Hatodik fejezet

Motoki temet�s�nek napja f�nyesen �s naposan virradt. Milyen ironikus, hogy Usagi �let�nek legrosszabb napj�n volt a legjobb az idõ. A gy�szol�k k�z�tt volt a csal�d, Takagi mereven �llt, a kopors�t b�mulva, mely egyetlen fi�t rejtette. Egyik erõs kez�t feles�ge szomor� v�ll�ra rakta, Akarui semmit sem tett, hogy megelõzze az arc�r�l folyamatosan patakz� k�nnyeket. A gyermeke nem volt t�bb�. A f�nye. A fia. M�g mindig ott volt neki Unazuki, aki mintha csak olvasna a gondolataiban, megfogta �desanyja kez�t. Egym�sra n�ztek, �s tudt�k, hogy ott vannak egym�snak. Motoki a sz�v�kben sosem hal meg. Mindig van rem�ny. Unazuki a k�zvetlen�l a kopors� elõtt �ll� k�t mag�nyos alakra n�zett. Usagira �s Mamorura. A fekete �lt�nyben l�võ Mamoru magasan �llt, de a gondolat, hogy ism�t b�cs�t mondjon valakinek, szomor� k�nnyekkel t�lt�tte meg szem�t. Mellette �llt Usagi komoran, fekete ruh�ban �s fekete magas sark�ban. Haja laza kontyba volt tûzve, �s egy fekete kalapot is viselt, melynek f�tyla r�szben eltakarta arc�t. A nyak�ban a gyûrû, amit Motoki adott neki. Egy bukott angyal t�k�letes megtestes�l�se volt. Szemei �resen b�mult�k a kopors�t, nem volt k�nnyes az arca. A t�megben ott volt Rei, Ami, Minako, �s Makoto. A l�ny m�g�tt �lltak, tudv�n, hogy bel�l Usagi s�r. Reika, Motoki r�gi szerelme is iderep�lt f�rj�vel Afrik�b�l. Nem s�rt, tudv�n, hogy f�jdalma fele sem volt Usagi�nak, vagy Mamoru�nak. Reika szerette Motokit, vil�g �let�ben szeretni is fogja, de m�r r�gen elb�cs�zott �s �j �letet kezdett.
"Porb�l vagyunk, porr� lesz�nk," sz�lt a pap. Mindenki cs�ndes im�ra hajtotta fej�t. Usagi k�zelebb ment a kopors�hoz �s egy v�r�s r�zs�t helyezett a tetej�re. Egy pap�rt vett elõ, �s rekedtes hangon besz�lni kezdett.

Mikor n�lk�lem virrad fel a holnap,
�s �n nem l�thatom.
Ha a Nap felkel �s szemeidet
miattam k�nnyekkel telve tal�lja egy sz�p napon;
Annyira szeretn�m, hogy b�rcsak ne s�rn�l,
�gy, ahogy ma tetted,
mik�zben mindarra gondolt�l,
mit elmondanunk nem lehetett.

Tudom, mennyire szeretsz,
amennyire �n szeretlek t�ged,
�s mindig mikor r�m gondolsz,
tudom, hogy �n is hi�nyozni fogok neked;

 De mikor n�lk�lem virrad fel a holnap,
k�rlek, pr�b�ld meg�rteni,
hogy egy angyal j�tt, �s sz�l�tott,
majd pedig k�zen fogott,
�s azt mondta, k�szen �ll a helyem,
t�vol a magasban, fenn a Mennyben,
�s hogy el kell hagynom mindenkit,
kik sz�vemnek oly kedvesek.

De ahogy elmenõben h�tat ford�tottam,
szemembõl egy k�nny csordult al�,
mivel eg�sz �letemben mindig azt gondoltam,
hogy nem akarom a hal�lt.
Annyi minden volt m�g, ami�rt �lhettem volna,
annyi tennival�,
szinte k�ptelens�gnek tûnt,
hogy t�ged el kell hagynom.

Felid�ztem a tegnapokat,
legyen az j�, vagy rossz,
mindazt a szerelmet, mely k�z�tt�nk volt,
s azt, hogy mennyit sz�rakoztunk

Ha �jra �lhetn�m a tegnapot,
ak�r csak egy r�vid idõre is,
elb�cs�zn�k �s megcs�koln�lak,
s tal�n m�g mosolyogni is l�tn�lak.

De azut�n r�j�ttem,
hogy ez sosem lehet,
hogy �ress�g �s eml�kek
veszik �t helyemet.

�s mikor f�ldi dolgokra gondoltam,
tal�n holnap nem j�v�k,
r�d gondoltam, �s mikor ezt tettem,
sz�vem b�nattal tel�tõd�tt.

De mikor �ts�t�ltam a Menny kapuin,
annyira otthon �reztem magam,
Mikor az Isten len�zett r�m �s mosolygott,
�ri�si arany tr�nus�r�l,
�gy sz�lt: „Ez az �r�kk�val�s�g,
�s minden, mit �g�rtem neked.”

A ma a f�ldi �let sz�m�ra m�lt,
de itt �jra indul.
Nem �g�rek holnapot,
de a ma �r�kk� tartani fog,
�s mivel minden nap ugyanaz,
nem v�gyunk a m�lt.

De te olyan hûs�ges volt�l,
olyan b�z� �s igaz.
Igaz, volt olyan,
hogy olyasmit tett�l,
amirõl tudtad, hogy nem szabad.
De megbocs�t�st nyert�l,
�s most szabad vagy v�gre.
Nem fogn�d h�t meg kezem
�s osztan�d meg �letem velem?

�gy mikor n�lk�lem virrad fel a holnap,
ne gondold, hogy t�vol vagyunk,
Mert mikor r�m gondolsz,
�n a sz�vedben leszek, mindig, mindenkor.
 

Meg�llt, hangja elszorult az �rzelmektõl, hallotta Motoki csal�dj�nak �s bar�tainak szomor� s�r�s�t. Saj�t szemei sz�razak voltak, m�r teljesen kis�rta mag�t. Azt is l�tta, hogy Mamoru nem s�r, b�r nagyon k�zel �ll hozz�. Tekintet�k tal�lkozott, �s j�llehet senki sem tudta, f�jdalmuk t�zszer akkora volt. Motoki csal�dja is r�zs�kat helyezve a kopors�ra elõre l�pett, ahogy a kopors� ereszkedett, Takagi r�vetette karjait. Arc�t a vir�gok k�z�tt a kopors�ba temette, �s zokogni kezdett.
"Fiam!" Ki�ltott fel hangosan, �s a feles�ge, aki szint�n s�rt, k�zen fogta õt. Takagi megfordult �s feles�ge k�r� fonta karjait. F�rje karjaiban s�rt, Unazuki pedig �t�lelte sz�leit. Usagihoz odamentek bar�tai, �s Minako szorosan mag�hoz �lelte õt, tudv�n, hogy nincsen sz�ks�g szavakra. Usagi f�jdalma hatalmas volt, �s ezen semmi sem seg�thetett.
"H� kisl�ny", sz�lt Makoto �s k�r� fonta egyik karj�t. Szemei m�g mindig nedvesek voltak. "Ideje indulnunk."
"Nem, �n azt hiszem, maradok m�g egy kicsit." A t�meg m�r elindult a Furuhata h�z fel�.
"Usagi, pihenned kell. Vagy legal�bb enned." Mondta Rei bar�tnõj�nek. Usagi megr�zta a fej�t. M�g nem. Rei t�relme fogyt�n volt, de mindez fõk�nt az aggodalomnak volt k�sz�nhetõ. "Menned kell. Ideje elb�cs�zni."
"NEM! NEM MEGYEK!" T�rt ki hangosan, de azut�n egy melankolikus lehelet hagyta el ajk�t �s boldogtalan szemekkel n�zett Reire. Hangja szinte csak suttog�s volt. "M�g nem." rei szemei bar�tja ir�nti szimp�ti�val teltek meg.
"Akarod, hogy elmenj�nk?" k�rdezte Ami. Szemei Usagi ir�nti aggodalommal teltek. Meg�rtette, hogy bar�tnõje egyed�l akart gy�szolni. J�llehet ez olyasmi volt, ami �ltal�ban nem jellemezte Usagit. Mindig ny�lt volt az �rzelmeit illetõen, de ez most m�s volt.
"L�gysz�ves", k�rte cs�ndesen Usagi. Mind b�lintottak, majd megfordultak.
Minako hirtelen megfordult, hogy Usagira pillantson, apr� alakj�ra, mely teljesen egyed�l �lldog�lt, lesz�m�tva a s�rt betemetõ embereket. De valaki m�s is volt ott. Egy f�n�l egy f�rfi figyelte Usagit. Mamorunak v�lte felfedezni õt.
Mi�rt figyelte õt?
A gondolat valahogy nem aggasztotta. Egy napon tal�n �sszej�nnek. Usagi hamarosan jobban lesz. Rem�lte.

***

M�r csak õ volt ott. Usagi a friss s�rra n�zett, �s a s�rkõre, melyen Motoki neve �llt. Gondolkod�s n�lk�l let�rdelt mell�, ujjaival v�gigsim�tva nev�t. Mennyire hi�nyzott neki. A napjai hosszabbaknak tûntek most, hogy elment, �s a bel�l l�võ ûr napr�l napra nõni l�tszott. Zseb�bõl egy �jabb pap�rt elõv�ve, szemei hirtelen k�nnyekkel teltek meg.
"�gy szeretlek, mint a mindennapi �let legegyszerûbb sz�ks�gleteit, napn�l �s gyertyal�ngn�l. Korl�tlanul szeretlek, ahogy a f�rfiak k�zdenek az igaz�rt; tiszt�n szeretlek, ahogy elfordulnak a dicsõ�t�stõl. Olyan szenved�llyel szeretlek, melyet r�gm�lt f�jdalmaimkor haszn�ltam fel, gyermeki bizalommal. Olyan szerelemmel szeretlek, melyet elvesz�teni l�tszottam elvesz�tett szentjeimmel,--eg�sz �letem l�legzet�vel, mosoly�val, k�nnyeivel szeretlek--�s ha Isten v�laszt, a hal�l ut�n m�g jobban szeretni foglak." Egy pillanatra meg�llt, �s hirtelen k�nny�radat t�rt elõ belõle. "Motoki! Annyira sajn�lom! Annyira sajn�lom, hogy semmit sem tehettem, hogy seg�tsek, vagy enyh�tsem a f�jdalmad. Annyira sajn�lom, kedvesem." K�nnyei egyre n�vekedtek, fej�t a s�rkõnek hajtotta. "Nem felejtelek el, �g�rem."

***

"K�sz�nj�k, hogy hazaviszel minket, Mamoru", sz�lt Rei. "Usagi sz�lei elhoztak minket a temet�sre, de kor�n elmentek a vacsor�r�l."
"Nem gond, k�l�nben is meg akartam n�zni Usagit. Kezdtem agg�dni." A kocsi h�tulj�ban Minako csod�lkozva n�zett r�.
"Gondolj�tok, hogy m�g mindig itt van?", k�rdezte Ami Minako oldal�r�l. "M�r majdnem lement a Nap." Usagi ir�nti aggodalma hatalmas volt, mivel tudta, milyen gyenge volt. Az aut� meg�llt �s megl�tt�k a t�rdelõ Usagit, kez�vel Motoki s�rk�v�t tapintva. Sietve kisz�lltak az aut�b�l. Ahogy oda�rtek hozz�, nem mutatta jel�t, hogy felismern�, kik õk, vagy tudn�, hogy ott vannak. Makoto let�rdelt mell�, �s egyik kez�t a v�ll�ra tette.
"Usagi, ideje menni. Lemegy a nap", sz�lt �s Usagi zavart szemekkel tekintett r�juk. Nem vette �szre, hogy �r�kig ott volt.
"Igen?" A Nap m�r r�gen nyugov�ra t�rt. Csak s�t�ts�g l�tezett.
"Nem akarsz hazamenni?" k�rdezte Ami �s egy apr�t mosolygott bar�tj�ra.
"Elmehet�nk enni valamit."
"Mit csin�lsz m�g mindig itt, Usa?" k�rdezte Rei, aggodalomt�l �sszer�ncolt szem�ld�kkel. Usagi �rtatlan, mor�zus szemekkel n�zett fel r�juk.
"Csak nem akartam, hogy Motoki egyed�l legyen", v�laszolta egyszerûen.

Hogyan mondjak b�cs�t annak, ami k�z�tt�nk volt?
A sz�p idõknek, melyek megnevettettek minket,
Ellens�lyozva a rosszat.
Azt gondoltam, l�tni fogjuk az �r�kk�val�s�got,
De az �r�kk�val�s�g elm�lt
Olyan neh�z b�cs�t mondani a tegnapnak.

Nem tudom, ez az �t
Merre vezet.
Egyed�l azt tudom, hol voltunk
�s min est�nk �t.
Ha megl�tjuk a holnapot
Rem�lem, meg�ri a v�rakoz�st
Olyan neh�z b�cs�t mondani a tegnapnak.

�s magammal viszem az eml�keket
Hogy napf�nyem legyen az esõ ut�n
Olyan neh�z b�cs�t mondani a tegnapnak.

�s magammal viszem az eml�keket
Hogy napf�nyem legyen az esõ ut�n
Olyan neh�z b�cs�t mondani a tegnapnak.

A Boyz II Men dala

Hetedik fejezet

Az asztaln�l �lve Minako az �r�j�ra n�zett, hogy megn�zze, mennyit k�snek a t�bbiek. Tudj�tok, k�l�n�s volt. Kor�n ott lenni. De a dolgok megv�ltoztak, sok minden v�ltozhat egy �v alatt. Motoki hal�la �ta egy �rny�k vetõd�tt Usagira, nem volt t�bb� ugyanaz a l�ny, aki fagylaltokat evett �s videoj�t�kokat j�tszott. K�v�l gy�ny�rû volt, mint mindig, szemei m�g mindig olyan ragyog� k�kek voltak, mint mindig, de a boldog csillog�s eltûnt, keser�des melank�li�val felcser�lve, amitõl �gy n�zett ki, mint aki b�rmelyik pillanatban s�rva fakadhat. A haja m�g mindig hossz� volt �s csillog�, de m�r nem viselte az odang�kat. �rtatlans�g�nak �s gyermekkor�nak jelei voltak. Ez imm�r v�get �rt. Szeretete term�szetes m�rt�kû volt, de sosem vette �szre �s nem is �rdekelte. Egyszerûen nem sz�m�tott t�bb�, Motoki elment. Minako let�r�lte az arc�r�l mag�nyosan lehull� k�nnycseppet. Mennyire hi�nyzott neki a r�gi Usagi, amelyik mosolygott �s nevetett. Mikor Usagi mosolygott, az most erõltetettnek tûnt. Azt k�v�nta, b�rcsak bar�tnõje kil�balna valahogy a depresszi�j�b�l. Minako nem hib�ztatta õt az�rt, ha n�ha maga alatt volt, mivel az elm�lt �vben Usaginak j�csk�n kijutott a probl�m�kb�l. A jegyei miatt kir�gt�k a fõiskol�r�l. Usagi elvesz�tette a lak�s�t, ami�rt agyondolgozta mag�t. Egyszerûen k�ptelen volt fizetni a b�rleti d�jat, mivel elvesz�tette a munk�j�t. Usagi s�rt aznap, mikor kik�lt�z�tt, m�g egy vesztes�g a r�sz�rõl. J�llehet õk ott voltak neki, a bar�tai �s csal�dja. �s Mamoru…
Mikor kir�gt�k a fõiskol�r�l, a fi� elment a d�k�nhoz �s k�ny�rg�tt neki, hogy tartsa fenn Usagi hely�t az egyetemen, meg�g�rte, hogy j�võre Usagi jegyei megjavulnak. Hogy korrepet�lja õt. A d�k�n beleegyezett, szimp�ti�t �rezve Usagi ir�nt, hallva a t�rt�nteket. Mikor elvesz�tette a lak�s�t, Mamoru minden�t egymaga vitte a sz�lei h�z�ba. Mikor elvesz�tette a munk�j�t, azonnal elkezdett b�rmif�le munkalehetõs�get keresni sz�m�ra. A sz�nd�kai testv�rinek l�tszottak, de idõnk�nt Minako olyan teljes �h�tattal l�tta õt Usagira n�zni, hogy az sz�m�ra tagadhatatlanul szerelmet jelentett. A t�bbiek is l�ttak ebbõl pillant�sokat, �s egyet �rtettek. Egyik�knek sem volt kifog�sa ez ellen, de Usagi m�g hal�l�ban is hûs�ges volt Motokihoz. Usagi az asztal�n tartotta a k�p�t, �s minden nap megl�togatta a s�rj�t. Usagi senkinek sem mondta el, de Rei l�tta õt m�lt h�ten a temetõben, �s beismerte, hogy m�g mindig l�togatta õt. Nem tudt�k, mit tehetn�nek m�g. Minako egy tapint�sra a v�ll�n megfordult, �s megl�tta Reit, Amit, valamint Makotot.
"H�, sr�cok", k�sz�nt�tte õket Minako, �s az asztalhoz szor�totta õket.
"Valahogy zavartnak tûnt�l, valami baj van?" k�rdezte agg�dva Makoto.
"Csak megint Usagira gondoltam", v�laszolt. "M�r egy �ve, �s nem javul az �llapota." Szemei agg�d� k�nnyektõl csillogtak. "Tenn�nk kell valamit." Mindenki b�lintott, �s pr�b�lt�k nem elhullajtani a k�nnyeket, amik szemh�jukat �gett�k. Annyira szerett�k volna visszakapni a r�gi Usagit, ha csak egy pillanatra is.

***

Usagi �gyban fek�dt; m�g csak k�sõ d�lut�n volt, de az �jszak�i alv�s n�lk�l teltek. Tele Motokir�l sz�l� �lmokkal. <�lmok? Ink�bb r�m�lmok.> Mind �gy v�gzõd�tt, hogy fel�bredt, �s nem tal�lta õt a karjaiban. Annyira szerette volna �t�lelni õt. Felkelve a f�s�lk�dõasztal�hoz ment, �s a f�nyk�p�t fogta. Olyan boldog volt akkor, mi t�rt�nt? A fej�ben a gondolatok apr� hurrik�nokk�nt kavarogtak, amitõl elveszettnek, zavarodottnak �rezte mag�t. K�nnyek hullottak a szem�bõl. Hova haladt az �lete? Egy kopog�s az ajt�n f�lbeszak�totta gondolatait, �s Ikuko Tsukino l�pett be. Az �desanyja olyan szeretettel �s t�rõd�ssel n�zett r�.
"H� kicsim", mondta Ikuko kedvesen, �s mindketten az �gyra �ltek. L�tta a f�radts�got Usagi szemeiben. Õ �s Kenji gyakran hallott�k, ahogy �jjelenk�nt a l�nyuk mag�ban s�r. �gy gondolt�k, majd lecsillapodik, de nem �gy t�rt�nt. "J�l vagy? Olyan f�radtnak tûnsz."
"J�l vagyok, mama", v�laszolta, �s finoman r�mosolyogott. Hazugs�g volt, �s az �desanyja tudta. Ikuko karjaiba z�rta l�ny�t. "Usagi, azt akarom, hogy l�pj tov�bb. Nem b�rlak ilyen szomor�nak l�tni, vagy hallani, ahogy �jszaka a szob�dban s�rsz." K�nnyek hullottak a szem�bõl. "F�j �gy l�tni t�ged, k�rlek, pr�b�lj meg tov�bb l�pni. Ne add fel az �letet, m�g van rem�ny. Csup�n ennyit k�rek tõled. �szre kell venned, Motoki elment." Usagi most m�r teljesen s�rt, ut�lt mindenkinek aggodalmat okozni, de egyszerûen nem tudott mit csin�lni.
"Pr�b�lom, annyira pr�b�lom", mondta, �s meg�lelte �desanyj�t. "De most majd m�g jobban pr�b�lom, �rted."

***

Mamoru bes�t�lt az apr� ruhaboltba, amiben Usagi dolgozott. Megl�tva takaros alakj�t a pult m�g�tt, integetett neki. Ahogy a l�ny odament hozz�, �sszer�ncolta szem�ld�k�t, annak l�tt�n, hogy milyen v�kony lett. A bõre s�padt volt, �s fekete karik�k voltak a szemei k�r�l. Usagi biztosan kem�nyen dolgozott mivel ez volt az elsõ munk�ja, mi�ta kir�gt�k. Levertnek tûnt.
"H�, Usako", sz�lt, becenev�n sz�l�tva a l�nyt. Õk ketten egyfajta rokoni kapcsolatot alak�tottak ki. De Usagit kiv�ve mindenki sz�m�ra nyilv�nval� volt, hogy a fi� szerelmes volt. Sosem eml�tette, volt egy v�kony hat�r a szerelem �s hûs�g k�z�tt.
"Mamo-chan, mit csin�lsz itt?" Finoman r�mosolygott, �s a fi� �rezte, ahogy a mellkas�ban kalap�l a sz�ve. A mosolya, m�g ha apr� volt is, makul�tlan volt. B�r Usagi gyeng�nek tûnt.
"El akartalak vinni eb�delni...Usako j�l vagy?" A l�ny fej�ben forgott a szoba. Nem tudott j�rni. Hirtelen a f�ldre zuhant, �s Mamoru odasietett hozz�. "Mi a baj?"
"N-n-nem tudom", s�rta. "Valami baj van velem! Annyira sz�d�l�k." A l�ny megr�zta a fej�t. "Ne agg�dj, nem lesz semmi bajom."
"Nem, orvoshoz viszlek", vitatkozott Mamoru.
"De j�l vagyok", mondta m�ltatlankodva.
"Megy�nk, m�ghozz� MOST megy�nk." Minden egy�b sz� n�lk�l Mamoru a karjaiba vette Usagit.
"H�t...rendben", egyezett bele a l�ny, majd �jul�sba esve lehunyta szemeit.

***

Egy k�rh�zi �gyban fel�bredni olyasmi volt, amire Usagi nem sz�m�tott. Neh�z szemh�jait felnyitva k�r�ln�zett. A szoba �res volt �s m�r �jszaka volt. Az isten szerelm�re, mikor keveredett bele ebbe az eg�szbe. Hallotta, ahogy kiny�lik az ajt�, �s Ami l�pett be a szob�ba. T�rkiz szemei tele voltak Usagi ir�nti aggodalommal.
"�gy �r�l�k, hogy j�l vagy", mondta Ami egy pillanatnyi cs�nd ut�n. "A doktor azt mondta, hogy kimer�lts�gben szenvedsz, azt mondta, hogy ki vagy sz�radva �s hogy �gy gondolja, nem ett�l rendesen." Megfogta bar�tja kez�t. "Mi van?"
"Hogy �rted?", k�rdezte Usagi �s fel�lt.
"Mindig f�radt vagy, m�r alig m�sz valahova, most pedig k�rh�zban vagy", magyar�zta Ami. "Usagi, meg�rtem, hogy m�g mindig szomor� vagy Motoki miatt, de megbeteg�teni magad nem megold�s, nem fog seg�teni enyh�teni a f�jdalmad. A t�bbiek agg�dnak; a csal�dod agg�dik, Mamoru agg�dik, �n is agg�dom. Motoki elment, Usagi." Ami nem akart ilyesmiket mondani, de megijedt, Usagi egy hajsz�lon f�gg�tt. A tekintet�k tal�lkozott, �s Usagi szemei k�nnyekkel teltek meg. Azonnal megb�nt mindent, amit mondott.
"Tudom, hogy elment, Ami", sz�lt cs�ndes hangon. "�n azt�n t�nyleg nagyon j�l tudom."

***

Rohant az erdõn kereszt�l, f�lretolva az �gakat �s leveleket, amik az arc�ba csaptak. Ahogy el�rte c�lj�t, Usagi le�lt a f�ldre. K�nnyek foltozt�k arc�t.
"Motoki, hol vagy?" k�rdezte. "Azt mondtad, itt leszel."
S�rni kezdett, jobban hi�nyzott neki, mint valaha, �s minden n�lk�le elt�lt�tt nap olyan volt sz�v�nek, mint egy d�f�s. Usagi egy meleg kezet �rzett a v�ll�n, �s ahogy megfordult, megl�tta Mamorut. A fi� nyugtat�an r�mosolygott. "Mit csin�lsz te itt?"
"Valami azt s�gta nekem, hogy ide kell j�nn�m", v�laszolta. "Mi a baj?" A l�ny fel�llt �s elkezdett vadul fel-al� j�rk�lni.
"Mindenki azt mondogatja nekem, hogy Motoki elment!" Zokogott. "DE NEM MENT EL! ITT VAN!" A sz�v�re tette a kez�t. Usagi Mamoru szemeibe n�zett. "Nem tudom elfelejteni õt. Ha elfelejtem, elvesztem õt."
Mamoru meg�rintette a l�ny sima arc�t, �s let�r�lte k�nnyeit. "Csak az�rt, mert elment, az nem azt jelenti, hogy abba kell hagynod az �letet. Nem fogod elfelejteni õt, Usako, a sz�vedben van. Sosem vesz�ted el az embereket, akiket szeretsz." Mondta t�rõdõ hangon. "Van m�g sz�modra �let odakinn."
"Hogy �ll�tod meg a f�jdalmat?" K�rdezte t�r�tt hangon. Le�ltek �s a fi� a l�ny k�r� fonta egyik karj�t.
"Nem �ll�tod meg. De nem fogadod sz�vesen. �n is annyira szerettem Motokit, ak�rcsak te. Tudom, hogy nem szeretn�, hogy ilyen legy�l. Sz�rakozz v�gre ez egyszer."
"Sz�rakoz�s?" K�rdezte �s felvonta szem�ld�keit. "Mint p�ld�ul?"
"Elmehet�nk horg�szni. Megtan�tom, hogy kell igazi halat fogni a m�ltkori ebihalad helyett", mondta tr�f�s arccal.
"Az NEM ebihal volt!" vitatkozott a l�ny, �s karon �t�tte a fi�t.
"Rendben, jobban hasonl�tott egy szard�ni�ra!" Sz�lt, �s felugrott, ahogy a l�ny nekik�sz�lt, hogy megfojtsa õt.
"Gyere ide, hogy fen�kbe billenthesselek!", ki�ltott Usagi �s egy �ri�si vigyor terpeszkedett el arc�n. Mamoru el volt k�bulva; j� ideje volt m�r annak, mikor mosolyogni l�tta õt.
"Megadom magam!" Sz�lt v�g�l Mamoru, majd kiny�jtotta a kez�t.
"Gratul�lok, most �ppen sz�rakozt�l." A l�ny megr�zta a fi� kez�t �s vigyorgott.

***

"Az ott a G�nc�lszek�r." Mutatott Mamoru a s�t�t �jszakai �gboltra, ahogy õ �s Usagi a f�ld�n fek�dtek. A l�ny olyan sz�p volt, a haja, mint egy legyezõ, sz�tter�tve a f�ld�n, �des illata terjengett a levegõben. Egy �r�mtûz ragyogott a k�zel�kben, meleg�tve l�bujjaikat.
"Elfelejtettem, milyen sz�p az �g, vagy milyen sz�p az �let. Mindent term�szetesnek vettem, Motoki sz�gyelln� mag�t miattam", mondta szomor�an Usagi, �s megfordult, hogy a fi�ra n�zzen.
"Nem, nem tenn�, meg�rten�, ami�rt szomor� volt�l, de nem szeretn�, hogy szenvedj, Motoki mindig a saj�tja el� helyezte a te boldogs�godat."
"Tudom", v�laszolta a l�ny �s hirtelen Usagi �szrevette, milyen helyes is volt Mamoru. Hogy esett a haja a szem�be, vagy mikor mosolygott, hogy vidult fel az arca. Megr�zta a fej�t. "Mamo-chan, sose hagyj el!"
"Soha", �g�rte meg, �s megfogta a kez�t.

Azok a te szemeid? Az a te mosolyod?
Mind�r�kk� t�ged n�ztelek.
De ezelõtt m�g sosem l�ttalak.
Azok a te kezeid, amik fogj�k az eny�meket?
Azon tûnõd�m, hogy lehettem olyan vak.

Ahogy elõsz�r a szemedbe n�zek,
Ahogy elõsz�r l�tom, ki vagy,
Nem tudom elhinni, mennyit l�tok,
Mikor visszan�zel r�m.
Most m�r �rtem, hogy a szerelem mi�rt…
szerelem…elsõ l�t�sra…

Val� lehet ez, lehet ez igaz?
Az vagyok, aki ma reggel voltam?
�s te ugyanaz vagy?
Ez az eg�sz olyan furcsa. Hogy lehet?
Ez a szerelem mindv�gig itt volt elõttem.

Ahogy elõsz�r a szemedbe n�zek,
Ahogy elõsz�r l�tom, ki vagy,
Nem tudom elhinni, mennyit l�tok,
Mikor visszan�zel r�m.
Most m�r �rtem, hogy a szerelem mi�rt…
szerelem…elsõ l�t�sra…

Olyan r�gen
Feladtam m�r, hogy megtal�ljam ezt az �rz�st…
Mindig �jra, meg �jra,
De most velem �lsz,
Igen, megtal�ltalak valahogy,
�s m�g sosem voltam ennyire biztos.

�s ahogy elõsz�r a szemedbe n�zek,
Ahogy elõsz�r l�tom, ki vagy,
Nem tudom elhinni, mennyit l�tok,
Mikor visszan�zel r�m.
Most m�r �rtem, hogy a szerelem mi�rt…
szerelem…elsõ l�t�sra…

- Kenny Loggins dala -