Tizedik fejezet

A s�t�ts�g sûrû feketes�gbe burkolt engem, mely v�gtelen�l ter�lt el riadt �s remegõ testem elõtt. Nem �reztem t�bb� a nedves utcak�vezetet l�baim alatt. Val�j�ban egy�ltal�n semmit sem �reztem j� n�h�ny percig, mely egy �r�kk�val�s�gn�l is hosszabbnak tûnt. De kor�bban, mint azt v�rtam, a s�t�ts�g felsz�llt, mint egy f�tyol, visszah�z�dva oda, ahonnan j�tt, �s ism�t tudat�ban voltam k�rnyezetemnek.

A l�legzet egy ijedt, elny�jtott zokog�sk�nt hagyta el t�dõmet, cik�z� gondolataim r�eszm�ltek, hogy t�bb� nem Tokyo k�zpontj�nak egyik nedves utcasark�n voltam. Megr�k�ny�d�s �rz�se �radt sz�t tombol� tûzv�szk�nt v�n�imban, f�lelemmel �s elesetts�ggel tûzre lobbantva õket.

Hitetlenkedõ szemeim jobbra, majd balra siklottak. Egyszer egy apr� k�rben k�rbefordultam, azt�n m�g egyszer, k�rnyezetem minden r�szlet�t felfogva. A l�baim alatt omladozva fak�, sz�raz f�ld volt, ez bor�totta a talajt, ameddig a szemem ell�tott. A feh�r por bebor�totta az õsi romokat, melyek k�rbevettek engem. Egykoron gy�ny�rû szerkezetek, �sszet�rt �s zord kõ, valamint m�rv�ny �p�letek fek�dtek elpuszt�tva mindenhol, amerre fordultam. Szobrok �s eml�kmûvek ledõlve, elhagyva �s komoran hevertek romjaikban.

Ki okozhatott ekkora puszt�t�st? �s hol voltak az emberek, akik egykoron az omladoz� v�ros f�l�tt uralkodtak? �nk�ntelen�l megborzongtam, agyamban kalkul�lva a csat�r�l, melyet a l�bam alatti f�ld�n v�vhattak. A levegõ, melyet bel�legeztem, a hal�l szaga volt. Olyan volt, mintha egy r�m�lom k�zep�n �csorogn�k.

Val�j�ban nagyon is olyan volt, mint az *�n* r�m�lmaim...

Szemeim l�lekszakadva felv�ndoroltak a f�l�ttem l�võ v�gtelen �gboltra, �s sz� szerint csillagok milli�it l�ttam. Nyilv�nval�an, b�rhol is lehettem, t�vol volt b�rmelyik modern v�rost�l. K�ptelens�g lett volna, hogy ennyit l�ssak a csillog� �gitestekbõl, ha b�rmilyen metropolisz f�nyeinek k�zel�ben lettem volna. N�ztem a csillagokat, f�ny�k visszaverõd�tt agg�d�, k�nnyekkel teli szemeimrõl.

L�lekszakadt �mulattal megfordulva tov�bb vizslattam a v�gtelen �gboltot, mely szakadatlanul ter�lt el elõttem.

Remegõ pupill�im elkerekedtek a f�lelemtõl �s hitetlens�gtõl, att�l, amit az elõttem elter�lõ, hatalmas �gen megpillantottam. �s egy hossz� pillanatig remegve �lltam meg l�p�seimben annak hat�s�ra, amit az �gbolton, fel�m tornyosulva l�ttam.

A F�ld.

Szemeim heves tagad�sban lecsuk�dtak, �jultan a f�ldre omlottam.

***

    Nem l�v�n tudat�ban, hogy fekszem, f�lig eszm�letlen�l �s megfeledkezve k�rnyezetemrõl, �szt�n�sen elmosolyodtam, ahogy valami puha finoman meg�rinti az arcomat, ragaszkod�an �s szeretettel...mint egy anya �rint�se. Szemeim felny�ltak, ahogy a r�vid �jul�s var�zslata elm�lt, �s �res tekintettel az elõttem l�võ sug�rz� nõre pillantottam, aki meglepõ gyeng�ds�ggel cir�gatta arcomat.

Egyszerûen...gy�ny�rû volt.

Halv�nyk�k szemei, melyek az eny�meket kerest�k, b�k�sek voltak �s h�vogat�k, azonnal tudtam, hogy nem b�ntana engem. Egy ilyen tekintet nem tartozhat az ellens�ghez. A haja olyan volt, mint a sodrott ez�st, �s m�g a minket �rny�kokban bebor�t� tompa f�nyben is ragyogott. �gy volt felfogva, mint az eny�m, de sokkal hosszabb volt, gy�ny�rû hull�mokban hullott a f�ldre. Bõre halv�ny volt �s csill�mlani l�tszott. Az elõkelõ ruha, melyet viselt, lenge feh�r szat�nb�l volt.

De a legfurcs�bb dolog benne egy�rtelmûen a homlok�n vil�g�t� jel volt. Nagyon hasonl�tott Luna f�lhold alak� jel�re, de ez olyan f�nyesen csillogott, mint a f�l�tt�nk l�võ csillagok.

"Ma...maga egy angyal?" Leheltem, szemeim el voltak kerekedve a meglepet�stõl �s a var�zslatt�l.

Nevetett. Boldog nevet�s volt, de a mosolya szomor� volt �s elm�lkedõ. Krist�ly k�nnyek csillogtak tiszt�n szemeiben, ahogy cs�ndes, �rzelemmel teli hangon suttogott. "�, Serenity...�n kicsi Sere-m. Mennyire hi�nyozt�l."

Pislogtam. "Minek nevezett?"

De tiszt�n hallottam õt. Sõt mi t�bb, ismertem a nevet. Valahogy... *valahogy* ismertem. M�lyen a sz�vembe volt temetve...egy olyan helyre, melyrõl nem tudtam.

"Annyi mes�lni val�m van," folytatta az angyal ugyanazzal a sz�vszaggat� mosollyal ajk�n. "Annyi mindent meg kell tudnod...hogy eml�kezz."

Zavaromban megr�ztam a fejem, erõtlennek �s sz�tsz�rtnak �reztem magam. "�n...nem �rtem." Fel�ltem onnan, ahol fek�dtem, figyelmen k�v�l hagyva a sz�d�l�st, mely pr�b�lt visszah�zni engem.

"Meg fogod, hercegnõ. �g�rem. Idej�tt�l hozz�m...hogy hogyan, nem tudom. De bizonyosan el�rkezett az ideje, hogy tudom�st szerezz a m�ltadr�l."

Azzal elõrehajolt �s egy meleg cs�kot nyomott homlokomra. Valami felpisl�kolt a szem�ld�k�m�n �s felgyulladt. Valami �getõ �rz�st tapasztaltam. Nem volt f�jdalmas, de nagyon �sszezavart. K�v�ncsi ujjakkal megtapintottam homlokomat. Mi t�rt�nt?

Az angyal tett egy mozdulatot, �s �n alig tudtam visszatartani egy riadt �s meglepett sikolyt, amikor egy t�k�r �lt�tt alakot a puszta levegõbõl, lebegve �s �szk�lva elõtt�nk. Hogy lehets�ges egy ilyen tett?

�lmodnom kellett. M�g egyszer az �gre pillantva ism�t egy t�lont�l ismerõs z�ld �s k�k bolyg� k�sz�nt vissza r�m. Magamba szippantva a hihetetlen l�tv�nyt, csak m�g ink�bb megbizonyosodtam r�la, hogy ez az eg�sz csak puszta hallucin�ci� volt.

De olyan val�s�gosnak tûnt...

"Gyere," k�rte az angyal, kezemet a saj�tj�ba v�ve, �s a t�k�rh�z vezetett engem, ami *val�j�ban* nem lebegett...vagy legal�bbis errõl pr�b�ltam meggyõzni magam. B�multam a t�k�rk�pemet, de alig ismertem fel az arcot, mely visszan�zett r�m. A ruh�m feh�r volt, arany �s ez�st szeg�llyel, �s csipk�s tengerben hullott al� a f�ldre. A felsõ r�sze testhez�ll� volt, de a ruh�ban m�gis volt valami gyerekes �rtatlans�g. Egy gyûrût viseltem a bal kezemen, mely egyszerre rettenetesen idegennek �s kimondhatatlanul ismerõsnek tûnt, �s egy gy�ngyf�z�r fonta k�r�l jobb csukl�mat.

A hajam...� Istenem, hogyan kezdjek bele a le�r�s�ba? *Ez�st* volt. Ak�r az angyal�, csak nem olyan hossz�, vagy olyan nagy. F�lve tapintottam meg a sz�lakat, nem igaz�n hittem benne, hogy a k�pek, amivel a szemeim t�pl�lj�k az agyam, helyesek.

De ami a legjobban megd�bbentett, az a homlokomon f�nylõ f�lhold volt. Remegõ k�zzel felny�ltam �s �vatosan meg�rintettem. Melegen �gett ujjhegyeimn�l, de nem s�rtett meg. Egy zavart zih�l�s hagyta el ajkam. Val�di volt. Sõt mi t�bb, a *r�szem* volt.

De...*hogyan*?

Az angyal v�llamra tette kez�t, �s egy�tt a t�k�rben l�võ t�k�rk�p�nket n�zt�k. B�r k�zel egy l�bbal magasabban �llt n�lam, megh�kkentettek a von�saink k�z�tt l�võ hasonl�s�gok. "Hogy csin�lja ezt?" leheltem, nyugtalanul �s k�nyelmetlen�l �rezve magamat. De az angyal ism�t elmosolyodott, �s azok az �rz�sek gyorsan elmos�dtak. Nem tudom megmagyar�zni, hogy mi�rt, de b�ke volt a jelenl�t�ben.

"Tudom, hogy �ssze vagy zavarodva, Serenity. Joggal," komment�lta, egy �jabb mozdulatot t�ve kez�vel. Ny�sz�r�gtem, ahogy eltûnt a t�k�r. "De idõben megkapod a magyar�zatot mindenre. De elõsz�r meg kell besz�ln�nk a F�ld�n t�rt�nteket."

An�lk�l, hogy b�rmi m�st mondott volna, egyik kez�t kiny�jtotta a k�k bolyg� fel�, �s �n elkerekedett, hitetlenkedõ szemekkel n�ztem, ahogy minden f�le sz�nû f�nysugarak indultak a F�ld felõl �s suhantak fel�nk olyan sebess�ggel, amit alig tudtam felfogni. Olyan volt, mintha egy meteoresõt n�ztem volna...csak a meteorok oda k�zeledtek, ahol mi �lltunk. F�lelmemben egy l�p�st h�tr�ltam, ahogy a sugarak lehetetlen�l k�zel j�ttek, de az angyal egy egyszerû „Ne f�lj”-el v�laszolt aggodalmamra.

Mire a szavak leperegtek nyelv�rõl, a sz�nes sugarak f�l�tt�nk voltak. F�nyesen megvil�g�tott�k az eget, �s �n f�lelmemben lefedtem szemeimet, amint egyk�nt felvillantak. Mikor el�g b�tors�got gyûjt�ttem hozz�, hogy az ujjaim k�z�tt kilessek, h�t sz�nes krist�lyt l�ttam magam elõtt lebegni. Elcsod�lkoztam figyelemre m�lt� sz�ps�g�k�n, felfigyelve r�, hogy a k�ket nem elõsz�r l�tom. Tuxedo Kamen ezt lopta el a youma t�mad�s ut�n. De hogy a krist�ly mi volt, vagy mit jelentett, egy�ltal�n nem tudtam.

"A k�ldet�sed nem egyszerû," folytatta az angyal, arca felragyogott a sziv�rv�nysz�nektõl, melyek a k�l�n�s dr�gak�vekbõl �radtak. "De ez seg�teni fog a harcban."

Szemei lecsuk�dtak, kezei pedig kiny�ltak a krist�lyok fel�. F�nyesen felvillantak, �s egy szempillant�s alatt �sszeolvadtak egyetlen, krist�ly tiszta kõv�, mely olyan intenzit�ssal ragyogott �s csillogott, amilyet m�g sosem l�ttam. �szt�n�sen form�l�dott neve a nyelvemen.

Az ez�stkrist�ly.

Hallottam m�r r�la. Luna gyakran besz�lt a fontoss�g�r�l, de nem tal�ltuk a k�vet, b�rmennyire is kerest�k. �s most itt �lltam elõtte, eme hatalmas erõ jelenl�te miatt a f�lelemtõl �s tisztelettõl ajkamhoz szor�tott ujjpercekkel.

Erõ volt. �s nagyon megijesztett.

"Ez az eny�m?" ny�sz�r�gtem. B�lintott, �s azonnal �gy �reztem, mintha tizenn�gy elef�nt tiporna �t rajtam. "De...nekem azt m-mondt�k, hogy a k-krist�ly a Holdhercegnõt illeti."

Az egy mindent tud� mosollyal elmosolyodott, szemei csillogtak r�m. "J�l t�j�koztattak, �s ez�rt adom most oda neked. A tied."

Ajkaim sz�tv�ltak, de semmi sem j�tt ki rajtuk. Nem tudtam besz�lni, sem pedig kiengedni a levegõt, ami a mellkasomban ragadt. Az egyetlen dolog, amire k�pes voltam, hogy �jra �s �jra ugyanazt a h�rom sz�t hajtogassam agyamban.

*A* Hold hercegnõje. A *HOLD* hercegnõje. A Hold *HERCEGNÕJE*.

*�n*? Istenem, az angyal eszelõs! Ez egyszerûen abszurd! R�hejes! Furcsa �s egy�ltal�n NEM VICCES.

"Nem hiszel nekem?" k�rdezte az angyal.

Nem sz�rakoztatott a dolog, �s ez az arcomr�l is ler�tt.

"Mikor sz�letett benned ekkora k�tked�s?" folytatta fej�t ingatva, nem v�rt tõlem v�laszt. "Egyelõre higgy, amit akarsz, kis Serenity, de hamarosan neh�z lesz tagadni az igazs�got. Egyelõre a k�ldet�sedre kell koncentr�lnunk."

"A F�ld vesz�lyben van," folytatta. "Beryl hamarosan t�madni fog...�szakr�l. Meg kell �rtened az elt�k�lts�g�t. Mivel a bolyg� valamikor az õ ir�ny�t�sa alatt �llt, r�geszm�j�v� v�lt, hogy visszaszerezze. Neked, a t�bbi senshinek, �s Tuxedo Kamennek sietnetek kell, hogy meg�ll�ts�tok ezt a sz�nj�t�kot."

Els�padtam, ism�t leverve att�l, amit mondott. "Tuxedo Kamen? De...de õ az ellens�g�nk! Tal�n egy�tt dolgozik vele!"

Megr�zta fej�t. "Nem, gyermekem. Nem. Sõt mi t�bb, n�lk�l�zhetetlen a h�bor�ban el�rendõ sikeredhez."

"De..."

"Mondd," v�gott k�zbe, "r�mlik neked az Endymion n�v?"

�sszer�ncoltam a szem�ld�k�met. "Endymion...?" Visszhangoztam. A n�v furcs�n ismerõsnek tetszett nyelvemen, a sz�vem pedig gyorsabban l�tszott verni kimond�s�nak hat�s�ra. A n�v m�lyen el volt temetve a tudatalattimba, mind�r�kre belev�sve.

�s azt�n eszembe jutott a r�m�lom, �s a n�v, amit hal�lom pillanat�ban ki�ltottam. Nem m�s volt, mint Endymion neve. Endy, ki�ltottam neki. Nemes �s erõs. T�rõdõ �s igazs�gos. Kegyetlen�l meggyilkolta egy boszork�ny, akit �gy h�vtak...Beryl.

�sszerezzentem az eml�k hat�s�ra, szemeim elkerekedtek, ahogy az angyal intenz�v pillant�s�val tal�lkoztak. "Maga...maga okozta nekem azokat az �lmokat, nem igaz?" suttogtam.

A nõ megingatta fej�t, szemei egy l�tsz�lag �r�k �deskeserû szomor�s�gt�l csillogtak. "Nem, kicsim, nem �n. Nincs hatalmam az eml�keid felett. Az �lmok, szerintem, az�rt voltak, hogy r��bredj, hogy amid van az �letedben, az nem elegendõ."

"Tudsz r�la, hogy Mamorunak a sz�lei hal�la �ta vannak ezek az �lmai?" k�rdezte.

Megmerevedtem, v�ratlanul �rt a k�rd�s, rem�nytelen�l pr�b�ltam nem gondolni r�. T�lzottan f�jt. �s az ûr...a f�jdalom csak *ord�tott* �rul�s�nak gondolat�ra...ahogy az utc�n tette, mielõtt el�rasztott a f�ny. De mi�rt? Mi k�ze volt hozz� az ûrnek? Az biztos, hogy nem lehetett *õ* az, akire sz�ks�gem volt, hogy teljess� tegyen.

De Istenem, b�rcsak �gy lett volna...

"Honnan tud Mamorur�l?" k�rdeztem m�rgesen, rem�nytelen�l �tbotolva a nev�n, �gy �reztem, mintha sz�geket vertek volna a sz�vembe.

"Mamoru Endymion," mondta az angyal szimpl�n.

Belsõleg elz�rk�ztam, valahogy m�r mindent tudtam, amit mondott nekem. "Mamoru egy hazug."

"Endymion szeretett t�ged."

"Endymion halott."

"Tuxedo Kamen megv�d t�ged."

"Tuxedo Kamen el�rult engem."

"Megcsal az eszed."

"Az eszem az egyetlen, ami maradt," jelentettem ki m�rgesen. "K�l�nben is, t�lzottan f�j a sz�vemre hallgatnom."

"De nem tudsz elmenek�lni tõl�k, igaz? Mindh�rman k�s�rtenek t�ged, �s mindig is fognak. Ha siker�l is eltasz�tanod magadt�l Mamorut, tov�bbra is ott lesz a sz�vedben."

M�rges k�nnyek tolultak arcomra. "Mi�rt hozott ide?"

"Te hoztad ide magad, kis Serenity."

"M�g csak azt sem tudom, hogy ki maga!"

"Dehogynem," v�laszolta nyugodtan.

Egy csal�dott ki�lt�ssal �sszeomlottam, el�gedetlens�g �s zavar k�nnyei kerekedtek f�l�m. Kezeimet az arcomhoz nyomva elfordultam tõle, azt k�v�nva, hogy �bredjek fel a r�m�lomb�l, melybe keveredtem.

De m�lyen legbel�l tudtam, hogy nem �lmodok. Sõt mi t�bb...valahogy tudtam, hogy ki õ. �s azt is, hogy �n ki vagyok.

Hogyan magyar�zhatn�m meg? Olyan volt, mintha egy f�ny sziv�rgott volna az agyam belsej�be, odarejtett titkos szob�kba hatolva. A szobaajt�k kit�rultak, �s a rabs�g l�ncai a f�ldre zuhantak.

El�llt a l�legzetem, szemeim k�nnyektõl hull�mzottak, ahogy finoman beiv�dott a tud�s...r�besz�lve engem az elfogad�sra...egyszerre egy eml�ket adva nekem...elrakt�rozva m�sokat, hogy elz�rva maradjanak, egy m�sik alaklomig. De m�g �gy is t�l gyors volt, �s k�nnyek tolultak arcomra, ahogy remegtem.

Karok voltak k�r�l�ttem, k�zel vonva engem, ahogy s�rtam. Egy �j n�ven sz�l�tottam meg az angyalt, m�g mielõtt tudat�ra �bredtem volna, hogy mit mondok. "Any�m..." suttogtam, v�ll�n nyugtatva fejemet, szemeim lecsuk�dtak.

"Kimer�lt�l, kis hercegnõ. Az eml�kek t�l gyorsan jutnak az eszedbe," mondta nekem, a hajamat simogatva. "Annyi minden t�rt�nt, �s annyi minden van m�g h�tra. Nyugalmat kell tal�lnod, Serenity. Meg kell bocs�tanod neki �s tov�bbl�pni, vagy sosem lesz el�g erõd hozz�, hogy szemben�zz az elj�vendõ csat�kkal."

"Ez igaz? Szeret engem?" suttogtam, el mertem fogadni, amit mondott nekem...mertem rem�nykedni Mamoruban...Endymionban.

"Szeret t�ged, kedvesem. De ezt m�r tudod. Nem kellek hozz� �n, hogy megmondjam."

A sz�vem megduzzadt.

"Mit tegyek?" suttogtam a haj�ba.

Elmosolyodott. "Szeresd viszont."

Olyan gyorsan visszaker�ltem az utcasarokra, amilyen gyorsan elhagytam azt. B�r a hideg decemberi esõ miatt k�v�lrõl m�r nem f�ztam t�bb�, bel�l elzsibbadtam. Alig tudtam besz�lni, akkora volt a megd�bben�sem egy ilyen els�prõ utaz�s ut�n.

Szemeimet lassan az �gre emelve �resen b�multam a Holdra, mely az esõfelhõk k�z�l kikandik�lt. �gy tûnt, viszonozza a pillant�somat, egyenesen a sz�vembe �s agyamba b�mulva.

        T�nyleg ott voltam? Vele? Az �n *glugg* �desany�mmal? T�nyleg hercegnõ vagyok? A l�nya? A j�võbeni kir�lynõ? A krist�ly õrzõje?

Idegen s�lyt �reztem a nyakamban, �s meglepetten pillantottam le. Ott l�gott a krist�ly egy ez�stl�ncon, l�legzetemmel emelkedve �s s�llyedve, mintha egy egyszerû nyakl�nc amulettje lenne. De sokkal t�bb volt enn�l...

V�delmezõn a kezembe z�rtam, f�ltem, hogy elvesz�tem... f�ltem r�n�zni... f�ltem att�l, amit jelentett...

Az angyalnak igaza volt. Egyre nehezebb volt az igazs�got tagadni.

Egy ismerõs hang z�kkentett ki a k�bulatb�l, melybe beleestem. "Usagi!" ki�ltott t�volr�l.

Pislantottam. "Rei?"

A k�zelgõ l�ptek fel� fordultam �s megl�ttam a papnõt. "Usagi! H�t itt vagy! �, Istenem, m�r mindenhol kerestelek!" Karjai egy v�ratlan �lel�sbe vontak engem, m�g mielõtt v�laszolhattam volna. "J�l vagy? Mi t�rt�nt? Hol volt�l? Annyira agg�dtam..."

�ssze voltam zavarodva. "Mi�rt?"

Egy pillanatra elbizonytalanodott, levette viola szemeit arcomr�l, mik�zben bensõleg vitatkozott valamin. „Majd a templomban besz�l�nk r�la, rendben? El�g r�g�ta vagy m�r itt kinn.” Levette a kab�tj�t, de �n f�lretoltam, mielõtt m�g a v�llam k�r� ter�thette volna.

"Ne, nem f�zom. Viseld te!"

"Nem f�zol? Usagi, m�g csak nem is hossz� ujj� van rajtad! Meg lehet itt fagyni!"

"J�l vagyok, Rei," v�laszoltam cs�ndesen, m�g egy pillant�st vetve a Holdra, mielõtt az �jra a felhõk m�g� csusszant. L�legzetem egy kis felhõ form�j�ban megfagyott elõttem, �s a sz�l cs�pte puszta karjaimat, de �n m�g csak meg sem �reztem. Olyan volt, mintha valami ismeretlen dolog meleg�tene bel�lrõl. Egyik kezemet a sz�vemre tettem, mire v�laszul az ûr f�jdalmasan �sszefacsarodott. Szemeim egy hi�baval� pr�b�lkoz�ssal �sszeszorultak, hogy bent tarts�k k�nnyeimet.

"Usagi-chan?" suttogta Rei, agg�d� szemekkel n�zve r�m. "T�nyleg be kellene menn�nk."

Kezem leesett a sz�vemrõl �s lenyeltem a torkomban l�võ gomb�cot. �szre sem vettem, hogy Rei ism�t a v�llam k�r� tette a kab�tj�t. "Hai."

***

Rei ragaszkodott a magyar�zathoz, amint el�rt�k a Cherry Hill Templomot. Elõsz�r h�z�dzkodtam tõle… �rthetõ m�don, hiszen egy bizonyos fokig m�g �n magam sem voltam biztos benne, hogy nem �lmodtam ezt az eg�sz tal�lkoz�st. De a nyakam k�r�l f�ggõ krist�ly meggyõz�tt az ellenkezõj�rõl. Ha az �lom t�nyleg csak puszta hallucin�ci� lett volna, nem tudn�m m�shogy megmagyar�zni a krist�ly megjelen�s�t. Meg k�l�nben is, *valami* t�rt�nt ott velem, �s t�nyleg nem tarthattam magamban egy ilyen tapasztalatot... nem, mikor ilyen fontos r�szletek ker�ltek napvil�gra.

Rei alig pislogott. Hogy le volt s�jtva, az nem kifejez�s. R�szint meglepõdtem, hogy nem szak�tott f�lbe az elsõ mondat ut�n �s nem mondta, hogy nagyz�si h�bortban szenvedek.

"Akkor h�t *m�gis* igaz. Te vagy a hercegnõ."

"Magam sem hinn�m, ha ez nem lenne..."

A kez�be helyeztem a krist�lyt, �s szemei hihetetlen�l nagyobb� v�ltak. "Usagi-chan..." lehelte. Egy�tt csak egyszerûen *n�zt�k*, rem�nytelen�l lenyûg�zve att�l, hogy egy ilyen apr� k�vecske ilyen erõs �s hathat�s lehet, �s m�gis olyan �rtatlannak �s vesz�lytelennek tûnik. "Tudtam... Egyszerûen *tudtam*, hogy te vagy az," folytatta.

Most rajtam volt a sor, hogy led�bbenjek. "Te tudtad? De honnan?"

"Nem voltam teljesen biztos benne, hogy te vagy az, de gyan�tottam," ismerte be. "R�g�ta �lmodok m�r a hercegnõrõl �s a Hold Kir�lys�gr�l."

Elkerekedtek a szemeim. "Pontosan mi�ta?"

Ideiglenesen eltûnõd�tt. "Azt hiszem, akkor kezdõdtek, mikor eldurvultak otthon a dolgok... mielõtt a nagypap�hoz k�lt�ztem." Meg�rtõen b�lintottam, õ pedig folytatta. "Mikor megismertelek, gyan�tani kezdtem, hogy a te arcodat l�ttam �lmaimban, de nem foglalkoztam vele igaz�n, am�g nem besz�ltem Mamoruval a minap. Felismertem az arc�t, ahogy a tiedet is. Megk�rdeztem õt az �lmokr�l, amelyek elõfordul�sa hat�rozottan gyarapodott, mi�ta csak megismertem õt..."

Ahogy az eny�mek is...

"Nem eml�kezett, vagy ismert fel engem, �s teljesen meglepettnek l�tszott att�l, amit mondtam neki," folytatta, "de beismerte, hogy õ is �lmodik... m�r kisfi� kora �ta."

"Õ-õ a hercegnõrõl �lmodik?" suttogtam, �jra meg �jra v�gigfuttatva a szavakat a fejemben, mindent megt�ve, hogy elfogadjam õket, de m�g mindig harcolva a hitetlens�ggel, b�r ennyit az angyal is elmondott.

Rei elmosolyodott a k�rd�semre. "Igen, r�lad. Mes�ltem neki a gyan�mr�l, miszerint te lehetsz a hercegnõ, �s õ beismerte, hogy neki is voltak ezzel kapcsolatos gondolatai. Azt is elmondta nekem, hogy õ Tuxedo Kamen."

A n�v hallat�ra ajkamba haraptam, �s a mellkasomban l�võ f�jdalom rem�nytelen�l a felsz�nre t�rt. Rei egy bûn�s s�hajjal nyugt�zta az arcomra ki�lõ nyomorult kifejez�st. "Usagi, annyira sajn�lom, hogy nem mondtam el neked, de maga akarta megtenni. Meg�g�rtette velem."

"El akarta mondani nekem?" visszhangoztam, �s meglepett a b�lint�s, amivel v�laszolt. "De... de sosem tette meg, �s annyira f�jt, mikor magamt�l j�ttem r�."

"Minden tiszteletem a ti�d, Usagi-chan, de... te magad sem igaz�n jelezted Mamorunak, hogy te vagy Sailor Moon."

Bel�m akadt a sz�. Istenem.

"Nem tudom, hogy Mamoru mi�rt nem mondta el neked. Ezt magadnak kell megbesz�lned vele," folytatta, "de azt tudom, hogy mi�rt nem �llt el�d soha azzal, hogy te vagy a hercegnõ. Õ �s �n megegyezt�nk abban, hogy neked magadnak kell felfedezned az igazs�got a m�ltadr�l. Nem �rezt�k helyesnek, hogy csak egyszerûen le�ltess�nk �s elmondjuk neked a t�nyeket. Eszedbe jutnak, ha k�szen �llsz r�." R�m mosolyogva habozott. "Azt hiszem, k�szen �llsz r�, ne?"

Als� ajkam remegett, ahogy k�nnyek cs�pt�k szememet. "Nem, nem �llok k�szen. F�lek, Rei."

Ell�gyult az arca. "Usagi, nincs mitõl f�lned. Nem vagy egyed�l. Ott van neked Luna, a senshi �s �n. Tudod, hogy mindig seg�teni fogunk �s megv�d�nk t�ged. Mi vagyunk a hercegnõ v�delmezõi. De ami enn�l is t�bb, a bar�taid vagyunk."

Cs�ndben b�lintottam, k�ptelen voltam besz�lni. �s bar�ts�gunk t�rt�net�ben elõsz�r, Rei engedett b�k�ben s�rni. Nagyra �rt�keltem cs�ndes komfortj�t �s elõz�kenys�g�t, hogy hagyott engem, hogy saj�t temp�mban szedjem �ssze gondolataimat. Minden akkora hom�ly volt... alig voltam k�pes meg�rteni mindazt, ami kider�lt sz�momra. De valahogy minden beiv�dott, �s a k�nnyek idõvel lelassultak.

"Rei..." suttogtam egyik �kl�met az arcomnak d�rzs�lve, hogy megsz�r�tsam. "Honnan tudtad, hogy a keres�semre kell indulnod ma este?"

"Mamoru felh�vott," ismerte el habozva.

Nyeltem egy nagyot. "Igen?"

"Nagyon agg�dott miattad. Sõt, felejtsd el ezt a mondatot. H�lyes�g. Teljesen mag�n k�v�l volt. Mindenhol keresett t�ged �s rem�nykedve felh�vott engem, hogy tal�n l�ttalak, vagy hallottam felõled." Habozott, egy pillanat m�lva hozz�t�ve. "Elmes�lte, hogy mi t�rt�nt."

K�nyelmetlen�l mozgol�dtam, azzal lefoglalva v�tkes agyamat, hogy egy darab anyaggal babr�ltam. "Azt hiszem nagyon �sszekavartam a dolgokat, ugye?"

"Valami azt s�gja nekem, hogy õ is �ppen ezt gondolja," v�laszolta egyik kez�t nyugtat�sk�ppen a v�llamra t�ve. "Akarod haszn�lni a telefont, hogy felh�vd?"

"Iie. Szem�lyesen kell besz�ln�nk."

***

Szorosabban a v�llaim k�r� h�ztam a kab�tot, amit Rei adott, mik�zben kint v�rtam a taxit, amit h�vott nekem. Nem engedhettem, hogy els�t�ljon velem Mamoru lak�s�ig, mivel tudtam, hogy egyed�l kellene visszaj�nnie, a makacs le�nyz� meg nem hagyta, hogy egyed�l s�t�ljak. �gy h�t v�rtam a taxit, hogy elvigyen engem arra a „hatalmas” t�zt�mbnyi t�vols�gra. Semmi idõ alatt legyalogoltam volna a t�vot, �s Isten a tan�m, nagyon besz�lni akartam Mamoruval, de a m�g mindig zuhog� esõ elvette a kedvemet att�l, hogy elinduljak, mielõtt meg�rkezik a taxi. A sz�raz eresz al� simultam, a m�g mindig nyitott templom ajt� mellett, intenz�ven k�mlelve az utat sz�ll�t�m ut�n.

Egy �g t�r�s�re lettem figyelmes. Hat�rozottan jobbra ford�tva a fejem intenz�ven f�leltem, de csak a f�ldre hull� esõcseppek finom kopog� hangj�t hallottam. Kicsit tov�bb h�tr�lva az ajt� fel� ny�sz�r�gtem, hirtelen �gy �reztem, mintha egy szemp�r szegezõdne r�m.

Az *õ* szemei. Tuxedo Kamen szemei.

Nyeltem egy nagyot �s �vatosan k�r�ln�ztem. Semmit sem l�ttam, de tudtam, hogy ott van. Valahogy �reztem õt kinn az �rny�kokban, ahogy figyel engem.

"Tuxedo Kamen?" ki�ltottam erõtlen�l az �jszak�ba. "Ott vagy?"

Csak a zuhog� esõ hangja v�laszolt.

"Besz�lni szeretn�k," pr�b�ltam �jra. "K�rlek..."

Ism�t v�rtam. Semmi.

Fejem nyomorultul l�gott, k�nyszer�ttettem magam, hogy ne s�rjak... de gy�m�lcstelen v�llalkoz�s volt. Egy mag�nyos k�nnycsepp hagyta el szemem. Tal�n t�vedtem. Tal�n m�gsem volt ott.

Mi�rt is lenne? V�g�l is mindazok ut�n, amit tettem �s a sz�rnyûs�gek ut�n, amiket mondtam, m�r azt is csod�nak tartottam, hogy keresett engem. Meg�t�ttem, nem voltam hajland� meghallgatni õt, bizony�t�k n�lk�l meggyan�s�tottam, igazi ok n�lk�l inzult�ltam, �s �gy menek�ltem el tõle, mintha legal�bbis valami erõszak-elk�vetõ lenne. Nem jutott eszembe egy ok sem, hogy mi�rt ne ut�lna engem.

Tal�n Rei t�vedett. Tal�n nem is keresett engem. Mi�rt akarna l�tni mindazok ut�n?

De a fen�be is, l�tni akartam õt. �gy d�nt�ttem, hogy nem v�rok tov�bb a taxira. Elt�k�lten megp�rd�ltem Mamoru lak�s�nak ir�ny�ba.

�s f�ldbe gy�kerezett a l�bam.

Tuxedo Kamen �llt elõttem, teljesen el�zva a m�g mindig hull� esõtõl.