Epil�gus

Nyugtalanul v�rt elõttem, viharos szemeit s�t�t �rny�kok takart�k �s az �larc, amirõl ezerszer k�v�ntam, hogy b�rcsak ne l�tezne. Ajkait egyetlen sz� sem hagyta el, �s azon kaptam magam, hogy �n sem tudok megsz�lalni. B�lelt k�peny�nek finom suhog�sa az enyhe szellõben volt az egyetlen hang sz�vem kalap�l�sa mellett.

M�ly �s izgat� hangon sz�lalt meg. "Kerestelek."

Valahogy siker�lt megtal�lnom a hangomat, de apr�nak �s idegennek tûnt. "Igen?" leheltem idegesen megnyalva ajkaimat. Nem v�laszolt.

N�m�n figyeltem, ahogy visszav�ltozott, egy kicsit kev�sb� megf�leml�tõ f�rfit hagyva a m�sik hely�n. Mamoru rem�nytelen�l elveszettnek tûnt, ahogy ott �llt elõttem, ruh�i el�ztak, vizes tincsek simultak a homlok�hoz, k�rlelõ szemek szegezõdtek az eny�mekre. "Usa," suttogta olyan finoman, hogy alig hallottam õt. "�n..." Egy hirtelen j�tt k�h�g�si roham f�lbeszak�totta, �n pedig k�bulatomb�l magamhoz t�rve pislantottam.

"Te beteg vagy!" zih�ltam az �p�let eresze al�l gyorsan a fagyaszt� esõbe l�pve. K�t l�p�ssel el�rtem õt, de õ csak megfogta a v�llaimat �s visszavezetett oda, ahol sz�raz volt. Belekapaszkodtam az ingujj�ba, õt is kih�zva az esõbõl...�s k�zelebb hozz�m. Esõcs�ppek gurultak v�gig s�padt arc�n �s cs�p�gtek az �ll�r�l. A rajta l�võ neh�z, fekete kab�t ellen�re is remegett. "Mi�ta vagy itt kinn?" tudakoltam kin�zet�tõl sokkoltan.

"Mi�ta elment�l," hangzott az erõtlen v�lasz.

Megd�bbentem. "Istenem. Mamoru, melegre kell vinn�nk t�ged! M�gis mit gondolt�l?" H�ly�re tudtam volna verni a butas�g��rt, �s tal�n meg is tettem volna, ha a taxi nem �rkezik meg �s dud�l az �jszaka azon szak�hoz k�pest t�l hangosan.

"Gyer�nk," sz�ltam a kocsi fel� vonva a f�rfit. "Besz�lhet�nk, miut�n melegben vagy �s sz�razon."

***

Az �t teljes csendben kezdõd�tt, lesz�m�tva a fagyaszt� esõ kopog�s�t az ablakon. K�z�mb�sen n�ztem a mellett�nk elrep�lõ nedves utc�kat, s�t�t sik�torokat �s �p�leteket, lopva n�h�ny pillant�st vetve a mellettem l�võ, reszketõ f�rfira. N�ma volt �s �rzelmes. Sosem l�ttam m�g õt ilyen megt�rt �llapotban ezelõtt. Nyomorultul b�multa a kezeit, melyek az �l�ben nyugodtak. Egyszer-k�tszer l�ttam, ahogy szemei lecsuk�dnak �s feje kiss� meginog, ahogy egy kellemetlen gondolatot ûz�tt el az agy�b�l. Sz�vem kifacsarodott az arc�n l�võ aggodalom �s s�t�t nyomorults�g l�tt�n. A kocsi kabinj�nak s�t�tj�n �tny�lva kezem az �v�t kereste. Meleg ujjaim �sszefon�dtak az õ f�lig megfagyott ujjaival �s biztat�an megszor�tottam õket. Lassan kil�legzett.

Az �tnak n�h�ny percen bel�l v�ge szakadt, �s amint kisz�lltunk a taxib�l, kezemmel visszavettem az �v�t. Nemcsak hihetetlen�l bûn�snek �reztem magam a fizikai �llapot��rt, de m�g mindig sz�rnyen �reztem magam minden�rt, amit mondtam neki, �s amit tettem vele. Helytelen volt nem meghallgatni õt. Sosem volt r� lehetõs�ge, hogy megv�dje mag�t a gyan�s�tgat�saimmal szemben, �s teljes sz�vembõl azt akartam, hogy mindent elmondhasson, ami a fej�ben j�r. De elõbb fel kellett melegednie. A reszket�se aggaszt� volt.

A keze, amit fogtam megmerevedett, ahogy a liftbe l�pt�nk, �s a bûntudat �jra mint m�reg terjedt sz�t bennem, mikor eszembe jutott a sz�rnyû vita, ami itt zajlott, pontosan ott, ahol most �lltunk. Szemeimet arc�ra szegezve, mely megmerevedett a pr�b�lkoz�st�l, hogy figyelmen k�v�l hagyja a f�j� �rzelmek tenger�t, melyek minden k�ts�get kiz�r�an nyomasztott�k, �gy sz�ltam hozz� l�gyan, megt�rve a k�z�tt�nk l�võ csendet. "Sajn�lom, Mamoru...mindent sajn�lok."

Tekintete a f�ldre esett, de b�lintott v�laszk�nt. "�n is sajn�lom, Usagi." Hangja m�ly volt �s cs�ndes, a k�zel�tõ �rz�sek fenyeget�s�tõl elnyomott. Mielõtt v�laszolhattam volna, a liftajt�k kiny�ltak, �s a kezemhez fûz�tt m�sik k�z gyeng�den v�gigvezetett a hom�lyos folyos�n. T�relmesen �lltam mellette, m�g kinyitotta az ajt�t �s kit�rta nekem.

"�tfagyt�l," mondta kedvesen. "Van egy takar� a kanap�n a nappaliban. Melegedj meg, �n pedig k�sz�tek neked egy kis te�t."

"Nem, majd �n megcsin�lom a te�t," ellenkeztem gyorsan, kiseg�tve õt a vizes kab�tb�l, ami m�sodik bõrk�nt tapadt r�. "Azt akarom, hogy �lt�zz �t. Reszketsz, mint egy falev�l."

Kiss� lehorgasztotta fej�t, tekintete elhagyta arcomat. Nyilv�nval�an t�l f�radt volt �s t�lzottan f�zott ahhoz, hogy vitatkozzon. Finoman a h�l�szob�ja fel� l�ktem, õ pedig minden tov�bbi sz� n�lk�l h�l�san megsz�vlelte any�s k�r�semet. Eltûnõ alakj�t figyelve valami �sszeszorul�st �reztem a mellkasomban �s egy csavarod�st a gyomromban. K�l�n�s �rz�s volt...nem teljesen kellemetlen. Valami vonzalomhoz hasonl�, azt hiszem. Nem teljesen szerelem...de a m�ly t�rõd�s �rz�se. Azon az �jszak�n elsõ �zben elmosolyodtam �s a konyh�ba indultam, hogy forr� te�t k�sz�tsek mindkettõnk felmeleg�t�s�re.

***

Ismerõs l�tv�ny volt. Mi ketten, a kandall� elõtt �cs�r�gve a padl�n, forr� csuprokkal a kez�nkben, de a hangulat nagyon m�s volt. Nem volt kellemetlen, �s a l�gk�r sem volt fesz�lt. Nem sokat besz�lt�nk, csak s�tk�rezt�nk a k�zt�nk l�võ b�k�ben, engedve, hogy meggy�gy�tsa sebeinket.

T�rsam reszket�se lassan csillapodott, ahogy a meleg ruha, forr� kamillatea �s l�ngol� tûz egy�ttes hat�sa felmeleg�tette tagjait. �vatosan figyeltem õt, amint laz�tani kezdett, �s norm�lisan l�legezni. Szemei les�tve maradtak, de arc�nak vonalai �szrevehetõen megl�gyultak. Kimer�tõ volt a nap, �s k�ts�gtelen�l fizikai �s �rzelmi f�radts�g s�jtotta. De b�rmennyire is k�v�ntam, hogy pihenjen, m�lyen legbel�l tudtam, hogy õ nem az a fajta, aki alszik, mik�zben besz�lni kellene valamirõl... �s egy�rtelmûen sok megbesz�lni val�nk volt.

F�lret�ve a te�mat k�zelebb h�z�dtam hozz�, mivel kiss� k�l�n �lt�nk. Biztat�an mosolyogva ezt suttogtam, "Hallgatlak. B�rmikor, ha k�szen �llsz."

Egy kiss� meglepetten õ is f�lretette a te�j�t, ideges ujjait v�gigfuttatva m�g mindig nedves haj�n. "Nem igaz�n tudom, hol kezdjem."

"Mikor kezdt�l el �lmodni?" kezdtem.

M�lyen fels�hajtott, szem�t az arcomr�l a kandall�ra emelte. "Nem sokkal a sz�leim hal�la ut�n. Csak hat �ves voltam. Nagyon mag�nyos. Az �lmok bizonyos �rtelemben megnyugtattak. Tal�n az�rt, mert ny�jtottak valakit, aki �gy szeretett engem, ahogy m�g senki m�s." Itt szemei teljesen az arcomra v�ndoroltak, �n pedig kiss� elpirultam saj�t �lmaimra visszaeml�kezve. Endymion �s �n gyakran voltunk intimek. A cs�kjai �s �rint�se r�g�ta az eml�kezetembe �gette mag�t �s nyilv�nval�an Mamoru�ba is. Tekinteteink hossz� idõre �sszekulcsol�dtak �s l�ttam, ahogy szenved�ly lobog s�t�tk�k szemeiben. Az a szenved�ly megijesztett Tuxedo Kamenben, de most... most egyszerûen nem tudtam, mit tesz velem...

"Azok az �lmok seg�tettek nekem �tv�szelni," folytatta Mamoru. "Rem�nyt adtak nekem valamiben... vagy ink�bb valakiben. Te volt�l az �n angyalom, Usagi. M�g mindig az vagy."

"Mikor j�tt�l r�, hogy �n vagyok az?" k�rdeztem elford�tva arcomat, mely �rd�gi p�rral �gett.

"Nem t�l r�gen. �sszef�gg�st teremtettem m�r az elsõ napon, mikor tal�lkoztunk. Amikor els�t�lt�l, nem tudtam nem �szrevenni a k�zted �s a hercegnõ k�z�tti hasonl�s�gokat. Az arc az �lmaimb�l �gy belev�sõd�tt az agyamba, hogy mikor elõsz�r megl�ttam a tiedet, led�bbentem. �s mikor elõsz�r megl�ttam Sailor Moont aznap k�sõbb este, ugyanez volt a reakci�m, de ezt �sszezavarod�s is k�s�rte. Addig csak �gy gondoltam az �lmokra, mint egyszerû... *�lmok*. Semmi t�bb. De azt�n k�telkedni kezdtem.

"Az �lmok vonzerõt t�pl�ltak a kettõs kil�ted ir�nt... egy l�ny ir�nt, akit Usaginak h�vnak �s egy m�sik ir�nt, akit Sailor Moon-nak. Akkor m�g nem j�ttem r�, hogy te egy �s ugyanaz vagy. A szerelmem a hercegnõ ir�nt, akit mindig k�pzeletbelinek tartottam, gyorsan r�d �s Sailor Moon-ra ir�nyult, �s hamarosan azon vettem �szre magam, hogy k�t l�nyba vagyok szerelmes. Fogalmam sem volt, mit kezdjek ezekkel az �rz�sekkel, de azt tudtam, hogy õszint�nek kell lennem, ha szerelemrõl van sz�. Nem kaphattalak meg mindkettõt�ket, de nem is tudtam v�lasztani k�z�ttetek. �gy megpr�b�ltam mindkettõt�ktõl elszak�tani magam, hogy megtagadjam ezeket az �rz�seket, abban rem�nykedve, hogy tal�n sz�toszlanak. Veled szemben k�nz�v� v�ltam. Sailor Moon-nal pedig rideg �s tart�zkod�. Ut�ltam ezt tenni, �s Isten a tan�m, hogy a sz�vem nagyon v�gyott ut�nad, de..." S�hajtott. "Sajn�lom, Usagi. De nem kezdhettem veled kapcsolatot, mikor a sz�vem valaki m�s ut�n is v�gyakozott. �s ugyanez a helyzet Sailor Moon-nal is."

"Semmi baj. Meg�rtem," biztattam kezeimet az �v�re rakva, megk�nnyebb�lve, hogy nem voltak t�bb� hidegek �s nem remegtek. "Folytasd."

"Azon az est�n j�ttem r� a kettõs kil�tedre, mikor megt�madtak." Akaratlanul is megremegtem a gondolatra �s f�lren�ztem. "Miut�n a youma m�r nem fenyegetett, tov�bbra is k�nyelmetlen�l �reztem magam. Volt egy rettenetes, megmagyar�zhatatlan �rz�sem, hogy m�g mindig vesz�lyben vagy. Olyan s�rgõss�ggel t�rt r�m, amit m�g sosem �reztem, m�g Tuxedo Kamenk�nt sem. �gyhogy k�vettelek. Mikor visszav�ltozt�l, meg�llt bennem az �tõ. Egyszerûen led�bbentem. A k�t l�ny, akit szerettem egy �s ugyanaz volt. Mikor egy pillanatra meg�lltam, hogy �sszeszedjem a gondolataimat egy ekkora sokk ut�n, egy kicsit lehagyt�l, �s a retteg�s �rz�se fell�ngolt a gyomromban. �s mikor megtal�ltalak... az az alak..."

Elhalt a hangja. Szemei csukva, fej�t elõre-h�tra ingatta, ahogy igyekezett nyugodtnak maradni. "Esk�sz�m, Usagi, ha nem lett�l volna a szemtan�ja, meg�ltem volna azt az embert. Te volt�l az egyetlen, ami visszatartott." Elkerekedett szemekkel csak d�bbent csendben hallgattam, ahogy folytatta. "Mikor ott �lt�l elõttem, ijedten �s remegve, csak annyit tudtam tenni, hogy nem vontalak k�zel magamhoz, �s nem �leltelek t�ged �t, de azut�n, amin kereszt�l ment�l, �gy �reztem, nem lenne b�lcs dolog. Azt hiszem csak jobban megijesztettelek volna. �gyhogy biztons�gban hazak�s�rtelek, �s egyelõre ennyiben hagytam a dolgot.

"Most hogy f�ny der�lt a kettõs kil�tedre, valamivel helyesebbnek �reztem, hogy k�zeledjek hozz�d, �gyhogy a k�vetkezõ reggelen odamentem hozz�d, �s mivel �ltem-haltam, hogy megtudjam, hogy vagy, megk�rdeztem, hogy hogy �rzed magad. �gy tûnt, hogy egy kicsit felengedt�l velem szemben, �gyhogy egy kis b�tors�got nyerve aznap d�lut�n k�sõbb felaj�nlottam, hogy elviszlek. Szavak nem k�pesek kifejezni, hogy mennyire agg�dtam akkor. Egyszerûen kimer�ltnek �s levertnek l�tszott�l. Nem akart�l besz�lni velem a t�rt�ntekrõl, b�rmennyire is c�lozgattam. Bosszantott, hogy nem b�zol bennem el�gg� ahhoz, hogy seg�tsek, de legbel�l meg�rtettem. V�geredm�nyben alig ismert�l.

"De mikor megl�ttam a horzsol�sokat a csukl�don, egyszerûen elvesztettem az �nuralmamat. Fogalmam sem volt, hogy az a szem�t *ennyire* durv�n b�nt veled. Felm�rgelted magad a vizsg�l�d� k�rd�seimtõl, amik saj�t haragomnak k�sz�nhetõen igen k�vetelõzõv� v�ltak." Egy cs�pp bûntudattal szem�ben f�radtan fel�m pillantva meg�llt. "Nem kellett volna olyan goromb�nak lennem veled. Bocs�natot k�rek."

"Nem, az �n hib�m volt. Mondtam n�h�ny igen cs�nya dolgot... olyasmiket, amikre nem szolg�lt�l r�," eml�keztettem õt.

"Kimer�lt volt�l, Usagi. Fesz�lt. Megbocs�that� volt. Azonnal megbocs�tottam neked."

"Azonnal? De olyan m�rges volt�l r�m m�snap a j�t�kteremben..."

"Nem, egy�ltal�n nem haragudtam r�d. Mielõtt bej�tt�l a j�t�kterembe, a bar�toddal, Rei-el besz�ltem. Mondott nekem n�h�ny dolgot, amire nem sz�m�tottam... az �lmokr�l."

B�lintottam. "Igen, eml�tette a tal�lkoz�st."

"R�j�tt�nk, hogy azok nem csup�n �lmok, hanem val�j�ban eml�kek. �s hogy te vagy a Hold hercegnõje. Ism�t led�bbentem. Nemcsak Sailor Moon volt�l, hanem olyasvalaki is, aki kimondhatatlanul fontos sz�momra. Sõt mi t�bb, a hercegnõ val�s�g volt. Azt hiszem k�bulatban voltam. Rei eln�z�st k�rt... nem vettem �szre, mikor elment. Mikor v�gre feln�ztem, ott volt�l, mint egy kis fantom, vagy szellem. Sõt mi t�bb, rossz kedvû volt�l. Fogalmam sem volt, hogy mi�ta �lhett�l ott, hozz�m besz�lve. M�rgesen fel�llt�l. Azt hiszem �gy gondoltad, hogy sz�nd�kosan nem figyelek r�d. Szerencs�re elkaptalak a csukl�dn�l fogva, �s b�r m�g mindig sz�tlan voltam, rem�ltem, hogy enyh�tettem egy kicsit a b�natodat."

Elmosolyodtam annak eml�k�re, ahogy gyeng�den megsimogatta a horzsolt csukl�mat, �s gondokkal teli agyam megnyugodott a cs�ndes kezel�s magyar�zat�ra, amit aznap kaptam. "Siker�lt," suttogtam, ujjaink �jra �sszekulcsol�dtak.

"Sajn�lom, hogy ennyi f�lre�rt�s volt k�z�tt�nk, Usagi. De ha valami�rt is �gy �rzem, hogy nagyon bocs�natot kellene k�rnem, akkor az a cs�k, amit aznap �jjel Tuxedo Kamenk�nt adtam neked," sz�lt a szõnyegre szegezett szemekkel. "Rem�ltem, hogy az elsõ cs�k, amit megosztottunk egym�ssal egy kicsit csillap�tja a bennem l�võ l�ngokat, de nem �gy t�rt�nt. Ink�bb olyan volt, mintha olajat �nten�l a tûzre. T�bbre volt sz�ks�gem, �s miut�n l�ttam, hogy ism�t megt�mad egy youma, �s miut�n elford�tott tõlem a senshi, mikor besz�lni akartam veled, egyszerûen m�rges voltam. Nem r�d. Csak *m�rges*. �ltal�ban tudom kezelni az ilyen �rzelmi kit�r�seket, de azon az �jjelen egyszerûen t�ls�gosan nyersek voltak. Nemcsak durv�n besz�ltem veled, de m�g egy cs�kot is r�d erõltettem. Nem tudom el�gg� hangs�lyozni, hogy mennyire sajn�lom, Usagi-chan. Sosem akartalak b�ntani."

"Nem b�ntott�l. Nem �rzetem f�jdalmat," vitatkoztam vele cs�ndesen.

"K�nyelmetlen�l �rezted magad," v�gott vissza.

"De elengedt�l, mikor k�rtelek."

"�s gy�va m�dj�ra elfutottam nem sokkal azut�n," tette hozz� halkan.

"Nem vagy gy�va, Mamoru," mondtam megszor�tva kez�t. "Volt, amikor nem voltam k�pes meg�rteni, hogy tudsz ilyen erõs lenni."

Megingatta a fej�t, nyilv�nval�an nem �rtett egyet. "M�g arra sem b�rtam r�venni magam, hogy elmondjam neked, hogy �n vagyok Tuxedo Kamen. F�ltem tõle, hogy hogy fogsz reag�lni. Pr�b�ltam elmondani neked ma, mikor a parkban s�t�ltunk, de azut�n a bar�tod sikoltott, �s egyszerre minden rosszra fordult... te pedig elment�l... �s � Istenem, majdnem megõr�ltem, ahogy pr�b�ltalak megkeresni."

A k�z, amit fogtam remegett, �s l�ttam, ahogy az arca kiss� eltorzul a fenyegetõ �rz�sek egy hull�m�t�l. Minden tov�bbi n�lk�l a karjaiba vetettem magam. "Semmi baj, Mamo-chan. Ne s�rj," suttogtam, nem igaz�n tudtam, honnan vettem a becenevet. K�zelebb �leltem õt, �s õ is �t�lelt engem. "Minden rendben lesz. Minden�rt megbocs�tok, m�g az�rt is, hogy Odango Atam�nak h�vt�l. Csak k�rlek, ne s�rj...k�rlek...Mamo-chan..."

De elker�lhetetlen volt, �s hamarosan mindketten k�nnyezt�nk. A hajamat cs�kolgatva szorosan a mellkas�hoz szor�tott, mik�zben tov�bbra is �sszef�gg�stelen bocs�natk�r�seket motyogott.

"Shhhh..." csit�tgattam kedvesen, let�r�lve k�nnyeit, mik�zben õ f�lres�p�rte az eny�meket. "Nehezen a te hib�d ez az eg�sz. Annyira sajn�lom, hogy nem b�ztam benned, �s nem hallgattalak meg, mikor megpr�b�ltad megmagyar�zni." Megsimogattam �s megcs�koltam a bal arc�t, amit olyan kegyetlen�l meg�t�ttem �vatlan d�h�mben. "Gomen nasai, Mamo-chan. Gomen nasai..." szipogtam arcomat a v�ll�nak nyomva.

"Semmi baj, Usako," lehelte a hajamba. "Most m�r �jra kezdhetj�k. Nincs t�bb f�lre�rt�s."

�jra kezdeni? Szemeim rem�nyteljesen csillogtak, mint egy sziv�rv�ny a viharon �t. T�nyleg lehets�ges, hogy megbocs�tott nekem? Hogy m�g mindig akar engem? Vadul �leltem õt, mik�zben elõre-h�tra ringatott engem, finom szerelmi vallom�sokat mormolva hajamba. Alig �rtettem, amit mond, de hangja kellemess�ge megnyugtatott �s lecsillap�tott. "Aishiteru, Usako. Anata wa oshii desu, omaesan. Kawairashii Odango Atama. Bishoujo Sere. Aishiteru."
 

"Endy..." suttogtam el�gedetten, f�l-le futtatva kezeimet a h�t�n, �r�lve annak, hogy val�s�gos �s hogy szeret engem. A bennem l�võ ûr sosem volt m�g ilyen el�gedett, vagy csendes. Szerelme elcsendes�tette k�vetelõzõ ki�lt�sait, �s �letemben egyszer teljesnek �reztem magam. "Mamo-chan, �n m�g nagyon fiatal vagyok. Alig ismerem m�g a szerelmet. De amennyire tudom, ha ez, amit most bel�l �rzek b�rmif�le jele, akkor annyira szeretlek, hogy alig l�tok egyenesen."

Visszah�z�dott az �lel�sbõl, szemei r�m mosolyogtak. Kez�nkbe fogtuk egym�s arc�t �s a k�nnyek, amik tov�bb csorogtak az arcunkr�l t�bb� m�r nem a szomor�s�g �s k�n, hanem a megk�nnyebb�l�s �s �r�m k�nnyei voltak. Ajkaimmal v�gigsim�tottam arc�t, meg�zlelve k�nnyeit, ahogy azok saj�tommal vegy�ltek.

�s megcs�koltuk egym�st. �getõ cs�kok, melyek, ha nem lett volna olyan hideg odakinn, tal�n l�ngra gy�jtott�k volna az �p�letet. A nyers �rzelem, amit m�lt �jjel Tuxedo Kamen�ban tapasztaltam semmi volt a szenved�lyhez k�pest, amit az az �lel�s hordozott, amiben most tal�ltam magam. Ha az �larcos f�rfi b�rmit is visszafogott mag�ban, ez volt az, ami el volt z�rva benne. Arc�t a kezembe v�ve ajkaimat az �v�ire tapasztottam, pr�b�ltam �haj�t �sszek�tni saj�tommal. Mamoru nyelve a sz�mba nyomult �s a saj�tommal t�ncolt, mik�zben kezei a hajamba font�k magukat oldalra hajtva a fejemet, hogy m�ly�tse a cs�kot.

Elõbb, mint k�pzeltem, cs�kjaink valami kev�sb� sebzõv� szel�d�ltek...valami m�lyebb�. Gyeng�d kezei h�tranyomtak, hogy a padl�n fek�djek, ajkaink sosem hagyt�k el egym�st, ahogy �thelyezte a s�ly�t, hogy �vatosan fel�m telepedjen. Rem�nytelen�l remegtem a karjaiban, ahogy �reztem, amint az engem �lelõ f�rfi kinyitja a lelk�t �s bennem b�zva a kezembe helyezi azt. Bizonytalanul �n is ugyanezt tettem.

�reztem a f�jdalm�t, õ pedig az eny�met. L�ttam a kisgyerek arc�t, megd�bbenten �s s�padtan, amint a nõv�rek elmondt�k neki, hogy a sz�lei nincsenek t�bb�. �reztem a mag�nyt, amely annyi �ven �t megfertõzte õt. M�g azt is �reztem, ahogy a kocsi �tfordul a szeg�lyen. �s megismertem a benne l�võ ûrt, amely hihetetlen�l fel�rt a saj�t sz�vemben l�võ f�jdalom intenzit�s�val. Meg�rintettem a benne l�võ sebeket �s lassan lecsillap�tottam õket. A f�jdalmakat, melyeket t�l sok�ig utas�tottak el m�sok. Õ is ugyanezt tette velem, �s a bennem l�võ ûr megk�nnyebb�lten fels�hajtott �s b�k�s semmiv� foszlott sz�t. Ahogy az �v� is.

Ajkai olyanok voltak az eny�meken, mint egy szellem, finoman s�rl�dva a h�shoz, melyet pillanatokkal ezelõtt m�g horzsoltak. "Usako..." suttogta a sz�mnak, �s szempill�inak egy apr� nyom�t �reztem az arcomon, ahogy lecsuk�dtak, feje pedig a f�ldre s�llyedt, hogy az eny�m mellett nyugodjon. N�h�ny pillanatnyi b�k�s mozdulatlans�g ut�n lassan leg�rd�lt r�lam �s a h�t�ra fek�dt, gyeng�d kezei a karja kanyarulat�ba vontak engem. Fejemet a mellkas�n pihentetve elmosolyodtam b�k�s arc�n, szemei csukva, a von�sai finomak �s mozdulatlanok. Egy s�hajjal �n is hagytam, hogy lecsuk�djanak szemeim, �s Mamoru karjai szorosabb� v�ltak k�r�l�ttem, ahogy egy kicsit k�zelebb f�szkelõdtem.

A kandall� tov�bb pattogott �s reszketõ f�nnyel vil�g�totta be a szob�t, ahogy mi be- �s kisodr�dtunk a j�l meg�rdemelt alv�sb�l. Odakint pedig havazni kezdett. De egyik�nk sem vette �szre. Hirtelen a december nem is tûnt t�bb� olyan hidegnek.