b�lkozol, nem fog fel�bredni. – jelentette ki h�v�s magabiztoss�ggal Miro. – Csak az id�det pocs�kolod… az pedig nekem dolgozik. – Mamoru Usagira koncentr�lt… el kell mondania mindent, vissza kell szereznie �t…

- Usagi! �n akartalak elvinni az �llatkertbe… nagyon f�jt, hogy nem akart�l velem j�nni. – Megcsavarta Miro kardj�t, aki majdnem elejtette fegyver�t. – L�ttam, hogy puszit adsz neki… nagyon f�lt�keny voltam! – Usagi picit megmozdult, �mulva �lmodott. Milyen k�l�n�s, egy feh�r ruh�s herceg kardozik Mir�val… Mir�val, akibe szerelmes volt. De ki lehet ez a m�sik fi�… eml�keztette valakire… - Usagi, azt hittem, hogy m�r nem akarsz t�bb� velem lenni, amikor az iskola el�tt otthagyt�l. Bele�r�ltem a f�jdalomba… - Mamoru nem t�r�d�tt azzal, hogy t�bb sz�z ember hallhatja vallom�s�t…  csak Usagi sz�m�tott. A l�nynak hallania kellett a szavait… de vajon meg akarja �ket �rteni? Elhessegette a gondolatot, hogy belev�g a doboz alj�ba… nem szabad megsebeznie Usagit. Miro egyre kem�nyebben k�zd�tt, m�r az eg�sz sz�npad romokban hevert. A l�nyok meredten figyelt�k az elkeseredett p�rbajt, Chibiusa a t�nd�kl� �llat s�r�nye m�g� rejtette arc�t. Nagyon furcs�n �rezte mag�t. Hol visszaj�tt, hol elhagyta az ereje… Ha Usagi nem akar f�l�bredni, � megsz�nik l�tezni, d�bbent r�. �s semmit sem tehetett.

- Bolond vagyok, hogy kit�ptem azt a verset! – ki�ltotta Mamoru, elkeseredetten harcolva az egyre er�s�d� Miro ellen. – Neked �rtam! Meg akartam mutatni, de azt hittem, hogy nevets�gesnek tartod! – Usagi hirtelen r��bredt, honnan ismer�s neki annyira ez a p�nc�los f�rfi. Endymion?… Az nem lehet…  Furcsa, mintha bizseregne a homloka. �lm�ban l�tta a p�rbajt, l�tta, hogy a k�t fi� �rte viaskodik… sz�vet melenget�, ugyanakkor nagyon izgalmas �rz�s volt. Jaj, csak nehogy megsebes�lj�n… de melyik is?… - Nem akarom, hogy visszaadd a kulcsot! Tegnap bem�sztam az ablakodon, �s csod�ltalak �lmodban… �n k�ldtem neked a r�zs�kat, Usagi! – A l�ny h�nykol�dni kezdett a szekr�nyben, hirtelen �gy �rezte, megfullad. Ki kellene j�nnie valahogy… mi�rt lett hirtelen minden olyan s�t�t? Mi�rt lett ilyen furcsa Miro arca? Ahogy r�mered, szem�ben furcsa er� izzik, a kedves, szel�d fi�ban mintha egy sz�rny �bredne fel… - Usagi, csod�latos l�ny vagy! Nem tudok n�lk�led �lni! – ki�ltotta Mamoru. Miro a doboz el� h�tr�lt, �rezte, hogy Usagi k�zd a hipn�zis ellen. Nem hagyhatja, hogy fel�bredjen… hirtelen mozdulattal belev�gott a z�rba, hogy soha senki se tudja t�bb� kinyitni. Mamoru ell�kte a szekr�ny el�l, �s beki�ltott a v�kony r�sen. – Usagi, szeretlek!! – A l�ny hirtelen kinyitotta a szem�t. Hol van? Hogy ker�l ide? K�ts�gbeesett, ki akart j�nni, de nem tudta, mit tegyen, a kez�t sem tudta felemelni, annyira kev�s volt a hely. Csak �gy �getett a homloka. Toporz�kolni kezdett, �s kikiab�lt.

- Mamo-chan! Seg�ts! – Ebben a pillanatban Miro, aki Mamoru pillanatnyi figyelmetlens�g�t kihaszn�lva h�tulr�l akarta led�fni ellenfel�t, megtorpant, �s mag�ra n�zett. M�g mindig �ttetsz�, holdf�nyben izz� alakja megrepedt, mint a v�kony t�k�r… Mamoru hallotta Usagi seg�lyki�lt�s�t �s megp�rd�lt, hogy lesz�moljon ellenfel�vel. �rz�kelte Miro gyenges�g�t, haboz�s n�lk�l lend�tette a magasba kardj�t �s kett�v�gta ellenfel�t.

Miro elk�pedt arccal t�r�tt apr� darabokra, mint a sz�trobban� �veg, s ezzel egyidej�leg a doboz is forg�csaira esett sz�t. Usagi el�reesett, Mamoru elkapta remeg� test�t. V�gre �jra a karjaiban tarthatja �t… a l�ny f�lelemmel vegyes tisztelettel n�zett fel fens�ges alakj�ra, �s a nyak�ba borult, homlok�n lassan kihunyt a hold jel�nek ragyog�sa.

- Olyan bolond vagyok, Mamoru… bocs�ss meg… - s�rni kezdett. Mamoru mosolyogva, lehunyt szemmel viszonozta �lel�s�t.

- Te bocs�ss meg nekem, Odango… Ne haragudj, ha valamivel is f�jdalmat okoztam neked… sz�ks�gem van r�d. - Megk�nnyebb�lten fels�hajtott, �s a hercegi d�sz elillant r�la. A k�z�ns�g lassan �bredezni kezdett az �lmos k�bulatb�l, a l�nyok felpattantak a hely�kr�l, Chibiusa ugr�ndozva szaladt fel, hogy csatlakozzon leend� sz�leihez. Pegazus felr�ppent a sz�npadra, mag�ra vonva a k�z�ns�g figyelm�t. Az elk�pedt konferanszi� hebegve pr�b�lta menteni a helyzetet, valamilyen �j mutatv�nyr�l besz�lve. Chibiusa ki�llt a sz�npad k�zep�re, meghajolt, majd �ssze�t�tte tenyer�t. A ragyog� �llat elt�nt, apr� csill�mokat hagyva maga ut�n.

- F�gg�ny! F�gg�ny! – suttogta kiab�lva a kell�kes. A lez�dul� v�r�s b�rsony j�t�konyan elfedte a sz�npad romjait. A k�z�ns�g tombolt, vastapssal pr�b�lta visszah�vni a csod�latos �llatot. Chibiusa nagy mell�nnyel vonult el a d�szletek k�z�tt, Mamoru �s Usagi kez�t fogva.

- A pap�m majd kifizeti a k�rokat.  – vetette oda az idegess�gt�l r�ngat�z� kell�kesnek, aki elk�pedve n�zte a nyugodtan t�voz� h�rmast. Hi�ba, ki�regedett a szakm�b�l. Tal�n jegyszed�nek kellene mennie.

***

Usagi k�nnyes szemmel borult bar�tn�i nyak�ba, akik egym�s szav�ba v�gva pr�b�ltak megbizonyosodni arr�l, hogy semmi baja. Mindenki egyszerre besz�lt, Chibiusa hol Usagi, hol Mamoru kez�t cib�lta, fagyi ut�n s�v�rogva.

- A fr�szt hoztad r�nk! – kiab�lta Makoto, �s sapk�j�t Usagi fej�be nyomta.

- Istenem, t�nyleg j�l vagy? – s�rta el mag�t Ami.

- Most b�gsz, Ami-chan, amikor m�r v�ge van? – h�zta fel az orr�t Rei.

- Usagi, mi volt ez az eg�sz? – k�rdezte t�lkiab�lva a hangzavart Artemisz.

- Nem mindegy? Legal�bb nem kellett eg�sz nap a szemreh�ny�saidat hallgatnom, bolhazs�k! – Felelte Minako, enyhe karmol�st kiprovok�lva t�rs�b�l.

- Usagi, nekem magyar�zattal tartozol! – sip�totta Luna.

- Hagyd, Luna, az �n hib�m volt. – mondta Mamoru. Felkapta a macsk�t, �s cir�gatni kezdte az �ll�t, aki erre �nk�ntelen�l is dorombolni kezdett. Elnevett�k magukat. – Mindenki annyi fagyit ehet, amennyit csak akar! �s aki b�ntani meri Usagit, az megb�nja! – tette hozz� a fi�, megvillantva k�k szemeit. A l�nyok elk�pedtek, majd �jra nevet�sben t�rtek ki. Usagi elpirult, h�l�s volt neki az�rt, hogy nem kellett magyar�zkodnia… Chibiusa a t�rsas�got kedvenc k�v�z�juk fel� r�ngatta, ahol egy-egy fagylaltkehely v�rt r�juk Mamoru j�volt�b�l. Chibiusa a kez�ben l�b�lta a vastag p�nzt�rc�t.

Usagi kiss� h�trah�zta a fi�t a t�bbiekt�l.

- Mamoru… - kezdte, �s feln�zett a fi� �gk�k szemeibe. – Szeretn�m visszak�rni… - Mamoru a zseb�be ny�lt. Mindig mag�n�l hordta a kulcsot, csak az alkalomra v�rva, hogy �jra odaadhassa neki. Mosolyogva vette el�.

- Usako… - az orra el� dugta a kulcsot, �s amikor a l�ny ut�nakapott, hirtelen elr�ntotta a kez�t. �r�mmel l�tta Usagi arc�n a j�l ismert, aranyos, durc�s kifejez�st.

- Mamo-chan! – Usagi r�vetette mag�t a fi�ra, akinek a szem�ben megint ott csillogott az a r�gi, j�t�kos f�ny.

- Nincs itt! Nincs is n�lam!

- De igen! L�ttam! Adod ide! Az eny�m! – Dobolni kezdett Mamoru mellkas�n, aki elnevette mag�t, �s felkapta a karcs� l�nyt. Usagi sikkantott egyet, �gy kapaszkodott Mamoru nyak�ba, mintha az �lete f�ggne t�le.

- Vigy�zz, sz�ps�gem. – suttogta Mamoru, �s ajka eg�szen k�zel volt Usagi�hoz. – Ha �jra k�red, soha t�bb� nem adhatod vissza. – Usagi megremegett, �jra meg �jra elb�v�lte a fi�. Sz�ve csordultig telt �r�mmel �s szerelemmel.

- Tudod, mit? V�llalom a kock�zatot… - suttogta, �s odany�jtotta ajk�t.

V�ge