Hatodik fejezet

K�sõ �jszaka volt. A horizonton derengõ felhõk elrejtett�k a Holdat, �s a v�rost bor�t� �rny�kok a legs�t�tebb �llapotukban voltak. Pihen�s n�lk�li �lomb�l �bredve, szemeim felpattantak az �jszaka cs�ndes zajaira. H�l�szob�m levegõje sûrû volt �s neh�z--szinte nyomaszt�. Sand�tva, hogy l�ssak a s�t�ts�gben, gyorsan fel�ltem �gyamban �s �bresztõ�r�m vil�g�t� v�r�s sz�maira n�ztem. Hajnali 3:42. M�lyen l�legezve igyekeztem lelass�tani rendetlen sz�vver�semet.
Valami nagyon nem volt rendben.
Szinte v�gsz�ra, a senshi kommunik�torom s�pol�sa t�rte meg a csendet, f�lelmemben felugrasztva engem. Tajt�kz� idegeim megnyugtat�s�ra m�g n�h�ny m�ly l�legzetet v�ve, az �jjeli asztalomon l�võ kommunik�tor�rt ny�ltam. Ahogy bekapcsoltam, egy f�radt, de tudat�n�l l�võ Ami fogadott. "A senshi komputerem aktivit�s �rz�kelõ riaszt�ja �bresztett fel," t�j�koztatott. "Mozg�s van a v�ros �szaki oldal�n, a s�t�l� k�zel�ben. Nagyon �gy fest, hogy egy youma. Siess, Usagi."
"Rajta vagyok!" biztos�tottam, kikapcsolva a kommunik�tort, a brossom�rt ny�lva. Miut�n befejeztem az �tv�ltoz�st, kicsusszantam az ablakon �t. Fut�sra v�ltva nekiindultam Tokyo utc�inak.

***

"Itt vagyok!" ki�ltottam csengõ-bong� hangon, n�h�ny bokron �s fagy�k�ren �tugorva. Ahogy megl�ttam Sailor Senshi bar�taimat, hozz�juk futottam, belsõleg �tkozva magam, hogy mindig �n �rkezek utolj�ra.
"A komputerem szerint," kezdte Mercury, "h�rom alak tal�lhat� k�r�lbel�l 100 yardnyi t�vols�gra, a jelenlegi tart�zkod�sunkt�l �szakra. K�z�l�k kettõ s�t�t energi�t �raszt. A harmadik szerintem egy �ldozat."
"Kettõ?" �llt el l�legzetem. Azelõtt m�g sosem sz�lltunk szembe egyszerre kettõvel, �s a gondolat megijesztett engem.
Egy sikoly has�tott az �jszaka cs�ndj�be. A senshi �s �n rettenetes rohan�sban vett�k be a kanyart, rem�lve �s im�dkozva, hogy m�g nem volt k�sõ a megt�rt hang tulajdonos�nak. Amikor a h�rom alak l�t�t�vols�gunkba ker�lt, meg�lltunk. Egy utcai l�mpa alatt �lltak. Egy fiatalember, aki sikoltott, t�rdelt a f�jdalomt�l, mik�zben egy youma energi�t sz�vott belõle. A harmadik alak, akit takartak az �rny�kok, �llt, �s figyelt, kiss� a f�ld f�l�tt lebegve.
A Hold elõb�jt a felhõk m�g�l, �s a harmadik alak arca megvil�gosodott. "Az nem egy youma ..." lehelte Mars, elkerekedõ szemekkel.
"Zoycite!" ki�ltott fel Venus.
Mielõtt b�rki b�rmi m�st sz�lhatott volna, egy �jabb r�misztõ sikoly hagyta el a fiatalember ajk�t, amint a youma erõsebben t�madta õt. Zih�ltam a f�lelemtõl. "Tenn�nk kell valamit!"
"Menj�nk!" ki�ltott Jupiter.
"� ne..." morogtam, amikor a t�bbi senshi sprintelni kezdett. Ha l�tezik olyan dolog, amit gyûl�l�k csin�lni, akkor az a fut�s--�s Isten a tan�m, j�l kivettem belõle a r�szem, mikor k�s�sben voltam az iskol�b�l. Ennek ellen�re t�rsaim nyom�ba eredtem, �s mikor meg�rkezt�nk, levegõ ut�n kapkodtam �s zih�ltam.
"Fejezd be *zih�l�s* azonnal *liheg�s* Zoycite!"
Rideg szemek n�ztek �sszeszûk�lve r�m. "Ti..." morogta. "Azt javaslom, maradjatok ki ebbõl, ha tudj�tok, mi a j� nektek."
"Azt lesheted!" d�r�gte Jupiter, ahogy �sszeszor�tott �k�llel elõre l�pett.
Zoycite nevetett. *Kinevette* Jupitert. Kedves olvas�k, van valami, amirõl megtanultam, hogy soha, de soha ne tegyem, m�gpedig Sailor Jupiter g�nyol�s�t. A bar�tnõm v�r�s lett a d�htõl, f�lelem t�rt r�m, ahogy �klei kezdtek m�g jobban �sszeszorulni. Biztosan Zoycite is �szrevette bar�tnõm n�vekvõ õr�let�t, mivel kiss� elmosolyodott, �s �gy sz�lt, "Akkor legk�zelebb, h�lgyek."
Ezzel egy r�zsaszirom �radatban eltûnt, nevet�se visszhangzott az �jszakai �gbolton. Megborzongtam a hangt�l, mik�zben r�zsaszirmok �rasztottak el engem. "Az biztos, hogy tudja, hogy kell lel�pni, nem igaz?"
"Felejtsd el Zoicite-ot," sz�lt Mars a youm�ra mutatva, aki elt�volodott az imm�r eszm�letlen f�rfit�l. "Jelenleg sokkal fontosabb dolgunk is van."
Besz�vva a levegõt, a youm�ra b�multam, teljesen megh�kkenve. L�nyeg�ben elõsz�r n�ztem meg j�l. Tot�l feket�ben volt, magas volt �s v�kony. V�rv�r�s szemek meredtek r�m, m�lys�g�kbõl gyûl�let �radt. Az igazat megvallva olyasvalakinek tûnt, aki kiss� t�l sokszor olvasta el Bram Stoker "Dracula"-j�t. M�g egyszer v�gign�zve rajta az egyetlen �rtelmes dolgot tettem, ami eszembe jutott...
Kuncogni kezdtem.
"Egy v�mp�r?" Zih�ltam, nevetve az eg�sz elõttem l�võ jelenet r�hejess�g�n. Ez t�l sok volt. Nem tudott a S�t�ts�g Birodalma valami eredetibbel elõrukkolni? (�r�i megjegyz�s: hmmm, nagyon �gy fest, hogy Aimee nem tudott.) "Hali, El Chupacabra!" Ugrattam szemtelen�l a t�volban l�võ s�t�t �rny�kot. "Halloween h�rom h�nappal ezelõtt volt! Egy kicsit el vagy maradva, haver!"
"Ki akarom sz�vni a v�red ..." csatlakozott Jupiter nevet�semhez.
"H�lgyeim, azt hiszem, felideges�titek õt," nyelt idegesen Mercury. "Erõsen javasoln�m, hogy hagyj�tok abba."
"Ne m�r, Mercury!" vitatkozott Jupiter, bar�ts�gosan megveregetve kedvenc k�nyvmolyunk v�ll�t. Mercury arca megvonaglott a f�jdalomt�l. "�lj egy kicsit! Nem tal�lod viccesnek?"
"Semmi vicces nincs a nokturn�lis exszanguin�ci�ban," v�laszolta Mercury, egyre jobban els�padva. (Ford�t�i megjegyz�s: nem tudom, hogy l�tezik-e ilyen sz�, hogy exszaniz�biz�, mert semmi hasonl�t nem tal�ltam az ’Idegen szavak �s kifejez�sek sz�t�r�ban’ sem…de az�rt j�l hangzik…)
"Exszanguin-miz�?" mormolta Venus.
"Hajland�ak lenn�tek felnõni v�gre �s a kortokhoz m�lt�n viselkedni?!" szidott meg Mars engem �s Jupitert. "Van egy legyõzendõ youm�nk, ha nem vett�tek volna �szre. Sz�val k�szen �lltok, vagy sem?"
Mintha csak v�gsz�ra tenn�, a youma elõl�pett az �rny�kb�l. Nagyot nyeltem, nem akarv�n beismerni magamnak, hogy ez a rosszul �lt�z�tt Halloween sz�rnyeteg megijeszt engem. Lassan mozgott, k�z�ny�s l�ptekkel. Egy apr� kuncog�s hagyta el ajk�t, �zig-v�rig kir�zott tõle a hideg. Hirtelen azt k�v�ntam, b�rcsak ne vettem volna olyan k�nnyed�n a helyzetet. Mercurynak igaza volt--az exszanguin�ci�, b�rmi legyen is az, nem hangzott �ppen k�v�natos elhal�loz�si form�nak.
"Ez nekem nem tetszik ..." suttogtam Mars m�g� l�pve.
"Akkor csin�ljunk vele valamit," sz�lt Venus, t�mad�sra k�sz�lve. "Crescent Beam!"
A t�mad�s nyakt�rõ sebess�ggel sz�guldott a youma fel�. K�zelebb...k�zelebb...�s azt�n a youma hirtelen eltûnt. A v�r�sen izz� sug�r fel�gette a helyet, ahol a youm�nak kellett volna �llnia �s sz�toszolnia.
"V�rjunk m�r egy percet," motyogta hitetlenkedve pislogva Venus.
"H-hova tûnt?" hebegte Mars.
Eszeveszetten k�rben�zt�nk, k�rnyezet�nket a sz�rnyeteg fekete �rny�ka ut�n p�szt�zva. Az �jszaka hirtelen nevets�gesen cs�ndess� v�lt. A cs�nd sokkal s�ket�tõbb volt b�rmely m�s hangn�l, melyet valaha is el tudtam k�pzelni. "Ez nekem nem tetszik...ez nekem nem tetszik..." Retteg�s tartott hatalm�ban, nyugtat�sk�nt Jupiter karj�t szor�tottam.
Mercury komputere sz�mos b�p �s bop hangot adott ki, m�g õ szorgalmasan g�pelt. "K�zel van, sr�cok," mondta, sz�m�t�st sz�m�t�s ut�n v�gezve. "Csup�n h�sz yardnyira."
"Merre?" k�rdezte t�relmetlen�l Mars. �letemben elõsz�r f�lelmet hallottam hangj�ban.
"Dolgozom rajta..."
"Akkor dolgozz gyorsabban! Ez nem vicces!" sarkalltam s�rgetõen, pr�b�lva nem s�rni. K�ts�gbeesetten a balomra, majd a jobbomra pillantottam, de csak s�t�t �rnyakat �s gyeng�n megvil�g�tott sik�torokat l�ttam. Valami megragadta a figyelmemet a t�volban. Elh�z�dtam Jupitertõl �s tettem n�h�ny l�p�st a k�l�n�s dolog fel�. �sszeszûk�tettem a szemeimet �s f�kusz�lni pr�b�ltam.
Ekkor vettem �szre. A youma egy �p�let sark�nak k�zel�ben, a s�t�t �rny�kok k�z�tt rejtõz�tt, eg�sz idõ alatt egyenesen engem b�mulva. Bel�m szorult a levegõ, ahogy gyûl�lettel telt szemei pillant�sa az eny�mbe f�r�dott, de k�ptelen voltam f�lren�zni. Megpr�b�ltam figyelmeztetni a l�nyokat, de azon kaptam magam, hogy sem besz�lni, sem pedig mozdulni nem tudok. Megfagytam. P�nik csapott �t dermedt testemen, ahogy figyeltem, amint a youma ravaszul r�m vigyorog. R�m�lten j�ttem r�, hogy a youma volt, aki tehetetlen �llapotomat okozta--valahogy foglyul ejtett engem. Gyors temp�ban k�zeledni kezdett fel�m, tal�n t�mad�sra k�sz�lve, �s szemeim elkerekedtek a n�ma horrort�l.
'Minna...seg�tsetek...' k�ny�r�gtem sz�tlanul, ijedt k�nnyek cs�pt�k szemeim. 'Tuxedo Kamen...'
Csod�val hat�ros m�don egy r�zsa has�tott �t az �jszakai �gbolton, �s vesz�lyesen k�zel a youma el� �gyaz�dott. Annak m�g a l�legzete is el�llt, �s f�ldbe gy�kerezett, teljesen meglepetten a t�mad�st�l. A r�m gyakorolt ment�lis tart�sa megszûnt, �s �n �r�mteli m�don kiszabadultam, vadul r�zva fejemet, hogy megszabaduljak az ut�latos �rz�stõl. A senshiknek, akiket riad�ztatott a r�zsa hirtelen elõtûn�se, szint�n el�llt a l�legzet�k, mikor megfordultak �s megl�tt�k a youm�t.
"Most, Sailor Moon!" ki�ltott Tuxedo Kamen a t�volb�l. A jobbomra pillantottam, �s megl�ttam õt, amint egy h�ztetõrõl szeml�li az �sszecsap�st. Abban a szent minutumban milli�nyi �ld�st k�ldtem neki, mik�zben leemeltem csill�ml� tiar�mat homlokomr�l. Nyakt�rõ sebess�ggel, ugorva a youma fel� k�ldtem. Mivel m�g mindig leb�n�totta a r�zsa, a youma nem tudta h�r�tani a t�mad�st. Mialatt a sz�rnyeteg porr� v�lt, �n csak r�m�lten �s reszketve �lltam.
"J�l vagy?" k�rdezte tõlem egy m�ly hang. Megfordultam �s �res tekintettel Tuxedo Kamen viharos szemeibe n�ztem. �lmodtam? T�nyleg m�g mindig ott volt? Azelõtt m�g sosem maradt egy youma t�mad�s ut�n sem.
"Tuxedo Kamen," suttogtam. "�n..."
"Mit akarsz?" csattant fel k�z�m �s a k�zelgõ f�rfi k�z� l�pve Jupiter. N�ma csendben figyeltem, hirtelen elvesz�tve b�tors�gomat. Mercury kez�t a v�llamra tette, �gy eml�keztetett arra, amirõl kor�bban besz�lt�nk--hogy nem szabad egy�ttmûk�dn�m Tuxedo Kamennel.
"Sr�cok, ti ezt nem �rtitek..." kezdett hezit�lva ellenkezni Mars. Az ideges harcosok figyelmen k�v�l hagyt�k õt, �s nem t�g�tottak.
"Figyelj," l�pett k�zbe Venus, a feket�be �lt�z�tt f�rfit b�mulva. "Nem tudjuk, ki vagy, vagy mit akarsz."
"�s am�g meg nem tudjuk, nem akarunk Sailor Moon k�zel�ben l�tni," tette hozz� Mercury r� nem jellemzõ erõszakoss�ggal.
L�t�somat elhom�lyos�t� k�nnyekkel figyeltem, amint Tuxedo Kamen szemei n�h�ny �rnyalatot s�t�tednek, amint az eny�mekbe n�z, arra v�rva, hogy mondjak valamit. K�zben akartam j�rni �s vitatkozni �rte, de valami bennem visszatartott, �s azt s�gta, hogy rejtõzzek a bar�taim m�g�.
A l�nyok tov�bbra is ellens�gesen n�ztek, �mb�r megk�nnyebb�l�ssel szem�kben, mikor a magas f�rfi sarkon fordult �s elment, nyilv�nval�an feld�h�dve a senshi szavain, �s a hib�mon, hogy nem sz�laltam fel �rte. Ahogy az �rny�kba sz�kkent, v�gre megtal�ltam a hangomat.
"Csak azt pr�b�lta megn�zni, hogy j�l vagyok-e..." suttogtam halkan, minden tõlem telhetõt megt�ve, hogy ne s�rjak, amint eltûnõ alakj�t figyeltem.
"Nem �rdekel, mit akart," emelte fel hangj�t Jupiter, karjait mellkasa elõtt keresztezve. "Nem fog a k�zeledbe ker�lni."
A t�bbi senshire pillantottam, �s õk mind ugyanolyan makacsnak l�tszottak, mint Jupiter. Mind, kiv�ve Marsot. Õ �gy tûnt, habozik, �s mikor k�rdõ pillant�st szegeztem r�, gyorsan f�lren�zett. Mit titkolhatott?
"Mars...?" suttogtam.
"K�sõ van, Sailor Moon," sz�lt cs�ndesen. "Pihenned kellene."
Ezzel megfordult �s elment, egyed�l hagyva engem a t�bbi Senshivel, sz�mtalan kavarg� k�rd�ssel fejemben.

***

Miut�n visszav�ltoztam, egyed�l mentem haza, cs�ndben tûnõdve. A t�bbi senshi azt akarta, hogy vel�k menjek, de �n tiltakoztam. Sz�ks�gem volt egy kis idõre magam sz�m�ra, hogy helyre rakjam a dolgokat. Nem igaz�n tudtam, mit gondoljak az elõbbi Tuxedo Kamennel val� tal�lkoz�somr�l. D�h�snek tûnt, ami�rt nem sz�laltam fel mellette, �s az eg�sz dolog miatt sz�rnyen bûn�snek �reztem magam.
De elõsz�r is, mi�rt k�zeledett hozz�m a t�mad�s ut�n? Sosem tett m�g ilyet. Sosem maradt m�g ott, hogy megtudja, megs�r�ltem-e, vagy sz�ks�gem van-e t�mogat�sra. Ma este mitõl volt m�s?
A v�rem megfagyott, ahogy eszembe jutott valami, amire eddig nem gondoltam. Mi van, ha *m�gis* ott maradt a harcok ut�n? Mi van, ha ott volt az �rny�kban, �s bizonyos t�vols�gb�l k�vetett engem?
Ezek voltak a szavak, amiket k�z�s tal�lkoz�sainkkor mondott nekem, �s hirtelen �j �rtelmet nyertek. Figyelt engem? K�vetett? Eg�sz idõ alatt?! Most is itt volt? L�p�s k�zben megakadtam, �s egy utcai l�mpa alatt meg�lltam. Balra �s jobbra, n�ztem, majd fel a f�l�ttem l�võ h�ztetõkre. Csak s�t�ts�get l�ttam, saj�t leheletem megfagyott a j�ghideg �jszak�ban.
"Tuxedo Kamen?" Ki�ltottam, egy kis k�rben k�rbe fordulva. Hangom apr�nak �s idegennek tûnt, ahogy az engem k�r�lvevõ elhagyatott �p�letek fal�r�l visszhangzott. "Itt vagy? K�rlek--Besz�lni szeretn�k."
"Mirõl?"
Felsik�tottam f�lelmemben. Gyorsan megp�rd�ltem, �s el�llt a l�legzetem, mikor tekintetem tal�lkozott az �v�vel. Ott volt, a jobb oldalamon �llva, k�z�ny�s kifejez�ssel arc�n. "Te...hogy...?" motyogtam hitetlenkedve. "M-Mindenhova k�vetsz engem?" Tudakoltam v�dol� hangon.
"Nem," v�laszolta egyszerûen, nem hatott r� a hangomban l�võ d�h. "Csak youma t�mad�sok ut�n k�vetlek. Hogy biztos�tsam a biztons�god, term�szetesen. Ne n�zz olyan s�rtõd�tten! �gy tûnik, egyszer-k�tszer sz�ks�ged volt m�r a seg�ts�gemre, ha nem t�vedek."
A v�rem megfagyott, ahogy visszaeml�keztem a rettenetes �jszak�ra az esõben, mikor v�rzõ ajkamhoz nyomta zsebkendõj�t, t�mad�m pedig n�h�ny l�bnyira fek�dt eszm�letlen�l. Remegni kezdtem, mikor r�j�ttem, mire c�lzott a szavakkal, amiket aznap �jjel mondott.
"Innen tudtad!" Ki�ltottam fel v�dl�n, hirtelen a vil�g legnagyobb t�kfilk�j�nak �rezve magam. "Innen j�tt�l r�, hogy �n vagyok Sailor Moon! Mert k�vett�l!"
"�s ez�rt most csal�dott vagy, mert...?" sarkallt, szinte g�nyolva. B�zv�st �ll�thatom, m�rges volt r�m, de egy rideg k�lsõ alatt megpr�b�lta elrejteni ezt. A fene essen bel�...
"Nem �rtem, mit akarsz tõlem!" szab�ly szerûen ord�tottam. "Nem akarom, hogy k�vess! Sosem k�rtem a seg�ts�ged!"
"Nem kellett k�rned," v�laszolta ugyanazon a nyugodt hangon, mellkasa elõtt keresztezett karokkal. "Az a munk�m, hogy megv�djelek. A k�teless�gem. �s nem csak ez--meghaln�k, ha t�rt�nne veled valami."
"Nani? De a m�lt �jszaka azt mondtad, hogy--"
"Azt mondtam neked, hogy csak az�rt mentettelek meg, mert emberi l�ny vagy, aki meg�rdemli az �letet, �s ez igaz is--bizonyos fokig. Most m�r tudod a teljes igazs�got."
"Tudom?" mondtam ellent neki, m�rgesen elõre l�pve. "A teljes igazs�got? Valahogy k�tlem! Mindig �gy tûnik, hogy rejtegetsz valamit!"
"Megvannak az okaim," v�gott vissza, szint�n elõre l�pve. Nagyon k�zel �lltunk. T�l k�zel. K�nyelmetlen�l nyeltem. "Ne n�zz �gy r�m! Tudod, hogy sosem b�ntan�lak."
"Tudom?" suttogtam remegõ hangon.
Szavaimra m�lyen �sszer�ncolta szem�ld�keit, szemei �szrevehetõen els�t�tedtek maszkja alatt. "Mi�rt nem tudsz egyszerûen megb�zni bennem? Mi�rt olyan neh�z?"
"Nem tudom," vallottam be, szemeimet a f�ldre s�tve. "A t�bbi senshi azt mondta, hogy--"
"A fen�be a senshivel!" ord�totta, mire �n a meglepet�stõl felkaptam a fejem. "Nem r�luk van sz�!"
"Szerintem meg igen!" v�gtam vissza, szavait�l feld�h�dve. "Tal�n m�gis igazuk van! Tal�n te vagy az ellens�g!"
"A nagy fr�szt vagyok �n ..." morogta m�ly hangon.
"H�t akkor mi vagy? Sz�vets�ges? A fen�be is, mondd meg!"
Egy sima mozdulattal testemet az �v�hez vonta, �s ajkaimat lez�rta saj�tjaival, meglepet�semben hang hagyta el torkomat. �rz�keim abban a pillanatban t�lt�ltõdtek, ahogy sz�ja egy olyan cs�kban k�vetelte az eny�met, amelybe minden n�zelõdõ belepirult volna. Miut�n magamhoz t�rtem a kezdeti sokkb�l, sz�vem azonnal gyal�zattal telt. Megpr�b�ltam elh�z�dni, de erõsen szor�tott. A tart�sa nem volt f�jdalmas, de szoros volt �s makacs. M�g n�h�ny pillanatnyi haszontalan ellenkez�s ut�n feladtam, �s erõtlen�l zuhantam szolid �lel�s�be. Hezit�lva �tadva magam a cs�knak, hagytam, hogy tengernyi felfedezetlen �rz�s �nts�n el.
Nem volt t�l sok tapasztalatom cs�kok ter�n, de azt pontosan tudtam, hogy ez ezerrel �t�tte azt, ami Mamoru �s k�ztem volt. Tuxedo Kamen cs�kja tele volt szenved�llyel �s nyers �rzelemmel, m�g Mamoru cs�kja �rtatlan volt �s �des. K�rlek, ne �rtsetek f�lre, kedves olvas�k--nagy becsben tartottam azt a Mamoru �s k�ztem lezajlott jelentõs�gteljes pillanatot, de ez...ez...hû.
A cs�k folytat�dott, �s a gondolataim elkalandoztak. Mit gondolna Mamoru arr�l, hogy Tuxedo Kamen szenved�lyesen cs�kol engem a holdf�nyben, �gy, ahogy csak meghitt szerelmesek cs�kol�znak? F�lt�keny lenne? Bûn�sen eml�keztem vissza az esem�nyekre, amik csup�n n�h�ny �r�ja t�rt�ntek--ahogy Mamoru �lelt engem, mik�zben s�rtam, kedves szavaira, gyeng�d tapint�s�ra, cs�kj�ra. Olyan kedves volt--olyan r� nem jellemzõen szeretõ. �s itt voltam �n, egy m�sik f�rfit cs�kolva, mikor Mamoru ajkainak �rz�se m�g mindig frissen �lt eml�kezetemben.
Nem tudom biztosan, meddig �lltunk ott, �n �s Tuxedo Kamen abban az intim �lel�sben, de egy �r�kk�val�s�gnak tûnt. Mikor sz�ja v�g�l elv�lt az eny�mtõl, forr� cs�kjai el�rasztott�k �llamat �s nyakamat. Szemeim szomor�an lecsuk�dtak, ahogy k�nnyek kezdtek lecsordulni arcomon.
"Ez v�lasz a k�rd�sedre, Usagi?" k�rdezte Tuxedo Kamen, m�g mindig cs�kokkal halmozva el nyakam.
"Tuxedo-san..." ny�sz�r�gtem, jelentõsen n�vekvõ k�nnyekkel. "Hagyd abba, k�rlek... K�ptelen vagyok... K�ptelen vagyok erre. Ez nem helyes."
Szavaim hallat�n sz�ja lefel� val� mozdulat�ban azonnal meg�llt, �s egyenesen a szemembe n�zett. Most elõsz�r vettem �szre, mennyire hasonl�tottak viharos szemei Mamoru�ra--mint egy kisfi�, aki felnõttet pr�b�l j�tszani. Szomor� szemek voltak, elford�tottam r�luk tekintetemet, f�lv�n att�l, mit rejthet a m�ly�k. "Biztosan azt akarod, hogy abbahagyjam?" k�rdezte, szaggatott l�legzete keveredett az eny�mmel.
"Igen... Nem tehetem ezt...veled nem," v�laszoltam remegõ hangon. "Gomen, Tuxedo Kamen. A sz�vem m�s�."
Egy kicsit visszah�z�dott, tal�n �rzelmileg s�r�lten, de j� munk�t v�gzett, hogy elfedje ezt. "�rtem," sz�lt, megk�sz�r�lve tork�t. "Nos, akkor--term�szetesen eln�z�sedet k�rem." Hirtelen elengedett engem, �s megsz�d�lve az egyik oldalra dõltem.
"K�rlek, nem sz�ks�ges--"
"J� �jt, Usagi," v�gott szavamba. "Figyelni fogok."
 Vit�ra nyitottam a sz�m, de m�r elment.