1. Epil�gus

Unalmas, �szi h�tk�znap volt, amit az es�felh�k kiszakad�sa tett csak �rdekesebb�. Az �g fenyeget�en s�t�tlett, az es� pedig meg�ll�thatatlanul zuhogott, mindent el�rasztva v�zzel. Olyan id� volt, amilyet a n�v�nyeken k�v�l senki sem szeretett. Aki csak tehette, otthon �lt, �s az ablakb�l b�multa ezt a cseppet sem nagyszer� id�j�r�st.

Egy l�ny ballagott az es�ben. Fej�t k�t v�lla k�z� h�zva ment, de nem sietett. Mintha meg sem �rezte volna a hideg cseppek �rint�s�t. Hossz�, kibontott fak� sz�ke haja volt, ami m�r teljesen el�zott. Ruh�j�b�l, ami m�g nagyon ny�rias hat�st keltett, facsarni lehetett volna a vizet. Kez�ben egy s�t�tk�k m�b�r t�sk�t tartott, ami v�ztasz�t� volt, �gy az nem �zott el. A l�ny arca elt�k�lt volt, de n�ha meg-megborzongott a hidegt�l. Szemei furcs�n csillogtak, n�ha �gy, mint egy zaf�r, n�ha pedig elk�peszt�en elmos�dottak lettek. Csupasz karjain �s l�bain lefel� csurgott a v�z, el�rasztva meztelen l�bfej�t, rajta a ny�ri szand�lt. M�g mindig elt�k�lten ballagott.

� volt Aino Minako.

Titkosrend�r. �s m�g kitudja, milyen jelz�kkel is illethett�k volna m�g az emberek, ha tudt�k volna, mit is dolgozik. �ppen azt a b�r�nd�t vitte vissza a az irod�ba, amiben az egyik eset jegyz�k�nyve volt tal�lhat�. Az es�, �s az, hogy ilyenkor nem sokan m�szk�lnak, kap�ra j�tt. Nagyon is.

- Meg�rkeztem – gondolta Minako mag�ban. Bement a nagy, v�szj�sl� �p�letbe, v�gigs�t�lt a folyos�n, ahol p�r ismer�se, munkat�rsa k�sz�ngetett r�, majd meg�rkezett az ajt�hoz. Bement, �s most m�r csak v�rnia kell, hogy meg�rkezzen a m�sik ember, aki majd tov�bbviszi a b�r�nd�t.

Hirtelen egy sz�rke ruh�s, sz�k szen� fi� l�pett be az ajt�n. Minako elmosolyodott, �s m�g szorosabban tartotta a t�ska f�l�t.

- Minako – sz�lalt meg – Sz�val elhoztad az iratokat?

- Shijo, a t�ska �tv�telre k�sz! – v�laszolt Minako. A fi� erre b�lintott, majd �tvette Minak�t�l a t�sk�t. A l�ny megborzongott a m�sik �rint�s�t�l. Minako m�r azon volt, hogy elmenjen, mikor egy sz� meg�ll�sra k�sztette.

- Minako – sz�lt halkan a fi�. A sz�ke idegesen h�trafordult, �s nagy, k�rd� szemekkel b�mult Shij�ra. A fi� csak ennyit mondott:

- Szeretlek. – azzal odarohant hozz�.

- Ne! – ki�ltott r�m�lten a l�ny, eltolva mag�t�l Shij�t. – Nekem f�rjem van, �s terhes vagyok, �s k�l�nben is, munkaid�ben nem szabad! K�rlek! Egy�bk�nt is megmondtam m�r, hogy k�zt�nk semmi sem lehet! Szeretem Yatent, �rted?

Shijo szomor� szemekkel b�mult Minak�ra. Elengedte �t, de nagyon nehezen ment.

- Tudom. Ja mata.

- Sayonara, Shijo. Sayonara. – mondta a l�ny is, �s kiss� zavartan ugyan, de gyorsan hazafel� vette az ir�nyt. Shijo Minako r�gi iskolat�rsa volt, �s egyszer, r�gen j�rtak is. Azt�n elv�ltak �tjaik, �s sok �ven �t nem l�tt�k egym�st. Munk�juk azonban �sszehozta �ket, �s Shij�ban fel�bredtek a r�gi �rzelmek… Minako meg csak ny�gl�d�tt, nem tudott mit kezdeni �rzelmeivel, mert szerette f�rj�t, de ott volt Shijo is… mit tehetett volna a l�ny, megpr�b�lta Shijo �rt�s�re adni, hogy ezt tov�bb nem csin�lhatja. Egy id�re be is v�lt…

2. fejezet

Minako rohant hazafel�. Az es� m�g mindig zuhogott ugyan, de Minako lelke m�ly�n nem is fogta m�r f�l. Folyton Shijo j�rt az esz�ben, �s az, hogy mit is tehetne. A b�r�nd�t �tvett�k, minden j�l s�lt el, semmi baj sem volt, de m�gis…

Minako nagy gondolkod�sban �szre sem vette, hogy m�r a h�zuk kapuj�ban �ll. Gyorsan el�kotorta csurom v�z ruh�j�nak ugyancsak csurom v�z zseb�b�l a kulcscsom�t, �s kinyitotta az ajt�t. �trohant a (most m�r) s�ros kerten, �s v�gre, nagy nehezen bev�g�dott a h�zba.

Az eddigi hidegnek �s nyomott id�nek v�ge lett. A padl�sz�nyeg csupa s�r �s v�z lett, ahol a ny�zott Minako �lldog�lt. A meleg lassan �tj�rta a l�nyt, �s meg tudott mozdulni.

- Szervusz, �desem – j�tt ki az egyik ajt�n Yaten. Kez�ben a t�v� t�vir�ny�t�j�t tartotta, ami a m�lt h�ten elveszett.

- Hell� – lihegte Minako. – Megtal�ltad? – azzal a t�vir�ny�t�ra mutatott. Yaten b�lintott, majd levetette mag�t a d�v�nyra. Minako megr�k�ny�d�tten b�multa f�rj�t, majd �szbekapott, �s gyorsan f�lment az emeletre. L�ba nyom�t hirdett�k a lucskos foltok.

Mire visszat�rt (h�sz perc m�lva! Kicsit sok volt Yatennek), m�r haja meg volt sz�r�tva, �s �j ruh�t is vett fel. A l�ny maga volt a frissess�g… k�v�lr�l. Bel�lr�l meg marta a k�ts�gbees�s, hogy mit is tegyen. �rz�sek kavarogtak benne…

- Mit n�zel? – k�rdezte gyorsan. Yaten v�llat vont, kikapcsolta a t�v�t, �s fel�llt.

- Nem sz�m�t, �gyis csak r�d v�rtam.

- Igen?

- Igen.

- Nagyszer�. – Minako f�radtan le�lt, Yaten meg ut�na. �tkarolta kedves�t.

- Ma valami eg�szen �j t�rt�nt. – sz�lalt meg Yaten. Minako megeresztett egy halv�ny „�h�m”-�t, �s odad�rg�l�dz�tt kedves�hez.

- K�pzeld, Mina-chan, Kakyuu h�vott, �s tudod mit mondott?

Minako elgondolkodva b�mult maga el�, nem is figyelve a besz�dre. Shijo j�rt a fej�ben eg�sz id� alatt, valahogy nem tudott megszabadulni a gondolat�t�l.

- Minako, figyelsz te r�m egy�ltal�n?

A l�ny ijedten kapta fel a fej�t.

- H�-h�t persze…

- J�l van! – jelentette ki s�rt�d�tten Yaten, azzal fel�llt, �s minden k�l�n�sebb mondat n�lk�l elment. Ez volt az, amire Minako a legkev�sb� sz�m�tott, de a bels�j�ben tudta, hogy Yaten m�giscsak valahogy rosszul fog reag�lni arra, hogy nem figyel r�. De hi�ba, a sz�ke l�ny k�ptelen volt megszabadulni �rz�seit�l. P�r perc m�lva szerencs�re �ssze tudta szedni mag�t. Ismerte a f�rj�t, �s m�r j�l tudta, hogy neki kell elmenni bocs�natot k�rni, k�l�nben nagy bajok lesznek. Lassan poroszk�lva v�gigj�rta a h�zat, �s a konyh�ban r� is tal�lt Yatenre, aki �pp egy szendvicset pr�b�lt k�sz�teni, de nem tal�lta a vajat.

- Tal�n ha a h�t�ben keresn�d – sz�lalt meg Minako. Yaten r�pillantott, majd kinyitotta a h�t�t, �s kis keresg�l�s ut�n t�nyleg r�tal�lt a dobozk�ra. Sz� n�lk�l letette az asztalra, �s tov�bb �gyk�d�tt. A l�ny nem b�rta tov�bb a sz�tlans�got.

- K�h�m… �desem?

- Tess�k! – sz�lt morcosan a fi�.

- �n csak… szeretn�k bocs�natot k�rni, ami�rt nem figyeltem r�d az el�bb. De tudod, annyira elf�radtam, hogy alig tudtam moccanni is. Sz�val, gomen.

- Rem�lem, a tov�bbi id�ben leszoksz a munkam�ni�dr�l, Mina-chan.

- Egen… - mondta Minako, �s halv�nyan elmosolyodott. – nos, akkor megbocs�tasz?

Yaten b�lintott, �s tov�bb kente a kenyereket.

- Seg�tsek? – k�rdezte Mina.

- Ugyan m�r! K�pes vagyok egy egyszer� szendvicset �ssze�tni magamnak, ha nem tudn�d!

- Rendben, nem sz�ltam.

Minako h�tat ford�tott, �s kiment az ajt�n. Nem volt k�nny� az �lete. �gy d�nt�tt, lefekszik egy kis id�re, teljesen kif�rasztotta mag�t. �s k�l�nben is, ilyen borong�s, s�t�t, zuhog� es�s d�lut�non, az alv�son k�v�l nem sok dologra van kedve az embernek. Legal�bbis Minakonak biztosan nem.

Minako arra �bredt, hogy rosszul van. Kirohant a mosd�ba. Mire vissza�rt, a szob�ban ott volt Yaten is.

- J�l vagy? – k�rdezte.

- Persze, semmi bajom.

Minako levetette mag�t az �gyra, hanyatt fek�dt, �s b�mulni kezdte a plafont. Kiment a szem�b�l az �lom.

- Hm… Mina-chan.

- Igen? – ford�totta a l�ny fej�t Yaten fel�.

- Lenne egy k�rd�sem.

- Halljuk!

- K�v�ncsi lenn�k, meddig sz�nd�kozol dolgozni m�g?

- H���t… - Minako ezen nem gondolkodott m�g. Neki a munka l�teleme volt, �s ak�rmilyen vesz�lyes is, szerette. – M�g nem tudom… a h�nap els� heteiben m�g igen. Azt�n meg…

- Ki kellene tal�lnod, nem gondolod? Nem �r�ln�k, ha…

- Persze, persze! Nyugi, majd megk�rdezem az orvosomat, meddig aj�nlott. Rendben?

- Aha.

Egy ideig hallgattak, majd a l�ny hirtelen megsz�lalt.

- Mennyi az id�?

- F�l h�t.

Minako b�lintott, majd k�zelebb csusszant Yaten fel�.

- Haragszol? – k�rdezte kedvesen. M�r el is felejtette, hogy Shijo l�tezik a vil�gon.

- Ugyan mi�rt kellene?

Megcs�kolt�k egym�st, �s Minako Yaten karjaiban aludt el. Ilyen kor�n eddig m�g sosem fek�dt le, ez kiv�teles esem�ny volt.

S�t�t. Egyre m�ly�l� s�t�ts�g, amely elbor�tott mindent, �s mintha belek�szott volna Minako belsej�be. Majd hirtelen egy f�nycs�va t�rt el� a semmib�l, �s v�r�s f�nnyel k�r�lvett alakot l�tott, amely egyform�n �rasztotta mag�b�l a j�t �s a rosszat.

- Ki vagy te? – k�rdezte Minako. A l�ny oda�szott Minako el�, kiny�jtotta egyik hossz�, v�kony karj�t, �s meg�rintette a sz�ke l�ny arc�t, mire Min�t �tj�rta a hideg, a meleg, �s ezeknek egyvelege, de a l�ny nem vette el kez�t… Minako k�ts�gbeesetten verg�d�tt, de alig volt k�pes megmozdulni… majd hangosan felsik�tott…

- �bredj!

Minako szapor�n szedte a leveg�t, kiverte a v�z, �s szemei el�tt lassan kezdett kirajzol�dni a r� b�mul� Yaten alakja. Csak �lom volt… de akkor mi�rt �g m�g mindig az arca, �s mi�rt f�zik ennyire?

- J�l vagy? – k�rdezte Yaten.

- �n… �n… - ny�gte Minako zavarodottan. – F�zom… - suttogta v�g�l. Yaten betakargatta sz�pen, de a l�ny m�g mindig remegett, �s s�rni kezdett.

- Mi a baj? – k�rdezte.

- Nem tudom… az �lom…

Minako elmes�lte mit �lmodott. Kicsit jobban �rezte ut�na mag�t.

- Most m�r semmi baj sincs. Minden rendben van, csak egy buta �lom volt.

- Igen… - b�lintott Minako, �s meg�rintette arc�t. A l�ktet�s al�bbhagyott, a l�ny kezdett jobban lenni. V�g�l visszaaludt, �s v�gigaludta az eg�sz �jszak�t…

- �g�rd meg, hogy eg�sz nap �gyban maradsz!

- Na de Yaten! �s a munka?

- Beteget jelentesz! �gyis itthon leszel az elk�vetkez�kben, nem baj, ha p�r nappal el�bb kezded el!

- De �gy ut�lom a semmittev�st…

- Ha j�l eml�kszem, te nyavalyogt�l mindig r�gebben, hogy mi�rt nem is maradhatsz eg�sz nap itthon…

- Az akkor volt! De… na j�l van, �desem, akkor a h�zban maradok.

- Rendben. Szia!

Minako kik�s�rte Yatent, majd elgondolkodva l�pett vissza a nappaliba. Mihez is kezdjen a hirtelen j�tt szabads�ggal? V�g�l is, t�nyleg, r�gen mindig is ezt szerette volna, de valahogy most a munka jobban vonzotta. El�sz�r is munkam�ni�s volt, m�sodszor pedig… na igen. Tal�n elterelte volna a figyelm�t bizonyos dolgokr�l, amikre nem akart gondolni. Mert ott volt Shijo… az � k�zels�ge pedig mindkettej�knek nagyon k�nos volt. Minako eld�nt�tte mag�ban, hogy ha lehet, t�bbet nem tal�lkozik Shijo-el, mert neki is jobb lesz �gy. Tal�n akkor nem kerget hi� �br�ndokat. Minako felcaplatott a l�pcs�n, �s visszafek�dt az �gyba. Egy olyan dolog, amit eddig m�g soha nem tett volna meg. Azt�n pedig visszaeml�kezett a borzaszt� �lomra, ami miatt nem tudott rendesen aludni. Vajon mit jelentett? Minako m�r lusta volt hozz�, hogy ezen t�prengjen. Bekapcsolta a t�v�t, majd a h�rolvas� monoton hangj�ra lassan elnyomta az �lom…

Hirtelen �bredt, szinte minden �tmenet n�lk�l. Nagyot �s�tva kapcsolta ki a m�g mindig bekapcsolt t�v�t, majd felkapta a telefont.

- Moshi moshi – hallatszott Shijo hangja.

- Yo Shijo, itt Minako.

- Minako? Hogyhogy nem j�tt�l ma be?

- Gomen… figyelj, Shijo, m�r mostant�l szeretn�m kivenni a szabads�gomat… sz�ln�l a f�n�knek?

- Persze. Minako… azt akarom, hogy tudd, nagyon szeretlek…

- Shijo, ezt nem szabad! K�l�nben is lehallgathatj�k a telefont! K�rlek…

- Adom a f�n�k�t.

Minako f�jdalmasan megcs�v�lta a fej�t. Nem �r�lt neki, hogy Shijo annyira er�lteti ezt az eg�szet. Hiszen a l�ny m�r a legelej�n megmondta neki: nem lehet semmi k�zt�k…

- Aino-san? – hallatszott a kagyl�b�l. Minako gyorsan �szbe kapott.

- Igen… az�rt h�vtam, mert szeretn�m kivenni a szabads�gomat. Most.

- De Aino-san, nem ebben egyezt�nk meg a legelej�n!

- Tudom, de �gy t�nik, musz�j mostant�l. Egyre rosszabbul viselem ezt az eg�sz terhess�get.

- Nos… - a f�rfi, �gy t�nt, habozott. A h�tt�rben hallatsz�d� hangokb�l �t�lve valami pap�rokat n�zhetett �t. – H�t, nagyon sajn�lom, hogy egy ilyen kit�n� munkaer�vel kevesebben dolgoznak majd n�lunk.

- Ugyan, hiszen nem �r�kre megyek el! – sz�lt Minako megk�nnyebb�lten. – M�g visszat�rek!

- Persze! Akkor megbesz�lt�nk mindent. J� szabads�got k�v�nok �nnek!

- Arigato gozaimasu. Ja ne!

- Ja ne, Aino-san.

Minako letette a kagyl�t, �s maga el� b�mult. J� szabads�got… a f�n�k�nek fogalma sincs r�la, mit kell ki�llnia m�g h�napokon �t. Kicsit bele is borzongott a gondolatba, hogy hat h�nap m�lva egy gyereknek kell �letet adnia. Persze f�lt is, de az�rt �r�lt, �s elk�pzelte mag�t anyukak�nt…

�s elnevette mag�t. Kiss� sz�rre�lis volt.

V�g�l megint felemelte a telefonkagyl�t, �s �j sz�mot t�rcs�zott. Usagi volt az egyetlen az Innerek k�z�l, aki nem dolgozott, �s eg�sz nap otthon volt, ez �ppen kap�ra j�tt.

- Moshi moshi? – hallatszott Usagi hangja.

- Yo Usagi-chan, Minako vagyok.

- ���s, hogyhogy nem vagy m�g bent az im�dott irod�dban?

Minako nagyot s�hajtott. Ennyire nyilv�nval� volt, hogy nem tud meglenni egy kis „k�mked�s” n�lk�l?

- Jaj, ne csin�ld m�r megint!

- Mintha nem lenne igazam! – nevetett Usagi. – Sz�val, mi�rt h�vt�l?

- T�nyleg, m�r mondani akartam, csak k�zbesz�lt�l. Teh�t…

- Nem sz�ltam k�zbe! – kiab�lt Usagi. Minako kuncogott.

- Persze, most is azt csin�ltad. De mindegy, a l�nyeg, hogy kivettem a sz�l�si szabads�got.

- Komolyan? Na v�gre! – ujjongott Usagi. – Err�l jut eszembe… mondanom kell valami fontosat… Tudod mit? Ink�bb �tmegyek hozz�tok, �s szem�lyesen besz�l�nk!

- Ok�, Usagi-chan, akkor v�rlak!

- �s k�sz�ts valami finomat! Csokis s�tit… - �br�ndozott a m�sik l�ny. – Na j�, akkor indulok! De j� lesz, most m�r eg�sz nap egy�tt sz�rakozhatunk! Bye-bye, Mina-chan!

Minako nevetve cs�v�lta a fej�t. Azt�n lement a konyh�ba egy kis pattogatott kukoric�t k�sz�teni…