Kilencedik fejezet

S�ri csend uralkodott. El�rasztotta a szob�t, mik�zben Mamoru �s �n egym�s elõtt �lltunk. Neh�zkesen l�legeztem, nem voltam t�bb� az a naiv kisl�ny, mint n�h�ny pillanattal ezelõtt. Nyers tud�s l�ktetett v�n�imban, kinevetve engem... bolonds�gomat g�nyolva... a velem sz�letett hajland�s�got a bizalomra... a megbocs�t�sra... hogy motiv�ci�juk megk�rdõjelez�se n�lk�l engedek be embereket az �letembe. Gondolatok �s eml�kek suhantak �t l�ktetõ fejemen, m�ltb�li esem�nyeket fel�lesztve, pr�b�lva megerõs�teni ezt az �j inform�ci�t, amivel az elõbb szemben tal�ltam magam. Pr�b�ltam tagadni, de egy ilyen vak�t� igazs�got nem lehetett figyelmen k�v�l hagyni.
Chiba Mamoru volt Tuxedo Kamen.
�n pedig bolond voltam. K�ptelen voltam r�n�zni. Egyszerûen k�ptelen voltam. �llam a mellkasomra esett, szemeim szorosan csukva, m�g mindig tagadva a kisebb�thetetlen t�nyt. �ri�si k�tked�sem k�vetkezt�ben szakadozva, szinte erõltetetten l�legezve egy l�p�st h�trat�ntorodtam, teljesen leverten a r�misztõ felfedez�sektõl.
"Usagi..." Kezdte habozva a s�t�t f�rfi, mintha nem tudta volna, mit mondjon, de k�teless�g�nek �rezte felt�tlen�l besz�lni. "Tudom, hogy tal�n mit gondolhatsz..."
Egy k�nny csordult le arcomon. "De megvolt r� az okom, hogy elhallgattam elõled..."
A fejem elõre-h�tra ingott, ahogy siker�lt ki-�s bel�legeznem, minden egyes l�legzet terhet jelentett elnehezedett mellkasomnak. "El akartam neked mondani k�sõbb...mikor jobban �rzed magad, de �n--"
*CSATT*
Arca a pofon erej�tõl az egyik oldalra lend�lt, bek�t�z�tt karom pedig vadul sikoltott a f�jdalomt�l. Elfojtottam egy zokog�st, ahogy Mamoru elkerekedett szemekkel, teljes sokkban fel�m fordult, hogy r�m b�muljon, egyik kez�t �gõ arc�ra t�ve. "Usa-chan..."
"NE!" Ki�ltottam feld�h�d�tt k�nnyekkel telt szemekkel. "Ne *mer�szelj* �gy h�vni!"
"De..."
"Hazug! Eg�sz idõ alatt csak h�ly�tett�l, nem igaz? *Nem* igaz?!" Kiab�ltam, elh�tr�lva tõle, remegõ kezeim szorosan �k�lbe szor�tva. �jra meg �jra meg akartam �tni viharos d�h�mben.
Mamoru tan�cstalan volt. "Nem! �n csak..."
"Te *hazudt�l* nekem! Manipul�lt�l! Mindazok ut�n, amit *nekem* mondt�l, hogy ne hazudjak t�bb�...azut�n az �ri�si bûntudat-kir�ndul�s ut�n, amibe a j�t�kteremben r�ngatt�l, mert *�n* hazudtam. Te hipokrita!!!" Testem remegett, akkora volt haragom. Kereszt�l viharzottam a hadar� f�rfin �s v�gigsiettem a s�t�t�tett folyos�n. A cipõimet a bej�rati ajtaja k�zel�ben tal�ltam.
Nem sokkal volt m�g�ttem. "Usa, idefigyeln�l r�m, k�rlek?"
"Nem, nem fogok! T�bb� nem!" Csattantam fel, egyik kezemmel a kilincsen megp�rd�lve, hogy szembe legyek vele. "Lun�nak �s a senshinek igazuk volt. *Te* vagy az ellens�g! �vatosabbnak kellett volna lennem az �rzelmeimmel. Ha belegondolok, hogy szerettelek t�ged. Hogy gondolhattam, hogy egy olyan sz�vtelen �s rideg ember, mint *te* t�nyleg t�rõdik m�ssal is mag�n k�v�l..."
A fi� als� ajka megremegett k�ny�rtelen t�mad�saim hallat�n �s arc�ra egy maszk-szerû, �sszet�rt kifejez�s �lt ki. �gy n�zett ki, mint akit meg�t�ttek. Szeg�nyke. Az biztos, hogy j�l meg tudta j�tszani mag�t, amikor akarta, de eszem �g�ban nem volt megint bedõlni neki. Nem voltam olyan bolond, amilyennek k�pzelt.
"Ez az eg�sz sz�nj�t�k, hogy elcs�b�ts engem...hogy magadba bolond�ts...a terved r�sze volt, *Tuxedo Kamen?* Hogy Sailor Moon k�zel�be ker�lj? Kinek dolgozol?!"
"Senkinek sem dolgozok." Hangja halk volt...legyõz�tt.
"Akkor valami zsoldos vagy? Vagy csak valami beteges r�geszm�d van velem kapcsolatban? Azut�n a cs�k ut�n, amit a m�lt �jjel *erõltett�l* r�m, nem lepõdn�k meg, ha �gy lenne! Semmivel sem vagy jobb, mint az, aki megt�madott engem!"
Sz�ja kiss� kiny�lott, szemei elkerekedtek a hitetlens�gtõl. "Nem tudom elhinni, hogy ezt mondtad..."
"Ne gyere a k�zelembe!" Fenyegettem meg a f�rfit, aki t�bb mint egy l�bbal magasabb volt n�lam, �s m�gis rettegett, mint egy gyerek. "�s tartsd magad t�vol a senshitõl! Nem tudom, mi a terved Rei-el, de Isten engem �gy seg�ljen, ha b�ntod, �n...�n meg�llek!!!"
Megfordultam �s �trohantam az ajt�n, v�llamat menek�l�s k�zben f�jdalmasan az ajt�f�lf�ba verve. K�nomban felki�ltottam �s meginogtam, de siker�lt tov�bb mennem. K�nnyek vak�tottak el, ahogy a folyos� v�g�n l�võ lift fel� siettem. Eszeveszetten nyomkodtam a falon l�võ gombokat, f�jdalmas zokog�sok k�zepette azt akarva, hogy siessen. F�lelemtõl reszketve a med�lom�rt ny�ltam, de nem tal�ltam ott.
�tkoz�dtam, r��bredve, hogy biztosan ott maradt abban a hitv�ny lak�sban. Mamoru...nem, Tuxedo Kamen kez�re jutott...�s *õ* volt az ellens�g. D�h�mben a liftajt�ba r�gtam, �s egybõl ut�na egy apr� f�jdalmas vis�t�st hallattam. Egy l�bon sz�kd�cselve �gy d�nt�ttem, hogy olyan nincs, hogy visszamenjek a lak�s�ba. A senshi majd k�sõbb lerendezi. Mikor v�gre kiny�ltak az ajt�k, a liftbe botladoztam sebes�lt karomat szorongatva, mivel az k�nz� f�jdalommal tiltakozott mozg�som ellen. Egyik remegõ kezem felny�lt, hogy megnyomja az "1"-es gombot, �s az ajt�k becsuk�d�sa megkezdõd�tt.
De sosem fejezõd�tt be...
Egy k�z cs�szott a csuk�d� ajt�k k�z�, kiny�l�sra k�nyszer�tve õket. Mamoru viharzott be a liftbe, szemei d�h�sek voltak �s s�t�tek.
"Nem..." Ny�sz�r�gtem, f�lelem �radt sz�t bennem. Es�lytelen voltam az ellene folytatott harcban. Az ajt�k bez�r�dtak m�g�tte, �s a lift h�la Istennek elindult.
"Ne gyere a k�zelembe..." Suttogtam el egy �les figyelmeztet�st, h�tra fel� t�ntorodva, el tõle.
"Nem, meg fogsz hallgatni, Usagi," sz�lt kiegyens�lyozottan, nyilv�nval� haraggal hangj�ban.  "Nincs t�bb j�t�k."
<� Istenem...
K�nnyeim f�lelmemmel egy�tt n�vekedtek. Mamoru megh�zta a v�szmeg�ll�t�t a lift ir�ny�t� t�bl�j�n, �s �n a f�ldre zuhantam, mikor az csikorogva meg�llt. Feln�ztem r�, az �llam leesett a sz�rnyû retteg�stõl. Foglyul ejtett... meg is �lhetne, ha akarna... moleszt�lhatna... vagy b�rmi. �s �n erõtlen voltam, hogy harcoljak ellene. A med�lom n�lk�l csak egy apr� gyermek voltam ehhez a magas, izmos alakhoz k�pest.
Agyam szem�ben Mamoru arca eltûnt �s a t�mad�m arca v�ltotta fel. Csak a f�rfi sz�rnyû von�sait l�ttam, s�ros haj�t, vicsorg� vigyor�t, �s koszos kezeit. A padl�ra s�llyedtem, szemeim elkerekedtek a teljes r�m�lettõl. Olyan volt, mintha egy r�m�lom v�lt volna val�ra...�s ez volt az �sszes r�m�lmok legrosszabbika. K�nnyeim ijedt zokog�ss� v�ltak, �s a lift sark�nak k�zel�ben egy kis labdak�nt �sszeg�mb�ly�dtem a padl�n. "Ne..." Fulladoztam, remegõ karjaimmal bor�tva fejemet. "K�rlek... ne b�nts... Istenem, k�rlek... ne... m�g egyszer ne..."
"Usagi! �des Istenem! *Nem* foglak b�ntani!" Ord�tott m�rgesen, de zokog�som olyan hangos volt, hogy nem �rtettem meg õt. Hallottam, ahogy ism�telgetik a nevemet, de nem fogtam fel, amit mondanak nekem. Hangosan �tkoz�dott, t�relmetlen�l v�gigsim�tva kezeit a haj�n. "Az Isten szerelm�re, idefigyeln�l v�gre!?"
De egy szav�t sem �rtettem, a kiab�l�sa pedig csak m�g jobban megijesztett. Legyõz�tten a lift ajtaj�hoz ment �s elfordulva tõlem nekit�maszkodott. Egy j� darabig ott �llt, teljes cs�ndben. Arca mozdulatlan volt, a hideg f�majt�nak t�maszkod� feje pedig m�rgesen mozgott elõre-h�tra. V�rt, am�g zokog�som riadt szipog�ss� v�lt, majd kiengedte a v�szcsengõt. Cs�ndesen ny�sz�r�gtem, ahogy a lift ism�t mozg�sba lend�lt, �s ereszkedni kezdett az elsõ emelet fel�. Meg�rkez�skor az ajt�k bar�ts�gosan cs�ngve kiny�ltak, �s hitetlenkedõ szemekkel n�ztem �t Mamorun szabads�gom fel�.
"Menj el," utas�tott cs�ndesen, kibetûzhetetlen �rzelem sz�nezte hangj�t.
Bizonytalanul feln�zve r� haboztam.
"MENJ M�R!!!" ord�totta, k�nnyekkel telt haragos szemek villantak r�m.
El�llt a l�legzetem, fizikailag visszah�z�dtam ord�t�s�t�l. �gyetlen�l talpra k�sz�l�dva �vatosan ell�ptem a keserûen, sz�vemet j�gg� v�ltoztat� n�z�ssel engem b�mul� f�rfi szobra mellett. Egy utols� pillant�st vetve el�rul�mra megfordultam �s elmenek�ltem.

***

Jeges esõ verdesett g�nyosan, ahogy �trohantam Tokyo els�t�tedett utc�in. A szemeimbõl sziv�rg�, r�m�lt k�nnyeket gyorsan elmosta. Azonnal bõrig �ztam a heves zivatart�l, amint elindultam az els�t�tedett lak�t�mb folyos�j�r�l. Karjaimat szorosan magam k�r� fonva igyekeztem v�dekezni a metszõ hideg ellen. Reszkettem �s borzongtam, �tkozva magamat, ami�rt a kab�tom n�lk�l hagytam el Mamoru lak�s�t. De m�g �gy is tov�bb haladtam, tekintet n�lk�l gyorsan roml� fizikai �llapotomra, olyan messzire akarva ker�lni el�rul�mt�l, amennyire csak lehets�ges.
Mamorura...Tuxedo Kamenre gondolva elfojtottam egy zokog�st.
Nagyon od�ig voltam �rte, nekiadtam egy r�szemet, �s mit tett cser�be? El�rult engem...hazudott nekem...kicsalta belõlem azt, amire a legnagyobb sz�ks�gem volt. �n csak azt akartam, hogy szeressenek...hogy vele legyek...hogy �t�leljen �s megcs�koljon, mintha fontos lenn�k neki. Olyan nagy k�r�s volt ez? V�lasz volt az im�ds�gokra...vagy legal�bbis �n azt gondoltam.
Fut�som lassult, ahogy el�rz�ktelenedtem a dermesztõ esõben, �s egy f�radt zokog�ssal a f�ldre botlottam. Pr�b�ltam felkelni, de teljesen kimer�ltem, nem j�rtam sikerrel. L�legzetem megfagyott elõttem, ahogy g�piesen ki-be l�legeztem. Amint m�g egyszer a f�ldnek fesz�ltem egy �jabb b�tortalan felkel�si k�s�rlet sor�n, r�j�ttem, hogy nem �rzem az ujjaimat. Ahogy hi�ba pr�b�ltam vadul d�rzs�lgetve felmeleg�teni õket, jobban s�rni kezdtem, ez�ttal f�lelmemben. Tudtam, hogy ha tov�bb kint maradok a hidegben, ilyen kev�s ruh�ban, amiben voltam, nagyon val�sz�nû, hogy s�lyos fagy�sban fogok szenvedni. De nem tudtam felszedni magam, m�g kev�sb� tov�bb haladni otthonom fel�. T�l f�radt voltam. Mind fizikai, mind pedig �rzelmi erõmet kisz�vt�k a nap esem�nyei.
Reszketve, nedves szempill�kon �t k�rbepillantottam k�rnyezetemen, de az utc�k elhagyatottak �s mag�nyosak voltak, ahogy az esõ �ztatta a v�rost. Nagyon k�sõ volt. Senki sem j�r erre �r�kig. A remegõ kezek, melyek fagyott ujjaimat d�rzs�lgett�k, szint�n kezdtek el�rz�ktelenedni a hidegtõl. Megborzongtam, ahogy a rideg val�s�g berendezkedett csontjaimban. Egyed�l voltam, �s igencsak nagy bajban.
�beren marad�som �rdek�ben tett erõfesz�t�seim ellen�re szemeim kezdtek lecsuk�dni a kimer�lts�gtõl. Elõre-h�tra r�ztam a fejem, hogy fel�lesszem magam. "Nem aludhatsz el, Usagi...nem lehet..." Motyogtam magamnak remegõ ajkakkal.
De a vil�g j�ghideg volt �s tasz�t�, az �lom pedig meleg �s nyugtat�. Tehetetlen voltam egy ilyen erõvel szemben. �ppen mikor �reztem, hogy kezdem elvesz�teni a kapcsolatot a val�s�ggal, valami meleg �rasztott el...egy l�gy, szeretõ �rz�s, mint mikor az embert �jszaka betakargatja az �desanyja, �s kedvesen szem�ld�k�n cs�kolja. Remeg�sem szinte azonnal csillapodott, mik�zben m�lyen bel�l b�ke sz�llt meg.
Egy pillanatig azt hittem, hogy biztosan meghaltam. Nem gondoltam, hogy lehets�ges ilyen b�k�t el�rni an�lk�l, hogy a Mennyben lenne az ember a Mindenhat�val. De ahogy felnyitottam a szemeimet �s k�rben�ztem a s�t�t utcasarokban, amelyben �sszeestem, egyre ink�bb meggyõzõdtem r�la, hogy nagyon is �letben vagyok. A Mennyorsz�gban nincsenek t�r�tt �vegek �s t�lcsordul� szemetesek.
A meleg lassan tov�bb �radt testemen...az ujjaim hegy�hez. F�jdalmasan �gni �s bizseregni kezdtek, mintha rendbe j�nn�nek a szinte megfagyott �llapotb�l. Ugyanez az �rz�s �radt �t a l�baimon �s l�bfejemen is, �s hirtelen �gy �reztem, hogy k�pes vagyok fel�llni. Meglepõ k�nnyeds�ggel fel�lltam, �rezve, hogy az erõm bõs�gesen visszat�r. Szemeim elkerekedtek, ahogy �reztem, amint a melegs�g k�z�pre terjed...le a sz�vem m�ly�re. Ott a melegs�g lelkembe hatolni l�tszott.
A f�jdalom...a mag�nyoss�g...az ûr, amit minden egyes napon magamban �gni �reztem...m�lyen a sz�vembe volt temetve, ahol senki sem �rintheti meg. De a melegs�g megtal�lta az ûrt �s tal�lkozott vele...megd�delgette...eggy� v�lt vele...eltûntette.
Valami kiny�lt bennem.
Szemeim elkerekedtek, ahogy megfagyott a v�rem. A k�n hirtelen olyan intenzit�ssal �s gy�trelemmel ki�ltott fel, hogy majdnem a t�rdemre k�nyszer�ttet. Kavargott �s vonaglott, szenved�stõl �s f�jdalomt�l jajgatva �s von�tva. Egyik remegõ kezemmel befedve sz�vemet, sokkolt ag�ni�val felki�ltva t�molyogtam.  "Mi...mi t�rt�nik?!" Sikoltottam, k�nnyek csusszantak ki �sszeszor�tott szemh�jaim al�l. Levegõ�rt k�zdve t�rdre zuhantam. "Istenem, k�rlek! Nem b�rom tov�bb!!!"
L�t�som elhom�lyosult �s a k�rnyezetem elp�rolgott. A vil�g eltûnt, ahogy egy vak�t� f�ny �rasztott el, v�gtelen feh�r tenger�be z�rva engem.
Felsikoltottam �s minden elfeketedett.