M�sodik fejezet

Az esõ rend�letlen ritmussal verte ablakom, tomp�n megvil�g�tott, �lettelen form�kat festve h�l�szob�m t�voli fal�n. Hal�los csendben n�ztem az esõcseppeket, nem tudv�n meg�ll�tani hull�, riadt k�nnyeimet. Lepillantottam a csukl�mra, melyet ronda horzsol�sok bor�tottak ott, ahol a t�mad� olyan kem�nyen b�nt velem. Minden egyes alkalommal, mikor behunytam a szemem, a f�rfi szellemszerû �rny�kait l�ttam--k�cos barna haj�t, szakadt ruh�it, rettenetes arc�t. Ha nem lett volna Tuxedo Kamen...
Egy pillanat alatt elhatalmasodott rajtam a f�lelem. Takar�imat m�g szorosabban remegõ testem k�r� vonva, m�g jobban s�rtam, eg�sz idõ alatt azt k�v�nva, b�rcsak itt lenne velem Luna. Õ tudn�, mit mondjon, �s hogy �lljon a helyzethez. De nem volt itt. Egyed�l voltam.
De legal�bb õ ott volt nekem--Tuxedo Kamen, a f�rfi, aki megmentett engem egy ilyen rettenetes esem�nytõl. A k�penye, melyet rendesen �t�ztatott az esõ, s mely egy sz�ken heverve sz�radt a szob�mban, r�viddel azut�n, ahogy haza �rtem, eltûnt. Felt�teleztem, hogy a titokzatos f�rfi visszav�ltozott.
Hogy honnan tudta a nevem, az teljes rejt�ly maradt. Megfordult a fejemben, hogy a f�rfi, aki Tuxedo Kamen volt, mikor nem volt �tv�ltozva, ismerhetett engem--Usagit. De ki lehetett õ? B�rki is volt, szinte teljesen biztos voltam benne, hogy nem ellens�g. Egy olyan ember, aki l�nyokat ment meg att�l, hogy megerõszakolj�k õket, nem lehet korrupt.
�sszeszor�tott szemekkel remegtem.
Mielõtt ism�t felsz�nre t�rhettek volna a t�mad�s eml�kei, hirtelen fel�lltam �s a f�rdõszob�ba viharzottam. Egy erõtlen pr�b�lkoz�ssal elker�lve a t�kr�t, az�rt hogy ne l�ssam az arcomon l�võ cs�nya horzsol�st, a zuhanyhoz l�ptem, �s olyan melegre engedtem a vizet, amennyire csak el b�rtam viselni. Levettem a ruh�imat, �s a l�ngol� forr� v�zsug�rba l�ptem. Figyelmen k�v�l hagyva a v�z perzselõ meleg�t, megragadtam a szappant �s vadul s�rolni kezdtem a bõrt ott, ahol a gyûl�letes f�rfi meggyal�zott iszonyatos �rint�s�vel. De a szappan csak annyit tudott tenni, hogy megszabad�tott sz�rnyû �rint�s�nek eml�k�tõl.
Az elhullajtott k�nnyek egy-kettõre keserves zokog�ss� v�ltak. A zuhanyz� hideg fal�nak t�maszkodtam, �s egy pillanat m�lva a t�rdeimre cs�sztam, engedve, hogy a v�z mosson, mik�zben kis�rtam minden bennem levõ f�jdalmat �s sz�gyent.
"Mi�rt?" volt az egyetlen dolog, amit mondani tudtam. "Mi�rt?"

***

      �r�kkal k�sõbb hagytam el a f�rdõszob�t, �s õszint�n rem�ltem, hogy senki sem veszi �szre, mennyire megs�llyedt a sz�m sarka. �vekkel �regebbnek �reztem magam, mint kellett volna, mintha az �rtatlans�gomat ellopt�k volna tõlem, de elhat�roztam, hogy vid�m leszek, mindegy mennyire f�j bel�l. Ma sug�rz�an fogok mosolyogni �s ugyan olyan b�n�n fogok viselkedni, mint mindig...vagy legal�bbis megpr�b�lom. Senki sem j�het r�, mi t�rt�nt velem--senki. T�l nagy volt a sz�gyen ahhoz, hogy elviseljem.
Egy s�hajjal a h�l�szob�mba l�ptem, �rdektelen�l az �r�ra pillantva. Reggel h�t �ra volt, �s m�g nem is aludtam.
"Usagi!" hallatszott egy csengõ-bong� hang. "K�sz a reggeli, �desem!"
 �rdeklõdõen felvontam a szem�ld�k�m. Reggeli, mi? �me valami, amiben m�r j� ideje nem volt r�szem. Az iskol�b�l val� mindennapos k�s�s �ldozatot k�vetelt a reggeliz�stõl. Led�r�mb�ltem a l�pcsõn, kiss� t�ntorogva az alv�shi�nyt�l. A szemeim nem nagyon akar�ztak nyitva maradni, sz�val ink�bb az orromra b�ztam, hogy a r�m v�r�, sistergõ sonka �s toj�s fel� vezessen.
De durv�n fel�bresztett egy, az �desany�m kez�bõl kics�sz�, �s a f�ld�n darabokra t�rõ poh�r hangja. "Mi a csuda t�rt�nt az arcoddal?!" sikoltotta riadtan.
Zavarodott felismer�semben, hogy elfeledkeztem a horzsol�sr�l, arcomhoz kaptam. De legal�bb megpr�b�ltam elfeledkezni r�la. �letem azon pillanata nem olyan volt, amit �jra �t�ltem volna. Hogy fogom ezt megmagyar�zni any�nak?
"�n...um, elestem?"
�desany�m lehunyta a szemeit �s szomor�an megingatta fej�t. "�desem," kezdte lassan. "�vatosabbnak kell lenned. Egyszer t�nyleg megs�rted magad."
Leesett az �llam. Alig tudtam elhinni--bevette a t�rt�netemet. "Tudom, anyu. Megpr�b�lok �vatosabb lenni, �g�rem."
"Ez az �n l�nyom," sug�rzott, kiss� megborzolva hajamat. "�s most l�ssuk, h�tha egy kis smink elrejti azt a horzsol�st."
 Reggeli �s lehetõs�g smink visel�s�re, anya beleegyez�s�vel? Tal�n a mai nap m�gsem lesz olyan rossz...

***

  Ahogy kil�ptem torn�cr�l, a Nap ragyogott az �gbolt keleti fel�n, a fûsz�lak pedig harmatcseppektõl csillogtak. �desany�m kozmetikai t�ren val� j�rtass�g�nak k�sz�nhetõen �gy ki voltam festve, mint egy modell. Elmosolyodtam, �s k�nyelmes l�ptekkel �tnak indultam. Ez egyszer nem kellett rohannom a suliba, ami nem is volt baj, mert �gy tapasztaltam, hogy ilyen kiad�s reggeli ut�n nem tudok t�l gyorsan mozogni.
Milyen gy�ny�rû nap...
"H�! Odango Atama!" sz�lt egy nagyon ismerõs hang m�g�ttem.
Ism�telgettem. Milyen ut�latos nap...
"Odango," ism�telte a hang. "V�rj m�r!"
V�rni? Ez az. Sz�nd�kosan szapor�zni kezdtem l�pteimet, de hamarosan megl�ttam, ahogy õsellens�gem �rny�ka csatlakozik hozz�m a j�rd�n. Tudtam, hogy ez a nap t�l sz�p ahhoz, hogy igaz legyen.
"Mit akarsz?" k�rdeztem t�relmetlen�l, m�g azzal sem t�rõdve, hogy feln�zzek a ki�llhatatlan f�rfira. Ahogy mentem, kezeimet keresztbe fontam a mellkasom elõtt, minden tõlem telhetõt megt�ve, hogy nagyon inger�ltnek l�tsszak.
"H�t, um..." habozott Mamoru, �s �reztem, ahogy el�g k�zelrõl figyeli az arcomat. Mire k�sz�lt?
"Igen?" s�rgettem.
"Hogy �rzed magad?" k�rdezte kiss� f�l�nken, egyik kez�vel belet�rva d�s fekete haj�ba.
Ez meg mif�le k�rd�s volt? Mi�ta �rdeklõdik Baka-San az eg�szs�gem ir�nt? "J�l vagyok," v�gtam r�. "Mi�rt?"
�gy tûnt, kicsit visszavett, �s �jra hezit�lt. "Gomen," sz�lt hirtelen, enyh�n megh�tr�lva--amit m�g azelõtt sosem tett. "Csak egy kicsit f�radtnak tûnt�l, azt hiszem."
N�h�ny inchnyire esett az �llam, sz�pen illusztr�lva sokkomat, �s j� modorra kellett intenem magam. Csak az agyam sz�rakozott velem, vagy t�nyleg kedvesen viselkedett velem? Agg�d�st �reztem a hangj�ban? Szinte...tapintatos volt.
"J�l leszek," v�laszoltam, kiss� kev�sb� irrit�ltan. "K�sz�n�m k�rd�sed."
"Rendben," mondta egyszerûen, nadr�gzseb�be temetett kezekkel. M�g n�h�ny m�sodpercig a szemeibe n�ztem, mielõtt lassan megfordultam �s folytattam utamat.
"Konnichiha, Mamoru-san," sz�ltam neki finoman a v�llam f�l�tt.
"Konnichiha," volt a v�lasz.
Ott hagytam Mamorut az iskola fel� menet, de valahogy olyan furcsa �rz�sem volt, mintha eg�sz �ton figyelt volna engem.

     A napom h�tral�võ r�sze viszonylag sim�n telt. Az emberek szokatlanul kedvesek voltak hozz�m, tal�n a levert arckifejez�sem miatt. M�g Tutty-san megjegyz�sei sem voltak annyira s�rtõk, �s egy tan�r sem b�ntetett meg. Egy teszten sem buktam el, fõk�nt az�rt, mert nem is kellett �rnom egyet sem. Viszont egyre f�radtabbnak �s f�radtabbnak tal�ltam magam. Megszidtam magam, ami�rt nem aludtam a m�lt �jjel.
Haza v�nszorogtam, im�dkozva, hogy a S�t�ts�g Birodalm�nak egy energiasz�v� sz�rnyetege sem kap kedvet ahhoz, hogy feld�lja Tokyot. �gy �reztem magam, mint egy zombi, �s biztos vagyok benne, hogy az emberek el�g fur�n n�ztek r�m. Musz�j...�gyat tal�lnom...aludni...kell...
"H�, Usagi. Elvigyelek?" hallatszott valakitõl. Olyan volt, mint Mamoru, de nem lehetett õ. Sosem h�vott m�g Usaginak.
Megfordultam, hogy szembe ker�ljek megsz�l�t�mmal, �s t�nyleg--ott volt Mamoru, a hossz� idõ �ta �ltalam l�tott legszebb kocsi mellett �llva. "K�sz�n�m, nem," v�laszoltam, mik�zben �gy �reztem, menten orra esek a j�rd�n...tal�n meg is t�rt�nt volna, ha nem lett volna olyan marha hideg odakinn.
"Gyer�nk, Odango," erõsk�d�tt. "Hadd vigyelek el. Sz�rnyen n�zel ki."
Ember, nagyon tudja, hogy kell b�kolni egy h�lgynek...
"M�r majdnem otthon vagyok, Mamoru," ellenkeztem, remegve, ahogy jobban magamra h�ztam a v�kony pul�veremet, hogy felfogja a j�ghideg szelet.
"Nem, nem vagy," h�r�totta el hazugs�gomat.
Honnan a francb�l tudta meg, hogy hol lakok? Ha egyszer r�j�v�k, ki volt az, aki megadta neki a c�memet, az biztos, hogy meg�rzi a haragomat.
�, mi �rtelme volt? T�l f�radt voltam ahhoz, hogy vitatkozzak, meg ennyire erõvel elõnyt is kov�csolhattam az ingyen fuvarb�l. Mellesleg fagyaszt� hideg volt odakinn. Hangosan s�hajtottam, megbizonyosodva r�la, hogy tiszt�n hallotta, �s besz�lltam a kocsiba.
"Arigatou," motyogtam halkan, a biztons�gi �vemmel sz�szm�t�lve.
"Nem probl�ma," v�laszolta Mamoru. V�rt, am�g elhelyezkedtem, majd elind�totta a kocsit �s csatlakozott a cs�csforgalomhoz.
Az �t nagy r�sz�t cs�ndben t�lt�tt�k. N�h�nyszor lopva r�pillantottam, profilj�t tanulm�nyozva, m�r amennyire egy gyors pillant�s alatt lehetett. Nagyon helyes volt--minek tagadni. De mi a fen��rt kellett az �tkozott f�rfinek ennyire szesz�lyesnek lennie?
"Nos Usagi," kezdte, aznap m�sodik alkalommal sz�l�tva rendes nevemen; nagy hat�ssal volt r�m. "Neh�z �jszak�d volt m�lt �jjel, vagy mi? F�radtnak tûnsz."
"Um...Csak sok�ig voltam fenn. Tanulnom kellett a matek dog�mra."
Mamoru egy oldals� pillant�st vetett r�m. "Igaz ez?" Csak nekem tûnt �gy, vagy nem hangzott t�l meggyõz�ttnek? "Nem is tudtam, hogy ennyire elhivatott vagy a tanulm�nyaiddal."
Ez az ember azt�n t�nyleg tudta, hogy hozzon ki a sodromb�l. "Igen? H�t, egy csom� olyan dolog van, amit nem tudsz r�lam."
Felvonta egyik szem�ld�k�t. "�rtem."
Mi�rt n�zett r�m �gy...mintha valami rosszat tettem volna, vagy bocs�natot kellett volna k�rnem tõle? Mi a francot sz�vott? Haza akartam menni. A j� meleg �gyik�mban akartam lenni, a pl�ss nyuszimmal �sszeb�jva, nem ezzel a gonosz d�mon fajzattal a menõ kocsij�ban.
T�relmetlenn� v�lva felh�ztam az iskolai egyenruh�m ujj�t, hogy az �r�mra pillantsak. Mamoru szemei �sszeszûk�ltek. A f�kbe taposott �s hirtelen �thajtott a m�sik oldalra, sik�t�sra ind�tva engem. "Mi a francot csin�lsz?!"
Megragadta a csukl�mat, egy kiss� durv�n, mondhatom, �s �jra felh�zta a ruha ujj�t. "Mi ez?" tudakolta, az ott l�võ fekete �s k�k nyomokra mutatva.
A fene egye meg, mi�rt kellett �szrevennie a horzsol�sokat? Biztos akkor l�tta meg a s�r�l�seket, mikor az �r�mra n�ztem. A m�sik kezem�rt ny�lt, egy-k�t m�sodpercig ellenkeztem, mielõtt megadtam magam �nfejûs�g�nek. Azokat a horzsol�sokat is megvizsg�lta. "Mondd el, mi t�rt�nt," k�vetelte.
"Semmi..." mondtam cs�ndesen, m�g mindig pr�b�lva kiszabadulni szor�t�s�b�l. "Leestem, ez minden. Mindig elesek, ha nem vetted volna �szre." Megint ugyan�gy n�zett r�m--mintha azt akarta volna, hogy beismerjek valamit. Lehets�ges, hogy tudta az igazs�got?
"Ne hazudj, Usagi."
H�t, term�szetesen nem fogom beismerni--�s fõleg nem �ppen neki. "Semmi k�z�d hozz�, Mamoru!" csattantam fel m�rgesen, kit�pve csukl�mat szor�t�s�b�l, �s ler�ngattam a ruh�m ujjait, hogy elrejtsem a visszatasz�t� nyomokat. "K�l�nben is, mintha �rdekelne..."
Fut� s�rtõd�tts�g l�tszott arc�n, szemei elkomorultak �s els�t�tedtek, mint egy terjengõ �rny�k. "Tudod, hogy ez nem igaz," mondta, cs�ndes �s zavartalan hangon--egy olyan hangon, ahogy m�g sosem hallottam besz�lni õt. Valami k�l�n�s okn�l fogva a hangsz�ne �szrevehetõen eml�keztetett Tuxedo Kamen�re. "Tal�n jobban agg�dom miattad, mint azt gondolod," folytatta.
"Hazug--mindig is ut�lt�l engem," morogtam, k�nnyek sz�ktek a szemembe, ahogy kicsatoltam a biztons�gi �vemet. "�s higgy nekem, mikor azt mondom, hogy az �rz�s k�lcs�n�s."
S�rtett arca m�lyebb s�rtõd�tt kifejez�sbe fordult, �s miut�n kiv�gtam az aut� ajtaj�t, �s kil�ptem, az a torzult arc eg�sz hazafel� �ton velem maradt. Ha nem lettem volna olyan m�rges, m�g tal�n sajn�ltam is volna õt, de nem �gy �llt a helyzet.
Olyan gyorsan futottam, ahogy csak apr� l�baim b�rt�k, j� messze magam m�g�tt hagyva, de nem elfeledve az �tkozott f�rfit. Rekord idõ alatt �rtem el a h�zunkig. Felrohanva a l�pcsõn, be a szob�mba, teljes erõmbõl bev�gtam az ajt�t �s ord�tottam, "GYÛL�L�M ÕT!" mindenkinek, aki figyelt.
"Hadd tal�ljam ki," mondta egy kellemesen csengõ hang egy cs�pp angol akcentussal besz�d�ben. "Megint veszekedt�l Mamoruval?"
"Nem akarok besz�lni r�la, Luna," mondtam a macsk�mnak. Megforgatta szemeit �s az �gyamra simult, hogy folytassa szundik�l�s�t.
Idegesen r�ttam a szob�t. Mamoru �s �n mindig vitatkoztunk, de ez m�s volt. Nem piszk�lt engem, ink�bb t�l szem�lyes volt. Olyanba avatkozott, amibe nem kellett volna.
D�h�sen elõr�ngattam a h�zi feladatomat a t�sk�mb�l, az �r�asztalomra v�gtam, �s egy gyors ec-pec-kimehetsz munk�t v�geztem a feleletv�laszt�sos tesztk�rd�seimen, mielõtt visszadobtam volna a t�sk�mba.
Irt�zatos alv�sig�nyemnek k�sz�nhetõen nem t�rõdtem azzal, hogy d�lut�n n�gy �ra van, �s felvettem a pizsam�mat. S�rtõd�tten megr�ntottam az �gyam takar�j�t, aminek k�sz�nhetõen Luna egy hangos "Reeeeoowwwww!!"-t hallatva kereszt�l rep�lt a szob�n.
Lepuffantam az �gyamra �s gyorsan elrendeztem a hajam, hogy nem haljak meg egy hirtelen �s v�ratlan fullad�st�l.
"Aludj j�l, Usagi," sz�lt kedvesen a padl�r�l Luna. Nyilv�nval�an j�l hozz�szokott m�r a csendes õrj�ng�seimhez.
"Persze..." mormoltam, lehunyva szemeimet, hogy v�gre elszuny�k�lhassak, ahogy azt eg�sz nap v�rtam. De a szemeim n�h�ny pillanat m�lva lassan felny�lottak, �s nyomorultan a plafont b�multam.
A kev�s pihen�stõl kimer�lten sz�nalomra m�lt� k�nnyeket kezdtem hullatni, melyeket nem tudtam ir�ny�tani. �reztem, ahogy Luna az �gyra ugrik; odaj�tt hozz�m �s az orr�val belet�rt a hajamba. M�g mindig s�rva, k�zel �leltem õt.
"Gomen, Luna," zokogtam. "Csak f�radt vagyok, �s..." szak�tottam f�lbe.
"Tudom," nyugtatott engem. "Csak pr�b�lj laz�tani.”
Kedves olvas�k, el tudj�tok ezt hinni? A nyomorult f�rfi k�nnyekre fakasztott! J�, igaz, egy sz�nyog is megr�kat, de ez mell�kes.
Ha Mamoru most itt lenne, nem �rdekeln�, hogy s�rok...tal�n kinevetne. Vagy ami m�g rosszabb...kig�nyolna �s elmenne.
De legbel�l tudtam, hogy ez nem igaz. A szemei m�st mondtak, mik�zben vitatkoztunk. Val�j�ban a szemei sz�mtalan t�rt�netet �rultak el r�la...
Luna mellettem maradt, m�g k�nnyeimet hullajtottam, �s finom dorombol�sa hamarosan nyugtatni kezdte kik�sz�lt idegeimet. Semmi idõ alatt az �lom ujjai m�ly szenderg�sbe vontak.

Luna �s �n hamarosan kint voltunk a friss decemberi levegõn, a csillagok �s a hold csod�latos l�tv�ny�ban gy�ny�rk�dve. M�ris jobban �reztem magam, �s a r�m�lom m�r r�g kiment az agyamb�l. A kedvenc helyemre �rt�nk a parkban--egy kis padhoz a t� k�zel�ben. A kil�t�s fantasztikus volt, �s m�r j� n�h�nyszor �ltem el�gedetten csod�lva a sz�ps�g�t. Luna �gy h�sz perc eltelt�vel elaludt a karomban, �n pedig kihaszn�ltam a lehetõs�get, hogy n�h�ny k�nnyet hullassak.
Ut�ltam, hogy egy bõgõmasina vagyok, de nem tudtam mit csin�lni. Annyi minden t�rt�nt az elm�lt n�h�ny napban--egyszerûen t�l sok volt. Elmer�lten a kis sajn�l� partimban, nem hallottam meg a m�g�ttem k�zeledõ l�p�sek finom hangj�t.
"Azt hittem megk�rtelek, hogy ne j�rk�lj egyed�l," sz�lt egy m�ly hang.
Azonnal felsikoltottam, felpattanva a padr�l, melyen �ltem. K�rbefordultam, majd fels�hajtottam, mikor megl�ttam Tuxedo Kamen ismerõs alakj�t. Sajnos Luna felriadt a hirtelen mozdulatomra.
"Ki? Mi? Mikor? Hol? Mmmmphhhh!" kiab�lt, rikolt�sa effekt�ven elnyomva a sz�j�ra szor�tott kezem �ltal.
A szemei elkerekedtek, ahogy megl�tta Tuxedo Kamen derengõ vonalait, �s erõlk�d�se hamarosan enyh�lt.  Elkezdte j�tszani a macska szerep�t, �vatosan figyelve õt, pr�b�lva min�l t�bbet megtudni a f�rfir�l, aki olyan gyakran megv�dte Sailor Moont.
"M-megijesztett�l," dadogtam, mik�zben pr�b�ltam leplezni a t�nyt, hogy remegek a f�lelemtõl. Mi�rt b�tortalan�t el ennyire ez az ember?
"Eln�z�st," mondta egyszerûen, nyomat�kk�ppen kiss� meghajtva fej�t. "De a k�rd�s m�g mindig �ll. Mit keresel itt kinn egyed�l? Azt hittem, meg�llapodtunk."
"Itt van velem a macsk�m," v�laszoltam f�l�nken.
"Nem kifejezetten a h�zi�llatk�dra gondoltam, Usagi."
"H-honnan tudod a nevem?" k�rdeztem, minden egyes perccel egyre zavartabbnak �rezve magam a f�rfit�l.
"V�laszolsz a k�rd�semre, �s �n is boldogan v�laszolok a tiedre," t�rt ki, lassan k�zeledve fel�m. A kezemben l�võ szõrgomb�c azonnal morogni kezdett.
"�n um...Megint a macsk�mat kerestem," mondtam neki, feltartva Lun�t a szemeihez, hogy megn�zze. "L�tod? Megtal�ltam."
"Biztos vagy benne, hogy ez az igazs�g, Usagi? Van valami m�s baj is?"
"V�laszolsz a k�rd�semre, �s �n is v�laszolok a tiedre," v�gtam vissza, kiss� b�trabbnak �rezve magam. "Honnan tudod a nevem?"
V�gigsim�tott �ll�n. "�gy becs�letes. A neved Tsukino Usagi. A Juuban K�z�piskol�ba j�rsz, �s perpetu�lisan elk�sel."
Meg akartam k�rdezni tõle, mit jelent az, hogy perpetu�lisan, de �gy d�nt�ttem, ink�bb megtartom a k�rd�st magamnak. "De honnan tudsz minderrõl?" k�rdeztem, kezdtem k�nyelmetlen�l �rezni magam.
"L�ttalak m�r, itt meg ott. Val�j�ban sokat tudok r�lad," sz�lt. "�s m�gis teljes rejt�ly vagy sz�momra."
"Mi olyan rejt�lyes bennem?" k�rdeztem, hangom kiss� hull�mzott.
"Rejtõz�l az emberek elõl; most is rejtõz�l elõlem. P�ld�ul m�r k�tszer hazudt�l nekem. Elõsz�r a m�lt �jjel, mikor azt k�rdeztem tõled, mit csin�lt�l odakinn olyan k�sõn, m�sodszorra pedig ma �jjel, mikor ugyanezt a k�rd�st tettem fel. �gy tûnhet, Tsukino kisasszony, hogy eltitkol valamit. Megk�rdezhetem, mi az?"
A f�rfi tiszt�n �tl�tott rajtam, �s nekem ez nem tetszett.
"Mibõl gondolod, hogy hazudtam?" k�rdeztem, pr�b�lva j�tszani az �rtatlant. Vegy�tek figyelembe, hogy sosem a sz�n�szi tehets�geimrõl voltam h�res.
Figyelmen k�v�l hagyta k�rd�semet �s feltett egyet a saj�tjai k�z�l. "Mi�rt s�rt�l?"
Sz�val figyelt engem. K�l�nben is, mi�rt s�rtam? Felt�telezem minden miatt, ami t�rt�nt...a majdnem megerõszakol�s, a Mamoruval folytatott k�zdelem, �s a r�m�lmok, amikre sosem eml�keztem. Vagy csak egyszerûen a mag�nyom miatt s�rtam? Nem szeretem m�soknak beismerni, hogy mag�nyos vagyok. Azt hiszem, f�lek att�l, hogy kinevetnek, mivel k�rbe vagyok v�ve agg�d� bar�tokkal �s egy szeretõ csal�ddal. De m�g az õ szeretet�kkel �s t�mogat�sukkal sem �rzem magam teljesnek. De a nagyszerû Tuxedo Kament ez nem �rdekeln�, akkor meg minek mondjam el neki? Ink�bb egy elfogadhat� kifog�st adtam be neki.
"Csak levert voltam amiatt...ami m�lt �jjel t�rt�nt," magyar�ztam, rem�lve, hogy hisz nekem. Luna feln�zett r�m, nyilv�nval� k�rd�sekkel szemeiben.
"M�r megint hazudsz nekem."
"Usagi, ha t�nyleg valami baj van, �s valami bajba ker�lt�l..."
"Nem ker�ltem bajba," mondtam neki õszint�n. "Csak..."
"Igen?" buzd�tott.
Haboztam, egy hossz� pillanatig a szem�be n�zve �s meghatott a felismer�s, hogy ez a f�rfi t�nyleg agg�dott. Nemcsak egy senki voltam sz�m�ra.
Lelk�re vette a hallgat�somat. "B�zhatsz bennem, Usagi. K�rlek hidd el nekem, amit mondok."
B�ztam benne. Legal�bb is azt hittem, hogy igen...de nem voltam benne biztos, hogy k�szen �llok sz�vem-lelkem megnyitni egy olyan embernek, akit alig ismerek. "Ink�bb nem besz�ln�k r�la...ha �gy megfelel," ny�gtem ki b�tortalanul.
Gondosan m�regetett engem. "H�t, legal�bb nem hazudt�l megint. Ez m�r halad�s. Nagyon j�--tartsd meg a titkod, de arra k�rlek, l�gy k�r�ltekintõbb a k�rnyezeteddel, fõleg ha egyed�l vagy.  Meg�g�red?"
B�lintottam. "Meg�g�rem."
"Rem�lem tudod, hogy betartatom veled azt az �g�retet, Usagi, �s hogy elv�rom tõled, hogy mostant�l õszinte l�gy hozz�m. Nincs t�bb hazugs�g--az sosem a legjobb v�laszt�s. Csak bajba keveri az embert."
A gondolataim anyura �s Mamorura terelõdtek--k�t ember, akinek ma hazudtam. Tal�n m�gsem volt annyira j� �tlet...de mit tehetn�k, hogy rendbe hozzam? Mondjam el nekik az igazs�got? Nem tudom megtenni! Vagy igen...?
"B�zol bennem, Usagi?" k�rdezte a feket�ben l�võ f�rfi. Szemei olyan intenzit�ssal n�ztek r�m, hogy az egyszerre volt megf�leml�tõ �s izgalmas.
"N-Nem tudom," v�laszoltam, teljesen bizonytalanul a Tuxedo Kamen ir�nti �rz�seimben. Agyamban �tl�tt Ami feltev�se, hogy tal�n ellens�g.
"Mi�rt nem vagy benne biztos hogy szavahihetõ vagyok?" k�rdezte, egy l�p�st t�ve fel�m--�n pedig hozz� hasonl�an tettem egy l�p�st h�trafel�, elh�tr�lva tõle. Luna morg�sa igen hangoss� kezdett v�lni. "Tettem b�rmi megk�rdõjelezhetõt?"
"Nem," v�laszoltam õszint�n. "Azt hiszem, csak nem ismerlek igaz�n..."
Egy enyhe mosoly h�z�dott ajkaira. "�rthetõ."
M�g t�bb b�tors�got nyertem. "Ki vagy te?" k�rdeztem, kiss� hangosabban. Luna elhallgatott, nyilv�nval�an õ is tudni akarta az idegen kil�t�t.
M�g egy mosoly. "Ez olyasmi, amit mag�nak kell kital�lnia, Tsukino kisasszony."
Meg voltam zavarodva. "De hogyan tudn�m...?"
"B�zol bennem, Usagi?" ism�telte, hathat�san szavamba v�gva.
Haboztam, a szemeibe n�ztem, �s kedvess�get l�ttam benn�k. Minden b�tors�gomat �ssze kellett szedjem, hogy megszabaduljak a bennem lakoz� makacss�gt�l, de megtettem.
"B�zom benned."
"J�," v�laszolt hat�rozott mondatomra. "Sosem �rulom el a bizalmadat, Usagi. A szavamat adom."
"E-ez azt jelenti, hogy l�tlak �jra?" hebegtem. Luna hitetlenkedve n�zett r�m.
"Szeretn�d?"
Hezit�ltam.--*szeretn�m* e? Igaz�n? A fejem azt mondta, ‘Gyer�nk!’, de a sz�vem valami m�st s�gott...valamit, amit nem tudtam megfogni.
"Holnap �jjel," d�nt�ttem hirtelen. "Ugyanekkor, mint ma."
�jabb mosoly. "Itt leszek."