Negyedik fejezet

"Elk�st�l."
"Gyaaaaaaaaah!" volt az ijesztõ sikoly, mely elhagyta ajkaimat. Abszol�t p�nikban megp�rd�ltem, egy emberevõ youm�ra, vagy egy, az �rny�kben leselkedõ vad szemû gyilkosra sz�m�tva. Egyiket sem l�ttam, �s testem m�g akkor sem lazult el, mikor felismertem Tuxedo Kament. "Jaaj," sziszegtem a feket�ben l�võ f�rfinak, az idegeim teljesen k�szen. "Musz�j neked mindig �gy ut�nam surrannod?"
"Eln�z�st," sz�lt a magas, fekete f�rfi, ahogy lassan k�zeledett fel�m, �reztem, ahogy a sz�vemben l�võ f�jdalom minden egyes l�p�s�vel csavarodik egyet. Honnan j�tt? �s hova lett Mamoru? "Nincs okod a f�lelemre, tudod. Az�ta figyeltelek, mi�ta kil�pt�l a h�zb�l, ahogy mondtam is, hogy foglak."
Nem tudtam, megk�sz�njem-e neki, vagy ink�bb r�usz�tsam a zsarukat, ami�rt ut�nam lopakodott.
"Mi�rt vagy ilyen bizonytalan?" k�rdezte k�v�ncsian, ahogy gyanakodva b�mult maszkj�n kereszt�l. �gy �reztem, mintha szemei egyenesen az agyamba l�tn�nak, l�tv�n minden gondolatom �s f�lelmem ok�t. "Azt hittem, azt mondtad, b�zol bennem."
"�n...pr�b�lok." Hangom remegett, ahogy besz�ltem. "De..."
"De?" k�rdezte, felvonva egyik szem�ld�k�t. "Hogy lehet, hogy m�g abban a f�rfiben sem b�zol, aki mindig megment t�ged, mikor vesz�lyben vagy, Sailor Moon?"
Igen r�hejes m�don leesett az �llam, ahogy egy hossz� percig teljes sokkban megmerevedtem. Istenem, Lun�nak igaza volt. Tuxedo Kamen tudta, hogy �n vagyok Sailor Moon. De hogy tal�lta ki a titkomat?
"Honnan...honnan tudtad?" ny�gtem ki, egy l�p�st t�ve h�tra. M�g csak meg sem fordult a fejemben, hogy �gy tegyek, mintha nem tudn�m, mirõl besz�l.
Halv�ny mosolyra h�z�dtak ajkai. "Mondtam m�r--sok mindent tudok. de ne agg�dj, kicsi--a titkod biztons�gban van n�lam."
� j�, ettõl most *sokkal* jobban �rzem magam.
"Akkor mondd meg, Tuxedo Kamen," mondtam, megv�ltoztatva a hangsz�nemet, hogy �gy hangozz�k, mint Sailor Moon--ketten j�tszhatj�k ezt a j�t�kot. "A mi oldalunkon �llsz, vagy az ellens�g�nk vagy?" K�rdeztem a f�rfit k�z�mb�sen, pr�b�lva figyelmen k�v�l hagyni a t�nyt, hogy vonzalmat �reztem ir�nta.
"Mit gondolsz?" tett pr�b�ra, mellkasa elõtt keresztezve karjait, sz�rakozva figyelve engem, ahogy pr�b�lok komoly lenni. Term�szetesen boldog voltam, hogy legal�bb az *egyik�nk* j�l �rzi mag�t. Olyan volt, mintha sz�rakoztat�nak tal�lta volna irrit�lt �llapotomat, mint ahogy Mamoru szokta, mikor ugrat engem. Milyen ideges�tõ!
"�gy gondolom, tiszt�znod kellene a sz�nd�kaidat," jelentettem ki egyenesen, megism�telve Luna szavait, mintha saj�tjaim lenn�nek.
"�gy gondoln�m, hogy az elm�lt cselekedeteim maguk�rt besz�lnek."
"H�t nem," v�gtam vissza. "Igaz, sokszor seg�tett�l rajtam, �s ez�rt h�l�s vagyok. De mi�rt csin�lod? Mi�rt j� ez neked?
"Nem �rtem a k�rd�st," mondta, hangj�b�l a sz�rakozotts�g lassan elhalt. "Megmentem az �leted, mert emberi l�ny vagy--egy �lõ, l�legzõ organizmus, akinek joga van az �lethez. Eg�sz biztos vagyok benne, hogy te is megtenn�d ugyanezt, ha fordulna a kocka. Ami�rt ez 'j� nekem', ahogy olyan tapintatosan kifejezted, az az el�gedetts�g, hogy tudom, biztons�gban vagy."
Meg sem tudtam mukkanni, gyakorlatilag �sszet�rtem. Errõl volt sz�? Ez�rt avatkozott be mindig, mikor vesz�lyben voltam? Mert csup�n egy szem�ly voltam, akinek seg�ts�gre volt sz�ks�ge? Milyen h�lye is voltam, hogy azt hittem, t�bbrõl van sz�...
"Sajn�lom, hogy azt hallom, a bel�m vetett bizalmad k�rd�ses, �s tudom, hogy ez nagyr�szt az �n hib�m," folytatta cs�ndesen. "De k�rlek, higgy nekem, mikor azt mondom, Usagi, hogy sosem b�ntan�lak, vagy okozn�k neked sz�nd�kosan f�jdalmat. Lojalit�som a ti�d. Esk�sz�m," fogadkozott, fel�m k�zeledve. Pr�b�ltam elrejteni a szemeimben l�võ f�jdalmat �s k�telyt. Megfogta egyik kezemet �s a legfinomabb apr� cs�kokkal �rintette meg. �reztem, ahogy az �rintkez�s k�vetkezt�ben bizserg�s fut v�gig a karomon, �s k�zd�ttem a l�lekjelenl�tem megtart�s��rt.
"Mi�rt �n?" suttogtam gyeng�n. "Mi�rt nem valamelyik m�sik senshi?"
"T�l sokat k�rdezel, Usagi. Mi�rt nem pr�b�lod magad megtal�lni a v�laszokat?"
V�laszra nyitottam a sz�mat, de nem j�ttek szavak ajkaimra. Elford�tottam arcom pillant�s�t�l, k�nnyek form�l�dtak szememben.
"Jobb lesz, ha m�sz," sz�lt.
Nyeltem egy nagyot, bûnb�n�an b�lintva. Megfordultam, engedve, hogy kezem kics�sszon az �v�bõl. "Figyelni fogsz?" k�rdeztem halkan.
"Goshinpainaku," sz�lt, ahogy t�vozni kezdett. "Nem vagy egyed�l."

***

Egy finom klikkel becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, �s erõsen nekit�maszkodtam, pr�b�lva visszatartani magam a s�r�st�l. Annyira s�rtettnek l�tszott a szavaimt�l, �s �gy �reztem, mintha cserbenhagytam volna. Nyomorult voltam--õ sosem tett semmit, hogy megs�rtsen engem. Mi�rt nem tudtam egyszerûen engedni �s megb�zni benne?
Az a tekintet a szem�ben sz�vszor�t� volt--szomor�s�g egy kis v�gy�d�ssal keverve. Mint Mamoru szemei.
�s mi lett Mamoru-sannal? Csak bek�pzeltem, hogy kinn �ll az utc�n, engem figyelve? Nem l�tezik, hogy olyan gyorsan eltûnhetett volna. Az egyetlen elfogadhat� magyar�zat az volt, hogy az egyik �lmodoz�som lehetett. K�l�nben is, mit keresett volna olyan k�sõi �r�n kinn az ablakom elõtt? Sosem csin�lna ilyesmit. Biztosan csak k�pzelõdtem.
S�hajtva felv�nszorogtam a l�pcsõn, cs�ndesen szipogva. Miut�n �tvettem a pizsam�mat, �gyba csusszantam �s m�ly �lomba s�rtam magam.

***

"Van sz�modra egy meglepet�sem," mondta, ahogy k�zen ragadott, �tvezetve engem a holdvil�gos kerteken. "K�vess."
"Mi j�r a fejedben?" kuncogtam l�gyan, k�nyvelve, milyen j�l illett a kezem az �v�be--mint egy kirak� k�t r�szlete.
"Majd megl�tod," v�laszolta azon az elragad�an pajkos hangon, melyet egyre jobban megszerettem. A kir�lyi kertek m�ly�re kezdett vezetni. Kis idõ m�lva megszor�totta a kezemet �s azt k�rdezte, "B�zol bennem?"
Elmosolyodtam a k�rd�sen...a bizalom mindig nagyon fontos volt sz�m�ra. "Persze, hogy b�zom."
"Akkor hunyd le a szemeid."
Engedelmeskedtem, sz�rakozott mosollyal ajkaimon. Tov�bb vezetett engem a kertbe. Igaz a szemeim csukva voltak, nem f�ltem. Sosem hagyta volna, hogy b�rmi t�rt�njen velem.
Meg�lltunk, elengedte a kezem. "Most m�r kinyithatom a szemeimet?" k�rdeztem, k�v�ncsian, mi lehet a meglepet�s.
"M�g nem." �reztem, ahogy kezeit h�tulr�l derekam k�r� cs�sztatja. Kuncogtam kiss�, de mindent megtettem, hogy visszatartsam a nevet�st; katasztr�fa lett volna, ha r�j�n, hogy csikis vagyok. Arca az eny�mnek t�masztva nyugodott, nevet�sem elhalt, ahogy azon csod�lkoztam, milyen csod�latos �rz�s volt a karjaiban lenni. "J�l van, Hercegnõ," morogta a f�lembe. "Nyisd ki a szemed."
Mosolyogtam �s �gy tettem, ahogy k�v�nta. El�llt a l�legzetem a gy�ny�rûs�gtõl, ahogy l�legzetel�ll�t� kil�t�s t�rult el�m. "Milyen gy�ny�rû!" ki�ltottam, a csod�latos horizonton l�võ �ri�si teliholdra pillantva, melyet t�k�letesen kereteztek a f�ldi f�k �s r�zsabokrok, szinte olyan volt, mint egy k�p. "A Hold..." suttogtam, szomor�s�g lop�dzott hangomba. "Mennyire hi�nyzik..."
"Ne agg�dj, szerelmem," nyugtatott engem, l�gyan hal�nt�kon cs�kolva. "Amint ism�t biztons�gos lesz, hazat�rhetsz."
Hangulatom egy pillanat alatt elkomorult. "Mi�rt van sz�ks�g a h�bor�kra? Mi a c�lja?"
"Nem tudom, angyal," suttogta, m�g k�zelebb vonva engem. "Nem tudom."
N�h�ny csod�s pillanatnyi b�ke erej�ig egym�s karj�ban maradtunk, �s fels�hajtottam el�gedetts�gemben, hab�r nagyon t�vol voltam otthonr�l. "K�sz�n�m a meglepet�st," mondtam neki, f�l�nken arcon cs�kolva õt. "Tetszett."
"Nem ez volt a meglepet�s..." suttogta a hajamba.
"Micsoda?"
"N�zz a kezedre," sz�lt, �s ahogy lepillantottam, egy gy�ny�rû gyûrût l�ttam a bal kezemen. El�llt a l�legzetem a csod�latt�l, izgatotts�g futott v�gig v�n�imon.
"Gyere hozz�m feles�g�l, Hercegnõ," mormolta, h�tulr�l szorosan �lelve.
N�h�ny �r�mteli k�nnyet hullattam, ahogy megfordultam �s gy�ny�rû nev�t suttogtam.
"Endymion..."

***

"Ne feledd az eb�dedet, kicsim!" zengett �desany�m hangja, ahogy lerep�ltem a l�pcsõn, egyik kezemmel felh�zva egyik cipõmet, m�sikkal igyekezve megmosni a fogamat.
"K�szi, anyu!" ki�ltottam neki, egy sz�jnyi fogkr�men kereszt�l, mikor megragadtam a nyuszi-mint�s t�sk�t, benne finoms�gokkal, amit ny�jtott nekem. Odanyomtam neki a fogkef�t, �s õ profin elkapta. Nagyszerû csapatot alkottunk, hadd mondjam el nektek. Csup�n percekre att�l, hogy elk�ssek az iskol�t�l, a bej�rati ajt�hoz rohantam �s felr�ntottam.
�s azonnal f�ldbe gy�kerezett a l�bam.
Mamoru �llt a torn�con, a keze felemelve, hogy bekopogjon az ajt�n, amit �ppen akkor nyitottam ki. Hab�r l�ttam õt a m�lt �jjel (nos, legal�bb is azt *hittem*, hogy l�ttam õt), nem besz�lt�nk a j�t�ktermi n�zetelt�r�s �ta. "Mit csin�lsz te itt?" hadartam, gyakorlatilag megh�kkenve.
"Um..." t�tov�zott, kiss� elpirulva. "Elvigyelek a suliba?"
Ahogy a h�ta m�g� pillantottam, megl�ttam a kocsij�t a felhajt�nkon, �s gyorsan m�rlegeltem lehetõs�geimet. Elvitessem magam az �rz�ketlen, �tkozott Mamoruval, vagy k�ssek el �s n�zzek szembe Tutty asszony haragj�val? Gyorsan elhat�roztam magam--elb�rok n�h�ny "Odango Atama" megjegyz�ssel, nem?
"Uh...azt hiszem, nem lenne rossz," mondtam gyorsan. "Mondhatni k�s�sben vagyok. K�szi."
"Nem gond." Mikor el�rt�k a kocsij�t, kinyitotta nekem az ajt�t. Mi�ta volt Mamoru gentleman? H�t, h�t, h�t--k�ts�gtelen�l hozz� tudn�k szokni.
Az �t cs�ndben telt, �s az igazat megvallva megõrj�tett engem. Min gondolkodott? M�g mindig m�rges volt? Vagy megbocs�tott nekem, miut�n besz�ltem vele a j�t�kteremben? T�nyleg õt l�ttam az ablakom elõtt? Vagy csak k�pzelõdtem?
"Um...Mamoru?" k�rdeztem f�l�nken, idegesen csavargatva egyik szõke tincsemet. "J�rt�l a h�zunkn�l m�lt �jjel? Azt hittem, t�ged l�ttalak."
Elmosolyodott. "Tal�lkoznom kellett volna valakivel m�lt �jjel, de nem j�tt el. Mikor visszafel� mentem a lak�somba, l�ttalak az ablakodban, sz�val meg�lltam."
"�," volt az egyetlen dolog, amit mondani tudtam. Sz�val *m�gis* ott volt.
"Sajn�lom, ha megijesztettelek," folytatta. "Csak agg�dtam. �gy n�zett ki, hogy nem vagy t�l j�l. J�l �rzed magad?"
"J�l vagyok," v�laszoltam, kiss� t�l gyorsan.
De nem voltam j�l--az �sszeoml�s sz�l�n �lltam, �s tudtam ezt. Az elm�lt h�t t�bb volt, mint amit el tudtam viselni. Minden--a t�mad�s, r�m�lmok �s �sszezavar� �lmok, harcok �s b�k�l�sek Mamoruval, a zavar� kapcsolatom Tuxedo Kamennel, embereknek besz�lni arr�l az undor�t� �jjelrõl--mindez r�m nehezedett, �s biztos voltam benne, hogy nem b�rom m�r sok�ig.
Azt�n meg itt volt a mag�ny--a f�jdalom--az �lland� ûr, mely miatt k�nnyekben akartam kit�rni minden egyes f�jdalmas m�sodperccel, ami bennem �gett. Mindig hi�nyosnak fogom �rezni magam?
Mamoru elm�lkedve b�mult engem, aggodalom lobbant fel szemeiben. "Ugye tudod, hogy itt vagyok, ha valaha is besz�lned kell valakivel?"
Cs�ndben b�lintottam, de nem v�laszoltam. Ism�t magamon �reztem a szemeit, �s nem mertem feln�zni, mert tudtam, hogy ha megteszem, tal�n s�rni kezdek.
Szerencs�re jobban ismert ann�l, minthogy erõltesse, �s megk�ny�r�lt. "Mostant�l fogva hordani foglak a suliba, meg haza, Usagi."
"Nani?" cincogtam, teljes meglepetts�gben. "Mi�rt?"
Megk�sz�r�lte a tork�t, szemeit az �ton tartva. "Az�rt, ami t�rt�nt veled. Jobban �rzem magam, ha tudom, hogy biztons�gban vagy."
"Oh..." A hangom cs�ndbe torkollott. Egy pillanat m�lva hozz� tettem, "Nem sz�ks�ges, Mamoru. Ha gondot okoz--"
"Nem okoz gondot."
Tekintetem az �lemre hullott. "Rendben. K�sz�n�m."
"3:30-kor felszedlek," sz�lt, az iskola�p�let bej�rata el� fordulva. Elkezdtem �sszeszedni a cuccaimat, b�lintva neki. Mielõtt kisz�lltam a kocsib�l, a kezem�rt ny�lt, �s egy pillanatig a saj�tj�ban tartotta, komolyan r�m pillantva. "K�rlek, l�gy �vatos, Usagi."
*K�rlek, l�gy �vatos...* Tuxedo Kamen szavai suhantak �t agyamon.
"�-�gy lesz," v�laszoltam, de szavaim apr�knak �s f�l�nknek tûntek. "�s Mamoru? Ugye m�r nem haragszol r�m?" Idegesen az ajkamba haraptam.
Elmosolyodott. "Nem haragszom. �g�rem."
Nagyon �r�ltem, �s boldogs�gom jelek�nt nagyon szorosan meg�leltem õt. "Soha t�bb� ne veszekedj�nk �gy! Olyan sz�rnyû volt..."
"Hai," �rtett egyet kedves hangon. "Jobb lesz, ha m�sz az �r�ra, Usagi."
"Legyen sz�p napod, Mamoru."
"Neked is, Odango," v�laszolta, j�t�kosan megh�zva egyik copfomat.
Vegyes �rzelmekkel figyeltem, ahogy elhajt. Kezem bizsergett az �rint�s�tõl, a sz�vem pedig kiss� t�l gyorsan vert. "Chiba Mamoru," suttogtam, ahogy figyeltem, amint aut�ja egyre kisebb �s kisebb lesz. "Mit csin�lsz velem?"

***

"Usagi? Hello? Ott vagy?"
"Hmmm?" mormoltam, kiz�kkentve magam az �lmodoz�sb�l, melyben iskol�ba �rkez�sem �ta voltam. "�, h� Naru!"
Szemei csintalanul f�nylettek r�m. "Biztosan egy �lom volt, Usagi. J�ideje pr�b�lom felkelteni a figyelmedet."
Rettenetesen elv�r�s�dtem. "Gomen..."
"Mindegy, Usagi," folytatta. "Azon gondolkodtam, nem lenne-e kedved csin�lni valamit suli ut�n...tal�n elmenni a j�t�kterembe, vagy valami. R�g nem csin�ltunk m�r semmi vicceset. Meg h�t el kell kicsit szakadnom a f�l�vi dog�kra val� tanul�st�l."
"Szeretn�m, de tal�lkoznom kell valakivel suli ut�n," magyar�ztam, t�nyleg csal�dottan, hogy nem mehetek.
"Kivel tal�lkozol?" tudakolta, lejjebb nem hagy� j�kedvvel.
"Chiba Mamoruval--felaj�nlotta, hogy hazavisz," v�laszoltam, kiss� zavarban beismerve, hogy �nk�nt csatlakozom az õsellens�gemhez.
"Van valami k�ztetek?" k�rdezte, j�t�kosan megb�kve k�ny�k�vel. "Tudod, l�ttalak ma reggel kisz�llni a kocsij�b�l. Fogta a kezedet, meg minden. Umino m�r fel is k�ldte a k�peket az Internetre."
"Nani?! Az a kis..." csikorogtam, felh�zva egyenruh�m ujjait, k�szen r�, hogy beled�ng�ljem a kis meny�tet valamibe. "�s semmi sincs k�ztem �s Mamoru-baka k�z�tt. Csak bar�tok vagyunk."
"Persze, Usagi...csak ne feledd, mit tan�tott nek�nk tavaly Ms. Haruna."
"Mit?"
" 'A biztons�gos szex nem csup�n arr�l sz�l, hogy ne ess teherbe--az �letedrõl sz�l.' "
Levegõ ut�n kapkodtam �s n�gy k�l�nf�le �rnyalat�v� v�r�s�dtem, teljesen sokkoltan. Hogy mer�szelte! �ld�zõbe vettem bar�tnõmet, aki imm�r nevetve fut�snak eredt a folyos�n.
"Naru! Gyere vissza! Ezt sz�vd vissza, Naru!"

***

"Elk�st�l, Odango," ugratott vid�man Mamoru, mikor a kocsiba sz�lltam.
"Gomen," v�laszoltam, m�g mindig iszonyatosan v�r�s�dve Naru egy perccel ezelõtti megjegyz�seitõl. "A bar�tnõmnek �s nekem volt egy kis megbesz�lnival�nk."
A fi� b�lintott, ahogy az utc�ra hajtott. K�nyelmes �t volt. L�gy zene sz�lt a h�tt�rben, az aut� fûtõje boldogg� �s el�gedett� tett. Elm�lkedõen figyeltem a mellettem �lõ f�rfit, �r�ltem, hogy jobb viszonyban vagyunk. A p�r nappal ezelõtti veszeked�s�nk r�misztõ volt--b�rmennyit is veszekedt�nk �s ugrattuk egym�st a m�ltban, semmi annyira komoly, vagy gonosz nem t�rt�nt k�z�tt�nk addig a napig, �s õszint�n rem�ltem, hogy nem soha t�bb� nem fogunk �gy veszekedni.
Mosolyogtam, boldogan, hogy �gy d�nt�ttem, megny�lok Mamorunak �s elmondom neki az igazat arr�l, ami velem t�rt�nt. �gy tûnt, ez az egyszerû õszinte l�p�s megv�ltoztatta kapcsolatunkat. Most m�r m�shogy n�zett r�m--tiszt�n l�ttam a szemeiben. Olyan volt, mintha valami megny�lt volna k�z�tt�nk, �s j�llehet nem akartam beismerni, tetszett, ami t�rt�nik.
Volt m�g valami, amit nem akartam beismerni...m�shogy kezdtem n�zni r�. Igaz, m�g mindig a j� �reg Mamoru volt, de m�r nem tûnt egy hideg, tart�zkod� idegennek. Kezdtem megismerni õt, �s meg�rtettem, hogy gondolkodik, �s ahogy a helyzeteket kezeli. Tetszett, amit felfedeztem benne. Teljesen egyedi volt, �s k�v�ncsi voltam, mi tette õt, olyann�, amilyen.
Volt benne valami. Azon kaptam magam, hogy izgatott leszek, mikor meg�rint engem, �s nem tudtam nem �szrevenni, hogy gyorsult fel a sz�vem dobog�sa, mikor szemei tal�lkoztak az eny�mekkel. M�g az a rend�thetetlen f�jdalom is kiel�g�lni l�tszott, mikor a k�zel�ben voltam--de m�g mindig t�bbre v�gytam. De �ppen neki kellett ilyen hat�ssal lennie r�m. Azok a simogat�sok �s pillant�sok biztosan nem jelentettek t�bbet szimpla bar�ts�gn�l, vagy kedvess�gn�l. Mamoru nagyon �des tudott lenni idõnk�nt. Vigy�zott r�m, meggyõzõd�tt r�la, hogy biztons�gban el�rkezek-e az iskol�ba, �s...
"Sz�val Odango..." kezdte Mamoru.
Hagyjuk. Ez az ember egy k�cs�g.
"N�zd, de szerencs�tlen baka--a nevem Usagi," jelentettem ki ridegen, keresztezve karjaimat mellkasom elõtt. "Ha a bar�tom akarsz maradni, javaslom, hogy h�vj �gy."
"Bar�tok, huh?" tûnõd�tt, �szrevettem az ajkaira lop�dz� mosolyt.
"H�t igen. Mit hitt�l, mik vagyunk?" k�rdeztem enyh�n irrit�ltan.
"A hal�los ellens�gek tal�n megfelelõbb meg�llap�t�s lenne," nevetett, s�t�t k�k szemei vil�gosodtak n�h�ny �rnyalatnyit, mikor ezt tette. "De szeretem, ahogy a „bar�tok” hangzik."
"�n is," mondtam l�gyan, �rezve, ahogy enyhe p�r sz�nezi el arcomat.
"Mindegy--vissza arra, amit mondani akartam, mielõtt *cs�ny�n* f�lbeszak�tottak," ugratott egy kacsint�ssal. "Ezt a kocsimban hagytad ma reggel. Nem akartam szagl�szni, de a piros jeleket kiss� neh�z volt nem �szrevenni."
Konokul b�multam az angol dolgozatot, melyet visszaadott nekem. Igen, az �ri�si 37%-ot a pap�r tetej�n *t�nyleg* neh�z volt nem �szre venni. "Nem az �n hib�m, hogy nem siker�lt," duzzogtam. "Jap�nul besz�lek, nem angolul."
"Idegennyelven besz�lni �s �rni fontos r�sz�t k�pezi az oktat�sodnak, Usagi. T�nyleg komolyabban kellene--"
"Istenem--olyan vagy, mint Tutty asszony," sziszegtem neki. "El�g kioktat�st kapok az iskol�ban. Nincs sz�ks�gem r� m�g tõled is."
"�n nem kioktatlak. Csak azt mondom..."
"Nem akarom hallani! Kisz�llhatn�k az aut�b�l, k�rlek?" k�rdeztem idegesen, kezemet a kocsi kilincs�re t�ve. "Ink�bb gyalogolok, minthogy ezzel foglalkozzak."
"H�t, k�r�lbel�l 50 km/h-val megy�nk. Ha el�g magasra ugrassz, lehet, hogy �ppen telibekapod mellett�nk azt a 18 kerekût," ugratott, kiss� felgyorsulva.
"Tudod, hogy az aut�balesetek 75%-a gyorshajt�s miatt van?" tudakoltam, unottan figyelve a sebess�gm�rõt.
"Tudod, hogy ezeknek a statisztik�knak a 90%-a kital�ci�?" v�gott vissza.
"Nos, *rendben *, " morogtam gonoszan. "�lj meg mindkettõnket. Felõlem nyomhatod �gy a g�zt, hogy a napot se l�ssuk..."
"Gyer�nk, Odango--hisz tudod, hogy sosem b�nn�k �gy a j�rmûvem alkatr�sz�vel."
"�ooooo, gyûl�llek!" ord�tottam, �rtalmatlanul �t�getve a dzseki�t.
Ahogy minden hat�s n�lk�l �t�gettem õt, elkapta a kezemet--szab�lyszerûen nevetett elp�hol�s�ra ir�nyul� erõtlen pr�b�lkoz�saimon. "Gyere a lak�somra, Usagi," siker�lt kiny�gnie nevet�se k�zepette. "Seg�tek neked az angolban."
Gyakorlatilag felforrtam. "Mi�rt? Hogy m�g t�bbet piszk�lhass?"
"Aha, persze...azt is megtehetem," nevetett, �jb�l l�ngra lobbantva intenz�v v�gyamat, hogy kiverjem belõle a lelket. "Mondok valamit--ha hagyod, hogy korrepet�ljalak, �s a k�vetkezõ angol tesztedre ’A’-t kapsz, soha t�bb� nem h�vlak Odango Atam�nak."
"Soha *soha* t�bb�?" k�rdeztem, kev�s rem�nnyel hangomban. Kib�rok vele n�h�ny �r�t, nem igaz?
"Soha. �g�rem."
"V�rjunk egy pillanatot," haboztam, hirtelen gyanakv�an. "Ha nem h�vsz Odango Atam�nak, akkor minek fogsz nevezni?"
Elvigyorodott, pr�b�lt nem nevetni. "�gy gondoltam, hogy a ’Gomb�cfej’ j�l hangzana."
"Gomb�--" nem kaptam levegõt, szemeim elkerekedtek. "Te...te H�LYE! Mi a fene bajod van a hajammal?"
"H�," sz�lalt meg. "Szerintem cuki."
"Egy�ltal�n nem!" forrongtam.
"Rendben," nyugodott bele egy s�hajjal. "Usaginak foglak sz�l�tani."
Kiny�jtottam r� a nyelvemet. "Megegyezt�nk, baka."
Amint kiejtettem a szavakat a sz�mon, megb�ntam d�nt�semet. Bolond m�don ism�t v�llalkoztam r�, hogy idõt t�ltsek ezzel a cselesen sikeres fõiskolai tanul�nak �lc�zott s�t�nivad�kkal. Fels�hajtottam, �s n�h�ny v�laszt�kos sz�t morogtam az orrom alatt.
Mibe keveredtem?