3. fejezet

Hirtelen csengettek. Minako �sszerezzent, ki�nt�tte egy t�lba a frissen pattogtatott kukoric�t, majd kiment a konyh�b�l, �s kinyitotta az ajt�t. Nem csoda, hogy a bar�tn�je ilyen kor�n meg�rkezett, mert Usagi�k h�za alig p�r t�mbnyire volt Minak��kt�l.

- Yo Minako-chan! – mosolygott r� Usagi.

- Usagi-chan… gyere beljebb!

A l�ny el�gg� lenge �lt�z�kben volt, �s b�r odakint m�r jav�ban s�t�tt a reggeli nap, a tegnapi es� miatt m�g el�gg� h�v�s volt az id�.

A k�t l�ny bement, �s Usagi r�gt�n levetette mag�t a kanap�ra, felh�zta a l�bait, �s k�nyelmesen elhelyezkedett.

- Csap egy pillanat, hozom a kukoric�t… - mondta Minako, mik�zben bement a konyh�ba. Mikor visszat�rt, letette a t�lat, �s le�lt a kanap� el� a f�ldre. Usagi elgondolkozva kez�be vett egy mar�k kukoric�t, �s fels�hajtott.

- Mir�l akart�l besz�lni velem? – t�rt r�gt�n a t�rgyra Minako.

- ����… - a l�ny a sz�j�ba t�mte a kaj�t, �s csak ezut�n sz�lalt meg �jra. – H�t, tudod, Minako-chan, van valami… amit tegnap tudtam meg. M�g nem mondtam el senkinek… �s neked fogom els�k�nt… elmondani…

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte a m�sik l�ny kiss� ijedten. – Valami baj van? Csak nem---

- Nem, semmi rossz nem t�rt�nt. Igaz�ndib�l… ez j� h�r. – Usagi elmosolyodott, de volt valami furcsa a mosoly�ban. Valami olyan, ami eddig t�vol �llt Usagit�l… tal�n komolys�g, vagy melank�lia.

- Akkor mondd m�r!

- Az a helyzet, hogy… �n is bab�t v�rok.

Csend. Minako egy percig nem mozdult, Usagi pedig kiss� ijedten meredt r�. Nem tudta, mit fog sz�lni bar�tn�je.

- ���������… Usagi-chan, ez nagyszer�! – Minako felugrott a padl�r�l, nekiesett a bar�tn��nek, adott neki egy hatalmas �lel�st �s egy puszit. – Egyszerre lesz�nk terhesek! �s a gyerekek is p�r h�nappal ide vagy oda de majdnem egy id�ben fognak megsz�letni!

- Minako… - nevetett Usagi, megpr�b�lva levakarni mag�r�l a l�nyt. – Ez t�nyleg nagyszer�, de kaphatn�k egy kis leveg�t?

- Persze! – a m�sik sz�ke od�bbcsusszant a kanap�n. – �s akkor… Seiya-kun m�g nem tudja a j� h�rt?

Usagi megr�zta a fej�t.

- Mondtam m�r, hogy m�g senki m�snak nem sz�ltam. De az az igazs�g, hogy nem tudom… m�rmint hogy mit fog sz�lni. M�g nem besz�lt�nk igaz�n arr�l, hogy mikor szeretn�nk gyereket… sz�val, m�g nem is vagyunk �sszeh�zasodva, �s nem tudom, hogy ez nem t�l korai-e m�g…

- Ugyan, annak megvan az oka, hogy �gy t�rt�nt! Mert ennek �gy kellett lennie, tudod? Ez a sors akarata volt!

- Gondolod? Sz�val… �gy �rtem, ez egy kicsit v�ratlan lesz. Nem akarom, hogy azt higgye…

- De Usagi-chan, az Isten szerelm�re! Seiya-kun szeret t�ged, ezt m�r sz�mtalanszor bizony�thatta! �n biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.

Usagi elmosolyodott, �s �jabb adag kukoric�t t�m�tt a sz�j�ba.

- Arigatou Mina-chan…

- �s, volt�l m�r orvosn�l is?

- M�g nem. De ma megyek…

- El sem hiszem. Egy�tt lesz�nk terhesek… h�t nem nagyszer�.

- Mintha ezt m�r mondtad volna, Mina-chan. Mitha ezt m�r mondtad volna.

A k�t l�ny kukoricadarabokat sz�rva nevetett…

M�r el�gg� s�t�t volt odakint, de Minako m�g mindig odakint �llt az erk�lyen, szem�t az �gre f�ggesztve. Az�rt el�gg� esem�nyd�s nap volt ez, ahhoz k�pest, hogy nem ment ma be dolgozni. F�leg Usagi h�re volt a legnagyobb meglepet�s. Azt�n �szrev�tlen�l a gondolatai Shijore v�ndoroltak �t, b�r Minak�nak el�gg� vegyes �rzelmei voltak vele szemben. Egyszer, r�gen szerette; de ma m�r… nem?

M�g miel�tt elgondolkodhatott volna a saj�t k�rd�s�re adand� v�lasz�n, kiny�lt a teraszajt�, �s egy alak l�pett ki a l�ny mell�.

- Mit csin�lsz idekint a s�t�tben? – k�rdezte Yaten, mik�zben odal�pett Minako mell�, �s � is nekit�maszkodott a korl�tnak. Mina fels�hajtott, �s tekintet�t az �gr�l a kertre emelte.

- N�ha olyan megnyugtat� tud lenni az �jszaka.

Csend lett, �jra csend. Mindketten kifel� b�multak, �s Minako arra gondolt, vajon Usagi elmondta-e m�r a h�rt Seiy�nak… b�r a l�ny azt mondta, v�r, am�g az orvosn�l megmondj�k, hogy t�nyleg terhes-e.

A szob�b�l besz�r�d� halv�ny f�ny kiss� megvil�g�totta mindkettej�ket. Yaten elmosolyodott, �s �tkarolta a l�nyt.

- Mi az? – k�rdezte Minako. – Mi olyan nevets�ges?

- Semmi, csak gy�ny�r� vagy.

Minako halkan felkuncogott.

- Nem is igaz.

- De igaz… �n m�r csak tudom…

- Te m�r csak tudod. – mosolygott Minako, �s megcs�kolta. P�r perc m�lva Yaten megsz�lalt:

- Nem akarsz bemenni?

A l�ny v�lasz helyett maga ut�n h�zta , befel� a szob�ba, �s meg sem �llt az �gyig, ahov� gyorsan lehuppant, mag�val r�ntva Yatent.

- H�!

- Gomen ne… - nevetett halkan Minako, mik�zben Yaten ingj�t gombolta kifel�…

A s�t�ts�g, az �tl�thatatlan s�t�ts�g bebor�tott mindent. Minako �rezte, hogy egyre jobban mag�val ragadja a f�lelem. �s akkor megjelent egy vak�t� f�nycs�va. Az arca el� kapta a kez�t, �s mikor �jra ki merte nyitni a szem�t, egy furcs�n f�nyl� alak lebegett el�tte. A b�re v�r�s volt, t�zv�r�s, �s m�g�tte hatalmas, fekete sz�rnyak voltak, de az arc�t nem l�thatta…

- Ki vagy? – k�rdezte p�nikszer�en Minako. H�tr�lni pr�b�lt, de hi�ba; az �rben mintha k�ptelen lett volna ak�r egy l�p�st is tenni. B�r nem l�tta az arc�t, �rezte a furcsa l�nyb�l �rad� szomor�s�got.

- Aino Minako… - suttogta. A hangja f�ld�nt�lian rekedt �s zeng� volt, a l�ny megborzongott r�, �s �rezte, hogy forr� k�nnyek csurognak az arc�n.

- Onegai… mondd el… - Minako hangja elcsuklott. K�ptelen volt befejezni a mondatot. A l�ny kiny�jtotta kez�t, az ujjai csak p�r centim�ternyire voltak Minako arc�t�l…

- NEEE!

Minako hirtelen riadt fel, tal�n saj�t ki�lt�s�nak hangj�ra. T�gra ny�lt k�k szemekkel b�multa a palfont, az ismer�s plafont, �rezte a takar�t meztelen teste felett, �s egy kart a derek�n… �s �rezte a k�nnyeit csorogni lefel� kiv�r�s�d�tt arc�n, a hideg izzadts�got, ami a homlok�r�l folyt…

- Mina-chan… - mondta Yaten �lmos hangon. – Mi baj van?

A l�ny csak fek�dt, megpr�b�lva megnyugodni. Csak egy �lom volt, egy rossz �lom, aminek v�ge… de akkor mi�rt f�lt m�g mindig ennyire? Mi�rt dobogott a tork�ban a sz�ve? �s mi�rt �rezte szinte m�g mindig a forr�s�got, ami a l�ny ujjaib�l �radt:

- Csak rosszat �lmodtam… - mondta remeg� hangon, k�nnyei t�r�lgetve az arc�r�l. Yaten megfordult, �s egy morg�ssal v�laszolt. Minako lassan lenyugodott.

Csak egy �lom volt… igen…

M�sodj�ra.

A l�ny megpr�b�lt visszaaludni, de hirtelen �rezte, hogy a pizza, amit vacsor�zott, t�ncot kezd j�rni a gyomr�ban. Felny�g�tt, kiugrott az �gyb�l, �s rohant a f�rd�szoba fel�.

Miut�n a pizza t�vozott a v�c�kagyl�ba, Minako elgy�t�rten fels�hajtott, fogat mosott, �s csak most n�zett szembe saj�t mag�val a t�k�rben. Az arca v�r�s volt a s�r�st�l, a szemei pedig duzzadtak az alv�shi�nyt�l. �s m�g mindig nem tudott rendesen megnyugodni. V�gigsim�totta az arc�t, ott, ahol a legels� �lomban a furcsa l�ny meg�rintette. Szinte m�g most is �rezte a meleg�t…

Megint fels�hajtott, megmosta az arc�t is, h�tha kicsit felfriss�ti, majd lehunyta f�j� szemeit. B�r �lmos volt, tudta, hogy most nem tudna elaludni. Mag�ra kapta a k�nt�s�t, �s lement a l�pcs�n, megpr�b�lva nem �sszet�rni mag�t a s�t�tben, �s meleg�tett mag�nak egy poh�r tejet. Nem hitte volna, hogy bev�lik, de az�rt megitta, �s �gy indult vissza a h�l�szoba fel�. Halkan bel�pett, �s lefek�dt az �gyba. Mag�ra h�zta a takar�t, �s odab�jt Yaten mell�, a kellemes melegbe. Ez nem olyan meleg volt, mint az �lm�ban, hanem megnyugtat�. Nem is hitte volna, hogy ilyen gyorsan �lomba mer�l majd…

Minako arra �bredt, hogy Yaten m�r jav�ban �lt�zk�d�tt, �s egy�ltal�n nem �rdekelte, hogy fel�breszti a l�nyt, hogyha egy kicsit hangosan csapkodja a szekr�nyajt�t. Minako megpr�b�lt �jra elaludni, �s belef�rta arc�t a p�rn�j�ba. Borzaszt�an f�radtnak �s gyeng�nek �rezte mag�t, a szemei pedig m�g most is �gtek. �rezte.

Hi�ba volt minden, k�ptelen volt �jra elaludni. Nagyot �s�tott, �s a h�t�ra fek�dt, �lmos szemekkel b�mulva Yatenre.

- M�r fel is �bredt�l?

- Persze, hat�sos volt az �breszt�d… - mondta Minako, �s �jra lecsukta a szemeit. – Melletted �breszt��r�ra sincs sz�ks�g.

- Mi bajod volt az �jjel? – k�rdezte Yaten, �s oda�lt az �gy sz�l�re. A l�ny �jra r�pillantott.

- M�r akkor is megmondtam. Csak rosszat �lmodtam. Azt�n meg h�nyingerem lett… k�s�bb meg nem tudtam elaludni. �gyhogy mozgalmas �jszak�m volt.

- M�r most �gy megk�noz a baba? – k�rdezte Yaten, majd v�laszra sem v�rva kiment a szob�b�l. Minako lemond�an s�hajtott. Tudta, hogy ma reggel m�r nem fog tudni visszaaludni, helyette ink�bb kik�sz�l�dott az �gyb�l, mag�ra kapta a k�nt�s�t, amit m�g tegnap �jjel a f�ldre dobott, �s lev�nszorgott a l�pcs�n.

- H�ny �ra van? – l�pett be Minako a koyh�ba. Yaten ott �lldog�lt a konyhapult el�tt, �s szendvicset reggelizett.

- F�l kilenc m�lt h�rom perccel – mondta Yaten, b�r a l�ny maga is l�thatta ezt a falon l�g� katicabogaras �r�r�l. Minako nagyot �s�tott, �s lehuppant az egyik sz�kbe, r�k�ny�k�lt az asztalra, �s lusta pillant�sokat vetett a reggeliz� Yatenre.

- Nem kellene annyit enned lefekv�s el�tt.

- He? – kapta fel a fej�t Minako, szinte fel sem fogva, hogy hozz� besz�lnek.

- Nem kellene annyit enned, miel�tt lefekszel, �s nem lenn�nek r�m�lmaid. – ism�telte Yaten, mik�zben t�lt�tt mag�nak egy kis narancsl�t.

- H�! Egy�ltal�n nem ettem sokat tegnap este! Egyetlen szeletke pizz�t vacsor�ztam, �s…

- Nem tudom, hogy a szeletke n�lad mit jelent, de nem hiszem, hogy ugyanarr�l a malomker�k m�ret� pizz�r�l besz�ln�nk.

- Malomker�k? – b�mult Minako. Kezdett teljesen fel�bredni. – M�r megmondtam, hogy…

A l�nyt telefoncs�ng�s szak�totta f�lbe. Yaten kiment a nappaliba, hogy felvegye.

- T�ged keresnek, Mina-chan! – ki�ltott be a konyh�ba. – Usagi az!

Minako fels�hajtott, azt�n esz�be jutott, hogy mir�l besz�lgettek a bar�tn�j�vel tegnap, �s egy kicsit k�v�ncsibban v�nszorgott ki a telefonhoz, hogy megtudja, mir�l akar vele besz�lni Usagi.

- Moshi moshi?

- Yo Minako-chan…

- Na? Volt�l az orvosn�l? – k�rdezte moh�n Minako, de azon nyomban meg is b�nta, mert Yaten m�g a k�zelben tart�zkodott, �s meghallhatta, mit k�rdezett… �s elvileg err�l m�snak nem lenne szabad tudnia, am�g Usagi �gy nem d�nt, hogy sz�l…

- Igen… - a m�sik l�ny sz�netet tartott.

- ���s?

- H�t, az orvos… sz�val azt mondta, hogy t�nyleg. M�rmint, t�nyleg kisbab�m lesz…

- Akkor j�! – szusszant egyet Mnako. – �s mikor k�zl�d Se… - a l�ny hirtelen elharapta a mondatot. Majdnem megint elsz�lta mag�t, an�lk�l, hogy k�r�ln�zett volna, hogy Yaten hallhatja-e, mit mond. Szerencs�re Usagi �gy is �rtette a k�rd�st.

- Igaz�b�l nem is tudom. Ma kellene… mikor hazaj�n… azt sem tudom, hogyan kezdjek neki. �s olyan izgatott vagyok!

- �tj�ssz megint, Usagi-chan? Megbesz�lhetn�nk, mit is mondj neki… vagy valami…

- Arigatou Mianko-chan, Az nagyszer� lenne! Majd k�s�bb �tugrom hozz�tok, j�?

- Remek. Ja ne!

- Ja ne, Minako-chan.

Minako letette a telefonkagyl�t, �s m�g egy percig b�mult maga el�. Kiss� hihetetlen volt, de most m�r biztos.

A l�ny nagyot s�hajtott, �s fel�llt a kanap�r�l, amire id�k�zben r�telepedett. Visszafel� indult volna a konyh�ba, hogy v�gre egyen valamit, mert id�k�zben t�nyleg nagyon meg�hezett, mikor azonban megfordult, megpillantotta a konyhaajt�nak t�maszkod� Yatent. Minako megdermedt, �s ijedten b�mult r�. Nem tudta, hogy a m�sik vajon hallotta-e az eg�sz telefonbesz�lget�st, de volt egy olyan tippje, hogy igen. Gyorsan megpr�b�lt visszaeml�kezni, mit is mondott, �s hogy azokb�l mit lehet kik�vetkeztetni. Hiszen meg�g�rte Usaginak, hogy titokban tartja az eg�szet addig, m�g el nem mondja Seiy�nak �s akkor is… ezt Usaginak mag�nak kellene el�js�golnia a t�bbieknek.

- Sz�val, mi�rt kellett Usaginak orvoshoz mennie? – k�rdezte Yaten. Minako megint fels�hajtott.

„Ezek szerint hallotta… de mit tal�ljak ki? M�gis mit mondjak?”

V�g�l a l�ny megmozdult az el�z� sokk okozta dermedts�gb�l, �s idegesen nevetg�lni kezdett.

- Hogy micsoda? Te m�r hallgat�zol is?

- Te is tudod, hogy a konyh�b�l mindent behallani, amit a nappaliban besz�lnek.

Minako ett�l csak m�g idegesebb lett. Lehet, hogy Yaten arra akar c�lozni, hogy � is hallgat�zott m�r ut�na?

- H�, nem tudom, honnan veszed, hogy �n…

- Ne t�gy �gy, mintha nem tudn�d, mir�l besz�lek. – v�gott a szav�ba Yaten t�relmetlen�l. Egy�bk�nt pedig nem ez sz�m�t. Szeretn�m tudni, hogyha Usaginak valami baja van.

- Nincsen semmi baja! – v�gta r� Minako azonnal. Eg�sz m�sr�l van sz�… iz�… csak tudod, ott van az �ves rutinellen�rz�s… hogy minden rendben van-e vele… �s Usagi m�r napok �ta halogatta, sz�val… akkor tegnap r�parancsoltam, hogy sz�nja r� mag�t v�gre, �s menjen el. Sz�val csak ennyi, semmi komoly!

- Aha. – mondta Yaten, mik�zben k�zelebb ment a l�nyhoz, aki m�g mindig zavartan �lldog�lt a nappali k�zep�n. Nem n�zett a szem�be, �s ez m�g gyan�sabb� tette a dolgot.

- N�zd, Minako, szeretn�m, ha nem titkol�zn�l el�ttem.

- Hogy �n? Ugyan m�r! – Minako hirtelen a fali�r�ra b�mult. – Te j� �g, m�r ennyi az id�?

Yaten is feln�zett az �r�ra, majd nem t�l j�kedv�en kapott a t�sk�ja meg a doh�nyz�asztalra kik�sz�tett mapp�k ut�n.

- A fen�be, m�r megint el fogok k�sni! – mondta, mik�zben a cip�j�t pr�b�lta felh�zni a l�b�ra, mert csak akkor vette �szre, hogy m�g mindig papucsban m�szk�lt. Nagy nehezen siker�lt neki ez a m�velet, �s egy gyors puszit nyomott Minako arc�ra, miel�tt kirohant volna az ajt�n.

- Ja mata Mina-chan, �s vigy�zz magadra!

- Mata ne. – mosolygott a l�ny megk�nnyebb�lten. Ezt most meg�szta, de a tov�bbiakban nem akart ilyen helyzetekbe keveredni. Egy�ltal�n nem esett j�l mindenf�l�t hazudozni, r�ad�sul nem nagyon t�nt �gy, hogy Yaten bevette volna a kis mes�j�t. V�g�l eld�nt�tte, hogy majd elmes�li a t�rt�nteket Usaginak, aki rem�lhet�leg �gyis ma k�zli a j� h�rt Seiy�val, �gy nem kell tov�bb titkol�znia.