Sailor Moon keresni kezdte Sailor Venus-t a tekintet�vel. A l�ny m�r eszm�letlen volt.

- Venus! – ki�ltotta, �s fel� rohant.

- �pp ideje volt, Sailor Moon! – ord�tott r� Mars. – Hol a fen�ben volt�l?!

- J�ttem, ahogy tudtam! – kiab�lt vissza Moon.

Egyik t�mad�s sem haszn�lt. A sz�rnyeteg m�r �pp ott tartott, hogy mindannyiukkal v�gez, mikor egy v�r�s r�zsasz�l �rkezett a sz�nre valahonnan f�ntr�l.

- Tuxedo Kamen! – ki�ltott�k a l�nyok egyszerre.

- Sailor Moon – sz�lt a f�rfi l�gyan �–, j�l vagy?

Usagi sz�v�be belenyilallt a b�ntudat, ahogy arra gondolt, amit Seiya-val m�velt, alig p�r perce.

- �n j�l vagyok – felelt, k�zben k�ptelen volt a f�rfira n�zni. – El kell int�zn�nk ezt a sz�rnyet.

M�g Tuxedo-val sem volt egyszer� a harc a sz�rnyeteg ellen. Hirtelen az egyik karja kiv�g�dott, �s elkapta Sailor Moon-t. L�b�lni kezdte a leveg�ben, �s b�rmelyik pillanatban kiv�gezhette volna, a Senshi azonban f�lt t�madni.

- Ha a karj�t t�madjuk – kiab�lt Mercury, mik�zben elugrott a r�ms�g egyik ny�lv�nya el�l –, tal�n elengedi Sailor Moon-t!

- L�nyok, ne t�r�djetek velem, csak t�madjatok! – ord�tott r�juk Sailor Moon, de hi�ba: a harcosok m�g mindig nem mert�k kock�ztatni hercegn�j�k �let�t.

- Ha nem cseleksz�nk, a sz�rny biztosan v�gez vele! – ki�ltotta Jupiter.

"Star Serious Laser!"

A sz�rnyet a l�b�n�l �rte a t�mad�s, amellyel fogvatartotta Sailor Moon-t. A l�ny zuhanni kezdett lefel�, Star Fighter azonban felugrott, �s elkapta a leveg�ben. Ahogy f�ldet �rtek, Fighter-t megrohamozt�k a k�rd�sek:

- Sailor Star Fighter! Mit keresel itt? – k�rdte Mars nem �pp udvariasan. Valahogy sejtette a v�laszt, �s nem volt benne biztos, hogy tudni akarja.

Tuxedo nem akart hinni a szem�nek.

- Azt majd k�s�bb megmagyar�zom – vetette oda neki Fighter, k�zben megpr�b�lta l�bra �ll�tani Sailor Moon-t. – Odango, van el�g er�d a t�mad�shoz?

- Megpr�b�lom.

Sailor Moon egy kiss� sz�d�lt, �s el�gg� gyeng�nek �rezte mag�t.

"Silver Moon Crystal Power Kiss!"

Az utols� dolog, amit l�tott, az volt, ahogy a sz�rny visszav�ltoik emberr�, azt�n minden elfeh�redett.

- Sailor Moon! – �v�lt�tt Tuxedo, �s fel� iramodott, miel�tt azonban el�rte volna szerelm�t, Star Fighter az �l�be vette a l�nyt.

- Add �t! – ki�ltott r� Fighterre.

A l�nyok nyugtalanul figyelt�k a k�t riv�list. Fogalmuk sem volt, mi fog t�rt�nni ezut�n, de hogyha harcra ker�lne a sor, �k mind a kir�lyuk mell� fognak �llni. Az azonban, hogy ki lesz a kir�lyuk, jelenleg el�gg� bizonytalan volt, �gy h�t ink�bb nem tettek semmit.

Fighter nem akarta �tadni Sailor Moon-t, mindenesetre tudta, hogy ennek nem most van itt az ideje. Len�zett a sebes�lt l�nyra. “� sem ezt akarn�” – mondta mag�nak.

Moon kinyitotta a szem�t. Az els�, amit megl�tott, az Sailor Star Fighter agg�d� arca volt. Megeresztett egy mosolyt fel�, �s megsim�totta az arc�t.

- Megmondtam, hogy ne gyere ide – suttogta.

- Csitt, Odango – sz�lt r� Fighter. Tuxedo d�h�sen m�regette a m�sikat. Ezt a nevet � adta Usagi-nak…

- Tartal�kold az er�det. Tudod, hol tal�lsz – tette hozz� Fghter, �s �tadta a l�nyt Tuxedo Kamen-nek.

- Sz�llj le r�la, �s ne �llj az utamba, ha itt akarsz maradni – sziszegte Tuxedo m�rgesen.

- Mi�rt nem hagyjuk, hogy ezt � d�ntse el? – vetette oda neki Fighter foghegyr�l, �s m�r h�tat is ford�tott a Senshinek.

Rei azt tan�csolta, hogy menjenek mind a templomba, �s ott besz�lj�k meg, mit�v�k legyenek ezut�n. Az odavezet� �ton egyik�k sem sz�lt egyetlen sz�t sem.

M�g a csapat el�rte a templomot, furcsa, k�s�rteties csend vette �ket k�r�l. Mindegyik l�ny a gondolataiba burkol�zott. Igaz�n egyik�k sem volt k�pes elhinni, hogy mindez megt�rt�nhetett.

Usagi arra �bredt, hogy a n�gy l�ny �s Mamoru �lnek f�l�tte, �s senki sem besz�l. Luna �s Artemis a band�t�l elk�l�n�lve �lt.

- Csajok?… - sz�lalt meg Usagi. – Mi t�rt�nt?

Hirtelen mindenki Usagi-ra n�zett. Mamoru fel� sietett. Egyel�re nem akart Seiya-r�l k�rdezni, �gy h�t csak t�mogatta a l�nyt, hogy fel tudjon �llni.

- Usagi, j�l vagy? Annyira agg�dtam �rted!

- Igen, j�l… Csak a fejem f�j egy kicsit – tette hozz� a l�ny, mik�zben a f�jdalom lefel� k�nszer�tette a fej�t.

Rei �tny�jtott neki egy cs�sze te�t.

- K�sz�n�m, Rei – mosolyodott el Usagi, �s belekortyolt az italba.

Rei r�n�zett kedves bar�tn�j�re. Igazs�g szerint ahogy l�tta Seiya-t �s Usagi-t egy�tt, azt a furcsa k�t�d�st �s ragaszkod�st, kiss� elb�tortalanodott. Mintha Usagi titkolna valamit el�l�k…

- Usagi, mikor j�tt vissza Seiya? – szegezte neki a k�rd�st r�gt�n. – �s mi�rt van itt?

A sz�ke l�ny Rei-re pillantott. Val�j�ban most a legkev�sb� err�l akart besz�lni, de sajnos tiszt�ban volt vele, hogy bar�tn�i �gysem hagyj�k b�k�n, am�g nem kapnak v�laszt a k�rd�seikre.

- Ma �rkezett, de hogy mi�rt, azt nem tudom – hazudta. K�zben valami kaparni kezdte a tork�t. Egyenesen a szem�be hazudott a bar�tn�inek!…

- Gondolod, hogy a fiv�rei is itt vannak? – tudakolta Ami, majd sietve hozz�tette: - Rem�lem, nem az �j ellens�geink miatt j�ttek vissza…

- Nem b�zom meg benne – k�z�lte Mamoru. – Egyszer csak felbukkan, vele egy�tt pedig az �j ellens�g.

- Semmi okod nincs r�, hogy ne b�zz meg benne! – csattant f�l Usagi v�ratlanul. – M�g csak nem is ismered!

Mindenki d�bbenten �lt. Usagi r�kiab�l Mamoru-ra? A l�nyok rosszat sejtettek.

Usagi is megijedt a szavait�l, �s ahogy Mamoru arc�ra pillantott, ism�t el�nt�tte a b�ntudat.

- Jaj, Mamo-chan, k�rlek… Sajn�lom, �n nem…

A f�rfi azonban szomor�an elford�totta a fej�t, �s nem felelt.

- Azt hiszem, jobb lesz, ha most hazamegyek – mondta Usagi cs�ndesen.

- Rendben – b�lintott Mamoru. – Elk�s�rlek.

B�rki le tuda olvasni az arc�r�l, hogy Usagi m�lyen megb�ntotta, ennek ellen�re megfogta a l�ny kez�t, elb�cs�ztak, �s elhagyt�k a templomot.

- Itt valami b�zlik – sz�lalt meg Rei egy kis id� m�lva. – Ez az eg�sz nagyon nem tetszik nekem.

Makoto �s Mina egym�sra pillantottak, �s �gy d�nt�ttek, most kit�lalnak. Mako belekezdett a t�rt�netbe, Minako pedig befejezte. Ahogy a v�g�re �rtek, Ami sz�lalt meg el�sz�r:

- Nekem semmi bajom Seiya-val, �s mind tudjuk, mit �rez Usagi ir�nt.

- Ez igaz – biccentett Makoto. – De eg�sz eddig teljes biztons�ggal �ll�tottam volna, hogy Usagi nem viszonozhatja az �rzelmeit. Most viszont…

- …Usagi beleszeretett – sz�lt Ami higgadtan.

- Igen.

- Ez egy neh�z d�nt�s – sz�lalt meg Minako.

- Figyeljetek r�m, l�nyok – �llt f�l Rei. – Mi a szeretet�rt �s az igazs�g�rt harcolunk, vagy nem �gy van? M�gis mit k�ne tenn�nk? K�nyszer�teni r� Usagi-t, hogy hagyja ott a f�rfit, akit szeret egy m�sik�rt, akit nem?

- Igazad van – b�lintott Minako t�tov�n. – De…

- �n szeretem Usagi-t – folytatta Rei. – �s b�rmit megtenn�k, hogy boldog legyen. De ti is tudj�tok, hogy ez az eg�sz nem arr�l sz�l, hogy melyik�k a jobb f�rfi, vagy melyik�ket szereti jobban. Nem csak arr�l, mind tudjuk – vil�g�tott r� a probl�m�ra.

- M�gis mi�rt lenne sz� t�bbr�l? – fakadt ki Ami, a maga szel�d szenved�ly�vel. – Mi�rt lenne sz� m�sr�l? Ez nem igazs�g!

- Amiatt, hogy kik is vagyunk val�j�ban – v�laszolt Rei kem�nyen, de az�rt pr�b�lt b�ztat�an r�mosolyogni Ami-ra.

- Azt hiszem, most az a legfontosabb, hogy tudassuk Usagival, hogy mi mindig itt vagyunk neki – v�lte Mako.

- Igazad van – helyeselt Artemis.

- Jelenleg semmi m�st nem tudunk tenni, csak v�rni – s�hajtott Minako.

A bes�t�t�tett lak�sban Seiya az elm�lt napon t�prengett. Annyi minden t�rt�nt, egyetlen nap alatt…

Kopogtattak az ajt�n. Seiya, abban a rem�nyben, hogy Usagi j�tt vissza m�ris, r�gvest az ajt�hoz sietett, �s kinyitotta, de csak Yaten volt az, Taiki-vel az oldal�n.

- H�t ti meg mit kerestek itt? – tudakolta Seiya.

- K�v�ncsiak voltunk r�, hogy vajon minden rendben megy-e – felelt Yaten, �s bel�pett a lak�sba. – A hercegn� k�ld�tt minket.

- Bizony, nem hagyhatunk egyed�l t�ged – tette hozz� Taiki.

Egyik�k sem tudta, mi t�rt�nt itt, m�g �k t�vol voltak, de fiv�r�k arckifejez�s�b�l arra k�vetkeztettek, hogy valami van Usagi-val.

- Nos, van mit mes�lnem – fogott bele Seiya.

Usagi az eg�sz hazavezet� �ton szokatlanul cs�ndes volt. Egyetlen sz�t sem sz�lt,�s ez r�mesen nyugtalan�totta Mamoru-t.

- Usagi, mi nyomja a sz�ved?

A l�ny f�ln�zett r�, �s legsz�vesebben els�rta volna mag�t. L�tta a f�rfi tekintet�b�l sug�rz� f�lt� szeretetet, de m�st is: �rtetlens�get �s f�jdalmat. Nem akarta el�rulni Mamoru-t, de tudta, hogy sose tudna neki besz�lni a Seiya ir�nt �rzett hirtelen fell�ngolt szerelm�r�l.

- Tudom, hogy nem voltam melletted az elm�lt h�napokban – kezdte Mamoru –, de a l�nyok mindent elmes�ltek.

Usagi f�lkapta a fej�t. Mindent?…

- Tudok r�la, hogy Seiya szerelmes bel�d, de a l�nyok azt mondt�k, v�gig h�s�ges maradt�l.

A l�ny sz�ve f�jdalmasan dobbant.

- Usagi, miattad j�tt vissza, ugye? – Meg se v�rta a v�laszt, f�ltette a k�vetkez� k�rd�st, ami pillanatnyilag a legink�bb nyugtalan�totta: – Mondd, szereted �t?

- Mamoru – sz�l�totta meg Usagi –, tudod, hogy veled fogom le�lni az �letem. Szeretlek.

B�r semmiben sem hazudott, m�gsem tudta a fi� szem�be n�zni, �s ez t�bbet jelentett Mamorunak b�rmennyi vallom�sn�l. Usagi k�zben arra gondolt, hogy t�nyleg igazat mondott-e. Hiszen Chibiusa a bizony�t�k r�! M�gis, rettent�en �ssze volt zavarodva. Mindkettej�ket szerette, de m�sk�pp. �s sosem lett volna sz�ve megb�ntani Mamoru-t.

- Honnan tudod, merre van? – k�rdezte.

Usagi el�sz�r nem �rtete, mire gondol.

- Tal�lkoztunk, �s elmondta. Azt is elmondta, hogy besz�lnie kell velem, de m�g nem volt lehet�s�g�nk r� igaz�n.

�s �jra elszorult a sz�ve. Ez most m�r mindig �gy lesz? Kifog�sok, f�ligazs�gok?…

El�rt�k Usagi-�k h�z�t, �s Mamoru b�cs�z�ul adott szerelm�nek egy gyors cs�kot. Az �rz�snek, amit ez a cs�k kiv�ltott a l�nyb�l, semmi k�ze nem volt ahhoz, amit akkor �rzett, mikor Seiya cs�kolta.

- Szeretlek, Usagi – mondta a f�rfi, majd sarkon fordult, �s elindult.

- �n is szeretlek, Mamo-chan – suttogta Usagi maga el�. – Mindegy, mi t�rt�nik, �r�kk� szeretni foglak.

M�snap Usagi kor�n kelt – l�tni akarta Seiya-t, m�g az iskola el�tt. Ahogy kisietett az ajt�n, megpillantotta az utc�n Ami-t, amint h�zuk fel� s�t�l.

- Usagi! – intett neki Ami. – V�rj meg, Usagi!

A l�ny megtorpant. Furcs�llta, hogy Ami ilyenkor keresi �t, hiszen k�ztudott volt, Usagi mennyire szeret aludni.

- Szia Ami! – integetett neki vissza, �s bev�rta bar�tn�j�t. K�zben lopva az �r�j�ra pillantott. �gy vagy �gy, de musz�j besz�lnie Seiya-val…

Ami p�r hosszabb l�p�ssel mellette termett.

- Hov� k�sz�lsz ilyen kor�n? – �rdekl�d�tt Ami gyanakodva, annak ellen�re, hogy sejtette a v�laszt. – Seiya-hoz?

Usagi b�lintott.

- �n is j�hetek?

Usagi f�lvonta a szem�ld�k�t.

- Mi�rt akarsz te… - akarta k�rdezni, azt�n hirtelen beugrott neki valami. – �, m�r �rtem – vigyorodott el s�t�ten. – Taiki-r�l akarsz k�rdezni, igazam van?

- Nincs! – v�gta r� Ami elpirulva.

- Dehogyis nincs! – ugr�lt Usagi.

Ami hagyta neki, hagy g�nyol�djon. R�gen l�tta m�r nevetni a l�nyt, �s most m�g ezt is hajland� volt �rte elt�rni. Odafel� azt�n v�gre r�sz�nta mag�t, hogy f�ltegye Usagi-nak a k�rd�st, ami legink�bb foglalkoztatta mostan�ban, nemcsak �t, hanem az eg�sz band�t is.

- Mondd csak, Usagi… Van valami k�ztetek?

Usagi arra sz�m�tott, hogy bar�tn�je kiab�lni fog vele, hogy becsm�rl� szavakat v�g majd a fej�hez, �s a s�rga f�ldig lehordja – �m ahogy r�n�zett Ami-ra, t�r�d�st �s meg�rt�st l�tott kedves bar�tn�je szem�ben.

Usagi nem mert belen�zni ezekbe a szemekbe.

- Usagi, tudod, hogy mindig melletted �lok, �s nemcsak �n, a t�bbiek is! Mamoru is, hisz tudod j�l!

- Pedig nem �rdemlem meg – d�nny�gte a l�ny. – Mamoru… Istenem, m�gis mi az �rtelme ennek az eg�sznek?! – fakadt ki, �s majdnem felt�rtek bel�le a k�nnyek. – Annyira szeretem mindkettej�ket, �s fogalmam sincs, mit tegyek…

Kirobbant bel�le a s�r�s. Ami vigasztal�n �t�lelte Usagi-t, aki zokogva folytatta:

- Tudom, hogy meg kellene mondanom Seiya-nak, hogy menjen el, de nem, k�ptelen vagyok r�! El se merem k�pzelni, mi lenne velem, ha itt hagyna!

- Jaj, Usagi…

- �s Mamoru… Tudom, mi volna a helyes, tudom, hogy ez a k�teless�gem, de…

- Azzal most ne t�r�dj – tan�csolta Ami. – A sz�ved mondja meg, kit szeretsz, ne az ezer �ves t�rv�ny!

- �, Ami… Hisz tudod, mennyire, mennyire szerettem Mamoru-t!

- Ez azt jelenti, hogy m�r nem szereted?

- Nem – v�gta r� Usagi. – Nem tudom. Nem jelentheti azt, ugye nem, Ami?

- Nem, nem hiszem – pr�b�lta Ami megnyugtatni a hercegn�j�t.

- R�ad�sul ott van Chibiusa. Nem lehet m�sk�ppen, a j�v� m�r meg van �rva.

Ami nem akarta felzaklatni a l�nyt azzal a t�nnyel, hogy Chus�t m�r j� ideje nem l�tt�k. Pont, m�ta Seiya felbukkant…

- Usagi, nyugodj meg – duruzsolta a f�l�be. – Csitulj el, �s figyelj egy kicsit. Ha �gy �rzed, hogy Seiya-val boldogabb lenn�l, mint Mamoru-val, akkor ne t�r�dj a t�rv�nnyel! Ne t�r�dj semmi m�ssal, rendben? Csak arra k�rlek, hogy ne hamarkodj el semmit. �s Usagi… Tudnod kell, hogy mi mindig melletted �llunk. Itt vagyunk, ha sz�ks�ged van r�nk.

- K�sz�n�m, Ami. Ez… ez nagyon j�l esik.

Ami elengedte a l�nyt, �s b�ztat�an r�mosolygott. M�r csak egy utc�nyira voltak a Kou-fiv�rek lak�s�t�l, �s Ami megk�rdezte:

- Tudja, hogy j�v�nk?

- Nem, de ez nem lehet probl�ma.

F�lsiettek a l�pcs�n, �s becs�ngettek a lak�sba. Taiki nyitott ajt�t.

- Taiki! – lep�d�tt meg Usagi. – Hogyhogy te is itt vagy?…

- Hello Usagi – k�sz�nt neki Taiki. – Yaten �s �n �gy d�nt�tt�nk, mi is visszaj�v�nk.

Ekkor pillantotta meg Ami-t, amint csillog� szemmel n�z r�. Egy pillanatig csak n�zt�k egym�st, majd Ami zavartan kapta el a tekintet�t.

- Szia, Ami – mosolygott r� Taiki. – J� �jra l�tni.

Ami sz�gyenl�sen elmosolyodott, �s motyogott valami k�sz�n�sf�l�t.

- Ki az? – k�rdezte Seiya fennhangon odabentr�l, majd felbukkant a h�tt�rben. – Odango, minden rendben? – k�rdezte azt�n k�sz�n�s helyett.

- Seiya – sz�l�totta meg a l�ny, �s a fi� karjaiba szaladt.

Ami zavartan k�hintett, mire Taiki betess�kelte, �s bez�rta az ajt�t.

- Ne haragudj, ami�rt nem h�vtalak el�bb, de meg akartalak lepni – k�rt eln�z�st Usagi mosolyogva.

- Nem kell telefon�lnod – mondta Seiya, �s homlokon cs�kolta a l�nyt. Nem vette �szre Ami-t, de ahogy a l�ny r�k�sz�nt, gyorsan elengedte Usagi-t.

- Nocsak, szia Ami! – mondta gyorsan Seiya.

Ami meg�rt�en r�mosolygott, Seiya pedig felold�dott egy kicsit. Tulajdonk�ppen azt v�rta, hogy a l�ny majd ellens�gesen v�gigm�ri, �s tal�n fel is pofozza…

- Usagi, kij�nn�l velem a konyh�ba egy percre? – sz�lalt meg azt�n, �s a l�nyt el�reengedve kivonultak a sz�nr�l.

Ami �s Taiki ketten maradtak az el�szob�ban.

- H�t… Gyere be, �s foglalj helyet – invit�lta a fi�. – K�rsz valamit inni?

- K�sz�n�m, semmit.

- �r�l�k… hogy elj�tt�l.

- Azt hiszem, �n is – felelt Ami, k�zben pedig m�r f�lig pirult.

- Ami – sz�l�totta meg Taiki elsz�ntan, �s megfogta a l�ny kez�t –, legut�bb, mikor b�cs�ztunk, �n…

- Megj�ttem! – ki�ltotta Yaten, �s ber�gta az ajt�t maga m�g�tt. A keze teli volt zacsk�kkal �s szatyrokkal. A konyha fel� indult, de Taiki el� ugrott.

- Oda most nem akarsz bemenni – k�z�lte az �ccs�vel.

- Mi�rt nem? – pislogott Yaten �rtetlen�l. – �, szia Ami! – k�sz�nt, ahogy megpillantotta a l�nyt a nappali ajtaj�ban.

- Yaten, magunkra hagyn�l minket? – pr�selte Taiki �sszeszor�tott fogai k�zt.

- �, persze… - vigyorodott el Yaten, majd biccentett Ami fel�. – Vettem.

- Nyom�s!…

- Most jut eszembe, hogy elfelejtettem valamit – hadarta Yaten. – Mindj�rt j�v�k! Sziasztok! – Az ajt�b�l m�g visszan�zett, �s r�vigyorgott fiv�r�re: – J� sz�rakoz�st…

Taiki m�rgesen r�v�gta az ajt�t.

Ek�zben a konyh�ban Seiya els� k�rd�se ez volt:

- Tud r�lunk?

- Igen – felelt Usagi �szint�n. – Ma reggelt�l. El kellett mondanom valakinek! – tette hozz� menteget�zve. – De nyugodj meg, semmi gond.

- Am�g neked j�, �n elviselem. K�l�nben sem rejtegettem soha az �rz�seimet ir�ntad – tette hozz�.

Usagi hozz�b�jt, Seiya pedig olyan forr� szenved�llyel �lelte �t, mintha utolj�ra tenn�.