***

  "Rei, ha tov�bbra is ilyen ut�latos arcot v�gsz, �gy fog maradni," mondtam k�nyelmetlen�l, elh�tr�lva a v�r�s arc� r�m�lomt�l, mely fenyegetõen k�zelgett fel�m.
"K�t �r�t k�st�l... k�t �r�t, Usagi!" Ism�telte meg bed�h�dve Rei. "Hol volt�l? A senshi megbesz�l�snek f�l �r�ja v�ge."
"B�ntet�sben voltam," magyar�ztam, �rtatlanul v�llat vonva.
"Mi�rt nem sz�lt�l a l�nyok valamelyik�nek?" k�rdezte, gõz l�vellt ki f�l�bõl, aranyos cseppfoly�s form�kat k�pezve a Cherry Hill Templom ablakain. "Sem Ami, sem Makoto nem tudott a b�ntet�srõl."
"Gomen, Rei" s�hajtottam, teljesen belef�radtan, hogy magyar�zkodjak mindenkinek, akivel tal�lkoztam. Tekintetem a f�ldre esett, �s cs�ndesen rugdostam a padl�t.
"Csak annyit k�rek, hogy legk�zelebb telefon�lj," sz�lt Rei nyugodtabb hangon. "Agg�dtunk miattad." B�lintottam, kezdtem k�nyelmetlen�l �rezni magam, ahogy magamon �reztem tekintet�t. "Biztosan j�l vagy, Usagi? Valami aggaszt?"
"Rendben leszek, Rei." A hangom halk volt, a gondolataim m�shol.
Tov�bb n�zett agg�d� szemekkel. "Tudod, hogy itt vagyok, ha besz�lned kell, igaz?"
"Tudom."
Mielõtt Rei v�laszolhatott volna, a besz�lget�s�nket megszak�totta mindkettõnk senshi kommunik�tor�nak p�rhuzamosan hallatsz� f�ls�rtõ hangja. Rei vette elõ elõbb a saj�tj�t. "Itt Mars... mi van?"
"Azt hiszem tal�n egy kis probl�m�nk akadt. Itt van egy nyolc l�b magas, undor�t� iz�, t�lont�l sok karral k�borolva a Shinjuku Gyoen Kertekben," mondta egy ismerõs hang. Elõkapartam a kommunik�toromat �s bekapcsoltam. Tekintetem a leg�jabb senshink, Minako tiszta k�k szemein �llapodott meg.
"T�madott m�r a youma?" k�rdeztem, a hamarosan k�vetkezõ harc elõ�rzet�tõl forgatva med�lomat.
"M�g nem, de--" T�voli sikolt�s hangjai szak�tott�k f�lbe. "Siessetek, sr�cok! Megpr�b�lom feltart�ztatni, am�g ide�rtek!"
A kommunik�ci�s vonal megszûnt, majd Rei �s �n egy k�lcs�n�s felfog� tekintetet v�ltottunk, mielõtt a Cherry Hill Templomb�l a Shinjuku Gyoen Nemzeti Kert fel� viharzottunk.

***

"Ew ew ew ew ew!" sik�tottam, eszeveszetten pr�b�lva megszabad�tani magam a s�rg�sz�ld trutym�t�l, ami imm�r a jobb kesztyûmet piszk�totta. A youma j�l sz�rakozott, ahogy dob�lta az undor�t� ragacsot a hat karj�val. Az iz� hatalmas volt, �s k�nnyed�n tornyosult apr� testem f�l�. A bõre s�kos volt �s elk�pesztõen olajos, lehetõv� t�ve, hogy lehetetlen sebess�ggel mozogjon. Hadd ne mondjam, j� n�h�nyszor pr�b�ltam elkapni a tiar�mmal. R�ad�sul Zoycite t�volban l�võ k�rvonala sem igaz�n seg�tett a koncentr�ci�ban. D�h�s csendben figyelte a csat�t.
"Megpr�b�lom megzavarni a youm�t!" sz�lt egy hang a jobb oldalamon. "Ez�stflitterek!"
A f�tyolk�d egy f�lre�rt�s...az �g vil�gon semmit sem l�ttam.
"Szerelem F�lholdjai!"
Venus t�mad�sa egy intenz�v f�ny- �s hõsug�rb�l �llt. Hab�r a sug�r f�nysebess�ggel mozgott, a youm�nak m�gis siker�lt kiv�denie.
"Nagyon gyors," csod�lkoztam, teljes f�lelemmel figyelve, ahogy az olajos sz�rnyeteg k�nnyed�n menek�l el az egym�st �rõ t�mad�sok elõl.
"Majd ez lelass�tja...Mindenhat� Vill�mok!" Egy �jabb t�mad�s rep�lt kereszt�l az �gen �ri�si f�nnyel.
Elektromoss�g szikr�zott a levegõben, fel�getve a k�d�t �s f�lelemtõl val� remeg�sre ind�tva engem. Abszol�t *ut�lom* mikor Jupiter ezt csin�lja. Tudhatn� m�r mostanra, hogy hal�lra ijedek a vill�ml�st�l.
Eszeveszetten k�rben�zve az eloszl� k�dben, tõlem balra megl�ttam a youm�t n�h�ny fa m�g�tt. Hab�r megpr�b�lta kiv�deni Jupiter t�mad�s�t, õ b�lcsen egy sz�les ter�letre ir�ny�totta a vill�ml�st, meggyõzõdve r�la, hogy eltal�lja a youm�t. Elektromoss�g csapott �t test�n, erõteljes vonagl�sra ind�tva õt, majd a f�ldre esett. A bõre f�st�lni kezdett, �s a test�t bor�t� olajos anyag �gy tûnt, majdnem l�ngra lobban. Hagyjuk Marsra a munka befejez�s�t.
"Tûzl�lek!"
"Mars, ne!" ki�ltott Mercury, eszeveszetten g�pelve k�zi-computer�n. "Egy k�l�n�sen gy�l�kony anyag bor�...--"
T�l k�sõ, kedves Mercury. T�lzottan k�sõ.
A szeg�ny sz�rnyeteg gyakorlatilag spont�n el�gett--m�g sajn�ltam is. L�ngok csaptak az �gbe, melyek b�rmely Hollywoodi Speci�lis Effekt Csapatot meghatottak volna. A gy�l�kony anyag, amely a youma test�t bor�totta a sz�tm�ll� testet k�r�lvevõ fûre �s f�kra csap�dott, valamint magamra �s a t�bbi senshire is. R�m�lten n�ztem, ahogy egy �gõ fa�g egyenesen a pocsoly�ba hullik, a l�baim mellett.
"A fra... "
Nem volt idõm befejezni a sz�nes sz�v�laszt�somat, mivel a pocsolya l�ngra lobbant. Att�l f�ltem, hogy �n leszek a k�vetkezõ.
Ekkor kezdtem el rep�lni. Igen, j�l hallott�tok--rep�lni. Erõsen a talajra csap�dtam, �s valaki vadul elkezdte �t�getni a fuku szokny�mat. Nagy nehezen kinyitottam a szemem.
"Tuxedo Kamen..." leheltem, szavaim megbicsaklottak a f�st fojt� szaga miatt. Mikor meggyõzõd�tt r�la, hogy m�r nem �g a szokny�m, a tekintete tal�lkozott az eny�mmel. A l�gz�se szakadozott volt, �s a szemei f�lelemmel teltek. Tûzolt�k hangj�t hallottam a t�volban. "Minna..." Ny�gtem ki neh�zkesen szavaimat. "Õk...j�l vannak?"
Figyelmen k�v�l hagyta a k�rd�semet �s felvett engem onnan, ahol fek�dtem. Sik�tottam �s karjaimat szorosan k�r� fontam, mikor megl�ttam a l�ngokat, melyek k�r�l fogtak minket. Sz�kellt �s k�nnyed�n �tjutott a l�ngol� bokrokon �s f�kon �s biztons�gba helyezett engem. Kicsusszantam karjaib�l �s a bar�taimhoz rohantam, akik szint�n biztons�gban kijutottak. Szorosan meg�leltem õket, felszabadulva, hogy mind j�l vannak. Figyelt�k, ahogy tûzolt�k �rkeznek a l�ngokhoz.
"Sz�p munka, Pir�," szidta meg Jupiter. "Majdnem meg�lt�l minket!"
"N�zd, Ion-l�ny," v�gott vissza Mars. "A te kis elektromos viharod is felgy�jthatta volna! Erre nem gondolt�l?"
Figyelmen k�v�l hagytam a l�nyok veszeked�s�t �s Tuxedo Kamen fel� fordultam, de �szrevettem, hogy eltûnt. Nem lepõdtem meg rajta, hogy cs�ndben elment. Mindig ezt tette. �reztem, hogy Mercury a karj�t a v�llam k�r� rakja. "J�l vagy, Sailor Moon?"
"Rendben leszek," mondtam �resen. "Zoycite elment?"
Mercury k�rben�zett a f�st bor�totta �gen. "Azt hiszem elment, amikor a youma elpusztult--ak�rcsak Tuxedo Kamen."
"Egy sz�t sem sz�lt hozz�m, Mercury," mondtam, szinte k�nnyezve. "Hogy lehet ilyen rideg?" V�gyakoz�an b�multam ut�na n�h�ny pillanatig, pr�b�lva visszatartani a sz�vemben rejlõ k�rd�seket.
"Sailor Moon," kezdte lassan. "Sz�molt�l m�r azzal a lehetõs�ggel, hogy Tuxedo Kamen tal�n nem a mi oldalunkon �ll?"
Sokkoltan a bar�taim fel� fordultam. "De... de ez lehetetlen! �gy �rtem, mi�rt menten� meg az �letem, ha az ellens�g�nk lenne?"
"Nem tudom," v�laszolta cs�ndesen. "De �vatosnak kell lenn�nk, rendben? Nem b�zhatunk ak�rkiben. T�l sok az ellens�g�nk."
Komolyan b�lintottam, ahogy a szavai beiv�dtak. Nem sz�m�t, mennyire volt logikus az �rvel�se, m�g mindig teljesen le voltam d�bbenve a lehetõs�gen.
Tuxedo Kamen, ellens�g?
Akkort�jt kezdett el esni.

***