Negyedik fejezet

Usagi �s Mamoru, mint a tombol� hurrik�n, a k�rh�zba rohantak. Nõv�rek �s doktorok vetõdtek f�lre �tjukb�l. Ahogy megtal�lt�k Motoki szob�j�t, meg�lltak, �s egym�sra n�ztek. A fi� besz�lni kezdett, de a l�ny ujjait az ajkaira rakta. Nem akart besz�lni r�la, t�ma lez�rva. A fi� a l�ny szemeibe n�zett, �s tudta, hogy egyetlen szerelme Motoki volt, egyed�l Motoki. Egy pillanatig cs�ndben kommunik�ltak, �s az egyetlen dolog, amit tudtak, az volt, hogy mindketten szeretik Motokit. Sosem s�rten�k meg õt.
"Akarsz elsõnek bemenni?", sz�lt v�g�l Usagi, megt�rve a cs�ndet. A fi� megr�zta a fej�t, a l�ny bement. Motoki sz�lei �ppen elmenni k�sz�ltek, Motoki �desanyja szorosan meg�lelte Usagit, majd s�rni kezdett. Usagi az �gyhoz l�pett, Motoki erõtlen�l r�mosolygott.
"H� baby", sz�lt a l�ny finoman, �s f�lres�p�rte a fi� szõke tincseit arc�b�l.
"Azt hiszem, nem vagyok olyan erõs, ahogy gondoltam." nevetett kiss� �s figyelte a l�ny arc�r�l hull� agg�d� k�nnyeket. "Ne s�rj Usa, j�l vagyok."
"Csak annyira megijedtem, mi t�rt�nhetett veled." Motoki k�zel vonta õt mellkas�hoz, �s a l�ny lefek�dt mell�. "Szeretlek." A fi� simogatta haj�t, mely m�g mindig nedves volt az esõtõl.
"Szeretlek, Usagi", v�laszolt. "M�g nem adtam fel, tov�bb k�zd�k ellene." A l�ny feln�zett a fi�ra �s a szemeiben l�võ hat�rozott kifejez�sre.
"Mi�rt?" K�rdezte. "Hogy tudsz ilyen erõs lenni?"
"Egyszerû", v�laszolt Motoki. "�rted. Mindent, amit teszek, azt �rted teszem."

***

Mamoru hallgat�zott, hogy megtudja, abbahagyt�k-e m�r a besz�lget�st, hogy v�gre bemehessen. M�r t�bb, mint egy �r�ja tartott. Agy�t agg�d� gondolatok t�lt�tt�k meg, ugyanakkor bûntudat sz�llta meg. Mi�rt nem tudott nem a l�nyra gondolni? Cs�ndben a szob�ba s�t�lt, �s megl�tta kettõj�ket egym�s karj�ban alva. Legjobb bar�tja olyan gyeng�nek l�tszott, de a kifejez�s az arc�n erõs, �s magabiztos. Usagi nehezen l�legzett, arca szerelme mellkas�n nyugodott. F�jdalom nyilallott sz�v�be, ahogy r��bredt, mennyire szereti Usagi Motokit, hû volt hozz�. Mamoru tudta, hogy b�rmi is fog t�rt�nni, biztosan csupa szomor� dolog lesz. Azt is tudta, hogy sosem �ruln� el Motokit, b�rmi t�rt�nj�k is, õ is hûs�ges volt legjobb bar�tj�hoz. Megragadva egy takar�t, betakarta Usagit, majd elhagyta a szob�t. Motoki felnyitotta szemeit, �s agg�d� kifejez�st l�tott az arc�n. Nem csak miatta, hanem Usagi miatt is. Ahogy ism�t elaludt, mosolyogva hunyta le szemeit.

***

Ism�t fel�bredve Motoki a mell� kuporodott, szõke csom�ra pillantott. Arca fiatalos volt, tele el�gedetts�ggel. Sz�ps�ge telj�ben. Elveszt�s�nek gondolata f�jdalmat t�masztott sz�v�ben, �s k�zelebb �lelve õt, Motoki nyakon cs�kolta a l�nyt. A l�ny s�hajtott �lm�ban. Az ablakon kitekintve l�tta a felkelõ Napot, ahogy ragyog� sz�nekkel t�lti meg az �gboltot, �s ez valahogy �let�rz�ssel t�lt�tte el. A dolgok tiszt�bbak lettek. A pult fel� n�zett, ahol egy b�rsony doboz fek�dt, megmutatta a sz�leinek. A gyûrû, amit Usaginak akart adni. A l�ny mozgol�dott �lm�ban, a fi� elrakta a gyûrût. Csak akkor v�lt vil�goss� sz�m�ra, hogy tal�n nem õ lesz az, aki odaadja neki.

***

A szob�ba s�t�lva Usagi cs�ndesen egy r�di�t helyezett Motoki asztal�ra. Az �gyon �lve v�rta, hogy a fi� kinyissa a szem�t, �s ahogy �gy tett, l�tta, mennyivel nehezebb volt sz�m�ra napr�l napra m�g a szem�ld�k�t is felvonni. Finoman mosolyogva megsimogatta puha, angyali arc�t.
"Hello", sz�lt. "K�pzeld, mi van ma."
"Hogy is felejthetn�m el a napot, mikor elõsz�r cs�kol�ztunk?", v�laszolta a fi�.
"Az elsõ randinkon", tette hozz� Usagi. "Eml�kszel? Elment�nk piknikezni az erdõbe, �s esni kezdett."
"Az al� a nagy fa al� szaladtunk, ott v�rtuk, hogy el�lljon", eml�kezett vissza Motoki.
"Olyan sz�p volt�l vizes hajjal, �s azt�n megt�rt�nt. Megcs�koltuk egym�st."
"Aha, j� nap volt." Egy pillanatig cs�ndben �ltek, szerelm�k elsõ napjaira eml�kezve. �gy tûnt, a fi� lassan elhagyja a l�nyt. Apr�nk�nt. R�videk voltak sz�mukra a napok. Motoki hirtelen fel�lt, �s lassan az asztal fel� kezdett menni. "Mit csin�lsz?" A r�di�hoz �rve bekapcsolta azt, valami j� sz�mot keresve, majd mikor tal�lt valami sz�m�ra tetszõt, Motoki bar�tnõje fel� fordult, �s elmosolyodott.
"Szabad egy t�ncra?" k�rdezte kez�t kitartva Motoki. A l�ny, fel� s�t�lva karjait a fi� nyaka k�r� fonta. A fi� olyan szorosan �lelte �t, amennyire csak tudta, ahogy a l�ny is a fi�t. A zen�re ringat�zva Usagi cs�ng�tt rajta, tudv�n, hogy tal�n ez az utols� t�ncuk.

Ez az utols� t�ncom veled
Ez az egyetlen alkalmam, hogy megtegyek
Mindent, amit tudok, Hogy tudtodra hozzam,
Hogy amit �rzek, az igaz
(Olyan igaz, igaz)

Ez az utols� alkalmunk
Ez az a pillanat, amit egyszerûen
Nem engedhetek, hogy v�get �rjen, Mielõtt tudn�m,
Hogy van es�ly r�, hogy
T�bbek vagyunk, mint bar�tok

Ne engedj h�t. Ne engedj h�t el
Hadd tartson eg�sz �jjel
Ez az utols� alkalmam,
Hogy magam�v� tegyelek

Olyan m�lyen õriztem az �rz�seimet
Õriztem a r�lad �s r�lam sz�l� �lmaimat
Hab�r valahol bel�l
Im�dkoztam, hogy
Tal�n megl�tod a szemeimben

De ez az utols� alkalmam, hogy elmondjam,
Mi van a sz�vemben, mielõtt eltûnsz
Az �letembõl
�s azt�n majd meg�rted,
Hogyan �rzek bel�l

Szor�ts h�t, szor�ts h�t k�zel
Mert olyan j� �rz�s
Ez az utols� alkalmam,
hogy magam�v� tegyelek

Hogy val�s�gg� tegy�k, hogy val�ra v�ltsuk ezt az �lmot
Ilyen k�zel, annyira f�j
Meg fogom tal�lni az utat a sz�vedhez
Kimondom, amit gondolok, ez�ttal megny�lok
Elõtted
Ma �jjel nem engedhetlek el

Ez az utols� alkalmam veled
Ez az egyetlen alkalmam, hogy megtegyek
Mindent, amit tudok, hogy tudtodra hozzam,
Hogy amit �rzek, az igaz
Szor�ts h�t k�zel
Tartson eg�sz �jjel

Ohh Ez az utols� alkalmam, hogy magam�v� tegyelek
Hogy magam�v� tegyelek...

Ekkor j�tt r�, hogy a fi� hamarosan elmegy. Nem kellett mondani a l�nynak, de l�tta rajta. Valahogy, ahogy vonszolta mag�t, a szelleme fokozatosan elhagyta õt. A l�ny hirtelen hangosan szipogott, a fi� pr�b�lta elcs�kolni k�nnyeit, de meg�ll�s n�lk�l hullottak arc�r�l.
"Usagi, nem kell elmondanom neked, amit m�r �gyis tudsz", sz�lt a fi�, ahogy k�zelebb �lelte a l�nyt. Elõv�ve a b�rsonydobozt, felfedte a benne rejlõ fens�ges gy�m�ntgyûrût. "Azt akarom, tartsd ezt meg." A l�ny elkezdte ujj�ra cs�sztatni, de a fi� meg�ll�totta õt. "Ne viseld az ujjadon." A fi� tudta, hogy a l�ny �gy gondolta, egy gyûrû az �r�k �sszetartoz�st jelenti, de Motoki nem akarta, hogy b�rmif�le elk�telezetts�get �rezzen ir�nta. Azt akarta, hogy valaki olyan h�zzon gyûrût az ujj�ra, aki ugyan�gy szerette a l�nyt, mint õ most. Valaki, aki gondj�t tudja viselni. Csak azt akarta, hogy a l�ny boldog legyen.
"Motoki, ez gy�ny�rû", sz�lt a l�ny csendesen. "�n semmit sem adtam neked. Van valami, amit szeretn�l?" A l�ny szemei telve voltak szerelemmel, �s csak szomor�s�ggal �rasztott�k el a fi� saj�t szemeit.
"Csak azt szeretn�m, hogy eml�kezz r�m", v�laszolta rekedten.

***

Eltelt egy �jabb h�nap, �s a h�rmas ideje nagy r�sz�t egy�tt t�lt�tte. Kev�s volt sz�mukra a nap, a perc �s az �ra. Motoki annyira legyeng�lt, hogy tol�sz�ket haszn�lt, Mamorunak idõnk�nt igen erõsen ajk�ba kellett harapnia, hogy nehogy els�rja mag�t. Usagi �s Motoki rettenetesen ragaszkodtak egym�shoz, �s n�ha nagyon hossz� ideig n�ztek egym�s szemeibe. Motoki a l�ny arcvonal�t p�szt�zta, hogy eml�kezet�be v�sse arc�nak minden vonal�t, kiemelked�s�t, g�dr�csk�j�t. Mamoru gyakran melank�li�val szemeiben figyelte õket. Nem igaz�n �rtette, mit �rez, vagy hogy mit kellene �reznie Usagi ir�nt, de ak�rh�nyszor a szemeibe n�zett, a legelk�pesztõbb �rz�s �nt�tte el. Eml�kezett arra az esõs napra, amit a l�ny lak�s�n t�lt�ttek. Usagi sosem eml�tette. Egy�rtelmû volt a fi� sz�m�ra, hogy a l�ny im�dta Motokit. A fen�be, de hisz õ is szerette Motokit, sosem �rulta volna el a bar�tj�t. Idõnk�nt Mamoru azon kapta Motokit, hogy intenz�ven figyeli õt. Vajon tudta? Hamarosan megtudta a v�laszt.

***

Lassan lenyugodott a Nap, a vak�t� sz�nek bevil�g�tott�k az �gboltot. Mamorunak egy v�zfest�k festm�nyhez hasonl�tott. A k�rh�z tetej�n �ltek. Motoki a tol�sz�k�ben, Mamoru pedig egy kempingsz�ken. Mamoru bar�tj�ra n�zett, �s l�tta, ahogy az sz�p apr�nk�nt eltûnik a szem�k elõl. Arca k�s�rteties volt, teste v�kony. S�t�t szemei k�nnyekkel teltek meg, ahogy r�d�bbent, hogy Motoki hamarosan elt�vozik. Tekintet�k tal�lkozott, �s Mamoru l�tta, hogy az õ szemei is melankolikus k�nnyekkel teltek.
"Tudom", mondta egyszerûen. Mamoru �sszezavarodott, �s hirtelen meg�rtette, mi�rt figyelte mindig õt. Motoki tudta, kibe szerelmes. De nem volt d�h�s, meg�rtõ tekintet ragyogott szemeiben. Motoki megveregette Mamoru kez�t. "Semmi gond." Ezek voltak az utols� szavak, melyeket Motoki mondott, mielõtt m�snap k�m�ba esett.

�t�dik fejezet

M�r majdnem egy hete, hogy Motoki k�m�ba esett, �s m�g nem t�rt mag�hoz. Teszteket v�geztek rajta, Usagi �s Mamoru sz�m�ra vil�goss� v�lt, hogy a tumor sz�tterjedt, �s lassacsk�n, cs�ndesen elragadja tõl�k Motokit. Neh�z volt elmondani Furuhat��knak, hogy az egyetlen fiuk tal�n soha t�bb� nem �bred fel. Mamoru �s Usagi minden egyes pillanatot Motokival t�lt�ttek a k�rh�zban, rem�nykedve �s im�dkozva, hogy m�g fel�bred, ha csak annyi idõre is, hogy elb�cs�zzon. Sz�mukra a Nap csak �rte kelt �s nyugodott. Ma viszont a Furuhata csal�d j�tt l�togatni, �gyhogy õk ketten �gy vonakodva elmentek. Nem tudv�n, mit tegyenek, �s f�lve, hogy ha elmennek, tal�n t�rt�nik valami. Esetlen�l s�t�ltak egym�s mellett, nem tudt�k, hova menjenek.
"Fel sem tûnt, hogy m�r j� ideje nem voltam kint", sz�lt Usagi. "Nem tudom, hova menjek, meg ilyesmi." A l�ny f�radtan fels�hajtott. "Sokat vesz�tett�nk, nem igaz?"
"Motoki�rt meg�ri mindent elvesz�teni", v�laszolta Mamoru, majd Usagi hirtelen bes�t�lt egy �p�letbe. Egy pillanat alatt �szrevette, hogy egy templomban vannak. Mamoru k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, nem volt vall�sos, �s tudta, hogy Usagi sem az. "Mit keres�nk mi itt?"
"Azt hiszem, im�dkozhatn�nk egy csod��rt", v�laszolta a l�ny, �s le�lt egy padba. K�rben�zve a fi� l�tta, hogy a hely gy�ny�rû. Festett �veg ablakok, melyek olyan f�nnyel vil�g�tottak, mely �gy tûnt, nyugtat�an hat r�. Az apr� sarkokban szobrok vett�k k�rbe õket, nyugalom ereszkedett a fi�ra. Usagi cs�ndben volt, gondolataiba mer�lve. "Nem tudom, mi�rt vagyunk itt. De van valami ebben a helyben..." A fi� a l�nyra pillantott, �s l�tta, hogy az �szik a festett �vegen be�rad� napf�nyben. Usagi maga egy angyal volt. De a szemei mor�zusok voltak, a tapasztalatokt�l meg�rlelve. Motokira gondolt, �s az Istenhez im�dkozott, hogy engedje fel�bredni õt. Hogy l�thassa a szemeket, melyeket annyira szeretett. A nyakl�nc�n l�võ gyûrût forgatva Usagi ism�t elfojtott egy csapat fenyegetõ k�nnyet. Hirtelen Mamoru meleg, nyugtat� kez�t �rezte saj�tj�n.
"Usagi, sokat vesz�tett�nk", sz�lt a fi� a l�nyhoz. "De m�g mindig itt vagyunk egym�snak." A l�ny feln�zett a fi� szemeibe, �s tudta, hogy ebben a nagy vil�gban csak egym�sra t�maszkodhatnak. Usaginak ott voltak a bar�tai, de egyik�k sem �rtette volna meg t�k�letesen, kiv�ve Mamorut, mivel tõle m�ly meg�rt�st kapott. K�zel ker�ltek egym�shoz, j�llehet sosem besz�ltek arr�l, mi t�rt�nt azon az esõs d�lut�non. V�laszul õ is megszor�totta a fi� kez�t, �s elmosolyodott.
"Igen, igazad van."

***

Motoki szob�ja fel� menet Usagi integetett Unazukinak, ahogy k�zeledni l�tta õt. Az aggodalom m�ly bar�zd�i festett�k arc�t. Mindenki megv�ltozott, õ maga is l�tta, hogy arca elvesztette fiatals�g�t, melyet a szemeiben l�võ sz�vbe markol� szomor�s�g v�ltott fel. Unazukit �t�lelve let�r�lt egy az arc�r�l lehull� k�nnycseppet.
"Ne s�rj, Unazuki, m�g ne", sz�lt komolyan. "T�rt�nt valami?"
"Nem, csak �rzem, hogy b�cs�zik. K�zte �s k�ztem mindig megvolt ez a k�tel�k, �s �rzem, Usagi", mondta.
"Semmi sem t�rt�nt", biztatta õt Usagi. "Pihenj egy keveset." Unazuki megpillantotta a gyûrût, amit a l�ny a nyak�ban viselt. "Azt hittem, hogy esk�võt tartunk id�n ny�ron." Usagi szemei hirtelen nedvesek voltak.
"Igen, �n is", v�laszolta Unazuki. "Sajn�lom, Usagi." Egy utols� �lel�ssel elment. Motoki ajtaja r�snyire nyitva volt, �s Usagi egy szomor� hangot hallott.
"Sajn�lom, Motoki, nem akartam." Hallotta, Mamoru szavait. "�des Istenem, ne hagyj m�g el minket!" A szob�ban Mamoru m�ly �rzelmeket �rzett mag�ban tombolni. "Annyira sajn�lom, nem akartam szerelmes lenni."
Usaginak el�llt a l�legzete, elh�z�dott az ajt�t�l. Kopogtatott az ajt�n, Mamoru megt�r�lte szemeit. A l�ny lassan fel� s�t�lt. "Bocs�nat a zavar�s�rt."
"Semmi gond", v�laszolta a fi�.
"Nem baj, ha s�rt�l", ism�telte meg ugyanazokat a szavakat, melyeket Rei mondott neki. A fi�hoz ment, �s v�gigsim�totta haj�t. Õ fej�t a l�ny lapos has�ra hajtotta. "�gy tûnik, ez az egyetlen dolog, amit tehet�nk."

***

"Mamoru?" sz�lt egy hang. A fi� k�bultan fel�bredt, �s nyitva tal�lta Motoki szemeit. Usagi a m�sik k�rh�zi �gyban aludt.
"Motoki, magadhoz t�rt�l." mosolyogott Mamoru �s Motoki hirtelen egy m�ly, rekedtes l�legzetet vett. A mosoly elhalt, megl�tta, milyen s�padt is volt.
"Csak el akartam b�cs�zni", sz�lt cs�ndesen. "Mamoru, csak azt akartam, hogy tudd, nem haragszom, tudom, hogy szerelmes vagy Usagiba. " Ism�t levegõt vett.
"Sajn�lom", mondta Mamoru a legjobb bar�tj�nak.
"Nem, nem. Ha b�rkit is akarn�k mell�, �r�ln�k, ha te lenn�l az", mondta Motoki gyeng�n, �s �jabb durva l�legzetet vett. "Olyan j� volt�l hozz�m, �s tudom, hogy annyira szereted õt, amennyire engem. Mamoru, te olyan erõs ember vagy. Ezt csod�ltam benned. Ezt sose feledd!"
Mamoru szorosan markolta sz�k�t. "�r�l�k, hogy az a megtiszteltet�s �rt, hogy ismerhettelek, �s a legjobb bar�tod lehettem. Csak �g�rj meg nekem valamit."
"B�rmit ember. Csak mondd", suttogta k�nnyekkel a szemeiben.
"Azt akarom, hogy vigy�zz Usagira a kedvem�rt", mondta Motoki. "Ha szeretn�d õt, akkor csak rajta, mert nekem egyed�l az Õ boldogs�ga sz�m�t. �s a TI�D. Kettõt�k boldogs�g�t mindig a magam� el� helyeztem. Ha szereted õt, �r�l�k neki." Motoki lassan elford�totta fej�t, hogy Usagira n�zzen. "�breszd fel nekem!" Mamoru megr�zta Usagit, �s õ apr� �kleivel szemeit d�rzs�lve kinyitotta azokat. A fi�hoz s�t�lva Usagi le�lt, �s megfogta a kez�t.
"Usagi, most el kell b�cs�znom", sz�lt, �s Usagi, ahogy s�rni kezdett, megr�zta fej�t.
"Ne, ne hagyj el", szipogta. "Szeretlek."
"Mennem kell. H�vnak", mondta a fi� a l�nynak. „Semmi baj. Nincs mit megb�nnom, ak�r ezerszer is meghaln�k, ha ez azt jelenten�, hogy ak�r csak az egyik �letben szerethetlek t�ged." Megsimogatta a l�ny arc�t, �s a bar�tj�ra n�zett. "Vigy�zz Mamorura a kedvem�rt, rendben?"
"Igen", sz�lt a l�ny �s Motoki egy �jabb torokhang� levegõt vett. "Ne felejts el, Motoki!" A l�ny megt�r�lte szemeit.
"Hogy tudna b�rki is elfelejteni t�ged, Usagi?" V�laszolta a fi� egy l�gy mosollyal, majd Mamorura kacsintott. "Ne f�lj az �jabb szerelemtõl! Semmi gond."
"SOHA senkit sem fogok �gy szeretni, ahogy t�ged szerettelek", mondta Usagi, �s m�ly l�legzetet vett. "Motoki, ha menned kell, rendben. Nem akarom, hogy szenvedj." K�nnyek hullottak a l�ny szem�bõl, �s zokogni kezdett.
"Ne s�rj, Usa", mondta neki Motoki. Egy pillanatra feln�zett a l�nyra. Usagi az �gy�n �lt, �s szerelmesen n�zte Motokit.
"Tudj�tok, hova megyek? Eml�keztek, mikor a sz�linapomon kempingezni ment�nk, �s Usagi kifogta azt az ebihal nagys�g� halat?”
"Igen, azt�n napokig ugrattam vele, �gyhogy a foly�ba dobta a cipõmet", tette hozz� Mamoru egy kis kuncog�ssal.
"Azut�n bossz�b�l te meg az �N cipõmet dobtad a foly�ba", helyesb�tett Usagi.
"Eg�sz h�ten mez�tl�b j�rtatok", sz�lt Motoki �s elmosolyodott.
"Visszamegyek abba az erdõbe, �s ott v�rlak titeket. Megint kempingezhet�nk." Szemei k�nnyekkel teltek. "Usagi?"
"Igen?", sz�lt a l�ny a k�nnyektõl fojtogatva.
"�nekeld el nekem azt a dalt, azt, amelyiket az utols� �jjel�nk�n az erdõben", k�rte, �s egy �jabb hossz� l�legzetet vett. Rohant az idõ. A l�ny b�lintott, �s megfogta a fi� kez�t.
"Tudn�d a nevem, ha tal�lkozn�nk a mennyben?" �nekelte kedves hangon. "Ugyanolyan lenne, ha tal�lkozn�nk a mennyben? Erõsnek kell lennem �s kitartanom. Mert tudom, hogy nem itt a mennyben a helyem." Mamoru a m�sik oldalra �lt, �s Motoki megszor�totta a kez�t. "Fogn�d a kezem, ha tal�lkozn�nk a mennyben? T�mogatn�l engem, ha tal�lkozn�nk a mennyben? Megtal�lom az utam, �jjelen �s nappalon �t. Mert tudom, hogy nem maradhatok itt a mennyben." Mamoru �rezte, ahogy k�nnyek �rasztj�k el szem�t, �s l�tta, ahogy Motoki l�gz�se lassulni kezd. "Az ajt� m�g�tt, b�k�t tal�lok, tudom. �s tudom, hogy nem lesznek t�bb� mennyei k�nnyek…" A Nap kelni kezdett, �s egy utols� szeretõ tekintettel �s szeretõ s�hajjal, Motoki feladta lelk�t az Istenhez.
"Szeretlek Motoki", mondta Mamoru bar�tj�nak. Azt akarta, hogy Motoki azt hallja, ahogy ezt mondja neki, mikor a mennybe sz�ll.
"Szeretlek", sz�lt Usagi, arc�r�l hull� k�nnyek k�zepette. "MOTOKI, SZERETLEK!" A l�ny zokog�s k�zben arc�t a k�rh�zi �gyba temette, m�g�tte Mamoru egyik kez�t a l�ny v�ll�ra tette, mik�zben saj�t arc�r�l is k�nnyek hullottak al�. A Nap felkelt, �s egy �j nap vette kezdet�t.
Motoki n�lk�l.

***

Az aut��t n�m�n telt, Usagi az �res utc�kat b�multa az ablakon kereszt�l. Torka durva volt a keserves s�r�st�l, �s f�radtnak �rezte mag�t. A hal�l �rny�ka lengte k�r�l õket, �s Mamorura n�zve saj�t arc�t l�tta visszat�kr�zõdni. Hirtelen Mamoru leparkolt az �t egyik oldal�n, �s k�nnyekben t�rt ki. A korm�nyt szorongatta, feje les�tve. Elment. A legjobb bar�tja elt�vozott. Mamoru ujjpercei elef�ntcsont feh�rek voltak, Usagi mindk�t kez�t a fi��ra rakta.
"Nem, Motoki", ki�ltott hangosan a fi�, Usagi szemei k�nnyektõl �vegesek voltak.
"De igen, Mamo-chan", sz�lt csendesen.

***

Biztosan hideg lehetett az �rny�komban,
Hogy sosem ragyogta be napf�ny arcodat.
Engedted, hogy �n t�nd�k�ljek (hisz ilyen vagy),
S te mindig egy l�p�ssel m�g�ttem j�rt�l.
�gy h�t nekem jutott minden dicsõs�g,
M�g neked minden megterhel�s.
Egy sz�p, n�v n�lk�li arc (oly sok�ig),
Egy sz�p mosoly a f�jdalom elrejt�s�re.

Tudtad egy�ltal�n, hogy te vagy az �n hõs�m,
�s mindaz, ami lenni szeretn�k?
Magasabbra sz�rnyalhatok a sasn�l,
Mert te vagy sz�rnyaim alatt a sz�l.

Tal�n �gy tûnt, �szrev�tlen marad,
De mindezt itt õrz�m a sz�vemben.
Azt akarom, hogy tudd az igazs�got (term�szetesen �n tudom),
Semmi sem lenn�k n�lk�led.

Tudtad egy�ltal�n, hogy te vagy az �n hõs�m,
�s mindaz, ami lenni szeretn�k?
Magasabbra sz�rnyalhatok a sasn�l,
Mert te vagy sz�rnyaim alatt a sz�l.

Mondtam m�r neked, hogy te vagy az �n hõs�m?
Te vagy mindaz, mindaz, ami lenni szeretn�k.
�, �s magasabbra sz�rnyalhatok a sasn�l,
Mert te vagy sz�rnyaim alatt a sz�l.
Mert te vagy sz�rnyaim alatt a sz�l,
�, sz�rnyaim alatt a sz�l.

Te, te, te.
Te vagy sz�rnyaim alatt a sz�l.
Sz�llni, sz�llni, messzire sz�llni...
Olyan magasra engedt�l sz�rnyalni.

Sz�llni…sz�llni…sz�llni, olyan magasan az �g fel�,
Olyan magasan, hogy szinte az eget �rintettem.
K�sz�n�m, k�sz�n�m, k�sz�n�m neked Istenem,
A szelet a sz�rnyaim alatt…

"Wind Beneath My Wings"
                                   Bette Midler dala