Elsõ fejezet

Usagi Tsukino f�lres�p�rte arc�b�l arany f�rtjeit, ahogy a sz�l visszaf�jta õket. �ltal�ban ut�lta a szeles napokat, de a ny�ri hõs�g szinte elviselhetõv� tette, m�g ahhoz is, hogy elhagyja a h�zat. Ma hûv�sebbre fordult az idõ, �s õ h�l�s volt ez�rt. Az utc�n haladva �gy tûnt, nem veszi �szre, vagy legal�bb is nem �rdekeli, mennyi f�rfi, fiatal �s �reg veszi szem�gyre õt. Hossz�, m�zszõke haj�val �s t�rkiz szemeivel, melyek, mint k�t �kszer ragyogtak, teljesen term�szetesnek tûnt, hogy ezt tett�k. �ppen most j�tt vissza a k�nyvt�rb�l. Az utols� hely, ahova betette volna a l�b�t, mikor tin�dzser volt. Most m�r idõsebb volt, �s a fõiskol�t nem lusta embereknek tal�lt�k ki. Usaginak �ssze kellett szednie mag�t, k�l�nben kir�gt�k volna. Ahogy bel�pett a helyi j�t�kterembe �s Fagyiz�ba, odaintegetett egy helyes, homoksz�n szõke haj� f�rfinek, aki a pultot t�r�lgette. A bar�tja, Motoki Furuhata. Odasz�kdelve hozz�, �thajolt a pulton �s sz�jon cs�kolta õt.
"H� �des", sz�lt a fi�, �s f�lre rakta a rongyot. "Kor�n j�tt�l." A k�t fiatal egy korai vacsor�ra k�sz�lt. Usagi �szrevette, hogy a bar�tja valahogy f�radtnak l�tszik, arr�l nem besz�lve, hogy az arca pirosnak tûnt. �sszer�ncolta szem�ld�k�t �s meg�rintette a homlok�t.
"Motoki, j�l �rzed magad?" K�rdezte agg�dva. "Betegnek l�tszol." �tugrott a pulton mell� �s az arc�ba n�zett. "J�l vagyok, csak egy kicsit sz�d�ltem ma reggel." Elmosolyodott �s elõvett egy gy�gyszer�szeti k�nyvet. "Azt hiszem, t�l sokat tanultam." Motoki izmos kezeit a l�ny dereka k�r� kulcsolta, a l�ny kuncogott, ahogy f�le k�zel�ben �rezte a fi� meleg lehelet�t. Megfordult �s saj�t kezeit a fi� nyaka k�r� fonta.
"Tal�n ki k�ne venned p�r napot", javasolta Usagi. "Elmehet�nk egy kis szabads�gra �s mivel mostan�ban nem �rezted j�l magad, majd �n vissza�pollak az eg�szs�gbe." Motoki �lland� fejf�j�saira �s f�radts�g�ra utalt. Nem besz�lve a sz�d�l�srõl, amirõl ma besz�lt neki.
"Olyan cuki nõv�regyenruh�t fogsz viselni?" �rdeklõd�tt Motoki, ajkaik inchekre voltak egym�st�l. A p�rt nem igaz�n �rdekelte, hogy gyerekekkel vannak k�r�lv�ve. N�h�nyan m�g figyelt�k is õket, legt�bbj�k l�ny volt, akik f�lt�kenyek voltak a szõke istennõre, aki �ppen k�sz�lt megcs�kolni Motokit.
"Aha, m�g azt a h�lye kalapot is", sz�lt a l�ny, �s k�zelebb mozdult, hogy megcs�kolja a bar�tj�t-
"Nem tudn�tok valahol m�shol csin�lni ezt, sr�cok?" Usagi gyorsan megfordult, �s egy helyes, holl� fekete haj� fiatalembert l�tott. A l�ny morgott, �s vonakodva elengedte bar�tj�t.
"Haha Mamoru", sz�lt a l�ny. "A bar�tomnak �s nekem szor�tanunk kell egy kis idõt az �rzelmeinkre. Mindketten t�l elfoglaltak voltunk mostans�g, m�g ahhoz is, hogy meg�lelj�k egym�st." Mamoru Chiba a l�ny bar�tj�nak legjobb haverja volt. Egy kiss� titokzatos, de a l�ny ezelõtt bele volt z�gva. Ez j�val azelõtt volt, hogy m�sodszorra is beleesett volna Motokiba. Mamoru helyes sr�c volt, 'sz�d�tõ', bar�tnõje, Minako szavaival �lve. Ez azelõtt volt, hogy megismerte volna õt. A sr�c most m�r nagyr�szt az idegeire ment. Mindig �gy l�tszott, mintha valami baja lenne. De Motoki azt mondta, hogy j� fej. "TE meg mit akarsz?"
"Vissza kell szereznem a k�nyvemet." Motoki odaadta bar�tj�nak a vastag k�nyvet.
"Meg ezt oda akartam adni Motokinak." Letett egy mindenf�le sz�nû tablett�kkal tele gy�gyszeres dobozt. Usagi felvonta a szem�ld�k�t �s Motoki gyorsan a k�t�ny�be t�mte õket.
"Mi az?" K�rdezte a l�ny gyanakodva, Mamoru meg volt lepõdve, hogy a bar�tja ezt nem eml�tette.
"Alv�si gondjaim vannak", v�laszolt Motoki. "Ezek csak valami kapszul�k, hogy seg�tsenek." Motoki a bar�tnõj�re mosolygott, hogy megerõs�tse õt. "Idehozn�d nekem a kab�tom h�tulr�l?" A l�ny megr�nd�totta a v�ll�t �s a h�ts� szob�ba ment.
"Mi�rt nem mondtad el Usaginak, milyen s�lyos a fejf�j�sod?" tudakolta Mamoru. Motoki a legrosszabb migr�nektõl szenvedett �s a fi�, nyugodt term�szete ellen�re agg�dni kezdett.
"Annyira bele van f�radva abba, hogy jav�tson a jegyein, hogy nem akartam aggasztani õt", v�laszolt Motoki. "Ne mondd el neki, ok�?"
"Nem tudom-", sz�lt Mamoru.
"K�rlek", k�ny�rg�tt �s l�tv�n a pitizõs arckifejez�st arc�n, Mamoru habozva b�lintott. Motoki egyik ujj�t az ajkaira rakta. "Egy sz�t se!"

***

"H�t nem GY�NY�RÛ ez a hely?!" Usagi feldobta a kezeit �s k�rbeforgott. Motoki nevetett, de elkapta õt, mikor majdnem elesett. R�bukkantak a park egy festõi r�sz�re, k�zvetlen�l a t� mellett. Letelepedtek piknikezni egy szomor�fûz alatt. A hely l�nyeg�ben kihalt volt, kiv�ve egy alkalmi fut�t. A l�ny megm�rtotta egyik l�b�t a v�zben, majd odament a bar�tj�hoz �s v�kony karjait a nyaka k�r� fonta. A fi� gyorsan k�rbeforgatta õt, majd h�trahajtotta, ahogy ajkaik egy szenved�lyes cs�kban tal�lkoztak.
"H�t nem im�dnival�k?" mondta egy �reg h�lgy a f�rj�nek, ahogy elmentek mellett�k. Motoki �s Usagi feln�ztek a helyzet�kbõl. R�mosolyogtak az idõsebb p�rra.
"�des p�r", �rtett egyet a f�rje, kedvesen r�juk mosolyogva.
"Micsoda fantasztikus l�ny �s egy nagyon vonz� fiatalember", sz�lt a h�lgy. Motoki felegyenesedett �s megcs�kolta a h�lgy kez�t. "Micsoda sarmõr."
"Tudom", �rtett egyet Usagi, ahogy a p�r, miut�n b�cs�z�ul integettek, elment.
A fiatalok le�ltek, figyelve, ahogy a ragyog� Nap olyan csillog�v� teszi a tavat, mint egy t�nd�ri �kszer. A l�ny a fi�nak hajolt, aki megcs�kolta a nyak�t.
"Egy nap Usagi olyan ragyog� gyûrût veszek neked, mint a Nap", �g�rte meg, a l�ny pedig k�zelebb b�jt hozz�, meg�rezve a fi� fûszeres parf�m�t.
"�s az csakis az eljegyz�si gyûrûnk lesz."
"Feles�g�l akarsz venni?" k�rdezte a l�ny szem�rmesen. Usagi bar�tja szemeibe n�zett, szerelemtõl ragyogtak. Val�ban tudta, mi az a szerelem? Fiatal volt, alig tizenkilenc, de a fi�ra pillantva Usagi valahogy tudta, hogy ez szerelem volt, vagy valami ann�l is t�bb.
"Az eg�sz h�tral�võ �letemet veled akarom t�lteni", v�laszolt.
"Szeretlek", sz�lt a l�ny rekedten, pr�b�lva visszatartani az �rzelmeket, melyek benne kavarogtak.
"K�sz�n�m, hogy szeretsz engem", v�laszolt Motoki �s m�g szorosabban �lelte õt.
"Nem csak szeretlek, IM�DLAK."

***

"Sz�val, mi�rt h�vt�l ide?" k�rdezte hanyagul Mamoru, hab�r majd meghalt, hogy megtudja, mit tervez a bar�tja. A d�v�nyon �lve p�szt�zta Mamoru bar�tja nappalij�t. El�g nagy volt, egy k�nyelmes d�v�nnyal �s egy karossz�kkel. Egy t�v� �s egy vide� is volt a szob�ban. A t�v� tetej�n egy k�p r�la �s Usagir�l. Mamoru legjobb bar�tja bar�tnõj�re gondolt. Nagyon helyes volt, val�j�ban csod�latos. Hossz� l�baival �s els�prõ mosoly�val. De valahogy �gy tûnt, mintha mindig lenne valami baja. Motoki kij�tt a szob�j�b�l �s egy b�rsony dobozk�t tett a doh�nyz�asztalra.
"Ezt akartam megmutatni neked." Kinyitva a dobozt elõvett egy v�kony, arany karik�t, rajta egy �RI�SI gy�m�nttal. �gy ragyogott, mint a Nap. Jobban mondva mint EZER Nap. "Mit gondolsz?"
"Gy�ny�rû", komment�lta. Sug�rz� volt, hogy m�g pontosabbak legy�nk. "Biztosan egy vagyonba ker�lt."
"Meg�rte", v�laszolta Motoki �s elmondta bar�tj�nak a nagy h�reket. "Megk�rem Usagi kez�t."
"Mi?!", sz�lt Mamoru. "Biztosan csak viccelsz. Belegondolt�l ebbe egy�ltal�n? Ez nagy elk�telezetts�g." Mi�rt volt annyira inger�lt? Boldognak kellett volna lennie Motoki miatt, ahelyett, hogy valami f�jdalmat �rzett a mellkas�ban.
"Biztos vagyok benne, Mamoru. Szeretem õt." mondta õszint�n Motoki. "Holnap megk�rem õt."
"Gratul�lok." veregette h�tba bar�tj�t Mamoru. Valahogy �gy tûnt, nem volt annyira boldog, mint kellett volna. Ink�bb valamif�le szomor�s�g�rzete volt...

***

Az este meleg volt �s Usagi �szrevette, hogy a bar�tja kezd rosszul lenni. A bõre �gett a forr�s�gt�l, az arca pedig hamusz�rke volt.
"�desem, tal�n haza kellene menn�nk", javasolta a l�ny, de a fi� visszautas�totta.
"Nem, minden rendben." Motoki megr�zta a fej�t �s m�g szorosabban �lelte mag�hoz.
"Csak egy kicsit f�radtnak �rzem magam. A j�t�kterem tele volt."
"L�zas vagy, biztos vagyok benne," hangzott Usagi. Kezdett s�t�tedni Tokyo utc�in, a l�ny pedig rem�nykedett benne, hogy a bar�tja beadja a derek�t �s haza mennek. R�pillantva l�tta, hogy a feje oldal�t d�rzs�li. <�jabb fejf�j�s.>
"Usa, nem lesz semmi bajom." Hirtelen sz�d�l�s j�tt r�, �s valahogy �rezte, ahogy elõre esik. Motoki hallotta bar�tnõje k�ts�gbeesett ki�lt�s�t.
"�desem, j�l vagy?" Sz�lt �s megfogta õt, mielõtt a f�ldre esett volna. Fej�t az �l�be fektetve, a l�ny let�r�lte az izzadts�got a fi� homlok�r�l. K�nnyek kezdt�k sz�rni a szem�t. Csak elhozza a kocsij�t �s elviszi õt a k�rh�zba. Talpra �ll�totta a fi�t �s megtartotta õt, nehogy elessen. Az utc�k �resek voltak, sz�val senki sem volt, aki seg�thetett volna. A l�ny ajk�ba harapott, hogy visszatartsa mag�t a f�lelem �s frusztr�lts�g okozta s�r�st�l. Szerencs�re met�lsz�rke kocsija az �t sz�l�n parkolt. J� dolog, hogy �gy d�nt�ttek, az õ kis kocsij�val mennek vacsor�zni. Kinyitva az ajt�t, bar�tj�t finoman az �l�sbe helyezte, �s bek�t�tte a biztons�gi �v�t. Egy pillanat alatt a saj�t sz�k�be ugrott. Motoki kezdett mag�hoz t�rni, hallotta, ahogy ny�g, majd r�n�zett.
"Usa, annyira sz�d�l�k. Mi bajom?" K�rdezte �s Usagi megcir�gatta az arc�t.
"Nem tudom", mondta a l�ny komolyan, beteges arc�t n�zve. "Csak pihenj, kicsim." Usagi visszafordult elõre, �gy a fi� nem l�thatta az arc�n v�gigcsordul� k�nnyeket.

***

Usagi a vastag �vegfal m�g�l n�zte, ahogy Motokit megr�ntgenezik. A doktor azt mondta, hogy ez majd seg�thet kider�teni, mi folyik. Telefont kellett tal�lnia. A sarkon befordulva megl�tott egy szabad, p�nzes telefont. Az agya m�g mindig telve volt szerelme s�padt arc�nak k�p�vel. Apr� cseppek hullottak arc�r�l, megtal�lta a p�nzt�rc�j�t. Nem vette �szre, hogy a keze vadul remeg. Hirtelen az �rm�k hangos cs�rrenõ hanggal a padl�ra hullottak. A k�nnyek kezdt�k elhom�lyos�tani l�t�s�t, �s ahogy az emberek elmentek mellette, mindenki egy�tt�rz�ssel n�zett a l�nyra, de senki sem seg�tett.
"A fen�be", sz�lt az orra alatt. Nem volt itt a nyavalyg�s ideje. Felszedve a megfelelõ �rt�kû apr�t, bedobta a ny�l�son �s felvette a kagyl�t. Hirtelen esz�be �tl�tt, hogy nem eml�kszik Motoki sz�leinek telefonsz�m�ra. "� Istenem, milyen bar�tnõ vagyok �n?!" A k�nnyek gyorsabban kezdtek hullani. Gyorsan felt�rcs�zta az elsõ sz�mot, ami esz�be jutott.
"Hello", sz�lt Mamoru a kagyl�ba. Ki h�vhatja õt t�z �rakor?
"Mamoru, �n vagyok az, Usagi. Motoki a k�rh�zban van." Ezzel k�nnyekben t�rt ki.

M�sodik fejezet

Az irod�ban val� �ld�g�l�s nyugtalann� tette Usagit. Tal�n az�rt, mert t�l tiszta volt sz�m�ra. vagy az�rt, mert �gy �rezte, rossz h�rek szaga neh�zkedett a szob�ra. Mellette �lt Motoki, aki most m�r teljesen mag�n�l volt �s nyomorultan n�zett ki. Belef�radt a sok tesztbe, amit elv�geztek rajta. Az egyetlen k�v�ns�ga az volt, hogy haza mehessen �s Usagival legyen. Ahogy megfordult, hogy r�pillantson, �szrevette, mennyire agg�dott �s f�lt a l�ny. �g�retet tett mag�nak, hogy b�rmilyen h�reket kap is, elsõk�nt r� fog gondolni. Mamoru, aki legjobb bar�tja mellett �lt, agg�dva gondolt r�, mi is t�rt�nik. Tal�n a tablett�k miatt volt; h�lye volt, hogy odaadta neki õket. De Motoki szenved�s�nek gondolata f�jt neki bel�l, �gy h�t term�szetes, hogy megpr�b�lta enyh�teni bar�tja f�jdalm�t. Mamoru volt az, aki felh�vta Motoki csal�dj�t, Usagi az ideg�sszeoml�s sz�l�n �llt, ez�rt kiseg�tette õt. Unazuki, Motoki h�ga, �s a sz�lei is a helyis�gben tart�zkodtak, a doktorra v�rva, aki a h�reket hozza, legyenek azok j�k, vagy rosszak. Usagi szorosan fogta a karf�j�t, ezzel egyidõben pedig az ujjaival dobolt. Motoki, �szrev�ve a l�ny fesz�lts�g�t, nyugtat�lag egyik kez�t finom karj�ra rakta. A l�ny, gyeng�n r�mosolyogva abba hagyta. Olyan volt, mintha valami �t�letre v�rtak volna.
"Mi tart nekik ilyen sok�ig?" K�rdezte a nyilv�nval�an ijedt Unazuki onnan, ahol �llt. Az apja, Tagaki Furuhata nyugtat�an k�r� fonta egyik karj�t. S hab�r õ is f�lt, a csal�d fejek�nt nyugodtnak kellett maradnia. Fi�ra n�zve, aki s�padt volt a neh�z �jszak�ja miatt, az Istenhez im�dkozott az�rt, hogy amit hallani fognak, j� legyen. A feles�ge, Akarui cs�ndben besz�lgetett Motokival, a fi� l�tta a fesz�lts�get szemeiben. Egy nõ l�pett be, õsz�lõ haja szoros kontyba fogva, szem�veget viselt. Mikor Usagi a szemeibe n�zett, l�tta, hogy olyasvalaki, akiben megb�zhat.
"Hello, Emerson doktor vagyok", sz�lt, �s egy gyors, r�vid mosolyt villantott fel�j�k. "�n vizsg�ltam ki Motokit." Usagi sz�ve kalap�lt �s alig hallotta, ahogy a nõ besz�lt. "V�geztem rajta n�h�ny vizsg�latot �s egy gyors v�rtesztet is. M�lt �jjel kaptam meg az eredm�nyeket, de Motoki f�radt volt, ez�rt �gy d�nt�ttem, megv�rom a mai napot, hogy mindenkinek elmondhassam." Abb�l, ahogy besz�lt, Usagi hallotta, ahogy a rideg, k�z�mb�s doktor hangra v�lt.
"Mit tal�lt?" K�rdezte �lesen Motoki. Saj�t elõ�rzete kezdte hatalm�ba ker�teni. Szor�t�sa Usagi kez�n erõs�d�tt.
"Egy daganatot tal�ltam", v�laszolta �s meg�llt. Saj�t sz�v�ben f�jdalmat �rzett a fiatalember �s csal�dja ir�nt. "Narancs nagys�g� �s a feje h�tuls� r�sz�ben tal�lhat�."
Usagi hallotta maga m�g�tt, ahogy Motoki �desanyja felsik�t, de nagyon t�volinak tûnt sz�m�ra. "A m�rete miatt semmit sem tehet�nk, ha elt�vol�tan�nk, Motoki azonnal meghalna."
"Semmit sem tehet�nk? " K�rdezte Tagaki.
"Fel�rhatok n�h�ny tablett�t a fejf�j�sa enyh�t�s�re arra az idõre, amennyi m�g h�tra van", v�laszolt Emerson doktor.
"�s az mennyi? " k�rdezte Usagi, elsõ �zben megsz�lalva. K�nnyek sz�ktek a szem�be. Motoki cs�ndben maradt, de bel�l �sszeomlott. Gondolatai arra �sszpontosultak, mi t�rt�nhet a csal�dj�val. Mindazokkal, akiket szeretett. Mamoruval, a legjobb bar�tj�val. Usagival...�lete szerelm�vel.
"Nem tudom pontosan megmondani-"
"A FRANC ESSEN BELE! MENNYI IDEJE VAN M�G? "ord�totta Usagi, ahogy fel�llt sz�k�bõl. Mamoru �s Motoki lefogt�k õt; �gy n�zett ki, mint aki mindj�rt nekiront a doktornak. K�nnyek hullottak az arc�r�l. Unazuki �s az �desanyja cs�ndesen s�rdog�ltak. Motoki �desapja mindkettõj�ket �t�lelte �s a fi�ra n�zett. "MONDJA MEG!"
"�gy n�gy, vagy �t h�nap", v�laszolta vonakodva. "Maximum hat h�nap." Ezzel a mondattal mindannyiuk, de legfõk�ppen Usagi sz�m�ra, meg�llt az idõ.

***

"Azt hiszem k�rh�zban k�ne maradnom", sz�lt Motoki, ahogy õ �s Usagi �gyba b�jtak aznap �jjel. "Nem akarok a terhedre lenni azzal, hogy gondomat kell viselned." M�g arr�l is neh�z volt besz�lni, hogy Motoki elhagyja õt, �s a l�ny �rezte, ahogy ism�t k�nnyek hullnak szemeibõl. A l�ny nem akarta, hogy elhagyja õt. A fi� let�r�lte a l�ny arc�r�l hull� k�nnyeket. Istenem, õ sem akarta elhagyni a l�nyt.
"Nem sz�m�t", v�laszolta a l�ny, a fi� pedig �t�lelte õt. "Azt akarom, hogy mellettem l�gy, akkor is, ha nem tart t�l sok�ig." Lefek�dtek, Usagi fej�t a fi� mellkas�ra hajtotta, a sz�vver�s�t hallgatva. M�ris �rezte, hogy elhagyja õt.
"Ne hagyj el!" Forr� k�nnyek �ml�ttek egyfolyt�ban a fi� p�l�j�ra, ahogy szorosabban �lelte �t a l�nyt.
"Usagi, nem maradhatok itt. Mi lesz a tanul�ssal �s a munk�ddal?" Ellenkezett Motoki. "Mindet elvesz�ted, ha maradsz �s engem gondozol." Cs�nd k�vetkezett �s Usagi �sszeszor�totta ajkait. Mindketten fel�ltek. A l�ny egyenesen a fi� szem�be n�zett. "Elvesz�telek t�ged, �s sz�momra EZ jelenti azt, hogy mindent elvesz�tek." Usagi megfordult �s lekapcsolta a h�l�szobai l�mp�t, hogy �gy v�get vessen a vit�nak. Motoki visszan�zett a l�ny fej�re �s valahogy tudta, hogy s�r. Egyetlen v�gya az volt, hogy �t�lelhesse õt, de nem volt r� k�pes. Az �let �s hal�l k�rvonala visszatartotta õt. Motoki egyik karj�t a l�ny k�r� kezdte fonni, de hirtelen meg�llt. Usagi hallotta, hogy a bar�tja megmozdul �s megt�r�lte szemeit. �gy �rezte, mintha m�ris elveszten� õt. Hirtelen meleg lehelet�t �rezte a f�le k�zel�ben.
"Sosem vesz�tesz el engem", suttogta a fi�. "Ezt meg�g�rem." Usagi feln�zett õszinte szemeibe, Motoki pedig boldogan pecs�telte meg �g�ret�t egy cs�kkal.

***

"Nem megyek a k�rh�zba", mondta Motoki bar�tj�nak, ahogy kereszt�l s�t�ltak a zs�folt parkon. "Nem, am�g nem musz�j." Sz�r� f�jdalom szor�totta �ssze Mamoru sz�v�t, ahogy arra gondolt, hogy legjobb bar�tja beteg.
"Sz�val most mit fogsz csin�lni?" El�rtek a t�hoz �s kacs�zni kezdtek a k�vekkel. Motoki volt a jobb, az õ k�ve t�bbet ugrott. "Tov�bbra is a J�t�kteremben fogsz dolgozni?"
"Rem�lem, napokig voltam t�vol magyar�zat, vagy valami n�lk�l", v�laszolt, �s felvett egy �jabb k�vet.
"Az az igazs�g, hogy helyettes�tettelek, megmondtam a fõn�k�dnek, hogy beteg volt�l", mondta bar�tj�nak Mamoru.
"Biztos az �sszes tin�dzser bel�d z�gott, mi?" ugratta Motoki �s nevetett, mikor l�tta, hogy legjobb bar�tja arca r�zsasz�nre v�lt. Mamoru nem akarta eml�teni a f�lig szerelmes tin�dzsereket, akik k�r�l�tte t�m�r�ltek. Komolly� v�lt az arca. "K�sz�n�m, hogy kiseg�tett�l."
"B�rmikor", v�laszolt mosolyogva Mamoru. "Motoki, f�lsz?"
Motoki egy pillanatig cs�ndben �llt, a v�laszon gondolkodva.
"Soha �letemben nem f�ltem ennyire, Mamoru", v�laszolt. "Nem tudom, mi fog t�rt�nni a jelen �s a n�h�ny h�nap k�z�tt." K�t �ri�si kõre telepedtek. "N�ha olyan igazs�gtalannak tûnik sz�momra, de ugyanakkor mindig arra gondolok, hogy mindez azt p�ld�zza, hogy az Isten akkor visz mag�val, mikor minden t�k�letes az �letemben." Meg�llt egy pillanatra. "Egyed�l Usagi �s te tartatok vissza att�l, hogy feladjam."
"�n?", k�rdezte Mamoru.
"Tudom, hogy a sz�leimnek m�g mindig ott lenne Unazuki, de Usagi, õ t�r�keny �s hab�r nem mutatja ki, tudom, hogy �gy �rzi, n�h�ny ember nem �rti meg õt, egyed�l �rzi mag�t. Te pedig elvesztetted a sz�leidet �s ez nagyon f�j neked. Ut�lom a gondolat�t is, hogy �n is egy m�sik olyan ember leszek, aki v�g�l f�jdalmat okoz neked." Mamoru cs�ndben �lt, a f�jdalom mint tûz futott v�gig v�n�in. A szemei szomor�s�ggal teltek.
"Nem, te volt�l az egyetlen ember, aki valaha is seg�tett nekem", sz�lt Mamoru. "Az egyetlen dolog, amit sajn�lok, hogy nem tudunk egy�tt meg�regedni." Nevettek, ahogy elk�pzelt�k magukat, ahogy mindketten �regen �s õszen, fog �s haj n�lk�l besz�lgetnek. De az �lom szertefoszlott, ahogy belegondoltak abba a kev�s idõbe, ami maradt sz�mukra. Sosem k�sz�nte meg Motokinak, hogy ilyen j� bar�t volt. "Menj�nk." Ahogy s�t�ltak, Motoki hirtelen az oldal�nak esett �s Mamoru gyorsan elkapta õt. L�tta, mennyire gyeng�l Motoki.
"K�sz, Mamoru." Mamoru megesk�d�tt, hogy ezalatt a r�vid idõ alatt, ami m�g rendelkez�s�re �llt, megtal�lja a m�dj�t, hogy k�sz�netet mondjon bar�tj�nak.
"Eml�kezz, mikor azt mondtad, mindig elkapsz, ha zuhanok", sz�lt Mamoru. "Ugyanez r�d is vonatkozik."

***

Usagi Motoki lak�sa fel� cipelte a zacsk� �lelmiszert, ahol k�t hete �lt. �gy tûnt, vannak napok, mikor a bar�tja annyira f�radt tudott lenni, hogy nem volt k�pes felkelni az �gyb�l, �s m�s napok, mikor j�l �rezte mag�t. A f�radt napok egyre gyakrabban jelentkeztek, �s Usaginak n�ha seg�tenie kellett a bar�tj�nak fel�llni. A fi�t zavarba hozta, hogy a f�rdõszob�ba kellett k�s�rni õt, de nem volt m�s v�laszt�s. A l�ny szemei elhom�lyosultak, mikor arra gondolt, mennyire kezd lebetegedni. Ez m�g csak az elsõ h�nap volt, mi�ta megtudt�k. Az esõ nedvess�ge kezdte el�ztatni a pap�rzacsk�t, amit fogott �s hirtelen minden, amit vett, a f�ld�n volt, n�melyik el is t�rt. Gyorsan elkezdte felszedni õket.
"Seg�tsek?" k�rdezte egy hang. A l�ny feln�zett �s megl�tta Mamorut, ahogy seg�t �sszeszedni a dolgait. Ideges�tette, ahogy most pr�b�lt vele kedves lenni. Mikor Motoki eg�szs�ges volt, n�ha elviselhetetlen volt a sr�c, most meg mindig seg�teni pr�b�lt neki.
"K�sz�n�m nem, Mamoru", v�laszolta durv�n, �s �sszeszedte azokat a dolgait, amik nem t�rtek el. Tov�bb ment, ott hagyva õt, de a fi� utol�rte õt.
"Mi bajod, Usagi?" k�rdezte hirtelen. "�n pr�b�lok kedves lenni-"
"Nincs sz�ks�gem szimp�ti�ra, nincs sz�ks�gem senki m�sra, hogy eml�keztessen arra, hogy Motoki BETEG!" mondta m�rgesen.
"Nem eml�keztetni pr�b�llak, csak a bar�tod pr�b�lok lenni", sz�lt Mamoru, Usagi bizonytalan tekintettel n�zett fel r�. "Figyelj, csak fegyversz�netet akarok k�tni, ok�?"
"Mi�rt? Hogy Motoki l�ssa, milyen j�l boldogulunk N�LK�LE?! Hogy l�thassa, mielõtt MEGHAL, hogy a k�t ember, akit szeret, kij�n egym�ssal?!" Feln�zett a fi�ra �s hirtelen a kezeibe temetett arccal zokogni kezdett. Mamoru egyik kez�vel �t�lelte õt �s k�zelebb vonta mag�hoz, ahogy a l�ny a mellkas�nak dõlve s�rni kezdett. "Mamoru, annyira f�lek."
"Tudom, hogy �rted", sz�lt nyugtat�an. "�n csak azt mondom, hogy MINDKETTEN �poljuk Motokit, �s hogy nem harcolhatunk eg�sz idõ alatt. Meg kell tanulnunk kij�nni egym�ssal. Fegyversz�net?" Kiny�jtotta a kez�t, a l�ny pedig elfogadta azt. Egy sokk futott v�gig rajtuk, �s Usagi visszah�zta a kez�t.
"Megegyezt�nk", sz�lt a l�ny. "Motoki�rt."
"Motoki�rt mindig.", �rtett egyet a fi�.

Harmadik fejezet

Az �lom ugyan�gy kezdõd�tt; az esk�võj�n volt. Csipk�ben �s selyemben. A k�pen menyasszony volt, de hirtelen a t�k�rbe n�zett �s a ruha feket�v� v�ltozott. Azut�n minden �talakult �s egy temet�sen tal�lta mag�t. Motokija temet�s�n, mindenki s�rt, �s �gy �rezte, �sszeomlik. Fel�bredve Usagi let�r�lte homlok�r�l az izzadts�got. Nem vette �szre, hogy s�r, m�gnem �rezte, hogy meleg cseppek hullnak kez�re. <� Istenem, mindig ilyen lesz?> Motokira pillantott, aki nyugodtan aludt, mellkasa emelkedett �s s�llyedt. Mennyire szerette õt. T�l kor�n, t�l gyorsan t�vozik el. F�lres�p�rve a fi� arc�b�l tincseit, b�k�s arc�t figyelte. Hirtelen, mintha az visszatarthatn� att�l, hogy elhagyja õt, Usagi gyeng�den homlokon cs�kolta, majd visszafek�dt egy rem�lhetõleg zavartalan alv�s rem�ny�ben.

***

Mamoru bekopogott Motoki lak�s�nak ajtaj�n, �s hangos t�nczene hangjait hallotta. Az ajt� kiny�lt, �s egy mosolyg�s Motoki jelent meg az ajt�ban. Miut�n beengedte bar�tj�t, Motoki vissza�lt a kanap�ra, nyilv�nval�an elf�radva az ajt�nyit�st�l. Mamoru szomor�an n�zett a doh�nyz�asztalon l�võ gy�gyszeres dobozokra, �s esz�be jutott, hogy m�r k�t h�nap eltelt. T�l gyorsan telt sz�m�ra az idõ.
"Hogy �rzed magad?" k�rdezte bar�tj�t�l Mamoru, �s �nt�tt neki egy poh�r vizet egy kancs�b�l, mikor �szrevette, hogy k�h�g. Motoki ivott.
"J�l, hab�r a napok hossz�nak tûnnek", sz�lt egy cs�pp melank�li�val hangj�ban. Mamoru ajk�ba harapott, hogy �tj�t �llja az esetleges k�nnyeknek. "Usagi eb�det fõz nekem." Hirtelen egy csattan�s hallatszott a konyh�b�l �s a l�ny �nek�nek hangja felerõs�d�tt. Motoki hangosan nevetett. "Vetn�l r� egy pillant�st? Gondoskodj r�la, hogy nem �geti meg az eb�demet." Mamoru b�lintott �s kuncogva elment. �vatosan kinyitotta a konyhaajt�t, �s figyelte, ahogy Usagi boxer als�ban �s p�l�ban t�ncol a szob�ban. Fakan�llal kez�ben egy�tt �nekelt a f�lbem�sz� dallammal.
"She wants it, he got it! Cold-blooded, Hot gossip! Superficial expectation! Look at me! You can have it all because this face is free-"
Usagi abbahagyta, hogy elmosolyodjon, �s beh�zta õt. Mamoru gyorsan �tl�tva a j�t�kon, egyik karj�t a l�ny dereka k�r� fonta �s megfogta m�sik kez�t. Tettek n�h�ny gyors t�ncl�p�st, a fi� megp�rgette a l�nyt. Usagi boldogan sikoltott, Mamoru gyorsan h�trad�nt�tte õt. Mindketten hangosan nevettek. Szemeik hirtelen tal�lkoztak, �s a l�ny �rezte, ahogy kir�zza a hideg. Volt valami a fi� szemeiben, ami olyan ismerõs volt �s bizakod�. Mamoru r��bredt, milyen gy�ny�rû is volt a l�ny. Ahogy a szemei olyan sug�rz�k voltak �s valami olyan belsõ f�ny vil�g�totta meg õket, amely sug�rzott belõle. A haja hossz� volt, olyan, mint a selyem. Ahogy tincsei a szemeit s�rolt�k, elbûv�lõnek, istennõ-szerûnek tûnt.
"Nem tudtam, hogy ekkora Geri Halliwell rajong� vagy", sz�lt a fi� finoman.
"Elmegy", mondta Usagi, majd �szrevette, hogy Motoki vigyorogva �ll az ajt�ban. Usagi Mamoru karjaib�l Motoki�ba futott. Szeretõen megcs�kolta a fi� haj�t. Motoki l�tta, mennyire el volt ragadtatva bar�tja Usagit�l, �s t�k�letesen meg�rtette. Csak akkor jutott esz�be, hogy ha õ elmegy, csak õk maradnak egym�snak. R��bredt, mi t�rt�nik, �s valahogy az eg�sz �rtelmet nyert.

***

Telt az idõ, �s lassan Usagi l�tta, hogy a Motokival t�lthetõ ideje gyorsan telik. Az �llapota csak romlott, m�r annyira legyeng�lt, hogy idõnk�nt m�r j�rni sem tudott. A gy�gyszeradagja megdupl�z�dott �s a l�ny tudta, hogy a fi� szenved, akkor is, ha õ maga nem agg�dott. Motoki �r�k optimista maradt, sosem panaszkodott, �s mindig volt egy mosolya bar�tnõje sz�m�ra. Az egyetlen b�nata az volt, hogy felem�sztette a l�ny idej�nek nagy r�sz�t �s hogy kidobt�k õt a fõiskol�r�l alacsony eredm�nyei miatt. Mindig egy�tt voltak, idõnk�nt Mamoruval kieg�sz�lve. Mikor erõsebb �llapotban volt, Mamoru �s Motoki elmentek a j�t�kterembe, senki sem tudta, hogy Motoki beteg, kiv�ve Mamorut �s a j�t�kterem vezetõj�t. Usagi h�trasim�totta haj�t, �s t�sk�j�ba tette a gy�gyszereket, melyeket �ppen most v�ltott ki. Fels�t�lva a l�pcsõk�n, finoman r�mosolygott a sepregetõ Shinto papnõre.
"H� Rei", sz�lt k�nnyed�n, �s sz�lesebb mosolyra h�zta sz�j�t, hab�r Rei l�tta a szomor�s�got bar�tnõje szemeiben. Tudta, milyen neh�z volt Usaginak, saj�t nagyapja is megbetegedett �s meghalt egy �vvel ezelõtt. "Csak gondoltam beugrok egy kicsit, mivel Motoki a csal�dj�val t�lti a napot."
"�r�l�k, hogy itt vagy", v�laszolta Rei �s egyik karj�t bar�tja k�r� vonta.
Bementek a h�zba �s a padl�ra �ltek. "Hogy �llnak a dolgok?"
"Minden rendben, Motoki j�l �rzi mag�t, �n pedig egy ideje n�la lakom", sz�lt a l�ny �s elmosolyodott, mely arra volt hivatva, hogy megmutassa, minden rendben. Rei l�tta, hogy bar�tnõje igyekszik meggyõzni õt, hogy j�l van. "Visszamegyek a suliba, amint Motoki-" Usagi elfedte sz�j�t, hogy meg�ll�tsa a zokog�st, de Rei l�tta a lehull� k�nnyzuhatagot.
"Nyugodtan s�rd ki magad", sz�lt �s Usagi Rei v�ll�ba temette arc�t. Rei csak most l�tta igaz�n, mennyire gyenge is volt bar�tnõje, �s hogy a betegs�g mennyire t�nkre tette nemcsak Motokit, hanem Usagit is.

***

Megsz�molva a megkeresett p�nz�t, Mamoru durv�n a zseb�be rakta. A p�nz, amit a J�t�kteremben keresett, Motoki gy�gyszereire ment. Furuhat��k sok mindent nem engedhettek meg, amire Motokinak sz�ks�ge volt, de t�lzottan zavarban voltak ahhoz, hogy b�rmit is mondjanak. Usagi �s Mamoru besz�ltek vel�k, �s megegyeztek, hogy a sz�ml�k fel�t �s a gy�gyszereket õk fizetik. A fi� nagyon szeretett volna valami m�dot tal�lni r�, hogy megk�sz�nje Motokinak, hogy olyan j� bar�t volt. Mamoru bar�tja kitart� viselked�s�re gondolt, �s azon tûnõd�tt, hogyan k�pes ezt fenntartani. Hangos d�rg�s hallatszott az �gbõl, �s esni kezdett az esõ.
"EZ RETTENETES!" Ki�ltott egy hang, �s ahogy Mamoru h�trafordult, egy rohan� odang�-haj� szõk�t l�tott. Egy kab�tot tartott maga f�l�, de teljesen hasztalanul, bõrig �zott. A l�ny meg�llt, mikor megl�tta õt. "Mamoru?"
"Aha." Csuromv�z volt, �s �gy tûnt, az esõ nem �ll el egy darabig.
"Szerencs�nk van, pont a lak�som elõtt �llunk. Menj�nk!" A l�ny megfogta a fi� kez�t �s bevezette õt. Mamoru �rezte a l�ny keze meleg�t. Hirtelen elillant, elengedte a kez�t. Felszaladtak a l�pcsõn, �s a l�ny elõvette a kulcsokat, hogy bejuthassanak a lak�s�ba. Az ajt� nyikorgott, bementek. Mamoru szem�gyre vette az apr�, de helyes lak�st. A szõnyeg kr�m sz�nû volt, hozz� illõ b�torral. A nappali k�zep�n egy tiszta doh�nyz�asztal �llt, melyet arany angyalok tartottak. TV �s vide� is volt benne, a kandall� tetej�n pedig k�pek Usagir�l a bar�taival, csal�dj�val, �s term�szetesen Motokival. "Nem t�l nagy, de el�g sz�p." A l�ny egy sz�kre dobta t�sk�j�t �s gyorsan a f�rdõszob�ba ment. "A fõiskola �ta itt �lek �s kidolgoztam �rte a lelkemet." Ahogy Mamoru a k�rnyezet�t p�szt�zta, a l�ny egy t�r�lk�zõt dobott arc�ba.
"K�szi", v�laszolt �s megfordult, hogy r�n�zzen. Az odang�i leestek, szõke hossz� haja arany hull�mban a bok�j�ig �rt. Arca piros volt a fut�st�l, szemei izzottak. A fi� �rezte, ahogy elveszti sz�ve f�l�tt az ir�ny�t�st. "Usa..." Usagi hirtelen megfordult, hogy r�n�zzen. "Ne h�vj �gy", sz�lt �lesen. A fi� �szrevette, hogy Motoki becenev�n sz�l�totta õt. Mennyd�rg�s hangja r�zta meg a h�zat, Usagi megragadta Mamorut, ahogy kimentek a f�nyek. "�, nagyszerû." Usagi a kandall�hoz ment �s bedobott egy gyuf�t. Mindketten le�ltek el�, kezeiket meleg�tve. A fi� tiszt�ban volt Usagi jelenl�t�vel, vir�gillata simogatta orr�t. "F�lsz?" A l�ny hirtelen k�rd�se �sszezavarta õt.
"Mire �rted?" K�rdezte a fi�.
"Motoki minden nappal t�volabb sodr�dik tõl�nk. M�r majdnem n�gy h�nap", mondta. "F�lek, �s annyira szeretem õt, Mamoru, ez nem �r." Usagi fel� fordult, orruk majdnem �ssze�rt. Ism�t ismerõs �rz�s t�rt elõ, de valami m�s is.
"Ragaszkodok hozz�, amennyire csak tudok, Usagi, de elvesz�tj�k õt, nem igaz?" K�nnyek cs�pt�k a fi� s�t�t szemeit, �s a l�nynak esz�be jutott, hogy sokszor l�tta m�r ezt a kifejez�st az arc�n. Azon tûnõd�tt, vajon mi�rt nem s�rt sohasem. "Nem akarom elengedni õt, a sz�leimet is elvesz�tettem." T�l sok volt a hal�l az �let�ben �s nem tudta, val�ban belegondolhat-e abba, hogy m�g egy t�rt�njen. Szemei ernyedni kezdtek, �s Mamoru �rezte, ahogy ajkai a l�nyhoz k�zelednek. Egyik�k sem volt tiszt�ban azzal, mit csin�lnak. Usagi szemei csuk�dni kezdtek, majd hirtelen visszah�z�dott.
"Meg kell n�znem Motokit." Megh�zt�k a v�gy �s a hûs�g k�z�tti hat�rt. Tudt�k, hogy ami �sszek�ti õket, el is szak�thatja õket. Usagi nem akarta, hogy megt�rt�njen, nem engedhette. Miut�n felkelt, hogy felvegye a telefont, gyorsan t�rcs�zott, a sz�ve m�g mindig kalap�lt. "Hello Unazuki? Hogy van Motoki?" Mamoru figyelte, ahogy a sz�n elhagyja a l�ny arc�t, �s egyik kez�t a sz�j�ra teszi. Cs�ndesen lerakta a telefont. Usagi fel� fordult, szomor�s�g az arc�n �s...bûntudat? "�ppen most vitt�k be Motokit a k�rh�zba."