�t�dik fejezet

"Whoa, any�m," volt a pomp�s mondat, melyet kimondtam, ahogy Mamoru szer�ny lak�s�ba l�ptem. A hely makul�tlanul tiszta volt. A s�t�t, k�t t�nus� tap�ta t�lont�l j�l illett helyes b�toraihoz, visszatartottam a k�sztet�st, hogy k�ny�rtelen�l k�rbeszaladjam lak�s�t egy �veg csokol�d�sziruppal. Azt hiszem, sz�m�tanom kellett volna r�, hogy Mamoru lak�sa �gy n�z ki--elv�gre a baka naponta h�sz percet t�lt azzal, hogy megtervezze a napirendj�t--m�g j�, hogy a lak�sa kifog�stalanul tiszta.
Ahogy tov�bb ismerkedtem az �j k�rnyezettel, Mamoru m�g�m l�pett, kulcsaival �s dzseki�vel motoszk�lva. "�rezd magad otthon, Odango."
"Nem hiszem, hogy k�pes leszek r�--nem vagyok biztos benne, hogy el tudok vegy�lni a dekor�ci�ddal," v�gtam vissza komolytalanul, m�g mindig idegesen az elõbb az aut�ban lezajlott sz�v�lt�st�l, valamint att�l, hogy �lland�an azt az ideges�tõ becenevet haszn�lta.
"H�t persze, hogy nem," v�laszolta r�m kacsintva, ahogy elvette a kab�tomat. "�gy a szoba nem fogja h�tt�rbe szor�tani l�legzetel�ll�t� sz�ps�ged."
"Ha pr�b�lsz kiengesztelni az�rt, amit az aut�ban mondt�l, nem hat�sos," mondtam �rz�ketlen�l, mik�zben egyik ujjamat v�gigh�ztam egy k�p keret�n, hogy megn�zzem, poros-e--megel�ged�semre apr� nyom�t tal�ltam. Ah ha! Sz�val a baka m�gsem volt t�k�letes!
"Ne mondd, hogy nem pr�b�ltam," komment�lta egy v�llr�nd�t�ssal. "Hozhatok valamit inni? Azt hiszem, van valamennyi abb�l a sz�nsavas-cukros iz�bõl, amit ti k�lyk�k szerettek."
"K�ly�k?" k�tekedtem, orromat felh�borodva az �g fel� emelve. "Te sem vagy kifejezetten �reg ember, Mr. Chiba. �s csak az�rt, mert te �sv�nyv�zen �s tofun �lsz, nem azt jelenti, hogy g�nyolnod kell azt, amit �n szeretek."
"Ez tal�lt, kedvesem," h�tr�lt meg, kezeit a legyõz�tts�g jelek�nt felemelve. "Sz�val, mit hozhatok?"
"Egy poh�r jeges vizet k�rn�k. *Citrommal,* " k�rtem kim�rten, feltartott orral, mindent megt�ve annak �rdek�ben, hogy felnõttesen hangozz�k. Nem fogom engedni, hogy emiatt a 19 �ves h�lye miatt gyereknek �rezzem magam--� nem. Titokban rem�nykedtem benne, hogy *szeretem* a vizet citrommal. Az biztos, hogy h�ly�n hangzott...
        "Ahogy parancsolod," v�laszolta, szarkasztikusan meghajtva fej�t. Azut�n azonnal elhagyta a szob�t, magamra hagyva engem. Kihaszn�ltam a lehetõs�get, hogy kiengedjek egy apr� s�hajt.
Nyomorultul �reztem magam.
A hangulatom, mely igen kellemetlen�l indult, a nap eltelt�vel nem javult. Sõt, minden egyes eltelt perccel egyre levertebbnek �reztem magam. Nyomorultul l�gattam a fejem, ahogy egyed�l �csorogtam Mamoru folyos�j�n, �s visszapislogtam a k�nnyeket, melyek eg�sz nap �ml�ttek. Mennyire k�v�ntam, hogy b�rcsak ne egyeztem volna bele a korrepet�l�sba, de b�rmennyire nem szerettem beismerni, sz�ks�gem volt a seg�ts�gre, fõk�nt a k�zelgõ f�l�vi dog�k miatt. Nem volt m�s v�laszt�s, hagynom kellett, hogy Mamoru seg�tsen rajtam. Elv�gre nem mindennap fordult elõ, hogy egy 4.0-s (nem besz�lve arr�l, hogy helyes) fõiskolai tanul� felaj�nlotta szolg�latait egy egyszerû k�z�piskol�s g�ly�nak, mint �n vagyok. Ak�r ki is haszn�lhattam a lehetõs�get.
"Kezdhetj�k?" tudakolta Mamoru, megszak�tva gondolataimat, ahogy a szob�ba l�pett. Odaadta nekem az italomat, �s �n k�z�mb�sen elfogadtam tõle.
"Csak ut�nad," v�laszoltam levert hangon. Vetett fel�m egy agg�d� pillant�st, de semmit sem sz�lt. Ker�ltem tekintet�t, att�l f�lve, hogy tal�n tekintetem megerõs�ti mindazt, amit gyan�tott…eg�sz pontosan azt, hogy b�rhol lettem volna, csak pont itt nem.
Megk�nnyebb�lve, hogy Mamoru nem eml�tette komor hangulatomat, k�nyveimet vontatva k�vettem õt a nappaliba, hogy neki kezdhess�nk a tanul�snak. �t k�zben belekortyoltam az italomba, �s rossz kedvem ellen�re m�gis elmosolyodtam. Nagyon sz�nsavas volt, �s nagyon �des...�s egy�ltal�n nem volt citrom �ze.

***

        "Sz�val, az angol nyelvben a vesszõt k�t mell�kmondat elv�laszt�s�ra haszn�ljuk. Itt egy j� p�lda..." Mamoru szavai elhaltak, �s egy spekulat�v pillant�st vetett fel�m. "Figyelsz, Odango? Tudod, nem az�rt mondom mindezt, hogy halljam magam besz�lni."
Nagyot nyeltem, �s k�nyelmetlen�l f�szkelõdtem pul�veremben. B�multam az angol k�nyvemben l�võ bekezd�st, de csak egy hom�lyos semmi volt sz�momra. Mamoru pr�b�lkozott--komolyan, komolyan pr�b�lkozott, de �gy tûnt, semmire sem tudok koncentr�lni. Ott �ltem mellette a d�v�nyon, teljesen, rettenetesen figyelmetlen�l �s leverten. Agyam sz�mtalanszor lep�rgette elõttem mindazt, ami a h�ten t�rt�nt. �gy �reztem, els�rom magam, �s tal�n meg is tettem volna, ha Mamoru nem tart�zkodik ugyanabban a szob�ban. Gyorsan zaklatott� v�ltam, �s valamif�le kikapcsol�s lassan sz�ks�gess� v�lt.
"Gomen, Mamoru," mormoltam cs�ndesen. "Igyekszem jobban odafigyelni."
Mamoru kiss� egyik oldalra d�nt�tte fej�t, olvas�szem�veg�n kereszt�l m�regetve engem azzal a szkeptikus tekintettel, mely mindig l�tszott az arc�n. Hat�rozottan becsukta az angol k�nyvemet, k�rdõ szemekkel n�ztem r�. Mi�rt hagyta abba? Megmondtam, hogy igyekszem jobban odafigyelni, nem igaz? �n tehetek r�la, hogy pokoli hetem volt? Mamoru egy sz� n�lk�l f�lrerakta az elfelejtett tank�nyvet �s nyugodtan fel�m ny�lt.
K�pek villantak �t az agyamon t�mad�mr�l �s arr�l a sz�rnyû, esõs �jjelrõl, �s szinte erõszakosan elh�z�dtam Mamorut�l, rettegve a gondolatt�l, hogy b�rmilyen f�rfi hozz�m �rjen. "Mit csin�lsz?!" Ellenkeztem, gyorsan a d�v�ny m�sik v�g�re h�z�dva, el tõle. "Hagyd abba!"
"Gyere ide, Usagi," k�rte kedvesen, szemei r�szv�ttel n�ztek r�m. Arcom, valamint remegõ testem el�rulta neki, milyen bizonytalan vagyok.  "Usagi-chan, tudod, hogy sosem b�ntan�lak...gyere, �lj ide mell�m."
Annyira õszint�nek hangzott. Megb�zhatok benne? Nem volt r� igazi okom, ami�rt ne tehettem volna...
Mamoru kitartotta fel�m a kez�t. �n r�n�ztem, �s nyeltem egy nagyot. "K�rlek?" k�rt l�gy hangj�n.
Habozva kiny�jtottam kezem az �v� fel�. Sosem kapott a kezem fel�, sosem ny�lt a kezem�rt, ahogy az lassan az �v� fel� k�zeledett. Saj�t v�laszt�som volt; tiszteletben tartotta d�nt�semet.
Kezdtem el�rz�keny�lni, mikor keze az eny�mre kulcsol�dott a legfinomabb simogat�sok k�zepette. N�h�ny m�sodpercig ott �lt�nk, hagyta, hogy megnyugodjak �rint�s�tõl. Megszor�totta kezem, finoman oldal�ra h�vva engem. "Gyere," sz�lt, hangja olyan volt, mintha egy kisgyerekkel besz�lne.
Megsz�vleltem k�r�s�t, �s megmozdultam, hogy mell� �ljek. Karjai lassan �lel�sbe vontak engem, fejem mellkas�n nyugodott, de testem fesz�lts�ge az eg�szet kellemetlen �lel�ss� tette.
"Laz�ts..." suttogta a hajamba. Kil�legeztem, �s engedtem, hogy karjaiba s�llyedjek. Sz�vem kalap�l�sa lassan norm�lis temp�j�ra lassult, �s az idegeim kezdtek megnyugodni. Milyen meleg volt. Mellkasa pedig erõs, �ppen elegendõ puhas�ggal. A vastag pul�ver, melyet viselt, m�g k�nyelmesebb� tette az �lel�st; az anyag tartotta parf�m�nek m�mor�t� illat�t. Ahogy mindezeket a dolgokat �szleltem, egyre ink�bb megnyugodtam karjaiban.
"Mondd el, mi a baj," k�rte gyeng�den Mamoru.
Nyeltem egy nagyot, pr�b�lva �tj�t �llni a t�l�rad� k�nnyeknek. "J�l vagyok, Mamoru. Ne agg�dj miattam," mormoltam p�l�j�nak, elutas�tva k�r�s�t abban a rem�nyben, h�tha �gy dobjuk a t�m�t. B�rmennyire is szerettem volna kiengedni �sszes gondomat �s f�jdalmamat, m�g mindig alig ismertem az engem �t�lelõ f�rfit. Tal�n meg sem �rtheti mindazt, ami a sz�vemben folyik.
"Nem vagy j�l, �s ezt te is tudod. Az elm�lt �r�ban a k�nnyek sz�l�n �llt�l. Agg�dom miattad, Usa," mormolta hat�rozottan, de gyeng�den. Megremegtem �j beceneve hallat�n; a kedvesked�s olyan �desnek �s szem�lyesnek hangzott. Hangja m�ly volt, �s �reztem mellkasa finom vibr�l�s�t minden egyes �ltala kimondott sz�tagn�l. K�nyelmet �s biztons�got �reztem vele, �s m�lyebbre s�llyedtem karjaiban, magam egyik karj�t k�r� fonva, ahogy õ tov�bb folytatta halk suttog�s�t. "Nem szeretlek ennyi szomor�s�ggal a szemedben l�tni t�ged. Szeretn�m �jra l�tni a mosolyod �s hallani a nevet�sed. Tudom, hogy az a vid�m kisl�ny benned van valahol--csak meg kell szabadulnunk mindatt�l a f�jdalomt�l, mely benned van, hogy ism�t elõj�hessen."
Ink�bb �reztem kedves suttog�s�t, nem pedig hallottam azt. Isten l�tja lelkem, meg akartam szabadulni a bennem l�võ f�jdalomt�l. A torkom f�jni kezdett, �s a k�nnyek cs�pt�k a szemem. "K�rlek, mondd el, mi a baj, Usa."
Igyekeztem kiny�gni a szavakat, de minden, amit mondani tudtam, egy sz�nalmas "K�ptelen vagyok..." volt. Hangom megbicsaklott, ahogy egy apr� zokog�s hagyta el ajkam. N�h�ny k�nny szabadult ki �sszeszor�tott szemh�jaim al�l. Gyorsan let�r�ltem õket, sz�gyellve, hogy Mamoru elõtt s�rok.
"Ne pr�b�ld visszatartani," suttogta nekem, saj�tj�val elkapva a kezet, melyet k�nnyeim let�rl�s�re haszn�ltam. "S�rnod kell. Hadd j�jjenek."
Nem kellett tov�bb n�gatni; Csak �gy dõltek a k�nnyek. A zokog�sok elõsz�r lass�ak �s f�jdalommal teltek voltak--egy megt�rt szellem hangja. Nyomor�s�gommal egy�tt erõss�g�k is n�vekedett. Nagyon sok minden miatt s�rtam, gondolataim f�jdalmaim k�r�l forogtak: a t�mad�s, gyermekkorom ellopott utols� p�r �ve, melyet a Sailor Moonk�nt bet�lt�tt felelõss�g em�sztett fel, zavaros kapcsolatom Tuxedo Kamennel, nem besz�lve a Mamoruval val� furcsa, de szil�rdan vir�gz� kapcsolatomr�l. De legfõk�ppen a mag�ny �s siv�rs�g �rz�se miatt s�rtam. A bennem �gõ f�jdalom hat�s�ra ord�tani tudtam volna a lelki gy�trõd�stõl �s frusztr�lts�gt�l.
Meg ugye ott volt Mamoru, aki olyan t�relmes volt �s olyan �desen v�rt, m�g minden egyes k�nnyet elhullajtottam. "Minden rendben," suttogta hajamba. "Minden rendben lesz."
Mi a fen��rt volt olyan kedves hozz�m? Nem b�rtam r�j�nni. Erõsen f�lreismertem õt; ezen is s�rtam n�h�ny pillanatig, eg�sz idõ alatt szorosan �lelve Mamorut.
�reztem, hogy kezei a hajammal babr�lnak, gyeng�den simogatva nyakam h�ts� r�sz�t. Ez volt az elsõ alkalom, hogy �gy �rintett meg engem, �s �reztem, hogy borzong�s j�rja �t testem. Furcsa �rz�s volt a karjaiban lenni, �s olyasmit �reztem magamban, amit nem v�rtam, hogy �rezni fogok Mamoru ir�nt...
Vonz�d�st.
Kiss� megijedve att�l, amit �reztem, t�tov�zva kibontakoztam meleg �lel�s�bõl, �s megsz�r�tottam az arcomon l�võ, lassul� k�nnyeket. Mamoru m�g mindig k�r�l�ttem hagyta karjait, �n pedig nem ellenkeztem. Bizonytalanul r�n�zve, tûnõdni kezdtem...vajon õ is �rezte?
Elpirultam, ahogy megl�ttam, hogy pul�vere foltokban nedves a k�nnyeimtõl. "Bocs a pul�vered�rt," szipogtam, zavarodotts�gomban lehajolva.
"Ne is t�rõdj vele," vette �szre egy apr� vigyorral. "Motoki�."
Nevettem k�nnyeimen kereszt�l, �lvezve az �rz�st, hogy keze a h�tam als� r�sz�n nyugszik. Meleget �s k�nyelmet �reztem, meg teljes biztons�got. N�h�ny pillanat cs�nd ut�n Mamoru besz�lni kezdett. "Akarsz besz�lni r�la? Tal�n jobban leszel tõle."
S�hajtottam, �s m�rlegeltem a lehetõs�geimet. Mi a lehet a legrosszabb, ha megny�lok Mamorunak? Tal�n kinevet, de mindig kinevet engem, �gyhogy nem igaz�n volt mit vesz�teni. Ah, mi a fene...
"Sok minden," mormoltam boldogtalanul.  "Mostan�ban minden rosszul megy..."
"Figyelek," biztatott Mamoru, mik�zben f�lres�p�rte hajamat forr� arcomb�l. Pr�b�ltam nem r�n�zni, mik�zben besz�ltem, att�l f�lve, hogy �szreveszi, mennyire �lvezem az �rint�s�t.
"Sz�val..." kezdtem, m�ly levegõt v�ve. "Tudsz a...a t�mad�sr�l..." reszkettem, de kezei gyorsak voltak, hogy megnyugtassanak. "Egy kiss� m�g mindig...megijedek idõnk�nt."
Tekintete ell�gyult. "�szrevettem."
"De azt hiszem, ami tal�n a legjobban aggaszt, az az, hogy...mindig olyan egyed�l �rzem magam."
�reztem, hogy keze d�rzs�lni kezdi h�tamat, finoman b�ztatva, hogy folytassam. "Folytasd."
"Tudom, milyen h�ly�n hangozhat ez neked. Annyi csod�latos bar�tom van, �s szeretem a csal�domat. T�rõdnek velem--mindig is t�rõdtek, de akkor is egyed�l �rzem magam. �resnek."
"Mintha egy r�szed hi�nyozna?"
Meglepõd�tten felpillantottam r�. "Pontosan."
"H�t nem tudod, Usagi?" Hangja l�gy volt, �s gyeng�d, ahogy besz�lt. "Az Isten egy k�l�nleges embert tartogat sz�modra--valakit, akit csak sz�modra teremtett. De t�relmesnek kell lenned, �s v�rni az Õ akarat�t. Mindannyiunknak ezt kell tenn�nk."
"Te is �rzed az ûrt?" k�rdeztem, meglepõdve, hogy nem voltam egyed�l �rz�seimmel.
"Minden nap," v�laszolta, szomor�an r�m mosolyogva, ahogy kiss� megborzolta a hajam. "�gyhogy ne agg�dj. A v�g�n minden j�ra fordul. Megl�tod."
B�lintottam, pr�b�lva felfogni szavait. �rtelmet nyertek, de az ûr m�g mindig ott volt, f�jt, �s k�rlelt engem, hogy t�ltsem meg. T�nyleg k�pes vagyok folytatni ezt? K�pes vagyok v�rni valaki olyanra, akirõl nem is tudom biztosan, hogy l�tezik ott kinn? Az biztos, hogy meg�r egy pr�b�t...
"Jobban �rzed magad?" tudakolta, k�zfej�t az arcomhoz emelve, hogy �vatosan let�r�lje k�nnyeim b�rmif�le nyom�t. Szemeim lecsuk�dtak, mikor bõre meg�rintette az eny�met--olyan gyeng�dek voltak a kezei.
"Egy kicsit," v�laszoltam, f�l�nken felnyitva szemeimet. "K�szi, hogy meghallgatt�l."
Egy darabig gondosan n�zett engem. "Mondd meg, mire van sz�ks�ged tõlem, Usagi. Mit tehetek, hogy mindezt k�nnyebb� tegyem sz�modra? Nem b�rlak �gy l�tni."
N�h�ny m�sodpercig m�rlegeltem a k�rd�st, gondosan megv�lasztva v�laszomat. "Csak egy bar�tra van sz�ks�gem...valakire, akivel besz�lhetek."

"�n mindig is a bar�tod voltam, Usa," biztos�tott engem, k�zel vonva engem egy �jabb hossz� �lel�sre.  "�s mindig is az leszek--nem sz�m�t, mennyit ugratlak."

"K�sz�n�m, Mamoru-chan," suttogtam l�gyan, szinte megt�rve, pr�b�lva kimutatni neki, milyen sokat is jelentett sz�momra ez az egyszerû mondat.
Mamoru felemelte az �llamat �s �gy sz�lt, "Mosolyogj nekem." Mindent megpr�b�ltam, �s meglepõ k�nnyeds�ggel elmosolyodtam. "Ez az �n l�nyom," sug�rzott. "Rendben--most pedig mondd meg õszint�n. Eleged van a tanul�sb�l?"
"Igen," v�laszoltam haboz�s n�lk�l.
"Ez�ttal elengedlek, mert neh�z napod volt, de elv�rom, hogy a h�ten kem�nyen tanulj. Megegyezt�nk?" k�rdezte. Vadul b�lintottam v�laszul. "Mondok valamit," folytatta. "Van egy kis forr� csokim a konyh�ban--csin�lhatok, azt�n pihizhet�nk, �s besz�lgethet�nk egy kicsit."
"Besz�lgetni? Mirõl?"
"H�t," kezdte, egyik kez�vel s�t�t haj�ba t�rva. "Hirtelen r�j�ttem, hogy nem ismerlek annyira, mint amennyire szeretn�lek."
"Rendben," egyeztem bele egy mosollyal (�s egy kis p�rral). "J�l hangzik."

***

Mamoru �s �n egy szempillant�s alatt ropog� tûz mellett besz�lgett�nk, felv�ltva sz�rcs�lgetve egy forr� csokol�d�t. Õ az oldal�n fek�dt a kandall� elõtt, egyik kez�vel a feje alatt. Szemei csukva voltak, �s komolyan nem eml�keztem, mikor l�tszott utolj�ra ennyire b�k�snek, vagy el�gedettnek. �n mellette �ltem, t�rdeim k�r� fonott karokkal, �s felv�ltva tanulm�nyoztam a l�ngokat, valamint a mellettem fekvõ f�rfit.
�r�i megjegyz�s: Igen, l�tezik emeletes lak�sban kandall�. Nekem is van. ^_~
Mamoru �s �n az elm�lt �r�ban egy j�t�kot j�tszottunk, ami igen �rdekesnek �s sz�rakoztat�nak bizonyult. De ami a legfontosabb, nagyszerû m�dja volt annak, hogy megismerj�k egym�st. K�rdeztem tõle valamit, õ v�laszolt r�, majd viszont.
"Kedvenc sz�ned?" tudakoltam.
"Fekete," v�gta r� gyorsan.
"Hmmm... Azt hittem, hogy a z�ld, az alapj�n a f�rtelmes dzseki alapj�n, amit mindig viselsz," ugrattam.
"El�rulom, hogy igen b�szke vagyok arra a dzsekire," v�laszolta komoran. "Na �s, mi a te kedvenc sz�ned, Odango?"
"Halv�ny r�zsasz�n," mondtam �lmodozva.
Meghajolt. "Ez annyira...annyira...nõies."
"H�t, tudod, l�ny vagyok," v�gtam vissza komolytalanul.
"Azt �szrevettem," sz�lt h�zelgõen, csintalanul r�m kacsintva. "K�vetkezõ k�rd�s, Odango."
"Kedvenc filmed?" tudakoltam, belesz�rcs�lve forr� csokimba.
"L�ssuk csak...azt hiszem, a ’Csipker�zsika’ a Disney-tõl."
"Nani?!" vihogtam, majdnem megfulladva italomt�l. "Szereted a Disney filmeket?"
"Mi ebben a rossz?" k�rdezte, hirtelen v�dekezõen.
"Semmi--csak sosem k�pzeltelek volna olyannak, aki �lvezi a gyerek mozikat," magyar�ztam, pr�b�lva elk�pzelni, ahogy Mamorut rabul ejti egy rajzfilm.
"Viccelsz?" tiltakozott. "A ’Csipker�zsika’ minden idõk egyik legjobb sztorija. Gondolj bele, Odango. Egy elsz�nt herceg harcol, hogy visszahozza elaludt hercegnõj�t. El tudod k�pzelni, mit �rezhet a herceg a t�rt�net folyam�n? Elveszteni a hercegnõj�t, a legfontosabb szem�lyt az �let�ben--�s mikor v�gre megtal�lja õt, nem �bred fel az �lomvil�g�b�l �s nem csatlakozik hozz� a val�s�gban?"

Kiss� sz�rakoztat�nak tal�ltam, hogy Mamoru �s �n komoly besz�lget�sbe bonyol�dtunk egy Disney szereplõ belsõ konfliktusair�l �s �rzelmeirõl.  "A hercegnõ, tudod, *igenis* fel�bred," sz�ltam k�zbe, hangot adva a klasszikus t�nd�rmes�vel kapcsolatos nagyobb tud�somnak. "A hercegnek csak meg kellett cs�kolnia õt--eml�kszel?"
Mamoru kuncogott kiss�, felnyitva szemeit, olyan tekintettel n�zve r�m, amit nem tudtam megfejteni. "B�rcsak minden ilyen egyszerû lenne az �letben."
N�h�ny pillanatig n�m�n figyeltem õt, �s m�lyet s�hajtottam.
Mamoru �sszer�ncolta szem�ld�keit. "Mi a baj?"
"Csak...�sszezavarsz engem."
"M�gis hogy?"
Haboztam, pr�b�lva �vatosan megv�logatva szavaimat. "N�ha olyan aranyos tudsz lenni. Mint most--j�l lehet besz�lgetni veled, meg�rtõ vagy, t�rõdõ. M�skor meg...sz�val...�gy viselkedsz, mint egy..."
"H�lye?" sz�lt k�zbe egy meglepõen odav�g� kifejez�ssel.
Komolyan b�lintottam. "Valami olyasmi--igen. Sz�val mi�rt viselkedsz �gy?"
"Ez h�lye k�rd�s, Odango," v�laszolta egy mosollyal. "Egyszerûen �gy gondolom, hogy nagyon im�dnival� vagy, mikor felh�zod magad."
"Te nem vagy magadn�l!," ki�ltottam, f�lem t�v�ig elv�r�s�dve. "Az�rt moleszt�lsz, mert nem kedvelsz engem! L�tom a szemedben."
"Komolyan? Nem is tudtam, hogy ennyire �rulkod�ak a szemeim," ugratott Mamoru...vagy fl�rt�lt? Jaaj, mi�rt kellett olyan nehezen megfejthetõnek lennie az �tkozott f�rfinek?
"Tudod, sok mindent ki lehet olvasni egy ember szemeibõl," mondtam neki meggyõzõd�ssel.
"�s mit l�tsz az eny�mben?"
Az ajkamba haraptam, nem voltam benne biztos, t�nyleg elmondjam-e neki, amit val�j�ban l�ttam...amit m�r r�g�ta l�ttam benn�k.
"Gyer�nk, Usa...mit l�tsz?"
"Egy kisfi�t," mondtam halkan.
Mamoru mosolya elhalt, viharos szemei n�h�ny �rnyalatot s�t�tedtek, ahogy n�m�n n�zett engem.
"Mi t�rt�nt a sz�leiddel, Mamoru?" k�rdeztem habozva.
Ajkai elv�konyodtak. "Mibõl gondolod, hogy b�rmi is t�rt�nt?"
K�r�ln�ztem a lak�s�ban. "Nincsenek csal�di k�pek. Semmi anyai �rint�s. Semmi."
N�h�ny pillanatig cs�ndben maradt, majd �jra lehunyta szemeit. Azonnal megb�ntam, hogy felhoztam a t�m�t. Maradnom kellett volna az egyszerû k�rd�sekn�l...
"Aut�zni ment�nk, mikor hat �ves voltam," kezdte Mamoru halkan. "Õk nem t�rtek vissza."
Szemeim tagadva lecsuk�dtak. A sok dolog k�z�l, amire felk�sz�ltem, ez volt az, amitõl f�ltem. Erõsen gyan�tottam, �s Motoki is c�lzott r� p�rszor, de sosem tudtam biztosan. Sok minden a hely�re ker�lt Mamoru egyszerû mondat�val--a ridegs�ge, a t�vols�gtart�sa az emberekkel szemben--most valahogy �rtelmet nyertek.
Felnyitottam szemeimet, hogy r�n�zzek, �s egy �rva k�nnycsepp csordult ki szemembõl. Elõre ny�jtottam remegõ kezem, �s egyik ujjamat v�gigsim�tottam egy az �ll�n l�võ s�r�l�sen, �ppen az ajkai alatt, �s figyeltem, ahogy kiss� megr�ndul. "�gy szerezted ezt a s�r�l�st?"
"Hai," v�laszolta finoman.
"Mamoru-chan?" k�rdeztem hossz� cs�nd ut�n. "Valami rosszat mondtam? Nem akartam k�v�ncsiskodni... Annyira sajn�lom..."
"Nem, Usa--nincs okod a bocs�natk�r�sre," biztos�tott egy erõtlen mosolyg�si k�s�rlettel. "J�l megvagyok egyed�l. Van otthonom. Vannak bar�taim. Itt vagy nekem...te."
Elpirultam haboz� mondata hallat�n. "Hai, itt vagyok neked �n." K�r� fontam karjaim, �s hossz� ideig �leltem õt. Az igazat megvallva, nem tudtam eleget a k�zel�ben lenni. Olyan k�l�nlegesnek �reztem magam vele.
Kiss� elh�z�dva egyik kezemmel megfogtam arc�t, �s gyeng�den megcs�koltam az �ll�n l�võ sebet. A bõre meleg volt, �s olyasmi �zû, mint a s�, mikor kiss� meg�rintettem a nyelvemmel. F�l�nken feln�ztem Mamorura, �s azt suttogtam, "Most m�r eltûnt a s�r�l�sed."
Kuncogott kiss�...szomor�an. "Iie. Sosem fog eltûnni."
�jra megcs�kolva a sebet, hat�rozottan azt v�laszoltam, "Eltûnt." Hogy hogy b�torodtam fel ennyire, fogalmam sem volt. Olyan term�szetesnek tûnt vigasztalni õt, �s t�bb mint boldog voltam, hogy megtehetem.
�desem r�m mosolygott, �n pedig gyakorlatilag elolvadtam a l�tv�ny�t�l. Megfogta a kezeimet, �s gyeng�den megcs�kolta mindk�t csukl�mat. Azut�n megfogta az arcom, �s egy meleg cs�kot nyomott a horzsol�sra, ami arcom felsõ r�sz�n volt. Azut�n homlok�t elõre hajtotta, hogy az az eny�men nyugodott, �s azt suttogta, "A horzsol�said--eltûntek."
Len�ztem, hogy szem�gyre vegyem a csukl�imat, �s elmosolyodtam. "T�nyleg."

***

A s�ta a h�zunk fel� k�nyelmesen telt. Nem besz�lt�nk sokat, �s azt hiszem, nem is volt r� sz�ks�g. Nem sokkal azut�n, hogy elhagytuk a lak�s�t, Mamoru a kezem ut�n ny�lt, hogy megfogja azt, elmosolyodtam, ahogy ujjaink �sszefon�dtak. A kezei igen nagyok voltak az eny�mekhez k�pest. Melegek voltak, �s k�ny�r�letesek--olyan kezek, amik megv�den�k azt, akit szeret. Sosem jutott eszembe, �s nem is k�pzeltem el magam k�z a k�zben Mamoruval, de tess�k, itt voltam, s�tk�rezve az egyszerû, romantikus gesztus minden egyes gy�ny�rû pillanat�ban.
Mikor el�rt�k a h�zamat, az ajt�hoz k�s�rt. "K�sz�n�m, hogy seg�tett�l az angolban," mondtam, ahogy a torn�cra l�ptem. "Hab�r egy kiss� elt�rt�nk..."
"R�szemrõl a szerencse, Odango," v�laszolta egy mosollyal, de a mosolyt hamarosan egy sokkal komolyabb kifejez�s v�ltotta fel. "Van itt valami, amirõl besz�lni szerettem volna veled, Usa--valami szem�lyes," kezdte Mamoru, mindk�t kezemet a saj�tj�ba v�ve, gyeng�den megszor�tva õket.
"Igen?" l�legeztem, neh�znek tal�ltam vele a besz�det, mikor �gy �rt hozz�m.
"Hogy is mondjam?" k�rdezte, egy cs�pp nevet�ssel hangj�ban. "Te egy elragad� fiatalh�lgy vagy, Usagi. Komolyan �lveztem, hogy veled lehettem ma �jjel."
"�n is j�l sz�rakoztam," mondtam finoman--szinte f�l�nken.
"Amit meg akartam k�rdezni tõled, az az, hogy...volna-e kedved megism�telni valamikor?"
"R-randizni h�vsz engem?" dadogtam.
"Valami olyasmi--igen," v�laszolta enyhe sz�rakozotts�ggal hangj�ban.
Hevesen elv�r�s�dtem, nem voltam k�pes pillant�sa elõl elrejteni mosolyom. "Szeretn�m."
"Akkor holnap," sz�lt, karjaival mag�hoz �lelve engem. "T�zkor felveszlek, rendben?"
"Hai," mormoltam, hirtelen nagy melegs�get �rezve. M�r megint ez az �rz�s--a liftez�s a gyomromban, az idegess�g okozta borzong�s, mely v�gigfutott testemen, a meleg, mely p�rk�nt �gette arcom. Nem tudtam meg�rteni, hogy volt k�pes ilyen furcsa �rz�seket kelteni bennem egy olyan egyszerû dologgal, mint egy �lel�s.
Mamoru kiss� elh�z�dott az �lel�sbõl, �s egy hossz� pillanatig a szemembe n�zett; arca a komolys�g �larca volt. Elõreny�jtotta kez�t, �s f�lres�p�rt egy hajtincset a szemembõl, majd ujj�val v�gigsim�totta  az arcomat...ut�na pedig az ajkaimat. "Usagi?" k�rdezte l�gyan. "Megcs�kolhatlak?"
Meg�llt a l�legzetem, �s csendes meglepetts�ggel n�ztem r�. �s �me--a dolog, amit �vek �ta hallani akartam. Sosem cs�koltak m�g meg azelõtt, de rengeteg csod�latos �lmom volt arr�l a pillanatr�l. Enyhe idegess�ggel r�d�bbentem, hogy el�rkezett az a pillanat--csak igent kellett mondanom. De azon kaptam magam, hogy egy sz�t sem tudok sz�lni, olyan ideges voltam. "�n...te...de..." volt minden, amit ki b�rtam ny�gni.
Mamoru sz�rakozottan mosolygott. "Ezt igennek veszem," sz�lt, ahogy egyik karj�t a derekam k�r� cs�sztatta, �s k�zelebb vont engem. Nem tiltakoztam. Szabad kez�t az arcomra tette, �n pedig felfel� emeltem a fejem, hogy tal�lkozzam tekintet�vel. Egy pillanatig gondosan simogatta az arcomat, majd elõre hajolt, �s arc�t az eny�mhez hozta.
�s azt�n megt�rt�nt. Valami puha hatolt az ajkaim k�z� a leggyeng�debb  d�delget�sek k�zepette. Ajkai melegek voltak, �s olyan finoms�ggal, õszintes�ggel cs�koltak engem, amirõl sosem gondoltam volna, hogy Mamoru k�pes r�. Sosem �lmodtam volna, hogy valami ennyire kellemes...vagy ennyire t�k�letes lehet.
Sz�tv�ltunk, �s lassan felnyitottam a szemeim, hogy az �v�ibe n�zzek. Hab�r a cs�k nem volt hossz�, l�gz�sem szakadozott, �s remegtem. Mamoru szorosabban k�r�m vonta a kab�tomat, reszket�ssel �sszet�vesztve �llapotomat. "Aludj j�l, Usa," sz�lt, egy forr� cs�kot nyomva homlokomra. "Holnap tal�lkozunk."
�resen b�lintottam, m�g mindig a pillanat teljes sokkj�ban �s tisztelet�ben. Remegõ kezekkel kinyitottam a bej�rati ajt�t, egy gyenge, de aranyos mosolyt villantottam Mamorura, �s bel�ptem. Az ajt�nak dõlve, miut�n becsuktam azt, lehunytam szemeimet, �s �vatosan meg�rintettem ajkaimat, melyek kellemesen l�ktettek. Sosem �reztem m�g olyan �deset, vagy kedveset, mint Mamoru cs�kja. Milyen nagyszerû pillanat volt. Az elsõ cs�kom.
De cs�ndes szipog�s hangja z�kkentett ki �lmodoz�somb�l. Ahogy felnyitottam a szemem, az engem figyelõ anyuk�mmal tal�ltam szemben magam, ahogy egy zsebkendõvel a szeme sark�t t�r�lgeti. Egy-kettõre megtal�ltam a hangom.
        "Anyu! Te n�zt�l minket?!"
Szipogott egyet �s b�lintott egy apr�t. "Olyan sz�p volt..."

***

Bel�ptem a szob�mba, �gy �reztem, mintha levegõn t�ncoln�k. "Luna!" Ki�ltottam izgatottan, felkapva cuki macsk�mat az �gyr�l, sz�d�tõen megp�rgetve õt. "Sosem tal�lod ki, ki h�vott randizni!"
"Kicsoda?!" gyakorlatilag k�vetelte. J�l ismert t�ny, hogy a macsk�m t�lont�l v�delmezõ.
"Chiba Mamoru," jelentettem ki b�szk�n.
Luna kerek 20 m�sodpercig �resen b�mult r�m, majd nevet�sben t�rt ki. "Igen, �s �n vagyok a p�pa. Na gyer�nk, mondd meg az igazat!"
"Az igazat mondom," vitatkoztam, a holnapi napra megfelelõ ruha ut�n turk�lva a szekr�nyemben. "�ppens�ggel f�lig bel�m van bolondulva."
Luna gyakorlatilag forgott a r�h�g�stõl. "E-ezt mondta neked?" lihegte kacar�sz�sa k�zepette.
"H�t...nem eg�szen," gondoltam bele, egyik ujjamat elm�lkedõn a sz�mhoz emelve. "De hamarosan fogja--biztos vagyok benne. Tudod mit csin�lt, Luna?!"
"L�ssuk csak... Odango Atam�nak h�vott?" Ha nem lettem volna olyan nagyszerû hangulatban, ez�rt az aljas megjegyz�s�rt tal�n kiz�rtam volna, hogy ott aludjon.
"Megcs�kolt," jelentettem ki �lmodoz�an.
Pontosan 2.4 m�sodperc alatt a sz�rakozotts�g d�hbe csapott �t. "Hogy mit csin�lt?!" rikoltotta Luna. "Ki-ki fogom kaparni a szem�t! Apr� darabokra t�pem! Senki sem �rhet hozz� a v�dencemhez b�ntetlen�l! SENKI!!!"
A fenyeget�sek �radata �s egy�b, a v�delmezõm sz�j�b�l elhangz�,  eml�thetetlen dolgok ellen�re az ablakom mell� �ltem, �s boldogan fels�hajtottam, ahogy a brili�ns Holdat b�multam. A gondolataim ak�r�l forogtak, amit Mamoru csup�n n�h�ny �r�ja mondott nekem--hogy van ott kinn sz�momra valaki k�l�nleges--valaki, akit az Isten teremtett, �s nekem rendeltetett, hogy szeressen engem.
Mosolyra h�z�dott a sz�m. Lehet, hogy Mamoru-chan az?