A Starlight-harcosok h�rom napja hagyt�k el a F�ldet, �s az �let lassan vissza�llt a norm�lis ker�kv�g�sba. Usagi a parkban �ld�g�lt egy padon – ugyan azon a padon, amelyiken akkor �lt, mikor Seiya-ra v�rt az els� “randev�jukon”. Mag�ban az eltelt n�h�ny h�napra gondolt, �s meglepve tapasztalta, hogy milyen szomor�.

“Ugyan mi�rt k�ne b�slakodnom? – k�rdte mag�t�l. – A bar�taim j�l vannak, v�gre biztons�gban, �s Mamoru is visszat�rt…”

Most Mamoru-r�l kezdett t�prengeni. Mikor visszat�rt, � olyan boldog volt! M�gis, mikor Mamoru �t�lelte, m�sf�le �rz�s ker�tette hatalm�ba. Majdnem olyan volt, mint r�g; majdnem. Nem t�lt�ttek egym�ssal t�l sok id�t ebben a h�rom napban, b�r igaz, Usagi egyik�j�k t�rsas�g�t sem kereste az�ta. Egyszer�en csak egyed�l akart lenni.

“Tal�n az�rt van, mert olyan sok minden t�rt�nt. Csak nem k�ne r� gondolnom – de ha egyszer k�ptelen vagyok!…”

- H�, Usagi!

Usagi gyorsan megfordult. Mako �s Minako k�zeledett fel�, m�lyen agg�d� kifejez�ssel csinos arcukon.

- Hello l�nyok.

Usagi megpr�b�lt mosolyt er�ltetni az arc�ra, de csak f�lig siker�lt.

A k�t l�ny n�zte legjobb bar�tn�j�ket �s egyben vezet�j�ket. Az eg�sz csapat, Mamoru-t is bele�rtve �ssze�lt, hogy megbesz�lj�k, mi lehet vele. Mert hogy egy�ltal�n nem az az Usagi volt, aki r�gen, az biztos. Kor�bban is v�vtak m�r meg a legut�bbihoz hasonl� csat�kat, �s m�snap megint a j� �reg Usagi nevetett r�juk. Valami�rt azonban most nem �gy �llt a helyzet. Mamoru rettent�en agg�dott, b�r � nem tudott semmit az ut�bbi p�r h�napr�l. �gy h�t a banda elmes�lte neki az eg�sz hist�ri�t: a harcokat, a Starlight-ok �rkez�s�t, b�r kor�bban gondosan �gyeltek r�, hogy ne eml�ts�k el�tte, hogy Seiya id�k�zben beleszeretett Usagi-ba, most m�gis jobbnak �rezt�k ezt tudatni Mamoru-val. A tal�lkoz� ut�n a l�nyok felkerekedtek azzal a c�llal, hogy megtal�lj�k Usagi-t. Minako elosont, hogy k�z�lje a t�bbiekkel: megtal�lt�k, �s hogy hol vannak. Mikor visszat�rt, Mako Usagi mellett �lt, �s csendesen besz�lt hozz�.

- Usagi, tudjuk, hogy valami nincsen rendben. Mostan�ban mintha nem lenn�l �nmagad. K�rlek, mondd el, �s engedd hogy seg�tsek, rendben?

- A baj csak az, hogy m�g �n sem tudom, mi a baj – felelt Usagi. – Mi�ta a csata v�get �rt, �s… – elharapta a mondat v�g�t.

- …�s mi�ta Seiya elment, ugye? – fejezte be a gondolat�t Minako.

Cs�nd.

Usagi k�bultan �lt, �s nem tudott sz�lni egy sz�t sem. Ez az! Ahogy Minako kimondta, a l�ny lelke hat�rzottan megk�nnyebb�lt. Seiya j�rt a fej�ben, mindig, mikor idej�tt; �s a sz�ve hevesebben vert. H�t Seiya hi�nyzott neki! �s most is, ahogy v�giggondolta, r�d�bbent, hogy szerette Seiya-t. A sz�ve ism�t hatalmasat dobbant.

A k�t l�ny l�tt�k Usagi arckifejez�s�t, ahogy egy id�re felcsillan rajta az �r�m, majd hirtelen visszav�ltozott komorr�. Ezzel a t�nnyel m�r mindketten j�val el�tte tiszt�ban voltak, de ki akart�k v�rni, hogy Usagi maga j�jj�n r�.

- Beleszerett�l Seiya-ba.

Minako hangja kedves �s meg�rt� volt, ahogy kimondta, amit m�r mindannyian tudtak.

- Nem!

Usagi �gy �rezte, hogy nem tudn� ki�nteni nekik a sz�v�t. Tudta, hogy ez a v�gy Seiya ut�n �gyse teljesedhet m�r be soha, ez�rt ink�bb meg akrta tartani mag�nak. Mint a titk�t.

F�ln�zett, �s megpillantotta Lun�t, Artemist, majd kicsit ut�nuk Ami-t, Rei-t �s Mamoru-t, amint sietve k�zelednek fel�.

- N�zz�tek, nekem most el kell mennem, k�s�bb tal�lkozunk, rendben? – �s azzal elrohant, egy eg�sz csapatnyi agg�d� bar�tot maga m�g�tt hagyva.

Mamoru ut�na n�zett, majd ut�na iramodott, de Mako visszatartotta.

- Hagyd most elmenni, k�rlek.

A t�bbi l�ny r�n�zett, �s Rei komolyan k�rdezte t�le:

- Mi volt ez? L�ttuk, hogy besz�ltek vele. – Rei-t, ak�rcsak a t�bbieket, nagyon nyugtalan�totta Usagi viselked�se. – Az, amire gondolunk?

- Att�l tartok, igen, Rei. M�g ha Usagi nem is vallja be, szerintem ez lesz a megold�s.

Mamoru tov�bbra se vette le a tekintet�t a pontr�l, ahol Usagi elt�nt.

- K�rlek, gyere vissza hozz�m… - suttogta rekedten.

Egy messzi-messzi bolyg�n, Taiki �s Yaten tehetetlen�l n�zt�k b�skomor fiv�r�ket.

- Seiya, mondd, mi a baj? – k�rdte Taiki agg�d� arccal. – Alig hallani a szavad mostan�ban. �miatta?

� �s Yaten tudt�k, milyen neh�z lehet most neki, de val�j�ban fogalmuk sem volt r�la, mennyire rettenetesen. Mindketten tiszt�ban voltak vele, mit �rez Seiya a l�ny ir�nt, �s m�g ha nem is �rtett�k, tudt�k, mennyire sz�rnyen hi�nyzik a fi�nak.

Miel�tt Seiya v�laszolni tudott volna, Kakyuu hercegn� l�pett be a szob�jukba. Mind f�lpattantak, �s m�lyen meghajoltak el�tte.

- Fighter, mi az oka a szenved�seidnek? – k�rdte �vatosan.

- K�rem hercegn�, ne t�r�dj�n vele – felelt Seiya leszegett f�vel.

- Mi�rt nem t�rsz vissza a F�ldre? – �rdekl�d�tt a hercegn�. – Menj, �s besz�l vele! Siess a szerelmedhez…

Seiya meglep�dve n�zett r�.

- Honnan tudja?…

- Hiszen l�tszik rajtad. Majd’ meghasad a sz�ved �rte.

Seiya elford�totta a fej�t, �s elfojtott egy s�hajt.

- Holdhercegn� m�lyen �rez ir�ntad, te pedig �ir�nta – folytatta Kakyuu hercegn�. – Menj, �s besz�lj vele!

- Nem tudom, hogy helyes volna-e – t�tov�zott Seiya. J�l eml�kezett Usagi arc�ra, mikor a l�nyt Mamoru a karjaiban tartotta. Teljesen nyilv�nval� volt. Seiya-t csup�n mint bar�tot szereti.

- B�zz bennem, Fighter, �s indulj! Menj hozz�! Tal�n meg fogsz lep�dni…

Azzal t�vozott.

- Menj, Seiya – buzd�totta Yaten.

Seiya r�n�zett, majd Taiki-re, v�g�l b�lintott.

- Megyek. – Majd elhagyta a helyis�get.

Usagi a k�z�piskola egyik padj�n �cs�rg�tt. Ugyanazon, amelyiken Seiya �s � a csillagokat b�mult�k Chibi Chibivel… Tudta, nagyon j�l tudta, hogy az � j�v�je Mamoru mellett van, �s � maga most kett�szakadt. Szerette Mamoru-t – �s szerette Seiya-t is. Az eg�sz j�v� t�le �s Mamoru-t�l f�gg�tt, �s att�l, hogy egy�tt maradnak-e. Hiszen � a Holdhercegn�, �s ezen min�s�g�ben els�dlegesen a n�pe �rdek�t kell figyelembe vennie. �, annyi mindenen kereszt�l ment m�r, mi�ta elkezdte a k�z�piskol�t! Egyre feln�ttebben kellene viselkednie, de � nem akar, nem, gyerek akar lenni m�g! Akkor m�g minden sokkal egyszer�bb volt, minden sokkal k�nnyebb. Akkor tudta, mit akar. Tudta, kit akar. Most… most minden m�s lett.

- �, Seiya – s�hajtott. – B�r ne is tal�lkoztunk volna! Sose szerettem volna bel�d, �s most nem lenn�k ilyen tan�cstalan!…

De azt�n egy �jabb gondolat furakodott be a lelk�be.

- B�rcsak t�bb id�nk lett volna – suttogta cs�ndesen, �s egy k�v�r k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.

- Odango…

Usagi felkapta a fej�t. Ez a sz�, ez az egyetlen sz�… �s a hozz� tartoz� hang mostanra m�r nem Mamoru-�. Egy hang, amir�l azt hitte, sose hallja t�bb�. El�sz�r azt hitte, csak hallucin�l, k�pzel�dik…

- Odango…

A sz�ve egyre hevesebben vert, m�g megfordult.

- Seiya! – ki�ltotta, �s a fi� kit�rt karjaiba rohant. – Hogyan…?

- Ne, Odango. M�g ne k�rdezz…

Egy kicsit meg volt d�bbenve, hogy Usagi �gy a nyak�ba borult, de nem �rdekelte, csak szorosan mag�hoz �lelte a l�nyt, �s azt k�v�nta, b�r el se kellene engednie soha. Let�r�lte a k�nnyeket Usagi arc�r�l.

- Mi a baj? – k�rdezte gyeng�den. – Mamoru?

Seiya sz�ve �sszeszorult, ahogy elk�pzelte �ket egy�tt, �s a lelk�t ism�t �tj�rta a szomor�s�g. Ahogy azonban belen�zett Usagi gy�ny�r�, k�k szemeibe, meglepte a l�tv�ny. Forr� szerelmet l�tott benn�k, ahogy Usagi �r� n�zett.

- Nem, dehogy! – r�zta a fej�t Usagi, �s pr�b�lta visszatartani az �r�mk�nnyeket. – Az�rt van, mert annyira, annyira hi�nyozt�l nekem!

Seiya nem tudott megsz�lalni. Dam, dam, dam… Csak b�mult a l�nyra, hitetlen�l, de rem�nykedve. “T�nyleg lehets�ges volna, hogy…”

- Besz�lhetn�nk valami nyugodt helyen? – k�rdezte azt�n.

Usagi b�lintott, �s Seiya-ba karolva elindultak ki az iskola kapuj�n. Mako �s Minako sokatmond�an �sszen�zett.

- Minek j�tt vissza? – sz�lalt meg Mako megr�k�ny�dve.

- Fogalmam sincs – s�hajtott Minako. – De nem tetszik ez nekem. Mit gondolsz, Mako, Usagi elmenne vele, hogyha Seiya megk�rn� r�? – vetette f�l azt�n agg�dva.

- Persze, hogy nem! Usagi tiszt�ban van a k�teless�geivel. Soha nem tenne ilyet – sz�gezte le Mako, de � maga nem volt ebben olyan biztos, mint ahogy azt a hangja sugallta.

- Szerinted sz�ljunk a t�bbieknek?

- Nem – hat�rozott Mako gyorsan �s k�nnyed�n. – Hagyjuk �ket egy kicsit kettesben. Usagi-nak most erre van sz�ks�ge. K�l�nben eml�kezz, hogy viselkedett tegnap, mikor felbukkantak a t�bbiek! Nem hiszem, hogy ez�ttal m�s volna a helyzet.

A k�t l�ny sz�ve teli volt k�rd�sekkel �s k�telyekkel.

Minako, Ami, Makoto �s Rei a templomban tal�lkoztak. Mamoru szint�n jelen volt.

- Siker�lt megtal�lni? – tudakolta Rei.

Mina �s Makoto egym�sra n�ztek, majd mindketten megcs�v�lt�k a fej�ket. Luna gyanakodva sand�tott r�juk. Tudnak valamit, gondolta.

K�zben a banda megvitatta a parkban t�rt�nteket. Rei-nek �s Ami-nak rengeteg k�rd�se volt a dologr�l, Mamoru-nak pedig legal�bb duplaannyi. Makoto �s Mina nem akartak besz�lni Usagi Seiya ir�nt t�pl�lt �rz�seir�l, f�leg nem Mamoru el�tt, �gy h�t csak annyit mondtak, hogy Usagi csak ki van borulva egy kicsit.

- T�nyleg csak arra van sz�ks�ge, hogy egyed�l lehessen – foglalta �ssze Minako.

Mindenki �gy d�nt�tt, hogy hazamegy �jszak�ra. Luna Mako-val tartott, Artemis pedig Minako-val. Elhat�rozt�k, hogy kiszedik bel�l�k, amit tudnak, azt�n tal�lkoznak, hogy megvitass�k a hallottakat.

- Seiya van a h�tt�rben, ugye? – k�rdezte Luna egyszercsak Mako-t�l. A l�ny len�zett a macsk�ra, �s m�lyet s�hajtott.

- �, Luna, el kell mondanom valakinek… De megkell �g�rned, hogy a t�bbieknek egy �rva sz�t sem sz�lsz!

- A szavamat adom!…

�s Mako elkezdte a park-beli besz�lget�ssel, �s v�g�l azzal fejezte be, hogy Usagi Seiya oldal�n t�vozott az iskol�b�l.

- �, te j� �g – t�rt f�l Lun�b�l. – F�ltem, hogy ez bek�vetkezik. De �t nem hib�ztathatjuk! Ezer �ve � egy teljesen m�s ember volt a Holdon. Jaj, mindig is tartottam t�le, hogy beleszeret valakibe itt, a F�ld�n…

- Na �s Chusa? – pr�b�lt �rvelni Makoto. – � az �l� bizony�t�k arra, hogy a j�v� el�re meg van �rva. Az nem v�ltozhat, ugye?

A cica nem v�laszolt.

- Ugye, Luna?…

- Att�l tartok, hogy m�gis, Mako – sz�lalt meg Luna lassan. – Mindez azel�tt volt, hogy Galaxia felbukkant volna. �s tal�n nem t�nt f�l, de… Semmi h�r Chibius�r�l, mi�ta a Starlight-ok felt�ntek a sz�nen.

Makoto feje zakatolni kezdett. Nem, nem, lehetetlen!

- De… mi van Sailor Pluto-val? – jutott esz�be hirtelen. – � tudna r�la, nem?…

- Tudna r�la, de eml�kezz: nem �rulhat el semmit a j�v�r�l.

Makoto teljes k�ts�gbees�ssel n�zett Lun�ra.

- Most b�znunk kell Usagi-ban, �s hogy azt teszi, amit helyesnek v�l – sz�lt a macska komolyan. – Ha �gy �rzi, boldogabb lenne Seiya mellett, akkor �n azt szeretn�m, hogy maradjon vele. Szeretem Usagi-t, �s azt akarom, hogy boldog legyen. �s nem gondolom, hogy elfelejten� a a n�pe ir�nti k�telezetts�geit.

- �n sem, Luna – �rtett egyet Mako. – �s �n is azt szeretn�m, ha boldog volna.

- Nem tudod v�letlen�l, hogy hov� mentek kettesben? – �rdekl�d�tt Luna, csak �gy mellesleg.

- Nem – v�gta r� Makoto. Cs�ndben ballagtak tov�bb a kihalt utc�kon.

A Kou-fiv�rek r�gi lak�s�ban k�t ember �lt a f�ld�n, �s egym�st n�zt�k. Usagi k�sz�tett egy kis te�t. Az egyik cs�sz�t Seiya fel� ny�jtotta, �s r�mosolygott a fi�ra.

Usagi Senshi-ad�vev�je az asztalon hevert, �s � h�l�t adott a l�nyoknak, hogy most b�k�n hagyj�k. R�n�zett Seiya-ra, aki �pp egy karny�jt�snyira volt t�le. Fel� hajolt, �s nem tudta meg�llni, hogy ne �rintse meg a fi� arc�t. Seiya meglepetten n�zett r�. Mert ugyan tudta, hogy � sz�mtalanszor a l�ny tudt�ra adta, mik�nt �rez ir�nta, de ez volt az els� alkalom, hogy Usagi ehhez hasonl� gesztust tett volna. Mint egy jelz�s…

- Teh�t – sz�lalt meg Usagi -, mi�rt j�tt�l vissza?

A l�ny nem igaz�n tudta, hogyan is viselkedjen most, vagy hogy hogyan ne. Abban biztos volt, hogy a gondolatra, hogy Seiya ism�t itt hagyja, �sszeszorult a torka.

- Hol vannak a fiv�reid?

- �k otthon vannak, a bolyg�nkon. Usagi – sz�l�totta meg Seiya, �s k�zelebb h�z�dott a l�nyhoz –, az�rt j�ttem, mert besz�lnem kell veled.

- Velem? Csak nincs valami baj? Mondd, hogy nem a S�t�ts�g Birodalma…

- Nem, a S�t�ts�g Birodalma olyan messze van, amennyire csak lehet – nyugtatta meg a l�nyt. – �s val�ban besz�ln�nk kell.

Usagi figyelmesen hallgatott.

- Mi�ta elmentem – kezdett bele Seiya -, r�mes volt. Annyira, annyira hi�nyozt�l nekem, Usagi, majd’ belehaltam Tudom, hogy soha nem lehet bel�le semmi, de akkor is, �n szeretlek. Csak azt akartam, hogy tudd. �s most ak�r m�r haza is mehetek…

Seiya szomor�an f�ln�zett. Tudta, milyen v�lsz fog �rkezni, de el kellett mondania neki.

- Seiya – sz�lt a l�ny, �s m�lyen a fi� szem�be n�zett. Azt�n k�zelebb hajolt hozz�, meg�rintette az arc�t, �s finoman megcs�kolta, a sz�ja f�l�tt.

- Odango – suttogta Seiya. F�ln�zett a l�nyra, �s megcs�kolta. Usagi egy�ltal�n nem ellenkezett.

M�g egyik�j�k sem tapasztalt hasonl�t – valami energiakis�l�shez volt hasonl�. Seiya mag�hoz vonta a l�nyt, �s nem engedte el; hosszan, szenved�lyesen cs�kolt�k egym�st, mintha ez a cs�k volna az utols�.

�s abban a pillanatban sz�lalt meg Usagi ad�vev�je. A l�ny zavartan pillantott f�l Seiya-ra, �s egy pillanatig azt sem tudta, mi t�rt�nik k�r�l�tte. Az ad�vev� kitart�an csipogott.

- Igen? – emelte f�l v�gre Usagi, �s f�l�llt.

- Usagi, itt Rei.

- L�tom, mi a gond?

- Hol vagy?

Usagi nem akarta el�rulni, hol is van tulajdonk�ppen – m�r kor�bban megegyeztek, hogy senkinek sem kell tudnia Seiya ittl�t�r�l.

- Ne agg�dj, j� helyen. Mi a porbl�ma?

- A S�t�ts�g Birodalma.

Usagi tork�n egy j�gt�mb cs�szott v�gig.

- Egy sz�rnyeteg t�madta meg a k�lv�rost!

- Ok�, azonnal ott vagyok – mondta Usagi halv�nyan, �s kikapcsolta a ketyer�t.

Nem, nem lehet megint a S�t�ts�g Birodalma! M�ris!… �pp hogy csak… Nem lehet, hogy ilyenkor!

- Veled megyek – k�z�lte Seiya.

- Nem – v�gta r� Usagi hat�rozottan. – Nem akarom, hogy a t�bbiek megtudj�k, hogy itt vagy. Ezt elint�zz�k, �s visszaj�v�k. K�rlek, maradj.

- Odango-m, l�gy nagyon �vatos…

"Moon Eternal Make-Up!"

Azzal Usagi �tv�ltozott, �s elrohant.

A t�bbiekkel a helysz�nen tal�lkozott. Egy rettent� sz�rny ellen harcoltak, nem sok sikerrel. Legal�bb k�t m�ter magas volt, z�ld, nyolc karral. Usagi fel� k�ld�tt egy t�zg�mb�t, �s a l�ny szembes�lt vele, hogy sokkal nagyobb a gond, mint amilyenre sz�m�tott.

"Jupiter Oak Evolution!"
"Mercury Aqua Rhapsody!"
"Mars Flame Sniper"