- Szia Michiru!- mondta Haruka, mihelyst kinyitotta az ajt�t.
- Szia.- hangzott az egyszer� v�lasz. Michiru elhat�rozta, hogy nem sz�l Haruk�nak arr�l, hogy mindent hallott. M�st forralt ki. Haruka bement a nappaliba �s le�lt Michiru mell� a d�v�nyra.
- Milyen volt a napod?- k�rdezte a sz�ke, mialatt �tkarolta Michirut, �s a v�ll�ra tette a kez�t.
- J�. L�gyszi hagyj nyugodtan t�v�t n�zni. – Haruka meglep�d�tt.
- Mi az, hogy „hagyj nyugodtan t�v�t n�zni”? M�rges vagy r�m valami miatt?
- Nem. Mi�rt is lehetn�k m�rges, mikor te soha semmit nem titkolsz el el�lem �s mindig �szinte vagy.- Haruk�r�l elkezdett folyni a v�z.
- Na igen… - Michiru megsajn�lta, �s mivel hallotta, hogy nem Haruka �tlete volt az eg�sz, nem is tudott annyira m�rges lenni r�.
- Bocs. T�nyleg f�raszt� napom volt.- mondta kedvesen �s r�tette a fej�t Haruka v�ll�ra.  - Na h�la az �gnek, m�r azt hittem, hogy tud a fogad�sr�l.- gondolta Haruka.

-o-o-o-

M�snap Haruka ism�t odament az egyetemhez. Michiru titokban k�vette. Szerencs�j�re Mitsuki ism�t egyed�l j�tt ki az ajt�n.
- Micsoda egy h�lye! Egy egyetemre j�r vele �s ilyen helyzetben k�pes nem lerohanni m�g az �p�letben. Na ja, f�rfiak… Akkora agyuk sincs, mint egy ty�knak. - Mitsuki kisv�rtatva el�rte Haruk�t.
- J� napot Tenou-san.
- �rvendek Mitsuki-chan.- hajolt meg illedelmesen Haruka. - Nos, hogy teltek az �r�k? Nincs kedved megenni egy fagyit?
- Ne haragudjon Tenou-san, de m�r meg�g�rtem Chiba-san-nak, hogy elmegyek vele a cukr�szd�ba. - Ebben a pillanatban Haruk�nak majdnem felforrt az agyvize.
- Biztos vagy benne, hogy oda akarsz menni? Hallottam, hogy olyan s�tiket �rulnak ott, amiknek m�r lej�rt a szavatoss�ga.
- T�nyleg?
- Igen. A fagyiz� biztons�gosabb. Fizetek neked.
- De Mamoru-san v�r r�m.
- Ugyanm�r! Majd eszik m�ssal, am�gy van bar�tn�je.
- Te meg egy l�ny vagy.- lehetett hallani Mamoru hangj�t a h�tuk m�g�l.
- Ez h�lye!- mondta Haruka �s Mitsukira n�zett.
- �n l�ny? Ennek agy�ra ment a romlott s�ti.- Mitsuki teljesen �ssze volt zavarodva. Egy�ltal�n mit is t�r�dik ezekkel a fi�kkal? Fi�kkal…? Na, m�r ebben sem volt biztos. Jobb lesz innen elt�nni.- gondolta, az �r�j�ra n�zett �s r�j�tszva sik�tott.
- Te j� �g! Elk�sek! Viszl�t! – mondta �s elfutott. Haruka �s Mamoru �rtetlen�l n�ztek ut�na, azt�n egym�sra �s megint veszekedni kezdtek.
Michiru k�vette Mitsukit.
- Mitsuki-san!- a l�ny h�tran�zett.
- Ki vagy te? Honnan tudod a nevem?
- A nevem Kaiou Michiru. Haruka bar�tn�je vagyok.
- Mi! Mit akarsz t�lem? �n nem…
- Tudom.- mondta Michiru mosolyogva. - Te egy fogad�s �ldozata vagy.
- Egy fogad�s?- k�rdezte �rtetlen�l.
- Pontosan, elmondom.- Michiru elmes�lte neki a sztorit.
- Micsoda! Milyen szemetek!- fakadt ki Mitsuki. - Jaj bocs.- mondta azt�n. - Nem �gy gondoltam.
- Meg tudom �rteni, hogy m�rges vagy, de van egy tervem.
- Mi lenne az?

-o-o-o-

M�snap Haruka �jra az egyetem el�tt �llt �s v�rt. Mitsuki kij�tt �s meg�llt el�tte.
- J� napot Tenou-san. Hol van Mamoru-san?
- Mit tudom �n. Na, megy�nk fagyizni?
- Nem. Besz�lni akarok veletek. Egy�tt.- nem kellett sokat v�rniuk, Mamoru hamar megjelent.
- Szia Mitsuki!- mondta, �gyet sem vetve Haruk�ra.
- Szia. Most, hogy m�r mind a ketten itt vagytok elmondom, amit akartam. Semmi �rtelme hajtani r�m, mert m�r van valakim. Aki t�rt�netesen nem is fi�. Gyere csak!- mondta Mitsuki �s Michiru el�j�tt a fal m�g�l, b�josan mosolygott �s megfogta a l�ny kez�t.
- Heeeee! Michiru?- Haruka �gy �rezte, hogy milli� darabk�ra t�rik a sz�ve.
- Michiru-san?
- Szia Haruka. Meglep�dt�l?
- �n…�n… ez nem lehet… te �s…- de nem tudta v�gigmondani, mert Mitsuki megsz�lalt.
- Mennem kell, majd holnap tal�lkozunk. Sziasztok! Viszl�t Michiru!- megfordult �s elment.
- Viszl�t sz�vem. Majd holnap. - Haruka teljesen maga alatt volt, Mamoru meg diadalmasan mosolygott. Na, gondolta �, hogy Haruka nem el�g j� a legszexisebb senshinek. Amint Mitsuki l�t�t�vols�gon k�v�l volt, Michiru megfordult �s m�rgesen r�n�zett a k�t „vesztesre”.
- El�sz�r is, miel�tt m�g teljesen magadba roskadn�l Haruka, te vagy az egyetlen sz�momra, csak t�ged szeretlek �s senki m�st. Te meg Mamoru-san, sz�gyelld magad! Ilyen tisztess�gtelen aj�nlatot tenni! Ha nem lenn�l a herceg „le Deep Submergezn�m” a fejedet. – a k�t megsz�l�tott nagyon meg volt lep�dve. - Az el�z� besz�lget�sb�l Mitsukival semmi sem volt igaz. Nem vagyok a szeret�je, egy�ltal�n nem ismerem. Csak a fogad�s miatt j�tszottam el ezt a szerepet, hogy megleck�ztesselek titeket. - Mamoru�knak teljesen leesett az �lluk. Hab�r Haruka meg volt nyugodva, hogy a sztori Michirur�l �s Mitsukir�l nem volt igaz.
- Honnan tudsz a fogad�sr�l? – k�rdezt�k egyszerre.
- L�nyegtelen.
- Akkor most ki nyert?- k�rdezte Mamoru.
- Senki.- v�laszolta Michiru. - �n nem tudom mit aj�nlottatok fel, de b�ntet�sb�l mind a kett�t�knek meg kell csin�lni a felaj�nl�st.
- Mi?- ki�ltott�k mind a ketten.
- Michiru-san ne!
- Nade Michi!
- Semmi de, meg�rdemlitek. Gyere Haruka. Mamoru-san, viszl�t. Ja, �s musz�j elmondanod Usaginak, k�l�nben elmondom �n, ok�?
- K�nytelen leszek. – mondta Mamoru �s arra gondolt, mit kell tennie az elk�vetkezend� egy h�tben.

-o-o-o-

Haruka �s Michiru sz�tlanul �ltek egym�s mellett a kanap�n, m�gnem Haruka megt�rte a nagy csendet.
- Michiru?
- Igen?- k�rdezte nem t�l bar�ts�gos hangv�tellel.
- M�rges vagy r�m?
- Egy kicsit.
- N�zd, �n tudom, hogy ezt nem kellett volna, de Mamoru-san aj�nlotta �s… - Haruka abbahagyta, mikor �szrevette, hogy Michiru feln�zett egyenesen a szem�be. Egy kis ideig n�zte �s �gy sz�lt.
- Haruka, szeretsz egy�ltal�n? – a sz�ke megd�bbent a k�rd�sen �s ahogy l�tta Michiru szem�ben a szomor�s�got, akkora b�ntudata t�madt, mint m�g soha.
- Igen, hidd el. Mindenn�l jobban a vil�gon.- a mondatot nagy csend k�vette. Michiru l�tta, hogy t�rsa m�r mindent megb�nt. - �s ezt be is bizony�tom.
N�h�ny �ra m�lva az �gyban…
- Michiru?
- Hm?
- Biztos vagy benne, hogy meg kell csin�lnunk azt a dolgot, amit felaj�nlottunk, ha elvesztj�k a fogad�st?
- Teljesen. Am�gy mi volt az?- Haruka nem v�laszolt.
- Ruka!
- Na j�, ha t�nyleg tudni akarod… Mamoru-sannak egy h�tig szokny�ban kell lennie.
- Mi? Ez nagy fejetlens�g. Ki tal�lta ki?- k�rdezte meglep�dve Michiru, de nevetni kezdett, mikor elk�pzelt egy SD Mamorut, amint szokny�ban van.
- �n.
- De gonosz vagy.
- Ugye?- nevetett Haruka k�nosan.
- �s neked mit kell tenned? – k�rdezte Michiru j�kedv�en.
- T�nyleg tudni akarod?
- Persze.
- Egy h�tig szokny�ban kell j�rnom �s… �s…
- �s?
- …Csapni a szelet a fi�knak!- Haruka m�g a gondolatt�l is elsz�rnyedt.
- Mi�i�i!

-o-o-o-

Mamoru kinyitotta az ajt�t.
- Szia Usako!- mondta les�jtott hangon.
-  Mamo-chan dr�g�m!- Usagi kirohant a konyh�b�l, egyenesen f�rje karjaiba.
- F�ztem vacsor�t!- jelentette be boldogan. Csak r� kellett n�zni foltos k�t�ny�re �s k�cos haj�ra, hogy Mamoru kital�lja: a vacsora nem a legfinomabb.
- � t�nyleg?- er�ltetett mag�ra egy mosolyt a fi�. - Mit?
- A kedvencedet.- ahogy be�rtek a konyh�ba �s Mamoru megl�tta a rendetlens�get, m�r kezdett f�jni a feje.
- Persze ha nem �zlik hozathatunk megint pizz�t.- Usagi csak most vette �szre, hogy Mamorut valami nagyon gy�tri.
- Mi a baj?- a fi� nagyot nyelt.
- Usako… el kell valamit mondanom.

THE END