Harmadik fejezet

"Õszint�n, Usagi! M�gis mit gondolt�l? M�g csak nem is tudjuk, ki Tuxedo Kamen!" szidott le Luna, mik�zben visszafel� ment�nk a h�l�szob�mba.
"De Luna...�rtalmatlannak tûnik," ellenkeztem Tuxedo Kamen v�delm�ben, mik�zben felvettem egy vastag pizsam�t. "Mindig csak seg�tett nekem."
"Gyerek, b�rmit is higgy, az a f�rfi nem a sz�vets�ges�nk," folytatta, elõre-h�tra l�pkedve az �gyamon, agy�t agg�d� gondolatok h�l�zt�k be. "Ha a mi oldalunkon �llna, tudatn� vel�nk a sz�nd�kait."
K�nnyekkel a szememben felpillantottam a cic�mra. "Igazs�gtalanul viselkedsz, Luna."
"Sajn�lom, Usagi," v�laszolt hat�rozottan, felemelve szemeit, hogy tal�lkozzanak s�rtett tekintetemmel. "De a v�delmezõd vagyok, �s j�l akarom v�gezni a munk�m--b�rmibe is ker�lj�n. Tuxedo Kamen nem megb�zhat�, �s am�g nem tudatja vel�nk a sz�nd�kait, megtiltom, hogy kapcsolatba ker�lj vele. Ez v�gleges."
Leesett az �llam. "De..." suttogtam, ahogy egy mag�nyos k�nnycsepp csordult v�gig arcomon.
"Usagi..." sz�lt figyelmeztetõen. Jobban ismertem õt ann�l, minthogy vitatkozzak vele, mikor ilyen tekintet van a szem�ben, �gy engedtem. Ler�zva a fenyegetõ k�nnyek sz�r�s�t, keresztbe fontam karjaimat magam elõtt �s n�h�ny pillanatig l�that�an duzzogtam.
"Nem is �rtem, minek �rdeklõdik ir�ntam," durc�skodtam. "Nem tudja, hogy �n vagyok Sailor Moon."
Luna szemei �sszeszûk�ltek. "T�nyleg? Biztos vagy benne?"
El�llt a l�legzetem, a szemem pedig nagyon elkerekedett. Ezt a lehetõs�get nem is m�rlegeltem. �des Istenem, milyen h�lye lehettem? A f�rfi tudta a nevem, hogy hol lakom, hova j�rok iskol�ba, �s m�g ki tudja mi m�st!
"�rted, mi�rt agg�dom annyira, Usagi?" folytatta Luna. "�n csak a biztons�godra vigy�zok."
"H-hai..." motyogtam, hirtelen kir�zott a hideg. "T�vol maradok tõle." El�gedettnek tûnt a v�laszommal, de �n nem voltam az. Csup�n f�l �r�ja, biztos�tottam r�la Tuxedo Kament, hogy b�zok benne. Milyen h�lye is voltam, hogy ilyen kev�s fenntart�ssal belevettettem a bizalmam egy teljes idegembe.
Hab�r mag�ban az �larcos f�rfiben k�telkedtem, b�lcs szavai meglepõ tisztas�ggal csengtek gondolataimban. 'Nincs t�bb hazugs�g,' mondta nekem. 'Az sosem a legjobb megold�s. Csak bajba sodorja az embert.' Meg�g�rtem neki, hogy ezut�n õszinte leszek.
Isten tudja, sz�mtalanszor hazudtam az elm�lt p�r napban--az �desany�mnak �s Mamorunak. Nyomorultul �reztem magam emiatt, de vajon t�nyleg k�pes vagyok elmondani nekik az igazat? Term�szetesen mindkettõj�knek tartozom egy bocs�natk�r�ssel...
Elt�k�lten elõrehajoltam, �s m�g h�sz perccel elõr�bb �ll�tottam az �bresztõ�r�mat, hogy legyen egy kis idõm suli elõtt kettesben besz�lgetni �desany�mmal. Azzal visszafek�dtem az �gyamba �s lehunytam a szemem.
Luna mell�m kuporodott. "Van itt m�g valami, amirõl besz�lni akartam veled, Usagi. Mire c�lzott Tuxedo Kamen ezzel az eg�sz 'm�lt �jjel', meg 'nem egyed�l kimenni' dologgal? Tal�lkozt�l m�r vele?"
Haboztam, �s egy hazugs�g form�l�dott nyelvemen.
Egy k�nny csordult v�gig arcomon, �s kinyitottam szemem, szembe tal�lva magam Luna agg�d�, majdhogynem riadt arc�val. "Usagi...? Mi az? MI a baj?"
Fel�ltem az �gyamban, t�rdeimet a mellkasomhoz h�zva, �s h�tra hajoltam az �gyam fejdeszk�j�hoz, hogy erõt nyerjek ahhoz, hogy elmondjam neki az igazs�got.
"�g�rd meg, hogy nem mondod el..." suttogtam, a torkom �sszeszorult.
Kiss� k�zelebb h�z�dott hozz�m. "Ha ezt szeretn�d, meg�g�rem."
Nagyot l�legeztem, �s megpr�b�ltam �sszeszedni magam a besz�dhez. "M�lt �jjel...a csata ut�n...haza fel� tartottam..." Egy apr� zokog�s hagyta el ajkaimat. "�s ott volt az a f�rfi...megragadott engem..." Luna cs�ndesen zih�lt, ahogy sz�gyenemben arcom a kezeimbe temettem. "Meg...meg akart...de...de nem..."
"Usagi...Mit *csin�lt*? J�l vagy? Megs�r�lt�l?"
"Meg�t�tt...itt..." finoman meg�rintettem az arcomat. "�s...�s van n�h�ny horzsol�som..."
"Meg...�rintett t�ged?" suttogta Luna a mondat m�sodik fel�t, szinte hitetlenkedve. B�lintottam, a k�nnyeim �s a nyomorom n�vekedtek. "�, Usagi-chan..." suttogta, k�nnyek patakzottak v�gig arc�n. "Ott kellett volna lennem...az �n hib�m...Ott *kellett* volna lennem."
"Nem, Luna...ne mondj ilyeneket. Tudod, hogy nem a te hib�d."
"Hogy menek�lt�l el?"

"J�tt...ahogy mindig is szokott..."
"Ki?"

"Tuxedo Kamen..."
Luna meg�llt, k�nyvelve az inform�ci�t. "�s amiket kor�bban mondott arr�l, hogy ne l�gy egyed�l...?"
"Megk�rt, hogy sehova se menjek t�rsas�g n�lk�l...hogy �gy biztons�gban legyek."
 Luna ism�t habozott. "Nem �rtem õt, Usagi. Olyan �rt�kes sz�vets�ges lenne, de ragaszkodik hozz�, hogy egyed�l dolgozzon �s sosem besz�l vel�nk. R�ad�sul �gy tûnik, te vagy az egyetlen senshi, aki �rdekli. A t�bbi l�nyra alig pillant r�. Az ir�ntad tan�s�tott �rdeklõd�se megijeszt, Usagi. Egy�ltal�n nem tetszik."
Megborzongtam, szinte �rezve magamon a f�rfi erõs, viharral telt szemeit. "Mi�rt �n? Mi�rt �ppen �n vagyok a k�l�nleges?"
"Nem tudom, de azt akarom, hogy tartsd magad t�vol tõle," sz�lt Luna. A szemeim lecsuk�dtak, �s m�g n�h�ny k�nnycsepp csusszant ki szempill�im al�l. "F�radt vagy, Usagi," folytatta kedvesebb hangon. "�s sok mindenen est�l kereszt�l. Pihen�sre van sz�ks�ged. Ne gondolj t�bbet Tuxedo Kamenre."
S�hajtottam, �s pizsam�m ujj�val megt�r�ltem dagadt arcomat. "Rendben." visszahajoltam, Luna pedig odab�jt hozz�m. Melegs�ge nyugtat� volt, kiss� nagyobb biztons�gban �reztem magam, ha a k�zelemben volt. Lehunyva kimer�lt szemeimet, pr�b�ltam laz�tani, de �r�kig tartott, mire elaludtam.

***

 Ahogy a j�tsz�t�rsaim �s �n a F�ld gy�ny�rû r�zsabokrai k�z�tt j�tszottunk, boldogan nevetve kereszt�l futottam a kerten. Olyan fiatalnak �s szabadnak �reztem magam--mint egy gyerek, akinek semmivel sem kell t�rõdnie. Hajam l�gyan lengett a szellõben, �szrevettem, hogy m�r majdnem a derekamig �r. Hamarosan hossz� lehet--mint �desany�m gy�ny�rû ez�st haja.
Minden sz�nben pomp�z� vir�gok �kes�tett�k a sûrû, z�ld bokrokat. Anyu mondta, hogy nem kellene hozz��rnem a r�zs�khoz, de t�lzottan k�v�ncsi voltam ahhoz, hogy sz�t fogadjak. V�g�l is, ott, ahonnan �n j�ttem, nem voltak ilyen gy�ny�rû vir�gok. Elsurranva a bar�taimt�l--nem, a testõreimtõl--egy nagy bokor fel� k�zeledtem, azzal a sz�nd�kkal, hogy leszedek egyet a becses vir�gok k�z�l. Itt olyan sok volt--senkinek sem hi�nyzott volna egyetlen sz�l.
Nyugtalan k�zzel �rte ny�ltam, �s finoman meg�rintettem a selymes l�gys�got, ami egy r�zsaszirom volt. El�llt a l�legzetem a gy�ny�rûs�gtõl, csod�lva az elõttem l�võ fantasztikus vir�got. �vatosan k�r�ln�zve, hogy meggyõzõdjek r�la, nincsenek nem k�v�nt figyelõim, megragadtam a r�zsa sz�r�t, hogy le tudjam szak�tani a bokorr�l.
"Oh!" sikoltottam, hirtelen kih�zva kezem a r�zsabokor m�ly�rõl. A kezem alaposabb megvizsg�l�sa sor�n, ahogy k�nnyek sz�ktek a szemembe, �szrevettem, hogy v�rzek; k�t apr� v�rcsepp festette v�dl�n ujjhegyeimet.
"�vatosan," sz�lt egy hang m�g�ttem, "a t�sk�k �lesek." K�rbe fordultam, �s egy fiatalembert l�ttam, aki olyan szemekkel figyelt engem, amilyeneket m�g sosem l�ttam...olyan szemekkel, mint amilyen vihar elõtt a tenger.
"T�sk�k?" k�rdeztem zavarodottan, m�g egyszer a v�r bor�totta ujjhegyekre pillantva.
A f�rfi, egy zsebkendõt elõv�ve elmosolyodott. Engedtem neki, hogy �vatosan a kezem k�r� tekerje, �s eg�sz idõ alatt k�v�ncsian szeml�ltem õt. Nagyon helyes volt--�benfekete haj, ami mint selyem hullott szemeire, a bõre pedig sima volt �s tiszt�n tartott--mint a nemesi bõr.
Miut�n bek�t�zte a sebeimet, a f�rfi a r�zsabokorhoz hajolt �s leszak�tott nekem egy gy�ny�rû vir�got. Figyeltem, ahogy t�relmesen elt�vol�t valamit a z�ld sz�rr�l. "T�sk�k," mondta, megmutatva nekem õket. "Õk v�dik a r�zs�t."
Egy nem hercegnõs ujjal a sz�mban tanulm�nyoztam a tenyer�ben l�võ furcsa t�rgyakat. "Mi�rt van sz�ks�g�k a r�zs�knak v�delemre?"
A f�rfi kuncogott. "K�v�ncsi kis valami vagy, nem igaz?" Melegen mosolygott, figyeltem, ahogy szeme szikr�zik a j�kedvtõl. Enyhe idegess�g t�madt a gyomromban. Mi�rt �reztem magam olyan k�l�n�sen? "Hogy h�vnak, gyermek?" k�rdezte kedves hangj�n.
"Serenity," v�laszoltam, pont �gy meghajolva, ahogy az �desany�m tan�totta.
"Serenity hercegnõ?" k�rdezte a f�rfi, felismer�s �rintette finom von�sait. �tadta nekem a r�zs�t, �n pedig f�l�nken elfogadtam az aj�nd�kot.
K�rd�s�re v�laszolva b�lintottam, enyh�n elpirulva pillant�s�t�l. "�s �n ki, uram?"
�jabb mosoly. "Az �n nevem..."

***

"Usagi, azonnal �bredj fel!"
�tkozott macska.
Ler�gtam Lun�t az �gyr�l, viszonz�sul, ami�rt t�nkre tett egy ilyen csod�latos �lmot, majd b�natosan az �bresztõ�r�mra pillantottam. M�r reggel van? Hangosan ny�gtem.
Luna m�rges volt, �s egy szikr�z� d�hrohammal az �gyamra sz�kkent. "Azt v�rhatod, hogy �n m�g egyszer fel�bresszelek!" fenyegetõz�tt.
Nekidobtam egy p�rn�t, persze term�szetesen elv�tettem. "Minden reggel ezt mondod. Ne pr�b�ld tov�bb �bren tartani a rem�nyeimet."
Figyelmen k�v�l hagyva �res fecseg�s�t, �lmosan a f�rdõbe mentem, a reggeli zuhanyom�rt. Ahogy levetkõztem, eszembe jutott az �lmom, �s azon csod�lkoztam, milyen val�s�gosnak tûnt--mintha ink�bb egy eml�k lett volna, nem pedig valami m�s.
Egy eml�k? kuncogtam, ahogy visszaeml�keztem, hogyan mutatkoztam be, mint hercegnõ. "�lmaidban, Usagi," mondtam ki hangosan. "A legmer�szebb �lmaidban."
Akkor is, olyan ismerõsnek tûnt a k�l�n�s f�ri--megesk�dtem volna, hogy tal�lkoztunk m�r azelõtt...

***

     "Mondtam, hogy sajn�lom, Luna! Jaaj..." sziszegtem az �gyam v�g�n l�võ, duzzog� szõrcsom�nak, ahogy gyorsan magamra r�ntottam az egyenruh�mat. M�g mindig nem besz�ltem anyuval, �s gyorsan kifutottam az idõbõl.
Luna tov�bb folytatta csendes duzzog�s�t, de mikor megvakartam a f�le t�v�t, lagymatag megbocs�t� dorombol�st hallatott. "K�sz�n�m, hogy fel�bresztett�l, Luna. K�sõbb tal�lkozunk."
Habozva s�t�ltam a folyos�n a sz�leim h�l�szob�ja fel�, azt ism�telgetve, "Nem hiszem el, hogy ezt teszem... Nem hiszem el, hogy ezt teszem..." De meg�g�rtem Tuxedo Kamennek, hogy õszinte leszek, �s hab�r a bel� vetett bizalmam k�rd�ses volt, meg akartam tartani a szavam.
"Anyu?" sz�ltam csendesen a h�l�szob�ja ajtaj�b�l. "Besz�lhetn�nk?"
Anyuk�m kedvesen mosolygott r�m a t�kr�tõl, ahol �lt. "Persze, �desem." Fel�llt, �s intett, hogy �ljek a hely�re. "Mit sz�ln�l, ha megf�s�ln�m a hajad, m�g te elmondod, mi nyomja a sz�ved? R�g volt m�r, hogy ezt tettem, igaz?"
 Elmosolyodtam �s idegesen b�lintottam, rettegve az elk�vetkezõ n�h�ny pillanatnyi õszintes�gtõl. Nem �g�rkezett k�nnyûnek.
Lassan le�ltem �s a t�k�rben �desany�mra pillantottam. Sz�p volt  a s�t�t haj�val �s a n�h�ny k�l�nb�zõ �rnyalat� sz�rke t�k�letesen kiemelte arc�t. S�t�t szemei olyanok voltak, mint a nagymam�m�i. Mosollyal az arcomon n�ztem, ahogy kih�z n�h�ny csatot a hajamb�l, eg�sz hossz�s�g�ban leeresztve azt a f�ldre. "Olyan, mintha a hajad minden nappal hosszabb lenne," sz�lt. A hangj�ban l�võ szomor�s�g nem ker�lt el engem, �s les�t�ttem a szemeimet.
"Tudod mi t�rt�nt, igaz, mami?"
N�h�nyszor v�gigh�zta a kef�t a hajamon, mielõtt gondosan megv�lasztott szavakkal besz�lni kezdett. "Tudom, hogy az ember nem szerez olyan horzsol�sokat, mikor elesik, ha erre gondolsz."
Nehezen l�legeztem, tekintetem a csukl�mra esett. M�g lejjebb h�ztam a ruh�m ujjait, azt k�v�nva, b�rcsak a horzsol�sok egyszerûen eltûnn�nek. "Sajn�lom, hogy hazudtam, anyu."
Cs�ndben elv�lasztotta a hajamat �s elkezdte a sz�lakat kontyokk� csavarni. A keze finom volt, a folyamat pedig egy cs�ppet sem f�jt. Mindegyik kontyot csatokkal erõs�tette meg, �n pedig elismerõen a t�k�rbe n�ztem. Mindig is jobban meg tudta csin�lni a hajam, mint �n...
"Van m�g valami, amit el akarsz mondani, angyalom?" k�rdezte, nyugodtan c�lozva r�, hogy fedjem fel a titkom t�bbi r�sz�t.
Az als� ajkam remegett, a tekintetem a padl�ra esett. "Megt�madott egy f�rfi." L�that�an k�nnyek sz�ktek a szem�be, �s l�gyan meg�rintette az arcomon l�võ horzsol�st--a t�k�letes m�d, ahogy csak az �desany�k tudnak �rinteni. "Seg�ts�g �rkezett, mielõtt..." meg�lltam, nem voltam k�pes befejezni a mondatot. "Mielõtt b�ntott volna."
"� Usagi..." Karjai nyomban k�r�l�ttem voltak, �s egy�tt s�rtunk, m�gnem nem volt m�r t�bb elhullajtand� k�nny�nk. Nem tudom, mi�rt nem mondtam el neki legelõsz�r, mi t�rt�nt. Tudhattam volna, hogy õ itt lesz nekem, mindazzal a vigasszal, amire sz�ks�gem lehet. Õ volt a legjobb �desanya, akit k�v�nhattam.
Tal�n Tuxedo Kamennek igaza volt...az õszintes�g m�gsem volt olyan rossz.

***

 A j�t�kterem bej�rata csup�n t�z l�bnyira volt onnan, ahol �lltam. Tudtam, hogy Mamoru bent van. Mindig itt volt ebben az idõben. Lehunytam szemeimet, m�ly levegõt vettem, pr�b�lv�n lenyugtatni az idegeimet. Nem tudtam, mi�rt �reztem �gy, hogy �ppen *vele* kell tiszt�znom a dolgokat. Az anyuk�m az egy dolog volt, de õ a fõellens�gem volt, az Isten szerelm�re! De a Tuxedo Kamennek tett �g�retem m�g mindig �llt, �s nem voltam hajland� megh�tr�lni, mint egy gy�va.
Meg h�t...�gy l�tszott, Mamorut tegnap kiss� megs�rtett�k a szavaim...
Csilingeltek az ajt� harangjai, ahogy bel�ptem, jelezve azoknak, akik bent voltak, de csak kevesen n�ztek fel. Õ is azok k�z�tt volt, akik nem n�ztek fel, de tudtam, hogy �rzi a jelenl�temet. Ott �lt, a szok�sos sarki asztal�n�l, k�nyvvel a kez�ben. Szembetûnõ profilj�t s�t�t tincsek �rny�kolt�k, nem l�ttam a szemeit.
�sszegyûjtve azt a kev�ske belsõ erõmet, fel� indultam �s le�ltem az asztal�hoz. Nem n�zett fel--m�g akkor sem, mikor megk�sz�r�ltem a torkomat. Az arca �rz�ketlen volt, az �lla pedig mozdulatlan.
M�rges. Igen, k�ts�gtelen�l m�rges volt.
"K-Konnichiwa, Mamoru-san," hebegtem, pr�b�lv�n �sszegyûjteni azt a kis magabiztoss�gomat, ami volt. "Hogy vagy?"
Cs�nd.
"Olyan j�l, huh?" nevettem idegesen, rem�lve, hogy kicsalok belõle egy mosolyt. M�g mindig nem reag�lt.
"N�zd, Mamoru," kezdtem lassan, nem tudv�n, honnan vettem a b�tors�got a besz�dhez. "Sajn�lom, amit tegnap az aut�ban mondtam. �n...nem ut�llak. N�ha nagyon ideges�tõ tudsz lenni, de ez nem ments�g mindarra, amit mondtam. Nem gondoltam komolyan. Csak arr�l van sz�, hogy r�tapintott�l egy olyan dologra...amirõl neh�z besz�lnem."
A hallgat�sa kezdett f�jni. Nyilv�nval�an nem akarta, hogy ott legyek. Tal�n megpr�b�lt viszonozni valamit abb�l a f�jdalomb�l, amit tegnap okoztam neki. B�rhogy is volt, tudtam, hogy  nem b�rom m�r sok�ig a cs�ndet. M�ly l�legzetet v�ve �gy d�nt�ttem, hogy az �ld�z�sre t�rek.
"Hazudtam neked, Mamoru, de gondolom, ezt m�r valahogy tudtad. Megt�madott egy f�rfi, mialatt tegnap elõtt �jjel hazafel� mentem," kezdtem t�rgyilagos hangon, pr�b�lva �gy felt�ntetni �letem egy ilyen rettenetes esem�ny�t, mintha semmis�g lett volna. Nem akartam a sajn�lat�t. "Durva volt velem, �s ez�rt horzsol�dott meg a csukl�m. Seg�ts�g �rkezett, mielõtt komolyabb bajom esett volna."
Itt meg�lltam, v�rtam, hogy mondjon valamit...b�rmit...de nem tette. M�g csak fel sem n�zett. Istenem, �rdekelte egy�ltal�n? K�nnyek sz�ktek a szemembe, ahogy az arc�t f�rk�sztem. "Sajn�lom, hogy hazudtam, Mamoru-san," sz�ltam, az �rz�seim f�jtak. "Rem�lem, meg tudsz bocs�tani nekem."
Azzal fel�lltam, hogy elmenjek, a s�rva fakad�s k�rny�kezett. Egy meleg k�z finoman megragadta a csukl�mat, mielõtt kicsusszanhattam volna, �s m�g egyszer szembe fordultam Mamoruval. S�t�tk�k szemei olvas�szem�veg�n kereszt�l az eny�meket f�rk�szt�k, �s �reztem, ahogy a keze finoman cir�gatja a horzsolt csukl�t, melyet fogolyk�nt tartott, h�velykujja v�gigsim�totta az �rz�keny bõrt.
Azonnal nagyon k�nyelmetlen�l �reztem magam.
De a pillanat k�nyelmetlens�ge ellen�re kiss� izgatott� kezdtem v�lni. A sz�vem valahogy a torkomba ker�lt, �s m�g azt is elfelejtettem, hogy kell l�legezni. L�nyeg�ben mindent elfelejtettem, hogy kell. Csak azokba a szemekbe tudtam n�zni...azokba a m�ly, k�k szemekbe...
Nem kellett volna ott lennem vele. Õ volt a fõellens�gem...egy �ntelt h�lye, b�rmif�le �rzelmek n�lk�l...
...aki �ppen nagyon sz�vf�jd�t�an simogatja a csukl�mat...
"Viszl�t, Mamoru-san," suttogtam, finoman kih�zva csukl�mat szor�t�s�b�l. Elhagytam a j�t�ktermet, teljesen megzavarodva, �s teljes m�rt�kben tagadva azt, ami az elõbb t�rt�nt.

 ***

�sszezavarodva s�t�ltam v�gig a j�rd�n. Mi�rt viselkedett olyan furcs�n Mamoru? Minden egyes cselekedete teljesen ellent�te volt annak a hideg, tart�zkod� ember�nek, akihez hozz�szoktam.
Az a Mamoru, akit �n ismertem, nem h�zta volna fel mag�t n�h�ny horzsol�son, ragaszkodva ahhoz, hogy megtudja, mi okozta õket. Persze mondott volna valamit--ki nem? De ink�bb kielemezte volna a szitu�ci�t, �s k�z�mb�s m�don elõadta volna nekem a dolgot. Elv�gre ilyen volt.
Az a Mamoru, akit �n ismertem, sosem g�tolt volna meg abban, hogy s�rtett �rz�sekkel hagyjam el a j�t�ktermet, simogatva a horzsolt csukl�imat, mintha agg�dna. Megforgatta volna a szemeit �s hagyott volna elmenni, egy rideg „Nõj fel, Odango…”-t odavetve a v�lla f�l�tt.
Az a Mamoru, akit �n ismertem, sosem n�zett volna r�m �gy, mintha az �ps�gem fontos lenne sz�m�ra, mint ahogy tegnap az aut�ban tette. Nem agg�dott miattam--ezelõtt sosem. Most ez mi�rt v�ltozott volna meg?
Gondolataim k�zep�n le�ll�tottam magam, belsõleg �tkozva magam, hogy hagytam, hogy �gy bef�rkõzz�n a gondolataimba a nyomorult f�rfi. Mi�rt �rdekeljen, mit gondol r�lam? Eg�sz �let�ben csak zaklatott �s a hib�imra eml�keztetett. Gyûl�lt engem…
Vagy nem?
M�lyet l�legeztem, kelletlen�l m�rlegelve az aggodalmat, mely a szemeiben l�tszott, mikor a horzsol�saimr�l vitatkoztunk a kocsiban. A t�rõd�s�re gondoltam, mikor felaj�nlotta, hogy elvisz, amikor olyan f�radt voltam. Fontol�ra vettem a finom cir�gat�st, amit az elõbb a j�t�kteremben a s�r�l�seimnek ny�jtott, �s a heves pillant�s�t, mik�zben ezt tette. Tal�n megpr�b�lta helyrehozni mag�t a szememben? Ha �gy �ll a helyzet, term�szetesen el�g lehetõs�get adn�k neki. Elv�gre mindenki meg�rdemel egy m�sodik es�lyt. M�g Chiba Mamoru is.
Gondolataimat f�lbeszak�totta, ahogy valaki a nevemen sz�l�tott. Ahogy megfordultam, l�ttam, hogy a senshik integetnek boldogan fel�m. Luna az Ami v�ll�n l�võ hely�rõl ny�vogott. A l�nyok mosolya �s gondtalan tekintete bebizony�totta, hogy Luna k�pes volt megtartani a szav�t; nyilv�nval�an semmit sem tudtak a t�mad�sr�l.
"H� sr�cok," ki�ltottam, sikeresen hasra esve (m�lt�s�gteljes es�s volt, gondolhatj�tok) egy j�rdareped�sben, ahogy a csapathoz s�t�ltam.
"Mi volt veled, Usagi?" k�rdezte Minako, hab�r a gondolatai nyilv�nval�an m�shol j�rtak--eg�sz pontosan a sarki fûszeresn�l l�võ bõrdzsekis sr�con.
"Igen, mostan�ban nem l�ttunk suli ut�n," tette hozz� Ami, ahogy r�vid haja egy tincs�t a f�le m�g� gyûrte.
"�j bar�tod van?" ugratott Makoto, r�m kacsintva. "Nincs v�letlen�l egy helyes unokatestv�re, aki szereti a magas barn�kat?"
Nevettem--olyasmit tettem, amit m�r t�l r�g�ta nem. J�l esett. "Rendben vagyok," biztos�tottam bar�taimat, csatlakozva hozz�juk, ahogy a j�rd�n s�t�ltak. "Csak elfoglalt voltam."
"�r�l�k, hogy megtal�ltunk," sz�lt Rei, a l�nyegre t�rve, mint mindig. "Luna tal�lkoz�t h�vott �ssze."
B�lintottam, jelezve bar�taimnak, hogy meg�rtettem. K�ts�gtelen�l sok volt a megbesz�lnival� a senshikkel, a legt�bb dolog egy titokzatos fekete f�rfival kapcsolatosan. "Menj�nk."

***

"Hogy kivel tal�lkozt�l?!" sik�tott Rei. Megdics�rtem magam, ami�rt nem felejtettem el f�lembe dugni az ujjaimat.
"Usagi, ezt m�r megbesz�lt�k," sz�lt Ami rideg, ugyanakkor agg�d� hangon.
"Nem szavahihetõ," �rtett egyet Minako egy b�lint�ssal. "M�g akkor is, ha sz�vd�glesztõ..."
"Ha b�nt t�ged..." Makoto nem fejezte be fenyeget�s�t, ink�bb morogni kezdett �s bõszen ropogtatta ujjait.
"Usagi �s �n ezt m�r megbesz�lt�k," hangzott Luna. "Egyet�rtett�nk abban, hogy Tuxedo Kamen vesz�lyesnek bizonyulhat, �s hogy Usaginak tartania kellene vele a t�vols�got."
"Nyilv�nval�an �rdeklõdik ir�nta," mondta Ami, elm�lkedõn lapozgatva Jap�n Irodalom k�nyv�ben. "Elõsz�r Sailor Moon, most pedig maga Usagi ir�nt. Gondolj�tok, hogy tudhatja Sailor Moon kil�t�t?"
Luna s�hajtott. "Ez az, ami aggaszt."
"J� lenne, sr�cok, ha nem besz�ln�tek r�lam tov�bb �gy, mintha itt sem lenn�k," csattantam fel ingerl�kenyen.
Rei felpillantott a piros-feh�r ruh�r�l, amit varrt. "Gomen, Usagi...csak agg�dunk miattad. Nagyon f�lt�nk t�ged."
B�lintottam �s nem v�laszoltam, m�g akkor sem, amikor hozz�m hajolt �s kellemetlen�l meg�lelt. Legbel�l tudtam, hogy mostan�ban Rei nagyon nyugtalankodott a boldogs�gom miatt; biztosan megvolt r� az oka, ami kapcsolatban lehettet furcsa viselked�semmel, amit a m�ltkori besz�lget�s�nk alkalm�val produk�ltam. A tal�lkoz� sor�n kifejezetten figyelmes volt. Mindez nem lepett volna meg, ha tudott volna a f�rfir�l, aki megt�madott. Nem volt egyszerû dolog titokban tartani valamit egy m�dium elõtt. "K�sz�n�m, Rei," suttogtam.
"Sr�cok," sz�lt Rei egy perc m�lva. "Nem hiszem, hogy Tuxedo Kamen b�ntani akarja Usagit...vagy Sailor Moont."
A sokk evidens volt minden szob�ban l�võ arc�n. "De honnan tudod biztosan?" k�rdezte Makoto.
"Csak olyan �rz�sem van," v�laszolt cs�ndesen. "A Mindenhat� Tûz �gy tûnik, �sszhangban van azzal, amit �rzek. �s..." Hangja elhalt.
"�s?" n�gattam.
"Semmi," mondta halkan, nyilv�nval�an �jra fontol�ra v�ve, hogy elmondjon nek�nk valamit. Gondosan szeml�ltem õt.
"Tudod, Rei," kezdte Ami, felpillantva f�zet�bõl. "Olyan, mintha a Mindenhat� Tûz a kil�t�t is fel tudn� fedni elõtt�nk...nem besz�lve a sz�nd�kair�l."
A t�zes papnõ cs�ndben maradt, hallgat�sa nyilv�nval� v�lasz volt a k�rd�sre. Leesett az �llam a d�bbenettõl.
"T-te tudod, hogy ki õ?" ny�gtem ki, teljesen kiborulva. "Mondd meg! Musz�j!"
Lila t�zes szemei tal�lkoztak az eny�mekkel. "Ez olyasmi, amit magadnak kell kital�lnod."
Majdnem ord�tottam a zavarodotts�gt�l. Mi *volt* ez? �sszeesk�v�s? Pontosan ezt mondta m�lt �jjel Tuxedo Kamen! Kedves olvas�k, tal�n nem �n vagyok Isten legokosabb gyermeke a F�ld�n, de egy dolgot biztosan tudok: ha m�dium lenn�k, *biztosan* nem hallgatn�k el egy ilyen zaftos pletyk�t a bar�taim elõl. Hogy mer�szeli!
"K�rlek, Rei! Ez nekem fontos," k�ny�r�gtem.
R�m sem bag�zott, ink�bb Lun�hoz �s a t�bbi senshihez fordult. "Nem fogja b�ntani õt," sz�lt, �sszeszedve cuccait, jelezve nek�nk, hogy a tal�lk�nak v�ge. "�g�rem."
"Akkor is," �llhatatoskodott Luna. "Nem hiszem, hogy b�lcs dolog tal�lkozni vele." Minako, Makoto �s Ami egyet�rt�sben b�lintottak, Rei pedig k�z�mb�sen megr�ntotta v�ll�t.
"Tegyetek, amit akartok," mondta egyszerûen, els�t�lva, hogy folytassa mindennapos h�zi munk�j�t. Cs�ndben n�zt�k, ahogy elmegy, azon tûnõdve, vajon mi j�rhat a papnõ fej�ben.

***

"V�rni fog r�m, tudod," eml�keztettem �llatk�mat, ahogy h�l�szob�m ablak�b�l a Holdat b�multam.
"Sajn�lom, Usagi," s�hajtott Luna. "Jobb ez �gy--megl�tod."
"Hai," motyogtam boldogtalanul, Tuxedo Kamen ir�nti �rz�seimen õrlõdve. Ahogy �n tov�bb figyeltem az �gen l�võ gy�ny�rû f�lholdat, Luna kiment a szob�b�l. Idõnk�nt olyan ismerõsnek tûnt--majdnem mint egy...otthon.
Otthon? Nevettem. Honnan t�madt ez a bolond �tlet?
Ahogy ism�t csend telepedett r�m, ujjhegyeimet az ablakhoz �rintettem. Az �veg j�ghidegnek �rzett meleg ujjaimnak. Komolyan, ez volt a legfurcs�bb december, amiben eddig r�szem volt--nincs h�, m�gis olyan hideg.
Hideg--mint Mamoru.
F�kusz�ltam szemeim, �s mereven az ablakom alatt l�võ utc�ra pillantottam. "Mamoru?" ny�gtem ki hangosan. K�tszer pislogtam, meggyõzõdve arr�l, hogy a l�t�som megfelelõen mûk�dik. Ott �llt, lenn az utc�n, egy helyben, �s pontosan r�m n�zett. Fekete garb� �s nadr�g volt rajta, valamint egy hossz�, fekete kab�t, amitõl m�g magasabbnak �s v�konyabbnak tûnt, mint amilyen volt. Viharos szemei s�t�tek voltak, ahogy figyelt engem. Ism�t zih�ltam, �s �sszeh�ztam a f�gg�nyt az ablak elõtt.
Mi a *fr�szt* csin�lt? K�mkedett ut�nam? Hogy mer�szeli! Abban biztos lehet, hogy megkapja tõlem a mag��t!
 D�h�sen leviharzottam a l�pcsõn, ki a h�zb�l, magamra h�zva egy dzsekit, mik�zben mentem. De mikor el�rtem az utc�t, �szrevettem, hogy Mamoru m�r nincs ott. Jobbra-balra n�ztem, de senkit sem l�ttam a hossz�, elhagyatott utc�n.
"De...az elõbb m�g itt volt...nem?" suttogtam, figyelve, ahogy l�legzetem megfagy a hidegben.  "Mamoru!" ki�ltottam, hangom visszhangj�t hallgatva.  "Ez nem vicces...gyere elõ, hogy ord�thassak veled!"
A fagyaszt� sz�l hangja volt az egyetlen v�lasz, �s �n vacogtam.
Egy l�p�st hallottam a h�tam m�g�tt, �s megfordultam, de senki sem volt ott. A vacog�s hirtelen remeg�sbe csapott �t, ahogy a f�lelem megfagyasztotta v�remet.
Megragadtam a zsebemben l�võ senshi kommunik�tort, k�szen arra, hogy seg�ts�get h�vjak, ha valami--b�rmi rosszra fordulna. Nehezen l�legeztem, m�g m�lyebbre s�llyedve kab�tomban. Szemeim elkerekedtek, ahogy ism�t hallottam a l�p�seket...ez�ttal k�zelebb. A sz�vem a torkomba ugrott, t�rdeim pedig szinte megg�rb�ltek.
Nem volt sz�ks�gem tov�bbi biztat�sra. Futni kezdtem, mintha a pokol minden t�ze �ld�zne. Sz�gyen volt, hogy nem l�ttam az aranyos kis reped�st a l�bam elõtt. Term�szetesen elbuktam, �s teket�ria n�lk�l pof�ra estem.
"Waaaaaahhhhh!" jajgattam, megd�rzs�lve orromat, mely a f�ves f�ld�n landolt.
Ism�t hallottam a l�p�st. A s�r�som azonnal abbamaradt, a sz�vdobog�som pedig felgyorsult. Hall�som azonnal ki�lesedett, ahogy az �jszaka hangjaira koncentr�ltam. Szemeket �reztem magamon. K�ts�gtelen�l nem voltam egyed�l. Azut�n meghallottam a hangot.
"Elk�st�l."