Hetedik fejezet

Miut�n haza�rtem, sok�ig pihen�s n�lk�l fek�dtem az �gyamban, zavarodott �llapotom csak att�l vigasztal�dott, hogy s�v�rogva n�ztem, ahogy a hideg decemberi sz�l az ablakom elõtti kop�r f�k k�z�tt f�j. Pr�b�ltam valami m�sra gondolni, de nem tudtam. Egyed�l õ j�rt a fejemben--a feket�be �lt�z�tt �larcos f�rfi.
Egyik kezemet duzzadt ajkaimhoz emeltem, �reztem, milyen �rz�kenyek voltak. Az biztos, hogy nem semmi egy cs�k volt. M�g mindig belepirultam az eml�k�be--egy eml�k, mely folyamatosan megism�tlõd�tt fejemben az eredeti incidens �ta.
Nem tudtam r�j�nni, mi�rt cs�kolt meg. Nem voltak jelek, nyomok, sz�vev�nyes utal�sok arra, hogy Tuxedo Kamen �gy �rez ir�ntam. Mindig tart�zkod� volt �s teljesen ura a helyzetnek. De ma �jjel, n�h�ny pillanatra felhagyott ezzel a k�t�tt viselked�ssel, �s engedte, hogy megl�ssam a val�di f�rfit az �larc m�g�tt. �s ha meg kell mondanom az igazat, nem tetszett, amit l�ttam...megijesztett. Mit akart?
Lehets�ges, hogy...*nyel�s*...engem?
Gyorsan ler�zva ezt a r�misztõ gondolatot, a fejemre h�ztam a takar�t �s m�sra k�nyszer�ttettem a gondolataimat. Ha �gy folytatom, sosem tudtam volna elaludni. Mamoru t�zre j�n, hogy felvegyen, �s olyan nincs, hogy hagyjam, hogy ez az apr� incidens t�nkretegye a vele t�lt�tt napomat. F�radtan kikukkantottam a takar�m al�l �s az �bresztõ�r�mra pillantottam.
Hajnali 5:15.
Erõsen �sszer�ncolva szem�ld�keimet, behunytam szemeimet, �s megpr�b�ltam elaludni.

***

"Szabad erre a t�ncra, hercegnõ? Tal�n ez lesz az utols�."
Hangja komoly volt �s halk, a sz�vem meghasadt hallat�n. Szemei gondterheltek �s nyugtalanok voltak, ahogy a feh�r maszk m�g�l r�m n�ztek. Azt k�v�ntam, b�rcsak ne fedn� �larc az arc�t, de sz�ks�ges volt, mivel a f�ldieket nem l�tt�k sz�vesen a Holdon...nem, mi�ta Beryl megsz�llta a k�k bolyg�t. M�g a võleg�nyem sem volt sz�vesen l�tott.
"Annyira �r�l�k, hogy itt vagy. Hi�nyozt�l," suttogtam, ahogy a t�ncparkettre vezetett, szkeptikusan k�mlelve a k�r�l�tt�nk l�võket. V�g�l megnyugodott �s engedte, hogy tekintete az arcomra v�ndoroljon.
"Te is hi�nyozt�l nekem," mondta sajn�lkoz� hangon, ahogy t�ncolni kezdt�nk. Keze megszor�totta az eny�met, �s �gy �reztem, hogy a gyûrûm �gy nyom�dik az ujjamba, mint egy eml�keztetõ, hogy imm�r hozz� tartozom. Az õ gyûrûje volt--amit k�zel f�l �ve adott nekem. Milyen m�s volt akkor minden. "Sajn�lom, hogy a dolgoknak �gy kell t�rt�nni�k, Sere."
S�hajtottam, �s szomor�an lehunytam szemeimet. Neh�z volt n�lk�le kib�rni az elm�lt p�r h�napban. H�bor� volt. �desany�m eredetileg v�delem�rt k�ld�tt a F�ldre, de mikor a S�t�ts�g Birodalm�nak s�t�t erõi �s kir�lynõj�k a k�k bolyg�t kezdte fenyegetni, �desany�m k�ldetett �rtem, att�l f�lve, hogy megtal�lnak �s meg�lnek. K�zel n�gy h�napja, hogy l�ttam Endymiont, de m�g mikor �t�lelt is, t�ls�gosan f�ltem ahhoz, hogy �lvezni tudjam. Terjedtek a h�rek Beryl Hold ellen ir�nyul� t�mad�s�r�l, �s olyan f�lelemmel t�lt�tt�k meg lelkem, amelyet azelõtt sosem ismertem.
"Te reszketsz," mormolta f�lembe, nyugtat�an megd�rzs�lve remegõ alakomat. "Nincs ok az ijedelemre. Itt vagyok."
"K�ptelen vagyok elhinni, hogy ez t�rt�nik..." suttogtam, finom s�r�sba fogva. Egyik meleg kez�t a nyakamra helyezte, �s sz�nd�kos lass�s�ggal cs�sztatta lefel�, m�g el nem �rte a h�tam als� r�sz�t. Mozdulatai megnyugtattak, �s kiengedtem a l�legzetet, amit �szre sem vettem hogy visszatartok.
"Hercegnõ, �desany�d tudja, hogy nem vagyok k�m. Megk�rt, hogy seg�tsek megv�deni a Hold Kir�lys�got...�s t�ged."
"I-itt leszel?" k�rdeztem rem�nykedõ meglepet�ssel, k�nnyekkel teli szemekkel felpillantva r�.
"Hai," suttogta, m�g egyszer v�gigsim�tva kez�vel h�tamon, ugyanazzal a nyugtat� gesztussal. "K�ptelen lenn�k elhagyni t�ged ilyen vesz�lyes idõben, Sere."
"Endy...�gy �r�l�k, hogy itt vagy..."

***

Most az egyszer nem Luna korhol�sa �bresztett fel �lomf�ldre tett kellemes utaz�somb�l. Hanem ink�bb �gy �reztem, hogy kiss� r�zogatnak, �s az �lom lassan szertefoszlott, ahogy egy ismerõs hangot halottam. "Usa...gyer�nk, Odango. Kelj fel!"
Szemeim lassan felny�ltak. "Mamoru?" motyogtam �lmosan, megd�rzs�lve szemeimet, hogy jobban tudjak f�kusz�lni. �gy igaz, ott volt õ, az �gyamon �lve, egyik keze a hajammal j�tszadozott. Halkan zih�ltam, hirtelen r�d�bbenve, mennyire eml�keztetett �lmaim f�rfij�ra. Azok a k�k szemek, az �benfekete haj, a gyeng�d arckifejez�s--mind ugyanolyan volt.
"Tudod--nem viccelt�l, mikor azt mondtad, hogy a r�zsasz�n a kedvenc sz�ned," komment�lt Mamoru, ahogy szkeptikusan k�rben�zett szob�mon. "Olyan a szob�d, mint a Toys 'R Us Barbie r�szlege."
"M-Mit csin�lsz te itt?" cincogtam, a f�lemre h�zva a takar�t.
"Az�rt j�ttem, hogy felvegyelek, butus. Tudod, mennyi az idõ?"
Szemeim lust�n az �bresztõ�r�mra siklottak. D�lelõtt 10:07. "Istenem! Elaludtam!" sikoltottam. "Annyira sajn�lom, Mamoru!"
"Semmi gond," sz�lt egy apr� kuncog�ssal, mik�zben egy meleg �lel�sre mag�hoz vont, amit �n boldogan, j�llehet �lmosan, viszonoztam. "J�l �rzed magad?" k�rdezte, miut�n elv�ltunk.
T�tov�ztam. Holt f�radt voltam--ez tuti. Nem csak az�rt, mert a m�lt �jjeli youma t�mad�s elvett n�h�ny �rt�kes �r�nyi alv�st, az �jszaka h�tral�võ r�sz�t furcsa �lmok �ltal k�s�rtett, pihen�stelen alv�ssal t�lt�ttem. Mit jelentenek ezek az �lmok? Komolyan kezdtek aggasztani.
"J�l vagyok," biztos�tottam Mamorut. Elfordultam agg�d� pillant�s�t�l, pr�b�lva elrejteni a zavarodotts�got �s f�radts�got, mely k�ts�gk�v�l nyilv�nval� volt szemeimben.
"Tudod, nem musz�j ezt �ppen ma csin�lnunk. Ha pihen�sre van sz�ks�ged, akkor..."
"Nem, m�r fenn is vagyok," ragaszkodtam, ahogy kicsusszantam az �gyb�l (val�j�ban hogy is mondjam, ink�bb kiestem). "�--ez nyomot fog hagyni," morogtam, ahogy padl�t �rtem. "L�tod? �bren vagyok!"
"Sz�p pizsama," mondta Mamoru egy kacsint�ssal, ahogy megcsod�lta r�zsasz�n nyuszis pizsimet.
"Sz�p dzseki," v�gtam vissza, �sszer�ncolva szem�ld�k�met a f�ldkereks�g legrond�bb z�ld dzsekije l�tt�n.
"�r�l�k, hogy tetszik, Odango. Tudod, csak miattad viselem."
"Awww, igaz�n nem kellene!" sz�ltam szarkasztikusan. "Komolyan." Ah...nincs is ann�l �lvezetesebb, mint egy kora reggeli csipkelõd�s Mamoruval. Elvigyorodtam �s nekidobtam egy p�rn�t. "T�z percen bel�l elk�sz�l�k. Itt v�rj!"

***

Mikor v�gre a f�rdõszob�ban voltam, hideg vizet csaptam az arcomra, ami kiss� gyorsabban �bresztett f�l, mint amire sz�m�tottam. Mikor a f�rdõszobat�k�rbe n�ztem, mik�zben fogaim szab�lyozhatatlanul kopogtak, �szrevettem, hogy az arcomon l�võ horzsol�s m�r l�nyeg�ben l�thatatlan. R�vigyorogtam a t�k�rk�pemre. De a mosolyom n�h�ny pillanat m�lva lehervadt, mikor meghallottam a legfurcs�bb hangot...
Mi volt az? �gy hangzott, mint egy vad�llat...tal�n egy tigris? Nem, egy macska volt! �s nemsok� egy elfojtott f�rfi ki�lt�s k�vette. Mi a fene?
El�llt a l�legzetem, �s elkerekedett a szemem, ahogy r�j�ttem, hogy ez csak egy valami lehetett. "Luna!"
Eszm�letlen gyorsas�ggal kiv�gtam a h�l�szob�m ajtaj�t, �s felfedeztem, hogy a t�lont�l v�delmezõ cicusom felkergette Mamorut egy sz�kre. �les fogak �s kiengedett, megf�leml�tõ karmok, k�szen �llt a t�mad�sra, ha a f�rfi veszi a b�tors�got �s lej�n.
"Odango, a macsk�d megpr�b�l *meg�lni* engem!"
"Luna, menj a k�zel�bõl, most azonnal!" rikoltottam, felkapva cic�mat a padl�r�l. "Mi �t�tt bel�d?!"
Fah�j szemei v�dl�n b�multak r�m, igen sz�pen lefestve mindazt, amit gondolt... 'Ha hozz�d �r, soha t�bb� nem fog tudni j�rni.'
"Mindig ilyen pszichotikus?" csod�lkozott Mamoru, fokozatosan lesz�llva a sz�krõl. Mikor k�zeledni pr�b�lt a kezemben l�võ vicsorg� boholylabd�hoz, Luna m�rgesen fel� kapott. Õ azonnal megh�tr�lt, megadva felemelve kezeit. "Sz�p cicus...j� cicus...fekszik...*fekszik* ...”
"Nem pszichotikus," biztos�tottam õt, az �tkozott macsk�ra pillantva. "Csak egy kicsit t�l v�delmezõ. Nagyon aranyos, ha egyszer megismer. Meg akarod cir�gatni?"
Luna olyan tekintettel n�zett r�, ami �gy tûnt, azt mondja, ‘Csak pr�b�ld meg, kisember.'
Mamoru idegesen nevetett, bõs�gesen izzadva. "Uh...nem k�sz."
Ahogy visszamentem a f�rdõszob�ba, megvontam v�llam, a magam ut�n vontatott macskaszerûs�gre morogva. "�rezd magad otthon! Majdnem k�szen vagyok."
Hat�rozottan bev�gtam az ajt�t, �s folytattam Luna �let�nek legnagyobb kioktat�s�t. "M�gis mit gondolt�l?!" ki�ltottam, felh�borodva r�zva egyik �kl�met. "Nem tudom elhinni, hogy megpr�b�ltad sz�tszedni Mamorut! Be is perelhettek volna!"
"Nem kedvelem õt, Usagi," sziszegte, a h�l�szob�m ir�ny�ba b�mulva. "Van benne valami furcsa."
"Csak k�pzelõdsz..." morogtam, a szõrgomb�ct�l a t�k�r fel� fordulva. Elkezdtem mindennapi form�j�ba tûzni a hajam.
"�s *b�rki*, aki egy �jszaka alatt õsellens�gedbõl a bar�todd� v�lik, k�rdõjeles a k�nyvemben..."
"Nem a bar�tom!" csattantam fel.
"Usagi, valami nincs rendj�n. Nem �rtem, mi�rt nem l�tod..."
"Az egyetlen dolog, amit l�tok, az az, hogy belesz�lsz a dolgomba. Tudok vigy�zni magamra." Elfordultam tõle, d�h�s k�nnyek forrtak szemeimben.
S�hajtott, szomor�an megr�zva fej�t. "Rendben van, gyermek. Csin�ld, ahogy akarod. �n csak azt rem�lem, hogy nem t�rt�nik bajod...l�gy �vatos, Usagi. K�rlek."
Tettetve, hogy �tn�zek rajta, gyorsan folytattam hajam rendbe szed�s�t. Gyorsan let�r�ltem az arcomon v�gigcsordul� k�nnycseppet, hogy ne l�ssa, hogy s�rtam. M�gis mit tudhatott?
De valahol az agyam h�ts� r�sz�ben megsz�letett a k�ts�g egy apr� �rny�ka.

***

    "Gyer�nk, Odango! Lemegy a nap!" nyafogott Mamoru r� nem jellemzõ m�don.
"Sosem halottad m�g, hogy ‘a t�relem er�ny?’” k�rdeztem, ahogy feneketlen szekr�nyemben kutattam.
"Nem, azt hiszem m�g soha. Hogy is volt?" ugratott Mamoru.
Nekidobtam egy p�l�t, ami egy m�rf�lddel elv�tette õt. "Cs�nd! Most pedig mondd meg, hova megy�nk!"
"Meglepet�s."
"Mondj r�la valamit!"
"Valami olyasmi, ami inspir�lni fogja az agyad �s kih�v� a gondolkod�sodnak...”
�sszevontam a szem�ld�k�met. "Jobb lesz, ha nem egy azok k�z�l az unalmas mûcsarnokok k�z�l."
Csak nevetett.

***

Egy pont volt.
        Egy kis v�r�s pont egy hatalmas feh�r v�szon k�zep�n. �s m�gis, valami k�l�n�s, ismeretlen okn�l fogva ez az alkot�s volt az eg�sz sz�pmûv�szeti m�zeum k�zponti alkot�sa. Magasan �s b�szk�n f�gg�tt. Nem vette k�r�l keret, ami elhom�lyos�totta volna a hat�st, amit keltett.
"Lenyûg�zõ, nem igaz?" csod�lkozott Mamoru. "A mûv�sz annyira pontosan fogja meg a rem�nytelens�g l�t�t. Szerelem. Gyûl�let. D�h. Bûntudat. A j� �s rossz k�z�tti harc. Ez mind ott van. Mind egyetlen �rva ecsetvon�sban. L�legzetel�ll�t�..."
Egy pont, kedves olvas�k. Egy apr� v�r�s pont volt.
Megvakartam a fejem, minden tõlem telhetõt megt�ve, hogy felfedezzem a j� �s rossz harc�t az apr� firk�n. "Igen...persze...nagyszerû."
Vonakodva elvontam m�lt�nyol� pillant�somat a l�legzetel�ll�t� �s f�lelmetes pontt�l, �s szem�gyre vettem egy m�sik festm�nyt. "H�, n�zd Mamoru!" ki�ltottam izgalmamban, v�gre valami megtekint�sre �rdemeset tal�lva. "Ez egy olyan 3-dimenzi�s Var�zs Szem k�p!" Azonnal kancs�tottam a szemeimmel, hogy megpr�b�ljam megtal�lni a rejtett k�pet.
"Um..." A fi� megk�sz�r�lte tork�t, figyelve engem, amint eltorz�tom arcomat. "Tulajdonk�ppen az egy Claude Monet festm�ny m�solata. Õ egy impresszionista mûv�sz volt a 19-dik sz�zad v�g�n. A festm�ny c�me ’Camille a hal�los �gy�n.’ Sz�p, nem igaz?"
Leesett az �llam. Istenem, milyen unalmas volt.
"Van itt valami, ami tal�n tetszeni fog neked, Usagi-chan," mondta Mamoru, egy b�josan megfestett v�szonhoz vezetve engem.
A szemeim cs�ndes zavarban vizsg�lt�k meg minden egyes r�szlet�t. Ott volt, szakk�pzetten megfestve a tegnap esti �lmom jelenete--egy �larcos f�rfi t�ncol egy arany haj� hercegnõvel. A festm�nyen l�võ hercegnõvel val� hasonl�s�gom egyenesen h�tborzongat� volt--egyed�l a haja nem volt �gy megcsin�lva, mint az eny�m, arany haja ehelyett a f�ldre omlott.
A figyelmem a festm�nyen l�võ �larcos f�rfira fordult. �sszer�ncoltam szem�ld�k�m, mikor r�j�ttem, kire eml�keztetett--Tuxedo Kamenra. A k�t f�rfi k�z�tti hasonl�s�g miatt szinte azt gyan�tottam, hogy a mûv�sz Tuxedo Kamen egy k�p�t haszn�lta modellk�nt. Viszont rendk�v�l furcs�nak tal�ltam, hogy az �larcos f�rfi a k�pen pontosan �gy n�zett ki, mint a f�rfi az �lmaimban. De nem �ppen ma reggel fordult meg a fejemben, hogy olyan, mint Mamoru? Mi�rt l�tn�m hirtelen Tuxedo Kament az arc�ban?
Francos �lmok. Mit jelentenek?
"Ez egy Lonnie Lanai festm�ny, a c�me ’ Utols� t�nc’. Az egyik kedvencem. Tetszik?" k�rdezte Mamoru, finoman megszor�tva kezemet, visszahozva engem a val�s�gba.
"Im�dom," motyogtam egy pillanatnyi t�prengõ hallgatags�g ut�n, nem tudv�n levenni szemem a festm�nyen �br�zolt p�rr�l. Nagyon szerelmesnek l�tszottak. A gy�ny�rû k�ptõl elbûv�lve elmosolyodtam. L�ngra gy�jtott bennem valamit. Valami ismer�st. Valami elfeledettet.
Mint egy eml�k.

***

    Miut�n elhagytuk a m�zeumot, Mamoru egy fens�ges vend�glõbe vitt engem eb�delni, ahol rettenetesen �lveztem t�mni magam. J�l sz�rakoztam. Fene, b�rmilyen kaj�ban utaz� hely f�radts�got meg�rõ v�llalkoz�snak sz�m�tott a k�nyvemben. Meg j� volt, hogy besz�lhettem Mamoruval. A nap folyam�n r�j�ttem, hogy kezdtem �lvezni a t�rsas�g�t. Sokkal �sszef�rhetõbbek voltunk, mint azt eredetileg felt�teleztem. Term�szetesen voltak k�z�tt�nk k�l�nbs�gek, de ez tette �rdekess� a vele t�lt�tt idõt. Valahogy kiegyens�lyoztuk egym�st.
Akkor is, j�llehet �lveztem az �telt �s a t�rsas�g�t (*fõleg* az �telt), nem tudtam megerõltet�s n�lk�l mosolyogni. Nem voltam boldogtalan--egyszerûen t�l sok minden j�rt a fejemben, eg�sz pontosan az �lmaim. A festm�ny a m�zeumban m�g nehezebb� tette a m�r am�gy is a fejemben kavarg� k�rd�sek mellõz�s�t.
"Mondd h�t el, mi bajod," k�rte Mamoru. Azt hiszem, �szrevette az arcomon l�võ levert kifejez�st.
"Hogy �rted?" k�rdeztem �rtatlanul, mintha nem tudn�m.
"�szrevehetõen cs�ndes vagy, mi�ta elhagytuk a m�zeumot, �s �n biztosan tudom, hogy sosem vagy hallgatag, kiv�ve ha gondolsz valamire," racionaliz�lt.
T�tov�ztam a v�lasszal. Hogy lehet, hogy ilyen k�nnyed�n �tl�tott rajtam?
"Gyer�nk, Odango! Csak �n vagyok itt. Mondd el, mi a baj!"
"H�t..." Kezdtem vonakodva, �sszecsom�zva a szalv�t�mat. "Vannak ezek az �lmaim...de nem vagyok biztos benne, hogy akarok-e besz�lni r�luk," tettem hozz� gyorsan.
"Gyer�nk--mi lett volna, ha Martin Luther King is ezt mondta volna?" viccelt, mik�zben egy r�zsasz�n Sweet N' Low tasak tartalm�t a jeges te�j�ba �r�tette.
�res tekintettel n�ztem r�. "Ki az a Martin Luther King?"
"Ne t�rõdj vele," kuncogott. "Mes�lj az �lmaidr�l!"
Belsõleg megal�zkodtam. "Meg�g�red, hogy nem nevetsz?"
"�g�rem," biztatott egy olyan pillant�ssal, mely minden f�lelmet �s bizalmatlans�got eltûntetett �s elfeledve f�lre �ll�tott. R�m ir�ny�totta megosztatlan figyelm�t �s t�relmesen v�rta, hogy elkezdjem.
Megmozdultam sz�kemben �s felpillantottam r�. "H�napok �ta vannak ezek az �lmaim, de mostan�ban egyre gyakrabban kezdtek elõfordulni--majdnem minden �jjel. N�ha kellemes �lmok, de gyakran r�m�lmok. Az �jszaka k�zep�n gyakorlatilag sik�tva �bredek, mikor a r�m�lmok j�nnek...de sosem eml�kszem, mi t�rt�nik, miut�n fel�bredek. B�r a kellemesek k�z�l n�h�nyra vissza tudok eml�kezni," magyar�ztam csendesen.
"Mes�lj r�luk," k�rte Mamoru, mik�zben elgondolkod�n h�tradõlt sz�k�ben.
R�szletesen elmagyar�ztam, ami az �lmokban t�rt�nt, amire vissza tudtam eml�kezni. Nem volt sok, amire teljesen eml�keztem, de j� n�h�ny kiemelkedõ helyet foglalt el a fejemben, mint a m�lt �jjeli is.
Mamoru t�relmesen figyelt �s csak azut�n sz�lalt meg, hogy befejeztem a besz�mol�mat. "�s mi�rt kedvtelen�tenek el ennyire ezek az �lmok?"
"H�t, olyan val�s�gosnak hatnak. Szinte k�zzelfoghat�ak. Olyan, mintha t�nyleg ott lenn�k," magyar�ztam.
"�rdekes," morogta elm�lkedõen Mamoru. N�h�ny pillanatra elhallgatott, �s �gy tûnt, hogy �vatosan pr�b�lja megfogalmazni a k�vetkezõ mondat�t. "Tal�n a m�lt eml�kei, amelyek a tudatalattidb�l ism�t a felsz�nre t�rnek az R.E.M. alv�s k�vetkezt�ben, �s--" (Ford.: az R.E.M. sleep a Rapid Eye Movement sleep r�vid�t�se, magyarul kb. gyors szemmozg�s� alv�st jelent.)
"H� h� h�," �ll�tottam meg õt. "Elvesztett�l. Esetleg �tfogalmazn�d �gy ezt az eg�szet, hogy valamit �rtsek is belõle?"
 Mamoru habozott, mielõtt megsz�lalt. "Mi van, ha nem csup�n �lmok? Mi van akkor, ha mindez t�nyleg megt�rt�nt? Valami, amit elfelejtett�l?"
�resen n�ztem r�.
"Eml�kek, Usagi."
"Eml�kek?" Gyakorlatilag nevettem. "Az �lmaim egy t�voli kir�lys�gban j�tsz�dnak, tele hercegnõkkel �s hercegekkel. Ut�lom, hogy nekem kell erre r�d�bbenteni t�ged, de �n csak 15 �ves vagyok."
"Csak egy elm�let," mondta v�llat r�nd�tva. A besz�lget�s v�get �rt, �s mindketten az elm�lkedõ csendbe burkol�ztunk. De mikor n�h�ny pillanat m�lva felpillantottam r�, �mulva vettem �szre, hogy egy mosoly nyoma van arc�n.

***

A Nap alacsonyan j�rt a horizonton, ahogy Mamoru �s �n cs�ndesen �ts�t�ltunk a helyi park f�s k�rzet�n. Csak n�h�ny ember volt erre, mert sz�rk�let k�r�l j�rt, �s igen romantikus volt Mamoruval egyed�l lenni az erdõ tompul� f�nyeiben, ahol gyerekk�nt j�tszadoztam. Csak mosolyogni tudtam a meleg k�zre, amely v�delmezõn fogta az eny�met. Igaz, hozz�szoktam a vele val� k�zfog�shoz a nap folyam�n, de az egyszerû gesztus m�g mindig v�g n�lk�l gy�ny�rk�dtetett. Az biztos, hogy semmi m�s nem tudott volna boldogabb� tenni...
"F�zol?" k�rdezte, ahogy egyik meleg karj�t v�llaim k�r� cs�sztatta.
Mosolyogtam. Mindegy--ezt sokkal jobban szerettem, mint a k�zfog�st. "Most m�r nem," motyogtam boldogan, val�ban nagy melegs�get �rezve.
"Usagi, k�rdezhetek valamit?"
"Persze," v�laszoltam, pr�b�lva meg�llap�tani az arc�n l�võ ideges kifejez�s ok�t.
Vett egy m�ly l�legzetet �s lassan kif�jta azt. "Hogy �rzel ir�ntam?"
T�tov�ztam, v�ratlanul �rt a k�rd�s. "�n...nem tudom biztosan," v�laszoltam. "Nagyon kedvellek, fõleg azt az �nedet, akit ebben az elm�lt p�r napban ismertem meg."
"De gondolod, hogy valaha is boldog lehetn�l velem?" s�rgetett, ahogy egy fa alatt meg�lltunk.
"Veled?" visszhangoztam zavarodottan. "Mit pr�b�lsz k�rdezni tõlem, Mamoru?"
"Usagi," kezdte, mindk�t kezemet a saj�tj�ba v�ve, finoman megszor�tva õket. "Szeretn�l a bar�tnõm lenni?"
A szemeim azonnal nagyon elkerekedtek, �s a sz�vem egy apr�t pattogott, mielõtt egy kis pocsoly�v� olvadt a f�ld�n. Hell�! Mindazok k�z�tt a dolgok k�z�tt, amikre sz�m�tottam abban a pillanatban, egy tart�s kapcsolat eml�t�se nem szerepelt. J� p�r pillanatig �resen, megd�bbenve b�multam r�. "Nani?" leheltem. Egy kis izgatotts�g bubor�k kezdett n�vekedni bennem.
"Boldogg� tehetn�lek, Usa, ha adn�l nekem egy es�lyt..."
 Megn�mulva h�trabillentettem a fejem �s egyszerûen n�ztem õt, von�saiban gy�ny�rk�dve--s�t�t k�k szemeiben, finom bõr�ben, az orr�n halv�nyan elsz�rt  szeplõkben. Pillant�som az ajkaira esett. L�gynak, h�vogat�nak, �s nagyon �rz�kinek tûntek. "Usa...hallott�l?" k�rdezte, felfel� billentve az �llamat, hogy �gy a szemeibe kellett n�znem.
A fen�be, mi�rt kellett olyan csod�latosnak lennie?
A feje m�g� ny�ltam, ujjaim vastag haj�ba gubancol�dtak. Minden bennem l�võ b�tors�got �sszeszedve egy gyors mozdulattal az ajkaimhoz vontam õt �s...
...Teljesen elv�tettem a sz�j�t.
Hallottam, ahogy egy apr�t kuncog, mielõtt k�t kez�be fogja arcom �s ajkaimat (melyek valahol az �ll�n landoltak) a saj�tj�ra vezeti. Boldogan s�hajtottam �s m�g jobban �tadtam magam a lass� cs�knak.
Egy hossz� pillanat m�lva Mamoru elkezdett elh�z�dni, de �n k�zelebb �leltem õt, megtagadva, hogy elengedjem. Ezut�n a cs�k jelentõsen m�ly�lt �s csod�latosabbn�l csod�latosabb �rz�sek �nt�ttek el. Sz�ja kiny�lt az eny�mnek, �s �reztem, ahogy nyelve finoman p�szt�zza ajkaimat. K�s�rletezve sz�tnyitottam õket, �s engedtem, hogy a sz�mba csusszanjon. Laz�tottam, mikor �gy tal�ltam, hogy szeretem az �rz�st.
Egy �r�kk�val�s�gnak tûnõ idõ ut�n lassan elh�z�dott, n�h�ny l�gy cs�kot helyezve ajkaimra. Egyik ujjhegy�vel v�gigsim�totta az arcom �s k�sz�lt, hogy ugyanezt tegye duzzadt ajkaimmal is.
"Ezt igennek veszem," komment�lt egy mosollyal, �s �n vadul elv�r�s�dtem. A sz�ja m�g egyszer leereszkedett �s egy �jabb hossz�, �des cs�kot osztottunk meg, melynek k�vetkezt�ben elgyeng�ltem karjaiban. V�g�l ajkaink sz�tv�ltak, de hossz� ideig nem hagytam el �lel�s�t. Megel�gedni l�tszott egyszerûen azzal, hogy �t�lelhet. "J�l vagy?" suttogta a hajamba.
"Egy kicsit zavarban vagyok," vallottam be, rem�lve, hogy nem veszi �szre �gõ arcomat.
"Zavarban?" kuncogott, ism�t r�viden megcs�kolva engem. "Usa, nincs semmi sz�gyenletes a belsõ �rz�seid kifejez�s�ben."
M�lyen bel�legeztem, mosolyogva, ahogy az illat, mely csak r� volt jellemzõ, �rz�kszerveimhez �rt. Boldogan s�hajtva felpillantottam, hogy tanulm�nyozzam arc�t. B�r a lenyugv� Nap f�nye hom�lyos volt, l�ttam a szemeiben a gondterhelt, szinte szomor� kifejez�st. "Mamoru, mi a baj?"
Tekintet�t a f�ldre s�t�tte. "Usagi, nem voltam veled teljesen õszinte valamivel kapcsolatban." Megint felpillantott r�m, �s egy olyan tekintetet l�ttam a szem�ben, amit nem igaz�n tudtam hova tenni--valami v�gy�d�s �s szomor�s�g k�z�ttit. �ppen a m�lt �jjel l�ttam ugyanezt a kifejez�st Tuxedo Kamen szemeiben.
"F...figyelek."
�szrevettem a besz�ddel val� hezit�l�s�t �s mindent tõlem telhetõt megtettem, hogy biztat� tekintettel n�zzek r�. "Usagi, amit el akartam mondani neked, az az, hogy..." kezdte, "�n vagyok Tux..."
Mielõtt befejezhette volna a mondatot, egy r�misztõ sikoly has�tott �t a sz�rk�let b�k�j�n, mindkettõnkbe, Mamoruba �s bel�m is bel�nk fojtva a l�legzetet. "Ez olyan volt, mint Naru!" Szab�lyszerûen sikoltottam a p�nikt�l, n�h�ny l�p�st t�ve abba az ir�nyba, ahonnan a ki�lt�s j�tt.
"Tal�n egy youma," sz�lt Mamoru sietõsen. "Jobb lesz, ha �tv�ltozol."
Megdermedtem.
Lassan megfordultam �s �ri�si, hitetlenkedõ szemekkel b�multam r�. Õ viszonozta a pillant�st--szinte bûnb�n�an. "Nani?" leheltem.
"Hallott�l, Usagi," mondta hat�rozottan, lev�ve a bl�zomon l�võ med�lt �s a kezembe helyezve azt. "V�ltozz �t--most! A bar�todnak sz�ks�ge van r�d."
M�g n�h�ny percig b�multam, le�rhatatlanul zavartan. Honnan? Honnan tudta? Egy �jabb �les sikoly, ez�ttal gyeng�bb, z�kkentett ki k�bulatomb�l. Gondolataim azonnal elszakadtak Mamorut�l. "Naru..." suttogtam, megszor�tva a med�lt.
Minden tov�bbi haboz�s n�lk�l ki�ltottam az �tv�ltoz� szavakat. Mamoru eltûnt az agyamb�l �s l�t�k�r�mbõl, ahogy egy vak�t� feh�r f�ny el�rasztott engem. A ruh�im eltûntek �s szalagok teremtek l�tsz�lag a semmibõl. Kavarogtak �s v�delmezõen k�r�l h�l�ztak engem, egy t�lont�l ismerõs egyenruh�t vonva k�r�m. Megjelent a tiar�m �s azonnal meg�ll�sig p�r�gtem. T�bb� nem Tsukino Usagi voltam. Mamoru elõtt �lltam, Sailor Moonn� v�ltozva, �s õ a legkev�sb� sem tûnt meglepettnek.