Nem telt el sok id�, mikor Ami ad�vev�je megsz�lalt. �tment egy m�sik szob�ba, �s belesz�lt. Mako volt az.

- Ami, nem tudod, hol van Usagi? A sz�lei szerint m�r r�gen elment otthonr�l…

- Nyugodj meg, semmi baja. Vele vagyok. Mako, �jra l�tom a f�nyt a szem�ben! M�r viccel�d�tt is! Szerintem rendbe j�n.

- De Seiya miatt, j�l gondolom? – s�hajtott Mako. – Ami, tudod, ez mit jelent?

- Igen, de nem �rdekel – felelt Ami hat�rozottan. – Ezt m�r megbesz�lt�k.

- Sz�val akkor Seiya-val vagytok? – tudakolta Makoto.

- �, igen. Yaten �s Taiki is itt vannak, tudtad?

- Hogyan? – lep�d�tt meg Mako, �s rosszat kezdett sejteni. – Figyelj, Ami, Luna �sszeh�vott egy gy�l�st Rei-n�l, Mamoru n�lk�l.

- N�lk�le? De h�t mi�rt?

- �, Ami… Mamoru sz�rny� �llapotban van. Tudod, hogy Usagi tegnap nagyon megb�ntotta. Eg�sz nap csak s�t�l az utc�kon, �s Usagi-t keresi a t�megben… Rettent�. Komolyan agg�dom miatta.

- Minden rendbej�n, Mako, fel a fejjel – b�ztatta Ami. – Besz�lek Usagi-val. Hamarosan ott lesz�nk!

- Rendben, akkor ott tal�lkozunk.

Ami visszament a szob�ba, �s futva r�mosolygott Taiki-re, k�z�lve vele, hogy semmi komoly baj nincsen, majd bekopogott a konyh�ba Usagi-�rt.

- Bocs a zavar�s�rt, de menn�nk kell. Luna besz�lni akar vel�nk.

�gy h�t mind elb�cs�ztak – Taiki �s Ami csak egy tart�zkod� k�zfog�ssal –, majd a k�t l�ny elindult a Templom fel�.

Ahogy a megbesz�l�s kezdet�t vette, nem kerteltek, Rei r�gt�n el�hozakodott az �j ellens�g k�rd�s�vel. Egyik�k sem tudta, hogy �k most visszat�rtek-e, vagy csak valmai id�beli elcs�sz�s j�tt l�tre.

Rei, Mina �s Makoto az eg�sz megbesz�l�s alatt k�t bar�tn�j�k arc�t figyelte, h�tha kital�lnak bel�le valamit abb�l, mi is t�rt�nt d�lel�tt Seiya-�kn�l. Usagi elhat�rozta, hogy most m�r nem hagyja ki �ket ebb�l az eg�szb�l, �s mindent �szint�n elmondott nekik. Ahogy a t�rt�net v�g�re �rt, mindenki komoran b�mult maga el�. Nem tudt�k, mi fog t�rt�nni, egyik�k sem tudhatta biztosan, de a gondolat, hogy a v�g�n valaki sz�rnyen fog szenvedni, elvette a j�kedv�ket. V�g�l Rei sz�lalt meg.

- El kell mondanod Mamoru-nak.

Usagi ijedten kapta f�l a fej�t. Tudta, hogy Rei-nek igaza van – ennyivel tartozik Mamoru-nak.

- M�g nem vagyok k�pes r� – mondta cs�ndesen. – Rettegek t�le, hogy megb�ntom. Hiszen �t is szeretem, legal�bb annyia, mint Seiya-t! Ezt m�g… M�g �t kell gondolnom.

- Alaposan �t kell gondolnod – b�lintott Luna. – Most d�l el minden, Usagi, ezzel tiszt�ban kell lenned.

B�r ne mondtad volna ezt, pillantott r� Usagi k�ny�rg� szemekkel.

- Rendben – mondta v�g�l, �s fel�llt. – Megkeresem Mamoru-t.

A lak�s�ban tal�lt r�. Ahogy a fi� ajt�t nyitott, �s megpillantotta a szerelm�t, sz� n�lk�l mag�hoz �lelte, �s bez�rta az ajt�t.

- Annyira agg�dtam! Hol volt�l eg�sz nap?

Kis h�ja volt, hogy Usagi a k�p�be v�gja: “Nem vagyok k�teles neked besz�mlonom minden egyes percemr�l!” Azt�n megijedt ett�l a gondolatt�l, �s leszegett f�vel felelt:

- Sajn�lom, f�l kellett volna, hogy h�vjalak. Ami �s �n reggel elment�nk Seiya-�khoz.

- V�gig vele volt�l?!… - h�k�lt h�tra Mamoru.

- Csak egy r�vid ideig, azt�n a templomba ment�nk, a t�bbiekhez.

- Usagi, azt szeretn�m, ha t�bb� nem menn�l oda �gy, hogy nem vagyok veled.

- Rei-hez? – k�rdte megr�k�ny�dve Usagi.

- Seiya-hoz!

- Mamoru, ne csin�ld ezt velem! � az egyik legjobb bar�tom volt, m�g nem volt�l itt, �s ezen nem akarok v�ltoztatni.

- �rtem – sz�lt Mamoru komoran. – Ne haragudj r�m, Usagi. Csak… �rtsd meg, szinte semmit nem tudok r�la! �s… Usagi, tudom, hogy eddig nem mutattam t�l gyakran, de… �n annyira szeretlek…

Ez k�s� b�nat, t�rt f�l megint majdnem Usagi-b�l, �s ism�t roppantul elsz�gyellte mag�t.

- Egy�nk ink�bb valamit, farkas �hes vagyok – mosolyodott el, �s m�r indult is a h�t� fel�.

Mamoru csak �llt ott, majd megcs�v�lta a fej�t. Hi�ba, ez Usagi, mindig a has�ra gondol… De…

�pp le�ltek eb�delni, mikor megsz�lalt Usagi kommunik�tora.

- Ez nem lehet igaz… - ny�gte, �s �pp csak egy pillant�st vetett a szerkenty�re, tudta, mi k�vetkezik.

Egy �jabb d�mon. Usagi gyorsan �tv�ltozott.

- El�g j�l vagy m�r ahhoz, hogy harcolj? – k�rdte Mamoru agg�dva.

- Musz�j – vetette oda neki Usagi, �s m�r el is t�nt az ajt�ban.

A sz�rnyeteg �pp embereket t�madott meg, mikor a Senshi oda�rt. Mintha �r�lt volna az �j ellenfeleknek… A l�nyok t�mad��ll�st vettek f�l, mikor egyszer csak hallj�k:

"Star Serious Laser!"
"Star Gentle Uterus!"
"Star Sensitive Inferno!"

A Starlight-ok voltak! Egyed�l Tuxedo Kamen nem volt elragadtatva. Haragosan n�zett f�l Fighter-re.

- Azt hittem, megmondtam, hogy tartsd t�vol magad t�le! – ord�tott r�.

- Tuxedo, �k is senshik, a mi oldalunkon harcolnak! – pr�b�lta Ami jobb bel�t�sra b�rni a f�rfit.

Healer �sszeh�zott szemmel figyelte a d�mont.

- Sailor Moon, most! – ki�ltott oda a l�nynak, mire � t�mad�sba lend�lt, �s visszav�ltoztatta a sz�rnyet emberr�. Azt�n f�ln�zett a Starlight-okra:

- K�rlek, maradjatok, besz�ln�nk kell!

Sailor Star Maker m�r majdnem nemet mondott neki, �m ahogy Fighter-re n�zett, ink�bb meggondolta mag�t.

- Tudj�tok, hol tal�ltok meg minket – mondta, �s azzal m�r el is t�ntek.

A l�nyok – �s Mamoru persze – mind visszav�ltoztak, �s a Kou-fiv�rek lak�s�hoz mentek. Mamoru sokat sejtet�en �tkarolta Usagi-t, ahogy Yaten ajt�t nyitott nekik.

- Yaten! – ki�ltott f�l Minako, �s a fi� nyak�ba ugrott.

Yaten bevezette �ket a nappaliba. Ahogy Usagi �s Mamoru bel�pett, Taiki �s Seiya, akik addig odebent �ltek, hirtelen felugrottak.

- Sziasztok – k�sz�nt el�re Seiya. – Hello, Odango.

- Ne h�vd �gy! – csattant f�l Mamoru v�ratlanul.

- Mamoru – csit�totta Usagi. – Hagyd. Nem sz�m�t.

Mamoru erre r�gvest elhallgatott, de nem mert j�lnevelt volt, hanem mert Usagi ism�t �ellen�ben v�dte meg Seiya-t.

Mind helyet foglaltak, hogy megvitass�k az �j ellens�get, �s azt, hogy kivel is �llhatnak szemben. Azt�n sz�ba ker�lt a Mamoru �s a fiv�rek k�zti ellens�ges viszony. Mamoru erre azt felelte, hogy �rthet� okb�l kifoly�lag nem igaz�n �r�l annak, hogy Seiya szerelmes Usagi-ba.

- Szerintem jobban tenn�tek, ha hazamentek – k�z�lte kerek-perec. – Csak bajt okoztok.

- Mamo-chan, elfelejted, hogy Seiya tegnap �jjel megmentette az �letemet? – m�ltatlankodott Usagi.

�s megint! Mamoru teljesen kivolt.

- Nem is besz�lve arr�l a rengeteg alkalomr�l, mikor nem volt�l itt! – folytatta Usagi. – �s nem akarom, hogy elmenjen, egyik�j�k sem! �s azt gondolom, hogy nemcsak h�l�tlan vagy, hanem r�ad�sul bunk� is.

Azzal kirohant a szob�b�l, �s elhagyta a lak�st. Erre mindk�t f�rfi ut�na iramodott, de Rei �tjukat �llta.

- Hagyj�tok m�r b�k�n! – kiab�lta. – Nem l�tj�tok, mit m�veltek vele?! �gy is el�g ijeszt� neki ez az eg�sz, nem m�g hogyha ti ketten is r�tesztek egy-egy lap�ttal!

- �s �n?! – fakadt ki Mamoru. – Mit gondolsz, nekem ez milyen �rz�s? H�rom h�nap k�ma ut�n visszat�rek, �s mit l�tok? Usagi-t, egy idegennel �delegni!

- Seiya nem idegen! – pattant f�l Ami, �s Rei mell� l�pett. – �s Yaten, meg Taiki, v�gig mellett�nk harcoltak, �s sose �rtottak nek�nk! Seiya ak�r az �lete �r�n is megv�dn� Usagi-t! �s bevallom, �n se venn�m sz�vesen, ha �k elmenn�nek – tette hozz�.

- H�t ez azt�n remek – tapsolt Mamoru. – Sz�p!

- Most meg mi bajod? – meredt r� Rei.

- Hogy mi bajom?! – tajt�kzott Mamoru. – Ez a transzvesztita, az a bajom!

- H�, �ll�ts magadon, nagyfi�! – sz�lt r� Taiki.

- Ne besz�lj velem �gy!

- Ne besz�lj r�lunk �gy! – l�pett el� Yaten.

- Elegem van bel�letek! – k�z�lte Mamoru. – Usagi pedig nem fog t�bb� idej�nni, arra m�rget vehetsz – fordult Seiya-hoz.

- Nem vagy se az apja, se a f�rje, nem tilthatod meg neki!

- Azt majd megl�tjuk – vetette oda neki Mamoru. - Eressz! – l�kte f�lre Ami-t.

A l�ny nekiesett a k�nyvespolcnak. Taiki r�gt�n odaugrott.

- Ami, j�l vagy?

- Semmi bajom – felelt a l�ny, �s fel�lt. Taiki d�h�sen Mamoru-ra meredt.

- M�gis mit k�pzelsz, ki vagy te? – kiab�lta. – �s ezek ut�n m�g csod�lkozol rajta, hogy Usagi elhagyott?!

Mamoru n�m�n n�zett r�, majd Ami-ra. Hirtelen minden a hely�re ker�lt a fej�ben, ak�r egy vill�mcsap�s. Lehajolt a l�nyhoz.

- Ami… Sajn�lom, annyira sajn�lom, k�rlek… Ne haragudj, elvesztettem a fejem, �s egyszer�en…

- Semmi gond, Mamoru – n�zett r� meg�rt�en Ami.

- �s te, Seiya – pillantott f�l Mamoru -, te se haragudj. �s nem is tudod, mennyire h�l�s vagyok, ami�rt annyiszor megmentetted �t. � a mindenem.

- Hidd el, tudom, milyen �rz�s – mondta Seiya csendesen.

S�t�t volt, mint mindig. � cs�ndben �lt, mik�zben a szolg�i ott �sztak a leveg�ben, a padl�hoz k�zel, �s azon t�prengtek, mi lesz a k�vetkez� parancs. A f�rfi figyelte a h�romgy�r�s cirkusz�t, �s engedte a gondolatait elkalandozni kiss�.

Mint oly sokan el�tte, � is az�rt j�tt a F�ldre, hogy teljesen kiirtsa az emberis�get. De a t�bbiekt�l elt�r�en, semmi m�s c�lja nem volt a dologgal, csak hogy kit�ltse a m�rg�t. Nem �rdekelte, hogy � lesz-e a F�ld ura vagy sem. Az egyetlen, amire v�gyott, az a legend�s Senshi hal�la volt. K�l�n�sen Sailor Moon-�. ((Jellemz�… -.� a ford.))

- Mindenki m�st legy�z�tt – mondta mag�nak –, de engem nem fog.

Kisim�totta hossz� haj�t s�t�tbarna szemeib�l. �gy �rezte, t�k�letesen fel van k�sz�lve. M�g a Senshi az eddigi ellenfelekkel harcolt, kitapasztalta a harcmodorukat, a fegyvereiket, a t�mad�saikat �s a v�dekez�seiket… Mindent tudott r�luk.

- Most le�ldozik a szerencsecsillagotok! – kacagott f�l kaj�nul, �s el�h�vta az els� harcos�t. – Kirk�!

Egy karcs�, titokzatosan mosolyg� n�alak lebegett el� a t�megb�l.

- Uram?…

- Az el�z� k�t pr�b�lkoz�sod sz�nalmas v�get �rt. Ilyen ne forduljon el� t�bb�!

- Megteszem, ami t�lem telik, Fels�g…

- Pr�b�ld jobban csin�lni – k�rte az uralkod�. – De a legf�bb feladatod az, hogy kider�ts a senshik civil nev�t �s lakhely�t. �ket magukat akarom legy�zni, nem a harcosokat…

- Igenis, Fels�g – hajtotta meg mag�t a n�d�mon, �s kih�tr�lt a teremb�l.

Usagi csendben l�pdelt az utc�n. “Tudom, hogy Mamoru �s Seiya sose fognak kij�nni egym�ssal, de ez nem mehet �gy tov�bb! �s �n… M�g nem tudok v�lasztani k�zt�k! Egyszer�en nem megy!” – t�prengett mag�ban. �gy �rezte, sose lesz m�r boldog, ha Seiya ism�t itt hagyja �t, de azzal is tiszt�ban volt, hogy boldog akkor sem lesz, ha mindketten itt vannak. Ha Seiya sose t�r vissza, vajon csak �gy elfelejtette volna? Hogyha Mamoru nem �bred f�l, tudott volna n�lk�le �lni? Nem, mindkett�re hat�rozott nem volt a v�lasza.

- Most mihez kezdjek?… - s�hajtott gondterhelten.

- Mi a baj, Nyuszi?

- Haruka! – fordult meg Usagi meglepetten. – Michiru, hogy ker�lt�k ide?

- Usagi, olyan elkeseredettnek l�tszol – jegyezte meg Michiru.

- Lehets�ges – suttogta Usagi.

- Gyere, igyunk egy te�t, �s k�zben mondd el, mi a baj, rendben? – aj�nlotta f�l Haruka, �s kinyitotta a kocsi ajtaj�t a l�nynak.

A Kou-lak�sban a h�rom testv�r Mamoru-r�l vitatkozott.

- Meg kell �rtened �t, Seiya – fogott bele Yaten. – �gy �rtem, �pp csak visszat�r a hal�lb�l, �s akkor itt tal�l t�ged a bar�tn�j�vel…
- Az�rt ez az alak�t�sa el�gg� durva volt – jegyezte meg Taiki. – Ha engem k�rdezel, �csk�s, ezerszer jobb vagy n�la.

- Csak kiborult – vonta meg a v�ll�t Seiya. – Azt hiszem, �n se tudtam volna tartani magam a hely�ben.

- �gy van – b�lintott Yaten. – �vekig � volt az egyetlen f�rfi Usagi �let�ben. � volt, aki megv�dte, aki megv�gasztalta… �s most, hogy Seiya felbukkant, mindent �sszezavart.

- Elfelejted, hogy �n is ugyan ebben a helyzetben vagyok – sz�lt k�zbe Seiya.

- Ez nem igaz – figyelmeztette Taiki. – Mamoru j�val azel�tt egy�tt volt vele, hogy te megjelent�l volna.

- �s �n j�val az el�tt egy�tt voltam vele, hogy Mamoru visszat�rt volna.

- Nem ez a l�nyeg – legyintett Yaten.

- H�t micsoda?

- Az, hogyha tov�bb folytatj�tok a marakod�st, mindketten csak egyre t�volabb ker�lt�k �t�le – adta meg a v�laszt Taiki.

- Igen, igazatok van – mondta v�g�l Seiya. – De ez Usagi d�nt�se. Igaz, hogy az�rt j�ttem ide, hogy besz�jek vele, de most m�r kiv�rom az �t�let�t is. �s nem adom fel, ahogy legut�bb, nem, arr�l ne is �lmodjatok!

- Vigy�zz, Seiya, vesz�lyes j�t�kba kezdt�l - mondta Yaten cs�ndesen. – �s att�l tartok, ezzel csak f�jdalmat okozol Usagi-nak.

- Soha nem lenn�k k�pes b�ntani �t, �rted? Soha!

Mamoru a lak�s�ban hevert a kanap�n. Tudta, hogy Usagi-t mennyire b�nthatja az � f�lt�kenyked�se, de nem tudta elviselni a gondolatot, hogy esetleg elvesztheti �t. Tudta, hogy d�l�re kell jutnia a Kou-fiv�rekkel, k�l�n�sen Seiya-val. Tiszt�ban volt vele, milyen k�vetkezm�nyei lesznek, hogyha tov�bbra is �gy viselkedik Seiya-val, ahogy.

De Usagi mindig a v�delm�re kel!

Mamoru a fej�be nyomta a p�rn�t. Nem akart erre a t�nyre gondolni.

Meg kell mutatnia Usagi-nak, mennyit jelent neki.

Ezt a tervet r�gt�n �letbe is akarta l�ptetni. F�lkapta a kab�tj�t, �s bez�rta maga m�g�tt az ajt�t.

Koron�nak h�vt�k a k�v�z�t, ahov� Haruka, Michiru �s Usagi be�ltek besz�lgetni. Usagi ki�nt�tte nekik a sz�v�t, nem k�m�lte �ket. Mik�zben besz�lt, Michiru az arc�t n�zte. Olyan szomor�…

- Csak �ssze vagy zavarodva – sz�lalt meg a v�g�n. – Pihenj egy kicsit, ne foglalkozz a dologgal egy ideig, �s hidd el, ut�na mindent m�s sz�nben fogsz l�tni.

Haruka egyet�rtett.

- Nem k�ne magad ezzel nyugtalan�tani �lland�an.

Mindezt annak ellen�re mondt�k, hogy tan�csaik s�ket f�lekre tal�lnak. Usagi t�ls�gosan tartott a j�v�t�l ahhoz, hogy b�rmennyire is fel tudjon engedni, miel�tt d�nt�sre nem jut.

- Jaj, ha l�tn�tok �ket! – s�hajtott Usagi k�ts�gbeesetten. – Ahogy egym�sra n�znek, a szem�k… szinte izzik a d�ht�l! �s �n gy�l�l�m a gondolatot, hogy az eg�sz miattam van…

- Val�ban, nem k�ne �gy viselkedni�k – mondta Haruka �sszevont szem�ld�kkel. – Mint harcosoknak, �ssze kell dolgozniuk.

De hi�ba, ez az � sz�j�b�l k�l�n furcs�n hatott. Mind j�l eml�keztek m�g r�, hogy sok�ig mennyire ellenszenvesen viselkedett a Starlight-okkal.

- �gy van – b�lintott Michiru –, �s mindketten, ha igaz�n t�r�dnek veled, felhagynak az �lland� veszeked�ssel.

- De az eg�sznek �n vagyok az oka! – zokogott Usagi. – Mamou mellett kellene lennem, nem pedig Seiya-val turb�kolnom.

- Na �s a sz�ved mit mond, Nyuszi? – k�rdezte Haruka cs�ndesen. – Rengeteg ember szerint nem helyes, amit Michiru �s �n �rz�nk egym�s ir�nt. Ez persze nem esik j�l, de ha ez az, amit a sz�vem dikt�l, nem mondhatok ellent neki.

Michiru meg�rintette Haruka kez�t.

- �s nem is akarok.

- A sz�ved nem fog neked hazudni, Usagi – mondta Haruka.

- Csak higyj magadban, �s tudni fogod, mit kell tenned. Mi mind hisz�nk benned, �s ki�llunk �rted, mindegy, mit csin�lsz, �rted?

Usagi arc�n �tfutott egy h�l�s mosoly.

- K�sz�n�m, hogy ilyen meg�rt�ek vagytok – s�hajtott. – Nem is tudj�tok, mennyit jelent ez nekem…